Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-25 / 7. szám

1958. január 25. szombat n e r D j i á o 5 Mesél a Széchenyi ntea NEM NAGY VÁROS Eger. Tréfásan úgy szokták mondani, 'hogy Eger a Pedagógiai Főisko­lánál kezdődik és a Postánál ér véget, tehát az egész város csak ,a Széchenyi utcának ez a né­hány száz méteres szakasza. Per­sze ez csak tréfa. De mint ahogy minden élcelődésnek van alapja, ebben is van valami. Ha a hóstyai lakos otthon beje­lenti, hogy bemegy a városba, biztos a Széchenyi utcában talál­ható meg, mert itt van a leg­több üzlet, itt a mozi, a bank és a takarékpénztár, itt lehet jegy­gyűrűt, könyvet, bútort, toló­szelvényt és kenyeret vásárolni, itt vannak a cukrászdák is, a fia­talok és a feketeimádók kedvenc találkozóhelyei. A Széchenyi utca az egriek­nek egy kicsit olyan, mint a pári­zsiaknak Chaps Elysee. a pesti­eknek a Váci utca, a londoniak­nak a Piccadily, vagy a bécsiek­nek a Kertner Strasse. És ha nem is olyan fényes, gazdag és csil­logó, mint a nagy metropolisok főútvonala, az egriek azért sze­retik. Szeretik, . szépnek tartják és szeretnék ha mégszebb lenne. Nehéz feladatot vállaltam most magamra, amikor az egrieknek bo akarom mutatni a Széchenyi utcát, hisz mindenki nagyon jól ismeri, naponta végig megy raj­ta, ahol minden házat, minden üzletportált, mint régi, kedves ismerőst köszönt. Éppen ezért nem is mesélek az egri főutcáról. Mesél a Széchenyi utca. Bizony mesél, sok mindent el­mond annak, aki érti a nyelvét. Mesél a múltjáról. Egyes, a jár­dától távolabb lévő házai például elmondják, hogy régen nem így volt a főutca, hanem valamivel nyugatabbra a dombok felé, mi­után itt nagyon vizes a talaj. Az emléktábla büszkén meséli, hogy valaha Rákóczi Ferenc csizmái Is végigkopogtak a göröngyös macskakövein. Rákóczit, Telekes- si érsek fogadta a Ráckapunál, melynek emlékét ma már csak a ;íér neve és emléktábla őrzi. AZT IS ELMONDJA, hogy régen nem volt főútvonal, mert :a város rozséból épített főutcája, -a mai Kossuth utca helyén hú­zódott. Ez az út kötötte össze a budai várat az egri várral. Aztán, amikor Eger főutcájává lépett elő, ■először Szent Miklós utcának, majd Fő utcának hívták és csak a XIX. század végén vette fel mai nevét. És ezt csak kevés ma­gyar utca mondhatja el magáról: -azóta változatlanul Széchenyi ut­cának nevezik. De nemcsak a múltjáról, ha­nem a máról is mesél az utca. Az első, amit panaszkodva el­mond — és ezt mindenki meg­érti ~~ hogy manapság nem na­gyon töröttnek vele. Nap, mint nap kritikát gyakorol a Város­gondozási Vállalat felé és bocsás­sák meg, ha néha talán kicsit durvábban is kifakad, s hatal­mas sárfoltokkal lepi el a békés járókelő kabátját. A sértettek ve­gyék úgy, hogy mindez nem ne­kik szól. Ebben az ügyben per­sze a gépkocsivezetők is ludasak egy kicsit, de a szegény jó öreg Széchenyi utca nem tehet semmi­ről. A hozzáértőknek azt is elmond­ja, hogy hány óra van. Csak a forgalmat kell figyelni. A kora hajnali órák a piacra siető parasztoké, akik nagy put- “tonyokban hozzák a föld termé- nyeít a városba. Ahogy az óra­mutató közeledik a hetes felé egyre népesebb lesz az utca. Megtelik munkába siető embe­rekkel, akik eleinte kényelmesen menetelnek, és arcukon még ott vannak az éisz«kai álom nyo­mai, aztán később egyre szano- rázzák a lépteiket, míg tele l°sz az utca lélekszakadva futó embe­rekkel. Ez azt jelenti, how nem­sokára nvolc óra lesz. Ezzd egv- időbert sokszáz okítnt/,c1l-ás és diáklány siet az iskola fűé, ijcvhony a Széchenyi útra forga­tagából bárki megállapíthatja, Eger diákváros. Később elnéptelenedik az utca. A hivatalokban, üzemekben meg­kezdődött a munka, á diákok már a padokban ülnek és az a vidám, kócos fickó, aki néhánv perce még dobhártyát. repesz’ő füttyel ballagott az öreg Dobó felé, talán ezekben a pillana­tokban bizonyítja be. hogy rossz a Pytbngornszboz Való viszonya, Még eev-két elkésett nebuló vág­tat vég'g az utcán, aztán átveszik ■ az uralmat ,a megpakolt kosnrú háziasszonyok, s a sikeres piac után bevásárló falusiak. ÖVÉK AZ EGÉSZ délelőtt, hogy aztán délben újra megteljék az utca a színes diáksapkával. A délutánt a vegyes forgalom jelzi. Az utcakép már nem olyan egységes, de a többség most is a háziasszonyoké és diákoké, öt óra felé aztán megkezdődik a csúcsforgalom. A munkából haza sietők, a moziba igyekvők és az enyhe télre való tekintettel a sé­tálók népesítik be az utcát. Meg­telnek a cukrászdák kényelmet­len kis székei, kígyódnak a nem éppen ragyogó fények, amelyen a bezárt üzletek kivilágított kira­katai segítenek valamit. Aztán van itt néhány neon-világítás is. Ha a Széchenyi utcának szeren­cséje van, egyszerre ég vala­mennyi, bár ez fordult elő a leg­ritkábban. Ilyenkor aztán egész világvárosias képet nyújt a Szé­chenyi utca, a fényes kirakatok előtt, s a színes neonok alatt hömpölygő tömegével. Nem sokára 10 órát jelez az utca, vége a mozinak, még egy­szer megtelik a járda emberekkel, hogy aztán a csendé legven fiz uralom. Bepakol az újságárús, hazamegy a pattogtatott kukori­cás néni. s a mozi előtt, standoló cukorkaárus. Kialszanak a kira­katok fényei, elsötétednek az ab­lakok és a néma csendet csak egy- egy későn hazakocogó ember lépteinek zaja töri meg. amely mint a puskalövés úgv visszhang­zik az ódon falak között. A napi forgalom után pihen az utca. Erre a pihenésre ugvan várna egv-két kedves vendéget, néhány locsolóautót, mely leve­rőmé és néhány seprős embert, aki lesöpörné az utca vastag sa­rát. E vendégeket azonban hiába várja. Helyettük legfeljebb né­hány jókedvű ember dülöngél végig a néptelen ntcán. Aztán a Grill záróráia után az utosó ven­dégek — néhány zenész és pin­cér — is hazamennek. S ezután nem sokára újra su­hognak a bőszoknyák, keményen koppannak a kifényesített csiz­mák, jelezve, hogy gazdájuk há­tát nehéz teher nyomja. Üj nap kezdődik,.. ÍGY ZAJLIK az utcán az élet. Naponta ezer és ezer kedves és szomorú történetet jegyezhetne io a Széchenyi utca krónikása, ha volna ilyen. Mivel most én vál­laltam ezt a nehéz feladatot, néhány pillanatképet megörökí­tek, ha nem is az utókor, de a jövő vasárnap számára. A dráma. Idő: délelőtt. A fő­szereplő egy diáksapkás fiatalem­ber, aki látszólag gondtalanul sé­tál az utcán. De már jöu a vég­zet, ezúttal Szolnoki János isko­laigazgató személyében, aki rög­tön felismeri, hogy főszereplőnk nem más, mint Hegedűs a Il/b- ből. Rövid drámai összecsapás, melyben kiderül, hogy a fiatal­ember a szaknyelv terminológiá­ja szerint lóg. A dráma az igaz­gatói irodában ér véget, s a fő­szereplő valószínű rezignál tan ál­lapítja meg, hogy mégis csak kis város ez az Eger. A vígjáték. Idő: délután. Ki­menő van a leánykollégiumban. Csinos, fiatal lányok lepik el az utcát, s szinte tavaszt varázsol­nak a télben. Hangosan sétálnak, fehér fogukat csillogtatva nevet­nek, majd titokzatosan sugdolózr nak, számunkra talán gyerekes, de nekik életbevágó kérdésekről. És nyomukban, mint az árnyék, ott baktat néhány diáksapka, alatta a tulajdonos kipirult arca, s ügyetlenül himbálódzó két hosz- szú karja. Érdemes végignézni ezt a kétségbeesett erőfeszítési, amit a szegény kamasz kifejt, hogy valamiképpen észrevétesse magát. Krákog, fütyül, hangosan beszél, de minden hiába; Az is­merkedés csak a regényekben és a filmeken olyan egyszerű. Az­zal a rejtett vággyal jött ki a Széchenyi utcára, hogy ma rob­ban bele életébe a szívet, lelket megrázkódtató nagy kaland. Az­tán elgémberedett lábbal, keserű szájízzel talpal hazafelé, s irigy­kedve nézi azt a fiatal párt, amely abban a pillanatban talál­kozik a cukrászda előtt. Hiába, szomorú az élet és igazságtalan. Nem beszélve arról, hogy holnap fizikából felelés lesz. Pénz nélhill lehet vásárolni Egerben A Széchenyi utcában van egy üzlet, amelynek két neve­zetessége van. Olyan cikkek kaphatók itt, amiket eddig nem igen lehetett beszerezni: fehér gyermekhócipők, gyer­mekgumicsizmák, gyermek­mackók, bőrbakancsok, bőr­kabátok várják a kis gazdáju­kat. Rövidesen szép bőrszan­dálok is lesznek. Persze nem­csak baba-gyermek-holmikban van nagy választék, női kötött­áruk, kesztyűk, textiláruk mennyisége és minősége is di­cséri az üzletet. A másik nevezetessége, hogy nagyon előzékeny és kedves a kiszolgálás is és még postán, utánvéttel is lehet a számlát rendezni. Előfordult már olyan eset is, hogy a vevő személye­sen kifizette, amit vásárolt, — például egy babakocsit, de — vidéki lévén — az üzlet egyik udvarias dolgozója vállalta a babakocsi postázását. Sajnos, nem mindennapi jelenség az ilyesmi, azért dicséretet és sok vevőt érdemel ez az üzlet, — az Anyák Boltja. Ö-) Sül a hurka egy noszvaji konyhán. Rozsnoki Simonnó, aki elismert, jó gazdasszonya a falunak, s mint ilyen, ő főz a legtöbb lakziban, disznótoron, hivatásának tesz eleget, ami­kor majd este feltálalja az ízletes, disznótoros vacsorát. A BOHÓZAT. Ez a könyves­boltban zajlik le, naponta több­ször, íme mutatóban belőle: vá­rosunk egyik vezető értelmisé­gije, aki a könyvesbolt rendsze­res vevője, megvett egy hatal­mas magyar—koreai szótárt. Egy másik, bő beszédéről híres köz­életű férfiú, vagy inkább bácsi? szerencsétlenségéré éppten akkor jön be egy kis tereferére, s a pulton fekvő szótárt meglátva ke­zébe veszi, s hangosan megjegyzi: — Vajon ki lesz az a hülye, aki ezt a szótárt megveszi? Az új tulajdonos pedig ott álh mellette, s éppen fizetett... E bohózatban van egy tra­gikus elem is, nevezetesen az, hogy a közönségnek, jelen eset­ben a könyvesbolt dolgozóinak nem szabad nevetni. Feljegyezhetné még a krónikás az utca szinte elválaszthatatlan tartozékát, Mikit. Naponta több­ször végigtalpal ormótlan katona­csizmáiban, s barátságosan üd­vözli a járó-kelőket. — Apa hova... Abony:.: Hét... Szegény kis Miki. Sajnálunk, de szeretünk. Hozzátartozol a vá­roshoz és a Széchenyi utcához, s ha valaha eltűnnél onnan, na­gyon hiányoznál..; De van ami nem hiányozna. Ha az öreg utca beszélni tudna, biztos rosszalását fejezné ki a Vasas sportkörnek, mert elcsú­fítja képét az évek óta ott poro­sodó, használatlan, betöri üvegű táblájával. A T extiln agykereske- delmit sem dicsérné a csúnya por­tálokért, és a Finommechanikát is figyelmeztetné, hogy régen el­múlt már november 7, ideje vol­na tehát a dekorációt leszerelni. A városi tanácsnak azt üzenné, hogy ne altassák el a Széchenyi utca forgalomszabályozásának tervét, hisz a legutóbbi adatok szerint naponta majdnem 4000 jármű halad végig a szűk kis ut­cán, ezer baleseti vesz élvt rejtve, s háborítva az itt lakók nyugal­mát. SOK MTNDENT mesélne még az utca. Érdemes néha megállni és figyelni beszédét. HERBST FERENC Kérelem a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozóihoz A Mátravidéki Erőmű dol­gozói január végéig 80 millió kilowatt óra villamosenergiát akarnak termelni — eddig enyit soha nem termeltek — minden műszaki előfeltételt biztosítottak, de arra kérik a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozóit, hogy változ­tassanak a termelt lignit mi­nőségén, annál is inkább, mert jelenleg nem a mennyiség, ha­nem a minőség az, ami a ki­tűzött cél elérésében őket aka­dályozza. Enyhül a lakáshiány a bányavidékeken A Munkás-Paraszt Kormány határozata alapján az 1957. év­ben a Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt lakótelepein ösz- szesen 407 új lakást építettek. Az igazgatóság véleménye sze­rint a felszabadulás óta elő­ször fordul elő, hogy Petőfi- bányán 10 lakás állt üresen, Rózsaszentmártonban 64 el­adásra felépített lakásból ott- jártunkkor még csak 27 lakás kelt el. TanácHválasxiás Mező tár ká ny ban Mezőtárkány község dolgo­zói vasárnap választották meg megyei tanácstagjukat. Az új jelölt Patai Zsígmond — hely­beli tsz-tag —, nagy népsze­rűségnek örvend a lakosság körében. Éppen ezért a község lakossága már a kora reggeli órákban megjelent a szavazó­urnák előtt. A választás meg­kezdése után néhány órával már csaknem mindenki lesza­vazott. A község lakossága egyhangúan adta bizalmát új jelöltjének s azt kéri tőle, — hogy működésével mindenkor híven képviselje a nép érde­keit. Hogy még szebb legyen Eger Hát lehet még szebb ez a város, amely úgy húzódik meg a Bükk lábainál, mint valami aranyhajú gyermek az anyja ölében? Hát lehet még szebb ez a város, amelyet Balassitól Petőiig és még azóta is hányán, de hányán megénekeltek? Kedves olvasó, egri polgár, tedd őszintén a szívedre a kezed, s úgy kérdezd: lehet? Mert: lehet! Mert igaz, hogy a strandi hídról nézve az Eger patak vizét, amint nyári napsütésben csipkés árnyékot borítanak rá az öreg fák... ecsetre kívánkozó szépség. Csak ne heverne ott rozsdás, csorba fülű edény és miegymás, mert szép a fülnek a patak csobogása, de mégsem szeméten csobogva susogja el örök dalát. Mert igaz, hogy romantikusak és stílusosak a bel­város szűk kis utcái, s megkapó, hogy most már komoly gondot fordítanak a műemlékek védelmére is. Csak ne lenne egyik napról a másikra szürke minden ház, a por­tól és a piszoktól, a rászáradt híg latyaktól, csak ne kelle­ne átkozódva ugrálni: hol nem önt nyakon a gazdag for­rást bugyogtató eresz. Mert igaz, hogy festőién szép a nagytemplom és környéke télen-nyáron, a színház elől nézve. Csak ne volna ott, két-három árva keshedt fával takarva, a színház homlokzatával egyvonalban, a kultúra f nagyobb dicsőségért — nos igen, az illemhely, S milyen szép a Széchenyi utca, amelyről lapunk más * helyén írunk hangulatos riportot. Csak ne lenne ott a szí­vében a volt érseki istállóból átvedlett autójavító vállalat, gumijavító üzemével együtt. Ugye, kedves egriek, lehetne bátran tovább sorolni mindazt a szépet, amelyet majdnem mindenütt elcsúfít még valami, mint szép lány arcát a pattanás? Lehetne, — mert kétségtelen, hogy Eger szép, sőt nagyon szép város, de az is kétségtelen, hogy lehetne szebb, gondozottabb, — ápoltabb. A közelmúltban felkereste szerkesztőségünket, egy itt telelő neves művészünk, akinek volt hozzá (kora miatt is) ideje és lehetősége, hogy beutazza majd az egész világot. Csak még Egerben nem volt. Őszinte elragadta­tás hangján nyilatkozott a városról s azt is elmondotta, — hogy ügyesebb várospolitikával, megfelelő bel- és kül­földi propagandával felvehetné a versenyt a világ bár­mely történelmi múltú műemlék-, fürdő-, vagy üdülő­városával. Jóleső elismerés ez az egri szívnek, mintahogy jóleső volt és lesz látni a zsúfolt kirándulóvonatokat, — személyautókat, vagy autóbuszokat, amelyek közül nem egynek külföldi volt a rendszáma, — ím ennyien és eny- nyire kíváncsiak Egerre, történetére, borára, környezeté­re. Évról-évre tíz- és százezrek keresik fel a várost, s ez az idegenforgalom tovább növekszik majd, már csak azért is, mert — okkal és joggal — hivatalosan is fürdővárossá nyilvánították Egert. Ez a növekedés azonban komoly kö­telességeket ró a házigazdákra: a város lakóira. Nem va­gyunk gazdag ország, különösen nem most, alig egy évvel az ellenforradalom után. így hát bizony nagy szükség van a társadalmi segítségre, a köz összefogására, hogy való­ban olyanná tegyük ezt a várost, mint amilyen külsőt múltja és jövője alapján méltán megérd emel. Az ügyes háziasszony egy-két párnával, magahorgolta terítővei, egy odavetett kis szőnyeggel, kényelmessé és hívogatóvá tudja varázsolni otthonát. Legyünk mi is, — egriek — „háziasszonyok” és kis befektetéssel, kevés erő­feszítéssel tegyük vonzóvá otthonunkat az idegenek előtt is. Ha minden házigazda tisztára söpörné a ház elejét, ha a lakók is vigyáznának az állami házak rendjére és tisz­taságára, és ha erre jobban vigyázna a város gazdája is — közös erővel itt már lehetne valamivel továbbjutni. S ha a parkosítás, a parkok védelme nemcsak a Városgondo­zási Vállalat ügye, hanem a magánosok ügye is lenne — ismét egy lépéssel közelebb jutnánk a szép célhoz. Megbe­csülni, óvni kincseinket: a műemlékek épségét, a Nép­kert öreg fáit, padjait, a stranfürdő kabinjait, az utcák tisztaságát — megint és újabb továbbhaladás a „még szebb Egerért”. Természetszerűleg mindent nem oldhat meg a társa­dalmi munka — egymaga. A város lakóinak erkölcsi és különösen a fiatalság fizikai segítségével azonban meg­oldhatók olyan beruházások is, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy Eger méltó legyen régi nagy híréhez. De arra is szükség van, hogy végre tető alá kerüljenek olyan prob­lémák is, mint az Autóközlekedési Vállalat ügye, amely még ma sem oldódott meg megnyugtatóan* vagy az úgy­nevezett „Rossztemplom” sorsa, amely nem dísze, hanem mostani állapotában inkább csúfja a városnak. Ha még ehhez hozzávesszük a kereskedelem és a vendéglátó Ipar könnyen, kis beruházással, és ugyanannyi fáradsággal megoldható „szépítkezését”, — akkor már sokkal nyu- godtabban tehetjük szívünkre a kezünket, ha erre a kér­désre kell válaszolnunk: szép város-e Eger? De addig közös erővel, sokat kell tennünk, hogy még szebb legyen Eger! (Gy. G.) Nagyfeszültségű áramütés, — de az áldozat életben maradt Néhány nappal ezelőtt szinte csodaszámba menő esemény tör­tént Bélapátfalán a kapcsoló ál­lomáson. Morczis Tibor 21 éves segéd, elektrikus takarítás céljá­ból bement egy olyan fülkébe, amelyről feltételezte, hogy ott ki van kapcsolva az áram. Magas­feszültségű áramütés érte és szinte egyedülálló, hogy nem halt bele. Amikor ugyanis ráesett a sínre, a biztosító berendezés kikapcsolt és 6 perccel a baleset után már magához is tért a Ratal »eged­munkás. Szerencséje volt a sze­rencsétlenségben, hogy éppen ott tartózkodtak a többi szerelők* akik rögtön első segélyben része­sítették, és az éppen ott áthaladó mentőautó egy és egy negyed­órával a szerencsétlenség után már be is szállította Egerbe, j Most is ott ápolják, állapota ki- j elégítő és már az életveszélye» ' túl van. Felújítják a mátraderecskei téglagyárat A Borsod 1— Heves megyei Téglagyári Egyesüléshez tarto­zó öreg mátraderecskei tégla­gyárat megfiatalítják obben az évben. A régi épületből csu­pán az elmúlt években ké­szült új kemence és szárító marad meg, ezek mellé pedig egy teljesen új, korszerű, ha­talmas téglagyárat építenek, — mintegy 30 millió forint költ­séggel. Az újjáépülő téglagyár mun­kálatait máris megkezdték, és előreláhatólag a következő év­ben teljes kapacitással fognak hozzá a kiváló minőségű tégla és oserép gyártásához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents