Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-30 / 86. szám

1951. október 30. szerda. népújság 7 VAN megállás . . . rész A lejtőn lefelé ii. Esti találkozás a fiatalkorú bűnözők szüleivel és a tettesekkel A felvásárlás eredményeiről és az őszi feladatokról nyilatkozik a Terményforgalmi Vállalat igazgatója Úgy sötétednek az utcák, ahogy közeledik a város szé­le. A dombról lerohanó esővíz kivájta az utat, csak botladoz­va lehet haladni a Kisvölgy utcán. Az egymás hegyén-há- tán tolakodó házak között, ba­jos megtalálni az igazat, a ke­resettet, ott, ahol a bíróság által megnevezett fiatalkorú bűnözők és szüleik élnek. Iz­galmas vadászterület lehet ez a környék a fiatalkorú bűnö­zőknek. Mintha valamelyik olasz filmből lépne elő a táj, meredek partok, kanyargós utcák, a dombholdalhoz tapa­dó házak. Ezeken a mustsza- gú utcákon indultak el a bű­nözés lejtőjén ifj. P. Bálint 15, T. József 12, S. Laci 13, K. Jó­zsef 14 éves fiatalok. Jellemük szánalmas A bírósági jegyzőkönyvek­ben sok-sok lopásról és betö­résről szólnak a vallomások, de mindegyik bűnös egy má­sik társára keni a lopást, ahogy kiviláglik a jegyző­könyvekből, mindegyikük „az ajtóban figyelt”, de nem lo­pott. S milyen a napi program­juk? Lopás... mozi, újból lopás, ivás, aztán újra lopás, vagy éppen betörés, ahogy a hely­zet hozta, hogy legyen pénz tortára, mozira, nyáron strandra. így ment ez sokszor hétről-hétre, tarkítva 2-3 na­pos teljes kimaradásokkal, mi­kor még éjszakára sem men­tek haza, hanem más ember fészerében, vagy istálló padlá­sán aludtak. És ilyenkor sehogy sem le­het megérteni a szülőket, mi­ként tudtak ezeken az éjsza­kákon gyermekük nélkül pi­henőre térni... szony egyetlen gyermeke. Az­óta a banda több betörést, so­rozatos lopás tettese volt, de a bíróságnál hiába kerestem köztük a vezér nevét. Érthető kíváncsisággal igyekeztem hát a Bartallos utcába, megtudni, mi lett a 10 éves vezérrel, mi­ért „vonult vissza”, milyen varázsszerrel tudták eltéríteni a bűnözés útjáról. Laci jutalomképpen a moziba megy Szegényes lakás, de rendes a Ciláéké. A konyhában ke­rékpár, az asztalon karóra, mindkettő a „vezéré”. Az ijedt szemű öreg nénike, Laci édesanyja alig mer megszólal­ni, mikor megtudja, hogy fia ügyében jöttem. — Csak nincs baj vele? Azóta nem lop — és el­mondja mi történt az utóbbi félévben. — Megjavult... Nem hagy­tam magára, nem engedtem, hogy cimboráival menjen. Vettem neki légpuskát (nehe­A sötét utcáik hallgatásba burkolództak, mire hazafelé tartottam, csak itt-ott a sar­kon pislákolt néhány lámpa, de a sötét már nem volt olyan vigasztalan. Nemsokára egy fütyörésző, magános fiúra let­tem figyelmes. Sietve tartott hazafelé. Cila volt, az egykori bandavezér. Mikor megállí­tottam szabadkozott, hogy ne­ki sietnie kell, megígérte édes­anyjának, hogy idejében ha­zatér. A következő árny ráérősen bandukolva közeledik, szintén ismerős. S. Laci a bandából. A pincerablás, perselyfosztogatás egyik résztvevője. Fél ő is a tárgyalástól. — Azt mondja, az ítélet után hazaengednek legalább három napra? Érdeklődik. — Miért fontos ez neked? — Jó lenne... csak úgy. Az­tán még meglepőbb kérdést, ad fel. — Mondja, vannak a Bükk- ben partizánok? — Nincsenek, de mit akar­nál velük? — Én semmit, de P: Karesi- ék kiszöknének hozzájuk a tárgyalás elől, minthogy javí­tóba menjenek. A szaván úgy érzem ő is szívesebben menne a Bükkbe. — Most nem tud jönni egy forradalom, — kesereg felnőt- tesen, ahelyett, hogy azon bán­kódna, miként tegye jóvá a próbaidő alatt elkövetett két újabb bűnét. Mintegy kívülálló harmadik személyről, úgy beszél magá­ról. — Az volt a baj, hogy a mamám nem tudott vigyázni rám eléggé, mert beteg volt. zen jött össze rá a pénz, a 810 forintos keresetből, aztán ke­rékpárt. Azóta gyakran segít itthon, s jutalmul vettem még billiárdot is. Fél, hogy elviszik tőlem, mióta a rendőrségen voltunk és hiába füttyögnek a cimborák... még a szomszédok is segítenek eltessékelni őket — Most hol van Laci? — Ifjúsági filmet adnak a Bródyban, jól viselte magát, elengedtem, itt lesz nemsoká­ra. — Látja, úgy megmondtam, hogy vigyázok rá. Nem enge­dem a többiekhez, majd el­süllyedtem szégyenemben, ott a rendőrségen — bizonykodik Cila mamája. Igen, az emlé­kezetes nap volt és most kö­szönet illeti eredményes mun­kájáért V. Laci édesanyját, akinek volt ereje és lelemé­nyessége visszatartani fiát a bűnözéstől. Az ő esetük is azt bizonyítja, nem lehetetlen egy-egy megtévedt gyermeket, vagy fiatalkorút helyes útra téríteni. Csak nagy akarat kell hozzá... Azért keveredtem újra bele. — Kirúgtak a suliból is... közli, aztán újra a javítóról érdeklődik, ő is fél tőle, de nem bánja bűnét, s ha kike­rül, talán még raffináltabb lesz, mint volt. Az ő esete, ha itt marad „barátaival” akkor is reménytelen. A leglehetet­lenebb kalandokba bocsájtko- zik velük, míg ő is meg nem érik a börtönre... O Szomorú sorsok... de amint a kis Cila esete is bizonyítja, nem reménytelenek. Van, mert kell lenni megoldásnak, hogy a lejtő széléről visszarántsuk őket. Igen örvendetes, hogy a KISZ már érdeklődik a fiatal­korú bűnözők sorsa iránt, dé még örvendetesebb lenne, ha nagyobb szerepet vállalnának ezeknek a fiataloknak a neve­lésében, s a gyámhatóságok­kal, a pártfogókkal együtt be­csületes emberré tudnák ne­velni a bűn útjára került fia­talokat. Sokat segítene sorsukon az is, ha ezeket a 14—16 éves fiúkat el tudnák helyezni va­lami könnyű munkára, s ott egy-egy embert megbíznának nevelésükkel. Reméljük e cikk nyomán hasznos javaslat és tett kerül nyilvánosságra lapunk hasáb­jain, mely a fiatalkorú bűnö­zők becsületes emberré való nevelését segíti. Várjuk az öt­leteket, a tetteket, s a segít­séget, hogy minél előtt közre adhassuk. Emberekről, családokról, fiatalokról van szó. Segítsen, aki tud... KOVÁCS ENDRE A kötelező begyűjtés meg­szüntetése után az illetékes szerveknek, vállalatoknak új módszerekkel kellett, s kell ma is biztosítani az ország la­kosságának ellátását. Ez az új módszer, az eddigi tapasztalatok után nagyszerű­en bevált megyénkben. A fel­vásárlás egyik legfontosabb ré­sze, a nyári időszak lezárult, s eboől az alkalomból felkeres­tük Karczagi elvtársat, a He­ves megyei Terményforgalmi vállárát igazgatóját, aki a fel­vásárlás eddigi eredményeiről és az őszi feladatokról a kö­vetkezőket mondotta: Vállalatunk a csépléssel egy- időben megkezdte a gabonane- müek felvásárlását. Felvásárló telepeink ebben a gazdasági évben egész más módszerek­kel végzik munkájukat, mint a múltban, a kötelező beszol­gáltatás idején. Az új felvá­sárlási rendszer megköveteli tőlünk, hogy helyes kereske­delmi tevékenységet fejtsünk ki és rendszeresen felkeressük a nagyobb piacokat, ahol köz­vetlen kapcsolatot teremtünk a termelőkkel és felvásárolunk. Meg kell mondanom, hogy eddig igen szép eredményeket értünk el. A minisztérium ál­tal előírt felvásárlási tervün­ket 148 százalékra teljesítet­tük. Munkánkat nagyban elő­segítette az a körülmény, hogy kormányzatunk olyan gabona­árakat alakított ki, amely mel­lett a parasztság megtalálta számítását, s eladta gabonafe­leslegét vállalatunknak. A jól megállapított gabonaárak ki­küszöbölték a nagyobbarányú spekulációt is. A jó felvásárlási eredmény­hez természetesen az is hozzá­járult, hogy átlagtermésünk sokkal jobb volt, mint az el­múlt években. Az őszi és a téli hónapokban is komoly feladatai vannak vállalatunknak. Egyik legfon­tosabb őszi feladatunk, a nap­raforgó felvásárlása. Ez elég gyors ütemben folyik. A dol­gozó parasztság és a termelő- szövetkezetek is a napraforgó- magot majdnem teljes egészé­ben vállalatunknál értékesítik, s nemigen használják azt ta­karmányozásra, mint ahogy az elmúlt években tették. Felvásárlóhelyeinken rész­ben készpénzért, részben ola­jért vesszük át a napraforgó- magot. Mázsánként 280 forin­tot fizetünk, csere formájában 17 liter olajat és 20 kiló darát adunk érte. Az a tapasztala­tunk, hogy a parasztság 80 százaléka készpénzért adja el, s a csereolajra nem tart igényt — mivel korlátlanul áll ren- delkezécére szükséges zsír­mennyiség. Másik fontos feladatunk a kukoricafeleslegek felvásárlá­sa. Ez sokkal lassabb ütem­ben folyik, ami részben azzal is magyarázható, hogy paraszt­ságunk tekintélyes része ser­téshizlalási szerződést kötött az állammal, s így a kukorica- nagy részére szüksége van. — Azonban eladó kukoricára is számítunk, mert termésünk sokkal jobb volt, mint az elő­ző négy-öt évben. Két héttel ezelőtt a heti felvásárlásunk 30 vagon volt. Most ez 12 vagonra csökkent. Véleményem szerint nagyobb eladásra a december hónapban számíthatunk, amikor a pa­rasztság már tisztán látja, — hogy a szerződésben vállalt hizlaláshoz mennyi kukoricára van szüksége, s akkor felesle­gét el fogja adni. Lényegében kevesebb mun­kát igényel egy másik feladat, de amely azért jelentős, mert exportcikk. — Foglalkozunk ugyanis a tökmag felvásárlá­sával is. Ebbe a munkába be­vonjuk az úttörőket. Vállalatunk nemcsak a ter­mények felvásárlásával fog­lalkozik, hanem segíti a tsz-eki és az egyénileg dolgozó pa­rasztok munkáját azzal, hogy ellátja őket minőségi vetőmag­vakkal. A vetőmag-akció ke­retében mintegy 272 vagon ke­nyér és takarmánygabona mi­nőségi vetőmagot hoztunk for­galomba csere formájában. A gazdasági aprómagvak, lu­cerna, lóhere felvásárlását is abból a célból végzi vállala­tunk, hogy tisztítótelepeinken ezekből minőségi vetőmagot állítsunk eiő, melyet a pa­rasztság rendelkezésére bocsá­tunk. A vállalat nagyon fontos őszi és téli feladata, az eddig fel­vásárolt termények szakszerű tárolása, kezelése, s minőségi megóvása, és a központilag ki­adott szállítási rendelkezések pontos betartása. A termények jó elhelyezésével komoly prob­lémáink vannak, mert raktár­viszonyaink nem kieiégítöek, s a zsúfolt raktárak mellett nagyon nehéz a termények he­lyes kezelése. Befejezésül beszélni kell még arról is, hogy eddigi; mun­kánkhoz, komoly segítséget kaptunk pártszervektől, a ta­nácsoktól, s a MESZÖV-ön ke­resztül a földművesszövetkeze­tektől is. Sokat segített mun­kánkban a Megyei Operatív Bizottság, amely hetenként értékelte az eredményeket és megbeszélték a következő fel­adatokat. Ez a segítség lesz a biztosíté­ka annak a továbbiakban is, hogy őszi' ési téli felvásárló munkánkat is eredményesen fogjuk elvégezni — fejezte be nyilatkozatát Karczagi Miklós elvtárs. Látogatás K. Józsefek lakásán Kapu híjáin a foghíjas kerí­tésen lehetett gyorsan megkö­zelíteni a házat, itt szökik ki a szülői felügyelet elől K. Jó­zsi is, aki ez évben már há­rom bűnügyben részes és még 14. életévét tölti csak. A család távol van, a kis ház egyszerű szobájában csak -Józsi nővére tartózkodik, ő beszél a család szégyenéről. — Sokat megverik, de nem használ neki. Most nagyon fél, hogy elviszik a javítóba. Tő­lem is elbúcsúzott... így a nő­vére. Aztán a további beszél­getés során kialakult egy kép, ahogy ő látja öccsét. „A haverok vitték bele, Jó- asi nem hibás. A tanítók sem vigyáztak eléggé rá”. (A gyógpedagógiai általános is­kolába jár K. József, most •osztályt ismételt.) Aztán valami 1.30 forintról beszél, állítólag ennyi terheli -Józsi lelkiismeretét a persely­fosztogatásból. Este nyolc óra felé megér­keznek a szülők és Józsi is, aki rögtön behúzódik a sarokba és bizalmatlanul tekintget. Azt hiszi, talán ő érte jöttem, s viszem a javítóba, mert egy •szó nem sok, annyit nem lehet belőle kihúzni az egész be­szélgetés alatt. Mmdenki védi.. Édesanyja, aki sokat sírt fia ballépése miatt, védi Jó­zsit. Édesapja, aki szorgalmas munkásember, mentséget ke­res és erősen fogadkozik, hogy még gyakrabban megveri fiát, „vagy megdöglik, vagy megja­vul". A bűntények következmé­nyeiről beszélgettünk aztán. — Nem engedem, hogy ja­vítóba vigyék... — Dehát bűnt követett el. — Nem engedem... sírja el magát újból az édesanyja — inkább mindennap kézenfogva viszem el az iskolába, tanítás után bezáratom, hogy délután el ne csavaroghasson, míg este érte nem mehetek. Megható ez a ragaszkodás, de K. Józsi próbaideje csak a jövő évben telik le. A tárgya­lás óta két bűncselekményt követett el, s akkor is azt ígérték, jobban vigyáznak rá. Józsi azóta sem tért le a bű­nözés útjáról, s a következő állomás sajnos, csak a börtön lehet. Mindenki beszél, vitatkozik, még a hallgatag bátyja is be­leszól, csak Józsi ül némán az asztal sarkán. Fél a javítótól, a büntetéstől, de nem látszik, hogy különösen bánná tettét. Á Kisvölgy utcában K. .Jó­zsefből nem igen lesz becsüle­tes ember, a banda tagjai ott laknak körülötte, befolyásuk alól nem menekülhet. Hiába zárják be iskolába, legfeljebb nem megy el hétszámra, mint az utóbbi hetekben is kima­radt, de csavargásra, cimbo­rákra akkor is szakít időt. Csalódottan hagytam el K. Józsiék házát. Ez a környezet nem alkalmas arra, hogy meg­állítsa a lejtőn a fiatalkorú bűnözőt. Ahhoz legalább is az kellene, hogy szülei elismer­jék Józsi bűnösségét, azt, hogy büntetést érdemel. Ez a szo­morú valóság... Mégis van kiút... a lejtőn VAN megállás Az év elején a rendőrségen találkoztam ennek a bandá­nak fiatal, 10 éves vezérével. Cilának becézik, özvegyasz­,„Mondja, vannak a Blikkben partizánok?“ | Gyöngyös város . 2. AZ 1953. JŰNIUSI pártha­tározat után a bővülő anyagi érdekeltség következtében, úju/lt erővel megindult a tra­díciókban gazdag gyöngyösi szőlőkultúra fejlesztése. Szór­ványosan már új ültetést is lehetett látni, történtek ki­sebbmértékű pótlások, de lé­nyegében abban mutatkozott meg a fejlődés, hogy alább­hagyott a rablógazdálkodás, a meglévő szőilőket újból szak­szerűen kezdték kezelni és trágyázni. A gazdaságpolitiká­ban elkövetett hibák fokozatos kijavításával párhuzamosan, az ötszöri felszorzás megszün­tetésével pedig ugrásszerűen emelkedett a szőlőtermelés színvonala. Az 1956. tavaszi valamint a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány novem­ber 4-e utáni határozatai, me- flyek parasztpolitikánk alap­vető kérdéseit oldották meg, stabilizálták az elvekben már előzőén is helyesen lefektetett népgazdasági érdeket szolgáló szőlőkultúra fejlesztését. Ren­deződtek a bor- és szőlőfelvá­sárlási árak, biztosított lett az értékesítés lehetősége, fokozó­dott a kötöző és védőszerek ellátása, a karóigények kielé­gítése. A földművesszövetkeze­tek ebben az évben több karót értékesítettek, mint az elmúlt 10 évben összesen, és így a magánbeszerzési karómennyi­séggel meghaladja az egymil­liót, ami 200 hold teljes felka- rózását jelenti. Nagy volt a szőlőoltvány iránti kereslet is, mivel az új ültetés és pótlás­aránya ugyancsak megegyezik az eltelt 10 év eredményével. Ezt a helyes kibontakozást kell tovább segítenünk, hogy városunk hírnevéhez méltó szőlőkultúrával rendelkezzen. A szőlőművelésünk funda­mentális kérdése szőlőterülete­ink talajművelésének gépesí­tése. A téli hóié és csapadék .tárolását, új tápanyagok biz­tosítását, gyomtalanítását mélyfedéssel s a tavaszi mély­kapálást pótló gépi nyitással érhetjük el. Erre fokozottabb mértékben felhasználjuk az egyetemes Kecskés-féle szőlő­művelő ekét. A VILÁGPIACI HELYZET alapvető problémák megoldá­sát parancsolólag írja elő. Sző­lőművelésünket új alapokra, a nagyüzemi termelési módra kell átállítani. Erdei elvtárs­nak, a Népszabadságban kö­zölt cikke a növénytermelés gépesítésére utalt. Úgy gondo­lom, hogy elsődleges a gép­technika alkalmazása, a leg­nehezebb fizikai munkát igénylő szőlőművelésben. Ele­mi követelmény, hogy a gép­állomások elegendő Sztalinyec- vontatású rigolírozó ekével álljanak a szőlőtelepítők ren­delkezésére. A mai kor embe­reit feltétlen meg kell szaba­dítani a földforgatás ember- feletti munkájától. A gépek alkalmazása tért hódítana és döntően befolyásolná a nagy­üzemi szőlőtelepítés és terme­lés elősegítését. A kordonmű­velés különböző formái lehe­tővé tennék a gerincet sor­vasztó permetezés gépesítését, fedő-, bontó-, saraboló-, talaj­művelő gépiek alkalmazását. Megoldaná az állandó karó­problémát az alumínium huza­lok használata. Ez lényegesen önköltségcsökkentést jelente­ne, mert a kézi erővel betele­pített szőlő kát. holdjához 50­60.000 forint befektetés szük­séges. A szőlőművelés rend­kívül igényes művelési ág, egy hektár (2800 n-öl) megművelése 180—250 munkanapot igényel évente. A telepítési költségek csökkentése nyújtana a legna­gyobb biztosítékot arra, hogy a direkttermő fertőzéstől meg­mentsük a kiváló mennyiségi és minőségű bort és csemege- szőlő adó fajtáinkat. A FENNÁLLÓ rendele­tek értelmében mindent el­követünk a direkttermő szőlő­fajták fokozatos likvidálására. A világpiac, de a megnöveke­dett hazai borszeretők igényeit kizárólag minőségi borokkal kell kielégíteni, mert a minő­ség kérdése dönti el kizárólag versenyképességünket. A meny- nyiség és minőségtermelés fokozására tizenöt éves tervet kiszitettünk a legjobb szak­emberek bevonásával, amelyet épp úgy a termelők, mint a népgazdaság hasznára meg is valósítunk. így 1975-re a noha szőlőt teljeset kivágjuk, vagy átoltjuk, az 1956-ban termett 50.000 mázsa szőlőtermést pe­dig 89.000 mázsára fokozzuk. Szaporító amerikai anyavesz- sző telepet létesítünk Teleki 5 C, Teleki 8 B, Teleki 5 BB ri­paria portalis fajtákból, me­lyek legjobban megfelelnek talajviszonyainknak. Megszün­tetjük a megbízhatatlan alany . és nemes vesszők felvásárlását, helyette a szükségletet kol- I lektív előállítással biztosítjuk. A szőlőolt vány készítés elsajá­títására felhasználjuk a téli hónapokat az ifjúság körében. A szakszerű talajművelés mel­lett a talajerőpótlást segítjük a Méntelep és Szervestrágya Vállalaton keresztül is, a fo­kozódó műtrágya ellátás mel­lett. Olyan területeket visszahó­dítunk szőlőművelésre, amelye­ket más szántóföldi művelésre hasznosítani nem lehet (Sár­hegy szőlőkultúrájának foko­zatos felújítása). Domb és hegyoldalakon megteremtett és felújított szőlőműveléssel az elkarsztcsodást, illetve az eró­zió pusztítását megakadályoz­zuk. Az elaggott, kiöregedett, na­gyon hiányos szőlő pótlását, felújítását, trágyázását szor­galmazzuk. 10 évre vonatkozó évi termésátlagunk 8—9 hl bor kát. holdanként. Az ala­csony termésátlagok miatt igen magas az önköltségi ár. Szomorú tény, hogy a 10 éves átlagban 2—3 évben a pero- noszpóra 70—80 százalékos pusztítást végzett a szőlőter­mésünkben. Ez a tény alap­vetően veti fel, hogy első­sorban meg kell menteni sző­lőtermésünket a szőlőink első számú ellenségétől, a pero- noszpórától. Ezt követeli a peronoszpóra katasztrofális pusztítása, ami 1954-ben Gyöngyösön is volt kb. 40 mil­lió forintos kárral. Az 1957-ben beállítandó kí­sérleti parcellákon ellenőrzés mellett a furmint, kadar, olasz rizling, leányka szőlőfajtákat Tokaj-módra szüreteljük, mellyel bebizonyítjuk, hogy versenyképesek leszünk min­den más vidék legkiválóbb boraival. Ahogyan ismertté lett a tokaji bor, az egri bika­vér és más borvidékek jelleg­zetes bora, ugyanúgy tudással és szilárd akarattal a „Gyön­gyös gyöngye” — nevezzük igy Gyöngyös jövendő borát — hasonló hírnevű lesz. A DOLGOZÓ PARASZTOK munkakedve mellett éledeznek a kellő elméleti tudással ren­delkező szakemberek, így a fentiek megvalósítását, ha az elméleti tudást párosítjuk a nagy gyakorlati tapasztalatok­kal, el fogjuk érni. Varga Ferenc a városi tanács elnöke. ' s Z(ííokiilttirájá rói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents