Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-16 / 91. szám
1951. november 16. szombat NÉPÜJSAG 5 Hz illetékes minisztériumok ff gyeimébe! Az év elején és az esztendő folyamán számos bérügyi intézkedést hajtott végre kormányzatunk. Az intézkedések nyomán minden iparágban, az államigazgatás területén emelkedtek a bérek, megszilárdult a bérügyi fegyelem, számos kirívó aránytalanság végleg és megnyugtatóan megoldásra lelt. Az átlagbérellenőrzés bevezetése az intézkedéseken belül megszigorította a béralapgazdálkodást, s általában hozzájárult az egész népgazdaság pénzgazdálkodása továbbjavításához. Természetszerűleg, alig egy esztendővel az ellenforradalom leverése után, nem lehetett azt várni ezektől az intézkedésektől, hogy minden területen végleges és megnyugtató megoldást hozzanak, hogy minden dolgozó réteget teljes mértékben kielégítsenek. De értékük és hatásuk elvitathatatlan. Mégis, ha nem különösebben hozzáértő ember is vizsgálja egyes iparágak, s iparágakon belül az egyes dolgozó kategóriák bérügyi munkáját, nem nehéz a megállapítás: nincs ezen a téren minden rendben. A béralapok megtervezése, a szakminisztériumok bérügyi önállóságának bizonyos túltengése. e minisztériumok közötti összhangnak a hiánya a helyes intézkedéseket is visszájára fordítja, aránytalanságokat idéz elő, s ez végeredményben elégedetlenségeket kelt a -dolgozókban. A gyöngyösi ércbányában például jelentősen emelkedett az elmúlt évekhez képest az ércbányászok fizetése, s ma már majdnem hasonló szintet ért el, mint a szénbányászoké. 1957. •szeptemberében az átlagkereset például 1660 forint volt, — majd 500 forinttal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Emelkedett, mintegy 16 és fél százalékkal az adminisztratív dolgozók fizetése is, amely a prémiummal együtt -eléri a másfélezer forintot. S ha tekintetbe vesszük, hogy az adminisztratív létszám viszonylag alacsony, s így egyetlen magasabb fizetésű is megemeli az átlagot: ez az összeg a 'termelőmunkásokéval összehasonlítva, arányosnak mondható. Annál érdekesebb, hogy a következő évre 2026 forintos átlagot terveztek ebben az üzemben az adminisztratív dolgozók béralapjára, ugyanakkor csak 1947 forintos átlagot — tehát kevesebbet — az ipari munkások béralapjára. Vajon miért ez az aránytalanság? Talán csak nem azért, hogyha baj van az ércbányászok béralapjával, akkor azt az adminisztratívokéból fedezik? Több mint valószínű, hogy ezért. Ez viszont alkalmat és lehetőséget ad az átlagbérellenőrzés kijátszására. Ez az érem egyik oldala. A másik: az az aránytalanság, amely egy-egy iparág között van. Gyöngyösön működik a Sütőipari Vállalat, amely az élelmiszeripari minisztérium hatáskörébe tartozik, s így itt nincs átlagbérellenőrzés (?). Előfordult, hogy egyetlen hónap alatt egy pékmunkás négyezer forintot is megkeresett. Nyilvánvaló, hogy fontos és nem könnyű mesterség a pékszakma, de az ércbányászok munka- viszonya mégis csak nehezebb, s ott a 2500 forint már igen jó jövedelemnek számít, minthogy valóban az is. Az átlagbér is eléri az 1600 forintot, tehát alig valamivel kevesebb, mint va gyöngyösi ércbányászoké, pedig ennél a vállalatnál fél- annyian se dolgoznak, mint a másiknál. S ahogy viszonylag magas itt a termelőmunkások bérezése az ércbányászokéhoz viszonyítva — pedig a munka jellege, feltételei erősen különböznek — úgy alacsony az ad- miniszíratívok bérezése. Pedig a bérszámfejtő az Ércelőkészítőben és a Sütőiparnál is bérszámfejtő, a gépíró is gépíró. A Sütőiparban dolgozó adminisztráció átlagkeresete alig haladja meg az 1200 forintot. Ha összehasonlítjuk a másik üzem adminisztratív dolgozóinak átlagbérével, nem nehéz megállapítani az aránytalanságot. Két példa ez csak a sok közül, de sajnos, bátran általánosítható. Egy-egy iparágban merően más és más fizetést állapítanak meg hasonló munkakörre, nem dominál mindenkor és kellő határozottsággal egy-egy szakma nemzetgazdasági fontossága, a munkakörülmények nehézségei. Mindezek együttvéve elősegítik a munkásvándorlást, rontják a pénz- és bérügyi intézkedések hitelét, s nem egyszer elégedetlenkedést szülnek a dolgozókban. Nyilvánvaló, ezeken a problémákon helyileg, megyei szinten nem, vagy csak alig lehet segíteni. De egyet lehet: felhívni erre az illetékes minisztériumok — a felső szervek figyelmét. Ezt a célt próbálta szolgálni ez a cikk is! TUDOMÁNY • MŰVÉSZÉT * KÖNYVEK Kipróbálták: bevált a MOPED Már több alkalomal tájékoztattuk az olvasókat, s főleg a leendő Moped tulajdonosokat az egri Finomszerelvénygyár új gyártmányáról, a Berva elnevezésű Mopedről. A gyártás egyik fontos szakaszát fejezték be az elmúlt napokban. Elkészült a nul- széria, s most ezeken a motorokon mérik le a sorozatgyártás tapasztalatait. A napokban 30 motorral indultak el a Finomszerelvénygyár és a székesfehérvári Vadásztöltény gyár emberei, hogy egy 600 kilométeres útszakaszon kipróbálják az új gyártmányt. A 30 motoros Egerből indult el, majd Budapest, Kecskemét, Szolnok, Debrecen, Miskolc útvonalon, s a nehéz bükki terepen tért vissza Egerbe. Az út tapasztalata azt bizonyítja, hogy a motorok a várt teljesítményen felül vannak. A 35 kilométeres utazósebességet könnyen elérték, s a maximális 40—50 kilométeres sebességet is bírta a motor, még a legnehezebb útszakaszokon is. Bevált a váz és a motorkonstrukció, a rugózás és a kényelem szempontjából is, s kielégíti az igényeket. Külön eredménye a hosszú útnak, hogy a 30 motor közül egyetlen egy defekt sem volt, ami azt bizonyítja, hogy a köpenyek kiváló minőségű anyagból vannak készítve. A motorok tehát kiállták a próbát. S most már kezdődhet a teljes sorozatgyártás. Ennek épp itt az ideje, mert nagyon nagy az érdeklődés mind belföldön, mind külföldön a Moped iránt. A Finomszerelvénygyár vezetői azt ígérik, hogy karácsonyra már piacra is kerül a ,,Berva”. Reméljük így lesz, s ezzel a gyár sok embernek szerez majd kellemes karácsonyi ajándékot. Félreértések a műhold körül A II. SZPUTNYIK kilövése •és a vele járó izgalmak alaposan megviselték a kacsatenyésztők idegeit, már ami a tudományos kacsák és fantazmagóriák kitalálóit illeti. — Mostanában már se szeri, se száma a nagyközönség köreiben, de sokszor sajtóorgánumokban is megjelent olyan értelmű elgondolásoknak, melyek szerint a bolygóközi, sőt naprendszeren kívüli utazási lehetőségek küszöbön állnak, 'stb., stb. Lássuk, hogyan állunk velük? Tudnunk kell, hogy a műholdak ezidőszerinti kilövési sebessége nyolc egész egynéhány tized kilométer másodpercenként, ami semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a műégitest elhagyja földünk gravitációs terét. Ehhez ugyanis minimum 11.2 kilométeres másodpercenkénti szökési sebesség szükséges. Még igen nagy munkára, a meghajtó anyagok robbanási sebességének és az időegységekben fellépő energiák mennyiségének jelentős fokozására lesz szükség, míg elkészül az első olyan rakéta, amely 11.2 kilométeres másodpercenkénti sebességet eléri, bár ez az eredmény már nyilván belátható időn belül bekövetkezik. Még kevésbé van kilátásunk arra hogy — egyelőre — olyan rakétát szerkeszthessünk, — mely a naprendszert elhagyva, távolabbi égitestek felé vegye útját. A naprendszer gravitációs erejét ugyanis csak 42 kilométeres másodpercenkénti sebességgel lehetne leküzdeni, e sebesség elérése pedig a ma ismeretes energia-felszaba- dítási módszerek mellett még nem lehetséges és kérdéses, hogy az anyagok ellenállását, atomos szerkezetét stb tekintve egyáltalán lehetséges lesz-e? — Jó öreg Földünk másodpercenként 29.7 kilométeres sebességgel rohan pályáján évmilliók óta. Látható tehát, hogy egy ilyen „közepes” sebességgel semmire sem mennénk a Nap-rendszeren túli közlekedés álmainak megvalósulása terén. Érdemes néhány szót vesztegetni a műhold hangjára is. A világűrből — eddigelé — nem érkéztek hozzánk olyan természetű rádióhullámok, amilyeneket mesterséges úton keltettek. A csillagokból érkező és itt felfogott rádióhullámok a hatalmas hőfokon rendszertelenül ide-oda ütköző anyagi részecskék továbbította hőmozgások jelzései. Ezzel szemben a műhold rádióhullámai mesterséges úton keltettek, más és más hullámhosszon, más természetű energiaforrásból. Komlón befejezték az őszi búza vetését Befejezték az őszi búza vetését a kömlői termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok. Hozzávetőleges számítás szerint 2110 holdon vetettek kenyérgabonát, öt százalékkal nagyobb területen, mint amennyit a régi vetéstervek előírtak. Jó ütemben haladtak a betakarítással is, a kukorica törését már befejezték, a termelőszövetkezetekben 22.5 mázsás, az egyéniek 17 mázsás átlagtermést takarítottak be. A szárletakarítást a vetésterületnek csak 4—5 százalékán nem végezték még el. A cukorrépaszedését befejezték, s át is adták már a gyárnak. Most már csak a mélyszántás van hátra, ezzel azonban igyekezni kell a község dolgozóinak, mert igen sok még a tavasziak alá a szántani való. II pénzügyminiszter utasítása helyi temetkezési segélycsoportok létesítéséről Kétségtelen, hogy egy haláleset a szociális juttatások mellett is átmeneti anyagi nehézségeket okozhat. Ezek elhárítására a pénzügyminiszter engedélyezte helyi temetkezési segélycsoportok létesítését. A temetkezési segélycsoportok az Állami Biztosító helyi szerveként működnek. A segélycsoport működésének ellenőrzésére a tagság saját köréből intéző bizottságot választ. A temetkezési segélycsoport taga lehet minden 16—65 éves korú egészséges személy. Orvosi vizsgálat nem szükséges. A tagsági díj havi 10 forint, amelyet 20 éven át, vagy az esetleg korábban történő elhalálozás időpontjáig kell fizetni. Ha a tag a díjfizetést 3 év után beszünteti, joga a megfelelően leszállított segélyösszegre továbbra is érvényben marad. A csoportba meghatározott személyre szóló egyéni, vagy családi tagsággal lehet helépni. Egyéni tagság esetén a pénzügy- miniszter utasításában megállapított segély a meghatározott személy halálakor, családi tagságnál pedig a férj, feleség vagy gyermek elhalálozása esetén kerül kifizetésre. A segély összege a tag belépési életkorától függ. Ha például 30 éves korban szerzett tagságot, a temetkezési segély 4640 forint. A temetkezési segélyt a csoport már 1 évi tagság után is kifizetheti. Az első évben bekövetkező elhalálozás esetén a csoport csak a befizetett díjakat téríti vissza, de ha a tag halálát baleset, vagy heveny fertőző betegség okozta, a hátramaradottak az első évben is a teljes temetkezési segélyösszeget kapják. A temetkezési segélycsoportok szervezése országszerte sok községben és üzemben már megkezdődött. Érthető tehát, mily korszakalkotó jelentőségű az a tapasztalat, hogy az ember rezgéstkel- tő eszközei igenis alkalmasak arra, hogy a világűrt bejáró távközléseket indítson útnak ismeretlen világok, égitestek felé. A zene októberi forradalmáról beszélt mélyenszántó gondolatokat felvetve Geibinger Sándor zeneiskolai igazgató, az egri zeneiskola bensőséges ünnepi hangversenyének megnyitóján. A szűk Bartók- termet zsúfolásig töltötték az érdeklődők, a növendékhangverseny hozzátartozói és soksok diák. Geibinger merész és sok tekintetben önálló esztétikai állásfoglalásában sikerrel kísérelte meg érthetően és mégis nívósán összefoglalni a marxizmus—leninizmus álláspontját a formalista zene és a népi gyökerek, a klasszikus hagyományok felé forduló szocialista realista zenekultúra terén. — Bár Sztravinszkyról, Schoenbergről alkotott véleményével nem lehet mindenben egyetérteni és bár a szerzők iránykeresése (főleg Sztra- vinszkyé) korántsem írható a zeneetikai felelőtlenség számlájára, hanem inkább a századforduló Debussynál kiinduló hangzás- és formabeli megújhodásra törekvő neoroman- tikus ambíciókéra, mégis sok érdekes gondolatot vetett fel. Itt kell azonban megjegyezni azt is, hogy a klasszikus formai „receptek” sem minden- hatóak és hogy a formalizmusra felhozott Sztravinszky Zsoltárszimfónia példája azért sántít kissé, mert a formalistáknál nem az a baj, hogy különböző korok formáiban szólaltattak meg olykor atoná- lis (hangnem nélküli) zenei gondolatokat, hanem az, hogy ezek a gondolatok eltávolodtak a zenei közérthetőség nyelvétől s csak egy elvékonyodott réteg számára váltak érthetővé. A megnyitót szovjet és magyar szerzők műveiből összeállított műsor követte. Nagyon tetszett Auer Gyula vezette ifjúsági kórus üde, könnyed hangvétele, jó hangzása, s a kamaraegyüttes illeszkedő kísérete. A növendékek közül Holló Éva komoly muzikalitása, ifj. Geibinger Sándor remek technikája lepett meg. — Tanáraiknak külön gratulálunk. Az estet — s ez volt az igazi és legkellemesebb meglepetés — az új városi szimfonikus zenekar — csecsemő fejezte be, jól hangzó, tiszta, nívós muzsikával adva elő egy, sajnos már kissé avatag potpurrit, — „Volgái hajósok” címmel. Vonósok, vonósok, vonósok! Ez legyen a jelszó, mert — mint a példa is mutatta —, a fúvós részleg, hála a honvédzenekarnak, minden feladatot könnyen abszolvál. A szovjet film ünnepi hete PROLOG (Vörös Csillag). - Az 1905-ös forradalom története pereg szemünk előtt. A pé- tervári pópa által felbujtott, elkeseredett tömeg a Téli Palotához vonul. Testőrezredek állnak sorfalat. A békésen ácsorgó embereket egyszerre puskatűzzel árasztják el. Mindenki fejvesztve menekül. A sortüzelő ezred egyforma uniformisai közül kiemelkedik egy gondosan kikent-kifent, — hetykebajszos gárdista arca, amint eltűnődve, kétségek s a regula fegyelme közt ingadozva lő a tömegre. így kezdődik a film. A szovjet történelmi filmek hagyományai szerint készült újabb alkotás rendezésben és színészi játékban egyaránt felülmúlja az eddigieket. Különösen jó a fiatal Lenin figurája. A mozaikszerűen ösz- szedolgozott jelenetek általában élénkek és hitelesek. Nem mentes azonban a film bizonyos teatralitástól, ami az ilyen történelmi témánál nem is nélkülözhető. Sajnos azonban itt-ott ez a teátrális vonás eltávolítja a cselekményt a mindennapi emberektől, mint például az illegalitásban küzdő szerelmespár első találkozásánál, ahol emberien természetes becézgetés helyett pate- tikus eskü szövegeket mondanak egymásnak politikáról, — harcról, vagy a befejező jelenetek egyikében, ahol a nagyszerűen ábrázolt tűzharc közben egyszer csak énekelni kezdenek. Mindez szép és felemelő, de sajnos nem életszerű, s úgy hisszük, az egyre hitelesebb és nagyobbszabású alkotásokat produkáló szovjet filmgyártásnak nincs is ezekre az eszközökre szüksége. A SZÍV ÚJRA DOBOG. - (Bródy Filmsz.) — Egy fiatalember szívburokgyulladással kerül kórházba, Golubjevhez, a fiatal katonaorvos osztályára. A tekintélyére büszke, idős orvosparancsnok és a fiatal Golubjev között burkolt párharc kezdődik a beteg gyógymódját illetően, mely végül is az elkerülhetetlen műtéthez vezet. A híres sebész beavatkozása közben a beteg meghal, de néhány percen belül — szív- masszázs, sokk, adrenalin, stb. segítségével — életre keltik. A műtét körüli huzavona számos ember jellemét világítja meg s érdekes összehasonlításokra ad módot. A hallatlanul érdekes problémát a kitűnő színészi alakítások egész sora oldja meg. A forgatókönyv írója nagy súlyt helyezett rá, hogy alakjait egytől-egyig ki tisztázza, jellemükben, ízig-vérig emberségükben mutassa be a nézőnek. Jók a felvételek és érdekes a befejezés feszültségteli fényképzése is. —pala—
