Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-23 / 84. szám

6

N ( P O J 8 A G

1957. október 23., szerda

HERBST FERENC:

Két portré

Két ember arcképét próbálom most megrajzolni. Mindkettővel Hatvanban találkoztam és ahogy egy kissé feltárultak előttem lelkűk rejtettebb titkai, ahogyan megismertem őket, felfedeztem egy igen tanulságos kontrasztot e két ember között.

Az egyik Török Gyula. Alacsony kopaszodó ember, közel jár már az ötvenhez. Foglalkozása tanár a hatvani ipari tanuló iskolában.

A másik a Bajza gimnázium diákja. Csinos, szépvonású, dús feketehajú fiú. Talán 17 éves lehet. Kovács Istvánnak hívják.

Az egyik szomorúan tekint vissza a hátamögött hagyott félévszázadra. Úgy érzi, hogy hiába volt minden.

A másik mély lehangoltsággál tekint az előtte álló útra és azt hiszi, hogy minden hiábavaló. 11 gä

Miért? j '

Erre keres magyarázatot ez a riport. !

Török Gyula. Foglalkozása: az MTH intézet tanára. Itt 63 (vigyázat nem sajtóhiba: hatvanhárom) különböző szaktárgyat tanít. A különböző szakmák szakrajzait, a lakatosoktól a cipészekig, anyagismeretet az esztergályosóktól a textilesekig.

Azt hiszem ez már elég volna egy átlag embernek.

De Török Gyulának ez csak a munkája kisebb részét adja. Az amit idáig elmondtam róla, az technikai műveltséget és érdeklődést igényel. Szinte hihetetlen, hogy ugyanez az ember zenetanár is és maga is művészi fokon játszik zongorán, hegedűn, csellón és bőgőn.

Ez ugye művészeti érdeklődésre vall.

Igen, de mellékes keresetre viszont abból tesz szert, hogy hegedűket készít és az ország elismert hegedűkészítői közé sorolják.

És bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez még mindig nem elég ennek a gazdag am- bicióiú. dús fantáziájú embernek.

Ezenkívül igen tehetséges festőművész. Több tárlatot tartott már, s a brüsszeli világkiállításon egyik képe első díjat nyert.

Szinte félek, hogy nem hiszik el, de ezenkívül művészi szobrokat készít, igen eredeti, új stílusban. És ezekután nem csodálatos. ha megtudják róla. hogy színjátszó csoportban rendező, ének- és zenekari karmester.

Ezekután önként kínálkozik a bevált magyar közmondás. ho«v aki sokat markol, az keveset fog. Lehetetlen az. hogy egy ember ennyi és ilven szerteágazó területen egyformán tökéletes legyen.

Ezt én sem mondom.

De láttam a. kénéit, szobrait, a saiát ké- szítménvű hegedűit, hallottam róla több véleményt és mindebből megállapíthattam, hogv minden területen jóval felül áll a műkedvelői színvonalon és bármelyik területen ha ideie engedné, mesterré képezhetné magát.

Ki is ez a Török Gyula.

Hosszú ideig beszélgettem vele és amikor láttam szép otthonát, képeit, harmonikus családi életét, igent-váróan tettem fel a kérdést, hogy boldog és megelégedett-e.

És a nem várt válasz határozottan hangzott:

— Úgy érzem, hogy nem sikerült az életem...

— De miért nem? Hisz ennyi mindenhez ért, anyagiakban azt hiszem nincs hiánya...

— Ez igaz! De orvos szerettem volna lenni! így csak félegzisztenciának érzem magam.

Ha visszaforgatjuk Török Gyula életének lapiait. feltárul előttíink egy tehetséges ember küzdelmes fiatalsága. Olyan volt ő, mint egy ág. melv felfelé tör a fényhez, a napot szeretné elérni, de állandóan lenyese- getik és mikor már nyugodtan nőhetne, amikor segítenék a növekedését, már kifogyott belőle az erő. elöregedett a gyökér.

Sok, nagyon sok ilyen őstehetség keresett érvényesülést magának a múltban. A

megvárni, hogy legkisebb fia megismerje a betűket. Karját levágta a gép és szegény Törökné itt maradt három árvával.

De Török Gyula tanulni akart. És tanult is. Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt. így ezt leírni egy mondat, de az ambiciózus fiatalembernek nagyon sokat kellett nélkülözni és szenvedni ezért a négy évért. Favágó és WC tisztító brigádot alakítottak és az így keresett pénzből tartották el magukat. Ennek a brigádnak tagja volt Darvas József is.

Azonban hiába volt minden igyekezet. Az egyetemre bejutni már nem sikerült.

így talán érthető ez az útkeresés. Egy rendkívüli tehetséges ember kiéletlen álmai, be nem vált ábrándjai, nagy tettekre képes energiája így keres kiutat. Különböző utakon tör felfelé, a tökéletes felé, amiről csak álmodott, de elérni eddig nem sikerült soha.

És talán nem is sikerülhet már. Talán híres tudós lehetett volna, talán ő látta volna meg először a Heine Medin kór vírusait, és most felaprózódik az iskola, a festészet, a zene, az amatőr színjátszás, a hangszerkészítés között.

Ha valaki nagy lendülettel neki indul a Kékesnek, de különböző rajta kívül álló okokból mindig mellékútra téved, bármilyen messze is jut el azon az úton, a csúcsot nem tudja elérni, s ez bizony nagyon kiábrándító érzés.

Ezért néz vissza szomorú lemondással Török Gyula a hátrahagyott útra és tekint keserűen fel, fel a magas és elérhetetlen csúcsra.

*

A másik ember Kovács István, úgy hordozza gondtalar 17 évének terheit, mint a fá radt, kiöregedett hobó a mo- tyóját. Más ilyenkorú ember telve van tettvággyal, céljá4 és értelmét látja az életnek Kovács István azonban nagyon keveset és nagyor rosszul „lát”.

Pedig mindenki — beleértve tanárait is — tehetsége^ embernek tartja, aki előtt jövő áll.

Színész akar lenni és azt mondják, van hajlama hozzá.

Verseket ír és e versek számításba véve azt, hogy egy kezdő ember első szárnypróbálgatásai, ígéretes tehetséget árulnak el.

Sorsa sokban hasonlít a 40 év előtt Török Gyula sorsához.

De ennek ellenére a két ember között feltűnő a különbözet. Miután árva, az állam taníttatja. Kellemes kollégiumban lakik, ruhát, teljes ellátást és zsebpénzt kap, külön francia órára jár, a tanárok foglalkoznak vele és látva azt, hogy tehetséges, segíteni akarják.

Azonban nem lehet azon segíteni, aki maga sem nagyon akarja.

Nézzük csak mit ír Kovács István, a

„költő”.

„Hazudni kell egy életen át,

S ha örülsz, akkor is sírni kell...” Vagy máshol:

„Mások előtt az élet világos,

Előttem azonban sötét...”

És mit mond Kovács István, az ember? Dolgozataiban azon kesereg, hogy őt mindenki gyűlöli, ugyanakkor az iskolában megválasztják önképzőköri elnöknek. Amikor a KISZ-be akarják felvenni, akkor demonstratíven kivonul a teremből, mondván, hogy ő nem politizál. Ugyanakkor kijelenti, hogy neki nagyon tetszik mindaz, ami ma történik. De útálja a politikát. Talán ezért disz- szidált az elmúlt évben? Vagy a politika iránti undor hozta vissza mégis?

Olyan ez a gyerek, mint egy könyv, melynek valaki összekeverte a lapjait és így a legnagyobb igyekezettel sem lehet kiolvasni belőle a mondanivalót.

Megkérdezem tőle, hogy mi érdekli. Azt mondja, hogy a magyar irodalom. Erről kezdünk beszélni és valahogyan kiejtem azt a kifejezést, hogy „Ars poetica”. Látom, hogy nem érti.

— Tudja mit jelent az „Ars poetica” — kérdem.

magvar föld teremte ezeket a tehetségeket. Milyen hatalmas erő, milyen tőke lett volna ez az országnak. De akik akkor az ország urai voltak, éppen ettől a népből kitörni készülő erőtől féltek. Ezért akadályozták meg, ho°V a Török Gvulák eljussanak oda, ahová tehetséPűk predesztinálta őket.

Szegény tiszai halász, majd molnár legény volt Török Gyula apja és nem tudta

— Micsoda? „Gyász poétika”? — Azt nem tudom! — jelenti ki.

— Olvas újságot — kérdem, hogy kerüljük a kínos témát.

— Hogyne... Mindig — felel.

— Ki Magyarország miniszterelnöke?

— Nem tudom — hangzik a flegma válasz és még tetetni sem próbálja a gondolkodást.

HATVANI KÉPEK

Derecskéi Ist- vánnét, a hatvaniak jól ismerik. Kilenc éve ül a hatvani Vörös Csillag filmszínház pénztárában. — Talán ki se le hetne számita ni, hogy e; alatt az idí alatt hány mo zi jegyet adót el a hatvaniak nak

Napi 3200 vagonos forgalmat bonyolít le a Hatvani Vasút- állomás rendező pályaudvara. A rendező pályaudvar gurító dombjának segítségével napi 2000 vagont sorolnak be az ország különböző tájai felé tartó szerelvényekbe. Gondos munkát igényel ez a felelősségteljes feladat, mert: a legkisebb tévedés is sok ezer forintos kárt okozhat a népgazdaságnak

Készül a divatos frizura a hatvani Fodrász szövetkezetben. Az asszonyok nagyon dicsérik Csendes Pál munkáját és valószínű Nagy Sándomé is meg lesz elégedve

Pálinka főzésre alkalmas

törkölyt

minden mennyiségben átvesz

a HEVESMEGYEI SZESZIPARI VÁLLALAT Eger, Mária út 34. szám és Sas út 92. sz. alatti telepein

cserepálinka

ellenében.

★

Ezt a szurto: kisfiút az egyi hatvani téré: fényképeztük le. Gyanakodv.

kerülgetett bennünket é: alig mert < fényképezőgéu elé állni. Névé hosszas fagga tás után sen árulta el é: amikor meg kérdeztük, — hány éves, az felelte, hog.í nem tudja. —

Olyan tíz éves nek néztük, dt a gyerek még még nem jár! iskolába, és a betűket nem ismeri, — nap hosszat csatangol a városban mint egy ki: kóborkutya. Hf szülei, vágj gondozója nen törődik vele, — tanács gyámhatóság mentse meg ezt az eleven kisgyereket, mielőtt végleg elzüllene

Furcsa tantárgy

Nem is tudom hogyan kezdjem . ..

Arról van szó, hogy a hatvani III. sz. Általános iskola nagyon rossz helyen van. Nem mintha nem sütne oda a nap, vagy nagyon messze lenne.

Szó sincs erről.

Hanem hát a szomszédok.

As iskola mellett egy igen fontos létesítmény kapott helyet. Itt vannak elszállásolva azok a bikák, akikre az a nemes feladat hárul, hogy döntő mértékben fellendítsék Hatvan és környéke szarvasmarha tenyésztéséi. És az ezzel kapcsolatos ténykedéseiket, is természetesen itt végzik.

De az istálló és az iskola kö

zott nincs olyan kerítés, amely megakadályozná a kis általános- iskolásokat abban, hogy a fenU folyamatot tanulmányozhassák.

Pedig ez a tantárgy azt hiszem nem szerepel az általános iskolák tantervében.

kérjük a gyöngyösi Központi (Norma) iskola 1907 évben első osztályba beiratkozott tanulóit, hogy f- hó 27-én délután Mátra- füreden tartandó 50 éves jubileumi találkozóra megjelenni szíveskedjenek.

Minden volt osztálytársunkat és hozzátartozóit meleg szeretettel várjuk. Találkozó: Tóth Bélánál, Mátrafüred, Dózsa György u. 9.

— Ki Kádár János?

— Valami fejes — összegezi mindazt, amit a miniszterelnökről tud.

Ezek után elképzelhető, hogy problémá- más gyerek ez a Kovács. Próbáltam minden oldalról áttörni azt a vastag burkot amely lelkét elzárja, de sikertelenül. Kezdtem a szerelemmel, elmondta, hogy nem volt szerelmes. Megkérdeztem, hogy akkor miért ír olyan sok — és egészen jó —1 szerelmes verset.

— Hangulat — mondja és egy lemondó legyintéssel jelzi, hogy nem érdekes az ügy.

— Miért csak a szomorú dolgokat veszi észre az életből — kérdem, arra célozva, hogy verseiből és megnyilvánulásaiból árad a lemondó pesszimizmus.

— Ez is csak hangulat — mondja.

— Az életből a szépet nem látja? Az nem ihleti meg? Vidám hangulata nincs?

Egv vállrándítás a válasz. Egy cinikus vállrándítás és utána kínos csend.

És mindez egy fiatal embertől, akinek tehetségét észrevette az az állam, amely már számít és épít a fiaiban lévő erőre és nem sajnálva a pénzt, tanítja őket.

Kovács Istvánnak három öltöny divatos ruhája van, lábán nyersgumi-talpas cipő. A télikabátját ugyan elvesztette, de csak egy vállrándítás ez is:

— Majd kérek újat a gondozótól.

Tehetetlen voltam. Egyszerűen nem értem ezt az embert. Nem értem a gondolatait, a verseit, a mentalitását.

így hát dolgavégezetlenül váltunk el.

Bartos elvtárs, a gimnázium igazgatója

arra kért, hogy ha írok erről a Kovács gyerekről, nehogy bántsam, mert nagyon érzékeny. És, hogy most elolvastam az eddig leírt sorokat, úgy érzem, hogy mindez nem nagyon hízelgő.

Nem tehetek róla.

Ugyanezen a napon hallgattam végig egy ember szomorú sorsát, akinek tengernyi ambícióját letörni egy társadalom fogott ösz- sze és beszéltem egy fiatalemberrel, akinek sorsát az egész ország figyeli, akinek nevelésében benne vs n az egeresein bányász, gyöngyösi munkás és a hatvani tanító pénze, akinek gondját, annyi sok gond mellett a vállára vette egy társadalom.

Ebben a korban Török Gyula szabadidejében fát vágott és hordta a fekáliát. Kovács István pedig kellemes meleg tanulószobában ül.

Török Gyula tanult és készült az életre.

Kovács Pista pedig álmodozik és szomorú.

Tenni kell itt valamit. Nem lesz kis munka, de megéri. Egy értékes embert nyer vele a társadalom. Segítsenek neki eloszlatni ezt a káoszt. Segítsenek a tanárok, segítsenek a diáktársai, mint ahogy bármennyire nem hízelgő ez az írás, ennek ellenére ez is segíteni akar.

És bármennyire nem politizál Kovács István, vegye eayszer azt a fáradságot, hogy megkeresi Török Gyula tanárt, nem lesz nehéz, hisz nem olyan nagy város Hatvan. Kérje meg, hogy mesélje el az ő fiatalságát.

És ne politizáljon.

Csak hasonlítsa össze a saját életével.