Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-28 / 103. szám
NÉPÚJSÁG 1957. december 29. vasárnap Az ünnepi taggyűlést munkás hétköznapok követik A gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál (Tudósítónktól) Tagkönyvkiosztó taggyűlést tart a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat pártszervezete. Több mint húsz kommunista hallgatja nagy figyelemmel a beszámolót, mely feleleveníti a pártszervezet egyéves harcát, munkáját, felrajzolja a jövő távlatait, tennivalóit. Egy éve, 1956. novemberében kezdődött meg a párt szervezése a vállalatnál, s itt sem hiányoztak az olyanok, akik nem jó szemmel nézték a kommunisták szervezkedését. A pártszervezet mégis megalakult, s a kommunisták hozzáláttak a termelés megszervezéséhez, a tömegszervezetek létrehozásához, az emberek neveléséhez. „A párttagok becsülettel helytálltak a gazdasági és politikai nevető munkában — hangzik a beszámoló, — nagy részük van a gazdasági eredmények elérésében, abban, hogy a vállalat novemberben teljesítette termelési és nyereségi tervét...” A beszámoló és a hozzászólók megállapították: bár szépek az eredmények, melyek a párt- szervezet egyéves munkáját kísérték, — megelégedésre, elbizakodottságra nincs ok. — Számos területen, több dologban van tennivaló, — s a kommunisták bátran, kendőzés nélkül tárják fel a hibákat. Javítaniuk kell a termelés pártellenőrzésén, az egész párttagságot, az üzem minden dolgozóját be kell vonni ebbe a munkába; több segítséget kell nyújtani a szakszervezetnek, hogy betölthesse hivatását; határozottabban kell fel- | lépni a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon ellen vétőkkel, a selejtgyártókkal szemben. S mindezeket a munkákat úgy végezze a pártszervezet — mondják többen is —, hogy tovább javítsa kapcsolatát a pártonkívüliekkel, hogy tovább terebélyesedjen a kommunisták és a pártonki- vüliek között a bizalom, a megértés. Az új tagsági könyv átvételekor többen hangoztatták: az ünnepi taggyűlést egyszerű munkás hétköznapok követik. S a feladat továbbra is — és ez minden párttagra kötelező — úgy dolgozni, hogy méltók legyenek a párttagságra, úgy dolgozni, hogv munkájuk nyomán tovább erősödjön pártszervezetük és még több segítséget tudjanak nyújtani a vállalatvezetés, a dolgozók munkájához, neveléséhez. A MátraTidéki Erőműnél (Tudósítónktól) A Mátravidéki Erőmű új irodaházának feldíszített nagytermében gyűltek össze megyénk egyetlen energiaüzemének kommunistái, hogy megtartsák tagkönyvkiosztó taggyűlésüket, s a vezetőség beszámolója feletti vita alapján meghatározzák a kommunisták feladatait. 189 kommunista ült a padsorokban, ennyi ma annak a pártszervezetnek a taglétszáma, amelyet 1957. januárjában még) csak 17 ember képviselt, a amelynek zászlaja alatt 17 kommunista indult kemény küzdelembe az ellenforradalom teljes szétzúzásáért, a termelés sikeréért. Hogy mit hozott ez a harc? — erről szól a bszámoló is —, amely hangsúlyozta: a párt- szervezet első fontosságú feladatul tűzte ki maga elé a termelés zavartalan megszervezését. „Igyekeztünk a termelés közvetlen irányítására politikailag és szakmailag is alkalmas elvtársakat beállítani, akiknek munkája nyomán aztán üzemünk elsőnek futott fel teljes kapacitásra a villamosenergiát termelő üzemek között. Ezzel egy időben kezdődött meg a harc, hogy a munkástanácsból kiszorítsuk az ellenséges és huligán elemeket.” A taggyűlés résztvevői élénk figyelemmel kísérték a beszámolót, amely, ha vázlatosan is, de megmutatta, milyen munkát végeztek a kommunisták, milyen eredményeket értek el, s a határozatok, amelyeket a taggyűlés elé terjesztettek, egyúttal megjelölték a további tennivalókat is. A beszámoló feletti vitában sokan szólaltak fel. Petró II. Illés, Juhász László, Újvári József, Bodor József, Papp Ernő, Farkas Béla és a többiek erőteljesen követelték többek között a társadalmi tulajdon védelmének fokozását, a párt erejének, tömegbefolyá- sának továbbjavítását, szó esett a munkafegyelemről, a fiatalok neveléséről, az oktatásról, — egyszóval mindazokról a kérdésekről, amelyek soron- következő feladatként állnak a pártszervezet kommunistái előtt. Ezután került sor az új tagkönyvek kiosztására. Egymásután léptek az elnöki asztalhoz a pártszervezet tagjai, — hogy kicsit megilletődve és meghatódva, visszagondolva az ellenforradalom véres napjaira, átvegyék a piros könyvecskét. Felszólalt a taggyűlésen Erdélyi Ferenc elvtárs, az MSZMP járási bizottságának első titkára is, méltatta a tagkönyvkiosztó taggyűlés jelentőségét, beszélt azokról a tennivalókról, amelyeket az új tervévben meg kell oldania az Erőmű kommunistáinak is. Külpolitika sorokban- ANTONI NOVOTNY, - Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára fogadta Ha- leg Bagdas-t, a Szíria és Libanon Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát.- AZ ONTARIO állambeli Chatham külvárosában összeütközés történt a város kb száz néger és fehérbőrű lakosa között. Húsz ember megsebesült, a rendőrség tíz személyt letartóztatott.- SZINGAPÚRBAN, az újonnan megválasztott városi tanács első ülése alkalmával zavargásokra került sor a városi tanács épülete előtt. A rendőrség 16 személyt letartóztatott, köztük két városi tanácsost is, akik a Népi Akció Párt tagjai.- A PÁRIZSI állami színházak műszaki dolgozói — mint ismeretes — sztrájkban állnak. A magászínházak műszaki dolgozói körében is bér- mozgalorn bontakozik ki, és ezek ünnepi előadása veszélyben forog. A francia rádió és televizió dolgozói ugyancsak bérkövetelésekkel álltak elő. fiilatforgaimi Vállalat tájékoztatja az állattartókat, hogy a hús- és húsjel- legű sertéseket, hízott sertéseket, továbbá tokás sertéseket az alábbi árakon felvásárolja: 80 — 125 kilóig: Iá.— Ft/kg-ként, 126 -- 165 kilóig: 15. — Ft kg-ként. 165 kilón felül: 16. — Ft/kg-ként. Az állattartók szabad sertéseiket az átvételi napokon adhatják át. Bővebb felvilágosítást az ftllatforgalmi Vállalat ! helyi felvásárlói adnak. ... Akkor városunk tisztává, széppé válik .. “ November 30-i, ,,Ne csüt a Városi Tanácsé legyen Eger gondja“ című vezércikküket örömmel olvastam, s a benne foglaltakkal száz százalékban egyetértek. Kérem Önöket, hogy több hasonló cikkben próbálják Eger város tanácsát támogatni. Szerintem helyes volna, ha eljárnának a tanácsülésekre, és egy- egy olyan tanácsülésén, ahol problémák merülnek fel, sajtójuk útján próbáljanak népnevelő munkát végezni. Engedjék meg, hogy szerény véleményemet kifejezhessem a hibákról, melyeket cikkükben is nagyon helyesen kifejtettek. Először a tanácsi dolgozókról. A tanácsi dolgozó szíwel-lélekkel intézze a rábízott feladatokat és a hozzáfordulók panaszait ne közömbösen, régimódi, hivatalos formában intézze el, hanem úgy, hogy a hozzáforduló dolgozó társa még akkor is, ha nem volt lehetőség az ügyét úgy elintézni, ahogy a hozzáforduló dolgozó szerette volna, udvarias formában magyarázza meg. ne „kérelmező** vagy „panasztevő“ dolgozótársának, hogy miért, mi okból nem lehet az ügyet úgy elintézni ahogy a hozzáforduló kívánja. Másodszor a tanácstagokról szeretnék szólni. Bizony a valóságnak megfelel, sőt még inkább, hogy a 106 tanácstag közül az 50—60 tanácstag sem jelenik meg sokszor a tanácsüléseken. A tanácsi dolgozók munkáját és a Vb. munkáját 10—12 becsületes dolgozó tanácstag végzi el és nekik kell a város ezer problémájával megküzdcniök. Az állandó bizottsági tanácstagok, kiknek kötelességük volna a Vb. munkájában hathatósan segíteni, bizony ott is előfordul, bőgj’ az állandó bizottsági üléseken nem jelennek meg pontosan és a problémák így sokszor nehezen oldódnak meg. A lakossággal igen ritkán érintkeznek a tanácstagok. Bizony, ha Eger város lakóinak választópolgárait, megkérdeznék — ha nem hazudnak — 70 százaléka nem ismeri tanácstagját. Mert ha negyedévenként is van egy-egv tanácstagi beszámoló, ami abból áll, hogy egy-egy iskola kapujára kifüggesztik. hogy ebben a körzetben lesz tanácstagi beszámoló, bizony nagyon jó, ha két-hárora választópolgár jelenik meg. ami azt jelenti, hogy a tanácstag nem vett magának elég fáradtságot. hogy kimenjen választói közé, hogy előkészítse az ő tanácstagi beszámolóját. Szerintem a tanácstagnak a körzete apjának kell lennie, s a körzetében előforduló problémákat ismernie kellene. A tanácstagi beszámoló volna hivatva a választókkal tudatni a Vb. által elvégzett munkákat és a körzetben előforduló problémák megoldása sokszor társadalmi munkával is megoldható, illetve elvégezhető. A tanácstagi beszámolókon kellene ismertetni a választókkal azokat a dolgokat is, ami jelen pillanatban sem megoldható, csak későbbi időben válik megoldhatwvAt Jre ;** tápárama» közelebb kerülne a választóihoz, nem volnának felesleges rágalmak a tanács felé. Végül Eger város lakosaihoz szólok: bizony, hogy a tanácstagok nem tudják úgy végezni munkájukat, ahogyan kellene, nagyon sokban maga a lakosság, illetve a választók az okai. A részvétlenség, mely a lakosság részéről tapasztalható, nagyon sokban az oka a tanácstag hiányai munkájának. Egy-egy felhívás, mit a tanács Vb-je intéz a lakossághoz, süket fülekre talál, nézzük először a tisztaságot. Tényleg igaz, bogy Eger város köztisztasági hivatala nem áll a helyzet magaslatán, de segíteni tudna a lakosság, ha a szemetet, piszkot mégsem az. utcára öntené. Vagy a vízvezetéknél, ha egy csőrepedés előfordul, száz arrame- nő közül, vajon hánynak jut eszébe, értesíteni a vízműveket, hogy jöjjenek sürgősen, mert itt és itt csőrepedés van. Vagy a növendékfák védelme, ami tényleg a lakosság hivatása volna. A város nehéz pénzeket fektetett bele, hogy öntözné vagy védené a kis csemetefákat. Bizony, száz és száz dolog van olyan, amivel tisztára tudnánk tenni városunkat. A lakásprobléma, mely az Önök cikkében nagyon helyesen van megemlítve, hogy sok háztulajdonosnak módjában volna, úgy albérletben, vagy főbérletben lakásokat kiadni, de ők azt inkább haszontalan lomtárnak használják, semhogy a másik felebarátjukon segítenének. A községfejlesztési adóról, pedig csak annyit, hogy az elmúlt esztendőben, amikor beszolgáltatások és egyéb megszorítások voltak, még érthető volna az a hétszázezerforintos hátralék, de mikor mindezek már nincsenek, az idei termés is nagyon jó volt, a termésüket az állam a gazdáknak jóval magasabb áron veszi be, mint a múltban, nem találni magyarázatot a hátralékra. Hisz ebből a befolyó városfejlesztési adóból tudta a tanács végrehajtani azokat a munkákat, ami a város dolgozóinak javát szolgálják. Remélem, ha az Önök hasonló cikkeit a városi tanácstagok és a lakosság megszívleli, akkor városunk tisztává, széppé fog válni, nem lesznek feleslegesen elhangzó kritikák és panaszok. AMBRÖZY JÁNOS. EGER Erdész-gépész ezermesterek között Négy gondolat — négy gép és munkáskezek százai helyett gépek dolgoznak már a nyugatbükki csemetekertekben... Egyikük, másikuk kísérlet még, de van, amelyiknél már a gyakorlat igazolta az erdőgazdasági gépállomás szakembereinek és Tóth István erdőmérnöknek az összefogását. Tóth Istvánt, a nyugatbükki állami erdőgazdaság ezermesterét kérdezzük meg, milyenek is ezek a mindent tudó masinák, — Elsőnek talán a csemeteültető gépről kell szólnunk, mert ez máris bevált, mégpedig kiváló eredménnyel. A facsemete ültetése lassú, türelmes, gondos munkát igényel, fontos az, hogy a gyökérzet egyenesen helyezkedjék el, hogy ne hatalmas hantok, légüres tér, hanem laza, puha, tápdús talaj segítse a kis fács- kák megerősödését, fejlődését. Eddig legjobb munkásaink sem tudtak 76 százalékos meg- eredésnél többet elérni. Azzal a szovjet gyártmányú csemeteültetőgéppel pedig, amelyet nemrég helyeztünk üzembe, amellett, hogy 400 ember napi munkáját végezzük el, jól elmunkált földben, eddig minden esetben 90—92 százalékos megeredéssel számolhatunk. — Ugyancsak kipróbáltuk a talajfúró gépet. Ezt a fűrészgépre szerelt gépegységet ott alkalmazzuk, ahol nem szántjuk a földet, vízmosásos gödrökben, árkokban például. 14—15 cm átmérőjű, mély lyukakat ásunk vele. Leginkább erdőpótlásnál hasznosítjuk. 5 munkás naponta 2—3.000 darabot ültet el vele, egy munkanapja tíz kézimunkanapnak felel meg. További kísérleteink arra irányulnak, hogy 18—20 cm átmérőjű lyukakat is készíthessünk ezzel a fúrógéppel, hogy a bojtos gyökér- zetű fácskákat is eredmény- nyel ültethessük el. — Ehhez a talajfúróaéphez hasonló az a típus is, amit suhángok ültetéséhez készítettünk. Ez 70 cm átmérőjű és 90—100 cm mély gödröket fúr. Előnye a kézierővel szemben, hogy nem hantos gödörbe kerül a suháng, hanem — mivel a fúrószerkezet belesúllyed a talajba és kiemeli azt, — laza földbe, tehát a suhángok biztosabban maradnak meg. Ilyen gépeket a győri Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat készít számunkra. — A csemetekertek legnehezebb műveletének gépi elvégzésére is gondoltunk. Ezért kísérletezünk most suháng- kiemelő szerkesztésével. Csemetekertjeinkben milliószámra vannak suhángok, az eddigi gépesítési kísérletek azonban nem váltak be, mert a suháng a gép alatt behajolt, rostjai megszakadtak, a kívánt célt tehát sehogysem értük el. A mostani elképzelés szerint a vasrámára szerelt váltószerkezetet úgy alkalmazzuk, hogy csupán a váltószerkezet megy a suhángsorban, a gép pedig a húzóerő áthelyezésével mellette, s így nem okoz semmi kárt. Ha ezt a gyakorlatban is sikerül megoldanunk, nem lesz már olyan nehéz fizikai munka csemetekertjeinkben, amelyek elvégzésében a gépek ne segítenék az embert, — fejezte be nyilatkozatát Tóth István. Ér végén a Gyöngyösoroszi Ércbányában Az év utolsó napjaiban számvetés készül az országos eredményekről, de összegezik az év eredményeit, hiányosságait az egyes üzemekben is. A gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalat fiatal üzemnek számít. Néhány éve csupán, hogy felépült az Ércelőkészítő, ahol a kibányászott ércből kivonják az ólmot és a cinket. Az üzem — bár sok nehézséggel küzdött ebben az esztendí- ben, mégis szép eredményt ért el. Évi tervüket már december közepén teljesítették, s most az év utolsó napjaiban lázas sietséggel dolgoznak, hogy minél több ércet hozzanak ki a hegy gyomrából. Lakatos László gépfegyveres fúrókalapáccsal dolgozik. Ennek a sűrített levegővel működő fúrókalapácsnak formája is, hangja is hasonlít a gépfegyverhez. Nem könnyű ezzel a szerszámmal dolgozni. Lakatos László 1951-től dolgozik a bányában, s hat éve vájár, az ő munkája is hozzásegítette az üzemet a terv teljesítéséhez. A kifúrott lyukakba nagy elővigyázatossággal és szakértelemmel dinamit-rudakat raknak. Sokszor 15—20 kilogram dinamitot raknak be egy-egy robbantás előkészítésénél. Ezt a munkát csakis vizsgázott lőmester végezheti. A dinamit bepakolása után az óvatossági rendszabályok ellenőrzése mellett kerül sor a robbantásra, amelyet mint a képen is látható, Török József lőmester végez elektromos gyújtással. Robbantás előtt a bányászok elhagyják munkahelyüket és a robbantás színhelyétől 50— 100 méterre biztos helyre vonulnak. Ilyenkor pár percig szünetel a munka. A bányászok beszélgetnek, van aki elfogyasztja uzsonnáját s várják a robbantást. Robbantás után vége a pihenőnek, s a bányászok ismét elfoglalják munkahelyeiket. A lerobbantott ércet rakodógéppel rakják a csillékbe. Mó- cár László mozdonyvezető egy Skoda Diesel motoros mozdony segítségével 25—30 érccel megrakott csillét szállít ki a felszínre. Naponta hatszor- hétszer fordul a szerelvénynyel, A felszínre szállított érc a dúsító üzembe érül, ahol az ércelőkészítő-mű dolgozói vonják ki a kibányászott ércből az ólmot és a cinket. (Márkus« László képesriportja)
