Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-04 / 96. szám
népújság 1057. december 4. szerda. ft pártonkíviili vezetők megbecsüléséről „Magyarországon a pártfunkciók kivételével mindenféle tisztséget betölt- het pártonkíviili is.” (Az MSZMP pártértekezlet téziseiből). A PARTÉRTEKEZLET után nagyon sok gyűlésen, összejövetelen hangoztatták a gyöngyösi városi pártbizottság tagjai és aktívái, semmi szükség sincs azokra az emberekre, akik csak azért lépnek be a pártba, mert így remélnek felelős beosztásba jutni. Hangsúlyozták, hogy a volt. MDP tagoknak azért nem szükséges a pártba belépni, hogy továbbra is helyükön maradhassanak. Dolgozzanak becsületesen s csak akkor kérjék felvételüket a pártba, mikor érzik, hogy eleget tudnak tenni a párt magasabb követelményeinek. Igazgatók és más fontos beosztásban lévő MDP tagok maradtak így meg funkciójukban, akik az ellenforradalom alatt a szocializmushoz hűek voltak és semmi bűn nem terheli lelkiismeretűket. Továbbra is helyükön maradtak azok a pár- tonkívüli vezetők is, akik hűek a Népköztársasághoz és hajlandók minden erejükkel segíteni a szocialista építést. Nem maradtak a helyükön, leváltották azokat a pártonki- vüli és a volt MDP tag igazgatókat, vagy más fontosabb beosztásban lévő vezetőket, akik az ellenforradalom oldalára állva, a munkáshatalomra törtek, megtagadták a szocialista elvet. így történt ez Gyöngyösön, s ezért maradhatott funkciójában több pártonkívüli igazgató, köztük Dr. Fejes István, a kórház igazgatója, ezért dolgozik változatlanul munkahelyén Kozik Pál, a Magasépítő főmérnöke, a párt és munkatársai bizalmát élvezve. Ezért munkálkodhatnak továbbra is üzemük felvirágoztatásán Varga József, a Váltó és Kitérőgyár főmérnöke, számtalan műszaki vezető, mérnök, főkönyvelő, osztályvezető, művezető — s végzik munkájukat hűséggel és bizalommal. A városi pártbizottság tagjainak ma is az a véleménye, hogy bátran lehet javasolni pártonkívülieket vezető posztokra, ha a követelményeknek (megbízhatóság, szaktudás) megfelelnek. NEM TAPASZTALHATÓ olyan irányzat a gyöngyösi pártszervezeteknél, hogy egységesen, vagy akár a párttagok többségét képviselve harcot indítottak volna a pártonkívüli vezetők ellen, de azt a helytelen irányzatot sem követik, hogy a pártértekezlet határozata után átesve a ló más.k oldalára, leváltsák a kommunista vezetőket, hogy pártonkívülit tegyenek helyükre. Nem tapasztalhatók ilyen hibák áltálában, de äz tagadhatatlan, hogy egyes párttagok részéről támadás éri a pártonkívüli vezetőket, sőt a párt- bizottságot is, mert nem cseréli le a pártonkívüli vezetőket. Főleg a pártonkívüli közéleti vezetők ellen intrikálnak, ráfognak főszolgabíróságot, csendőr rokont, hogy rossz hírbe keverjék. A gazdasági vezetők ellen nem emelnek kifogásokat, még ha párton- kívüliek, vagy volt MDP tagok akkor sem, de ha elköltöznek, vagy más munkakörbe kerülnek, helyüket szívesebben töltik be párttagokkal. Ezek a hangok azonban csak elszórtan észlelhetők, s nem lehet általánosítani. A pártbizottság kellő eréllyel veri vissza az nyen rosszakaratú nézeteket és felhívja a figyelmet arra, hogy azok az elvtársak. akik még bizalmatlanok a pártonkívüli vezetőkkel szemben, sokat ártanak a párt ügyének, mert ezáltal olyan légkört teremtenek, hogy az emberek a zsíros állás reményében lépnek be a pártba, mert azt látják, hogy akkor békén hagyják őket, ha a zsebükben piroskönyv van. Az a kommunista, aki ok nélkül támadja a pártonkívüli vezetőket, csak azért, mert nem tagja a pártnak, a pártértekezlet határozata ellen cselekszik. Ott ugyanis kimondták, hogy a követelmény, amiért harcolni kell az, hogy bárki tetölthessen akár gazdasági, vagy társadalmi funkciót, aki a Népköztársasághoz hűséges Nem lenne helyes, s ellenkezne a párt irányvonalával, ha most, hogy „eleget tegyünk a pártértekezlet határozatának" felkiáltással, leváltanánk a kommunista vezetők egy részét, hogy helyükre pártonkívülieket tegyünk, hiszen nálunk természetes, hogy a vezető állások nagy részében párttagok vannak. Ez helyes, mert a fontos kulcspozíciókban a párt úgy jobban tudja vezető szerepét érvényesíteni. Ez — hogy megfelelő kommunista vehetőket leváltsanak, csak azért, hogy pártonkívülieket tegyenek a helyére, — alkalmat adna arra is, hogy akiknek nem tetszik a párt vezető szerepe, intrika hullámot zúdíthasson a kommunista vezetőkre, a bizalmatlanság légkörét teremtse meg körülöttük és így igyekezzen aláásni a párt tekintélyét, gyengíteni vezető szerepét. A pártonkívüli vezetők megbecsülésének elve nem engedhet meg semmi túlkapást, alapnélküli rágalmazást. A kölcsönös bizalom légkörét kell kialakítani, úgy, mint Gyöngyösön a pártszervezetek, üzemek nagy részében teszik. A pártonkívüli vezetők bár nem kommunisták, bíznak a pártban, s a párt célkitűzéseivel azonos céljaik vannak, igénylik a párt segítségét. A gyöngyösi Járműjavító KTSZ pártonkívüli vezetője is a párt- bizottsághoz fordult segítségért, mikor az egykori tulajdonos százezer forintos követeléssel állott elő. A párt segített és a jó viszony továbbra erősödött, a pártonkívüli vezető és a pártbizottság között. S ha a pártonkívüli vezetők bíznak a pártban, ha a szocialista építésben a párttal tartanak, nagyon furcsán hangzik, hogy néhány párttag ennek ellenére is még mindig bizalmatlanságot árul el velük szemben. REMÉLHETŐLEG ez a helyzet nem sokáig marad így Gyöngyösön és a szórványos intrika, a bizalmatlanságot kifejező vélemény nem csökkenti tovább a pártonkívüli vezetők munkakedvét, hanem a kölcsönös bizalom légkörében, jó szövetségesként dolgoznak együtt a kommunisták és pártonkívüli vezetők. KOVÁCS ENDRE Megyei aktívaiilést tartett a Kereskedelmi-, Pénzügyi- és Yendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete A Kereskedelmi-, Vendéglátó, és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének 150 aktívája jött ösz- sze az elmúlt héten Egerben, hogy megbeszéljék a szakszervezet eddigi munkáját í-s további feladatait. A beszámolót Sza- csuri István elvtárs, a szakszervezet megyebizottságának elnöke tartotta. Beszámolójában elmondta, hogy a szakszervezet létszáma a megyében mejíhaladja az ötezer főt. a tagok közel száz aiap^4 szerkesztőbizottság közleménye „Egy a sok közül“ jeligére: Á levélben felvetett, hiányosságokat már lapunkban megírtuk és mint megtudtuk panaszát már el is intézték. Molnár Mária: A kért slégerszöveg a két héttel ezelőtti Rádió újságban volt. Amennyiben megírja címét, a szöveget levélben megküldjük. Horváth Lajos, Apc: A levél Kanadából című cikk szerzőjének pontos címét mi sem tudjuk. Amennyiben a levélre való válasza olyan, hogy közérdekű lenne, küldje el szerkesztőségünknek és a lapban leközöljük. Jurnalist jeligére. Gyöngyös: Legutóbb beküldött novellája Tudomásunkra jutott, hogy Juhász Imre az abasári földművesszövetkezet volt agronó- musa több esetben a Népújság munkatársának adta ki magát és a Népújság szerkesztőségére hivatkozva tárgyalt, ígérgetett, intézkedett. A Szerkesztőbizottság kijelenti, hogy Juhász Imre nem volt — és ma sem — a Népújság munkatársa, éppen ezért a Szerkesztőbizottság semmiféle felelősséget nem vállal Juhász Imre tetteiért, szavaiért. I szervezetben tömörülnek. Az aktivaülés foglalkozott bér- rendezési problémákkal, munka- védelmi, munkásellátási kérdésekkel és a párttal, gazdasági vezetőkkel való együttműködés problémájával. Az aktívaülés kihangsúlyozta, bogy a szakszervezetek elnökei a dolgozok érdekében tegyenek meg mindent, a törvényben biztosított jogok betartásáért. SZERKESZTŐI ÜZENETEK ■ I szórakoztató és kedves volt, de túl hosszúra sikerült ahhoz, hogy közölni tudjuk. Barócsi Lajos, Hatvan: Beküldött versei nem ütik meg azt a mértéket, hogy közölhessük. Tóth Pál, Gyöngyöspata: Beküldött levele nem közölhető, ajánljuk, hogy ebben a kérdésben forduljon a járási pártbizottsághoz. Barna András, Heves: Beküldött cikkét kivizsgálás céljából kérésére átküldtük a megyei tanácshoz. A kivizsgálás után a kérdéssel lapunkban foglalkozunk. Az üzlet, az üzlet TJ atezer japán kötött már szerződést Mars-beli telkekre ■t-t — jelentette Tokióból a „Kozmikus Utazások“ eine- vezésű korlátolt felelősségű társaság. A társaság, amely ezer franknak megjelelő összeget kér minden jelentkezőtől egyébként kijelentette, hogy a Holddal nem foglalkozik, mert, — az „egy konkurens amerikai társság ügykörébe tartozik.“ ... Es a Vénusszal mi lesz? Csalóka álmok Hausinger tábornok a nyugatnémet Wermacht legmagasabb rangú katonája a napokban, válogatott közönség előtt előadást tartott. A hamburgi Atlantic szállóban összegyűlt hallgatóság szem és jültanúja lehetett, amint a fenlncvezett tábornok körvonalazta a nyugatnémet militarizmus terveit, Szépen, szabatosan és őszintén beszélt ez a legmagasabb rangú katona, többek között ilyeneket mondott: „Alapvető elgondolásunk az, hogy az ellenfelet — értsd a Szovjetuniót — bekerítsük és stratégiai atomfegyverekkel állandó nyomás alatt tartsuk“. Nem a mi feladatunk, hogy fecsegőnek tartsuk-e, vagy sem Hausinger tábornok urat. Ha nem mondta, ha nem fecsegte volna el ezeket az úgynevezett „terveket“, akkor sem ringatná senki magát naív illúziókban a nyugatnémet milit - rizmust illetően. Mindenesetre a jó magyar közmondás csak eszébe jut az embernek egy ilyen szabatos, szép és őszinte előadás hallatán. „Éhes disznó, makkal álmodik!“ Hozzátehetjük: sohasem késsel! A legrettenetesebb fegyver A hagyományos angol hidegvér felmondta a szolgálatot. Nagy a felháborodás Anglia szerte, s az emberek eget kémlelő aggódó pillantásokkal, behúzott nyakkal járkálnak, mondván, mit lehessen tudni. Ugyanis a nagymúltú Albion egykoi szabad egén ma amerikai felségjelű repülőgépek cirkálgatnak, ami magában véve még csak kisebb baj volna, de ezek a repülőgépek atom- és hidrogénbombát is visznek magukkal „hasznos“ teherként. Minden bizonnyal szellőztetni viszik ezeket a bombákat, nehogy megpenészedjenek a ködös angol földön. S mi történik, ha egy kis motorhiba csúszik be? Nem tartjuk valószínűnek, hogy erre akár a gép pilótája, akár az alatta levő város, vagy jelentős terület lakossága választ tudna adni. Egyikük sem lenne már olyan állapotban! De a gépek köröznek, az emberek félnek, s a rádiók, az újságok harsogják: meg kell fékezni a támadni akaró vörös veszélyt! Van-e a hidrogénbombánál is rettenetesebb dolog? Van: a hazugság. (látó) A klerikális reakció szerepe Heves megyében a fehér terror idején írta : SZÁNTÓ IMRE, a történelmi tudomány kandidátusa tT eves megye történelmén fekete fonálként húzódik végig a klerikális reakció árulása. Különösen mesmu- tatkozott ez a szerepe a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság és a gyalázatos 25 éves Horthy-fas izmus idején. A Horthy-fasiszta diktatúra — mint ismeretes — a magyar nagytőkések és nagybirtokosok utolsó kísérlete volt a kapitalista rendszer fenntartására. Alig tette be a lábát az imperialista rcmán megszálló katonaság Heves megye terü- letésre, a reakció azonnal szervezkedett. Pogromra uszított, a szocialisták, kommunisták ellen, véres megtorlást követelt. A díszruhában pá- váskodó fehér tisztek sürög- tek-forogtak, a templomokban a legféktelenebb izgatás folyt Ellenforradalmi őrjöngéstől volt hangos ez a bosszút lihegő, papoktól felizgatott város, ahol gátlástalanul tombolt az erőszak, az izgatás és a féktelen terror szabadjára eresztett minden aljassága. A letartóztatott szocialistákat, kommunistákat a fehér terror pribékjei halálra kínozták, az egri törvényszék ötös tanácsa a legszigorúbb ítéleteket hozta ellenük, az egri klerikális sajtó mégis elégedetlen az ítéletekkel kapcsolatban. Nem szűnt meg szemrehányásokkal illetni a polgárságot „lagymatag magatartása” miatt, s gyengeséggel vádolni a magyar igazságszolgáltatást. „A kormány nem lett volna igazságtalan akkor sem, — olvassuk a kleikrális Egri Népújságban, — ha egy rendeletében a kommunizmus alatt elkövetett bűncselekményekre új, az eddiginél jóval súlyosabb büntetési ítéleteket állapított volna meg; ezt a rendkívüli viszonyok, sőt a kivételes hatalomról szóló törvény is megengedték volna. Megengedték volna ezt a kri ztusi elvek is, mert a bűnt szabad üldözni. Krisztus is kiverte a seftelőket, a kúfá- rokat a templom pitvarából. A kormány azonban túl jószívű a kommunistákkal szemben”. Az imperialista román csapatok kivonulása után Horthy Miklós 1919 december 11-én ellátogatott Heves megyébe, többek között Egerbe is. hogy megszemlélje az itt elhelyezett csapatokat és fogadja a hatóságok és testületek üdvözlését. Szmrecsányi Lajos egri érsek főkáptalanja társaságában fogadta a díszfogaton érkező „fővezért”, és meleg szavakkal üdvözölte „a magyar nemzeti hadsereg megalapítóját”. Este 40 terítékes vacsorát adott az érsek, s felköszöntőt mondott arra a Hort- hy-ra, aki eszközökben nem válogatva, fegyveres seregeire és az antánt támogatására hagyatkozva, a finánctőke és a nagybirtok legvérengzőbb ha- talomravágvó képviselőjeként tört diktátori hatalomra. Az egri főkáptalan e látogatás alkalmával 100 ezer koronát ajánlott fel a nemzeti hadsereg céljaira. A Heves megyei klerikális ** reakció a legszégyenteljesebb módon támogatta az ellenforradalmat. Az Egri Egyházmegyei Közlöny örömének adott kifejezést, hogy .a sötét emlékezetű rémuralom immár a múlté... és elérkezett végre a szabadulás órája.” A Tanácsköztársaság bukása után azonnal megkezdte működését Egerben a klérus vezetésével az Egri Kaszinó, a Katolikus Kör, a Keresztény Iparoskör, a Földmíves Olvasókör és a Katolikus Legény- egylet, a Mária Kongregáció és egyéb katolikus egyesület. A klérus erős propagandát fejtett ki annak érdekében, hogy a nemzet „vezető osztályai” tömörüljenek MOVE-ba, az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligába, az Ébredő Magyarok Egyesületébe, a Magyar Asszonyok Szövetségébe. De a fiatal nemzedék, az ifjúság eszét lelkét, akaratát, szívét, játékát, sportját, dalát, erkölcsét is szerette volna „a nemzeti élet szolgálatába állítani. A papság azt igyekezett bizonygatni, hogy a , keresztény kurzus” nem büntető expedíció a forradalmak, a kommunizmus ellen, henem „erkölcsi megújulás.” Lázasan kereste a , szérumokat” a kommunizmus kiirtására. A „keresztény” jelszó segítségével — nacionalista és antiszemita demagógiával kísérve — igyekezett szembeállítani a parasztságot és a városi kispolgárságot az internacionalista szellemű, hősies múltú proletariátussal. A Heves megyei klerikális reakció is örömmel vállalta. hogy segíti a keresztényszocialista szakszervezetek létrehozását, vagyis , keresztényi” alapon ellenforradalmi tömegbázis megteremtését a munkásosztály soraiban. Egerben már 1919 augusztus 24-én megalakult a keresztényszocialista párt megyei szervező bizottsága. A klerikális Egri Népújság szerint „a magyar munkásokat a szociáldemokrata — kommunizmus meggyalázta ... és lemossák, ha szervezkednek a keresztény szocializmus tiszta zászlaja alatt”. Októberben már a gyöngyösi és hatvani kerületben is erősen folyt a párt szervezkedése. Gyöngyösön a szervezkedés élén Bozsik Pál, a proletár- diktatúra idején bebörtönzött plébános álott. A klérust még a világi ' * nagybirtokosoknál is jobban nyugtalanította a falusi szegénység felmorajló földkövetelése. Aggódott hogy az egyházi birtok rovására próbálnak valamilyen jelentősebb földreformot végrehajtani. A klérus a földreform-ígéretet igyekezett alárendelni a „közgazdasági szempontoknak”, amit fő ürügyként hangoztatott a félfeudális nagybirtokrendszer fenntartásához és az egész földreform elvetéléséhez. Eger város pap képviselője, Nagy János, füzesabonyi beszámolójában azt javasolta választóinak, hogy ,a háború és forradalom után a többtermelés legyen a legfőbb gondjuk. Ezt pedig — szerinte — nehéz elérni akkor, ha a földkérdést megbolygatjuk ... Földosztás nem lesz Károlyiék teóriája szerint. Csak föld eladás* lesz. Vagyis az, aki venni akar, kapni fog”. A klérus tehát a nagybirtokos osztály- lyal együtt a földreform-demagógia mielőbbi levezetését és óriási birtokainak minél teljesebb megóvását kívánta biztosítani. Az 1920. évi 36. te. alapján végrehajtott Nagyatádi-féle , földreform” Heves megyében csupán 36.350 k. holddal csökkentette a nagybirtok összes területét. A juttatott földek és házhelyek együttes területe a megyei összes földbirtokok területének csupán 5 százalékát az összes szántóföld területnek pedig 10 százalékát jelentette. Az egészségtelen birtokmegoszlás megyénkben is megmaradt a Nagyatádi-féle „földreform” után. A parasztság évszázados sóvárgása és küzdelme a föld után egészen 1945- ig kielégitetlen maradt. Az 1935. évi Országos Mezőgazdasági Címtár adatai tanúskodnak arról, hogy milyen „eredményei” voltak a Nagyatádi-féle földreformnak megyénk területén. Az egri róm. kát. főkáptalan földbirtoka Heves, Szabolcs Hajdú, Borsod és Pest megyékben összesen 62.373 k. hold maradt a „földreform” után. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Egerben 12 nagy kanonoki háza, összesen 36 tisztilakása volt és olyan üzemekkel rendelkezett, mint az egri téglagyár, a tukai fűrésztelep, Folyáson sajtgyár, Bödönháton gazdasági malom, bátran mondhatjuk, hogy az egri főkáptalan egyike volt az ország leghatalmasabb birtokosainak. [V em sokkal kevesebb az L' egri érsekség vagyona sem. Mező- és erdőgazdasági ingatlanai csak Heves megye területén 37.075 k. holdat tettek ki. Az egri járásban az érsekségé volt a felnémeti, felsőtárkányi, egerbaktai, szarvaskői és egri erdőurada- lom továbbá a kápolnai, makiári, nagytályai, demjéni, füzesabonyi és kerecsendi uradalom. A gyöngyösi járásban a gyöngy össelymosi, a péter- vásárai járásban a fedémesi erdőuradalom tartozott birtokába. Ezenkívül az egri érsekség birtokában volt Egerben a Vécsei-völgyi téglagyár, a felnémeti mészkőbánya és mészégető üzem, Felsőtárkányban fűrészmalom és vasútüzem Gyöngyössolymoson kőbányák és vasútüzem. Az üzemeiből befolyt összegek kamatoztatására 650.000 forint alaptőkével létrehozta az Egyházmegyei Takarékpénztárat. Ugyanakkor Heves megye agrárproletár és szegényparaszti tömegeinek az alacsony napszámbér, summásmunka a Dunántúlon és az Alföldön, a munkanélküliség, a kivándorlás koldústarisznyája jutott osztályrészül. Méltán írhatta az egyházi nagybirtok fojtogató karjaiban sinylődő szegényparasztság érdekében az Egri Hangok c. szociáldemokrata újság „... Ez a kultúra, ez a civilizáció megássa magának a sírját még akkor is, ha minden földjét nagybirtokká, vagy papi birtokká egyesítik és a birtoknak mind a négy sarkára egy-egy érseket állítanak is, hogy hirdesse a krisztusi igéket azoknak akiknek nem jut kenyér, csak ige. mert a szegénynek elég, ha elhitetik vele hogy övé lesz a mennyei malaszt...” így maradt Eger 1945-ig-*■ a felszabadulásig, a „íeudálkatolicizmus” fellegvára. „urak és papok városa”.