Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-04 / 1. szám

NÉPÚJSÁG 1958. január 4. szombat Egy fiatal KISZ szervezetről és egy ifjú KISZ titkárról Huszonegy éves még és már hét éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Tanulóéveinek elején kezdődött ismeretsége a mozgalommal, mint MTH ta­nuló lépett be a DISZ-be és most az egri Autóipari For­gácsológyár egyik jó lakatosa, s az üzemi KISZ szervezet titkára. Csupán ennyit tudtam meg tőle, a 21 éves KISZ titkártól. Magáról nem beszél, csak az üzemről és a KISZ szervezet­ről. — Ne rólam írjon — haj­togatja szorgalmasan — ha­nem a szervezeti-öl. Amit elér­tünk, az nem az én eredmé­nyem, hanem a vezetőségé és az egész tagságé. Itt mi min­dent megvitatunk és közösen oldjuk meg a feladatokat. S ahogy itt ül mellettem olajos melegítőbe, fején az el­maradhatatlan svájci sapká­ban, kerek, örökké mosolygós kénével, kissé elálló fülével, s magyaráz, vitatkozik, agitál Velem is, s a jelenlévő helyet­tesével, Kovács Lászlóval, a KISZ gazdaságvezetőjével. A vitát figyelve egyszeribe meg­értem, hogy miért szeretik ezt a fiatalembert az üzemben, s hogyan tudtak rövid idő alatt is szép eredményeket elérni a kiszesek ebben az üzemben. Most, hogy a szervezetről beszélünk, ömlik belőle a szó. csak győzze jegyezni az em­ber. Kezdjük az eleién. Nehéz körülmények között alakul meg a KISZ szervezet március 28-án 12 taggal. Ve­zetőséget választottak, s meg­kezdték a munkát. Kezdetben bizonytalanul, majd egyre ha­tározottabban, céltudatosab­ban. Ma már 40_taggal büsz- g~£. - - -' - ’ kétkedhetnek. Az egyik leg­fontosabb feladatuknak a poli­tikai nevelőmunkát tekintet­ték. Háromhetenként vitaso­rozatot rendeznek egy-egy kérdésről. Legutóbb nagy vita volt az üzembn a hazaíiság, s álhazafiság problémájáról. Szeretik a fiatalok az ifjúsági akadémiát is, s szívesen vesz­nek részt az előadásokon. Sokat segít a KISZ szerve­zet a munkaversenyek meg­szervezésénél is. Ezt nemcsak a kiszesek, hanem az üzem vezetői is mondják. Eddig öt alkalommal szerveztek mun­kaversenyt a többi szervekkel közösen, s nem is eredmény­telenül. A május 1—i, az aug. 20.-1, a november 7-i és az éves terv befejezéséért indított versenyben benne volt a fiatalok jó munkája is. S hogy a vállalat december 18- án befejezte az 1957-es évi tervét, ebben nagy része van a KISZ szervezetnek és ezen keresztül a fiataloknak is. De nem lenne jó ez a szer­vezet, ha a termelés és a po­litikai nevelőmunka mellett nem foglalkozna a fiatalok szórakozásával. No, itt ebben sincs hiány — bár ezen a te­rületen még nem teljesítették a tervet. A kultúra és a sport területén még sok a tennivaló. De az a tény, hogy ezt a hibát látják, sőt foglalkoznak vele, biztató jelnek számít, megold­ják majd ezt a hiányosságot is. Persze hiba volna azt mon­dani, hogy a sport és a kul- turmunka mostohagyerek eb­ben az üzemben. Hiszen 25 fő­ből álló labdarúgó gárdájuk játszik a városi bajnokságban, 18-an vesznek részt az aszta­litenisz bajnokságban, s 8—10 fiatalból álló kultúrcsoportja is van az üzemnek. Rendez­tek már kisebb-nagyobb mű­sorokat, klubdélutánokat, de ők többet, jobbat szeretnének. Nagyobb színjátszó csopor­tot akarnak szervezni, amely- lyel el lehet látogatni más üzemekbe is. A városi kultúr- házban klubszobát szeretné­nek berendezni, mert az üzem messze esik a várostól. A fia­talok kérik ezt. S a vezetőség mindent megtesz, hogy telje­sítse kérésüket. Mert ők a ve­zetők, meghallgatják a fiata­lok véleményét, őszintén és bátran vitáznak egymással, ba­rátoknak tekintik, s szeretik egymást. Ezt éreztem végig, míg a KISZ titkárral beszél­tem. S talán ez a magyarázata jó munkájuknak is, no meg az, hogy az üzem vezetői, a pártszervezet és a szakszerve­zet is foglalkoznak a fiatalok­kal. Ennyit tudtam meg egy rö­vid beszélgetés alatt a 21 éves KISZ titkártól, aki magáról semmit sem akart mondani. De helyette felsorolta legjobb munkatársainak nevét, akik sokat segítenek a KISZ mun­kájában. Eleget teszek kéré­sének, s ide írom a neveket: Sándor Magda, Cseh Bertalan, Sós Gyula, Pogonyi János, Bógyi János és Juhász László a legtöbbet dolgozó KISZ ta­gok az üzemben. S most befejezésül meg­mondom azt is, hogy a 21 éves KISZ titkárt, aki már hét éve dolgozik az ifjúsági mozga­lomban, Madarasi Gyulának hívják. (márkusz) Domonkos Dezső Eger, Gár­donyi utca 16. szám alatti la­kos a Várköz elhanyagolt álla­potáról ír, s a Sáncban lakók nevében kéri a városi tanácsot, hogy közlekedésre alkalmas gyalogjárót építsen. Ugyancsak kéri, hogy ezt a környéket mentesítsék már a szanaszét éktelenkedő szemétdomboktól, annál is inkább, mert nap mint nap járnak erre külföldiek és nem egyszer azt látják, — hogy a szemétdombok között Higyje el, jobb lesz így magának is, meg a gyerekek­nek is, — valahonnan nagyon messziről jutottak el a fülé­hez a szavak, de értelmüket már nem fogta fel. Csak néz­te mereven az asztalon fehér­lő papírt, hogy ő, özvegy Szarka Gáborné kéri, vegyék két legkisebb gyermekét álla­mi gondozásba addig, míg egy kicsit összeszedi magát, míg néhány bútort vásárol a pa­rányi szobába. Mert úgy ma­radt a háború után, mint az ujjam. Nem volt semmije, csak az apró gyerekek, egy ócska dunyha, meg a sohasem csil­lapuló bánat a párja után, — akit ott öltek meg nem mesz- sze a lakásuktól, mert szerette volna még egyszer látni gye­rekágyban lévő asszonyát, mi­előtt elviszik védeni a nagy német birodalmat. Nézte, égő, száraz szemekkel, aztán szó nélkül kifordult az ajtón. Rót­ta az utcákat, maga sem tud­ta, hogyan került haza. A kicsik már aludtak. Az egyik arcára szorította apró öklöcs- kéit, haja kócosán hullott izr- zadt homlokába. A kislány be­lefúrta fejecskéjét a párnába, s valami kedveset álmodhatott, mert szája szegletén mosoly bujkált. Leroskadt az egyet­len ócska hokkedlira, s úgy bámulta őket, mint aki örök­re búcsúzkodik. Vajon mi lesz velük? Nem éheznek-e majd, nem ütik-e őket... lesz-e türel­mük kihámozni a beszélni kezdő fiúcska selypes szava-i- ból az értelmet... nem csúfol­ják-e majd utcuhosszut: lelen­cek, lelencek... Ki tudja, milyen emberek állati hullák is hevernek. 0X0 Oroszi László a gyöngyösi Vas és Fémipari Vállalat dol­gozója levelében megírja, hogy vállalatunknál nincs mód ar­ra, hogy a dolgozók vélemé­nyüket nyílvánítsák. A Vas- és Fémipari Vállalatnál az ellen- forradalom óta nem volt ter­melési értekezlet, vagy olyan összejövetel, ahol a dolgozók elmondhatták volna észrevéte­lüket. Erre a hiányosságra már a megyei tanács figyelmét is felhívta, de mindeddig még nem történt semmi. oXo Ambrus Józsefné, az apci földművesszövetkezet cipőbolt­jában dolgozik. Levelében be­számol arról, hogy a cipősdo- bozokban nagyon sokszor kü­lönböző számú cipő van. Nap mint nap jönnek vissza rekla­mációkkal, hogy a vásárolt ci­pő felemás. Nem hisszük, hogy ezen ne lehetne segíteni. Hétköznapi történet között nőnek fel. s mire visz- szahozatja őket, elvadulnak a simogató anyai kéztől is. Ami rossz csak lehet, mind megfordult a fejében, s olyan nehéz volt a szíve, mintha va­lami láthatatlan erő ólomdara­bot csempészett volna a he­lyére. És mi lenne, ha nem adná? Megkapaszkodott a gondolat­ba. Ha éheznek, hát együtt éheznének. Ha vehetne vala­mit. hát együtt örülnének. — Más asszony is maradt már egyedül, másnak is volt apró gyereke. Azok kibírták, ő mi­ért ne bírná. Mire megvirradt, megérett benne az új elhatá­rozás. Alig várta, hogy reggel legyen — kapkodó kézzel öl­tötte magára a ruhát, rohant a hivatalba, míg el nem kül­dj k a kérvényt. — Elvtárs — robbant be az ajtón —, tépje össze azt a pa­pírt. Nem adom őket. Majd csak leszünk valahogy. Meg sem várta a választ. — Ment haza, ölbekapta, csókol­gatta a kicsiket, s azok csak nézték bámész nagy szemek­kel, ugyan mi történhetett. Másnap kilincselni kezdett. Nem segélyért — munkáért. Az egyik helyen takarítást vállalt, ott kezdte hajnalban a munkát. Nappal egy orvos­nál segített, este meg éjfélig görnyedt a szálloda konyhá­ján a mosogató dézsa felett. Nem aludt azokban az idők- ben naponta 3—4 óránál töb­bet. Honnan vette az erőt)? Ki tudná azt megmondani, — honnan merítik kimeríthetet­len érőjükéi az édesanyák? Nem is élt azokban az évek­ben — pedig fiatal volt még. Csak dolgozott néha ólomsúlyú tagokkal,! néha fásult lélek­kel. Az jelentette minden örö­méi ha hazavihetett egy-egy jobb falatot, ha végre új cipő feszült valamelyik gverek lá­bán. Sokszor ijedten kapta fel a fejét munka közben, — mert eszébe jutott, talán ép­pen most került a kicsi kezébe gyufa, talán most csalogatták el a barátok valahová kama­szodó fiát. Ilyenkor alig várta az estét, rohant haza a lakás­ba. Lakásba? Hót lehetett an­nak nevezni azt a négyszer négy méteres kis roskadó fé­szert, aminek lyukas bádog tetején át bekukucskált az ég­bolt égy darabja, vagy kö­nyörtelenül becsapkodott a zápor. Ez a lakás még külön fájdalma, gondja, keserűsége is volt a többi mellett. így teltek az évek, s ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy sokasodtak hajában a fehér szálak, de úgy enyhültek, szin­te észrevétlenül a gondok. — Rendes állást kapott, nem nagy fizetéssel, hiszen sok kell a négy gyereknek, de any- nyival, hogy már nem kellett hajnaltól éjszakáig talpon lenni. Es nőtt a segítség. Ész­re sem vette, s nagy fiával már vitatkozni kellett, hová men­jen dolgozni. Szerette volna, ha szakmát tanul, az mindig kenyér a kezében, de a fiú, aki ugyan nem több 17 éves­nél, részt kért a gondokból. Elment az állami gazdaságba, mert mégis kevés egy fizetés a négy gyerekhez, mert az SZERKESZTŐI ÜZENETEK KÜLPOLITIKA — SOROKBAN Szabó Pál, Besenyőtelek: A keresett könyv egyelőre még nem jelent meg. Ha meg­jelenik, minden könyvesbolt­ban kapható lesz. Karácsonyfaág jeligére: Közölje nevét és címét, és akkor beküldött írásáról rész­letesebb bírálatot küldünk. Orr-plasztika A német nők körében való­ságos orrpszihózis dühöng — jelentették ki minap a német plasztikai sebészek. Sok nő évenként háromszor is átala­kíttatja az orrát. Póruljárt betörők Mohó betörők egy éjszaka kétszer is meglátogattak egy koppenhágai szeszesital keres­kedő pincéjét. Több nagy ko­sár palackozott bort loptak és és úgy vesztettek rajta, hogy másnap reggel visszavitték az üres üvegeket, és a kereskedő­től követelték azok betétössze­gét. — Hamarosan új nagy poli­tikai per kezdődik Kairóban, amelyen Nezli hercegnő, volt régens és férje, Monein her­ceg ügyével foglalkoznak. A főügyészség megtiltotta a hír­közlést arról a vizsgálatról, — amelyet a hét elején indítottak meg a monarchia visszaállítá­sát célzó összeesküvés ügyében. A kairói sajtó szerint a herceg és a hercegnő beismerte, hogy kapcsolatot tartott fenn a Li­banonban és Svájcban tartóz­kodó összeesküvők csoportjá­val. — Siroky csehszlovák minisz­terelnök elfogadta az Indiai Köztársaság meghívását, hogy január első felében látogasson el Indiába. Siroky ugyanakkor elfogadta Kambodzsa, Burma, Indonézia és Ceylon januárra szóló meghívását is. — Hammarskjöld ENSZ fő­titkár Párizsból New Yorkba utazott. Az ENSZ-főtitkár a karácsonyi ünnepeket a gazai sávban, az ENSZ haderőinél töltötte, s most útban New Yorkba 24 órára megszakította útját Párizsban, ahol megbe­szélést folytatott Pineau fraa- cia külügyminiszterrel. — U Kyaw Nyein burmai mi­niszterelnökhelyettes a Kíná­ban tartózkodó burmai kül­döttség vezetője látogatást tett Csou En-laj kínai miniszterel­nöknél. — A Kínai Tudmányos Aka­démia filozófiai és társadalom- tudományi tagozata elnökségé­nek ülésén bejelentették, hogy 1958-ban kínai és szovjet filo­zófusok és társadalomtudósok húsz különböző, kutatási terü­leten működnek majd együtt, a két ország tudományos aka- démái együttműködési tervé­nek megfelelően. A tervet szakértők és kutató tudósok kölcsönös kicserélésével való­sítják meg. — Kétszázra emelkedett * ceyloni árvíz halottainak szá­ma. Az árvíz egyúttal mintegy háromszáz embert tett hajlék­talanná. Népi ellenőrzésünk a gyakorlat tükrében Országgyűlésünk legutóbbi ülésén elfogadta és ezzel tör­vényerőre emelte a népi el- lenőrzésrő szóló törvényja­vaslatot. Ugyanakkor hangzott el az a kívánság is, hogy a végrehajtási utasítás mielőbbi kiadása mellett, a népi ellen­őrök mihamarabb kezdjék meg működésüket. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elhangzott előadói beszédből, a képviselők fel­szólalásaiból egyaránt kitű­nik, hogy igen sokrétű és nem könnyű a népi ellenőr­zésre háruló feladat. Ha úgy véljük, hogy a népi ellenőr­zésnek három síkon, a társa­dalmi vagyon, a munka és a közigazgatás területén jelent­keznek legfontosabb felada­tai, akkor nyilvánvalóvá vá­lik, hogy egy szűk cikk kere­tében nem tárgyalható a tel­jes kérdéskomplexum. A feladatok nagyságára, sokoldalúságára és fontossá­gára tekintettel hangoztatják az aggályoskodók, hogy a népi ellenőrzés nem fog tudni meg­birkózni a feladattal. Néze­tünk ellentétes e felfogással, mert a római jog a bíráktól sem kívánt többet, mint be­csületet és tisztességet. Ha a népi ellenőröket ily mértéket megütő dolgozók soraiból fog­juk kiválasztani, ha részükre a jó szakirányítást és helyes ellenőrzési szempontokat ad­tunk, akkor nem kell félte­nünk a népi ellenőrzést, meg fog az állni a lábán és jól fog­ja teljesíteni kötelességét. A munka és közigazgatás te­rületeit nem érintve, a keres­kedelemben, a kisiparban és a vendéglátóiparban tapasz­talható egyes jelenségekről szólunk, melyekkel árdrágítás, súlycsonkítás és minőségron­tás formájában lépten-nyomon találkozhatunk. Csupán rang­jelzésbeli különbségek ezek, mert végeredményben a súly­csonkítás és minőségrontás sem más, mint árdrágítás. A jelenségek felszámolása mel­lett az ellenőrzésnek a kis­iparban a nyersanyag útját is szemmel kell tartania, vagyis azt, hogy a nyersanyag a nagykereskedelem és esetleg nem a gyáripar anyagraktárá­ból jut-e kisipari műhelybe. Az érintett és a szocialista ke­reskedelemben vetett bizalmat veszélyeztető cselekmények elemzése szükségtelen, annyira ismeretesek ezek a kereskede­lemben és a vendéglátóipar területein. Az utóbbin megho­nosodott un. „gebines” üzletek szemmeltartása, a már speci- álizálódott ellenőrzés feladata. A külső ellenőrzésben végez­hetők mellett jelentős feladat hárul az új szervre a belső ellenőrzésben is .A leltárak és a leltárhiányok kérdései belső ellenőrzési feladatot képeznek. Nem folytatható az a gyakor­lat, mely jelentősebb hiányok­kal szemben elnézést, a kisebb jelentőségű ügyekben pedig könyörtelen szigorúságot tanú­sít. Az egyenlő elbánás elvé­nek mellőzése a munkamo­rálra és munkafegyelemre va* lazító hatással. A népi ellem- őrzésnek a leltárak kiértéke­lése iránti érdeklődése mege­légedéssel és örömmel fog ta­lálkozni a becsületes kereske­delmi és vendéglátóipari dol­gozók körében. • A feladat nem könnyű. Le­leményességet, sokoldalúságot, határozottságot, biztos fellé­pést és sok tapintatot követel. Túl e nézőponton, a cselek­ményeket helyesen kell az 'egyéni vagy kollektív felelős­ségen keresztül elbírálni, mely nem engedi meg, hogy a munka hevében elkövetett té­vedést bárki tervszerűségnek vagy megfontoltságnak minő­síthesse. Dolgozó népünk bizalmat előlegez a népi ellenőrzésnek és várakozással tekint műkö­dése elébe. ’ Dr. Altmann Béla igazságügyi könyvszakértő * Pedagógus küldöttség utazott a Szovjetunióba öccseinek szakmát kell tanul- niok, mert a húgocska nagy lány lesz maholnap nem jár­hat mindig öreg ruhákban. Most már egy kicsit köny- nvebb az élet, s a fáradhatat­lan asszony szemébe vissza­költözött az életöröm, szívébe az érdeklődés mások gondjai iránt. Különösen, amióta új lakásba költöztek. Tágas szo- ba-konyhásba. Nem tudnak betelni vele. A görcsös padló olyan fényesre van kefélve, hogy megnézheti magát ben­ne az ember, az asztalon va­kítóan tiszta csipketerítő, a vázában virág. A bútorokat — mindnek külön története van — szinte újjávarázsolta a csil­logó lakk. Olyan az egész la­kás, mint egy ragyogóra tö­rölt üvegpohár. S az éjjeli- szekrényen ott áll már az első „luxus” holmi, a kis néprádió. Hallgatagon ültünk egymás mellett az asszonnyal, aiki tíz esztendő történetét mesélte el nekem, kemény munkáról, ti­tokban elsírt könnyekről, vég­telen aggódásról a gyerekek miatt megértésről, és közöny­ről, ami kétszeresen fájt, s az apró örömökről, melyet átvi­lágítottak a legnehezebb hét­köznapok sötétjén is. Tíz esz­tendő története: egy édesanya küzdelme a gyerekekért, az otthon megteremtéséért. Míg mesélt, arcán derű és szomorúság váltották egymást. Emlékeztünk, s egy kicsit sze­rettük volna fellebbenteni a jövő fátyolét is. Mit hoz az új év? Nem tud­juk, de kívánjuk, hogy szebb, gondtalanabb legyen, mint az előző tíz esztendő. —deák— Szombaton reggel 10 tagú peda­gógus küldöttség indul a megyéből ^kéthetes szovjetúnióbeli tanul- >mányútjára. A küldöttségj) tagjai >Egerből: Dr. Csicsai József, Pelle >Béláné, Kovács Vendel, DargaiLa- >jos és Strbák István. Dr. Bartos >József Hatvanból, Ferenczfalv y Kálmúiuié Gyöngyösről, Lukács Szilveszter Nagyrétéről, Papp Be­la Lőrinciből és Hegedűs Ráz» F üzesabonyból. A pedagógus küldöttséget a M«- gyar-Szovjet Baráti Társaság cső- törtökön délután 3 órakor búcsor- tatta a TTIT egri klubjába». ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ttfrákji w yyyy yy y yyvy^sö Elavult színházi felirat A montpellieri városi tanács elfogadta Marie Dumesnil ta­nácstag javaslatát, hogy a vá­ros legnagyobb színházának előcsarnokából^ távolítsák el a következő feliratot: „Azok az asszonyok és leá­nyok, akikről köztudomású, hogy életmódjukkal és visel­kedésükkel sértik a közcrköl- !csöt, csak külön páholyban foglalhatnak helyet. Az ilyen életmódot folytató női szemé­lyek szünetben nem jelenhet­nek meg sem a folyosókon, som az előcsarnokban!'' Ez a felirat 1888 óta díszel­gett a színház előcsarnokában. A városi tanács egyöntetű : megállapítása értelmében a felirat mór régen elavult Vagy taláron incs elég kü- lönpáholv ?... A németországi kiábrándultak szerelembe estek Nyugat-Németországban m€- ködik a „Kiábrándulták Klub­ja”, melynek tagja lehet mi»- den olyan férfi vagy nő, aki elvált és a csalódott házasság után megfogadta, hogy több­ször nem házasodik. Aki fo­gadalmát megszegi, törlik a ta­gok névsorából. A napokba* nagy bánat érte a klub tagjait: az elnöknő, Erna Gutwell beje­lentette, hogy férjhezmegy. & ami a legszomorúbb: a klub titkárához. Lelki brutalitás Mrs. Eunice Hall válópert indított férje ellen, mert ar minden este 11 óra után ro- dászkürtjén eljátszotta „Iliért búsuljak?" és „Azt hiszem., — már nem szeretsz" cimú ked­venc dalat. A bíróság el is *d- lasztotta az asszonyt kegyetlen kii rt ősétől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents