Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-21 / 101. szám

1957. december 21. szombat NÉPÚJSÁG SEGÍTSÉGET — HA LEHET Aki az utóbbi hónapokban el­látogatott a p«rk-szólló grilljébe s ott néhány órán át figyelte a szórakoztató kis táncegyüttes mű­sorát, elégedetten könyvelhette el, bogy a kitűnő Suha-Csernitczky együttes árnyékában szinte észre­vétlenül nőtt fel egy egészen más műfajban a Pagony—Boros—Da- nyi trió, s ma már — győri, sop­roni, miskolci, pesti vendégek kritikája szerint ők hárman jóval kiemelkednek a vidéki, sőt fővá­rosi átlagbói is, nemcsak játékuk, de elsősorban műsoruk miatt. Nem kívánom az együttest be­mutatni, mert most nem ez a cé­lon*. Aki kedveli városunk eme szórakozóhelyét jól tudja, hogy a képzett zongorista mellett műkö­dő Boross József nemcsak ízléses és finom hatásokra törő dobos, de vibrafonozik, szakszofonozik, szi- lofonozik és énekel is, mégpedig angolul, németül, oroszul, spanyo­lul és magyarul. Az apróka, sze­müveges, örökké mosolygó Danyi Zoltán pedig már régebben meg­szerzett s hovatovább bravúrokra is képes szakszofon és klarinét tudásán felül jól illeszkedik a hármuktól oly gyakran hallható vokálszámokhoz, amelyek ugyan­csak külföldi nyelveken, nagy fá- rodtság és munka árán kerülnek hétről, hétre új számok képében a közönség elé. Bizonyára van az országban náluk jobb együttes is, de szorgalmasabb kevés. Az évek óta együtt dolgozó együttes példája kitűnő minta arra, hogyan lehet nagy műsor­anyagot, mindig friss újdonságo­kat gondosan betanulni, s a kö­zönséget egyheiyütt akár éveken át is szórakoztatni. A közönség­nek nem kell már az tijdonságo- kat rádión át vadászni: estéröl- estére „élő zene“ képében kapja őket vissza a volt Tünde bárjá­ban működő vidám kis együttes­től. Ezt az egri közönséget igazán jól szórakoztató, nívós triót most váratlanul szétesés fenyegeti. Nem, nem a vállalat részéről ké­szül merénylet, hiszen a Park­szálló vezetői szeretik az együt­test. Nem is a közönség részéről, akik szívesen táncolnak zenéjükre. A vész egy kissé elnagyolt ren­delkezés képében készül „lesúj­tani“ az együttes két tehetséges tagjára: Borossra és Danyira. Ar­ról van szó, hogy egy két esz­tendő előtti vizsga eredményekép­pen megállapított kategorizálás következtében mindkét tag fize­tését együk napról a másikra fe­lére csökkentették. Mit szól ehhez az együttes? — Két évvel ezelőtt, egészen kezdő hivatásos zenész koromban vizsgáztam — kezdi Boross Jó zsef — és miután mindössze 3 hete doboltam, nem is kaphattam ideiglenes kategóriánál jobbat. Az­óta mindenapos mnukával képez­tem magamat, megtanultam vib- rafonozni és fújni, énekelni, ide­gen nyelveken is. Érzem, hogy mérföldek választanak el ma tu­dásban akkori fokomtól. Közben — épp az ellenforadalom alatt kellett volna vizsgázni, de termé­szetesen nem tartottak új vizsgá­kat akkor. A most napvilágot lá­tott rendelkezés pedig a két év előtti állapotot veszi kiindulási alapnak. Sokaknak — az egy­helyben topogóknak régi, hosz- szabb ideje rossz kategóriákban lévő zenészeknek talán előnyös, de számomra katasztrofális. Ügy érzem két évi munkám megy ve­szendőbe, ha nem adnak módot heteken belül arra, hogy vizsga- bizottság előtt bizonyítsam be tu­dásomat. Majdnem két éve élek külön családomtól, de eddig a normális fizetésből tudtam haza­adni. Ha nem kaphatom- meg a tudásomnak megfelelő bért abba kell hagynom a zenét, mert fél fi­zetésből nem élhetek meg. Nemcsak én, de bizonyára a grill látogatói valamennyien na­gyon sajnálnák ha nem lenne mód és lehetőség arra, hogy a paragrafusokat ez esetben — a szakszervezet és a vállalat segít­ségével — gyakorlatias tartalom­mal töltsék meg. Nem hisszük, hogy erre ne lenne mód. He-fe A terméaátlagnöveléa műhelyében Az ország egyik legrégibb kutatóintézete az Észak-kelet- magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. 1908-ban lé­tesült, 1931 óta pedig állami intézmény. Kutatói dr. Lelley János vezetésével tizenöt nö­vényfajtát nemesítettek ki ed­dig, amelyek közül a legutób­bi, a kompolti 169. sz. búza, a Fleischmann-búzát van hivat­va pótolni, mert amellett, hogy ennek összes jótulajdonságait egyesíti magában, többlet- munka és kiadás nélkül orszá­gos alkalmazás esetén 400.000 mázsás terméstöbbletet jelent hazánknak. Az intézet kutatói tovább munkálkodnak bőtermő, ki­váló növényfajták nemesíté­sén. Évtizedes kutatómunká­jukkal hozzájárulnak többek között ahhoz is, hogy Heves megyében meg lehessen oldani a tizenöt év távlatára terve­zett 167 százalékos búza ter­méshozam-emelkedést. Jelenleg csupán gabonából három fajta jelöltjük van, amely nagyüzemi alkalmazása esetén, itt az északi tájakon is „forradalmasítja” majd a ga­bonaátlagok alakulását. A ne­mesítésnél különösen arra tö­rekszenek, hogy gépi aratás­ra alkalmas, az időjárás vi­szontagságait jól tűrő, rozs­dásodásnak ellenálló fajtákat alakítsanak ki. Az egyik je­lölt — egy őszi búza — pél­dául már az eddigi kísérle­teknél is azzal tűnik ki, hogy szalmája szilárd, tehát előre­láthatóan kiváló kombájn- búza lesz belőle. Az árpánál nemcsak a termőképesség nö­velését tartják szem előtt, ha­nem azt is, hogy szilárd le­gyen, tehát megdőlés, szín­vesztés ne befolyásolja a sör­árpák minőségét. A zabnál a korábbi beérést tűzték célul, s fajtajelöltjük engedelmeske­dik is: az eddigi tapasztalatok szerint kb. egy héttel koráb­ban érik be. A távoli jövő mellett a je­lent is jól munkálják a kom­polti kutatók: ez évben 1600 mázsa elitvetőmagot adtak ga­bonából, kukoricából, babból, mákból vetőmagszaporítás cél­jaira. RADIO JAVÍTÁS vidékieknek azonnal, Égerben, autóbuszmegál­lóval szentben, Bajcsy Zsilinszky utca 13. Heves megye, de különösen Eger Lottó-lázban ég és ez a láz még magasabbra szökött akkor, amikor nyilvánosságra került, hogy az év utolsó sor­solását Egerben tartják. A lottózok sokasága kíváncsian Várja a sorsolást, hogy a saját szemével is lássa, hogy kerül­nek ki a lottó-gömbből a nye­rőszámok. Ebből az alkalomból egy kis statisztikát közlünk, mely ta­nulságosan mutatja, hogy a totó-lottó-láz nem frázis, ha­nem valóság. Ez év november végéig 1,400.000 darab totó- és 2,000.000 lottó-szelvényt * vásá­roltak a megyében. Különösen sokan játszanak a nagyobb vá­rosokban, ahol egy lakosra 16- 18 szelvény jut. Ez idő alatt az Országos Takarékpénztár fiókjai 5,744.000 forint nyere­ményt fizettek ki 39.220 sze­rencsés nyerőnek. Kiss Gábor, a gyöngyösi Cipész KTSZ dol­gozója 319.000, a egri Röviköt Vállalat kollektívája ugyan­csak 319.000, Bágyi Imre és társai Gyöngyösön 513.000 fo­rintot, Dudaskó Pál a bélapát­falvi Cementmű dolgozója 220.000 forintot nyert. Ezen­kívül sokan nyertek még nagyösszegű nyereményt, aki­nek a nevét saját kívánságuk­Amit a Lottójátékról tudni kell ('taj! — azt mondja a mű­ig zsikus-barátom: a sze­líd közismerten galambepéjű Sz. Mihály, s akkorát károm­kodik hozzá, hogy stílusát egy bepálinkázott „anyagmozgató” is megirigyelhetné. Csak nézek rá — a Ménes úton, egy napsütötte, csendes kis zugban ülünk, séta közben, véletlenségből altadtunk össze -— s mikor látom, hogy lohad a mérge, hasznára volt a kifa- kadás, újra csak megkockáz­tatom a kérdést, amit feldúlt, meggyötört ábrázata láttán egyszer már feltettem neki: — De hát mi történt? Mi a baj, Miskám? — A feleség... Sárika! —fe­lel vastagon, egész a gyomrá­ból préselve a szavakat. — Hiába jajgatom neki, hogy fiatal vagy, nem valók hoz­zád, mint lámpa a lepkét, úgy Vonzza magához a... mondjuk így: öreg hölgyeket. — S az baj? — Na hallod?! Tudod, jár­tál már nálunk: három gye­rek, két szoba-hali, így fest a rezidenciánk. Én a zongo­rámmal a legbelső szobában, a gyerekek, az asszony s a te­lefon... igen, a telefon meg — az isten akárhová tegye — a hallban. No már most: ül az ember a zongora mellett, ide­gesen, agyoncigarettázva, mert postamunkája van, a filmgyár, mint mindig, későn rendelte meg legújabb „remeké”-hez a kisérőzenét, és akkor klap- klap: valaki megbillegeti a le­vélszekrény réznyelvét, kulcs zörren, ajtó kattan, s egy édeskés, turbékoló hang azt mondja a feleségemnek: „Édeském, nem zavarlak?” A Sok olvasónkat érdekel va­lószínű, hogy mi történik a totó-lottó szelvényekkel a ki­töltéstől a sorsolásig. Ezért most végig kísérünk egy lottó- szelvény útját a vásárlástól a kifizetésig. Tóth Emil, az egri Háziipari Szövetkezet dolgozója három lottószelvényt vásárolt és a ki­töltött szelvényt egy szerdai napon bedobta a Totó-iroda gyűjtőládájába. A szelvényt több ezer más szelvénnyel együtt külön postazsákban Budapestre továbbították. A központban a szelvényeket sorszám szerint összerakják, majd a sorbarakott szelvénye­ket kettévágják, hogy a foga­dási és ellenőrzési rész külön kerüljön. A vágási felületet vegytintával megjelölik és pénztárszekrénybe zárják. A fogadási részt az OTP őrzi meg, míg az ellenőrzési rész a Pénzügyminisztérium fel­ügyelete alá kerül. A sorsolás megkezdéséig e munkák befe­jeződnek és ezután már semmi mód nincs, hogy csak egy szel­vény is a többi közé kerüljön. A sorsolás alkalmával — mint ahogy ezt az egriek december 27-én láthatják majd — a kö­tulajdonos, mármint a turbé­koló hangé — Orsolya néni. Jaj­Barátom felnyög, a fejét is megcsóválja, s csak nagynehe- zen, minden lelkierejét ösz- szeszedve tudja folytatni: — Koma! Te boldog ember vagy! Te nem ismered Orsolya nénit! Ö, nem mintha sárkány, satrafa, vagy éppen hárpia lenne. Ellenkezőleg! Maga a korrektség, a kétlábonjáró ta­pintat, csak... — Csak? — Hogy értessem meg ve­led? Tudálékos. Kukacoskodó. Nincs az a káka, amelyiken ne keresné meg a csomót. És hogyan? Nyájaskodva, így édeském, - úgy aranyoskám, ezer bocsánatkérés közben, ahogy azt egy régivágású dá­ma, egy igazi „nagyasszony” szokta csinálni... Mi van ma? Szerda? Barátom! A guta üt meg, ha rágondolok: * nyolc napja üldöz, kedden múlt egy hete, hogy nyüzsög, hogy fon­toskodik, hogy a fél Budapes­tet „aktivizálja” egy nyava­lyás Villanykörte miatt. És honnan? Tőlünk, a mi laká­sunkból, hogy holtában se le­gyen nyugta, aki a telefont kitalálta. Jaj! sorrendben harmadik, zönség soraiból sorsolással ki­választott nézők húzzák ki a lottó-számokat, melyek alapján megkezdődik az értékelés a fogadási szelvényrészeken. E munkát közel 2000 dolgozó végzi. A nyerőszelvényeket kü­lön rakják, majd a Pénzügy­minisztériumban őizött ellen­őrző szelvényrészekkel egyez­tetik. Gyakran előfordul, hogy a két részen nem azonosak a számok, s így a fogadó sajnos, elesik a nyereségtől. Tóth Emil esetében azonban nem volt hiba. Miután neve a szelvé­nyen szerepelt, Budapestről azonnal értesítették az egri OTP fiókot, hogy Tóth Emil Eger, Dajka Gábor utcai lakos négyes találatával 147.000 fo­rintot nyert. Az egyheti óvás­idő letelte után Tóth Emil megkapta pénzét és azóta már teljesült régi vágya, a családi ház. És akiknek nem sikerül ta­lálatot elérni, a totónál részt- vesznek a vígaszdíj, a lottónál a tárgy nyeremény sorsoláson. Megyénk területén is volt már több szerencsés, aki a tárgy­nyeremény sorsoláson csőbú­tort, varrógépet, ‘motorkerék­párt, vagy pianinót nyert és URBÄN ERNŐ: akadt egy külföldi utazási nye­remény is. A totó lebonyolítása hasonló a lottóhoz, ott azonban nem húzzák ki az öt számot, ha­nem a futballmérkőzések eredményét kell eltalálni, ami .nem könnyű feladat, tekintve, hogy gyakran szerepel a szel­vényen az Egri SC is. Ezekután reméljük, minden­ki tisztában van azzal, mi is történik a szelvényekkel, s már csak az a csekélység van hát­ra, hogyan kell eltalálni az öt számot, vagy a mérkőzések eredményét, hogy máról-hol­napra gondtalan háztulajdonos legyen a szelvényvásárló. HARMONIKÁK speciális javí­tása, hangolása garanciával. Vé­tel, eladás, csere. Budapest, Rá­kóczi út 61. ADAR SZAKMUNKÁSOKAT KERES FELVÉTELRE Egri Faipari Vállalat Knézich Károly u. 38. sz. üiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Köziiielek figyelem! — A Hungarofilm jelenti, — hogy Nyugat-Németországban karácsonyra tervezik a Kati és a vadmacska és a Tavaszi va­sárnap című filmek bemutatá­sát. MINŐSÉGI műbútor, kombi- náltszekrények, asztalok, sublótok, dinerek, stb. rekamiék, fotelek, székek, fizetési kedvezmény. Bur­ger és Schmidt, Budapest, VII., Lenin krt. 33. KARÁCSONYI ajándéknak 4 méter külföldi fekete gyapjúcsip- ke-ruhaanyag igényesnek eladó. Sütőipari Vállalat, Eger. SZÖRTELENITSE lábát szőrte- lenítő krémmel, arcát szőrtelenítő porral! Egészségre ártalmad -t. 8.— Ft. Méh anyakirálynők táp­lálékából készült fiatalító pompás arckrém. — Csókálló, folyékony ajakruzs, vitaminos, fehérítő szep- lőkrém. — Puderkrém, fényvédő­krém, ránctalanítókrém. Bőrtáp­láló vitaminos arckrém. Száraz arcbőrre lemosókrém. Tágpórusú mitteszeres arcbőrre arcvíz. Szép- lőhalványítóvíz. Korpás fejbőrre hajzsír. — Megrendelhető postán, utánvét mellett dr. Rabinek Ala­dár, Székesfehérvár, Piac-tér 53. címén. Sajátkészítményű konyhabú­torok legolcsóbb beszerzési for­rása Domokos Gábor, asztalosmes­ter, Budapest, VIII., József krt. 58. KOMBINÁLTSZOBÁK, reka­miék. székek, fotelek minőségi ga­ranciával, Péter Géza asztalosmes­ternél, Budapest, VIII., Baross utca 82. KONYHABÚTOR jótállással fi­zetési kedvezménnyel készítőnél. Vidékre is szállítok. Budapest, VIII., Baross utca 82. Telefon: 131-351. A CSODÁLATOS Placenta pa­kolás megérkezett. Néhány keze­léssel tökéletesen ránctalanít. Ga­ranciával az Egri Fodrász Szö­vetkezet Kozmetikájában, Tízes- hoávéd utca 16. * l 9 je'irofcüícsönző Vállalat ki bővített raktárából minden alkalomra férfi, női, gyer­mek jelmezek, népi ruhák, kellékek, esküvői és estélyi ruhák nagy választékban, már 35.— Ft-tól kölcsönbe vehetők. JELMEZKÖLCSÖNZÖ V., Budapest, V., Bécsi u. 3—5. Helyi megbízott: A Népművészeti Bolt gyön­gyösi fiókja. Sztálin tér. 10. állaiforgalmi Vállalat tájékoztatja az állattartó­kat, hogy a hús- és húsjel- legű sertéseket, hízott serté­seket, továbbá tokás serté­seket az alábbi árakon fel­vásárolja: 80 — 125 kilóig: 14. — Ft,kg-kéní, 126 — 165 kilóig: 15. — Ft kg-ként, 165 kilón felül: 16. — Ft/kg-ként. Az állattartók szabad serté­seiket az átvételi napokon adhatják át. Bővebb fel­világosítást az AB!atfornalmi Vállalat helyi felvásárlói adnak. r VWWW, rOiLL(LM£k(Íltt£ ám intenzitását tekintve a legkeservesebb sóhajt csend követi. Raeyog a nap. Tavaszt játszik a télben. Mintha egy füzér üvegcsengetyű csilingel­ne fel, vagy harminc óvodás­gyerek tolat el egymásba ka­paszkodva a padunk mögött. Aztán megint csend, s Miska barátom dohogva, íel-fel- parázsló méreggel folytatja: — Igen, kedden kezdődött, délután fél négy tájban. Jó napom volt, hamar begyulladt a motor: játszva, angyali könnyen ment a munka. Gon­doltam: még két ilyen nap, s ámen, kész is vagyok, össze is dőlhet felőlem a filmgyár. És akkor klap-klap: megszólal a levélszekrény réznyelve — természetesen: csupa tapintat­ból, hisz a csengetés, ugye egy- kettő elpattinthatná ihletem üvegbúráját — és ki trilláz, ki turbékol a hallban, mint va­lami hétszilvafás, hajdú-bihari Yima Sumac? Orsolya néni! Persze, hogy ő! — Az urad? — kérdezi Sá­rikát. — Dolgozik. — Ö, akkor megyek, itt se vagyok már, csak egy telefont engedj meg, rögtön kész va­gyok, micsoda peh! képzeld oda egy villanykörtém, a fűn dőszobai, Lenkét hívom, tudod: aki Pestre, a Nyugatihoz jár hivatalba, azonnal végzek, édes. (~T árcsázós közben — hogy Sárika félre ne találja érteni, — még egyszer, s még tüzetesebben elmagyarázza, melyik Lenkét hívja, hova va­lósi, mióta ismeri, majd lelke­sen, kettőzött hangerővel, mi­kor a „hívott fél” jelentkezik végre: — Te vagy az Lenke? Itt Orsi, mondom, pá,' aranyos­kám... Te Lenke, ha nem té­vedek, te azt mondtad nekem a múltkor, hogy ott, abban a házban, amelyikben a bürótok is székel, egy kitűnő, égy egé­szen kifogástalan VILLRÁD- üzlet is van... Van? Pompás! Akkor meg vagyok mentve. Képzeld, micsoda malőr: egy körtém, egy villanykörtém be­fuccsolt. De sebaj! Te majd veszel egy újat. Ott, nálatok, abban a kitűnő VILLRÁD-üz- letben... Hogyan? Hogy mosta­nában nem igen jársz mife­lénk? Mondd már, vasárnap úgyis jelenésem van nálad, ebédre hívtál, nemde? No lá­tod. Csak megkapom azt a huncut kis villanykörtét tő­led. Pá, édeském, pá és köszö­net. Le vagyok kötelezve, aranyoskám... — Mondjam-e — folytatja epésen Miska — hogy az én munkámnak is „fuccs” lett? Ó, nemcsak aznapra! Nyitány után a tételek — csak úgy kergették egymást a telefonok. Szerda: hányas legyen az égő? Csütörtök: mi lesz az ebéd, mert a k-betűvel kezdődő éte­lek tilosak Orsolya néninek. Péntek: megvan-e már az égő? Szombat: hány órára me­het, ne segítsen-e főzni Orso­lya néni?... S ami a legpoko­libb... — s itt Miska karon ra­gad és a szemembe néz — egy frászban voltam, sose tud­tam, hogy mikor hangzik fel a diszkrét, „ihletemet kímélő” klap-klap? — Aztán? — Aztán álleluja, megvolt a szombati, a legutolsó telefon is. Nekiduráltam magam, gye­rünk Mihály, pótold a kiesést, mondtam, s mikor úgy érez­tem, hogy végre... itt van, je­len van, tartósan csókol: le se veszi száját homlokomról a Múzsa, klap-klap, mint éjnek éjszakáján a hazajáró lélek — „szabad édesem? nem zavar­lak?” — megint csak jelentke­zett Orsolya néni. kV licsi, pacsi, tárcsázás, majd l '' zord, szemrehányó han­gon: — Te, Lenke! Megbocsáss szívem, de micsoda háziasz- szony vagy? Rossz égőt vet­tél, becsaptak vele. Olyan rosszat, hogy szemüveg nélkül is látom: fityeg benne a szál. Fi-tyeg, mondom! Mit? Hogy nem tehetsz róla? Mesebe­széd. Mindig, már lánykorod­ban is mulyácska voltál, ara­nyoskám. Sírsz? Ojjé! Inkább a számlát vedd elő. Remélem: megvan, eltetted, te kis bőgő­masina? Nem?... Jellemző. De mindegy. Ha fuccs a cserének, végy egy másik körtét. Egy jót. S add le, mondjuk... mondjuk a „Rezeda” presszó­ban. Helyes?... — Ez volt hétfőn! — szögezi le a telefonálás pontos dátu­mát Miska. — És tegnap, vagyis a körte-ügy egyhetes fordulóján mi történt? Én a zongoránál, a nyelvem do­hánycsípett, a szivem bum- bum: a hatodik duplafeketé­től zakatol. A gyerekek szom­szédéinak. Sárika a legkiseb­bet: Kati babát füröszti. És akkor újra klap-klap, megint és megint "klap-klap, mert én az istennek se megyek ajtót nyitni, Sárika meg, mondom: a kisbabát füröszti. — Sári... Sárikám, édes? — így Orsolya néni a lépcsőház­ban. — Ó, hogy az a...! kezdi a fohászkodást Sárika nejem a fürdőszobában. — Egy pillanatra csak... Pardon, nem tudtam, hogy ezt a cukros, mézes, csudálatos kis gyönyörűséget fürösztöd. Képzeld: Lenke nem adta le a presszóba a körtét. A mulya! Az élhetetlen! A megbízhatat­lan! Nem lenne véletlenül egy kölcsön-körtéd, édes? — Tessék. — Ó, hálás köszönet. Nem is tudod, mieseda jét teszel ve... — Csatt-bum! — ezt pedig az ajtó mondja, mert végre valahára Sárikának is idegei­re megy az öreg hölgy, s ha méregbe gurul, nem az a jaj de tapintatos asszonyka szo­kott lenni. — És most? — kérdezem Miskától abban a reményben, hogy szüret, vége a körte ügy­nek, s újra élvezheti a Múzsa csókját. — Ne is kérdezd! legyint. — Újra nálunk van. Telefonál. Lenkét abriktolja. Azért is jöttem el... Idenézz! — ránt elő zsebeiből gyors egymás­utánban vagy öt villanykörtét. — Tudod hol vettem? A há­zunkkal srégvizavi, a háztar­tási boltban. A drága, tapin­tatos, mindhalálig korrekt Or­solya néni meg... Jaj! n " aj, bizony! — gondolom magamban. — Minden együtt­érzésem a tiéd, szegény jó Miska barátom... Csak egy a vigasztaló. Hogy Orsolya néni „privátszemély”. Hogy mint született ügybuzgó ..szervező­zseni” nem a közéletet bol­dogítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents