Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-07 / 88. szám
6 NÉPÚJSÁG 1957. november 7. csütörtök DICSŐSÉGES NEGYVEN EV V. I. Lenin vendégségben a „DINAMÓ“ gyár munkásainál Irta : K. Popov Az „Autógyár■” megállónál kiszálltunk a metróból, felmentünk az utcára, s néhány házzal odébb már feltűntek a moszkvai „Dinamó” gyár falai. 1921 novemberében ebben a régi moszkvai üzemben találkozott V. I. Lenin a munkásokkal. Ezt hirdeti a gyár főbejáratánál kifüggesztett emléktábla is. A gyár egyik csarnokában egy képet pillantottunk meg, amely Leninnek a „Dinamó”-ban tett látogatását ábrázolja. Lenin a munkások között áll és beszédet mond. — Amikor Vlagyimir lljics fellépett a műhelyben felállított emelvényre — mondotta a mellettünk álló idős, szemüveges férfi — sokáig nem hagyták szóhoz jutni. Szünet nélkül zúgott a taps, az ováció. A szemüveges férfi, Konsztantyin Ku- harkin, a gyár tervező mérnöke megha- tottan mosolygott. Merengve nézte a képet, a régmúlt napokra emlékezett. Kiderült, hogy ő maga is rajta van a képen, balról az emelvény mellett, vörös karszalaggal a kabátján. Akkor még egészen fiatal volt, a szakszervezeti üzemi bizottságnak tagja és résztvett a Lenin fogadására alakult különbizottság munkájában is. — Vlagyimir lljics elővette zsebóráját, a tenyerére tette és intett, hogy ideje befejezni az Ovációt — folytatta elbeszélését Kuharkin. — A taps végét meg sem várva beszélni kezdett, mire a munkások azonnal elcsendesedtek. Lenin arról beszélt, hogy a fiatal Szovjet Köztársaság szétzúzta a külföldi intervenciót és az ellen- forradalmat. A szovjet hatalom, melyet, a nép elismert és elfogadott, hozzálátott az ország iparának és mezőgazdaságának helyreállításához. Amikor elült az újabb tapsvihar, Lenin végignézett az egybegyűlteken és elmondotta, hogy nem készült beszámolót tartani, ezért nagyon jó lenne, ha kérdéseket tennének fel neki. És a munkások egymásután tették fel az érdekes és időszerű kérdéseket. Valamennyien érdeklődtek a nemzetközi helyzet és a köztársaság belső helyzete, a lakosság élelmiszer- és tüzelőellátásának megszervezése iránt. A munkásokat különösen a gyár anyagellátásának kérdése foglalkoztatta. Azokban a napokban fémhiány miatt az üzem alig gyártott motorokat. — Adunk fémet — mondotta Lenin — csak erőteljesebben segítsétek a szocialista államot az ország villamosításában. Nemcsak a gyárért, hanem az egész ország sorsáért nagy felelősség hárul rátok. — Megértettük, Vlagyimir lljics — válaszoltak a munkások. Még sokáig tartott a közvetlen, szívből jövő beszélgetés. Lenin ide-oda sétált az emelvényen, válaszolt a kérdésekre és maga is tett fel kérdéseket. Azután hallgatói közé ment és a beszélgetés tovább folytatódott. Lenint a kérdésekre válaszolva többször kérlelni kezdték, hogy maradjon. A vacsora- meghívás kellemes meglepetést okozott Vlagyimir lljicsnek. Érdeklődött, hogy mit főztek, elégedetten mosolygott, de nem maradt ott vacsorára: várta a munka. Elnézést kért a munkásoktól, elbúcsúzott tőlük és így szólt: — Ha valamilyen problémátok lesz, forduljatok egyenesen hozzám. Csak annyit mondjatok: „A Dinamóból jöttünk.” A „Dinamó” munkásai nem feledkeztek meg Leninnek tett ígéretükről. Azóta sok tízezer motort gyártottak, amelyek hengersorokat, villanymozdonyokat, folyami- és tengeri hajókat, emelődarukat, lépegető exkavátorokat hajtanak és mozgatnak. Konsztantyin Kuharkin mérnökkel végigjártuk a gyár műhelyeit. Szívesen megismertette velünk az üzemet és annak gyártmányait. — Amikor Lenin eljött hozzánk, — mondta Kuharkin — ez a környék Moszkva egyik legelhanyagoltabb külvárosa volt. A gyár mindössze egy földhözta- padt épületből állt. Látják ezt az épületet meghagytuk a régi formájában és most olyan, mint egy kis gomb a hatalmas, új épülettestek között. De az egész környék annyira átépült, hogy ma már Lenin sem ismerne rá. És valóban, ez a környék ma a szovjet főváros egyik legfontosabb ipari kerülete. Uj üzemek épüllek itt, a régiek pedig kibővültek. A Kirovról elnevezett „Dinamó” gyár kollektívája elhatározta, hogy a Nagy Október 40. évfordulójának tiszteletére jelentősen túlteljesítik az évi tervet, V. I. Lenin a munka termelékenységének emelésére, a termelés növelésére nevelte a munkásokat. 52.5 millió munkás és alkalmasait 1913-hoz viszonyítva a népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma 1957-ben több, mint négyszeresére emelkedett. A Szovjetunióban nincs munka- nélküliség, mindenkinek joga van a munkához. Egészségvédelem A szovjet időkben jelentősen megjavult a lakosság orvosi ellátása. Míg a cári Oroszországban 10.000 lakosra jutott egy orvos, a Szovjetunióban jelenleg 10.000 lakosra 17 orvos, az 1913 évi 13 kórházi ágy helyett pedig 70 kórházi ágy jut. (Az Egyesült Államokban 1954-ben 10.000 lakosra 13 orvos jutott.) Az orvosok száma (a fogorvosok és katonaorvosok nélkül) az 1913 évi 23,100-ról 1957-ben 346.000-re nőtt n szövetségi köztársaságok iparának fellendülése A szovjet hatalom évei alatt valamennyi szövetségi köztársaságban létrejött a modern ipar. Az ipari össztermelés 1956- ban 1913-hoz képest a következőképpen emelkedett: Az OSZSZSZK-ban 30-szorosára, Ukrajnában 18-szorosára, Belorussziában 22-szeresére. Üz- bekisztánban 14-szeresére, Kazahsztánban 36-szorosára, Grúziában 29-szeresére, Azerbajdzsánban 13-szorosára, Litvániában (1940-hez képest) 5,7-szeresére, Moldoviában (1940-hez képest) 5,6-szorosá- ra, Lettországban (1940-hez képest) 6,7-szeresére, a Kirgiz SZSZK-ban 42-szeresére, Tádzsikisztánban 27-szeresére, Örményországban 45-szörösére, a Turkmen SZSZK-ban 17-sze- resére, Észtországban (1940- hez képest) 7,5-szörösére. Szociális gondozás A szovjet állam az idén körülbelül 192 milliárd rubelt fordít különféle segélyek, nyugdíjak, ösztöndíjak kifizetésére, az ingyenes oktatás, a gyógykezelés céljaira, szanatóriumi és üdülői beutalókra. A Szovjetunióban gyökereden megjavult a lakosság orvosi ellátása. Jelenleg minden 10 ezer lakosra több orvos jut, mint az Egyesült Államokban. A lakosság az orvosi segítséget díjtalanul veszi igénybe. Betegség esetén a munkások és alkalmazottak segélyt kapnak. 1956-ban a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak 8.400 millió rubel, segélyt fizettek ki. Mindenekelőtt az ember A cárizmus alatt kényszer volt a munka. A bányászok, fémmunkások, olvasztárok, stb. 10-12 órát dolgoztak. Ma viszont a bányászok, vegyipari dolgozók, kohászok javarészt csak napi 6 órát dolgoznak, csaknem feleannyit, mint régebben, s többször annyit keresnek. A hatodik ötéves terv során valamennyi munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra. A munkaszüneti napokat megelőző napokon valamennyi dolgozó számára a munkanap 2 órával megrövidült. Növekvő fogyasztás A dolgozók reálbérének növekedése folytán jelentősen megjavult a lakosság táplálkozása a Szovjetunióban, s növekedett az iparcikk-fogyasztás is. Az állami és szövetkezeti kereskedelem a fontosabb közszükségleti cikkekből megtöbbszörözte az eladást. Az 1956 évi eladás az 1932 évit 1-nek véve. Hústermékek 2,9 Haltermékek 2,1 Vaj 8,7 Tej- és tejtermékek 8,8 Selyemszövetek 22, Gyapjúszövetek 8,1 Kötött szövöttáru 10,3 Új városok a Szovjetunió térképén A szovjet hatalom évei alatt a városok száma több, mint kétszeresére — az 1913 évi 666-ról az 1956 áprilisáig számított 1.569-re emelkedett. Ezenkívül rengeteg városi típusú település létesült. 1926 után olyan új városok keletkeztek, mint Karaganda, Magnyitogorszk, az amurmenti Komszomolszk, Sztálinogorszk, Elektrosztralj, Angarszk, No- rilszk, Magadam, Balhas, Zsi- guljevszk, Krasznouralszk, Szumgait, Mednogorszk, Kohtla-Jarve, Igarka, No- vaja-Kahovka, Bratszk és mások. 11 Szovjetunió vasúti nagyhatalom A Szovjetunióban a vasútvonalak igen fontos szerepet töltenek be mind a teher-, mind pedig a személyforgalom lebonyolításában. A Szovjetunió vasútvonalainak hossza 1957 elején több, mint kétszeresen meghaladja az 1913 évi vasútvonalak hosszát. A vasúti áruforgalom 1956ban 16-szorosa volt az 1913 évi forgalomnak. A teherforgalom méreteit tekintve a szovjet vasúti közlekedés az első helyen áll a világon. A vasutak műszaki ellátottsága szakadatlanul tökéletesedik. Gyors ütemben fejlődik a szovjet tengeri, folyami, gépkocsi- és légiközlekedés. (Folytatás az 5. oldalról.) karhatalmat kért és katonai erőszakkal távolította el a munkásnőket az üzem területéről. A város vezetősége attól tartott, hogy a dohánygyári sztrájk magával ragadja a többi kisebb üzem dolgozóit is, ezért mindent megtett a sztrájk mielőbbi elfojtására. — Állandó rendőrjárőrök cirkáltak a városban, a város vezetősége pedig megegyezést igyekezett létrehozni a munkások és az igazgatóság között. A Klérus sem késett a bajbajutott polgárság segítségére sietni. Az Egri Katholikus Tudósító már október 12-én kiadott egy Subik Károly által írt röplapot, amelyben óvja a dohánygyári munkásnőket a szakszervezettől, mert nem lehet valaki egyszerre szociáldemokrata és jó Keresztény. A munkásokat azonban mindez nem törte meg. Az igazgatóság végül, hogy a munkát tovább folytassák, kénytelen volt október 29-én engedni a munkások követelésének. A Nagy Októberi Szocialis- ta Forradalom győzelme után Heves megye dolgozói még fokozottabb figyelemmel fordulnak az oroszországi események felé. Főleg a szegényparasztság az, amelyben a szocialista forradalomról szóló hírek a békevágyon túlmenően életre keltették szunnyadó földutáni vágyat is. Hogy ez a hangulat milyen erős volt, és milyen mértékben terjedt el, arról írásos feljegyzéseink nincsenek, de következtetni tudunk abból a tényből, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az Egri Újság november 21-i száma arról ad hírt, hogy „a város lakossága, Különösen a földművesek, gyűléseket akarnak tartani, ahol meg akarják tudni a háború jelenlegi állását és a békekilátásokat.” Ezeket az előadásokat csaknem kivétel nélkül a „hóstyákon” tartották meg, s így azon döntően szegény- és középparaszti elemek vettek részt. De a szegényparasztság elégedetlensége és forradalmasodására következtethetünk abból a tény- bői is, hogy 1918. januárjában — az aratási szerződéskötések szokásos időpontjában — a munkások még viszonylag kedvező feltételek mellett sem voltak hajlandók a szerződést megkötni, sőt, ahol már szóbeli megállapodás létrejött, még azt is visszavonták. Pedig az egri sajtó is elkövetett mindent, hogy az Orosz- országi forradalmi eseményeket elhallgatással, ködösítéssel és tudatos ferdítéssel a lehető legkedvezőtlenebb színben tüntesse fel. Hol bolsevikokról, — hol maximalistákról, hol szovjetekről beszél, teljesen azonos értelemben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról először az Egri Újság november 9-i száma ad hírt ilyen címmel: „Pétervárott győzött az ellenforradalom”. A cikkben viszont kifejtik, hogy a „maximalisták” kezébe került a hatalom. Az újság következő számában már ismertetik a munkás- és katona-tanácsok dekrétumát, de csak a békéről szóló részt. A dekrétum többi pontját igyekeztek elhallgatni a nép előtt. E szám vezércikkében viszont kénytelen elismerni, hogy az újabb orosz forradalom közelebb hozta a békét. A fiatal szovjet állam őszinte békevágyából egészen más következtetést vont le a magyar kormány. Csak azt látták, hogy a szovjet kormány szemben áll az antanttal és békét akar, mert gyenge. Még egy utolsó erőfeszítést akartak hát tenni, hogy a rabló háborút imperialista békével fejezhessék be. Meghirdették a hetedik, majd a nyolcadik hadiköl- csönt és általános rekvirálási hullám vette kezdetét. 1917. őszén még csak búzát, lisztet és más gabonafélét rekvirál- tak, de 1918. elején már megkezdték a vágómarhák, sertések, sőt a zöldségfélék rekvi- rálását is. TTgyanakkor az orosz ^ frontról kezdtek hazaszállingózni főleg sebesült katonák, akik hezták az első konkrét híreket az orosz forradalmi eseményekről. Később, a fegyverszünet megkötése után orosz hadifogságban volt katonák is jöttek haza, olyanok, — akik szemtanúi, esetleg résztvevői voltak a szocialista forradalomnak. A magyar uralkodó osztály azonban egyelőre még nem látta a veszélyt, s úgy gondolta, hogy a belső front egységes, a munkásosztály részéről megmutatkozó mozgalmakat viszont némi béremeléssel és a bevált választó- jogi trükkök segítségével ellehet simítani. Éppen ezért engedte meg magának az Egri Újság is, — hogy a békéről papolva, 1917. végén némileg elismerően nyilatkozzon az orosz forradalomról. „A béke szivárványát festették vérzivataros égboltunkra — írja a lap — Lenin és Trockij az igazi Oroszországnak e két hatalmas elméjű vezetője azzal a szikratávirattal, melyet a központi hatalmakhoz intéztek, s amelyben az orosz kormány a hadviselő államok kormányainak és népeinek azt javasolja, hogy rövid időn belül kezdjék meg a tárgyalásokat a fegyverszünet és béke dolgában.” A lap egy későbbi számában a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése után így írja le az orosz frontot: Ma az orosz front meglehetősen üres. Az orosz parasztok a pétervári földosztó hírekre szépen haza- rándultak gyalogszerrel. Nem akarnak lekésni a földosztásról...” ’’...Mennyi változás pár nap alatt. A jámbor muzsik megy haza, földet osztani. Otromba csizmáival talpal a megrázkódott orosz föld hátán, és az árván maradt lövészárkok várják a karácsonyt, a békét.” — Igen, az orosz muzsikok számára végétért az imperialista háború, s mentek haza, hogy most már saját ellenségükkel is leszámolva, átvegyék jogos örökségüket. Hatvan és Vidéke című polgári radikális lap 1918, január 6-i'száma még tovább megy az elismerésben és „Lenin” címmel hoz vezércikket. A cikkíró általában a béke hangulatról ír, s kiemeli, hogy a békét csak új ember teremtheti meg, olyan, aki nincs exponálva a háborúban. „Mi — írja a cikkíró — Leninben látjuk ezt az új embert. A rettenetes erejű orosz forradalom robbantotta ki a semmiségből, a szibériai bányákból és a hatalmas orosz pusztaságokból azt a tüzet, a- mely most eggyé forrott Lenin személyében” „Nem tudunk Leninről semmi különöset, de azt látjuk, hogy egész ember. A törekvése ma még nem vezetett célhoz, ma még nem terjeszti ki áldó kezét az egész világra a béke, akkor is megindította a lavinát, amely ki tudja, merre fut, ki tudja, hol áll meg.” 1918. elején azonban kitűnt, hogy a belső front korántsem olyan erős, mint ahogyan az uralkodó osztály azt szerette volna. A béketárgyalások, elhúzódása elleni tiltakozásul január 18-án sztrájkhullám kezdődött az országban, s ez három nap alatt több mint félmillió embert mozgatott meg. Ez éreztette hatását Egerben is. Megbénul a vasúti közlekedés, viszont megélénkült a helybeli munkásság mozgalma. \ ■riz egri burzsoázia is kezdte most már belátni, hogy helytelenül cselekedett, amikor — ha csekély mértékben is — elismerését fejezte ki az orosz forradalom iránt. Megváltoztatták tehát eddigi módszerüket és a rágalmak özönét zúdították az orosz nép nagyszerű forradalmára. Napirenden adtak hírt 10—20 ezer ember kivégzéséről, beszéltettek — név és cím nélkül — orosz fogságból hazatért katonákat, akik ugyancsak hasonló vérengzésről számoltak be, s a beszélgetésük végén msgállapították, „a mi szabadságunk mégis csak sokkal szebb, mint az oroszoké, ahol sem az emberélet, sem a magántulajdon nincs biztonságban.” Ez az, ami különösen fájt az egri hadimilliomosoknak és más tőkéseknek: a magántulajdon megsértése. Ezért támadja az Egri Újság is 1918. február 21-i számában oly nagy hévvel a bolse- vikokat. „Oroszországot a bol- sevizmus teljesen szétszakította, szétszórta” — írja a lap. — „Azt kellett volna hinnünk, hogy a legszélsőbb szocialisták világboldogító tanai a legnagyobb megnyugvást, rendet és békét fognak hozni Oroszországnak. S ehelyett anarchia, felfordulás, személyi- és va- gyonbizonytalanság, polgárháború, utcai harcok, tömeggyilkosságok és pogromok jöttek a nyomába.” Mindez azonban nem riasztotta el a dolgozókat, a forradalomtól. „A forradalmi helyzet adva van Európában” — állapította meg Lenin, már 1917. elején. Forradalmi helyzet volt kialakulóban Magyarországon is, s ezt nem lehetett meggátolni többé sem szólamokkal, személycserékkel, sem sortü- zekkel. A gazdasági csőd a belpolitikai feszültség és a katonai sikertelenségek izzóvá tették a dolgozók hangulatát, az esztelen vérpazariás pedig folyt tovább. A legszélesebb dolgozó tömegek hangulatának adott kifejezést a Hatvan és Vidéke mikor így 1918. május 26-i számában: „Az orosz nép nagyszerű példát mutatott a világ összes nemzetének, ahol a határtalan autokratizmus és abszolutizmus uralkodott, ott ma a népbiztosak tanácsa dönt élet és halál felett. És az a nép, amely a legabszolutabb monarchiából a legszabadabb népállamot megalkotta, megmutatta, hogyan lehet egy merész vágással keresztül vágni a háború gordiuszi csomóját”. lói8. őszére teljes lett a csőd. — A néptömegek elégedetlensége végsőkig fokozódott, az emberekben ott izzó elégedetlenséget állandóan szította a Nagy Október forradalmi vihara. Állandósultak a munkásmegmozdulások, tüntetések, — zendülés tört ki a katonaság soraiban és végül október 31- én győzött a polgári demokratikus forradalom. A munkásság pedig felkészült, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáján tanulva, tovább folytassa a harcot a szocialista forradalom győzelméért.
