Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-23 / 84. szám

2

NÉPÚJSÁG

1957. október 23., szerda

A termelés motorja Egeresekében

újból a párt

Lassan egy éve lesz, hogy a munkás-önigazgatás és a munkásérdek jelszavainak hamis hangoztatásával ellenforradalmárok vették át — ha rövid időre is — az egercsehi bányaüzem irányítását.

Kik akartak irányítani?

A megalakult munkástanácsban — a kommunisták kiszorítása után — a legszélsőségesebb jobboldali elemek lettek a hangadók: Bahul József, aki kijelentette, hogy minden eszközt megragadott már tavaly, hogy az üzemi pártszervezet tevékenységét megakadályozza, mert tudta, hogy „forradalom lesz”. Zecher Sándor, aki úgy gondolta, hogy a régi zu- pás őrmestereknek „kedvez az idő” Szabó Iván, aki a népi demokratikus államrend

elleni izgatás címén 1953-ban öt hónapot börtönben töltött. De talpraugrott és részt kért a munkástanács gyakorolta

„hatalomból”. Vizbergel István is, aki viszont öt évet ült börtönben, mert 1944-ben, — mint a nyilaskeresztes párt fegyveres pártszolgálatosa — kézigránátot dobott a dorogi munkások közé.

Ezek. és a hasonszőrű „polgártársak” lázas munkához láttak. Első dolguk volt, hogy a bizalmi funkcióból leváltották a kommunistákat, majd féktelen antikommunista uszításba kezdtek és hajszát indítottak a volt párttagok ellen, akiket „sztálinistáknak, rákosistáknak, moszkovitáknak, hazaárulóknak és megbízhatatlanoknak” bélyegeztek.

Akadályozták a párt újjászervezését

Az ellenforradalom egyik fő törekvése Egercsehiben is a pártszervezet újjászervezésének megakadályozása volt —, tudták, hogy ha a pártszervezet talpra áll, kicsúszik a talaj a lábuk alól.

A párt újjászervezésének akadályozását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkástanács kiutalta a párthelyiséget lakóház céljára (abba két család be is költözött) és az, hogy elrendelte a telefonközpont szigorú ellenőrzését, azzal a céllal, hogy így lehetetlenné tegye a pártszervezet számára, hogy a felsőbb pártszervekkel telefonösszeköttetést tartson. Mindezt tetőzték még azzal, hogy a bányaüzemnél dolgozó jobboldali szociáldemokrata elemeknek támogatást adtak egy „rivális” szociáldemokrata párt létrehozásához. „Kár volt a gőzért!” Mert Lengyel Józsefnek és Balogh Miklósnak, a szociáldemokrata párt nagyhangú szervezőinek politikai elgondolásaik éppen úgy vereséget szenvedtek 1956-ban, mint annakidején, 1948-ban.

A munkástanács felelőssége

A munkástanácsban megbújt ellenforradalmi elemek, kommunista párt nélkül képzelték el az üzem irányítását. 1957. februárjáig nem is engedték, hogy üléseiket a párt részéről bárki is részt vegyen. így aztán szabadon garázdálkodhattak néhány hónapon keresztül. Üléseik napirendjén elsősorban nem a a termeléssel kapcsolatos kérdések, hanem a személyeskedések szerepeltek. Foglalkoztak persze bérkérdésekkel is, (de elsősorban a sajátjuk felemelésével), néhá- nyan elég komoly összegeket vettek fel jogtalanul. Kurucz András például 6725 forintot, Vizbergel István 3834 forintot, Krajecz János 7082 forintot, — aminek visszafizetését egyébként most eszközük.

Tettek látszólagos intézkedéseket a munka felvétele érdekében is, csak éppen a megbízottjaikat felejtették el alkalmanként kioktatni a feladatokról. A múlt év végén például Krajecz János, Szeiheistern Ferenc és Lukács János arra kaptak megbízást a munkástanácstól, hogy menjenek el Istenmezejére és győzzék meg az ott lakó bányászokat a munkafelvétel fontosságáról Mindhárman el is mentek, — ezekről a kérdésekről azonban mélyen hallgattak, annál többet beszéltek arról, hogy ne dolgozzanak, mert nem érdemes. Majd, mint akik jól végezték feladataikat, áldomást ittak és tökrészegen hazajöttek.

A munkástanács bizalmi emberei még azokat is, akik egyébként dolgoztak volna, különböző eszközökkel kényszerítették tétlenségre. Reményi István és Vastag Miklós például az egyik alkalommal, a bányabejáróknál olyan kijelentéseket tettek, a bányába leszállni akaróknak, hogy aki felveszi a munkát, annak fejszével vágják el a nyakát.

Mindezeket sorolhatnánk még tovább — sajnos, megtörténtek —, a sztrájknak, a hő- börgésnek, az ellenforradalom munkájának meg is lett az ára. Mindebből csak az egercsehi üzemnek több mint két millió forint kára származott. Ki a felelős ezért? A kommunisták semmiesetre sem. A volt munkástanács annál iriEabb.

A pártszervezet megalakulása után egymás után számolta fel az ellenforradalom pozícióit.

Az üzemi pártszervezet újjáalakulásától kezdve következetesen harcolt azért, hogy az üzemet és nem utolsó sorban a munkástanácsot* megtisztítsa az ellenforradalmi elemektől. Miután ezt a feladatot többé- kevésbé megoldották, egyre nagyobb részt vállalt a termelés irányításából és ellenőrzéséből is. Szívós és kitartó munkájának eredményeként ma már túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a termelés motorja Egercsehiben is újra a párt. És éppen ennek hathatós segítsége, valamint a dolgozók termelésben való aktív részvétele azt eredményezte, hogy ma már napirendre tűzhették a 13. havi fizetés elérését.

Mit tesznek a termelés érdekében ?

Február óta az üzemi párt- szervezet vezetősége rendszeresen beszámoltatta az üzem főmérnökét, Varga Lajos elvtársat a termelés állásáról, az önköltség csökkentése érdekében kifejtett munkáról és a munkafegyelemről. A pártvezetőség fentiekkel kapcsolatos határozatát az üzemvezetőség szinte minden alkalommal végrehajtotta. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy az üzem például az önköltségi tervét a második negyedévben 129.6 százalékban teljesítette, júliusban 130 százalékban, augusztusban 121 százalékban. Szeptemberben viszont 40 forinttal olcsóbban termeltek minden tona szenet a tervezettnél.

Mindezek olyan számok és tények, amelyeket tanulságként érdemes összehasonlítani az ellenforradalom sztrájkra való uszításával, s akkor magyarázat nélkül is világos képet kapunk: mivé vált volna az ország rövid időn belül, ha a termelés pártellenőrzése és irányítása helyett továbbra is a „polgártársak” irányítják a termelést.

Míg 1957 elején főleg a termelés beindítása és zavartalanná tétele volt a pártszervezet fő gondja, 1957 második és harmadik negyedévében már előtérbe került a gazdaságos termelés. Itt volt és itt van a legtöbb nehézség. Sok dolgozó nyereségvisszatérítést vár az év végére. Ezért a pártszervezet, a szakszervezettel és az üzemvezetéssel karöltve, széleskörű gazdaságossági mozgalmat indított. Párttaggyűléseken, termelési értekezleten, műszaki értekezleten és csapatvezetői értekezleten beszélték meg, hogy kinek mi a tennivalója annak érdekében,

hogy a dolgozók nyereségrészesedéshez jussanak. Minden jel arra mutat, hogy nem hiába való a fáradozás. A munka- fegyelem az egész üzemben megjavult. És az anyagtakarékosság terén komoly eredmények születtek. Ha így dolgoznak a munkások, mint az elmúlt két hónap alatt és komolyabb üzemzavar közbe nem jön, kétheti nyereségrészesedés lehetséges lesz Varga főmérnök elvtárs számításai szerint.

Az eddigi eredmények elérése nem kismértékben annak köszönhető, hogy a pártszervezet és az üzemvezetés viszonyából sikerült elűzni azokat a zavartkeltő körül- nyeket, amelyek még tavaly október előtt megvoltak. A pártszervezet most nem avatkozik be a termelés minden részletkérdésébe, és jóval több önállóságot enged a gazdasági vezetésnek, mint régen. Ez a viszony sokkal inkább feltételezi a kölcsönös bizalmat, ami aztán minden területen érezteti pozitív hatását.

A pártszervezet a termeléssel jelenleg másképp foglalkozik, mint a gazdasági vezetés. A gazdasági vezetők parancsolnak, utasítást adnak az üzem dolgozóinak, a pártszervezet viszont meggyőzi a dolgozókat, hogy miért fontos egy-egy utasítás végrehajtása.

Még ez sem minden, összegyűjti mindazon észrevételeket és javaslatokat a dolgozóktól, amelyek a termelést vannak hivatva elősegíteni, és amelyekért a munkások felelősséget éreznek. Az összegyűjtött tapasztalatokat a gazdasági vezetés rendelkezésére bocsátja, ezáltal sokat segít abban, hogy a gazdasági vezető utasításai alaposak, megfontoltak és helyesek legyenek.

Jelenleg az egercsehi üzemi pártszervezet egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a termelés pártellenőrzését ne egymaga valósítsa meg, hanem bevonja ebbe a munkába a szakszervezetet, a KISZ-t és az összes dolgozókat.

HORVÁTH NÁNDOR

KÜLPOLITIKA - SOROKBAN

— ELKÉSZÜLT a vádirat az október elején lezajlott varsói zavargások négy vezetője ellen. A főtárgyalás október 25- én lesz.

— DULLES amerikai külügyminiszter újabb megbeszéléseket folytat Selwyn Lloyddal. Ügy tudják, hogy Dulles látogatása bevezetője Mac Millan angol miniszterelnök jövő heti washingtoni útjának.

— AZ ELMÚLT héten újabb bombarobbanások történtek Ciprus szigetén, melyet a hivatalos közlés az EOKA nevű görög szervezetnek tulajdonít.

EISENHOWER elnök a Fehér Házban bankettet adott Erzsébet angol királynő tiszteletére. A banketten Elsenhower és a királynő pohárköszöntőt mondtak.

— SZÍRIÁBAN megkezdték a fegyverek kiosztását a népi ellenállási mozgalom önkénteseinek.

— LAPJELENTÉSEK szerint az amerikai 6. hajóhadhoz tartozó repülőgép-anyahajó befutott a tobruki kikötőbe.

— NIXON amerikai alelnök európai körútját ismeretlen okok miatt elhalasztották.

— A BRAZÍLIAI Parana államban egy tőkés társaság fegyveres banditák és a rendőrség segítségével bérelt földjeikről elűzte a parasztokat. A parasztok, földjük védelméért, fegyveresen szembeszálltak a: {, társaság önkényeskedésével.

Az igazság igazság marad

JDendkívül sok dolga akad mostanság a francia ál- Tt lamférfiaknak. Sztrájk, és sztrájk és megint sztrájk és emellett ott vannak az újságok, amelyek nem szűnnek meg borsot törni az illetékesek orra alá. De ha még csak bors volna, az hagyján, hanem igazságról van szó, s ezt már nyilvánvalóan nem lehet tűrni. „Szólj igazat, betörik a fejed” — mondja a régi magyar közmondás, a régi élet sajnálatos tanulságait leszűrve. Francia változata ennek most: szólj igazat, betiltják az újságod. így járt az Humar nité D’Alsece et Lorreine című kommunista megyei lap, s így járt a Liberation is. Az egyik az Algériában hősi halált halt fiatal elszásziak és lotharingiaiak névsorát közölte, s a másik... a másik is egy névsort. Azoknak a nevét, akik megkínozták Henri Alleget, az Alger Republicain című algériai kommunista lap igazgatóját.

Elhisszük, vita nélkül elhisszük, hogy nagyon kellemetlen névsorok ezek, — vádolnak! De hiába a lap-elkobzás, betiltás, attól még az igazság igazság marad, a holtak nem támadnak fel, s a gyilkosok gyilkosok maradnak. Ha holnaptól kezdve egyetlen újság sem jelenik meg Francia- országban, akkor is!

KEDVEZŐ ROKONSÁG

A Buckingham palota megerősítette a hírt, hogy ll. Erzsébet angol királynő vérrokona a két nagy amerikai államférfinak, George Washingtonnak és Robert E. Lee- nek. A rokonságot kiderítő dr. Anthony Wagner szerint e rokonság egész 1674-ig vezethető vissza.

A magunk részéről természetesen csak gratulálni tudunk dr. Anthony Wagnernek (nem tudjuk, nem rokona-e véletlenül Wagner Richárdnak?), aki erőt és energiát nem. kímélve ennyire a gyökeréig ásott a családfának, s ez ásás eredményeképpen nyilvánvalóan hozzájárult az angol amerikai barátság megerősítéséhez. Annak meg különösen örülünk, hogy ez a nagyhorderejű felfedezés éppen abban az időben látott napvilágot, amikor II. Erzsébet amerikai körútra indult. Egy pillanatnyi kétely sincs bennünk, hogy csupán a véletlenek összejátszása ez, amint ezt már a véletlenek esetében olyannyira megszokta az ember. Őszinte szívvel reméljük, hogy ez a merő véletlen elegendő alapot ad arra, hogy az angol királynő véletlenül nagyobb utazási sikereket érjen el, az Egyesült Államokban, amelynec ugyancsak véletlenül támaszpontjai vannak a brit földön és cserébe, még mindig csak véletlenül, mindenütt kiszorítja az angol befolyást, ahol csak kiszoríthatja. Még az olajtermő vidékeken is.

Bár ezen is lehetne segíteni. Véletlenül fel kellene fedezni, hogy az angol uralkodó családnak vérrokonai vannak a sejkek, bejek, arab törzsfők között: s mivel a vér nem válik vízzé, remény lehetne, hogy esetleg olajjá változna. Természetesen ez is csak véletlenül.

—lato—

Helyreigazítás

Lapunk október 19. számában megjelent Lendvai Vilmos elvtársnak, a megyei tanács elnökének nyilatkozata. A nyilatkozat szövegébe több helyen technikai hiba csúszott be. Helyesen így hangzik... Most készül a mezőgazdaság 15 éves. távlati terve.. Etaek központi irányelve............A tervben fontos helyet kell kapnia a mezőgazdasági ágak arányai megteremtésének.

... Sokkal veszélyesebb a burkolt árdágítás, melyet

többnyire úgy hajtanak végre, hogy az állami árhivatal által elfogadott árucikkben...

Az Egeívsehi Bányaüzem! felveszvizsgázott

teleptaelöfeBt

Jelentkezni lehet hétköznaponként 6—14 óráig a gép- nuihelv irodán.

m Szerkesztői üzenetek #

Engelmann Rudolf, Felnémet: Érdekes levelét megkaptak, melynek tárgyában munkatársunk \ napokban felkeresi.

Radnai András, Gyöngyös: Keresztrejtvényen nyert és meg nem kapott könyve ügyének utánanézünk.

N agytályai levelezőnk: Mi is helytelenítjük a füzesabonyi Sze- mán-zenekar eljárását, amikor annak ellenére, hogy Önökkel szerződést kötöttek, e szerződést be nem tartva, Füzesabonyban játszottak és így a nagytályai bál nem sikerült. Ezzel kapcsolatban írt cikkét le is közöltük volna.

de miután azt nem látta el névaláírásával. — szerkesztőségünk gyakorlatához híven, ezt nem lehettük meg.

Rózsa Gyula, Gyöngyös: Köszönjük lapunkról írt dicsérő sorait és várjuk cikkeit és tudóst- tásait.

Okos. Miklós, Eger: ügyével foglalkoztunk, felkerestük a KiK- et, ahol megtudtuk, hogy már panaszát érdemlegesen elintézték, így nem látjuk értelmét, hogy ezzel az újságban foglalkozzunk.

Tóth Zsiga Mihályné, Uf-Hat- vtm.- üdvözlő sorait köszönjük.

NEGYVEN EV TÁVLATÁBÓL

r

így dolgozott Lenin

U. D. Boncs-Brujevies visszaemlékezéseiből

így írta Lenin a földről szóló dekrétumot

__Üdvözöllek benneteket vette zsebéből az éjszaka írt

sz

ocialista forradalmunk első jegyzeteit, amelynek kezdetén

hány perc múlva Lenin elő- „Dekrétum a Főidről”.

Vita a szovjet állami címerről

Nem sokkal azután, hogy a forradalmi csapatok elfoglalták a Téli Palotát és először lélegezhettünk valóban szabadon, Vlagyimir Iljics, elvtársaival a munkás és katonaküldöttek pétervári szovjetjének tanácskozására sietett. Amikor Lenin megjelent az emelvényen, mindenki örömujjongásba tört ki.

A tanácskozás nehéz munkája után, késő éjjel az én lakásomra mentünk. Valamit vacsoráztunk, majd utánanéztem, hol tölti Vlagyimir Iljics az éjszakát. AUg sikerült rábeszélnem, hogy foglalja el az én ágyamat és rendelkezésére bocsátottam az íróasztalt és könyvtáramat.

Én a szomszéd szoba díványára feküdtem és elhatároztam, hogy csak akkor fekszem le, ha Iljics már elaludt. A biztonság kedvéért még egyszer megvizsgáltam a lezárt ajtókat, fejem alá tettem fegyveremet, hiszen csak a szovjet hatalmunk első éjjelén vagyunk és — még sok minden lehetséges. Mindenesetre a Szmolnij, a kerületi munkásbizottságok és szak- szervezetek teleíonszámát egy külön papírra is leírtam, hogy mindig kéznél legyen.

Vlagyimir Iljics szobájában elaludt a villany. Hallgatóztam — alszik-e? Minden csendes. Már én is félálomban voltam, amikor hirtelen kigyulladt a villany Lenin szobájában. Felébredtem és figyeltem. Lenin csaknem zajtalanul leszállt az ágyról, kinyitotta az ajtót és rámnézett, hogy alszom-e. Ezután csendes léptekkel, nehogy felriasszon — az íróasztalhoz ment, tollat fogott és írni kezdett.

Hosszabb ideig írt, majd átolvasta, javításokat eszközölt, végül láthatóan letisztázta jegyzeteit. Már pirkadt, amikor Vlagyimir Iljics újból ágybafeküdt.

Reggel korán felkeltem, hogy mindent előkészítsek, mert tudtam, hogy Lenint az éjszakai munka kifárasztotta. De váratlanul megjelent az ajtóban frissen, mosolyogva, tréfálkozva.

A Népbiztosok tanácsában az új állami címer vízfestékkel készített vázlatát nézegettük. Az embléma alakja éppen olyan volt, mint most, azzal a különbséggel, hogy a címert egy hosszú kard keresztezte.

Vlagyimir Iljics éppen Szverdlovval és Dzerzsinszkij- jel beszélgetett dolgozó szobájában, amikor asztalára tették a címer vázlatát.

— Ez a címer? No nézzük meg! — mondta Lenin — és mindannyian köréje csoportosultunk.

A címer külső képe megnyerő volt. Piros alapon a felkelő nap sugarai látszottak, középen a sarló és kalapács díszelgett és az egész címert félkör alakban búzakalászok fonták be. A címer közepén lentről felfelé kivont kard helyezkedett el.

— Érdekes!... mondta Lenin — ötletes, de miért van itt a kard? — s ránk nézett.

— Tudom, harcoltunk, harcolunk és harcolni fogunk, amíg meg nem szilárdul a proletárdiktatúra és ki nem verjük hazánkból a fehérgárdistákat és intervenciósokat. Mindez azonban nem azt jelenti, nogy a harc, a katonai erőszak jellemez majd minuet a jövőben is. Mi nem akarunk hódítani. Ez a politika távol all tolunk: mi nem támadunk, csak megvédj ük országunkat a külső es belső ellenségtől.

A mi náborunk — vedekezo, s ezért a kard nem lehet jelképünk. Most erősen tartjuk kezünkben a kardot, mert proletár államunkra támadtak, s addig szorítjuk, amíg vesze- lyeztetnek bennünket. De ez nem azt jelenti, hogy örökke... A népek testvérisége megvalósul az egész világon, s ezért nekünk nem keli a kard, ez nem a mi emblémánk — mondotta Iljics.

— Javaslom tehát, hogy szocialista államunk címeréből távoütsuk el a kardot, — s vékony ceruzájával bekeretezte azt.

— No mondjátok el ti is a véleményeteket, s azután még- egyszer megvitatjuk a Népbiztosok Tanácsában, de mindezt gyorsan meg kell tennünk.

S aláírta a rajzot...