Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)
1958-01-15 / 4. szám
1958. január 15. szerda MSPttJBÁG A pult túlsó oldalán — TESSÉK MÁR megnézni ezt a szifont, sehogy sem működik, — kesereg a vevő, s bár a szifon javítás nem tartozik a csemeg'eüzlet „profiljába”, egy fehérköpenyes, pult mögött forgolódó fiatalember készséggel átveszi. Mire a vevő végére ér a panasszal, Terenyei József már üzemképesen adja át a szifonfejet, még néhány jótanáccsal is ellátja, a vevőt, a gumibetét és a tű kezelésére, s a vásárló hálálkodva távozik. Ez a kis történet az egri egri városi tanács alatt a 6-os számú csemegeboltban történt, s a szóbanforgó szereplő az üzlet vezetője volt. Terenyei «mzsef, aki nem tud úgy elengedni vevőt, hogy az ne legyen megelégedve. Ezért él. Fiatal még, fürgemozgású, de már több mint két évtizedeje szolgálja a vevőket a pult túlsó oldalán. — Miként bírja ezt a sokszor idegölő és fárasztó munkát? — Nem én vagyok a legidősebb, van, aki 30—40 évet dolgozik a pult mögött... — Úgy hallottam, a statisztikusok kiszámították, mennyit gyalogol egy eladó a pult mögött reggeltől estig: 72 kilométert mértek. — Annyit talán nem gyalogolunk — szerénykedik. — Az üzlet 12 méter hosszú, de tíz kilométernél többet gyalogolunk. Ezt egyébként jól mutatja a kereskedők lába... — az enyém is. Az persze jól esik, ha gondolnak ránk, becsülik fárasztó munkánk s megértük azt is, hogy kereskedőket szanatóriumba utalnak. SZOMBAT DÉL van. a vevők özönlenek a boltba. Havonta 1,200.000 forintot hagynak itt, a tele kosarakért. Terenyei József büszke a boltra. Itt mindent lehet kapni a „délieken” kívül. Citrom van bőven, de nemsokára megérkeznek a többi „déli kolegák” is. Amennyire lehet, könnyítik a vevők dolgát, mert a kereskedőnek egy ura, parancsolója van: a vevő. Kiszolgálják, üd- vözlik, tűrik szeszélyeit, tanácsokat adnak, házhoz szállítják az árut, az ajándéknak vásároltat ízlésesen csomagolják. Karácsony előtt fenyőgallyacskát, szalagot kötöttek a palackokra, az édességre, s a vevők hálásan vették át az árut, — elleste gondolatukat a kereskedő. így dolgozik tizenhatod magával Terenyei József árudavezető. V e v ő iv e 1 elégedett. Hogy van néhány különcködő? Ez a szakmával jár. — Nem panaszképp mondom, de akadnak olyan vásárlók, akik kikötik, hogy csak a mintának kitett zsákból mérjek borsót, vagy egyforma nagyság gú almát válogassak... — A vevőnél nincs panaszkönyv, hogy mi beleírhassunk — jegyzi meg tréfásan, de háj; mi vagyunk értük és nem fordítva . .. A „vezető kartárs”, bárhogy igyekszem életét megismerni — inkább munkatársairól beszél, őket dicséri, milyen jó szakemberek, öt éve, sőt van, aki hét éve dolgozik együtt vele. Egyszer sem volt még hiány a sokszázezer forintos árukészletben. S ez nagy szó, ilyen nagyforgalmú üzletben A vezető egyszemélyben felelős a hiányért. . . így már érthető, miért tartja magánál is fontosabbnak munkatársai hűségét, igyekezetét. NAGYON FORGALMAS, — keresett hely a 6-os áruda. Naponta 1500 vevő vásárol itt, s távozik elégedettem Szívesen felkeresik ezt az üzletet a gazdaasszonyok, tízóraizok, vásározók, mert itt nem „divat” becsapni, megkárosítani a vevőt. A leggyakoribb vásárlók a társadalmi ellenőrök A könyvben, ahová bejegyzik észrevételeiket, ezt lehet olvasni: „ár és súlykülönbséget nem tapasztaltunk”. A legutóbbi bejegyzés árul csak el „csalást”. A próbavásárláskor vett citromért 2, azaz kettő fillérrel számciltak többet. .. Itt, ebben, az üzletben, ahol Terenyei József keze alatt városszerte ismert és kedvelt kereskedők dolgoznak, itt. vizsgáznak a kereskedő tanulók. Aki itt sem vall szégyent, az segéd lesz a talpán, mert a „vásárilók”, a vizsga tartamára a bolt alkalmazottai, „öreg rókák”, akik naponta másfélezer vevő rossz és jókedvének, szeszélyeit érzik, két-három évtizeden át. Ilyen üzlet a hatos áruda, — ahol a kereskedelmi berkekben „a kis Terenyei” néven ismert főnök dolgozik. Csak a vevőknek élnek, s nem is kívánnak mást, minthogy a vevők is vegyék ezt figyelembe. Ha néhány perccel később kapják az árut, vagy ha még nincs narancs, ne emlegessék az eladók rokonait... gondoljanak arra, hegy a pult másik oldalán is emberek dolgoznak, — az emberekért. — Nekünk nincs nevünk, — búcsúzik Terenyei József, mi kérem”-ek vagyunk, legjobb esetben „legyen szíves”-ek... MÁRIS ELSZÓL IT JÁK, egy vevő sürge'tve mutat az orrcsiklandozó illatot árasztó felvágottra. — Kérem, azt a két darabot. — Igen... parancsoljon... 24 deka. Lehet? A Íróit éli szokott életét. (bátort) sraorsmsmuxii. ' Barátság i dallal9 . . . . . . Vasárnap este a szakszervezeti kultúrotthonban vendégszerepelt a miskolci szovjet katonai alakulat kullűrcsoportja. A zenekar számunkra szokatlan összeállítása baján, balalajka, lambura, harmonika — távoli tájait meleg-, dalait árasztotta. Minden számukat vastapssal jutalmazta hálás közönség. A fiatal katonáit hangulatos táncjelenetei, szólótáncai megközelítették a művészi fokot. Ignatov és Zajzov őrmesterek matróztánca mindenkit meglepett. A nehéz, katonacsizmákban oly könnyedén mozogtak, mintha balettcipőben ropták volna a táncot. A műsort igen kedves színfolt tarkította: Klara Goncsaruk, az egyik szovjet tiszt felesége énekelt néhány dalt. A kis, mosolygós ukrajnai asz- szonyka azonban nemcsak hangjával dicsekedhet, hanem kislányával, a hathónapos Tatjánával is, aki elkísérte anyukáját egri útjára. A kultúrcsoporfc tagjai komoly igyekezettel, igazán szép munkát végeztek. G vigyenkó főhadnagy meglepetéssel is szolgált: elénekelte a Kanász-dalt: magyarul. Csinos, megnyerő külsejével egy-kettőre meghódította a közönséget. Ebben nem kis szerep jutott a valóban elegáns tiszti egyenruhának is. Őszintén sajnálta mindenki, amikor a műsor végéhez ért. A közönség számára igen, de a szovjet, elvtársak számára még nem ért véget az est. A tiszti klubban ízletes vacsora, s valódi egri borok várták az együttest. Mészáros József elvtárs, az MSZ- BTnevében, Buzikov őrnagy az együttes nevében, Kucogi őrnagy az egri helyőrség nevében mondott poliárköszöníőt. Koccantak a poharak, elhangzott a hagyományos háromszoros hurrá, majd a fiatalság táncolni kezdett. Megindult a kézzel-lábbal magyarázás, ki-ki igyekezett felhasználni gyér nyelvtudását, de a tánc jó nemzetközi nyelv, itt megértette egymást minden pár. A zenekar fáradhatatlan volt, az emberek jókedvűek, vidámak és szavak, frázisok nélküli, igaz me-' leg barátság alakult ki. é ^ | hónapra született | hónapos és 1 2 kiló most Az egri XI-cs számú megyei kórház szülészeti osztályának orvosai és ápolónői hat és fél hónannal ezelőtt minden tudományukat latbavetetíék, —hogy megmentsék Kriston La- josné és gyermeke életét. Az orvosok munkája eredmény- nyel járt. A hat és félhónapra 1200 grammal született kis Évike most hat és félhónapos, hat és fé? kiló, ES HA ? , . . 'yámbó Ödön 30 éves■ korában halt meg. Hirtelen, ahogy mondani szokás, tragikus körülmények között. Fiatal volt és jófejű, tele akarattal és váratlan akaratgyönge- séggel. Úgy tudott vitázni látszólagos semmiségeken, hogy a nagy hatalmak „vitája” eltörpült szenvedélyessége mellett. A szélsőségek embere volt, egyik pillanatban még szeretett, hogy a másikban gyűlöljön és rendkívül dinamikus, hogy a másik pillanatban már csak le- gyintsen előbbi tervei felett. Szerették és gyűlölték, csodálták és lenézték, de minden ember életútja során úgy haladt el mellette, hogy feltétlenül megtorpant kétségtelen egyénisége mellett. Mert egyéniség volt: nem erényei miatt, mert azok általánosak, hanem hibái miatt, amelyek korántsem mondhatók azoknak. Úgy tudott adni 10 fillért, hogy a másik fél arcát elöntötte a szégyen pírja, s úgy tudott segíteni, hogy képes volt maga bocsánatot kérni, hogy segíteni merészel. Néha megmakacsolta magát egy- egy elképzelése mellett, máskor meg szívesen adta fel eszméjét, még könnyű vita árán is. Nem véletlen, hogy nagy jövőt jósoltak neki. Sokra viheti még — mondogatták, akik körülötte éltek. S aztán jött a hirtelen, a tragikus halál. Zámbó Ödönnek szerencséje volt. Igen. Szerencséje. így, amíg ember lesz a földön, — így él majd az utódok emlékezetében: ő volt, az, aki sokra vihette volna. És ha életben marad? (egri) CSFRNICZKY DÉNES: No persze a sok látványosságban fajra való különbség nélkül előbb utóbb mindenki megéhezik, így hát nem hiányzik innét az étkezde sem, ami szintén zsúfolva van. Mi, tőlünk telhetőleg megnéztünk mindent, amit csak lehetett. — Legérdekesebb a cirkusz és az úgynevezett pekingi opera volt. A cirkuszban szem- és fülkápráztató dolgokban volt részünk. A fülkápráztatásról a zenekar gondoskodott, mely állt nyolc bőr és egy fadobból, ugyanennyi cintányérból melyek a mi cintárnyérjainktól eltérően nemcsak pokolian szólnak, hanem jajgatnak is, két hegedűből (a két hangszeren négy húr volt, arányosan elosztva), egy szájharmonika hangot adó, bambusznád sípokból álló, fúvós hangszerből, rettenetes erős hangot adó kis trombitából és furulyából. El lehet képzelni — hogy különösen a dobok és cinntányé- rok milyen zajt tudnak csinálni. Ráadásul exponált helyen, a színpadon folyó játék kiemelése érdekében, néhány ütem fadob pergés után, ami dob, vagy cinntányér csak a kínai kezeügyébe került, arra minden erejüket összeszedve, egyszerre ráhúztak egy jó nagyot, utánozva ezzel egy kisebbfajta légitámadás zaját és légnyomását (képzeljék el, minket tiszteletből mindig az első sorba ültettek, kb. két méterre a zenekartól. Kommentár nincs.) Szemkápráztatásról pedigi az artisták gondoskodtak e hogyan? Én azon nyomban eldöntöttem magamban, hogy ezek az artisták legelsők a világon. Örültem, hogy az ott látottakat itthon szentesítette egy szakember. Hogy mást ne mondjak, bejött egy vékony emberke és mosolyogva megmutatta kellékét, egy hosszú spárga két végén lógó serpenyőt. Ezekbe a serpenyőkbe beletett két színes vízzel telített üveget, melyekből előzőleg kiöntött egy-két cseppet, mintegy igazolva, hogy nincsenek lezárva. Azután mindig gyorsuló mozgással a feje fölé röpítette úgy, hogy a spárga' ki volt feszülve. Ott körözött tehát a két üveg a spárga végén a feje fölött. Később egészen a földig vitte le állandó körzéssel, közben át-át ugrált rajta. Azt hittem, ezzel vége. De most jött az igazi. Felment — közben állandóan körzőit — egy magas asztalra. Itt balkézbe vette a spárgát. Jobbkézzel kézállásba ment át. A spárgán köröző üvegeket pedig ügyesen maga elé hozta és az aszta] előtt, függőleges irányban csavargatta tovább, anélkül, hogy egy csepp is kijött volna belőle. És végezetül, minden „cirkusz” nélkül, egyszerűen visz- szament alapállásba, leugrott az asztalról, megállította a körző üveget és mosolyogva, — majdnem bocsánatot kérve, — meghajolt. Voila! Kész a produkció. Mi, természetesen tomboltunk. Erre a kínai mélyen meghajolt és megtapsolt — minket. Mi is azt hittük, hogy a színházépítésben el vannak maradva. Éppen ezért majd a földre ültünk meglepetésünkben, mikor a pekingi színházat, ahol szerepeltünk, megláttuk. Teljesen kínai stílusban épített bejárat, sziporkázó színekkel. Mögötte hatalmas előcsarnok. Maga a színház 1600 ember befogadására van építve. Végig bőr ülésekkel. Kitűnő akusztika, amit még tetéznek azzal, hogy minden színháznak kitűnő hangerősítő berendezése van. Végigutaztuk egész Kínát. Sehol nem találtunk olyan színházat, még a legkisebb városban sem, melynek befogadóképessége 1400- nál kisebb lett volna. De voltunk olyanban is, mint a kantom, melybe 5500 néző fért be. Jellemző rájuk, hogy kívülről egyetlen színházról sem lehet megállapítani, hogy kb. milyen nagy lehet a nézőtere. A kan- tonival is megjártuk. Kívülről (ez is pagoda stílusban van építve), úgy másfél ezerre sac- coltuk. Mikor később bementünk és elhúzták a függönyt és elénktárult ez az 5500-as nézőtér, a csodálkozástól csak dadogni tudtunk. Még egy élmény. Hancsouban voltunk akkor. Az ottani színház 2200 férőhelyes. Itt az első helytől az utolsóig felbillenő, bőrrel bevont székkel van ellátva azt egész nézőtér. De hogy az értékes borszékek ne sérüljenek meg, minden egyes ülést bevontak kék színű bársony huzattal. Olyan volt ez a nézőtér a színpadról, mint a kéklő tenger. Ehhez jött még az, hogy a falakon oldalt a színpadtól, egészen a hátsó bejáratig, hosszú egyenes kék színű neon csövek voltak felszerelve. Ezeknek a színe teljes összhangban volt a bársony huzat színével. Elképzelhetik, milyen gyönyörű volt. A színpadok hatalmasak, a legmodernebb zsinórpadlással felszerelve. Világítóberendezéseik — bár szakszerűen nem tudom megmagyarázná — minden egyes színháznak kitűnő volt. Összbenyomásunk az volt, — hogy az elmaradott Kínának nincs mit szégyenkeznie ezen a téren sem, sőt, ha megnéztem jobban az együttes tagjait, — mintha mi pironkodtunk volna. Opera nem egyenlő az- íS“ zal, amit mi általában Európában operának nevezünk. Kína féltékenyen őrzi ősi művészetét. Ez a művészet minden ágában megfigyelhető, így az opera terén is. Ezekben a dalművekben nem énekelnek elejétől végig, mint nálunk, hanem keverve van az ének igen sűrűn prózával. Operák terén az ősi művészet úgy értendő, hogy ezeknek a dalműveknek keletkezési ideje időszámításunk első évszázadaira tehetők, de vannak olyanok is, melyek jóval előbb születtek. Ezeket ősi, hitelesen korabeli kosztümökben adják elő, — híven ragaszkodva; az ugyancsak korabeli előadás stílusához. Lényegében három fajta opera ismei’etes. A pekingi, a sanghaji' és a helyi opera. Ha idegen nézi, semmi különösei nem vesz észre. Valahányszor meglátogattunk egy-egy ilyen előadást, sohasem tudtam, — hogy a három közül melyiket van szemcsém látni. Alig van valami különbség a három stílus között. A pekingi opera alatt a legősibb darabok legősibb nyelven való előadása értendő. Az újabb operák a sanghaji műfajhoz tartoznak. Helyi operán pedig azokat az énekes-prózás dalműveket értik, melyeket nyelvileg egy- egy tartomány „helyi” tájszólásában adnak elő. Mikor először láttam a kínai kultúrának ezt az érdekességét, teljesen értetlenül álltam. A KISZ központ Petőfi művészegyüttese Egerben A KISZ egri városi szervezete az elmúlt szombaton meglepetéssel szolgált Eger város fiataljainak. Az egri fiatalok vendégül látták a budapesti XJ11. kerület fiataljainak egy csoportját és a KISZ központ Petőfi művészegyüttesét. A művészegyüttes szombaton este jólsikerült hangversenyt rendezett a Városi Kultúrházban, a nézőteret zsúfolásig megtöltött nézőközönség lelkes tapssal jutalmazta a Rajkó zenekart, a nép- dalénekes és a táncospár színvonalas, szép műsorát. vAAA/ AAAAAA/ illetve ültem. A szokásos eget- földet rázó zenekari mennydörgés vezeti be a művet. — Felmegy a függöny. Belép egy ágvonmaszkírozott színész egy kisebbfajta bérház értékű se- Ivemkosztümben. Ezt követően tíz percig egy lélek sem jelenik meg a színen, mert eny- nyí idő kell a fent megjelent művésznek, amíg magas, női falsett hangon elmeséli, hogy ő kicsoda, és tulajdonképpen mit is keres a színpadon. Azért énekel női hangon, mert ezzel előkelő származását demonstrálja. Ezek az előkelő emberek a színpadon női hangon énekelnek és férfi hangon beszélnek. Egyszóval rövid tíz perc alatt kiderül, hogy az a valaki, aki bejöttt, egy főpap. Belép, illetve szögletes tánclépésekkel belejt egy másik valaki, akiről kiderül, hogy ő az alpap, aki mellesleg nagyon gonosz ember, aki azzal foglalkozik, hogy az átvonuló utasokat legyilkolja, minden földi jótól megfosztva a szerencsétleneket. zappen kapóra jön egy ^ Pekingbe utazó társaság'. Egy kislány, az édesanyja, akit kivételesen egy férfi alakít. Ezek a szerencsétlenek mit sem sejtve szállást kérnek. A két pap természetesen kapva kap az alkalmon, mert látják, hogy . nem akármilyen földhözragadt valakikről van szó. Minden a legnagyobb rendben menne, de váratlanul befut egy még gazdagabb fiatalember, — akinek az első pillanatban megtetszik az előző társaságban utazó hölgy. A két pap elhatározza, hogy ezzel a fiatalemberrel is végeznek az éjszaka. (Folytatjuk) Fontos és friss tájékoztatás a világ eseményeiről,—Ezt nyújtja február 1-től a népújság
