Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-02 / 78. szám

1957. október 2. szerda. NEPCJSAG 5 Néhány szövetkezeti probléma Poroszlón Érdekes adatot közöl Po­roszlóról az 1935-ös statiszti­ka: A község 19.313 hold te­rülete a következőkben osz­lott meg: a földdel rendelke­zők 0.3 százaléka az összes földterület 44.8 százalékát mondta magáénak. A földte­rület 13.9 százaléka a 0.8 szá­zalékot kitevő 100 holdon fe­lüli birtokosoké volt. A föld­del rendelkező lakosság 98.7 százalékának a földterület 41 százaléka jutott. Ezenkívül 2800 ember élt napszámból, zsellér volt, vagy surnmás. Az ■elmúlt 12 esztendő gyökere­sen megváltoztatta ezt a sta­tisztikát. Eltűntek a nagybir­tokok a 100 holdon felüliek, földhöz jutott a zsellérek, napszámosok túlnyomó több­sége. Jobban élnek az embe­rek, ezt bizonyítja a boltok növekvő forgalma, s az is, hogy nem egyszer hangzik el ■olyan panasz; nem lehet segít­séget kapni a nagyobb mun­kák idején. Megváltozott a falu élete, s a jobb módúvá váló egyéni parasztok mellett évről-évre •erősebbek a szocialista nagy- gazdaságok, — a termelőszö­vetkezetek. Ma már nem szo­rul különösebb bizonyításra, — nem egyszer éppen a kí­vülállók beszélnek arról, — mennyivel előnyösebb a közös gazdálkodás ■mennyivel nagyobb termés- -eredményeket biztosít a nagy­üzemi gépek segítségével vég­zett munka. Az elismerés azonban nem jelenti azt, hogy most már csak belépési űrla­pok kellenek, s már kész is a falu szocialista átszervezé­se. Sok hibát, akadályt kell még addig leküzdeni, s noha jó eredményekről számolhat­nak be a 6—7 éve alakult szövetkezetek, hosszú utat kell még megtenniük, mire Igazán példamutató, modern belterjes gazdaságokká vál­nak. Sokat kell foglalkozni az emberekkel, amíg megisme­rik elsősorban maguk a tsz- tagok is a közösségben rejlő ■erőket. Pártunk az agrárpolitikai tézisekben pontosan leszögezi hogy noha segítjük az egész mezőgazdaságban a termelő­erők fejlesztését, a parasztság Jelemelkedésének útját to­vábbra is a szocialista mező- gazdaságban látjuk. A szocia­lista mezőgazdaságra való át­térés munkájának fő feledata pedig ma a meglévő termelő- szövetkezetek megszilárdítása, gazdasági és politikai síkon. Poroszló legnagyobb és egy­ben legrégibb termelőszövet­kezete, a több mint ezer hold­dal rendelkező Béke Tsz. Van­nak terveik a termés növelé­sére, a belterjesebb gazdálko­dásra való áttérésre, ezek •azonban elég egyoldalúak. Jó -az, hogy gondosabban ügyel­nek a helyes vetésforgó ki­alakítására, az, hogy kertésze­tet akarnak létesíteni, az is, hogy munkaintenzív ipari növények termelésével foglal­koznak. De ez nem minden. Bármilyen jó jövedelmet is ígér, az eredmény nem lesz tartós, ha továbbra is elfeled­keznek a belterjes gazdálkodás alapfeltételéről, a talajerő vjezzi) pótlásáról Ehhez pedig a mostaninál fejlettebb állattenyésztésre van szükség. Jelenleg alig több mint 8 számosállat jut száz holdra, — s a többi szö­vetkezetekben sem sokkal jobb a helyzet. Ennyi trágya pedig nem, elég a földek kar­bantartásához. A szövetkezeti tagság többsége nem látja ezt. * nem egyszer javasolják, ad­ják el a meglévő jószágokat A helyes út pedig, nem az ál­latállomány csökkentése, ha­nem a növelése lenne, ezt sür­geti a növénytermelés érdeke is. Nem mellékes az sem, hogy az állattenyésztés jövedelmé­ből tudnának rendszeresíteni havi munkaegység előleget. Sok a tennivaló még a mun­kafegyelemnél is, jócskán akad olyan tsz-tag, aki első­sorban a háztáji gazdaságot tartja rendben, s csak aztán gondol a közösre. Mindezt megértetni a termelőszövetke­zeti tagsággal, a politikai ne­veléshez tartozik. Ez pedig , sok termelőszövetkezetben ! — köztük a porosz­lóinkban is — elhanyagolták, pedig a munkaegységkönyv ki adásával még nem utalják ki a szövetkezeti öntudatot.; Hosszú út vezet odáig, míg minden tag megérti, hogy elete jobbraiordulását a szövetkezetben keresse Nem egy olyan ember van a szövetkezetekben, aki ma sem látja tisztán, hogy nem a ház­táji gazdaság jövedelme a döntő, mert a háztáji legjobb esetben is 3—4000 forintos be­vétele messze elmarad a kö­zösből járó 15—20, vagy en­nél is többezer forint része­sedéstől. Sok zavart okoz a termelő- szövetkezetek tagjainál az is, hogy látják, milyen segítséget kapnak a termelés növelésé­hez az egyéni parasztok, ugyanakkor nem hallanak ele­get arról, hogy az állam nem csökkentette a termelőszövet­keztek segítését sem. A tisz­tánlátás hiánya miatt lehet találkozni olyan tervezgetés- sel, hogy: hál’ istennek jól sikerült az év a tsz-be, a ré­szesedésből tudok egy pár lo­vat venni, kilépek, s a ma­gam gazdája leszek. Ezek az emberek nem gondolnak ar­ra, mert nem is igen magya­rázzák nekik, hogy az első évben így áll a dolog, de jö­vőre már meg sem közelíti keresetük a szövetkezetiekét. A község minden termelőszö­vetkezetében, csoportjában úgy áll a helyzet, hogy az idén felvehetik a 10—15 hol­das középparasztok jövedelmé­vel a versenyt. S áld bentma­rad, az két esztendő múlva a 20 holdasokkal kelhet ver­senyre, aki kilép, az csak ma­ga 5—8 holdjának jövedelmé­re számíthat. A termelőszövetkezetek po­litikai, gazdasági megszilárdí­tása ma döntő feladat. De or­szágunknak nemcsak a meg­lévő szövetkezetekre, társulá­sokra van szüksége. Célunk az egész mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, éppen ez- zért amikor szövetkezeteink megszilárdításán, a tsz-tagok nevelésén munkálkodunk, nem szabad megfeledkezni a jövő termelőszövetkezeti tag­jairól sem. A poroszlói Béke és Haladás termelőszövetkeze­tek viszonya az egyéniekhez nagyjából jó. Kisgépekkel, igákkal, néha vetőmaggal se­gítik őket, de ezen túl egy lé­pést sem tesznek. Elég általá­nos hangulat: mi nem hívunk senkit, ha jön majd felvesz- szük. De amíg a kijelentés el­ső részéhez szigorúan ragasz­kodnak, csakugyan nem hív­nak senkit, nem is igen be­szélgetnek eredményeikről, addig megtörtént az, hogy el­utasították a belépésre jelent­kezőket. Arra hivatkoznak, hogy a tsz-nek sem ereje, sem ideje nincs, hogy megmunkálja a sok tagban fekvő kis földecs- kéket, amit az új belépők hoznak magukkal. S ebből az álláspontból furcsa elhatáro­zás is született: amíg nem ta- gosíthatunk, nem veszünk fel új tagot. Kormányunk a pa­rasztság biztonságos termelése érdekében ígérte meg hogy megakadályozza a tagosítások során elkövetett hibák megis­métlődését. Nyilvánvalóan igazságos és helyes, hogy ne cserélgessék évenként a gazdák földjét De legalább ennyire igaz az is, hogy szétszórt parcellá­kon nincs nagyüzemi gazdál­kodás. Tagosításra tehát lesz szükség, de csak ott és akkor, amikor a falu döntő többségé­nek érdeke már ezt kívánja. Tehát Poroszlón is csak akkor kerülhet erre sor, amikor a tömeges belépések ezt teszik szükségessé, — még akkor is, ha a szövetkezetek igen hely­telenül ettől teszik függővé új tagok felvételét, nem gondol­va arra, hogy ezzel saját íej- lődésünek szabnak határt. Még rosszabb a helyzet azokkal szemben, akik az el­lenforradalom nyomására ki­léptek. Sem a Béke, sem a Ha­ladás, sem a Rákóczi tsz-ben nem foglalkoznak a kilépet­tekkel, elég gyakran találkoz­ni olyan kijelentéssel: mi nem küldtük őket, de nem is hív­juk. Sőt egyesek azt mondják: ha rajtam állna, sohasem venném őket vissza. Megfe­ledkeznek arról, hogy a kilé­pettek többsége nem ellenség, csak a hangadók tévesztették meg őket. És éppen ezért, ha foglalkoznának velük, köny- nyebben meg lehet őket nyer­ni ismét a szövetkezeti gondo­latnak. Különösen erősen kell küzdeni az ellen, hogy elsősor­ban a középparaszt kilépők visszavételét ellenzik, hiszen ma is igaz az, hogy a közép­parasztok termelési tapaszta­lataira szükség van a szövet­kezeteknek. Csak néhány probléma ez a poroszlói szövetkezetek életé­ből, de egyik sem poroszlói sajátosság. Leküzdésük ott is, a megye többi szövetkezetei­ben is feltétele a további fej­lődésünknek. =5 deák — Külföldi turnén Édes anyanyelvűnk és miegymás Hova tovább mégis csak meg kell tanul­nunk magyarul, illet­ve lépést kellene tar­tanom a nyelv fejlő­désével, mert így egész kényelmetlen dolgoknak van kitéve az ember. Esetenként tolmácsért kell fo­lyamodnom, hogy for­dítsa le beszélő part­nerem egyik-másik szavát, „ó-magyarra”, mert nehéz megérte­nem. Egy idő óta ugyanis fiataljaink között tombol a nyelvújítás és ennek sajnos, nemcsak a csapottvállú, csőnad- rágos, nyakba göndö­rödő hajú csávók, azaz bocsánat, fiúk hódolnak. A napokban az egyik tsz-ben talál­koztam egy egyéb­ként értelmes, egész j óravaló gyerekkel, — a Kisz titkárral. Ö mesélt nekem egy esetet, melyből én megtudtam, hogy az egyik ürge, mármint az egyik fiú kissé rossz fát tett a tűzre, ők figyelmeztették, de tovább folytatta a mókát, mármint a rosszfa tüzelését, mi­re ők leleplezték a vakerálását. Értsd: a link dumát■ Később mesélt nekem anyu­káról, aki alatt jelen esetben egy szőke kislányt kellett érte­ni. Csak az volt a kellemetlen, hogy minden második sza­vához tolmácsot kel­lett kérni, ezért hatá­roztam el ott nyom­ban: lépést tartok édes anyanyelvűnk fejlődésével. Most már ott tartok, hogy reggel kirázom sze­memből az álmot, lá­baim bedugom a to­pogóba, ami melles­leg megjegyezve ál­lati kassa, magamra húzom a rucit, ha­jolok és beslattyogok melózni. Meló után esténként betérek a cukiba, lehajítok egy feketét, néha elme­gyek csörögni. Lehet, hogy erre már van azóta új szó, de én még csak ezt tanul­tam meg. Éjszaka pedig nem alszom ez­után, hanem beverem a szundit. Sajnos, egyenlőre még nem tudom el­mondani, mit csiná­lok egész nap, még Jő estét felnőttek... J ó estét kedves kicsi fel­nőttek. Remélem lefeküd­tetek már, úgy, hogy jöhet a mese. Mindenki tegye le szé­pen a játékait és figyeljen rám. Úgy... akkor hát kezdjük. Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jó ki­rály, mert a mesében vannak ilyen jó királyok. Ez a király egyszer álruhába öltözött és ki ment a tömegek közé, hogy meggyőződjön arról, hogy váj­jon megelégedettek-e az alatt­valói. Ment, mendegélt az ut­cákon, beült a kocsmákba és szóbaelegyedett mindenkivel és amikor este fáradtan ágyi- kójába tért, elkeseredetten vonta le a náp tanulságait, mi­szerint hiába tette ki eddig a lelkét, az emberek csak elége­detlenek, csak szidják őt. Álmatlanul hánykolódott ál­mában a jó király és verejté­kezve gondolkozott, hogy váj­jon mit tegyen azért, hogy a népe elégedett legyen. Reggelre, mikor a fényes nap kikandikált a hegy mögül, a jó király fejében már meg­született a megoldás. Nosza hívta hamar az udvart nagy röpgyűlésre. És a hívásra jöt­tek sorban a főudvarmester, a fő- és alpohámok, a fő- és alfejbólintgatók és a miniszte­rek. A király elmondta ne­kik, hogy mit tapasztalt nagy útja alatt, elmondta, hogy a nép elégedetlen és az udvar emberei úgy tettek, mintha ezt most hallották volna elő­ször. — Ti mindig azt jelentetté­tek nekem, hogy a nép rajong értem, hogy elégedett és jól él — mondta a jó király és folytatta. — De most én ke­zembe veszem az irányítást és boldoggá teszem az embere­ket. Másnap az utcán öles pla­kátok hirdették, hogy bárki­nek valami panasza van, men­jen a királyhoz, aki személye­sen meghallgatja őt és min­den kívánságát teljesíti. A király pedig avval az el- szénással várta alatt való­it, hogy minden panaszt azon­nal orvosol, minden kérést maradéktalanul teljesít. Az emberek persze jöttek, hosszú tömött sorokban és mindegyik előtt kitárult a fé­nyes palota ajtaja■ — Kedves jó király — kezd­csak ott tartok, hogy a legtöbb használati tárgyak és a legfon­tosabb cselekedetek nevét igyekszem megtanulni. Miután ez sikerül, sürgősen megfejtem, mi az a bré, mit jelent a frankó, felderítem, miért kell anyukának csajnak, bőrnek és más egyébnek becéz­ni szoknyás társai­mat. Hogy könnyeb­ben menjen, megké­rek egy manuszt, se­gítsen eligazodni a nyelvújhódás szöve­vényei között. Aztán már nem kell maj- rézni, azaz félni, nem lesz semmi balhé, végre szót tudok ér­teni a fiatalok jóré­szével tolmács nélkül is. (békési)' adj nekem te az első 100.000 pénzt. — Azonnal drága hívem — felelte a király és máris oda­intette pénztárosát, hogy a ki­fizetést eszközölje. De az alatt­való közbeszólt: — De ne a tiédből adjad... — Hanem? — kérdezte cso­dálkozva a szelíd király. — A szomszédomtól vedd el a pénzt, hogy örülni is tudjak neki — felelte az áldott alatt­való és odébbállt. És jött a következő: — Kegyelmes királyom, vedd el tőlem az én házsártos feleségemet. — Meglesz nyájas honpolgá­rom — ígérte a király. — De amikor elválasztod tőlem, azonnal add hozzá az osztályvezetőmhöz, aki a múlt­kor veszekedett velem. Az aranyos királynak telje­síteni kellett ígéretéhez híven ezt a kérést is. És egyre jöttek a kedves kérelmezők: — Oszd szét a gazdagok ja­vait! — Adj vissza mindent a gazdagoknak. — Ereszd ki a börtönből a tolvajokat! — Zárd be a tömlöcbe, aki még soha nem lopott! — Akaszd fel a Juszufot — követelte a jó Ali. Külföldi turnéjuk során Pekingbe érkezett az Egerben köz­kedvelt Suha-Csernyiczki együttes. OKTOBER 5. Mátravidéki Gyümölcs- és Boriiét Harmadízben rendezik meg a Gyöngyös-környéki terme­lők a Mátravidéki Gyümölcs- és Borhetet. A borversennyel egybekötött nagyszabású ki­állítás október 5-én nyílik. A szőlő és gyümölcsbemutatóra, a borkiállításra eddig a do- moszlói állami gazdaságon, a Borforgalmi Vállalat célgaz­daságán és a Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságán kívül Heves megye hat leg­jobb termelőszövetkezete és több, mint száz egyénileg dol­gozó gazdálkodó jelentette be részvételét. A Gyöngyös-Visontai bor­vidék eredményeit felvonul­tató seregszemlével egyidőben Járási növénytermelési kiállí­tást és mezőgazdasági kisgép­bemutatót is rendeznek. Drágábban számolta el a fát Tóth csepregi András, a fel­németi Mészüzem volt vezető­je ellen lopás, sikkasztás, tár­sadalmi vagyon hűtlen kezelé­se miatt indított eljárást a rendőrség. A gondjaira bízott mészből körülbelül 100 mázsát saját céljaira értékesített, s ezzel 10 ezer forinttal károsította meg a közvagyont. Ebbe beleszámít az a mészmennyiség is, melyet Farkas Imre brigádvezető ér­tékesített. Tóth csepregi András, a mészégető kemencékhez szük­séges fa beszerzésénél is csalá­sokat követett el, drágábban számolta el a fát, sőt olyan esetekben is fizetett ki pénzt, mely természetesen az ő zse­bébe került, — mikor egyálta­lán nem szállítottak érte egyetlen mázsa fát sem. A fa felvásárlási üzelmekkel 46.600 forintnyi kárt okozott a társadalmi tulajdonban. A rendőrség ügyében befe­jezte a nyomozást, s Tóth csep­regi Andrást őrizetbe vette. „Őstermelőaki vagontételekben szállít — háromszoros áron Oroszi András, foglalkozás­nélküli háromszoros büntetett előéletű csányi lakos több al­kalommal szállított Vesz­prémbe zöldség és gyümölcs- félét, mint őstermelő, s ott sok­szor háromszoros áron adta el a Mezőkemek. Hét esetben tehergépkocsin szállította a termelőktől felvásárolt diny- nyét, paradicsomot, paprikát. Ebben az időben 300 mázsát adott tovább magasabb áron. Később áttért vagontételben való szállításra, s 13 vagon zöldséget, gyümölcsöt adott át Veszprémben az ottani keres­kedelmi szerveknek. Oroszi a gyümölcs és zöldséget azzal az indokkal adta el, hogy oda­haza 40 hold földön kertészke­dik, őstermelő és saját áruját viszi. A paprika kilóját pél­dául Csányban 4 forintért vá­sárolta, s Veszprémben kilón­ként 12 forintért adta tovább. Oroszi bor üzérkedéssel is megpróbálkozott, társa azon­ban visszalépett az üzlettől. A rendőrség eljárást indított ellene, s az üzérkedő „őster­melőt” őrizetbe vette. /A'WWW/^VVVWWWWWWVWWA\\WW — Törd kerékbe az Alit — kérte a vajszívű Juszuf. — Kösd robogó harci sze­kér után a kereskedőket! — Vidd máglyára a vevő­ket! A lágyszívű király pedig minden kérést teljesí­tett. Az ország vérben fürdőit, a börtönökben egymást váltot­ták az emberek, olyan volt a tegnap még nyugodt biroda­lom, mint egy bolondokháza. De a kérelmezők szaporodtak és a zűrzavar egyre nőtt. /Imit az egyik kívánt, a másik visz- szacsináltatta és a jó király kezdett rájönni, hogy népe még elégedetlenebb, mint volt. De már nem volt megállás. A panaszosok ostromolták a pa­lotát, mindenkit fogadni kel­lett... Kedves felnőttek ébren vagytok még? Vagy van, aki már elaludt és álmában be­állt a mesebeli király palotája előtt kanyargó sorba, hogy el­mondja kívánságát? Nem ér­demes nyájas felnőttecskék. Aki ébren figyelte ezt a mesét, rájöhetett, hogy a jó király buzgalma nem vezethetett jó­ra. Mint ahogyan rájött a jó király is. De ő már későn jött rá— Az történt ugyanis, hogy az egyik panaszos, akinek kérését egy másik honpolgár megmásítot­ta, nagy feldúltan újra beállt a sorba és mikor a nemes ki­rály lábai elé ért nagyhangon a következőt kívánta: — Te pedig király azonnal akaszd fel magad. És a jó király megnyugodott lélekkel teljesítette a kérést híven nagy elhatározásához. A trón mögül előlépett aso- ronkövetkező király, aki test­őreivel szétzavartatta a népet. Másnap mindenkinek meg­emelte a fizetését, a becsülete­seket szabadon engedte, a gono­szokat lecsukta. Az utcára ze­nekarokat vezényelt, a szerel­mesek számára dús ligeteket épített, az öregeknek napfé­nyes palotákat emelt, a fiata­lok tejben-vajban fürödtek. És azóta is élnek békében, csendben és rendben és válto­zatlanul elégedetlenül, de ez az új királyt, aki nemcsak jó, ha­nem okos is, egy cseppet sem zavarja, mert tudja, hogy ast ember elégedetlen míg meg nem hal. ■p'óren vagytok még kedves kicsi felnőttecskék? Hát akkor aludjatok szépen— Tu­dom, elégedetlenek vagytok a mesémmel, de engem sem iz­gat, mert ti ’ jó kicsi felnőt­tecskék, úgy sem vagytok semmivel sem megelégedve, amíg el nem alusztok szépen... HERBST FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents