Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-20 / 92. szám

1957. november 20. szerda NÉPÚJSÁG 3 Tolvajkezek az állam zsebében Óvjuk gondosabban a társadalmi tulajdont Figyelmeztető jelek, elretten­tő statisztikai adatok sürgetik a hathatósabb intézkedéseket, hogy visszatartsák a tolvajokat, sikkasztókat, gazdasági kárte­vőket a társadalmi tulajdon fosztogatásától. Az állam zse­bében tolvajkezek vájkálnak... Ezek a tolvajkezek ez évben több mint három millió fo­rintot emeltek ki az állam zse­béből, ennyivel rövidítették meg a társadalmi tulajdont. Ennyivel? Nem. Nemcsak eny- nyivel, hiszen ez a szám csak azokat a sikkasztásokat, lopá­sokat foglalja magában, mely­re rájöttek, és bebizonyosodott. Nagyon valószínű, hogy ennek az összegnek többszörösét lop­ták, csalták, herdálták el, s mindez csak Heves megyében, nem számolva az országos ká­rokat. Abból az összegből, melyet ez évben jogtalanul elvettek a megyében lévő közös érté­kekből, egy kisebbfajta falut lehetne felépíteni, s ennek az összegnek a bírósági eljá rások során a felét sem sike­rült visszafizettetni. Óriási tehát a kár, és a tár­sadalomnak megfelelő eszközö­ket kell találni, hogy elejét vegye a társadalmi tulajdon további fosztogatásának. A kár-okozás lehetőségei na gyök. Az építkezésekről ello­pott téglák, a földművesszövet­kezetből, a Kiskereskedelmi Vállalatok üzleteiből eltulaj donított áruk és pénzösszegek, a gondatlanságból okozott köz­úti balesetek, a sikkasztások, mind-mind a nép vagyonát károsítják. Kik fosztogatják az ál'ami tulajdont? Két csoportba oszthatjuk a társadalmi tulajdon megrövi- tfftőit. AZ EGYIK CSOPORT, mely nagyobb szabotázsokkal, lopá­sokkal félmilliós károkat okoz, azoknak a csoportja, akik szándékosan és tudatosan tör­nek a társadalmi tulajdonra, hogy ezzel is gyengítsék az or­szág gazdasági erejét, hogy ke­vesebb jusson a munkások, pa­rasztok életének szebbé téle­iére, hogy az óriási károk lát­tán elégedetlenséget szítsanak. Ebbe a csoportba tartoznak a népi demokráciának tudatos ellenségei, legtöbben a Horthy rendszer neveltjei és dédelge- tettjei. Olyanok, mint Romhá- nyi Ferenc, a nagyteleki cél­gazdaság volt főagronómusa, a felszabadulás előtt a Stöl- ler-féle uradalom jószágkor­mányzója, aki társaival félmil­liós kárt okozott az állami gaz­daság vagyonában. Romhányi társai: három volt földbirto­kos, egy tőkés, és egy volt nagykereskedő, nemcsak lop­ták az állami gazdaság vagyo­nát, de szabotázsukkal több százezer forint értékű takar­mányt tettek tönkre. Ez a csoport számszerint ki­csi, mert szerencsére ma már az ilyenfajta urak nem tudnak felelős beosztásba jutni, így egyre . kevesebb lehetőségük marad hasonló gaztettek elkö­vetésére. A MÁSIK CSOPORT népe­sebb bár, de lelkiismeretüket egyénenként nem terhelik fél­milliós sikkasztások, lopások, de a sok kicsi sokra megy elv alapján összességükben na­gyobb kárt okoznak, mint a társadalmi tulajdon tudatos fosztogatói. Ebbe a csoportba a sikkasztó kereskedelmi al­kalmazottak (nem véletlenül soroljuk elsők közé őket), a lumpen-proletárok fényűző életre vágyó képviselői, sőt könnyelműen gondolkozó munkásemberek is sorolhatók, akik az alkalom csábító hatására megfeledkeznek kö­telességükről, s a társadalmi tulajdon ellopásával, sikkasz­tásával remélik gondtalanab­bá tenni életüket. Miért teszik, és miért tehetik? A munkás lop a gyárból, — megkárosítja vele munkatár­sait, beszennyezi becsületét. — Miért teszi olyan könnyen koc­kára becsületét? Mert még most is olyan nézetek terjed­nek az üzemi lopásokról, a tár­sadalmi tulajdon fosztogatásá­ról, hogy „bírja az állam...” ... és a traktoros lelkiisme­ret furdalás nélkül szánt „fe­ketén”, többet ír a munkalap­ra a marós, az adóhivatali tisztviselő nem fizeti be a pénzt, a kereskedő ügyeskedik, sikkaszt, hogy növelje- saját hasznát, mert „az a néhány száz forint meg se kottyan az államnak”. Egy munkás, ha ellopja tár­sa pénztárcáját, becstelenné válik az emberek előtt. Ha „kilógat” egy-két csapágyat a gyárból, és észreveszik, még sajnálják is, hogy lebukott. Még mindig nem érzik eléggé az emberek, hogy a társadalmi vagyon megkáro­sítói éppen olyan gonoszte­vők, mint akik a magántu­lajdonhoz nyúlnak, — ha nem bűnösebbek, mert ezek az emberek sokaságát káro­sítják meg. Ellopnak a gyárból egy do­boz csavart. Semmiség. Az építkezésről elemeinek néhány zsák cementet. — Semmiség — mondják rá. De ezek a semmi­ségek júliusban másfél millió forint kárra szaparodtak a megyében. így már nem sem­miség. Az a munkás, vagy kereske­delmi alkalmazott, aki a tár­sadalmat károsítja meg azzal, hogy sikkaszt, lop, gondtala­nul kezeli a közös vagyont, embertársainak fizetését, özve­gyek nyugdíját, a szociális és kulturális létesítményekre for­dítható pénzt lopkodja el. — Ne.m úgy, mint a múltban, mi­kor ha a tőkés gyárából lopott, csak a gyáros haszna lett ke­vesebb, munkatársai nem érezték úgy tettének követ­kezményeit. kintet nélkül határozottan cse­lekedtek volna, látva a lopáso­kat, a szabotázst? — Nyilván nem. A pélyi vezetőség, a szövet­kezeti tagság orra előtt verte el a pénzt, vagy mulatozott, — napról napra a százezret sik­kasztó poroszlói italmérő, s a falu nem figyelt rá, nem ellen­őrizték munkájukat. így bosszulja meg magát a „ne szólj szám, nem fáj fe­jem” elmélet, drága milliókkal kell fizetni érte, amit az elné­ző, becsületes emberek orra előtt vágtak zsebre a közös va­gyon vámszedői. Ki tudja hány millió van újra veszélyben Cselekedni kell, ellenőrizni és tizedszer is ellenőrizni. Min­den becsületes embernek, min­den vásárlónak, gyári mun­kásnak, vagy építésvezetőnek, hogy ne jogtalan egyéni ha­szon, de több fizetés, maga­sabb nyugdíj, gyár, vagy gép­állomás legyen a társadalmi vagyonból. Az utóbbi időben újra emel­kedik a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmé­nyek száma. Megint sokan ko­torásznak az állam zsebében, a dolgozó emberek pénze után, hogy a fényűző életükhöz szükséges tízezreket kiemeljék onnan. Kemény bírói ítéletek­kel, a társadalmi ellenőrzés megjavításával, minden becsü­letes ember segítségével, rá kell csapni a tolvajkezekre, — hogy örökre elmenjen a ked­vük a társadalom vagyonának fosztogatásától. Jobb helye is van azoknak a millióknak... KOVÁCS ENDRE Nőtt a közös vagyon, a tagok jövedelme az egerszalóki Béke TSz-ben Az egerszalóki Béke Tsz 1949-ben alakult. Azóta nem volt zökkenőmentes az életük, két erős vihart álltak ki dere­kasan. Először 1953-ban, a Nagy Imre féle politika kavar­ta fel a tsz életét, az elmúlt évben pedig az ellenforrada­lom. A tsz 45 tagja egyember- ként védte az ellenforradalom alatt a szövetkezet vagyonát, — mely kb. egymillió forint, vé­gezték a vetést, hogy meglegyen az idei kenyér. A munkának meg lett az eredménye, a kö­zös vagyon, és a tagok jöve­delme jelentősen növekedett. Ezt mutatja az elkészült zár­számadás. A szövetkezet tiszta vagyona egy év alatt 158 ezer forinttal nőtt, a termelési ala­pok és a tartalékolt eszközök értéke is másfélszeresére növe­kedett, az idén már elérte a 281 ezer forintot. A közös vagyont • tovább akarják gyarapítani, a szövet­Könnyű szívvel lopják, fosztogatják a közös vagyont azért is, mert az üzemek, vál­lalatok vezetői nem lépnek fel Kellő eFéllyel a társadalmi tu­lajdon herdálói ellen. Sőt ma­guk is segédkezet nyújtanak, így történhetett meg, hogy Pé- lyen a földművesszövetkezet alkalmazottai és vezetői „kol­lektíván” pocsékolták a falu, a szövetkezet vagyonát. Vagy ki tartana az atkári gépállomáson a felelősségre- vonástól, mikor egy traktorista feketefuvart vállalt, berúgottr aztán egész nap üresen járat­ta traktorát, és a 3436 forintos kárért még csak fegyelmi eljá­rást sem indítottak ellene, — Kündössze a kár megtérítésére kötelezték. Vajon nem azt bizonyítja-e. hogv nem becsülik meg a tár­sadalmi tulajdont, és elnézőek a kár okozóival szemben az is, hogy egy sikkasztó bírósági végrehajtót, aki maga is elis­merte bűnét, a füzesabonyi já­rásbíróság polgári perre utalt, és így büntetés nélkül megúsz­ta az 5000 forintos sikkasztást? Sorolhatnánk tovább a pél­dákat, miért szaporodnak a társadalmi tulajdon fosztoga­tói. Sorolhatnánk hibaként a sokszor felületes, hosszú ideig húzódó nyomozást a társadal­mi tulajdonnal kapcsolatos ügyeknél, azt, hogy az illetékes szervek csak akkor veszik ész­re a bűncselekményt mikor már szinte lehetetlen a kárt megtéríttetni. Sorolhatnánk a nagyarányú társadalmi tulaj­don elleni lopások miértjéhez az egyes vezetők olcsó, népsze­rűségre való törekvését, hogy nem jelentik fel a tolvajokat, sikkasztókat, hanem házon belül intézik el az ügyét. így a tettes nem kap sem anyagi, sem erkölcsi büntetést. Ám a legnagyobb ok mégis az ellenőrzés, elsősorban a tár­sadalmi ellenőrzés hiánya, és szakszerűtlen volta. Vajon működhetett volna-e háborítatlanul éveken keresz­tül Romhányi Ferenc és tár­sasága, ha az ellenőrzés meg­felelő lett volna, ha az állami gazdaság kommunistái, sze­mélyre és beosztásra való te­Boros Lajos Bélapátfalváról a szilvásváráéi állomáshoz ve­zető útról panaszkodik. Meg­írja, hogy ez az út olyan elha­nyagolt állapotban van, hogy az Özd—Szilvásvárad között közlekedő autóbuszok és gép­kocsik rugóit és csapágyait, valamint gumijait az egész út­vonal nem veszi annyira igénybe, mint ez a rövid út­szakasz. Felhívja az Útfenn­tartó Vállalat figyelmét, hogy tegyenek valamit, hogy ezt a rövid útvonalat helyrehozzák. — NOVEMBER 20-án, este 6 órakor az egri Pedagógiai Főiskola I. emelet 39. sz. ter­mében Dr. Hahn István egye­temi docens Thut-Ank Anion­ról tart előadást. 21-én pedig ugyancsak a Főiskolán „Fe­lületi jelenségek a folyadékok felszínén” címmel kísérletek­kel szemléltetett előadást tart Szabó Lajos főiskolai adjunk­tus. S3 Daragó István levelezőnk a MÁVAUT-ra panaszkodik. Megírja, hogy 1957 november 11-én a GJ 387 Tiszabábolna Eger útvonalon közlekedő au­tóbusz járat kalauza kijelen­tette, hogy miután 48-an van­nak ax autóbuszon, Novajcm senkit nem vesz fel — miután még Ostoroson is lesznek fel­szállók. Így Novajról még a bérlettel ellátott diákokat sem szállították be Egerbe. Rek­lámosára nem kerülhetett sor, mert becsapódott az ajtó, fel­zúgott a motor és eltűnt a busz, otthagyva az iskolába siető diákokat. Daragó István diáktársai nevében aziránt ér­deklődik, hogy vájjon a bérlet biztosít-e helyet az autóbusz­ra? KJ Marton József nagyrédei vb. titkár, aki Gyöngyösről autó­buszon utazik munkahelyére, levelében megírja, hogy igen helyes volt, hogy a korán uta­zó dolgozók reggelijéről tej- csárda létesítésével gondos­kodtak. Az utóbbi napokban azonban kellemetlen megle­petés érte a gyöngyösi tej­csárda látogatóit, mert amíg egész nyáron kapható volt a meleg kávé és kakó, napok óta már péksütemény sincs. Az üzlet dolgozói szerint me­leg reggeli csak 8 óra után van. Nagyon helytelenítjük ezt az intézkedést, hisz sokan vagyunk, akik a kora reggeli órákban utazunk és így reggeli nélkül maradunk — írja leve­lében Márton József. November első felében 3150 tonna szenet termel ek terven felül a máiravidéki bányászok November hetedike után sem csökkent a munka lendü­lete a mátravidéki szénmeden­ce bányászai' körében. Az ak­naüzemek versenyében Petőfi- altárót ismét megelőzték a szűcsi akna bányászai, akik szombat reggelig ezernyolc­száz torma szenet termeltek esedékes havi tei-vükön felül. Ezzel szemben Petőfi-altáró bányászai 1450 tonnával te­tézték meg félhavi tervüket. Ezidő alatt a szénmedence bá­nyászai háromezeregyszázöt­ven tonna szenet adtak ter­vükön felül. Az ecsédi külszíni fejtés — ahol elsőízben november he­tedikén kezdték meg a terme­lést — szombaton reggelig már 500 tonna szenet adott az országnak. A szénmedence bányászai ezzel az eredménnyel évi ter­vük teljesítésében hat napos előnnyel dolgoznak, emellett pedig január elseje óta több, mint egymillió forinttal csök­kentették a termelési költsé­geket. MVVAA/WVVVVWWVVVVWV'/v V Küldöttgyűlésen CSÍPŐS A REGGEL Az em­berek fázósan dörgölik össze a kezüket, mikor kihámozód- nak a nagykabátból. Érdek­lődve, de olyan magától ért- hetődő természetességgel néz­nek körül a szépen berende­zett helyiségekben, mintha gyerekkoruk óta itt járnának. Csak egyik-másik asszony to­pog eleinte zavartabban, de a szíves fogadtatásra hamar magára talál mindegyik. Pa­rasztasszonyok, emberek gyűl­tek össze az egri Tiszti Klub helyiségében, hogy megválasz- szák a földművesszövetkezetek megyei küldötteit. Természe­tes dolog, hogy itt vannak, s mégis mindig újnak hat. Min­dig arra készteti az embert, hogy lemérje az utat. amit megtettünk. Arra, hogy elgon­dolkozzon, hogyan válnak szinte kézzelfogható valósággá az írott betűk, ez esetben az: a nép és a hadsereg nálunk egy. Megkezdődik az értekezlet, öszhajú parasztasszony áll az elnöki asztal mellett, maga­biztos hangon nyitja meg az ülést. Aztán felkerülnek az asztal mellé az elnökség tag­jai, köztük egy olyan 40 év körüli kendős néni, a fesőtár- kányiak viseletében. Ez az asszony később fel is szólalt. Benne csengett hangjában, tudja nagyon jól, hogy mit tehetnek az asszonyok, ha egy­szer valaki, vagy valami ki­mozdítja őket a konyha négy szűk fala közül. „Megalakít­juk a Nőbizottságot, majd mi rendet teremtünk az ellenőr­zésben, — jelenti ki. Mert mit csinálnak az emberek a kocs­mai ellenőrzésénél is, rágyúj­tanak, aztán elszopogatnak egy féldecit, s meg van az ellen­őrzés. Majd mi asszonyok... Kiderül, hogy a részjegy jegy­zésében is jóval előbbre van­nak, mint a férfiak. Nem is olyan régen, kezem­be került egy könyv, a Bükk- aljai falvak szokásairól, töb­bek között arról, milyen ke­vés joga volt az asszonyok­nak. Hogy csak egy példát mondjak, nem ülhetett az asztalhoz, míg a férfiak ettek, nem szólíthatta meg az urát... Milyen nagyot csodálkoznának a régi asszonyok, ha csak e?” pillanatra bekukkanthatnának erre a gyűlésre. Nem az ebéd­hez, a tárgyaló asztalhoz ül­nek le a férfiakkal egy jog­gal, s élnek is ezzel. Legalább is ezen a gyűlésen örvendete­sen hallatták szavukat az asz- szonyok. Tanulásról, ellenőr­zésről, a nőkkel való foglalko­zásról beszéltek, s túl a „nő­gondokon” a közös bajokról is beszéltek: hogyan lehetne job­bá tenni a szövetkezeteket, hogy virág7óak legyenek, hogy a termelésben is, a be­vételben is láthassák, jó szö­vetkezet doleozik a faluban. VANNAK EMBEREK, — s szép számmal — akik arról beszélnek, hogy nehéz, majd­nem lehetetlen a falusi asz- szonyokat bevonni a munká­ba. Ilyen gyűlésekre kell el­hozni őket. Megtanulhatják, ha őket érdeklő dologról van szó, a falusi asszony is kilép a „passzivitásból.” A társadalmi tulajdon védel­me... — de sokat emlegetett probléma. Különösen a szö­vetkezetekben, ahol elég tág tere van a lopásnak, a sik­kasztásnak. Ezen a gyűlésen nemcsak beszéltek erről, ha­nem okosan rátappintottak a lényegre is. Mert. mint ahogy mondták, nem lehet szó sem eredményes védekezésről a csalókkal szemben, amié nem lesz rá törvény, hogy erélye­sebben vonhassák felelősség­re. Tucatjával soroltak fel eső­teket, hogy sikkasztott a bolt­vezető, a kocsmáros, házat épített a törvénytelen nyere­ségből, s mi' lett vele? — le­váltották. Ha egy kis szeren­cséje volt, fél év múlva már másik faluban csinálta ugyan­azt. Elúszott kezén a szövetke­zeti vagyon egyrésze, az álla­mi hitelből is tetemes összeg, s még csak egy hónapi bör­tönt sem kapott érte. Felelős nek érzi magát az emberek többsége a közös vagyonért, de joggal követeli meg. hogy aki vét ellene, arra sújtson le a bíróság szigora. Lám itt van amiről nem is olyan régen olyan sokat beszéltünk: olyan légkör a becsületes dolgozók kezeti alap növelésére 20 ezer forintot tettek most félre. Ter­vük, hoev ezt az összeget ki- pótalva, egy Zetort vásárolnak. Tovább növelik a szociális­kulturális alapot is, az idei tartalékolással együtt már 9 ezer forint van erre a célra. Meg vannak elégedve a ta­gok a keresettel is. Egy mun­kaegység 51 forintot ér, a ta­valyi 40-el szemben. Bajkó Mi- hályék például 33 mázsa búzát, 13 mázsa árpát, 10 mázsa ku­koricát, 47 mázsa szálastakar­mányt, 34 mázsa takarmány- répát, 5 mázsa burgonyát, 69 kg cukrot, 40 mázsa szalmafé­lét és 12 ezer forint készpénzt kaptak. Siller Vendel jövedel­me 30 ezer forint. Növeli a jö­vedelmet a tagok háztáji be­vétele, majdnem minden tag­nak van háztáji tehene, 2—3 hízója. Mindent egybevetve, eger­szalóki viszonylatban a tsz-ta- gok jövedelme meghaladta az ott lakó középparaszok jöve­delmét. Egri Kár oly né flutábusz állomás Hatvanban Hatvan városnak az elmúlt időben nagyon megnövekedett az autóbusz forgalma. A Buda­pestről, Eger—Ózd és a Mátra felé közlekedő autóbuszok a városon mennek keresztül és nagy utasforgalmat bonyolíta­nak le. Ezeken a járatokon kí­vül sok járat indul ki Hat­vanból is a környező közsé­gekbe. Régi kívánsága teljesül most a város lakóinak, lesz már au­tóbusz állomás a város terüle­tén. Az elmúlt héten kezdték meg az állomás építését a Kos­suth téren. A 24 méter hosszé állomás-épületet a Heves me­gyei Magasépítő Vállalat em­berei készítik. Naponta ezerhatszáz disznót vágnak a megyében Meghíztak a disznók, meg­kezdődtek a vágások Heves megyében. A több évi tapasz­talatok alapján a tél folya­mán mintegy százezer hízott sertést vágnak le a magánfo­gyasztás céljaira. A hidegebi» idők beálltával ezekben a na­pokban a megye területé» ezerhatszáz disznót vágnak le reggelenként. között, ahol elítélik a lopási, a csalást, sőt követelik annak szigorú büntetését is. Sok mindenről esett szó az értekezleten. Arról, hogy ke­vesebb körlevelet adjanak a felsőbb szervek, és több segít­séget az életben. Arról, hogy válogassák meg jobban a ve­zetésre szánt embereket, hogy adjanak több jogot a falunak, egy-egy vezető megválasztásá­nál — és itt a boltvezetőkre kocsmárosokra is gondoltak, mert ők ismerik ki milyen. És legyen joguk beleszólni a le­váltásba is. Szó volt a terme­lőszövetkezetek és szülőany­juk, a földművesszövetkezet kapcsolatáról. Egyszóval min­denről. ami a szövetkezetek életéhez tartozik, s az külön megszívlelendő és megtanu­landó volt, hogy sok mindenről beszéltek, mégis szűkszavúan. Szóval, csak annyit mondott minden hozzászóló, amennyi mondanivalója volt. A BESZÁMOLÓVAL, hoz­zászólásokkal, a küldöttek megválasztásával együtt nem tartott az értekezlet egy egész napig. Rövid idő ez, de elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön minden résztvevőt arról, van jövője a parasztok e tömeg­szervezetének, s bátran lehet rábízni bármilyen feladatot. Ha talán lassan is mozdul né­ha. azért megoldja a föld né­pének nehézkes, de alapos módszerével. — d-^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents