Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-16 / 91. szám
1987. november 16. szombat NÉPÚJSÁG 3 Asszonyokról van szó, akik a jövő generációit nevelik FÜZESABONY FELÉ robog a zsúfolt autóbusz. A motor zúgása, az utasok csendes beszélgetése egyhangú duruzsolásba olvad össze. Az egyenletes zajt éles fiúhang vágja hirtelen ketté. Szőke, alacsony gyerek, nem lehet több 15—16 évesnél. A ügyeimet azzal vonja magára. amit mond. Nagy hangon újságolja a .haveroknak”, — hogy most számolt le a pusztaszikszói gazdaságban, mert neaa tetszett a hely. A további beszélgetésekből kiderül, hogy nem volt jó a rákháti, a hatrongyosi üzemegységben sem, s most a kétútközi gazdaságba megy. Ha ott sem lesz kedvére való, hát onnan is „le- lécel”. Fecseg, fecseg gyerekes nagyképűséggel, igyekszik „jópofa” lenni, megjegyzéseket tesz az utasokra, nőügyekkel dicsekszik, kevesli a 900—1000 forintos fizetést, sokalja a hathat kilométert, amit meg kell tenni hetenként egyszer, míg hazament tiszta ruháért, mert egyébként munkásszálláson lakott. önkéntelenül is oda kell figyelni, s míg hallgatom, megpróbálom elképzelni magamnak az édesanyját, aki nem tudja elég kemény kézzel megfogni ezt a vándormadárkát, — aki talán még egyszer sem mondta el neki, hogy nem is olyan régen nem hét kilométert ment egy-egy meglett családapa, hanem egy fél országrészen át utazott kenyér után, s nem egyszer annyit keresett, hogy hazafelé már gyalog kellett megtenni az utat. Biztos egyszerű asszony az édesanyja, aki napszámra nem mozdul ki a házból, csak legfeljebb akkor, ha sóért, paprikáért megy. Talán maga is csöndesen hallgatja fia beszédét, s túl a büszkeségen, amit nagy fia miatt érez, csak a lelke mélyén szomorodik el néha, ugyan hová szakadt el ez a szülői háztól. De szólni nem szól mert mit is mondjon ,,világjáró” gyerekének, akinek élete ott morzsolódik le az istálló és a konyha között. Pedig beszélni kellene vele, mert az út, amin járni kezdett, sehagy sem jó. ERRE GONDOLOK, mikor Abonyba érkezve a Nőtanácsot keresem. Mert úgy hiszem, — hogy kint a falvakban, az egyik legfontosabb feladata a Nötanácsnak, hogy sokat, nagyon sokat törődjön a pa- rasatasszonyokkal — a felnövő gyerekek érdekében. Ezzel kezdődött a beszélgetés is, hogyan alakult, mit tesz az abonyi Nőtanács. Még a nyár derekán jártunk, mikor a kommunista asszonyok, néhány régi MNDSZ- taggal elhatározták, hogy megszervezik itt is újra a nőmozgalmat. Hiszen ha nem is dicsekedhettek falrengető eredményekkel, időről időre ők is I megmutatták kisebb nagyobb tetteikkel, hogy az asszonyok élnek, dolgoznak, hallatják szavukat akkor is, ha túl a mindennapi konyhagondokon az ország gondjairól van szó. Hegy közvetlenebb legyen a barátkozás, a beszélgetés, kávé-délutánokon ismerkedtek az újakkal, újították fel a barátságot a régiekkel. — Megegyeztek abban, hogy mit akarnak, aztán egy időre megint csak „elaludt” egy kicsit az asszonyok ügye. Ősz felé éledtek újra, amikor már megszűnt kint a földeken is a nagy munka és több idő jutott a beszélgetésre. Szabás-varrás tanfolyamot kezdtek szervezni, — hiszen ez áll a legközelebb az asszonyokhoz. Ez érdekli mindegyiket. Harmincán kezdtek járni a tanfolyamra s míg ismerkednek a szabás apró fortélyaival, szinte észrevétlenül alakul, formálódik gondolatuk is. Mert amíg a szabásmintákon törik a fejüket, közben az egyik felolvas. így jut el hozzájuk híre Hámán Katónak, a kommunista asszonynak, s a többieknek a híre, akik azért éltek, dolgoztak és haltak meg hogy egyszer feltáruljon minden ajtó a füzesabonyi parasztasszonyok előtt is. Ez volt a kezdet. Míg az egyik este a háztartáshoz fontos varrással bajlódtak, a másik este szórakozni hívták az asszonyokat. Magyar nóta-estet rendeztek s a pénzt elküldték a Gyermekváros Heves megyei házának építésére. Még a télen menyekcse-bált is rendeznek, aztán újabb nótaestet, teadélutánt, s mire leesik az első hó, még egy szabás-varrás tanfolyam indul. Újabb harmincnegyven asszony kerül közelebb varrás közben a mindennapi politikához. Minden bizonnyal lesz köztük olyan, akinek nagyon sok mondanivalóba lenne serdülő fiának, lányának aki most indul el az élet útján, kicsit tétovázva>. néha rossz helyre tévedve, — mint az akivel ott az autóbuszban találkoztam. Él, dolgozik a füzesabonyi Nőtanács, s ha akadozik is a munka, ha sokszor egy-egy dolgot egyedül végez is az elnök, vagy a vezetőség másik tagja, azért nem kevés már, amit eddig is elvégeztek. S mée több is lehetne, ha nem küszködnének az asszonyoknak a mindennapi politikai élettel való megbarátkoztatásán kívül egész sor mással, a közönnyel, a segítség hiányával. Hogy csak a legégetőbbet említsük egyelőre hiába is győznének meg akárhány asszonyt, hogy járjon el többször beszélgetni szórakozni, tanulni — mert nincs, hova menjenek. Nincs a Nőtanácsnak egyetlen 2x2 méteres kis szobája sem, aho' maguk között lehetnének. Még a vezetőség is a kultúrház nagy hideg termében gyűlik össze, ha megbeszélésük van. A kul- túrházban nincs helv számukra, még az előadásaikra is alig-alig kapják meg a termet, a pártszervezet helyisége szintén kicsi és rossz, — a régiben a vb-titkár lakik — ott sem férnek el. Az MNDSZ helyiségébe beköltözött az ügyvéd munkaközössé két tagja és nem is akar kimenni onnan Kérni már sokszor kérték a tanácsot, hogy adjon valami helyet, a kérés süket fülekre talált. S ők maguk sem tudnak olyan helyről, amit kiutalhatnának nekik. Voltak olyan tervek — a földművesszövetkezet ügyvezetője maga hozta fel —. hogy egy mosógépet szereznek, így segítik a munkába járó asszonyokat, azokat is akik az irodákban töltik napjuk nagyrészét, s a parasztasszonyokat is. akiknek az egész napi kapálás után kell még éjfélig a teknő fölött görnyedni — de a megbeszélésén túl ez sem ment. Pedig jó lenne, ha a szövetkezet nőbizottságával karöltve megvalósítanák már. De hát a két-három Nőtanács vezetőségi tagnak még nem volt ideje utána járni, más meg nem törődött vele. SZERETNEK, HA TÖBBET segítené, támogatná őket a párt, a tanács a földművesszövetkezet, hiszen nagy dologról van szó. Asszonyokról, akik az ország lakosságának többségét teszik ki, a serdülő fiatalságról akiket ezek az asszonyok — anyák nevelnek olyanokká, amilyeneké a Nőtanács magukat az aszonyokat neveli. —deák— Hol lakik a tudós bagoly? Mesedél után, babauzsonna, rádióépítés ... Kedves TTIT! Tegyék meg! Buzgó plakátolvasó vagyok és művelem is magamat néhanapján. különösen ha felhívják erre a figyelmemet, így kettős érdeklődéssel olvastam a TTIT Bugát Pál szabadegyetemének hirdetményét. Először persze azt néztem, ami szakmámhoz legközelebb áll: a művészettörténetet és azt, ami régi privát gyönyörűségem: az egyetemes történelem. Itt és most az előbbi sorozattal nem akarok részletesen foglalkozni, csak tiszteletteljesen érdeklődni a programtervezőktől: milyen stílus az a „németalföldi”? Mert a görög, római, gótikus, reneszánsz és barokk megjelölés után kissé meghökkenti az embert a tagadhatatlanul földrajzi jelzés az utolsó előadásnál: Németalföldi művészet Nem beszélve arról, hogy Németalföldnek megvolt a maga gótikus, reneszánsz, barokk stb. művészete, amiről az előző előadások biztosan megemlékeztek. Nem hiszem, hogy a rokokótól a szürrealizmusig mindent a hollandusoknál, vagy flamandoknál lehet legjobban kimutatni és magyarázni. De nem ez ragadott nieg legjobban. Történelem, és még hozzá egyetemes! Gondoltam, végre pótolhatom hiányossá gaimat angol történelmi ismereteimben és alaposabban megvizsgálhatom kedvelt Shakespeare hőseim korát. De milyen meglepetés ért! A sorozat ugyanis így hangzik. Tut-ankh-amon, Kleopátra. Attila, Roland, Dzsingisz kán, Lukrécia Borgia. Rettenetes Tván, Robespierre, Napoleon Rosa Lexemburg. Kész. Kétszer is elolvastam, mert azt hittem, rosszul látok. Aztán kénytelen voltam néhány következtetést levonni erről az újfaita történelemről. Egyetemes: ez annyit, jelent ebben az esetben, hoey Afrika történetét Tutenkámen és Kleopátra, Ázsiáét Dzsingisz kán jelenti, — több földrész azután, Európa kivételével nincs is a világon. Az ám. hiszen. ha Európa volna! Akkor gondolhatnám, hogy az egyetemesség legalább szűk kis világrészünkre vonatkozik. Na de! Görögország Törökország. Anglia, Spanyolország és még sokan mások sírva hazamentek. miután valamilyen okból nem vették be őket a játékba. Németország története R. Luxemburgnál kezdődik, Oroszországé pedig kétszer kerül szóba, tudniillik Rettenetes Ivánnal, először és utoljára. Tudomásul kellett vennem, hogy ez bizony kissé csapongó és szeszélyes történelem. Azonban nem kis örömmel láttam azt a merész káderpolitikát, amelyik „Helyet a nőknek a közéletben” jelszóval Kleopátrával reprezentálja a római császárság kialakulását és Lukrécia Borpiával az olasz városállamok keletkezését és szerepét. (Feltételezve-, és nyilván így van, — hogy a címadó hölgyek nemcsak önmagukat, hanem történelmi korszakukat is jelentik). Szép, szép, de nem megnyugtató. Ugyanis nem következetes. Először is, hogy maradt ki ezek után pl. Messalina, Stuart Mária, Marie Antoinette és miért Napoleon és nem Josephine szimbolizálja a francia császárságot? És ha legalább valamelyik hetéra magánéletén keresztül, de szó lenne a görög társadalomról! (Pikáns részletek a felsoroltak mindegyikéről bőségesen állnak rendelkezésre)^ De tréfán kívül, megdöbbentően önkényes az összeállítás. Senki sem kívánja, hogy minden korszakra részletesen terjedjen ki az „egyetemesség”, dehát hogy mást ne mondjak, Nagy Péter mégiscsak fontosabb szerepet töltött be Rettenetes Ivánnál és Kína történelme sem érdemel kevesebbet, mint Roland. Ezenkívül véleményem szerint, egyetlen Magyarországon tartott történelmi előadássorozatból sem hiányozhat a Habsburg birodalommal, a középeurópai és balkáni országokkal foglalkozó anyag, mint amelyeknek legnagyobb hatásuk volt hazánk történelmére és sorsának alakulására. Lehetséges, hogy előadó- h;ánvról van szó és az egri TTIT munkatársai éhekben az anyagokban a legfelkészültebbek. Azonban az előadásokat nem holnap, vagy holnapután Jartiák. Fél év, vagy akár 2— 3 hónap alatt az előadók nagyszerűen felkészülhetnének egy-egy előre kiválasztott anyagból. Úgy gondolom, erre még most is van lehetőség. Kedves TTTT! Tegyék meg! Igaz, nem nagy ügy, de hisv- jék el, nem is elhanyagolható! Mezei Éva K Is űgyE K Először is a Tudós Basely ugyanabban a házban lakik, ahol uzsonnára gyűlnek ösz- sae a babák, ahol valódi rádiót lehet építeni, ahol sok szép és érdekes mesét, igaz történetet lehet hallani, ahol... Nos igen, ott ahol a gyermekálmok valósággá válhatnak, ahol lehetnek mozdonyvezetők is, meg vasesztergályosok is, sőt még pilóták is: az egri úttörőházban. Tágas, szépen berendezett szobácskák, filmvetítő és társasjáték, lombfűrész meg sok más játék, munkaeszköz várja a legfiata- labbakat, hogy tanulva szórakozzanak és szórakozva tanuljanak. Mert melyik gyereket nem izgatja, hogy miért nem esik le az a repülőgép, vagy miért van éjszaka? Bedobja kis cédulán a kérdéseit egy ládába, s minden hónapban egyszer, az összegyűjtött kérdésekre szépen választ ad a Tudós Bagoly. S melyik gyerek ne szeretne mozdonyvezető lenni, megismerkedni a hatalmas gőzgépekkel, amelyek országrészeket rohannak át. s messzi vidékre elviszik a kirándulókat, nyaralókat? Ezen is könnyű segíteni. Ott van az úttörőház vasutas szakcsoportja. Rendszeresen elmagyarázza egy-egy vasutas az egész vasúti iközlekedés felépítését, a mozdony szerkezetét, működési elvét és... És ha jön a nyár, a vakáció, ott van a felsőtárkányi kisvasút, amit megtanultak télen a gyerekek, azt most csinálhatják a' valóságban. Lehet vezetni a kis, sípoló, igazi mozdonyt, lehet füttyögni, jegyet lyukasztani, szalutálni, mindent lehet, amit csak megtanultak. Sokan a rádió szerelmesei. E kis cikk írója is csinált gyerekkorában rádiót, igaz, hogy csak cémasvulni volt a lámpa, gyfásdo- boz a hangszóró, s a cipősdobozra úgy voltak rárajzolva az állomások. de jól el lehetett azért vele játszani. — mert nem volt akkor más a kisgyerekek számára. Akkor nem volt. Ma van. A híradó szakkörben valódi rádiót lehet csinálni, amelyik szól is, persze, ha jól csinálták meg a gyerekek. Aztán lehet mor- zézni, meg lehet filmet is vetíteni a diagéppel, s meg lehet ismerkedni mindazzal a csodával, amit csak nyújtani tud az elektromosság, s amit csak meg tud tanulni, amúgy szórakozásból, egy 10—14 éves kisfiú, vagy éppen kislány. Bár a kislányok inkább varrni, meg hímezni szeretnek. Babaruhát, hogy a babauzsonnán divatosan vegyenek részt a babák. S a szépen felöltöztetett baba arra is megtanítja a kislányt, hogy talán már most, talán később, de saját maga számára is tudjon varrni, stoppolni, sőt segítsen az édesanyjának is. Na aztán van itt még közrendészeti csoport, ahol meg lehet tanulni, hogyan kell biztonságosan közlekedni, repülőmodellező kör, ahol még lö- kös repülőt is lehet csinálni, aztán regős, fatechnikus, vasas, szövő, hímző szakkör. Ki győzné mind felsorolni, mennyi lehetőség van a vidám szórakozásra a jól fűtött meleg termekben, ahol szakemberek, fiatalok és idősek, de gyerekszeretők segítik, tanítják és nevelik a kis pajtásokat. Lassan már fél évtizedes múltra tekinthet vissza az úttörőház, amely most aztán valójában központja és szervezője a város úttörő mozgalmának. Hogy mennyire központja? — egyetlen számadatot csak erre: a sok-sok társadalmi munkás, tanító, orvos, honvéd, vasutas, esztergályos segítségével több, mint ezer gyereknek tud szórakozást, tanulást és megfelelő szellemi nevelést biztosítani. Pedig nem is kontárkodik mindenbe bele. Olyan szakcsoportot például nem is szervez, amelyet egy-egy iskolai úttörőcsapat saját erejéből is minden különösebb nehézség nélkül megszervezhet. Mégis annyi lehetőségét teremti meg a gyerekiélek vágyai kibontakoztatásának, hogy nem kell ezért szégyenkeznie. Sőt! Hát szóval itt lakik a Tudós Bagoly, aki mindent tud, mindent megválaszol, ami csak érdekelheti a gyerekeket, itt az egri Úttörő házban, több, mint ezer egri kisfiú és kislány harmadik otthonában. (gy... ó) Nagy Jánosné Lőrinciből hozzánk fordult panaszával Megírja, hogy a lőrinci kőbányában június 1-én kifizette egy ház építéséhez szükséges kő árát, azonban bármilyen szüksége volna már arra, hogy háza felépüljön, teljesen tehetetlen, mert nem tud kocsit kapni a TEFU-tól. Több ízben megígérték az autót, de a kocsiirányítók egymásra hivatkoznak, hogy a másik küldte el a neki ígért gépkocsit. Kérjük a TEFU illetékeseit, hogy segítsenek végre Nagy János- nén, aki egy kicsi helyiségben lakik két gyerekével és minél előbb szeretne saját házában lakni. A bortermő vidékeken elharapódzott szokás, hogy a termelők házaiknál bort mérnek. Sokan azonban nemcsak a saját borukat árusítják itt, hanem szabályos kocsmákat létesítenek. Bóta Sándor egri lakostól szerkesztőségünkhöz bejelentés érkezett, hogy a Mély utca 7 szám alatt Bárdos József egy ilyen borkimérést tart. ahol reggel 7-től éjjel 11—12 óráig folyik a mulatozás. Bárdos József kocsmájának a borán kívül még egy külön érdeme is van, nevezetesen az. hogy sokszor 600 forintig is ad hitelt. Sok asszony és a környékbeli lakók is nagyon helytelenítik, hogy az illetékes szervek eltűrik ezt. Ezúton hívjuk fel az illetékesek figyelmét erre a konkrét esetre, amely azonban Egerben és Gyöngyösön nem egyedülálló. / O Veréb Mária ludasi diáklány levelében arra kér bennünket, hogy intézzük el, hogy a Gyöngyösre bejáró vidéki tanulóknak engedjék meg. hogy a két órás várakozást, amíg csatlakozást kapnak, úgy mint eddig a vasúti kocsikban tölthessék el. A diákok ezt a> időt ki tudnák használni arra. hogy tanuljanak, de a vámos- györki jegyvizsgálók egy újabb rendeletre hivatkozva, nem engedik őket a kocsikban tartózkodni, sőt a legutóbbi esetben rendőrrel zavartatták le a kocsiban tanuló diákokat. Vámosgyörk állomáson van diák váróterem is, azonban, mint Veréb Mária megírja, az állandóan tele van és az állomás dolgozói nem gondoskodnak arról, hogy a váróterem valóban a diákok rendelkezésére álljon. Közeleg a tél s a diákoknak ez igen komoly problémájuk és reméljük, hogy a vámosgyörki vasutas dolgozók segítségükre sietnek. <o Bocsi Béni MÁV tiszt Füzesabonyból azért panaszkodik, mert ez év nyarán épített egy házat, melyre nem tudja a tetőt felhúzni, mert a füzesabonyi TÜZÉP telepen hosszú hónapok óta nem kap cserepet. Arra kéri a TÜZÉP illetékeseit, hogy segítsenek abban, hogy elkészült háza végre tető alá kerülhessen. (A képesriport folytatása az 1- ső oldalról.) Gulyás József formázó a szőlőprések formáit készíti Barts Károly traktoralkatrészek öntésén dolgozik Oroszi László a vállalat rézműves üzemében dolgozik Bebrei Imre tizliteres boroskannák készítésén dolgozik. Szerkesztői üzenetek 8 Tóth Kálmán, Vámosgyörk: Szerkesztőségünkhöz küldött írását megkaptuk, azonban lapunk kis terjedelme miatt ilyen hosszú írások közlésére nincs lehetőségünk. írását egyidejűleg visszaküldtük. Fejes Gábor, Bodony: Beküldött novelláját megkaptuk, s abból megállapítottuk, hogy van készsége az íráshoz. Kérjük, hogy a jövőben amennyiben ír, községéről, munkájáról, mai aktuális eseményekről írjon akár riportot, akár novellát. Beküldött írását valószínűleg felhasználjuk. Széntgyörgyi János, Lőrinci: Tudósítását megkaptuk, azonban késve érkezett. A jövőben igyekezzék tudósításait időben elküldeni.
