Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-20 / 92. szám

1957. november 20. szerda népüjsag 5 Teljes üzemben a Hatvani Cukorgyár Alig három hónapig lesz üzemben a Hatvani Cukorgyár ebben az esztendőben, s e rö­vid idő alatt 14 ezer kataszt- rális hold cukorrépa termését kell feldolgoznia. Bár a gépek csak október elsején indultak meg, addig is megfeszített munka folyt. Hatszáz ember, a gyár állandó dolgozói mun­kálkodtak azon, hogy legyen elegendő nyersanyag s rendben legyenek a gépek. Harminc­ezer termelővel, tsz-el és ál­lami gazdasággal kötöttek szerződést, mintegy 17 és fél­ezer vagon cukorrépára. A répa beérett, s egy része már ott van a gyár előtti té­ren. szépen összerakva, s ahogy nyeli a sok répát a nagy gyár, úgy szállítják vasúton, teherautókon a termést Heves, Hajdú és Szolnok megye terü­letéről, hogy mindig elegendő nyersanyag álljon az üzem rendelkezésére. Kísérjük most figyelemmel a répa útját és nézzük meg, hogyan készül a cukor: A cukorrépa az úsztatóba kerül, ahonnan folyóvíz segít­ségével bekerül a gyárba, mégpedig pontosan a mosó­gépekbe. Itt most egy ki£ „tisztálkodás” kezdődik, majd a szeletelőgép szeletekre vág­ja. A répaszeletek ezután a lúgozó edényekbe kerülnek, ahol kioldják belőle a cukrot. A híg cukorlevet tisztítják; sűrítik, s nagy cukorfőző edé­nyekben kristályosítják. Innen kerül a cukor a centrifugákba, ahol elszívják belőle a feles­leges szörpöket, s máris kész a finom kristálycukor, amelyet 50 kilogrammos zsákokba raknak és úgy szállítanak az üzletekbe. Varga István cukorfőző mester a cukormintát vizsgálja. így készül hát a cukor. (Odahaza ki is lehet próbálni). Most, hogy megismerkedtek a kedves olvasók a cukorgyár­tás tudományával, ismerked­jenek meg az üzem eddigi eredményeivel is. Alig 40 nap­ja ontja a gyár a hófehér cukrot, de ennél a munkánál ez nagy időnek számít: a kam­pány félidejénél tartanak. Egy nap természetesen három mű­szakot jelent, mert éjjel-nap­pal megállás nélkül zakatolnak itt a gépek. Nem állhat le az üzem egyetlen percre sem, mert ez nagy kiesést jelentene. Ezért fontos a lelkiismeretes karbantartás. Eddig nem is volt semmi hiba, a gyár két­ezres kollektívája szép munkát végzett. A gyár fennállása óta nem ért el olyan eredményt, mint most október hónapban, pedig 1888 óta áll ez az üzem, akkor adott először cukrot a Hatvani Cukorgyár. Az októberi termelésük 100 vagonnal magasabb volt. mint az utolsó öt évi átlag. Eddig több, mint ezer vagon cukrot gyártottak, s az eredményeik­hez tartozik az is, hogy az öt évi átlagnál 10 százalékkal több cukrot vontak ki most a répából. Nyolcvan nap csupán a mun­kája ennek az üzemnek, de ez­alatt az idő alatt teljes ütem­ben kell dolgozni mindenki­nek. Egy-egy napi késedelem komoly cukorveszteséget je­lent. A laboratórium, amely az Geiger Mihály a leboratórium- ban dolgozik. egyes munkafolyamatokat fél­óránként is ellenőrzi, pontosan kimutatja a répa cukortartal­mát, amely napról-napra csök­ken. Ezért kell sietni, ezért nem lehet leállni a munkának ebben az üzemben. Még 40 nap és állhat az üzem, széjjelszed­hetik a gépeket, s jöhet a karbantartás, a felkészülés a következő szezonra. De nem feledkeznek meg a gyár vezetői a fejlesztésről sem. A követ­kező évben is új gépekkel, energiát biztosító berendezé­sekkel fejlesztik az üzemet, hogy a következő esztendők­ben még több cukrot adjanak az országnak. Kovács Istvánné leblombálja az 50 kilós zsákokba csomagolt kristálycukrot. Az első időszakban komoly eredményeket ért el a Hatvani Cukorgyár. Nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint azt, hogy megnyerik a 11 cukor­gyár versenyét. Most eddigi munkájuk nyomán az első he­lyen vannak. Reméljük és kí­vánjuk, hogy becsülettel tart­sák meg ezt az első helyet. (márkusz) jt TECHNIKA, C7t TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Vágner Ferenc a centrifugát keveri. NINCS SZÜKSÉG TÖBBÉ VASALÁSRA Egy ausztráliai tudományos kutatócsoport olyan eljárást dolgozott ki, amellyel rögzíteni lehet a gyapjúnadrágok élét és a szoknyák berakásait. Az anyagot gyönge vegyi oldatba áztatják, majd 15 másodpercig gőzbe teszik. A vasalások, nad­rágélek változatlanul megma­radnak akkor is, ha az anyagot tíz napon át vízben áztatják. FÖLDALATTI TROLIBUSZ PÁRIZSBAN Párizsban üzembe helyezték a világ legkorszerűbb Metróját. Ez valóságos földalatti troli­busz, mert sínek nélkül, gumi­kerekeken közlekedik. Az új közlekedési eszköz gyorsabb az eddigi földalatti vasútnál és sokkal kevesebb bajt okoz. ELKÉSZÜLT A VILÄG LEG­NAGYOBB REFLEKTORA Erlangerben elkészült a világ legnagyobb reflektora. Fény­ereje 80 millió watt, parabola­alakú tükrének átmérője 60 centiméter. Fényereje oly nagy, hogy sötét éjszakában 3 kilo­méter távolságban újságot le­het olvasni fényénél. 6 vagon erdei gyümölcs a Mátrából A Mátra nagy kiterjedésű er­dei között elterülő hegyi fa­lucskák lakosságának jó mel­lékkeresetet biztosít az erdei gyümölcsök, gombák gyűjtése. Ez évben három vagon vargá­nya és rókagombát küldtek ezekből az erdőkből a szárítók­ba, ahonnan exportra kerül a Mátra ízes terméke. Sok szedret és somot is szed­tek az erdei falvak lakói. — Egyedül szederből 3 vagonnyit adtak át a szörpkészítő üze­meknek. November közepéig — amikor a hidegebb idő bekö­szöntésével az erdei gyűjtöge­tés is véget ért — összesen hat vagon erdei gyümölcsöt szállí­tottak az Erdei Mellékterméke- két Gyűjtő Vállalathoz a mát­rai erdőkből. Tüzrendészeti kiállítás Füzesabonyban SZÁZEZREKRE, sőt mond­hatjuk milliókra megy az a kár, mely évente a tűzesetek­ből kifolyólag népgazdaságun­kat éri. Évente súlyos össze­gekkel fizet rá népgazdasá­gunk egyes emberek könnyel­műsége, gondatlansága miatt. Elég egy eldobott égő gyufa­szál, egy-egy intézkedés elmu­lasztása, s máris lángra lob­ban az épület, vagy a gazda­ság, s máris megvan a baj — nem is beszélve az emberáldo­zatokról. Erről beszélgettünk Réz László tűzoltó hadnaggyal, — amikor a füzesabonyi járási kultúrház nagytermében meg­néztük a tüzrendészeti kiállí­tást. Csak a füzesabonyi járás területén 16 tűzesetet tart nyil­ván az idei statisztika. A kár óriási. A tüzet természetesen nemcsak oltani lehet, hanem meg lehet, sőt meg kell előzni, akadályozni. Erre pedig nevel­ni kell az embereket. Ezek a gondolatok késztet­ték a füzesabonyi járási tűz­oltó parancsnokságot arra, — hogy egy nagyszabású tűzvé­delmi kilállítást mutassanak be a község lakosságának. Nézzünk csak széjjel egy kicsit, nézzük meg, mire ta­nít bennünket, mire neveli az embereket ez a szép kiállítás? A nagyteremben köralakban helyezkednek el azok a képek, szemléltető anyagok, és tűz­oltó eszközök, melyek! meg­ismertetnek a tűzvédelemmel. A baloldalon több kézi oltófel­szerelés sorakozik fel. — A kez­dődő tüzek oltásához használ­juk — adja a készséges ma­gyarázatot Réz elvtárs. Egy képsorozat a tűzoltó szerszá­mok fejlődését, tökéletesedését mutatja be egészen a 15. szá­zadtól napjainkig. Míg e kez­detleges kézi fecskendő csak 10 liter vizet adott percen­ként, addig a mai modern, gépkocsira szerelt berendezés már percenként 2500 liter vi­zet képes adni. A következő sorok képei a mai tűzoltóság életét, kiképzé­seit, gyakorlatát mutatják be. A tűzoltók ugyanis szeretnék eloszlatni azt a téves felfogást, hogy ők csak akkor dolgoznak, ha tűz van. Ez nem igaz. A tűzvédelem őrei minden nap rendszeres foglalkozással, állandó gyakorlattal, kiképzés­sel készülnek hivatásuk igád ellátására. Több fénykép a megye kü­lönböző községeiben épülő tű­zoltószertárakat mutatja be. A kiállítás igen tág teret szen­tel a gyermekek által okozott tűzkároknak. Nem csoda, hise a tűzesetek zöme éppen a gyermekjátékokból keletkezik. A tanulságos esetek bemutat tása, az elrettentő képek, min­denkivel megéretik azt az igazságot, hogy a gyufa nem játék. Képet nyerünk arról is, mennyi baj származik a sza­bálytalan építkezésekből, a helytelen takarmány tárolás­ból, milyen méreteket ölthet egy erdő- vagy istállótűz. Egy régi fényképsorozat a 1917. évi gyöngyösi tűzvész pusztí­tásait mutatja be. A kiállítás legszebb részle­tét a terem közepén láthatjuk. Valóságos művészi munka. — Száz meg száz lelkes tűzoltó szabad idejét feláldozva, készí­tette el azokat a modelleket. Itt található elsősorban egy korszerű fűrészüzem és fate­lep berendezése a tűzrendé­szet! szabályok pontos betartá­sáról. Nagyszerűen érzékelhető a kultúrház kicsinyített másá­nak tűzvédelme. Egy másik modell azt a szörnyű képe* ábrázolja, amint néhány év­vel ezelőtt Pálosvörösmarto» négy gyermek életébe került a gondatlanság. Modelleket láthatunk még a robbanóanyag raktár, az Áfort telephely, az üzemanyag raktárak helyes beépítése, majd a mezőgazdar sági dolgozók okulására is elég látnivaló akad. Az ideális be­rendezésű állami gazdaság e szabályosan elrendezett közös szérű a mezőgazdasági rako­dók mind azt mutatják, ho- 'gyan óvjuk meg a bajtól ter­méseinket, javainkat. IGEN SZÉP és igényes ez a kiállítás. Úgy érezzük, többet is ad, mint azt az ember egy járási jellegű rendezvénytől várná. — Nem csoda, hogy már az első napon több mint ezer látogatója akadt, s azóta is mindennap nagy az érdek­lődés. A tanulságos kiállításért és az érdekes elrendezésért di­cséret illeti meg a derék tűz­oltókat. Bizonyos, hogy min­den látogató elégedetten, sok érdekességgel és ismerettel gazdagodva hagyja el a kiállí­tás színhelyét. Császár István Földművasszövefkezeti kultúrverseny volt Füzesabonyban (Tudósítónktól) A földművesszövetkezetek rendezésében járási szövetke­zeti napot tartottak vasárnap Füzesabonyban. Ebből az al­kalomból került sor egy na- gyobbfokú kulturális fesztivál megrendezésére. A járási kul- túrházban egész nap gazdag kulturális program szórakoz­tatta a résztvevőket. Itt a fü­zesabonyi, hevesi, és a hatvani járások földművesszövetkeze- tei, KISZ kultúr csoportjai mérték össze erejüket, mutat­ták be tudásuk legjavát. Ezen versengésben részt vett és nagy­sikerrel szerepelt többek kö­zött a szihalmi, káli és kúpot- nai földművesszövetkezet kút- túregyüttese. Munka után nehezebb ITT AZ ŐSZ és nemsokára ránkköszönt a tél, a hosszú es­ték évszaka. A városi ember munka után moziba, színház­ba megy, vagy jobb híján be­ül egy espresszóba, megiszik egy kávét és evvel eltelik az este. De milyen más a helyzet egy kis faluban... Ezen gondolkoztam, amikor a tócsákat kerülgetve bandu­koltam felfelé a meredek gyöngyösoroszi utcán. Aztán rájöttem arra, amit minden idevalósi tud: nem érdemes a tócsákat kerülgetni, mert a fé­nyes cipőt, meg a nadrágfel- hajtót úgysem lehet megmen­teni a sártól. Úgyhogy a végén már egész otthonosan kaptat­tam a frecsegő sárban. A riport-témám az, hogy meg kell írni, mit csinál sza­badidejében a falusi értelmi­ség, mivel tölti idejét, hogyan szórakozik. A falusi értelmiség fiatal korát városon tölti, hoz­zászokik a városi élet minden kényelméhez, a mozihoz, szín­házhoz, és itt hivatásáért min­derről le kell mondania. Vajon hogyan törődnek ebbe bele, — hogyan szokják meg a falut, mennyire illeszkednek bele a falusi életbe. Erre kerestem feleletet Gyöngyösorosziban. Lássuk csak. Az általános iskola kis iro­dájában beszélgetünk. Itt van Balltovics Sándor igazgató, Be- reczky Pálné, Szepesi Zoltán, és felesége, aki szintén peda­gógus, és Bortnyák Dezső, a tantestület legfiatalabb tagja. Az igazgató már megszokta a falut, sőt szereti is és nem kívánkozik el innét. Ide köti munkája, amelyet szeret és a falu társadalmi életében is megtalálta a helyét. És ha el­menne, azt is- csak azért ten­né, hogy gyermekeit városban iskoláztassa. Sokkal nehezebb a dolguk a fiataloknak. Ök még közelebb állnak a városhoz és korukkal jár, hogy lényegesen nagyobb a szórakozási igényük. És kö­zülük is a legnehezebb Berecz- ky Pálné helyzete, akinek fér­je Gyöngyösön katona, ő pedig itt lakik az iskola irodájában — Az ott a háló, ott a kony­ha, ott pedig az ebédlő — mu­tat a kis iroda sarkai felé. — Igyekszik humorosan monda­ni, de látszik, hogy már nem tudja ilyen humorosan felfog­ni a helyzetet. Lám, egyben úgy látszik máris utolérte a falu a várost: Hónapok óta nem tudnak lakást biztosítani egy pedagógusnak, akinek ezekután nem csodálatos, hogy lassan elvész a munkakedve. — ÉN EGYÉBKÉNT nagyon szeretem a falut, hisz gyer­mekkoromban is ott éltem. Ha sikerülne egy lakást keríteni, ahol együtt lakhatnék férjem­mel és a gyerekkel, soha nem kívánkoznék el innen. Disznót hizlalnék, csirkét nevelnék, és úgy érzem, nagyon elégedett lennék. Más a helyzet azonban a vá­rosról ideszakadt fiatalokkal. Nekik nem elég az a heti egy­szeri mozi, ami ennek a köz­ségnek egyetlen szórakozási lehetősége. És az is milyen mozi. Kínos kérdés ezt így újság­ban feszegetni, mert félő, hogy egyesek félreértik, rosszul ma­gyarázzák. Akárkivel beszél­tem, mindenki panaszkodott a mozira. Nem mintha a hang nem volna jó, vagy a kép élet­len lenne. Sokkal nagyobb a baj, amiért az emberek és nem csak az értelmiségiek nem sze­retnek ebbe a moziba járni. Gyöngyösorosziban nagyon sok a cigány, és nem is a ci­gányoknak az a fajtája, amely megpróbált már beleilleszked­ni az életbe. Kóbor ismeretlen kereseti forrásból élő emberek ezek, gyermekeik a törvény el­lenére sem járnak iskolába, — piszkosak, hangosak, és kel­lemetlenek. Ök lepik el leg­nagyobbrészt a mozit, és az előadást nem éppen odaillő közbeszólásaikkal zavarják, — nem beszélve a kellemetlen vendégekről, melyeket ruhá­jukban magukkal hoznak. Ne vegye ezt senki az értel­miség valami kasztszerű elzár­kózásának, mert evvel így van­nak a becsületes dolgozó pa­rasztok is. Valamit tenni kellene, de ebbe a problémába ez a szűk keretű cikk nem mélyedhet bele és csupán csak azért em­lítettem meg, hogy illusztrál­jam, hogy még ezt az egyet­len szórakozási lehetőséget sem élvezhetik a gyöngyösoro- sziak zavartalanul. Hogyan szórakozik például Szepesi Zoltán, aki Egerből ke­rült ide, vagy felesége, aki a fényes, aszfaltos Budapestről került a sötét sáros faluba. — Nehéz ez, nagyon nehéz. Ha az ember bemegy Gyön­gyösre színházba, az előadás után legfeljebb taxival jöhet haza, mert az utolsó busz ki­lenckor indul. Ez pedig nem olcsó szórakozás. Természete­sen ugyanez vonatkozik a mo­zira is — mondja Szepesi Zol­tán. Vasárnaponként azért be szoktak menni Gyöngyösre, a pedagógus klubban megnézik a televíziót, vagy ha éppen van valami műsor, elmennek a kul- túrházba vagy a moziba. Aztán vége a vasárnapnak és követ­keznek a szürke falusi hétköz­napok, melynek estéit legfel­jebb az teheti színesebbé, hogy ellátogatnak egymáshoz egy kis tere-ferére. így él Bortnyák Dezső és a többi pedagógus is. De mert szeretik hivatásukat, egyik sem mondta azt, hogy el akar faluról menni... Hát az orvos? ELLÁTOGATTAM A laká­sára. Két óra felé járt az idő, és dr. Ambrus István orvos aludt. 1 órakor fejezte be Gyöngyösorosziban a rendelést és 3 órakor már egy szom­szédos községben gyógyítja a betegeket. Este 10 órára tér újra haza. Évek óta ez a na­pirendje, reggeltől késő estig kemény, megfeszített munka elég rossz körülmények kö-# zött. Tehát nem a zárkózottság miatt nem jár társaságba, ha­nem egyszerűen nincs ideje. — Nagyon szeretem én a tár­saságot, öcsém — mondja az egészséges piros arcú, nagy- bajúszú ember, akit inkább néznék gazdálkodónak, mint orvosnak — hisz még tájszó­lásban is beszél. — De ha egy kis szabadidőm akad, akkor igyekszem magam vízszintesbe helyezni. Éppen olyan orvos, mint vá­rosi kollégái, csak kevesebb a fizetése és sokkal több és ne­hezebb a munkája. Igényei sem lennének kisebbek, mint városi kollégáié, ő azonban 12 év óta nem volt színházban, évek óta nem látott egy fil­met. Érthető tehát, hogy vá­gyik a városba, különösen, ha az elmondottakhoz hozzáte­szem, hogy itt sem megfelelő lakása, sem megfelelő rendelő­je nincsen. — Itt maradnék én életem végéig, ha tudnék egy házat építeni magamnak. Sajnos* kölcsönt nem adnak, a fize­tésemből pedig erre nem te­lik. Ez hát a helyzet és nem is a legrózsásabb. Azt a kort él­jük, mikor egyre inkább el­mosódnak a határvonalak a város és a falu között. Móricz Zsigmond „istenhátamögötti” falvai közelebb kerülnek a vá­roshoz. És ezen a téren még lehetne is egyet-mást tenni. Elsősorban élvezhetővé kel­lene tenni azt a heti egy mozi­előadást azoknak is, akik a moziban kulturáltan szeretné­nek szórakozni. Valószínűnek tartom, hogy ha a Mávaut he­tenként egyszer autóbuszt in­dítana, amely megvárná a színház, vagy mozielőadás vé­gét, mindig volna annyi je­lentkező, hogy ez a vállalat­nak kifizető lenne. Módját kellene annak is ejteni, hogy a Gárdonyi Színház kisebb cso­portjai, úpv mint régen, az idén is ellátogassanak ezekbe a kis falukba. ÍGY TEHETNÉNK szebbé és kellemesebbé a falusi értelmi­ség helyzetét, így adhatnánk meg csak egy töredékét an­nak, ami a városban dolgozó kollégáik számára természetes. HERBST FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents