Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-19 / 83. szám

1957. október 19. szombat. NÉPÚJSÁG 3 „November 15-re befejezzük ezévi tervünket“- — est vállalták a Mátravidéki Fémművek dolgosói SZERDÁN MŰSZAKI érte­kezletet, csütörtökön üzemré­szenként termelési értekezle­tet tartottak a Mátravidéki Fémművekben. Ezeken az ér­tekezleteken értékelték a har­madik negyedév munkáját, be­széltek az utolsó negyedév fel­adatairól, és sok szó esett a Nagy Októberi Szocialista For­radalomról is. Itt született meg a nagy elhatározás: az üzem dolgozói méltón akarják kö­szönteni az októberi forrada­lom 40 éves évfordulóját, ezért megfogadják, hogy november 15-re befejezik éves tervüket. Első pillanatra irreálisnak tűnik ez a vállalás, hisz más­fél hónappal akarják megelőz­ni az időt, a naptárt, másfél hónap pedig sok munkaórát, sok ember napi munkáját és sok-sok ezer munkadarab el­készítését jelenti. De ha fi­gyelembe vesszük, hogy ebben az évben — a gazdasági ve­zetés hozzáértése, a pártszer­vezet segítése, és nem utolsó­sorban a dolgozók jó munká­ja gyümölcseként — milyen eredményeket produkált az üzem, a dolgozókkal együtt hihetjük mi is: nem jóhangzá­sú ígéretről, hanem egy me­rész, de alaposan meggondolt vállalásról van szó. Januárban — az ellenforra­dalom erkölcsi és gazdasági kártevése miatt — elég siral­mas volt a helyzet Csak egy példát említsünk: az össz- bérre eső termelési érték az 1956. szeptemberi száz forint­ról 42 forintra csökkent, — ugyanakkor a béralap felhasz­nálás 34 százalékkal nőtt. És még egy: az egy munkásra eső termelési érték 58 százalékra esett. AKKOR MÉG SOKAN nem gondolták, hogy az üzem ilyen gyorsan kilábal a kátyúból, — még az üzem vezetői se mer­ték remélni, hogy a harmadik negyedévet ilyen eredmény­nyel zárják. Mert mi is most a helyzet? A Mátravidéki Fém­művek a harmadik negyedév­ben 100.4 százalékra teljesítet­te tervét, az átlagbérhez viszo­nyítva a termelékenységet 7.6 százalékkal emelte. Javult a termelési érték, jelentős meg­takarítást értek el, a tervezett 170 ezer forint veszteséggel szemben 422 ezer forint nyere­séggel zárták a negyedévet. S mindehhez hozzájárult ahhoz, hogy április 1-től szeptember 30-ig — az üzem alaprentabili­tásához viszonyítva — 3,680.000 forint nyereséget fizettek be | az államnak. És ez a nyereség nemcsak népgazdasági szem­pontból jelentős, és fontos, ha­lom azért is, mert — ha a veszteséges gyártmányoknál a^asz :aiható lemaradást be­hozzák — körülbelül egy havi fizetésnek megfelelő nyereség- részesedést fizet az üzem a dolgozóknak. Tehát itt ebben az üzemben meg lesz a 13. ha­vi fizetés. Különösen hozzájárult ezek­nek az eredményeknek eléré­séhez az ipari láncot gyártó üzem kollektívája — Csilléri Gyula üzemvezető, Makó Mi­hály beállító lakatos, Nagy Pi­roska gépmunkásnő, és még sokan — amely 109 százalékra, a horganyüzem dolgozói, akik 110 százalékra teljesítették ne­gyedéves tervüket MINDEZEK, A JÓ MUNKA eredményezte azt, hogy a fém­művek elérte a múlt évi szep­temberi állapotát, pedig az el­múlt év szeptemberében há­romszoros élüzem volt. Régi elért eredményekből nem lehet megélni, akkor nem teljesíthetné a november 7-re tett vállalását az üzem, ha csak erre számítana. És ezt jól tudják az üzem vezetői, — dolgozói. Éppen ezért hatha­tós intézkedéseket tettek azok­nak a hibáknak a megszünte­tésére, amelyek akadályai le­hetnek a vállalás teljesítésé­nek. Mert ilyenek is vannak. Nem minden üzemrész közütt van meg a megfelelő kapcso­lat. A motorlánc üzemben pél­dául egyik gép egy hete áll, a szembenlévő üzem kisegít­hetné, mégsem találtak meg­oldást. Sok a szerszámtörés, akad — különösen a hétfői napokon — igazolatlan mulasztó is. Az üzemen belüli munkaidő sincs még mindenhol jól kihasznál­va. Nem egyenletes olykor­olykor az anyagellátás az üzemrészekben — pedig anyag egész évre biztosítva van. — Egyes üzemrészekben magas a selejtszázalék, rossz a szer­számellátás, elmaradtak a kül­kereskedelemnek szánt gyárt­mányok szállításával is, vita van a bérek, a normák meg­állapításánál egyes üzemek­nél. Mindezek megszüntetése, vagy legalább is csökkentése egymaga is jelentős segítség a vállalás teljesítéséhez. És a dolgozók, akiken áll, vagy bukik a vállalás telje­sítése? A dolgozók szakértel­mével, munkaszeretetével nincs baj. Több száz olyan dol­gozója van az üzemnek, mint Budai Istvánná gépmunkásnő (horganyüzem), Horváth Sán­dor lakatos, Recskó Krisztina gépmunkásnő (motorlánc- üzem), Puporka László láncja­vító (kerékpárlánc-üzem), — akikre mindenkor számíthat az üzem, akik szorgalmas, fe­gyelmezett munkájukkal nagy­ban előreviszik a tervek tel­jesítését. S mind kevesebb az olyan dolgozó — reméljük szá­muk még tovább csökken — mint Barta Imre és Antal Ede lakatos (kerékpárlánc-üzem), aki sok selejttel dolgozik, vagy Valcsik Anna és Szecskó An­na (láncüzem), akik sokszor fegyelmezetlenek a munká­ban. A MÁTRAVIDÉKI Fémmű­vekben tehát minden feltéte­le megvan annak, hogy szép eredménnyel, az éves terv idő előtti teljesítésével kö­szöntsék november 7-ét. S hogy ez így legyen, arra for­dítja most ereje„ a pártszerve­zet, a KISZ, a szakszervezet, az üzem vezetősége és a dol­gozók százai. Mi bízunk ab­ban, hogy november 15-én — vagy még előbb arról számol­hatunk be olvasóinknak: a Mátravidéki Fémművek dolgo­zói becsülettel beváltották adott szavukat, méltón köszön­tötték a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom évforduólájt. PAPP JANOS ÉPÍTŐK (A képesriport folytatása az 1. oldalról.) Ahol még nem is olyan régen csak nagy térség volt, most emeletes épületek emelkednek a magasba. Egy egész új vá­rosrész van itt épülőben. Ezek a gyerekek ma még csak a ház előtt játszadoznak, de bizonyára rájuk is gondolnak majd a tervezők és lesz itt nemsokára játszótér is. Űjabb gépesítési tervek Bélapátfalván A bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói október első felében 500 tonna cementet termeltek terven felül. Az üzem műszaki gárdája most olyan tervet dolgoz ki, hogy a további többtermelést olcsób­ban, egyszerűbben oldhassák meg. A most készülő tervek sze­rint a kőbánya gépesítését akarják fokozni, hogy keve­sebb emberrel, rövidebb idő alatt tudják kitermelni a szük­séges nyersanyagot. A meglévő osztályozó- és szállító berende­zések helyébe olyanokat ter­veznek, amelyek a jelenleginél egyharmadával rövidebb mun­kaidő alatt, a mostani 120 dol­gozó helyett, mindösssze 80—90 munkaerővel tudják lebonyo­lítani a termelést. Boldog és Hort új könyvtárat kap Heves megyében a felszaba­dulás óta minden falu és tanyaközpont könyvtárat ka­pott. Az ellenforradalom ban­ditái nem kímélték még ezeket sem: az elmúlt év októberében két falusi könyvtárat teljesen megsemmisítettek. A Művelő­désügyi Minisztérium nyolc­száz kötetet ajándékozott a károsult községeknek. Az aján­dékot, 400—400 kötet könyvet november 7-én ünnepélyes könyvtáravatással egybekötve — adják át Boldog és Hort község lakóinak. KÖZÖTT Harminchat tanuló dolgozik hat kőműves irányításával hu­szonöt bányászlakás építésén. Ezen a munkán gépvakolást is alkalmaznak. De azért szükség van a kézivakolásra is. Sándor István, Molnár János, Szappan Gábor és Rigó Ist­ván tanulók nagy ügybuzgalommal végzik ezt a munkát. GYURKÓ GÉZA; LÁNYKÉRÉS SZÍVDERÍTŐ ősz van. Reggel ugyan már párázik az ember szá­ja, de délre még az ing is lekíván­kozik, s a lovakon is vattasűrűségre csapódik a veiíték, ahogy nagy szorgalommal húzzák a barázdát. Ha a pacsirta ott libegne a földek fe­lett, tavasznak vélné bárki az időt. Dehát az öklömnyi dalos nyakába vette tarisznyáját, s helyette varjak kárognak a kiszáradt kukoricaszárak felett. A föld lágyan porlik szét Dani lábai alatt, s úgy hasítja az eke, mintha éppen vajban járna. Dani szívében nagy-nagy megelégedettség honol, fütyürész is, éktelen hamisan, de nem baj, úgyis csak a lovak hallják, azoknak meg, ha van is zenei érzékük, — igencsak meg­szokták már. Lépeget hát, fütyürészik, s oda- oda pislog, vagy kétszáz méterre, ahol egy másik pár ló lépeget, mö­götte egy nagy darab, csontos ember hajlik az ekére, S amögött egy lány lépked kosárral a kezében. Barna, bőre is, szeme is és a járásán jól— esően ringatódzik el az ember sze­me. Hát Dani szeme most éppen ringatódzik, hogy ki is lép a szür­ke a szántásból. — Az anyád — sziszegi kicsit erőltetett méreggel Dani legalább te légy észnél... Ami tekintettel a ló és Dani jelen pillanatban erősen különböző lelkiállapotára, igazán elvárható volna. Mire a fiú felnéz, a lány már az országúton baktat kosár nélkül a falu felé, hátra nem névze, egyet­len. világért se. Csak az apja tapos­sa a lovak nyomát a szántásban. Dani nem legényke már éppen, jó néhány év telt már el, hogy letette az egyenruhát, s apja helyett ke­zébe vette az otthoni föld dolgát. Beteges az öreg, még az első há­borúban szerzett valamit a dereká­ba, alig várta, hogy hazajöjjön a fia, most meg alig várja, hogy meg­nősüljön. Mert az unokáját, azt még szeretné látni, mielőtt örökre abbamarad a nyavalyás szaggatás a dereka táján. De Dani nagy mam­lasz, — ezt meg az anyja mondja, meg tán a lányok is. Elmegy a bál­ba, elügyetlenkedik valamelyik lány körül, dehogy a nyelvén szólna a szoknyás népnek, hát az bizony nem megy. Mire odajutna, már rég pelenkát mos egykori szerelme. A FELSŐ SZOMSZÉD, Tari só­gor kisebbik lánya például nem ven­né rosszul, ha Dani közelednék egy kicsit, a sógor se, minthogy Dani apjával együtt voltak háborúban, együtt legénykedtek, most is jól megvannak, dehát... Dehát, ha ez a nagy darab mélák legény, úgy va­sárnap délután tájon átballag a szomszédba, leül Tari sógor mellé, aztán beszélgetnek. Irénke illeg, billeg egy ideig, aztán otthagy csa­pot, papot, s megy barátnéi után, mert mit lehet kezdeni egy olyan emberrel, aki szép is, derék is, jó is, csak éppen mindig az apjával van beszélgetése a világ folyásáról. Érzi ezt Dani is, s tudja, hogy asszony kéne már a házhoz, kedves, takaros, rendes asszony, éppen olyan, mint ez az Irénke, ez a kis barna, dehát hogy mondja, mit mondjon? Nem ismeri ő azokat a szép szavakat, amit a moziban le­het hallani, meg könyvekben olvas­ni. _ Álljon oda, hogy azt mondja... á... nem megy az. Lesülne a bőr a képiről, pedig de nagyon kedves kis bogár teremtés ez a lány. Leül a fa alá, átkiabál Tari só­gornak: — Jóétvágyat Tari bátyám — mivelhogy az is eszik éppen, el-el- tüntetve a nagy kanalat lecsüngő bajsza alatt. — Neked is, ha van mihez — válaszol vissza az öreg, aztán esz­nek csöndben, dolgoznak még na­gyobb csendben és iparkodva to­vább. Időnként Tari is átpislog, nézi a Dani gyereket. Jól megter­mett, dolgos és csendes gyerek. Jó vő lenne belőle, az szent. Ért a föld­höz, jószághoz, inni csak mértékkel szeret, a katonáéknál medált ka­pott, szóval fáin egy gyerek, csak- hát... Esteledik. A távoli csősz kunyhó felett előbukik a Hold, mintha csak ott aludta volna át a nappalt, hogy megkezdje éji útját. Tari már vég­zett, be is fogott, odakiáltott egy köszönést Daninak, aki az utolsó barázdákat szántja, aztán elzörög a szekér a falu felé. Mire beér, ad­digra Dani is befog, felül a szekér­re, s indulás hazafelé. A lovak — bár derekasan dolgoztak egész nap — kocognának, de a szekér gazdá­ja visszafogja a gyeplőt. — No... na, mit siettek, nektek nem hül ki a levesetek... ...s gondolkodik ezen a dolgon, márminthogy Irénke, meg a maga dolgán. Igen erősen gondolkodik, látni azt onnan is, hogy a cigaretta már rég kialudt a szájában, de szívja nagy serényen, hogy kétol­dalt meghorpad az arca. S mire be­ér a faluba, megszületett a nagy döntés. A módját még nem fundál- ta ki, azt majd meghozza a körül­mény, de a döntés már megvan. Az anyja váltig csodálkozik, mi lelte ezt a fiút, alig eszik, pedig annyira szereti a paprikáskrumplit a kol­básszal, máris öltözik, — uramisten! — mégpedig az ünneplőt húzkodja magára nagy serényen. Ránéz az emberre, aki semmitse látszik ész­revenni a nagy készülődésből, de végülis nem állja meg szó nélkül. — Hát te? Bálba mész-e, hogy így nekiöltözködöl? — Miért mennék bálba? Csak felöltözöm... csak úgy... jólesik az néha embernek. AZ ÖREG FELNÉZ az újság­ból, aztán szótlanul visszabújík megint a sorok közé, csak a sze­mével csippant az asszonynak, hogy hagyjad már, biztos megvan az oka neki. Irénke épp az udvaron van. Gallyat tördel reggelre a befűtéshez. Nekitámaszkodik a szekérnek, úgy nézi Danit, hogy de kiöltözött. Te jó isten, csak nem azért jött, s ő meg... — néz végig ijedten a ruhá­ján. De már késő, már Dani is ott támasztja a szekéroldalt mellette és cigarettát dug a szájába nagy ne­kibuzdulva. — Jóestét Irénke... mondom át­nézek már egy kicsit, hogy vagytok. — Jóestét... hát csak megva­gyunk. Szedek már egy kis gallyat. — Olyan az idő, hogy tavasznak is beillene — így tovább Dani. — Pont olyan, éppen olyan, csak azért már hidegek az esték. — Hááát bizony... bizony — konstatálja Dani és nagyot szív a cigarettából. — Szóval gályát viszel a tűzre — kérdi olyan megfontoltan ismét, mintha ezen múlna most egy ország sorsa. — Azt... segítek anyámnak, öreg már szegény. — Kell is... Az enyém is öreg. Az apám is, dehát tudod te azt jói. A lány bólogat, hogyne tudná, mikor tudja, s várja, mit mond ez a nagy darab ember, aki úgy álldo­gál egyik lábáról a másikra, mint gyerekkorában a Kabdebó tanító úr előtt. De az hallgat, kifogyott min­den tudománya, s átkozza magában az eszét, hogy minek kellett ezt ma este megkezdeni. Vasárnap délután, az más. Akkor olyan ünnep van, s ünnepen jobban megy az ilyen dolog. — Mi van Dani, min gondolko­dói? — Én? Hogy min gondolkodom — ingatja a fejét a fiú, aztán mi­előtt észrevenné, kicsúszik a szá­ján — ...feleségül kellenél, na! A LÄNY KEZÉBŐL szép lassan a földre csúszik a tűzrevaló és né­zi... nézi Daniit, amint ott áll vele szemben ijedt arccal, kétségbeesve, s közben szipogva a megilletődött- ségtől. — Hol vagy már te lány — sü­vít ki Tariné hangja az udvarra. Gyere már, még megfázol, te! — Megyek már... megyünk édesanyám! — kapja el nagy boldo­gan a fiú kezét és vonszolja maga után a házba. Dani meg olyan örömmel hagyja magát vonszolni, hogy el lehetne így vinni a világ végére is tán. De mikor fellépked­nek a tornácra, már ő fogja a lány kezét, magabiztosan, keményen., s ő lép be elsőnek az ajtón is. — Adjonisten jóestét...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents