Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-26 / 85. szám

1957. október 26. szombat népújság 5 LÁNYOKNAK ­Milyen lesz az őszi divat? Mezey Lászlóné beszámolója a budapesti divatbemutatóról KERESZTREJTVÉNY 1 2 3 4 5 6 7 8 9 — 10 SS 11 12 13 m 14 15 H 16 m 17 9 18 19 m 20 Ü 21 22 23 m Sí 24 25 28 26 m 27 . Az elmúlt vasárnap tartották meg a budapesti Béke-szálló ku­pola termében a budapesti divat­szalonok nagy őszi divatbemuta­tóját. A bemutatón szerkesztősé­günk felkérésére résztvett Mezey Lászlóné is, aki most beszámol arról, bogy mit látott az őszi ruhák seregszemléjén és arról, bogy milyen lesz az őszi divat. A női divat új iránya végre ismét az, hogy a ruha a nőiessé­get domborítsa ki. Sikk, nőiesség As szépség. Ez az új divat három vezérelve. Most sorjában beszámolunk az egyes öltözködési cikkek új divat­járól. Kezdjük a kabáton. A kabátok új vonala, köppeny- szerűen bő, eltérően az évek óta divatos szűk, fiús kabátvonalak­tól. Fazonjuk legtöbbje vágj' sál­gallér vagy fazon, újjuk bő, há­romnegyedrészben alul mandzset­tával, illetve beszűkítve össze­fogva. Mennek az egyenes bő új­jak is, főleg esti köppenj’nél. A legtöbbnek háta bő. Nagyon sok a hátul japán, elől bevarrott újj- szabás. Praktikus és elegáns, azon­kívül jól kihasználható a kabát alatt ugyanabból az anyagból a szoknya. A kabátok anyaga leg­nagyobbrészt teddv-bery és puha- esésű velour szövetek, minden színben. A téli kabátokon újra divat a szőrme díszítés, illetve •a végig szőrme bélés. Kosztümök. A legtöbbje hétnj-olcados. egye­nesen és sveifolva. Természetesen az örök angol kosztüm sem hiány­zott, vállbán egy kissé tömve. Kiskosztümök. Üj vonal a derék alá 10 centi­vel leérő, egyenes kabátka, a háta nagyon soknak az új párisi divat szerint buggyosan össze van fogva. Az újjá legtöbbnek három­negyedes. Azért találkoztunk a kedvelt sveifolt kiskosztümökkel is. Szoknya. A szoknyák vonala a kosztü­möknél, illetve a kabát alatt, egyenes, mondhatnánk, lefelé szű­külő. Divat a gurulós és plisszé •szoknya is. Ruhák. A bemutatón a kiskosztümök hegemóniáját újra átvette az egybe ruha. Vonaluk szűk, illetve bő, aszerint, hogy viselőjének me­lyik áll jól, Sok az egybeszabott, prinoessz és volt a kényelmes és végiggombos fazon is. Dj vonal a •csípő kihangsúlyozása, raffolással, vagy húzással, a szoknya alul összefogva, illetve leszűkítve. A ruhák többségénél maradt a há­romnegyedes japán szabás. Több ruha nyaka sima, gallérnélküli. Ezeket sállal és bizsukkal díszítik. A pongyolákat úgy látszik tel­jesen kiszorították a halásznadrá­gok, melyekhez egyenes kulikabát. szerű felsőrészt viselnek. Az újdivatú nadrág színe leg­többje fekete, bokán felül körül­belül 6—8 centire ér. Oldalt slicceit, de volt mandzsettás nad­rág is. A pulóverek új vonala, a rö­vid, csípőig nem érő, egyenes, halászszabású. Legtöbbje hosszá­ban csíkos. Estélyi ruhák. Anyaguk a szivárvány minden színében pompázik, arannyal, ezüsttel átszőve. Sok a brokát veloursifon és csipke. Az estélyi ruhák legtöbbje bő, alatta alsó­szoknyát viselnek, nem egy 5 centivel hosszabb a ruhánál, illet­ve lépésnél villan elő- A jó­alakú, magas nőknek természete­sen marad a káprázatos, testre- simuló, teljesen szűk estélyi ruha­költemény. Volt sok ruha, mely teljesen szabadon hagyta a vállat, ehhez tüli, csipke vagy szőrme stólákat viseltek. Az estélyi ru­hákhoz divatos a könyökig érő keztyű és a mutatós hamiséksze­rek. Kalapok. Legtöbb a kis tokkalap, mely általában mindenkinek jól áll. Anyaguk vagy a kabát, illetve a ruha anyaga, vagy szőrme, arany, ezüst és toll. ellátva a nőt megszépítő fátyollal. Cipő. Utcára az újra divatba jött csukott, magassarkú körömcipői viselik, estére pedig arany, ezüst szandálokat. Mindenhez hordják a keztyűt és ez azonkívül, hogy divatos, védi is a nő kezét. Mindent összevetve a divatbe­mutató igen nívós volt. Megálla­pítható, hogy a divat kezd az el­múlt évek tévelj-gései után egy sokkal normálisabb, ígéretes iránj’ba haladni. A vendégek megállapították, hogy a híres pesti szabók és di­vattervezők ismét felvehetik a versenyt a többi európai főváros­sal. Visszintes: 1. Ez foglalkoztatja ma a világot mint veszély, a Kö­zépkelettel kapcsolatban. 8. Sík vidék, 9. A francia tetemnéző neve fonetikusan. 10- Jót kíván kissé kenetteljesen. 12, Munkáért jár. 13. Bál mássalhangzói. 14. Belsőrész. 16. Tiltó szó. 17- Nem gyalogos katona. 18. Lét mással­hangzói. 20. Végtelen mese. 21. Bús mássalhangzói. 22- Kíván­csian figyel. 24. AEZ. 25, Állott szalonna jelzője. 27. Táplálkozás igéje. 28. Vonós tánczenekar, vi­lághírű vezetőjének neve, a vak­kockában kettős mássalhangzó. Függőleges: 1- Ez Szíria is. 2. Hangnem. 3. Végződés, vég ango­lul, fonetikusan. 4. Helyhatározó Örömmel olvastuk Rózsa Gyula cikkét, melyben azt hiá­nyolja, hogy a gyöngyösi kö­zönség nem kap elég prózai előadást. E cikkben a szerző azt is megemlítette-, hogy ezért az állapotért a József Attila színjátszó csoport is okolható. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert az operett­jeink mellett mindig játszot­tunk prózát is (Tanítónő, Olympia és a most előkészü­letek előtt álló Pygmalion.) A hiba nem is itt van. De nem is a közönségben. Igaz az, hogy a közönség nagyobb ré­sze igényli a prózát, de nem mondhatjuk ugyanezt el a kultúrházak vezetőiről. Példá­rag. 5. Középeurópai Kupa. 6. Vissza: óriáskígyó, 7. Női név- 11. Nem helytálló. 14. Lim iker- szava. 16. A TBC ellenes magyt r gyógyszer neve. 19. Sivatagi ál­lat. 21- Künn ellentéte. 23. SÁL. 24. Becézett női név. 26. Sós András. 27. ö németül. ■ Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy következő — szerdai — számunkban Arany János emlék- versenyt indítunk. 8 egymásutáni számban megjelenő rejtvényeink­ben a nagy költő műveiből idé­zünk. Megfejtésül beküldendő minden egyes rejtvény Arany­idézete- A helyes megfejtők kö­zött könyvjutalmakat sorsolunk. ul csak azt hozom fel, hogy a szervező az Olympia lekötésé­nek érdekében hét kultúrház- zal vette fel a kapcsolatot. — Hat kultúrház-igazgatótól azt a választ kapta, hogy jöjjenek zenés darabbal, vagy operet­tel és csak egy helyen (Nagy- fügeden) voltak hajlandók az Olympiát fogadni. A kultúr- ház-igazgatók általában arra hivatkoznak, hogy a zenés da­rabra jobban jön a közönség és miután igen kevés az állami támogatásuk, álláspontjuk ta­lán egy kicsit érthető is. Az anyagi támogatás hiánya csoportunkat is kényszerhely­zetbe kergeti, és rászorítja ar­ra. hogy legnagyobbrészt „kassza”-darabokat játsszon. Boldog örömmel térnénk visz- sza a prózai előadásokhoz, de ehhez erkölcsi és nem utolsó­sorban anyagi támogatásra van szükségünk. Egyébként rövidesen leen­gedhetjük a függönyt és ráír­hatjuk a csoport fejfájára: élt nyolc évet. Budai Ferenc, a József Attila színjátszó­csoport vezetője AMERIKAI TYÚK TARTJA A VILÁGCSÚCSOT Egy new-yorki csodatyúk egy év alatt 362 tojást tojt és ezzel új világrekordot állított fel. Az eddigi rekord évi 353 tojás. &VL iricfycí/zofCt gaocUiA&Ms, cte, anu fczftn.az fczhn.rusm áti- a tázfczÁnitad... Erkölcsi és anyagi támogatásra van szükségünk Tűzoltó­szertár avatás F E Xj ÜST É M E T E 3KT Az ünnepség után a felnémeti tűzoltók vizes bemutatót rendeztek Túlnyomórészt társadalmi mu nkával építették fel Felnéme­ten az új tűzoltószertárat, — melyet az elmúlt vasárnap ad­tak át az egyesületnek MéJ nem tudja, bog$ a OOWGO kerékpár ALKATRÉSZ BESZERZÉSE NEM GOND MÄR A Kiskereskedelmi üzletekben megfelelő választék áll a vá-| sárlók rendelkezésére. Farkas Józsi bácsi a község legöregebb tűzoltója. Igaz hogy már csak mint vendég jár be az egyesülethez, de mindig nagy szeretettel fogadják, hi­szen ő alakította 1897-ben az első Önkéntes Tűzoltó Egyesü­letet a községben. FAZEKAS LAS Z L Ó: (Pannóniával a — Csehszlovákiai útijegyzetek A tavon fiatal pár csónaká­zik. Elmélázva nézik a kék, si­ma vizet, a környező hegyol­dalak gazdag változatosságát, de leginkább egymás sokat- igérő szemét. Hogyne lenne az szép, amikor benne ragyog a fiatalság tüze, a tó szelíd kék­sége és a Tátra haragos zöld színe! Huszonegy méter a Csorba-tó legnagyobb mélysé­ge, de a fiú már talán kétszer annyiszor simogatta meg gon­dolatban a lány finom fehér kezét — hiába, a férfinek evez­ni kell — és mire én meg­tudtam, hogy a Csorba-tó egy .gleccsermaradvány, melynek felső vége valamikor a Szo- lyiszkó és a Bástya közötti hegygerincig terjedt, az a déli ciklopfal, amelyen álltam, nem más, mint moréna, vagy glecs- csergát, amit a jégár tolt va­laha maga előtt, addigra lo­vagunk túl volt az első szerel­mi vallomáson. A tó vize tisz­ta és a hegyi pisztrángok ezrei fickándoznak benne. Jól érzik magukat ott, hiszen a tó vize 3. nyáron sem éri el a 20 fokot, s szeptember elején már tíz fok körül van, de a szőke kis­lány ezzel nem sokat törődik. Fitos arcocskáját enyhe pir futja át, halkan súg valamit és a fiú erős csapásokkal egy luc­fenyő lehajtó gallyai mögé irá­nyítja a kis csónakot. Mi is megfordultunk és dél­felé csodálatos kilátás nyílt Poprád és a környező faluk fe­lé. Alattunk fenyőerdő suho­gott a friss, korareggeli szél­ben. Aztán ott lejjebb, ahol getért az erdő, valami mese­beli tündér mintha tejszínhab­ból álló tavat varázsolt volna két szomszédos hegy közé. — Lomnic felől szemembe sütött a jókedvű nap, kicsit hunyo­rogtam, aztán ■'mindjárt jobban láttam, hogy ott, a „tejszíntó” partján erdei manók és tün­dérek játszadoznak. Dehogy is jutott volna akkor eszembe, hogy ez gyermekkorom leg­kedvesebb meséje, a „Tejszín­hab-tó” reggeli pára, a manók és tündérek pedig autók és motorkerékpárok valahol lent, a zsolnai országúton. A Csorba-tó délkeleti csücs­két megkerülve, könnyen jár­ható túristaútra tértünk. A sok motorozás után jólesett a gyaloglás. Kristálytiszta friss levegő rezgett az évszázados fenyők lombja között. Gyors­vizű patak fölött keskeny híd vezetett át, aztán északnyugat felé egy hegyháton kapaszkod­tunk. Fürge mókus szaladt a fenyő gyantás kérgén. Az egyik kihajtó gallyról átugrott a másik fára, aztán onnan kí­váncsian pislogott felénk. Ami­kor látta, hogy veszély nem fenyegeti, első lábával lassan dörzsölgette a fejét. Biztosan azon gondolkodott, hogy ez a két vándor ugyan honnan ke­rült ide? A Menguszfalvi völgyön át a Csorba-tótól másfél óra alatt értünk a Poprádi-tóig. A Men­guszfalvi völgy egyike a leg­szebb tátrai völgyeknek. Vala­ha gleccservíz folyt le rajta és az egész lejtőt gránithömpö- lyökkel borította el. A Poprád folyó medrében és a fensíko- kon óriási gránitsziklák hever­nek, melyek csakis a lefelé csúszó jég hátán kerülhettek mai helyükre. Pár kilométer után kitárul a völgy és öt-hat kilométer átmérőjű széles kör­ben csodáltatja magát. Szem­ben égfelé nyúló komor csú­csok, alattunk többszázméte- res szakadék, fejünk felett emeletnagyságú sziklaször­nyek lógnak le a keskeny gya- logösvény fölé. A fák gyökerei görcsösen kapaszkodnak a so­vány talajba. Itt is, ott is em­berderék vastagságú fenyőket tépett ki a sziklagörgeteg, — vagy talán az elmúlt tél hóla­vinája. Kettétörte egyenes tör­zsüket, mint játékos gyermek a gyufaszálat. Párméteres kis lejtőn lesza­ladunk, aztán egyszerre a Pop- rádi tó partjára toppanunk. Ez fele sincs a Csorba-tónak, mert körülbelül tíz hold területű De 1513 m magasan fekszik Talán szebb, mint a Csorba­tó. Úgy csillog a környező hegyóriások között, mint mély­tüzű ékszer az ötvösmester re- mekbekészült foglalatában. A régi menedékházat most reno­válják. Kicsit bővítik, bejső berendezécét korszerűsítik, de külseje alkalmazkodik a kör­nyék fenséges csendjéhez, — a természet szűzi egyszerűségé­hez. A menedékház tornácáról a tó mögött délkeleti irányban az Oszterva gyepes, köves lej­tőit látjuk, ettől jobbra mere­dek sziklafalak nyúlnak le. A menedékház mögött a Kopki félelmetes sziklái meredeznek. A Menguszfalvi völgy végén a Tátra-csúcs előőrsei emelked­nek. Ettől jobbra a különös, négyesormú Bástya nyúlik az ég felé. A tó környékén egy­mást váltja a luc-, a vörös, a cirbolyafenyő és a törpefenyő. A végtelen természet talán ön­magában gyönyörködött, ami­kor e csodálatos vidéken ennyi szépet összehalmozott. A tengerszem csúcson A tó északi partján cseh tú­risták sátortábora között tova­haladva, meredek hegyoldalon kanyargóit az ösvény. Ahogy felfelé kapaszkodtunk, lassan elmaradt a luc- és a cirbolya­fenyő. A sziklás talajban ilyen magasságban csak a törpefe­nyő küzd az életért. A Békás­tavakból csörgedező kis hegyi patak mellett megyünk mindig feljebb. Egy kúpalakú hegyre felérve, a Békás-tavakat látjuk magunk előtt. Keletre és délre gyönyörű kilátás nyílik a szomszédos hegyoldalakra. To­vább, északkelet felé haladva, meredek sziklalépcsőzeten ve­zet utunk. A sziklafalról szép vízzuhatag porzik alá. Erre már sem a törpefenyő, sem cserje meg nem él. A sziklá­kon csak egy kis szegényes moha jelzi az életet. Furcsa „mezőn” gyalogolunk tovább. Itt csak szikla terem, meg kő. De abból aztán rengeteg van itt. A húnfalvi-hágóra értünk. Nagyot nyújtózik az ember. Még nyáron is tanácsos egy ki­csit felhajtani a kabát gallér­ját, mert itt mindig fúj a szél és hideg van. Nem csoda — 2415 m magasan vaevunk. — Nem vagyok gyakorlott túris­ta, bevallom, elfáradtam, mire ide felértem. De megérte! Az ember nem tud betelni azzal a csodálatos látvánnyal, mely innen nyílik. Ámulva néztem le a Poduplaszki völgybe, el­merengve tűnődtem a Jeges- és a Cseh tavak láttán, aztán távolabb, jobbra a Tátra-csú- csok, és a Ganek hihetetlen meredek sziklafalai nyűgözték le figyelmemet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents