Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-25 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 102. SZÄM. Ara í forint 1957. DEC. 25. SZERDA wwmtomiiihiiii:bmwhm—> t daáacáonpt Ácván/ty/ift■ruYesi ^eaZfjeá o/wKkUi/ttmd r/ttt. X=z J 3sa« y& M 5m Csöndes este boml a városra és az ablakok mögött kigyúlnak a gyertyák, libegő, sárga fényük aranyba vonja a zöld fenyőt, a meleg szoba bútorait s azokat, akik ott állnak a fa alatt az ajándékozás és az ajándékozottság örömével szívükben. Szülők és gyermekek, — közeli hozzátartozók ülnek a karácsonyi asztal körül vidáman, békességgel a szívükben, míg kinn hallgat a tél és a sötétség — 1957. karácsonyán, a béke évről-évre visszatérő ünnepén. Ünnepel a város, az ország, ünnepel az egész világ: a bányász, aki a szenet adja az élethez, és az orvos, aki gyógyítja az életet; a ■bűvész, aki csak békében tud a jövő korok számára alkotni és az anya, aki az életre, a békére neveli ma jd gyermekét. Peace... Pax Mir... Béke: száznyi nyelven kél szárnyra most a szó, hogy felrajzolja a világ lelkének csodás vásznára Picasso békegalambját. Békességet a világnak — erre gondol, ezt akarja most minden becsületes szív a mcsz- szi észak fjordjaitól le az Antarktiszig, ahol csak igaz és józan ember él, tervez és dolgozik. Békességet a világnak — ezt kívánja a párizsi munkás, a moszkvai asszony, a római lány, az amerikai kereskedő, — mindenki. — akinek szívében emberiesség, szeretet és felelősségérzet honol. Két vágy kíséri az ember évezredes életútját: a szerelem és a béke vágya. E két nagy érzés közül az utóbbi azonban sohasem jutott még el eddig a tartós beteljesülésig. — Ádám, mint a Tragédiában, itt is újra meg újra elbukott, de újra és újra talpra á’dt. mert tudta és érezte, hogy egyszier el kell jönni annak az időnek, amikor az örök béke, az alkotó, embert nevelő, mosolyt fakasztó béke köszönt a világra. El kell jönni, mert az ember nem a háborúra, nem a halálra születik, hanem az életre. A városok nem a pusztításnak épülnek, hanem a maradandóságna.k. A tudomány nem azért nyitott kaput az emberi agy számára, hogy a pusztító halál birodalmába nyerjen betekintést, hanem hogy útja nyíljon a fel- emelkedéshez, fel egészen a csillagokig. fis Adám mégis mindig elbukott. Talán naiv volt az álma. vágya, hamisak illúziói? — Nem! A béke olyan virág, amely csak a neki- való földben díszük, s hoz új meg új termést. Az emberi színjáték evezredei alatt mindig olyan földbe került drága magja, amelyet véres lábak tapostak, amelyen a háború, a meggazdagodás sóvárgói uralkodtak. Olyan földbe, amely csak végső nyugalmat, de nem életet. szabadságot adott azok számára, kik beléje vetették a magot, építettek felette házat, vagy lementek alája holmi embernek kellő kincsekért. De eljött a kor. mert el kellett jönnie, — mintahogy az éjszaka után eljön a hajnal, — amikor törvényt, házat kapott a béke, amikor a felszabadultak már nemcsak sóvárogni tudták a békét, de tenni, cselekedni is érte, mert volt, van és lesz erejük, hatalmuk hozzá! 1957. karácsonyán az ember tudja, és érzi, — van erő mögötte, hogy ezt a békés estét ne szívszorongva üdvözölje, hogy mit hoz a holnap, mit hoz az új év új karácsonya? 1957. karácsonyán az ember érzi saját erejét és tudja, van kiben, van miben bíznia... Talán nem ólálkodik a háború kísértete ma is az ember felett, s talán ma már nincsenek olyonok, akik pénzzel és vérrel mérik az életet? A háború szakmunkásai ma sem pihennek, két pusztító háború után, amikor üszkössé váltak a falak, s hadsereggé nőttek a fejfák. — tengerré a könnyek, ma is akadnak olyanok, akik szívesen küldenék a halál keselyűit az élet búzavetéseire. S e keselyűk karmai között ott van a minden korok legrettenetesebb pusztító eszköze, a felszabadult energia, amelyet éppen a békét sóvárgó ember szabadított fel, de olyanok kezébe is került, akik csak halált tudnának vele osztogatni. Ma is akadnak olyanok. akik csak embermilliókban, elpusztított embermilüókban tudnak és akarnak számolni, akik fehér karácsony helyett véres, gazdag karácsony helyett nyomorgó karácsonyt szeretnének a halál angyala képében az emberiségre hozni. Ez az igazság, s erről kell beszélni, mert nem lehet, nem szabad hallgatni! Békességet a világnak! De az arany rabjai, háborút kívánnak a világnak. Békességet az IV/V/v, AW'.'FARKAS ANDRÄS: CSONT Még locsosan-pocsosan dideregnek Fények az esteli ködben, Múlik a munka, a rút idegenek Láza kacsint, tovaröppen — Szólani nem mer a csend, noha suttog, Adja a hírt meg a hangulatot, Futnak a percek, a tétova suttyók, I^elkük az arcukon égve lobog — Lassan az utca, a tér meg a boltok Néptelenednek, A város Ünnepi díszre vigyáz. Aki boldog, Hű marad egyre magához. Villan a perc, ügyesen tovasurran — Édesanyánk szíve szép-ölelőn Adja magát s ami ész, ami furfang, Mind szeret és csupa láz meg öröm. Csörren a perc, szeretet. — A családon Izgalom árama jár át. Mindenen éled az ünnepi álom, Rakja nyakukba a jármát. Angyali ének a földi szavakban Béke velünk, ha mi jót akarunk, Béke a szó meg a tett, ha kipattan Égretörő igaz indulatunk. Illata árad a tiszta fenyőnek, És a hevült szeretetnek Mélyrekutatni nagy ujjai nőnek Nyílik a zárja szíveknek. Illata árad az ünnep-időnek, Lobban a gyertya, a csillagokat Szórja a foszfor, a szív s belenőnek Álmok az égbe az ingek alatt. Szíveket és szemeket teletöltőn Béke simul a szobára, S hangzik ezerszer-ezerszer a földön Emberi hallelulája, És szeretet szelíd álma, a jóság Vár az örök, üde lombok alatt. És a remény, meg a hit kamatozzák Boldogan emberi gondjaimat. Csendes az éjszaka. Halk susogáson Hál a szívünk meg a béke, Hajnali fény terít újra vigyázón Ágyat a lélek ölébe — Alszanak új, puha emberi ágyon Mind, akik élnek a föld kerekén, S gyermeki szívre igaz koronát fon Béke-szirommal a puszta remény. összetalálkoztam ismerőseimnél f, két kóreai elvtárssal, akik a ■ megyei művelődési osztály vendégeiként tekintették meg váró- fsunkat. Az egyik Kim Hók 30— ;35 éves kékes-fekete hajú, halk- l szavú, végtelen udvarias valaki. [O a vendég, mert Li elvtárs mar légy kicsit hazánk fia is, hiszen fitt tanult, itt él. ö volt a tolmá- jl esünk. Lévén Kim elvtars zenész 1 ember. (Tokióban végezte a zeit nefőiskolát) e téma körül folyt a (beszélgetés. Kissé merev volt a hangulat, f hiszen elég szokatlan dolog olyan I emberrel állni szemben, akinek Jnem értjük a szavát. Kis vékony 5 kezével élénken gesztikulálva kísérte szavait, és a feszültség fel- !(oldódott. Ezer meg egy kérdéssel í ostromoltuk, mindannyiunkat érdekelte ennek a távoli, de szá- í murikra kedves és ismerős országnak ének- és zenei kultúrája, ilgen határozott ember, és úgy ;érezzük, népe is ilyen céltudatos, Serösakaratú és határozott irányivonalú. Hogy mást ne mondjak, (felmerült a könnyűzene kérdése = is. A slágereket egyáltalán nem -éneklik. Határozott, szigorú, merev arccal nyilatkozott az európai (és amerikai jazz-zenéről. Ez egy- ; általán nincs. — Erre én, \ puszta ellcépzelhetetlenségből megkérdeztem, hogy ott mire táncolnak a városi fiatalok? Erre aztán | olyan kimerítő választ adott, hogy' aki érteni akart, érthetett belőle. Kifejtette, hogy Koreában igenis összegyűlnek a falusi és városi fiatalok, de más a lelkiviláguk, más az érzelemkifejezésük, és egyáltalán nem igényük az egymást átfogó, átkaroló európai táncokat. Saját népi táncdalaikra táncolnak, és ezek a táncok a közös körtáncok. Szerintük nem helyesek a mi táncaink, mert erkölcsi elcsúszásra adhatnak alkalmat. De azt is megjegyezte, hogy azért az ő népük is, életkörülményeik is mások, nem kíván hasonlítgatni, de jazz az nincs és nem is kell! Szőlősi elvtárs az iránt érdeklődött, hogy vajon fülének, érzéséinek teljesen idegen az európai opera? Es egyáltalában az európai szimfónikus zene? Egyetlen szóval felelt: „Igen“. Aztán elmondotta, hogy nekik — az új értelmiség zenész — énekes rétegének feladata és törekvése átvenni a szépet és jót, és a műveltség érdekében emelni a zene és énekkultúrát azzal, hogy más népek más stílusú zenéjét is ismerjék, szeressék, felhasználják. Azt ellenben szigorúan megmondta, hogy a nyugateurópai operákból kizárólag azt veszik át és azt játszák, ami vagy a munkával, vagy a szabadság-törekvésekkel függ össze, pl. a Carmen. Kérdéseinkre elmondotta, hogy ezeket az operákat európai jellegű szimfónikus zenekarok kísérik, ami új a kóreai zenei életben. Egyáltalában a kóreai irányvonal a zene és ének kérdésében az, hogy fejlődni, fejlődni, fejlődni! De csak azokat az ének és zenei termékeket veszik át minden országból, melyek lelkesítenek, kifejezik az élet szépségeit, összefüggnek az emberrel és munkájával. Lehangoló, értelem nélküli dolgokra nincs szükségük ...“ az maradjon Dél-Kóreá- ban a megszállóknál!“ — mondotta. Az est legkedvesebb élménye azért az volt, mikor elkezdett énekelni nekünk népe dalaiból. —* Szinte kicserélődött. Lefoszlott róla az udvarias, szertartásos merevség, és könnyedén, mozgékonyán, mosolyogva adta elő a kedvesebbnél kedvesebb kóreai népdalokat. Majd újra visszaült közénk, megnedvesítette ajkát a csillogó borral és beszélt, beszélt nekünk távoli hazájáról. Kedves szavait megköszöntük és megkértük Li elvtársat is, írjon valamit vendégkönyvünkbe, de ő azzal hárította el: Hisz én itthon vagyok! így érzi, és így érezzük mi is kedves Li! Szívünkbe zártunk mindkettőtöket! Téged Kim elvtárs, akinek a neve ARANY- at jelent, és kinek érzelmei, akarata, tettei tiszták, nemesek, mint az arany. Es Te valóban nemcsak barátunk, hanem testvérünk is vagy kedves Li, kinek neve azt jelenti: KÖRTE. Azt írtad emlékkönyvembe: „ ... a kóreai és magyar barátságot a fiatalok fűzhetik a leg- szorosabbra . . .“ Erre gondoltam, ahogy az ablakból a halkan tovatűnő autó utasai után néztem. A. É. embernek, de azok, akik a háborún gazdagodnak, halálra gondolnak. Mi, ha emberről beszélünk, mosolygó, dolgozó, tervező életet látunk. Ök: katonát, aki öl, s akit ölnek. Mi. ha azt mondjuk: atomenergia, hatalmas erőműveket, űrhajót, hatalmas vonatokat, pompázatos városokat látunk. Ök egy elpusztult országot, megfertőzött generációkat, szenvedést látnak. Mi, ha békéről beszélünk, a világ népeinek teremtő, alkotó békéjére, a kisemberek százmillióinak békéjére gondolunk. Ök, a maguk békéjére, a gyilkosok, az atemőrültek „békés” életére, ahol az történik, amit akarnak, ahol „békességben” lehet pusztítani embert, népet, országot, földrészt, az egész Földet. Ezekkel nem érthetjük meg egymást soha, ezeknek nem szól az üzenet „Békét a világnak” — békességet az embernek. De megérthetjük egymást, de szól mindazoknak az üzenet, akik becsületesek, és békét akarók, akik azt értik az ember, az atomenergia, a béke alatt, mint mi, legyen bár gyáruk, vagy csak faekéjük: de értsék az igazi, az örök ember nyelvét. Nekik szól az üzenet és a biztatás 1957. karácsonyán is, — amelyet hivatalosan „moszkvai békefelhívásnak” neveznek, de amely végeredményben nem más, mint az ember örök békevágyának határozott megfogalmazása. Megfogalmazása olyan körülmények között, amikor a békessé- ges embereknek, egy világrészen saját állama, társadalmi rendje, s hatalmas erele van, hogy Adám többet ne bukjon el, hogy az örök vágy beteljesüljön. Ma már nem óhaj csak a béke. hanem tett, erő legyőzhetetlen hatalom. Ma nem majdan beteljesülő remény, hanem jelenünk kézzelfogható valósága, teremtő, igaz valósága. Évezredeken keresztül a béke csak egy olajágat tartott a kezében Mars fegyverzetével szemben. Könnvű volt ezt az olajágat kiütni a kézből, s a dárdát az ember szivébe mártani. Ma nemcsak az olaiágat tartja a kéz, hanem a Marsét fékező fegyvert is. olyan fegyvert. — amelv a kínai falnál erősebb védelmet nvű*t a háború pestise ellen. Ma nemcsak kívánni tudia az emberiség a békét, de tenni, cselekedni. harcolni ts tud érte. 1957. karácsonyán a békének van ereje és hatalma, hogy megvédje az embert a lövő korok számára, hogy megvédje a civilizációt, a tudományt- hogv megvédje az anya gyermekét és a gyermek anyját, a férjet, az apát. a, dúsan termő földeket, a mindennapi munka gyümölcsét. S ez a béke tanít is. Példát mutat, hogy mindazt amit egyesek a pusztításra szeretnének felhasználni, hogyan Tehet az ember .javára gyümölcsöztetni. Atomerő és holdrakéta, atomenergiával hajtott jégtörő haió, beteg se-'tek gyógyítása — ím mindez igazolja, mire képes az ember, ha az embert akarja szolgálni. S ezek a példák adják a béke legnagyobb erejét, s egyben a legnagyobb bizalmat is azok számára, akik ma még talán hitetlenek az emberiség jövőjét illetően, akik az óbajon túl nem jutottak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tenni az emberiség közös ügyének védelmére. 'Eljött a kor. amikor nemcsak lehet, nemcsak kell tenni a békéért, de ez a tett győzelmet hoz sikert és diadalt: az élet diadalát a halál, az emberiség diadalát az embertelenség felett! 1957. karácsonya. Egy évvel ezelőtt még szegény, riadt és véres jövőt sejtető volt sokak szemében ez az ünnep. Megbénult ország szegényes karácsonyfája alatt csak a hit volt meg és a bizodalom. hogy átsegít minket a nehézségeket a felszabadult ember összefogásának ereje, hogy a sápadt gyertya füstjét ne váltsa fel egy világ rettenetes égésének csillagokig érő lángja. S ma, egy esztendővel később ; gazdag, nyugodt, és békés karácsonya van a magyar népnek amely őszinte bizalommal tekint az új évek új karácsonya elé. Mert ez a mai nap, ez az ünnep nemcsak egyszerűen az \ ajándékozás ünnepe, hanem az igaz emberség : diadalának, az emberi összefogásnak, a béké- ; nek az ünnepe is. Békességet a világnak! Ezt kívánjuk, ezért ■ teszünk és ezt üzenjük a népek nagy család- : jának. 1957. karácsonyán, a díszes, gazdag : fenyőfák mellől. Mai számunk ; 12 oldalon jelent meg 1958-as \ naptármelléklettel 3 ( l ______^ ^______ l l E ddig 23 gyermeket hozott világra egy 46 éves asszony ‘ Iza Zeljovics glaxnocsi asszony, \ Zeljovics Zetyir asztalos felesége i 27 éves házassága alatt 23 gyer- [ meket hozott világra. Az asz- f szonyka most ünnepelte 46. szü- l letésnapját népes családja, köz- | tűk hét unokája körében. Anya és fia együttesen 221 éves í Tangany lkában, a legutóbbi > népszámlálás során egy dar-esz- l szalámi asszonyról kiderült, hogy • 128 éves. A Victoria-tó partján ■ ! él 93 éves fiával együtt. i I Moszkva—Phenjan 8 óra 30 perc I Korea területén először i ; szállt le egy TU 104-es szovjet \ I gép. A gép a 7200 kilométer '■ hosszú Moszkva.—Omszk— i í Irkuck—Peking—Phenjan út- ! > vonalat 8 óra 30 perc alatt i tette meg. 1
