Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-18 / 74. szám

4 népújság 1957. szeptember 18. szerda. BEMUTATJUK ÚJ SZÍNÉSZEINKET Csajági Dános terve kedvére való. Azt tart­ja, égi) darab rendezésében, díszletekben, kosztümben, ru­hákban mindig jusson kifeje­zésre a darab mondanivalója. Ezideig még nem tudja milyen darabokat rendez, de az első bemutatónál, a Szentivánéji álomnál is kapott munkát. — Sokat tanultam és első rende­zésemben nagy segítséget ad, hogy résztvettem a Szentiván­éji álom rendezésében. Tájé­kozódást nyertem. Sok hasz­nos megfigyelésre tettem szert. Természetesen majd az önálló munkánál mutathatom meg az én elgondolásaimat. — Valójában nem is színész, hanem rendező. 1950-ben szer­ződött először a budapesti Nemzeti Színházhoz, 53-ban a Néphadsereg Színházhoz ke­rült, egy év múlva Pécsre és három év eredményes munká­ja után most ősszel Egerbe jött. ,Mindenben az újat szereti. Sokat vár az egri színháztól, melynek összeállított műsor­Különben a rendezés mellett szívesen foglalkozik újság­írással, — gyakran felkereste soraival a pécsi rádiót, sőt verseket is szívesen ír — ko­moly ismereteket szerzett franciából, német, angol nyel­ven beszél. XJgy gondoljuk, jó rendezőt kaptunk Csajági János szemé­lyében. Nagy érdeklődéssel várjuk első önálló munkáját. SZEPTEMBER 18: 1810. Chilié függetlenségi napja. 1919. Meggyilkolták Latinka Sándort, a Magyar Tanácsköz­társaság vértanúját, az ellen- forradalmár tisztek. 1882. Született: M. I. Avilov szovjet festő. SZEPTEMBER 19. 1802. Kossuth Lajos születés­napja. 1812, Meghalt: V. K. Muma- tovszkij orosz forradalmár. SZEPTEMBER 20. 1872. Született: Udvary Géza festőművész. Végleg befellegzett az autótolvajoknak Hamburgban egy mérnök olyan készüléket készített, amely vala­mennyi kocsira felszerelhető és amikor erőszakkal próbálja valaki kinyitni a kocsit, megszólal egy sziréna, meggyuladnak a külső és belső lámpák és önműködően el­záródik a gyújtó kontaktus. NVVWWWN FARKAS ANDRÄS: Hajnali zsongás Felsőtárkányban A füstös-színű felhőtakarókat Magasba dobják angyali kezek A késő álomszirma mind lekókkad S minden levélen kis bánat rezeg — Ott-fennt, hunyorgó lelkű csillagokban Rongyos felhők szelíd visszfénye ég, A messziről jött fény bennük kilobban És így még jobban fáj a messzeség — A szellő ébred, most még meg sem mozdul, Nyugtatja csámpás-fürge lábait, A csend már forgolódik, súgja rosszul, Hamis szavakkal: ím, új nap van itt! A fülledt álmok édes csókjain túl Valaki felnyög halkan-hirtelen. Nyöszörgésével még ölelni indul S ijedten látja: párja nincs jelen — A hold lepislog ránk aludt szemekkel, A fázós perctől kissé megriad, De ő már tudja, eljön majd a reggel A törvény, élet meg a sors miatt — És mozdulatlan tükre még a tónak, Éles a képe és személytelen, Nincs foncsorán törés, se csónak, Az árvaságban hogy hibát tegyen — Félig-meddig most minden puszta-dőre. A falu terpedt, józan házai Utcára néznek, nem a hegytetőre, S némák, nem tudnak jót kiáltani. Minden, minthogyha most csak én figyelném, Olyan unalmas és érdektelen, Még egyet fordul tűrt homálya teljén. Hogy később annál pompásabb legyen — Valaki jelt ad a búvó madárnak Nem késik, felkacag, fütyülni kezd, Pajtásai már semmire se várnak, Szavuk van mindenről, mindenkihez. A tó színén sejtelmes csobbanás van, Beléje húll a még nem várt öröm, És zaj nevet a néma mozdulásban Sokat sejtetve és szentségtörőn, A kicsi erdei vasút pöfékel. Az apró gőzös úgy húz felfele, Hogy izzadt füstje elvegyül az éggel, De itt marad még húzó ereje. Mozdulni látszanak a lomha házak, A fák közén már látni udvarok Lábas jószágát; tyúk, kakas komáznak. A falu útja messze kanyarog. Szemem idöben-térben messze téved, Nyugalmat kérne más vidékeken, Vagy visszahívna rég levénült évet, S egyszerre minden-minden idegen. Percnél tovább is buzgón perlekednék, Hiszen a hontalanság fojtogat, Veszekszik bennem a jelen s nemrég, S szavakkal mérek távolságokat, De eljön a nap és mindent egybevégez; Széles vállával áll a hegytetőn. Az én testem hogyan mérném övéhez? Vagyok csak úgy s ő van nevettetőn — Amíg így a földről égre lesve várnám, Hogy futni hívjon gyarló szégyenem, A lomb közt fény kacag nekem szivárványt, Hogy a szívemre rögtön feltegyem. Egri Vörös Csillag: Szeptember 17—18: Gerol- steini kaland. Szeptember 19—25: Csoda­csatár. Egri Bródy: Szeptember 17—18: Papa, mama, feleségem meg én. Szeptember 19—23: Két sirály. Gyöngyösi Puskin: Szeptember 18: Egy kerék­páros halála. Szeptember 19—23: A köte­kedő Lia. Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 18: Csodacsa­tár. Szeptember 19—25: Gerol- steini kaland. Hatvani Vörös Csillag: Szeptember 17—18: Aida. Szeptember 19—25: Nagy- rozsdási eset. Hatvani Kossuth: Szeptember 17—18: Szöke­vények. Szeptember 19—22: Gyil­kosság a Dante utcában. Füzesabony; Szeptember 17—19: Utak és sorsok. Heves; Szeptember 17—19: Játék az életért. Pétervására: Szeptember 17—18: Csíny- tevő. 0 <5 © 0 O 'C'C'O Ő'O ö©'© 0 ^troű'ö műsora: Szeptember 18, szerda: Abasár este 8 órakor: A mosoly országa. Szeptember 19, csütörtök: Nincs előadás. Szeptember 20, péntek: | Egerben 19.30 órakor: Szent­ivánéji álom, (Gárdonyi Géza bérlet). Szeptember 21, szombat: Egerben 19.30 órakor: Szent­ivánéji álom. (Madách Imre bérlet). Szeptember 22, vasárnap: Egerber 19.30 órakor: Szent­ivánéji álom. (Bérletszünet). A világ legla$8Úbb< járatú repülőgépe „Méhecske“ névvel elkészült a Szovjetunióban a világ leglassúbb járatú kisrepülőgépe. Uránként 50 kilométeres sebességgel is a leve­gőben tarthatja magát. Rendelte­tése légifelvételek készítése és életmentés. FILM! A NAGYROZSDÁSI ESET „Egyszer volt Magyaroszá- gon olyan miniszter, aki nem létezett és mégis mindent el­intézett” — ezekkel a szavak­kal zárul és erről is szól az új magyar film. Olyan minisz­terről szól, akiről azt hiszik, hogy hús-vér miniszter, köz­ben hús-vér-bor ellenőr. Aki kocsival száll ki Kisrozsdásra ellenőrizni és Nagyrozsdásra csak pár percre, pihenőként tér be és ebből keveredik a nagy félreértés. Evek óta vergődünk, szín­padon, nyomtatásban és fil­men az újtípusú, a szocializ­mus igenlése mellett is éles, bátor, kacagtató, maró szatíra, nem könnyű gondjával. Most ezt sikernek tekinthetjük. Nemzetközi sikert aratott, meghódította Karlovy-V ary- ban a filmfesztivál első fő­díját, — egy előző filmünk és most íme, itt van egy újabb filmszatíra. Mélységben, hu­morgazdagságban nem éri el a Hannibál tanár urat, de nem egy jelenetében eléri annak színvonalát. A forgatókönyv írója: Gyárfás Miklós, rende­zője: Kalmár László Kossuth- díjas. Főszereplői: Páger An­tal, Zenthe Ferenc, Sinkovits Imre, Zilahy Hédi. Bemuta­tásra kerül a hatvani Vörös Csillagban szeptember 19—25. között. HaiLOTTfl-EMÖR? ... hogy egy vonat mozdonyve­zető nélkül közlekedhet? Párizsban kísérletképpen egy villanymoz­donyból és négy vasúti kocsiból álló vonatot rövidhullámú adóké­szülékkel irányítottak. A moz­dony a rádión leadott parancsra elindult, fokozatosan felgyorsulva elérte az óránkénti 140 km sebes­séget, majd lefékezett, megállt. ... hogy az amerikai kontinen­sen 11 éves a legfiatalabb anya ? Az amerikai Little Rock város kórházában Rivesin Curtis egy 11 éves lány egészséges fiúgyermek­nek adott életet. Az újszülött nor­málisan kifejlődött, három kiló súlyú. ... hogy New Yorkban nemrég életbiztosítási társaság alakult ki­zárólag kutyák biztosítására? A társaság hathónapostól kilencéves kutyák biztosítását vállalja, azzal, az egyetlen kikötéssel, hogy a biz­tosítási díj nem haladhatja túl az ötezer dollárt. ... hogy Shirley Temple leány­kája is színésztehetség? A > négy­éves gyermekről filmszakértők megállapították, hogy ugyanolyan tehetséges, mint anyja volt gyer­mekkorában. A kislány most ké­szül első főszerepére. ... hogy 31.3 milliárd tonna olajtartalékkal rendelkezik a vi­lág? Tehát nem igaz az, hogy az olajkészletek kimerülőfélben van­nak. Az elmúlt év végén is több lelőhelyre bukkanlak. ... hogy a világ legöregebb fája körülbelül ötezer éves, magassága 22, törzsének kerülete 47, koroná­jának kerülete 145 méter? El a Kelet-Afrikai Tanganyikában. / VWVNAAA GYURKÓ GÉZA: Egy utazás, mégha viszonylag nem is tart sokáig, az úgynevezett nagy élmény mellett számos olyan apró, ked­ves kis eseményt tartogat az utazó számára, amelyek leg­alább olyan feledhetetlenek összességükben, mint maga az egész út, a „nagy élmény”. Nem túlzás talán, ha azt mon­dom, hogy ezek a kis élmény mozaikok jelentik a fűszert, a sót, a borsot, amely nélkül ízetlenné, üressé válna minden szépség, minden újdonság, — az egész nagy élmény. Most ezekből a fűszerekből, a „sóból és a borsból” akarok átad­ni az olvasónak egy csokorra valót. A távolságról már írtam, s már arról is szó volt, hogy itt egész meghökkentő fogalmaik vannak az embereknek a „messzé”-ről. Budapest alatt: ez annyit jelent, hogy 30—40 kilométer, — maximum. Itt Moszkva alatt: legalább 200 kilométer. Nemrégen jelent meg egy térkép „Moszkva és környéke” címmel. A térkép 500 kilométer sugarú kört ölel fel. Megkérdezte tőlem egy orosz ismerősöm, hogy Lenin- grádba elmegyünk-e? Sajnos, nincs időnk rá, meg elég mesz- sze is van — válaszoltam, mert valóban szívesen elmentem volna ebbe a csodálatosan szép városba. „Messze? — cso­dálkozott rám ismerősöm. — Hogy volna messze, hisz oda- vissza csak 1200 kilométer!” S őszinte megdöbbenés lát­szott az arcán, hogy nekem már ez is messze van. XXX A Nyugati pályaudvarról in­dultunk el, — reggel. Több volt a részeg, mint az utas. Amikor elhagytuk a magyar határt, első dolgunk az volt, hogy valamelyik állomáson felhajtunk legalább egy ku­pica vodkát. Sehol nem talál­tunk. Lembergben, amelynek akkora a pályaudvara, hogy vetekszik bármelyik hazai pá­lyaudvarral, sehol nem lehe­tett alkoholt kapni. S ez így van mindenütt a Szovjetunió­ban. Állomáson tessék hűsítő­italt, esetleg sört inni! xxx A részegekkel szemben különben is eléggé keményen járnak el. Felült mellém a moszkvai trolin egy férfi, csak úgy dőlt belőle a pá­linka. Ezt még valahogy el­nézték neki, de amikor ba­rátságáról akart engem biz­tosítani, a kalauz a két meg­álló között lecsengette a tro­lit, s egyből kitette a szűrét. Szerencséje volt, nem látta meg a rendőr. Ha meglátja? Részegen elkövetett közbot­rányokozás címén 15 napi el­zárás, kopaszra nyírás, s ut­caseprő munka a büntetés. De ugyanez a taksa, ha va­laki részegen otthon megveri a feleségét, vagy ha mond­juk, alaptalanul rágalmazza a szomszédját. Elég drákói intézkedés ez, de ma már mind kevesebb szükség van rá, mert meghozta a hatását. Mi lenne, ha ezt nálunk is bevezetnék? Még rágon­dolni is rossz! XXX Udvariasak, kedvesek és közvetlenek a szovjet embe­rek. S ezt nem valamiféle szemináriumon tanulták, ha­nem az orosz lélek velejárója. Brianszkban, a vasútállomás postáján egy 60 év körüli öregasszony akarta erőszak­kal átadni nekem a jjelyét, mert hogy én vendég vagyok. Moszkvában kézről-kézre ad­tak az emberek, s egyikük egészen elkísért utam végcél­jáig, pedig épp a város másik pontján lett volna dolga. Éj­jel kétóra tájt a villamos ve­zetője, vagy négyszázméterrel a megálló előtt állította meg a villamost, mert onnan köze­lebb volt az út a szállóhoz, sőt még le is szállt, hogy meg­mutassa, merre forduljak a mellékutcából. XXX Éjjel 1 óra. Vidám karnevál a Lenin stadionban. Vége a V1T pompázatos záróünnepé­lyének, most táncol, mulat a több, mint százezer ember. Nézem a forgatagot, nem messze tőlem karcsú, nagyon érdekes arcú, hosszúhajú nő álldogál. Ö is a táncolókat né­zi. Merész elhatározás, meg­hajlás, s a következő pillanat­ban már ott siklunk a többi pár között a délamerikai tan­gó ütemére. Felszedett orosz tudásom segítségével beszél­getni próbálok. A nő nevet — retteneteseket mondhattam — s megpróbál németül szólni hozzám. No, az már valami­vel jobban megy. így aztán hol németül, hol oroszul el­beszélgetünk. Jó félóra telik már el, aztán a karórájára néz és bocsánatot kér, hogy el kell mennie, de hajnalban kel, utazik Leningrádba. — Minek? — kérdeztem kí­váncsian. — Próbálni — mondja és kedvesen rám mosolyog. Nem értem, miért kell egy próba miatt pont Leningrád­ba utazni. — A Lenin filmstúdióba fil­mezek — teszi hozzá magyará- zólag és még egyszer, most már tagolva megmondja a ne­vét: Klara Lucsko! Most ismertem csak fel, most értem, miért volt egy kicsit ismerős előttem. De most eredeti hajával „játszott?' a filmen, a nálunk is nagy si­kert aratott Vízkereszt-ben, azonban fekete volt a haja. Ó én ökör! Itt volt a kezeim kö­zött egy teljes félórán át a ragyogó interjú alany, s én, ahelyett, hogy valami értel­mes dologról beszéltem volna vele, a lábát tapostam és a szemét dicsértem. Nem baj, legalább elmondhatom, hogy egy világhírű filmszínésznő is meghallgatta már udvarláso­mat. XXX Csodálatos nyelv alakult ki a VIT ideje alatt. Hogy milyen? Ideírok egyetlen mondatot, amit a GUM-ban. a központi áruházban volt szerencsém hallani és meg­jegyezni: — Madmoiselle davaj eine kölni. Vifiel rubel? Gracia... gracia gyevuska... nagyon köszönöm... Az illető magyar kollegám remekelt! Megértette magát, kölnit vásárolt és megtanult valamit: hogy voltaképpen neki hihetetlen jó nyelvér­zéke van. A Tretyakov képtárban ál­landóan ott járt mögöttünk egy alacsony, szénfekete ha­jú, ferdeszemű kislány. Fel­tűnt ez a nagy ragaszkodás a csoportunkhoz és a tolmács útján megszólítottam, hogy nem akar-e valamit tőlünk. A kislány Je- csin-csin, 23 éves, pekingi orvostanhallga­tó. Perfekt beszél magyarul, még a kiejtése is tökéletes Pesten tanult évekig. Ez a VIT, ez Moszkva! Kínai lány magyarúl beszél a Szov­jetunióban. Hát van távolság a világon? A divat. Essék erről is né­hány szó, bár nem vagyok, s előreláthatólag nem is leszek soha divatszakértő. Az átlagos moszkvai női divat, de a férfi is, jó 15 évvel van mögöttünk. Az átlagos! Mert itt is látni nagyon sok, a mi fogalmaink szerint is elegáns nőt, vagy férfit. Mintha csak a buda­pesti Váci utca öltöztette vol­na fel őket. Kievben már alig van különbség a női divatban, de a férfiak öltözködése ott is meglehetős ósdi. Hozzá kell tennem, hogy mindez együtt mégis sokkal szebb és ízlésesebb, mint amit volt szerencsém látni a nyu­gati delegációk férfiainál. Rövid, háromgombos, egészen szűk zakó, ugyancsak egészen szűk, felhajtó nélküli nadrág, hegyesórrú, kicsit kopottas színű cipő, rövid előrefésült haj, s egy ujjnyi széles, az ál­hegyen végigfutó körszakái. Leírva is csúnya, — de látni? Nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy a mértéktartó ele­ganciát a brazilok mellett a magyarok képviselték a kül­földiek között Moszkvában. Kis csokrot ígértem a „sóból és a borsból”. Nem azért, mert csak kis csokorra való gyűlt össze. Egész újságot össze lehetne írni ezekből a kis élményekből, de úgy gon­dolom, ízelítőnek ennyi is elegendő. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents