Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-11 / 72. szám

1957. szeptember 11. szerda

NÉPŰJSAG

5

SPEKULÁLÓ KOFÁK NYOMÁBAN

MI újság a piacon

MOST MÁÉ később hajna- lodik. Félöt felé, mikor a csípős reggelen kimentem az utcára, még csak az ég alján derengett valami világos csík, jelezve, hogy nemsokára itt a a reggel, egy új nap köszönt a városra örömökkel és sajnos ami evvel jár, bosszúságokkal is.

Ezen a kora hajnalon, az álomtól kábultan megyek a néptelen utcán arra felé, ahol Eger hatalmas gyomráról gondoskodnak és ahol — sajnos ez így van már — ilyenkor néhá- nyan összefognak azért, hogy a napi örömök mellé a megfelelő bosszúság adagot is biztosítsák.

Az egri piacról lesz szó.

Elöljáróban tudniillik any- nyit, hogy nálunk, ami a mezőgazdasági termékeket illeti, teljes szabad kereskedelem van, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenki annyiért adja portékáját, amennyiért akarja. Ez a rendelkezés, ha valaki történetesen piaci árus, igen jó, de a többség sajnos, csak egyszerű vásárlónak született és helyes rendelkezés üde, helyes rendelkezés oda, néha a saját bőrén kell, hogy érezze, hogy itt valami nincsen rendben. Hogy pontosabban mi az, azt az egyszerű fogyasztó halandó csak sejti és hogy ezt a sejtelmet igazoljam vagy elvessem, azért keltem fel ebben a szokatlan időben és a hűvös pirkadatban megálltam az éledező piac egy sarkában, abban a reményben, hogy sikerül bepillantást nyernem ebbe a titokzatos világba.

A térre torkolló utcákban egymás után jelennek meg az áruval megrakott szekerek, vagy felpakolt biciklik és targoncák, melyeken a termelők hozzák be áruikat, hogy átadják a gyümölcs-zöldség kereskedelemmel hivatalosan foglalkozóknak terményeiket, öreg, mezítlábos parasztnéni- kék talpa csattog a hűvös kövezeten. ök hátiputtonyokban hordják az őszibarackot és szőlőt.

A piaci árusok, — akiket, miután a köznyelv is így nevezi a jövőben, kofáknak hívunk — türelmesen várnak üres standjaikon.

És amikor egy-egy termelő megjelenik, megindul felé néhány kofa és megkezdődik az alku.

— Mit hozott néném? — ez a köszönés.

— Egy kis barackot lelkem — hangzik a felelet és a barátságos szavak ellenére ellenségesen méregetik egymást, úgy, mint amikor a hadviselő felek egymás erejét szeretnék meglátni.

— Csúnya a portékája — fitymál a kofa a kosárban lévő barackok között, de nem tágít.

— Ez magának csúnya? — sértődik a „néném”, de ő is marad, mert ezek csak az elő- csatározások.

— Nem bánom, oszt mit kér érte? — szól most már a konkrét üzleti ajánlat.

— 5 forint lelkem — így a „néném”.

Nem akarom szószerint elismételni az ezután következő nem éppen udvarias, sokszor nyomdafestéket nem tűrő alkudozást. A végén a dolog úgy történt, ahogy ez már lenni szokott és megegyeztek 4 forintban kilónként és evvel a dolog a lovagiasság szabályai szerint el is lett intézve.

PERSZE A DOLOG nem mindig ilyen egyszerű. Előfordul az is, hogy két kofa kartársnő egy-egy olcsóbb termelőn csúnyán összevesz és ilyenkor az előző eset ellenkezője alakul ki, ugyanis a termelő már odaadná az áruját olcsóbban is, de a civakodó árusok ráígérnek az árra és egy szabályos kis árverést rögtönöznek. Ilyenkor persze önmaguk verik fel az árat, de a kereskedelem örök törvényei szerint ennek az adóját nem ők fizetik meg, hanem ön, tisztelt olvasó, aki ebben az időben még békésen alszik a? ágyában és nem is sejti, hogy milyen késhegyre menő harc folyik itt az ön zsebére.

így valahogyan folyik az előkészület a piacra, avval tarkítva, hogy egyes kofák az itt felvásárolt árukat kocsira rakják és elindulnak ismeretlen rendeltetésük felé, hogy talán Egercsehiben kössenek ki, ahol

kisebb a konkurencia, tehát nagyobb a lehetőség.

Közben lassan kivilágosodik, az alkuk befejeződnek és a szűk kis utcában feltűnnek az első koránkelő háziasszonyok, összehúzott balonkabátban, egyik kezükben üres szatyrot lobogtatva, másik kezükben éberen szorongatva kis pénztárcájukat.

És ekkor csodákat láthat az ember.

De ezeket a csodákat most már konkréten mesélem el.

Kaszár Mihályné és özv. Nagy Dezsőné, aki reggel még ádázul veszekedtek az árun, most már teljes egyetértéssel és 50—60 százalékos felárral árulnak zsúfolt pultjaik mögül.

Oraveczné, aki reggel igen jó boltot kötött, mert egy termelőtől 3.50-ért sikerült megvenni egy kosár mosolygós őszibarackot, most minden arra járót megszólít:

— Tessék kis nagysága, ebből a szép barackból, olcsón adom.

És ha a vevőjelölt megkérdi, hogy mennyi a barack, Oraveczné szemrebbenés nélkül feleli, hogy potom 7 forint az ára, ami szinte ajándék.

Turcsányiné karfiolja röpke két óra alatt 3 forintot drágult.

Na aztán itt vannak az úgynevezett őstermelők, akiknek igazolványuk jogot biztosít ahhoz, hogy saját terményeiket árusítsák. Ézek között is van néhány talpraesett üzlet- asszony, aki a többi termelőtől felvásárolja az árut és mint saját terményét adja tovább, természetesen megfelelő haszon mellett. Ezek ellen a rendőrség kíméletlen harcot indított és hogy ez a harc nem játék, arról bárki kérdezze meg Varga Bernáthé úgynevezett őstermelőt, aki 600 négyszögöl földjéről naponta 4—5 mázsa fejtett babot szállított az egri és környező piacokra.

LEHETNE MÉG folytatni a példákat nagyon sokáig, de ennek nem sok értelme lenne. Inkább azon kell gondolkozni, hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton segíteni. Szinte

önként kínálkozik a megoldás. Ha már semmiféle árszabályozó módszert nem lehet alkalmazni, az állami kereskedelemnek kellene a piacon az árkialakító tevékenységet végezni. Az állami kereskedelemnek kellene felvenni a versenyt a spekulánsok hadával és ügyes árpolitikával letörni az árakat. így volna ez természetes, de itt sem megy minden rendben. Csak egy példa.

A piacon van egy földművesszövetkezeti felvásárló telep, mely ebben a hatalmas forgatagban olyan, mint egy oázis, csendes, mint egy hullaház, bent csak a felvásárló és adminisztrátor sóhajtozása zavarja meg az ünnepi csendet. Vájjon mi az oka, hogy nem téved ide senki? Talán a termelők boj kottái ták az állami szektort? Erről szó sincs. Az ok ott lóg a telep ajtaján és fennen hirdeti, hogy amíg a kofák teszem azt, egy kiló zöldpaprikáért 1—1.20-at ígérnek, addig itt bármelyik termelőnek joga van 60 fillérért eladni paprikáját,

Ezt még csak meg lehetne magyarázni, de azt már nehezebben, hogy hogyan lesz ugyanennek a paprikának az ára a szomszédos állami standon két forint, nem beszélve arról, hogy a szerencsétlen paprikán látszik, hogy hosszú utat tett meg, mely alatt megöregedett, megráncosodott és belepte a por.

Csak azt nem tudtam megérteni, hogy az emberek miért nem tolongtak a stand előtt.

AZT HISZEM, amit elmondtam, már elég elgondolkoztató ahhoz, hogy az illetékesek valami megoldást próbáljanak találni. Ha egyenlőre mást nem is, de a hajnali órákban fokozottabb ellenőrzések megtartásával megakadályozni azt, hogy egyesek illetéktelen haszonra tehessenek szert. A másik út, hogy az állami felvásárlás tűrhetetlen voltát, agyonszervezését és agyba-főbe adminisztrálását megszüntetni és ténylegesen kereskedni.

HERBST FERENC

Emlék a szünidőről

Megkezdődött a tanítás. Az úttörőtáborok lakói már az iskola padjaiban ülnek, de még sok szó esik a nyári tábori élet szépségeiről. Hogy is volt csak...?...

Készül Heves megye mezőgazdaságának 15 éves távlati fejlesztési terve

Az úttörők érdekes életet éltek a festőién szép bükki erdőben. A tábornak rádiófelszerelése is volt, s a rövidhullámú adóvevő segítségével tartották a kapcsolatot Egerrel,

Pénteken Egerben a Heves megyei tanács épületében a megye kutató intézeteinek és a mezőgazdasági igazgatóságnak szakemberei üléseztek, hogy megbeszéljék miképpen készítsék el a megye mező- gazdaságának 15 éves távlati tervét. A szakbizottság tagjai -előtt húsz évig visszamenőleg ismertették a városok és járások szőlő, gyümölcs és növénytermesztésének alakulását, valamint az állatállomány fejlődését. Figyelembe vették az elmúlt két évtizedben kialakult időjárást is.

Az elmúlt húsz év statisztikai adatai szerint legégetőbb tennivaló a megye 900 éves szőlőkultúrájánál van. A több mint harmincezer hdldnyi szőlő az elmúlt évek sokszor hibás gazdaságpolitikája miatt sokat romlott. Csupán Eger környékére öt és félmillió ■oltványra és majdnem ugyar.r ennyi karóra lenne szükség sürgősen, hogy a következő ■években a tőkehiányt pótolni lehesen. Megyei viszonylatban •ez a szám többszörösére rúg. Éppen ezért a tervezésben elsősorban arra törekednek, hogy a Gyöngyös és Egervi- déki borvidék visszanyerje jó hírnevét, a szőlők felújításával, a termésátlagok növelésével, új szőlők telepítésével. Az értekezleten kiderült, hogy Gyöngyös határában sok olyan terület van, amelyen két-há- romszáz évvel ezelőtt kiváló minőségű szőlő termett, s ezek a területek jelenleg parlagon hevernek.

A szakbizottság tagjai nagy

gondot fordítanak a belterje- sebb gazdálkodásra való áttérésre, az állatállomány minőségi és számszerű növelésére, mert például a szarvasmarhaállomány száma 1935-höz viszonyítva, majdnem a felére csökkent.

A szakbizottság tagjai közül többen bírálták a jelenlegi megyei gazdaságpolitikát is, emellett igen sok hasznos tanáccsal, javaslattal látták el,

az igazgatás szakembereit, vezetőit. Végül megállapodtak abban, hogy figyelembe véve az elmúlt húsz év tapasztala- tait, a helyi viszonyoknak megfelelően, olyan reális tervet készítenek, melynek megvalósítása minden termelőnek érdeke lesz és 1975-re Heves megye mezőgazdasága, szőlészete, növénytermesztése és állattenyésztése soha nem látott magas színvonalat ér el.

Húsz mezőgazdasági kiállításJ volt a megyében

Vasárnap mozgalmas napja volt húsz megyei községnek. Ezen a napon, ezekben a falvakban mezőgazdasági kiállításokat rendeztek. Igen jól sikerült a kiállítás Makiáron, ahol a központi általános iskola öt nagytermében mutatták be az ezévi termés legjobb eredményeit. Ilyen esemény még nem volt a felszabadulás óta ebben a községben. Szűcs József, nyolcholdas egyéni termelő, a falu gazdáinak rendezett közös

(} t) ii múl ei fa c) ltvánif okát az állami gazdaságok faiskoláiban kizootlcnűl rendelhet, vásárolhat!

Szállítás utánvéttel:

Alsótekercsi Á. G. Balatonvilágos Bárdibükki Á. G.

Bárdibükk

Cegléd-Csemői Á. G.

Cegléd

Csányi A. G.

Csány

Donioszlói A. G.

Gyöngyös Helvéciái Á. G.

Helvécia

Kápolnapusztai Ä. G.

Balatonmagyaród

Mezőhegyes! Á. G. Mezőhegyes Nagymágocsi Á. G. Nagymágocs Nagymezői Á. G. Fehérgyarmat Nagymickolci Á. G. Miskolc, Hunyadi u. 5. Nyírtelki Á. G. Nyírtelek

Törökbálinti Á. G.

Törökbálint Zalaszentgróti Ä. G.

Zalaszentgrót

(T

Közületek megrendeléseit az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája intézi, Budapest, V. kér., Kossuth Lajos tér 11.

Telefon: 113—OOÖ.j Mellékállomás : 16—28.

Külön árajánlat, felvilágosítás.

Árjegyzéket, kívánságra bármelyik gazdaság díjmentesen küld!

ebéden a következőket mondotta:

Ez a nap történelmi forduló? a község dolgozó parasztjai részéről. A múlt években ilyen eseményektől az egyéniparasztok távol tartották magukat,* nem vettek részt a gyűlése-? ken, kiállításokon. Ezen a napon az egyéni termelők valósággal versenyeztek azért, hogy melyikük tud szebb,? jobb, idei termést bemutatni a] kiállításon a falu lakóinak.] Erre a kiállításra eljöttek a? szomszéd községből, Kere-] csend dolgozó parasztjainak? képviselői is. A látottak alapján így nyilatkoztak:

„Sokat tanultunk a makiári < parasztoktól, a belterjes gazdálkodás szempontjából, me-; lyet a jövőben mi is meg fo-; gunk valósítani”. — mondot-J ták Kerecsend dolgozó parasztjai.

Jól sikerült kiállítás volt? még Párádon, Viszneken, Adá-? csőn, Boconádon és még ezen-? kívül 15 községben, ahol részt-? vettek az állami gazdaságok? és termelőszövetkezetek is, és] a látogatóknak az volt a vé-] leményük, hogy a nagyüzemi* gazdálkodás terméseredményei* mind a kenyér, mind a takar-* mánygabonákban, túlszárnyal-? ja az egyéni gazdák termésát-] lagait. A kiállított állatállo-] mány közül ugyancsak szeb-] bek voltak, a szocialista nagy-? üzemi gazdaságok tenyészálla-? tai. ?

A jövő vasárnap ismét tíz] községben tartanak a megyei területén ilyen szemléltető) mezőgazdasági kiállításokat.

(Készéi)

Tamásfalvi Zsuzsanna is az úttörőtábor lakója volt. Ö a felsőtárkányi vasútüzemnél teljesített szolgálatot. „Komoly” beosztása volt. A forgalmat irányította.

Havasi Imre a jegyvizsgálók közül is a legfiatalabb. Még csak 14 éves, de azért nagy ügybuzgalommal árusítja a menetjegyeket, lukasztgatja azokat, és természetesen szedi a pénzt is.

Sátorbontás a j munkásőr táborban!

Szombaton délután harmo-t niikaszót vitt a szél a síkfő-; kúti völgyben. A hegyoldalon} fegyvertisztogató, beszélgető,} sátorbontó csoportok tanyáz-J tak. Vége a táborozásnak, aj pétervásári járás munkásőrei« hazakészülődtek. Még felele-j venítik a heti kiképzés legiz-« galmasabb eseményeit, egy-J egy jól sikerült harcászat em-i lékét, de a beszéd témája} már; mi van otthon? Lema-} radtak-e a munkában míg ők} itt táboroztak, mi a hír a falu-} ban, erről faggatják a hozzá-5 »tartozókat, ismerősöket. }

Ünnepi a hangulat. Estére 3 a tó partján tábortűz lobog.} Körülötte alig fémek a kirán-3 dulók, a szomszéd községből! idesereglett kíváncsiskodók, s! a búcsúestjüket tartó munkás-} őrök. }

Éjszakába nyúlott az idő,} mire felkapaszkodtak a teher-} autókra, s a kocsikaraván el-} indult a pétervásári járás fal-} vai felé, vitte haza a kikép-3 zett munkásőröket. }

Leleplezték az 3 árdrágítókat

A Heves megyei Állami Ke-3 reskedelmi Felügyelőség dől- • gotzói komoly erőfeszítéseket* tesznek, hogy idejében leiep-* lezzék a burkolt árdrágítókat.} Ennek érdekében az elmúlt} négy hét alatt száz állami,} szövetkezeti és magánkeres-} kedelemben végeztek ellenőr-} zéseket, illetve próbavásárlá-} sokat. Az ellenőrzések alkal-} mával 22 helyen észleltek ki-« sebb-nagyobb árdrágítást. Eb-! bői tizenegy magánkereske-* dőé volt. Ezekre a burkolt ár-3 drágítókra összesen 5.100 fo-* rint pénzbüntetést szabtak ki. j Kétszáz forintra büntették dr.} Petri Kállmánné egri trafikost,] aki a 42 filléres levélboritékot} két forintért, az 1.60 forintos} cigarettaszipkákat pedig 6.50} forintért adta. Hasonló árdrá-j gítást követett el Borza Ká-} rolyné egri trafikos is, akit! ugyancsak kétszáz forintra! büntettek az első alkalommal.!

A kereskedelmi felügyelőség; dolgozói a jövőben, szigorúan; fogják büntetni mindazokat,! a kereskedelmi alkalmazottá-! kát, magánkereskedőket, akik! bármiféle visszaélést követnek! el és ilyen módon akarják! megrövidíteni a dolgozókat. !

Ébresztőt fúj a kürtös a fel- sőtárkányi úttörőtáborban, s az álmos fejek kibújnak a kis sátrakból...