Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-23 / 93. szám

1957. november 23. szombat NÉPÜJSAG 3 KI IRTA A HYMNUSZT? A/fost lesz tizennyolc éves. Lány, s októberben, novem- berben — bár különösebb dolgot nem követett el — ée büszke öntudattal hordta a nemzetiszínű kokárdát. Megkérdeztem tőle: ki írta a Himnuszt és a Szózatot Nem tudta. Megkérdeztem, mi Franciaország fővárosa, — nem tudta. Él-hal a jazzért, a Rock and Roll-ért, de fo­galma sincs arról, hogy van olyan ország a világon, ame­lyet úgy hívnak, hogy Bolívia. Nyolc általános iskolát végzett, nem is tartozott a rossz tanulók közé, s azt mon­dani rá, hogy nehéz felfogású: túlzás lenne. A példa nagyon kirívó, nem volna helyes az általá­nosítás. De többé, vagy kevésbé érvényes ez a szomorú tudatlanság sok, nagyon sok fiatalra. Nyilvánvaló, hogy a nyolc általános iskola nem adhat általános, csak alap­műveltséget, nyilvánvaló, hogy egy 18 éves lánytól, álta­lában nem követelhetünk meg kiforrott világnézetet, elvi és gyakorlati határozottságot, széles tudást. Ezért: ezért a lányért és társaiért egyszerűen és sum­mázva a népi demokratikus rendszer közoktatását hibáz­tatni, éppen olyan badarság volna, mint a szocialista me­zőgazdaságot azért, mert akadnak még jócskán olyanok, akik kézzel vetik a búzát. Badarság volna, hisz a kötelező nyolcosztályos oktatás bevezetése széles rétegek számára nyitotta meg az alapvető műveltség kapuját, ezrek és tíz­ezrek jutottak és jutnak tovább az egyszerű írás, olva­sás, az egyszeregy színvonalán. De, hogy valami hiba van, ha nem is csak az általános iskolai oktatás szellemében, módszereiben, hanem az egész társadalom nevelő erejé­ben, s igényeiben, — az nem lehet kétséges egyetlen pil­lanatig sem. A Horthy-rendszer tudatosan — s ha ezerszer el­mondjuk, akkor sem lehet közhely — szinte tervszerűen nevelte butaságra és sötétségre a magyar nép fiait. S hogy nem sikerült itt a Duna mellett megvalósítani a sötétség országának álmát, az a magyar nép tudásvágyának, jó- néhány becsületes pedagógusnak, oktatónak is köszön­hető. Tudatos volt ez a törekvés, mert a tudás — elnézést « hasonlatért — olyan, mint a morfium. Ki egyszer meg­szokta, rászokott izére, hatására, mind többet és többet Mván belőle. S az egyszerű földrajzi, természettudomá­nyos ismeretek megszerzésétől egyenes az út a társadalmi problémák felismeréséhez, annak a tudatnak megszerzé­séhez: hogy mi végre is van az ember e világon? Mi nemcsak a hárommillió koldús országát szüntet­tük meg, de a hárommillió tudatlan országát is. Mi nem­csak az abc-re tanítottuk és tanítjuk fiainkat és lányain­kat. hanem társadalmi igazságokra is, művészetre, tudo­mányra, a szép megismerésére és szeretetére is. De az el­múlt években volt, kétségkívül volt ezen a téren hiba, bőven és gazdagon. Ezeknek a hibáknak élő hordozója ez a lány, aki szűkös csigahéj világán kívül nem ismer mást. csak ami mézként éri ajkát, pedig a mézbe mérget is lehet keverni. TTajjon milyen gondolatai lehetnek az életről, az élet ' céljáról és értelméről ezeknek a fiataloknak? Vájjon nem éreznek-e öntudatlanul is ösztönös vonzódást mind­ahhoz, ami talmi és könnyű, ami nem igényel gondolko­dást. mérlegelést, ami a pillanatnak szól és még csak a közvetlen holnapnak sem. Pedig a burzsoá életszemlélet, • burzsoá kultúra. — utóbbi általában — ez, ilyen, s ez­ért kapós a tudatlanok számára. Olyanok ezek a fiatalok, mint Hoffman, a költő, aki egyetlen pillanatért eladta ár­nyékát, s feláldozta tükörképét is. Nem látták magukat, mert nem láthatják, nincs mérlegelő képességük: s emi­att — ha a szülői ház is talajt ad ehhez — könnyű játék­szereivé válnak minden rossz erőnek. Van erre példa? Van! Tragikus: 1956 októbere. Sokat beszéltünk már arról, hogy az iskola egymaga nem képes megoldani a gyermeknevelés minden problé­máját- Gyakorlati és tényleges lépés mégsem történt ezen • téren, vagy ha történt is, nem számottevő. Az egész társadalomnak kell itt összefogni, mert az egész társada­lom hozott létre olyan világot, amelynek holnapjáért fe­lelősséggel tartozunk magunknak is, utódainknak is. A mai fiatal generációnak fogalma sincs az elmúlt rendszer fiatalsága rengeteg küzdelméről. El sem tv dia képzelni, hogy mi az: orvosi diplomával havat lapátolni, s a mér­nöknek örülni, hogy WC-t tervezhet. Ez ma nálunk olyan abszurdum, mint hogyha azt mondanánk: mától kezdve nem lesz többé vonat. autó. revülőgép. Ma, ha nem tanul, ha tudatlan marad, akkor is kap munkát. Előfordul, hogy segédmunkás jobban keres, mint egy magasabban képzett szakmunkás, vagy évven értel­miségi. Nem jellemzője még kellően — bár történtek erre nézve lépések, elsősorban adminisztratív vonalon, — hogy tudást követeljenek meg az élet legtöbb területén. Folyik erről vita, van már elgondolás, de mindaddig, amíg a tár­sadalom egésze nem teremt olyan közhangulatot, ahol szégyen tudatlannak lenni, ahol gúny tárgya az, aki még a Himnusz alkotóját sem ismeri... nos addig számottevő előrehaladást aligha teszünk ezen a téren. Sok embert oktatunk, tanítunk, sokkal többet is tud. mint általában a felszabadulás előtt, de jónéhányan mégis kevesebbet, lényegesen kevesebbet, mint amennyit a szocialista tár­sadalom építése megkövetel. A]em vagyok pedagógus, nem ismerem közelebbről az ‘ általános iskolai oktatás módszereit sem. Mégis, s úgy érzem, ez nem nagyképűség, sok-sok fiatallal történt beszélgetésem konklúziójaként azt kell megállapítanom: tudást ad ez a módszertan, de tudásszomjat alig. Az hi­ányzik a mi általános iskolai oktatásunkból, hogy fel­keltse a fiatalokban a megismerés vágyát, az érdeklődést nem egyszerűen a tananyag iránt, hanem a lecke „lelke”, a téma mélységei és lehetőségei iránt. A tudás hatalom, s győzelem is. Győzelem a sötétség, az oktovdiság felett, s győzelem minden olyan befolyás felett, amely eltántorí­tani igyekszik fiainkat, lányainkat, attól az ügytől, ame­lyért apáik vérüket, verejtéküket adták. Gy. G. Készülnek a tsz-ek jövőévi tervei közös örömére rövidesen elkészül a füzesabonyi vasúti felüljáró A zárszámadások készítésé­vel párhuzamosan egy másik fontos munkához is hozzálát­tak a füzesabonyi járás terme­lőszövetkezetei. — Csaknem mindenhol megkezdték a jövő évi tervek előkészítését. A tervkészítésben mindenhol nagy segítséget adnak a köz­ségi mezőgazdasági felügyelők. Ezek a szakemerek és a gép­állomások főmezőgazdászai 3 napos tanfolyamon vettek részt Síkfőkúton. Innen a na pókban tértek haza, s a szö­vetkezetek vezetőivel karöltve máris hozzákezdtek a jövő évi tervek elkészítéséhez. A fü­zesabonyi járásból összesen 12 szakember vett részt ezen a tanfolyamon. Munkájuk hasz­nos segítséget jelent a jövő évi terv gondjaival küzdő szö­vetkezeteknek. A közlekedők a vasutasok az épílőmunkások (Tudósítónktól) REGGEL VAN, húsz perc múlva 8 óra. Lovaskocsik, au­I tók, motorosok egész sora ha­lad, illetve haladna át a fü­zesabonyi vasúti átjárón. A fényes síneken hosszú teher­vonat közeledik. A váltóőr kö­telességéhez híven — kérlel­hetetlen szigorúsággal engedi le a nagy sorompót. A sok ko­csi megáll, a motorok hangja elcsendesedik. Csupán a veze­tők, a tétlenségre kárhoztatott emberek arcán látszik némi idegesség. A vonat közben las­san. méltóságteljesen tolatni kezd. Ezt jól kifogtuk. No, már megint várhatunk itt isten tudja meddig Közben az idő telik. A percek, a pillanatok múlása, a várakozó emberek s türelmetlenségén, izguló arc- \ kifejezésen mérhető le a leg- ( jobban. A kocsisor pedig egy­I re szaporodik. Az óra sétálója már 8 órát mutat. Óráknak tűnik minden perc, különösen ilyenkor, amikor sietne az em­ber és várnia kell. Nyolc óra 10 perc. Már a gyorsvonat is elfutott, s úgy látszik, hogy a tolatás végét­ért. Többen újra felberregtetik motorjukat. Ezek az optimis­ták. Nem tudják, hogy nem lehet ezt a kiadós sorompót ilyen könnyen megúszni. Új­ból gőzösök, tehervonatok jönnek, csörömpölnek' az üt­közők, síp és vezényszavak hangzanak. Hiába, a kocsiren­dezést is el kell végezni. A várakozó emberek persze még jobban morognak. Az idő már negyedkilenc. Zúgolódik a gépkocsivezető, aki nem tud­ja majd elszámolni menetide­jét, mérges a busz soffőr, aki­nek be kell tartani a menet­rendet. Ideges a tanító, akit a sorompón túl 27 gyermek vár az első órára. Könnyen ki le­hetne számítani, hogy még hány értékes percet vesztenek el a várakozó emberek, meny­nyi idő esik ki a termelésből, a mindennapi munkából a gyakori sorompózás miatt. Nem is kell külön bizony­gatni — különösen azoknak, akik gyakran erre járnak, hogy ez milyen rossz, áldatlan állapot. Vájjon meddig lesz még ez így? SZERENCSÉRE MAR nem sokáig. Hogy miért? A választ, a megoldást mindenki jól lát­hatja a sorompótól néhány- száz méternyire, a Kál felé eső részen. A kibővített sín­párok felett öt erős vasbeton pilléren hatalmas teherbírású felüljáró büszkélkedik. Hogy miért készült el ez a hatalmas alkotmány, arról Kákái István az építkezés művezetője kezd el beszélni. A budapesti Vízműépítő Vál­lalat már másfél éve hozzá­kezdett a felüljáró elkészíté­séhez. A hozzá nem értő nem is sejti, mennyi csínyja-binyja, mesterfogása van egy ilyen hídszerkezet felépítésének. A gondos és aprólékos termelő- munkától kezdve a betonozásig pontos, és szakszerű munkára van szükség a legkisebb rész­letekig. A hidat nem egy-két hétre építjük, főleg nem azért, hogy szerencsétlenséget okoz­va összeomoljon — mondja a művezető. Mit is mond az építkezés ed­digi története? Mintegy 150 ember látott hozzá annak idején a nagy munkához. Kordólyosok, ku­bikusok, dömpervezetők soka­sága fáradozott azért, hogy testet öltsön az a másfélmillió forint, amelyet államunk erre szánt Természetesen csupán a pénzből még nem lesz híd. Százötven ember szorgalma, kitartó és szívós kétkezű munkája, fáradozása kellett ahhoz. Bizony sokezer verej- tékcsepp jelzi e nagy munka .útját. Dacoltak a nagy hideg­gel, küzdöttek a ragadós őszi sárral, bírták a nyár rekker.ő hőségét, legyűrték a nehézsé­geket. Előfordult, hogy elrom­lottak a gépek, nem volt szál­lítóeszköz. Az emberek még­sem adták fel a harcot. Abból a nagy csatából, melyet a ter­mészettel vívtak — mint min­dig — az emberek kerültek ki győztesen. A munka méreteire jellemző, hogy eddig felhasználtak kö­zel ezer köbméter betont, meg­mozgattak 23 ezer köbméter földet. Nehéz eldönteni kié a nagyobb érdem, azé a mérnö­ké-e, aki állandóan ügyelt a, beton keverési arányának be­tartására, vagy azé a munkásé, aki a híd betoníve aílatt robo­gó vonatok felett végezte ne­héz munkáját. TÁVOLRÓL NÉZVE egy ízléses kivitelű játékhídnak látszik az egész, rajta mozgó gyufásdobozokkal és apró han­gyákkal. Közelről viszont erős betontömb ez a híd. A mozgó gyufásdobozok, a fürge döm­perek és teherautók, a han­gyák pedig a szorgalmas em­berek. Tekintsünk széjjel e híd te­tejéről. A hidat már felépítet­ték ugyan, de a két vége még mindig a levegőben lóg. Mind­két oldalról egy-egy magas töltést, s azon pedig betonutat építenek hozzá, hogy a közle­kedés megindulhasson. Ez a a töltés már csaknem elké­szült, csupán két oldalt a híd végén egy 50 és egy 60 méte­res szakaszt kell még feltölte­ni. Ez a két völgy — az épí­tők nyelvén szólva dugó — állandóan kisebbedik. Három dömper, öt teherautó, több kordélyos és lovaskocsi hordja szorgalmasan a földet a töl­tésre, s tölti fel a dugót, egé­szen a híd magasságáig. Az ide szállított földet pedig ál­landóan hengerezi egy 70 má­zsás gőzhenger. ez aztAn kiszolgálás: Miami-Beach egyik éttermé­ben ebéd előtt megmérik a ven­dégek vérnyomását. így aztán mindenkinek, miután tájéko­zódott egészségi állapotáról, — módjában áll három menüből választani: külön ebéd készül a magas vérnyomásúak, a nor­mális és az alacsony vérnyo­másnak számára. „IGAZI GENTLEMAN” „Keresek egy igazi gentle­mant, aki hajlandó térdenállva megkérni a kezem”. Ez a kishirdetés jelent meg az egyik amerikai helyi újság­ban, amelyre hárman jelent­keztek: a legfiatalabb kérő most töltötte be a 73. életévét, a legidősebb pedig elmúlt 80 éves. A FUKARSÄG VILÄGREKORDERE Martin Clackstone losangele- si lakos messze földön híres fukarságáról, és ez a tulajdon­sága most házaséletét is felbo­rította. Felesége ugyanis, több­évi házasélet után, válópert indított ellene, szinte elvisel­hetetlen fukarsága miatt. Bíró­sági beadványában egyebek között arra is hivatkozik, hogy lakásukban férjének kifejezett utasítására csak a villanyégők elfordításával gyiijthatta meg vagy olthatta el a villanyt, — hogy ne kopjon a villanykap­csoló. MEGRÖGZÖTT AGGLEGÉNY A bíróság kimondta a vá­lást William Powell filmsztár ügyében, amikor Patrícia Lee nevű felesége elmondta, hogy „élete elviselhetetlen volt egy ember mellett, aki megrögzött agglegény”. BELÉPÖ-piJ: EGY EGÉRTAROK Az újságok alig néhány hó­nappal ezelőtt megírták, hogy egy alaszkai moziban a tulaj­donos a jegyeket nem pénzért, hanem élő halakért árulja, s a „bevételt” másnap jó áron ér­tékesíti a piacon. Most Mani­lából érkezett hír szerint az ot­tani kormány elrendeltél hogy a mozilátogatók akkor jogosul­tak a belépésre, ha a jegy ára helyett egy egérfarkat szolgál­Szilárd és erős lesz a töltés, így is kell, hiszen sok teher halad majd át azon. Igyekez­nünk kell a munkával — mondja Kókai elvtárs — de­cember l-re ugyanis szeret­nénk átadni a felüljárót a for­galomnak. Néhány nap múlva a dugó betelik, kövezet kerül a tetejére, s már kész is lesz az új út. Bizonyos, hogy az alapos munka után a híddal együtt ez is jól kiállja majd a súlypróbát. Éjjel-nappal megy itt a munka, mert a határidő sür­get, s még körülbelül ötezer köbméter földet kell megmoz­gatni. A legszorgalmasabb em­berek közé tartozik Ulaki Ig­nác 20 tagú kubikus brigádja. Ez a lelkes kis csapat a Jász­ságból jár ide dolgozni. Ke­ménykötésű emberek ők, való­sággal ég a munka a kezük alatt. A kubikozásnál és az út kövezésnél egyaránt derekasan helytállnak. A dömperesek közül Okányi Sándor szorgal­ma és ügyessége tűnik ki, de társai sem maradnak le mel­lette Naponta átlag 16 órát dolgoznak. Rögtön hozzátehet­jük, hogy nem is gyerekjáték egy ilyen magas és hene-hu- pás töltésen az örökké billegő, könnven felboruló dömperrel közlekedni és dolgozni. Az egész táj, az egész kör­nyék a szorgalom, a dolgos igyekezet képét mutatja. Még az esti órákban is dolgoznak a töltésen, berregnek az autók, feszülnek a karok, lapátolnak a kubikusok. Az új híd alatt vasúti pályamunkások hajla­tainak be. Az eredmény máris kitűnő: a mozik állandóan zsú­follak s az egérirtás sikerrel folyik. RÓKAFOGTA™ Ivan Csikes jugoszláv vadász nemrégiben furcsa vadász­zsákmányra tett szert. Egy va- dászútja során hatalmas sast pillantott meg, a levegőben, — amely élő rókát szorongatott karmaiban. Rászegezte puská­ját, a golyója talált. A halálo­san megseozett sas lezuhant és kiejtette karmaiból élő zsák­mányát. Csikes következő go­lyóját a földön futásnak ere­dő rókába lőtte. Amikor meg­közelítette a vérében fetrengő vadat, észrevette, hogy az meg élő foglyot szorongat fogai kö­zött. Vita a Polgári Törvénykönyv terveiről Hosszas, több évi körültekintő munka után elkészült az állampol­gárok személyi és vagyoni jogait szabályozó Polgári Törvénykönyv tervezete. A Polgári Törvénykönyv terve­zetnek igen nagy jelentősége van a Magyar Népköztársaság jogrend­szerének kiépítése terén nemcsak azért, mert társadalmi és gazdasá­gi viszonyainknak széles körét szabályozza, hanem azért is, mert ilyen átfogó törvénykönyv megal­kotására Hazánkban — noha több mint 100 éve napirenden tartott program volt — még sohasem ke­rült sor. A Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány a törvénytervezetet szé­leskörű vitára bocsátotta. Megyénkben a Hazafias Nép­front és a Mnever Jogászszövetség helyi szerveinek rendezésében több ankét keretében vitatják meg a legkülönbözőbb jogterületen dolgozó jogászok e nagyjelentősé­gű törvénykönyv tervezetet — budapesti egyetemi tanárok és a tervezet elkészítésében részt vett neves szakemberek vezetésével. Az első ankétra 1957. november 29-én. du. 14 órakor kerül sor a Törvényház II. em. 79. sz. nagy­termében és annak anyaga a Pol­gári Törvénykönyv tervezetből ,A személvek* és ,A tulajdonjogi című részek megvitatása lesz. A vitát dr. Beck Salamon buda­pesti egyetemi tanár vezeti. doznak. Uj sínpárok beépítésé­vel bővítik az állomás rende­zőjét. A NAGY ÉPÍTKEZÉS nem­sokára végetér. Az építőmun­kások leteszik szerszámaikat, majd tovább mennek. De itt­marad nagy alkotásuk gyü­mölcse, az új felüljáró, mely minden írásnál és élőszónál hangosabban hirdeti majd az emberi alkotó erő diadalát. il szép Fnháh készítői között (Képesriport folyt, az 1. a.-ról.) A jó munka alapja a pontos szabás. Cseh Istvánná, a szö­vetkezet részlegvezetője nagy gyakorlattal rajzol fel egy té­likabátot az anyagra. Havonta 150 női ruhát, kosztümöt és kabátot készít a szövetkezet, s ezenkívül foglalkoznak még fűzők, női- és férfi fehérne­műk készítésével is. Pozsgai Gyuláné hét éve dol­gozik a szövetkezetben, mikor e felvétel készül, egy női ka­bátot varrt nagy igyekezettek Rudlof Ferencné az utolsó si­mításokat végzi egy női ruhán. Vasal. Már 64 éves, de ahogy munkatársai mondják, fürgén s fiatalos lendülettel dolgozik még mai is. ÉRDEKES HÍREK Pp VILÁG MINDEN TÁJÁRÓi yvvvvywv wv w> rAfvyyyyvyyy -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents