Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-28 / 68. szám
2 NÉPŰJSAG 1957. augusztus 38. szerda A PROPAGANDISTÁKÉ A SZÓ ... Régi név, új fogalom TVeuada. Ki nem ismeri a mostani felnőtt generációból-L ’ ezt- a nevet? Aki pengős, vagy tízfilléres cowboy- regényt olvasott, az mindenképp. Ez az északamerikai st- vatag, s a hasonnevű állam bevonult, ha nem is a világ- irodalomba, (mert ott sok keresni valója nincs) de mindenesetre az átlagember tudatába. Ez a sivatag most megelégelte talmi ponyvadicsőségét, s új „bevonulásra” készül: nagyravágyóan most az atomfizika történetének egyik fejezete akar lenni. Hozzá kell tennünk, hogy szándékának nem sok akadálya van, hisz most robbantották fel a 13. (már csak számmal lehet írni, mert betűvel hosszú lenne) úgynevezett kísérleti atombombát. Mi, egyszerű ponyvaolvasó emberek kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a nevedai sivatag, hogy Nevada állam megszűnt a cowboyok világa lenni, itt nem sombreros marhapásztorok lovagolnak coltot rázva, lasz- szót pörgetve, hanem protonok és neutronok, sőt neutrínók robognak ide-oda, s ennek következtében ez a sivatag valóban bevonult az atomfizika történetébe, lm ismét szegényebbek lettünk a romantika világának egy darabjával, de legalább tudjuk, hogy nem a colttal, nem a „hagyományos fegyverzettel” lehet ölni a legkönnyebben... Mert fejlődik az öles tudománya is, mindaddig, amíg az új tudósok is be nem vonulnak, — vagy a fegyházba, vagy zárt intézetbe. «justicia szeme Li enri Alleg, a betiltott algériai kommunista lap igaz- gatója vádat emelt a rajta elkövetett kínzások miatt. A kínzásokat az „emberi szabadságojogok védelmében” a francia rendőrség követte el. Henri azonban nem hagyta magát, s mivel Franciaország, s azon belül Algéria jogállam, most feljelentést tett kínzóival szemben. Mint mondottuk Franciaország jogállam, s ezek után érthető, hogy ha egy Henri Allegnek, egy kommunistának joga van panaszkodni, akkor az államnak is joga van panaszt tenni ez ellen a kommunista ellen, — saját magánál. Meg is tette: Henri Alleg ellen feloszlatott egyesület újászervezése és az állam biztonsága elleni bűncselekmények vádjával eljárást indítottak. Justicia félszeme be van kötve — érthető szimbólum ez. De Franciaországban letépték a kötést! Minek? Ott egyenesen kiverték Justicia istenasszony szemét. Biztos, ami biztos. (látó) KÜLPOLItTkA—^SOROKBAN Már több, mint 10 éve, hogy amikor a nyár búcsúzni kezd tőlünk, s az iskolák kinyitják kapuikat, a párt is megkezdi az oktatási évet és a párttagon:, pártonkívüliek ezreit oktatja a marxizmus-leninizmus igazságára. így van ez most is, s így van megyénkben is. A pártszervezetek már kiválogatták a legjobb propagandistákat, s most állítják össze a hallgatóság névsorát. A jó propagandista mindkét névsorban szerepel: a felsőfokon mint hallgató, az alsóbb fokon, mint oktató. így van ez rendjén: hogy valaki tanítani tudjon, tanulnia kell. Tanulni kell mindenkinek, új és régi párttagoknak, fiataloknak és öregeknek, vezetőállásban lévőknek, s a munkásnak egyaránt. Tanulni kell, mert erre is figyelmeztetnek bennünket az októberi események. Hogy nem ismertük fel idejében a revízionizmust, hogy csak későn ismertük fel az ellenforradalom manővereit, ez még az árulás mellett is azt jelenti, hogy népi tanulmányoztuk elég alaposan a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, de keveset foglalkoztunk a Magyar Tanács- köztársaság rövid, de dicső napjaival is. Akik végigélték az 1919-es ellenforradalmat, hamar felismerték a párhuzamot, de akik nem ismerték, vagy rosszúl ismerték ennek az időszaknak politikai harcait, ellenforradlmi taktikáit, azoknak nehezen ment ez a felismerés. Ma sokszor találkozunk olyan nézettel, hogy mit ér az elmélet, ha nem volt fegyver, amivel vissza lehetett lőni. Nos, most van fegyver, de az nem pótolja az elméletet. Sok még a tévelygő párttag és pártonkívüli, sokan vannak még a kommunisták között is, akik éppen az októberi események miatt nem látják az oktatás igazi értelmét. Pedig ha valaha szükség volt az oktatásra, a párttagok és pártonkívüliek nevelésére, akkor most igazán nagy szükség van rá. Ezekről a problémákról beszélgettünk az oktatás előkészítése közben két hatvani propagandistával: BARTOS IMRE 49 éves, s a hatvani Bajza Gimnázium igazgatója. Jó pedagógusnak ismerik a megyében. 1945-től párttag. — Én 1948-tól Kezdve vagyok propagandista — meséli. — Ettől kezdve vezetek sze mináriumot. Főleg pedagógusokat oktattam, s azokat oktatok ezután is. Itt persze sokkal igényesebbnek kell lenni, hiszen művelt emberek oktatásé - ról van szó. Az elmúlt évben filozófiát tanítottam. Ugv tudom, ebben az évben is ez lesz a feladatom. Az októberi események sok embert megrendítetek eiveik ben, világnézetükben. De nagyon büszke vagyok arra, hogy a hatvani diákok és pedagógusok nem vettek részt ellenforradalmi megmozdulásokban. A legfontosabb feladatunk a marxista világnézet megszilárdítása. Az elmúlt időkben voltak hibák, de ezt nem lehet a marxizmus-leninizmus számlájára írni. Olyan ez. mint például egy kémia kísérlet közben valami felrobban. Ebben nem a kémia, mint tudomány a hibás, hanem azok, akik a vegyszereket keverték. Rosz- szul csinálták. így volt ez nálunk is a szocializmus építésében. Sokunknak fáj. hogy mást tanítottunk a szemináriumokon és másként cselekedtünk. Dehát a vezetők hibájáért nem lehet elítélni a marxizmust, mint tudományt. Erről is meg kell győzni az elkövetkező évben a hallgatókat. Én bízom benne, hogy sikerülni fog. HATVANI JANOS a MÁV dolgozója, a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Harmincnyele éves. (3 is 1943- től tagja a pártnak. Egy hónapos pártiskolát végzett, s 1949-től dolgozik, mint propagandista. — Eddig körülbelül kétszáz elvtársat oktattam. Két évig az SZKP történetével foglalkoztunk. 1953-ig elmondhatjuk, hogy helyes volt oktatásunk, de 53-tól már elszakadt az élettől. Elvileg minden jó volt, de a tettek mást mutattak. Az ellenforradalom pedig nagyon megkavarta az embereket. Az oktatás nehéz lesz, s ezért jól fel kell készülni a propagandistáknak. s azoknak is, akik majd felsőbb fokon bennünket is oktatnak. Sok lesz a probléma, sok lesz a kérdés, Vasárnap kettős ünnep volt Egerben. E napon rendeüte meg a Szakszervezetek megyei Tanácsa a Heves megyei szak- szervezeti napot, s ugyancsak e napon avatott csapatzászlót, tartott névadó ünnepséget az egri járási és városi munkásőrség zászlóalja. Tizenegy órakor a stadion zöld gyepén fegyelmezett, egyenes sorokban állt fel az egri, járási városi munkásőr zászlóalj, a vendég hatvani járási városi munkásőr zászlóalj Czibolya László, Hort, Daragó István, Novaj, Zólyomi László és Nagy István, Boldog: Levelüket, illetve kérelmüket lapunkban közöltük. Kormos Vilmos, Balaton: írását augusztus 31-i számunkban közöljük. Eger II. Téglagyár dolgozói: Hozzánk eljuttatott tiltakozásukat következő számunkban közöljük. Hajnalodik. Fátyol üli meg a tájat, s a ködben, mint valami zöldtestű szörnyeteg rohan, megállás nélkül rohan előre a vonat a végtelen orosz síkságon. Ülök az átalakítható ágy szélén s előttem a felejthetetlen napok ígéretével kicsit összeszorult szívvel, — hátratekintek. Oda, ahonnan a vonat elindult, túl a Kárpátokon, a Tiszán... Mint csöpp gyerek, ki először indul világot felfelfedező útra anyja öléből, úgy indultam én el majd harmincéves fejjel, életem- ban először a határon túlra. Egy napja és egy éjszakája hogy vágtat velem és társaimmal a vonat századunk „Párisa” felé, amelyre any- nyiszor gondoltam, amelyet annyiszor szerettem volna látni, levegőjét érezni, s ízlelni és most mégis összeszorul a szívem. Körülöttem alszik mindenki, vagy csak behunyt szemmel álmodozik, s épp úgy hazagondol, hazaálmodik, mint én. Haza: Hazám. Valaki megérinti a vál- lam. Felnézek. A szolgálatos vasutasnő, kezében tálca, rajta tea, nyújtja felém és amire választ kell adnunk, amit tisztázni kell, hiszen feldolgozzuk az októberi eseményeket is. A hallgatóim már ki vannak válogatva. Harminc vasutasnak vezetem majd a marxizmus-leninizmus tanfolyam második évfolyamát. Komolyan készülök az oktatásra. Sok gyakorlati dolgot viszek az anyagok ismertetésébe, hiszen már régen mondjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlan. Reméljük, hogy ez a kettő az elkövetkező időkben sem hagyja el soha és egy honvédségi díszszázad. A lelátókon többezer ember, a tribünön az elnökségben a párt, a tanács, a tömegszervezetek, a fegyveres erők megyei és városi vezetői és Gyurkó Lajos vezérőrnagy foglal helyet. Felharsannak a Rákóczi induló dallamai, Deák Ferenc őrnagy, a megyei munkásőrség parancsnoka üdvözli a munkásőröket. Ezután Gubán Dezső elvtárs, az MSZMP egri járási bizottságának titkára Több hatvani sportlevél író részére: Az ESC—HVSE Nyári Kupa mérkőzéssel kapcsolatos levelükkel a Szerkesztőbizottság nem mindenben ért egyet. Szívesen vennénk azonban, ha a HVSE, illetve Hatvan város sporteseményeiről pontosan és időben tudósítanák sportrovatunkat. Ezzel közelebb jutnánk a megoldáshoz, mint alkalmi, nem egészen tárgyilagos bírálatokkal... mend valamit. Nem értem. Kimutat az ablakon, aztán visszafelé int, amerről jöttünk, s megszorítja a kezem szabad félkezével. Ezt nem lehet nem megérteni. Barátok vagyunk, kis hazám és ez a nagy ország, mi ketten is, a szűk fülkében, ahol még álmodik az álom, ahol az éjjel lelkendező, pezsgő vita folyt mindenről, amiről csak vitatkozni lehet. Elveszem a teát, a köszönet orosz szavát mormogom az orrom alatt és megnyugodva nézem tovább a rohanó tájat, amelyet eddig csak filmen, vagy festményeken láttam. S a vonat hatalmas, lágyan ringó zöld kocsijaival rohan velem tovább Moszkva felé. Mennyit álmodoztam utazásról, hány gyermek és felnőtt tervet szőttem, hisz az emberben, mert ember, ott lázit egy életen keresztül a megismerés vágya. Többet látni és többet tudni. Megismerni más népeket és más szokásokat, más tájakat, más gondolatokat, szeimtől-szem- be állni mindazzal, amiről eddig csak hallott, vagy olvasott. És most utazom! Abba az országba, amely előtt még az ellenség is kénytelen egymást és mindig együtt jár az oktatásban is, de a szocializmus építésében is. Itt csak két propagandistának, két pártmunkásnak a gondolatait vetettük papírra, de százan és százan vannak a megyében, akik nem kis izgalommal készülnek az oktatási évre, hogy szemtől-szembe magyarázhassák hallgatóiknak a marxizmus-leninizmus tudományát, a párt igazságait. Jó munkát és sok sikert propagandista elvtársak! (márkusz) nyitja meg a zászlóavatási ünnepséget, majd Deák Ferenc őrnagy ismerteti parancsában: engedélyezik, hogy az egri járási és városi munkásőr zászlóaljnak, az egri Finomszerel- vénygyár dolgozói csapatzászlót adományozzanak s hogy a munkásőr zászlóalj Balázs Ignác nevét vegye fel. A zászlóátadás után a megyei és városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, a tömegszervezetek és a város üzemeinek, vállalatainak képviselői helyezik el szalagjaikat a csapat- zászlón... Felhangzanak az eskü szavai: esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság államát, ha kell életem árán is megvédem... Hazámhoz hű leszek, pártomat és vezetőimet cserbe nem hagyom... Az eskü elhangzása után a munkásőr zászlóalj nevében Lezsák László munkásőr tett fogadalmat. Ezután került sor Egri Gyula, az MSZMP Eger városi bizottsága titkárának ünnepi beszédére. Egri elvtárs emlékeztetett az ellenforradalom eseményeire, vázolta az elmúlt kilenc hónap eredményeit, az ország népe előtt álló célokat, feladatokat. Részletesen foglalkozott Balázs Ignác harcos, kommunista életével, s arra kérte a munkásőrség tagjait, olyan következetesen, áldozatkészen harcoljanak és fáradozzanak a néphatalom erősítéséért, megvédéséért, mint amilyen következetesen és áldozatkészen harcolt Balázs Ignác a párt, a nép győzelméért. Az ünnepi beszéd után a csapatzászlónak tisztelgett a munkásőr zászlóalj és a díszszázad, majd a zászló alatt elvonultak az egységek. Az ünnepség után a munkásőrök közös ebéden vettek részt. fogcsikorgatva fejet hajtani, abba a városba, amely a nép forradalmának Párizsa, amelynek történelmi múltja van, s még inkább van; történelmi jövője. „Mennyi város, mennyi nép” —• sóhajtott fel világlátni akaró vágyában Babits. És én sok, sok várost, sok, sok népet ismerhetek meg Moszkvában, hisz ott találkozik a világ ifjúsága, ott találkozik a négy égtáj, elhozva magával gondolatait, népének egyéniségét, vágyait, kultúráját és műveltségét, s mindezt ragyogó köntösbe öltözteti előttem az a világváros, amely másfélszáz esztendő alatt kétszer verte vissza a hódítókat. ...Csend van. Az egri utcákról alig szűrődik be valami nesz a szerkesztőségi szobába, amelynek falán ott függ Lenin képe. Eddig „csak” Lenin volt számomra ez a kép. Most, hogy visszagondolok az eltöltött napokra, most, hegy újra felzson- ganak az élmények, az arckép kilép a keretből, élettel telnek meg a könyveiben olvasott mondatok, a róla hallott szavak s a végtelen nagy és gazdag, a vidám és barátságos, az őszinte és nagyon, nagyon hinni és bízni tudó országgal azonosulnak arcvonásai, filmen látott gesztusai: művében, a szovjetir- szágban élni látom őt. Most értem csak Majakovszkij szavait, amelyek eddig egy kicsit mindig bibliaízű gon- BOURGES-MAUNOURY francia miniszterelnök megkezdte tanácskozásait az algériai kerettörvényre vonatkozó kormány elgondolásokról a különböző pártok képviselőivel. Egy jobboldali független algériai szenátor, az MRP egy képviselője és Jogar Faure volt miniszterelnök járt az első napon Bourges-Maunourynál. A kiszivárgott hírek szerint a jobboldali függetlenek nem hajlandók belemenni abba, hogy egy algériai nemzetgyűlést az algériaiakat és európaiakat egyaránt magába foglaló egységes választói kollégium jelöljön ki. Az MRP tartózkodó állásponton van. dolatok voltak számomra: Lenin él... Lenin élni fog. Mert él és élni fog a kétszáz milliós nép, e nép tudománya, kultúrája. Uj városnegyedek épülnek és új gyárak, új képek jelennek meg a Tretyakov galériában, új könyvek a könyvesboltokban, új tudósok nevelkednek a Lenin hegyen, s mindig új és mindig örök szerelmespárok sétálnak összefonódva a Kreml tövében, a Moszkva folyó partján, vagy Kievben, a Dnyeper-parti sétányon, öt lépésre a hősök sírjai mellett. Rohan a vonat a nyírfa, vörösfenyő erdők között. Alig több, mint tíz esztendeje itt, ahol most egymást támogatva két zöldre festett faház integet a száguldó vonatnak az utolsó előtti töltényig tartott ki néhány ember. Az utolsó töltényt maguknak tartották meg. Ott azon a tisztáson, ahol oly otthon erezhetnék magukat a Szentivánéji álom manói, tündérei, partizánok táboroztak... Itt, ennek a hídnak a tövében, ahol most verestarka tehenet legeltet egy csupa nadrág kisfiú, itt vetette partra a németek hulláit a víz, s ott odább, ahol az erdő belehajlik a karcsú folyócska vizébe, hogy megnézze zöldkoronás szépségét, egy orosz közkatona, bizonyos Szergej Ivanov mosta meg véres halántékát. hogy erőt gyűjtsön a további harchoz... A történelembe rohan ve- AZ OMANI IMÁM rendkívüli küldötte kijelentette Kairóban, hogy az omaniak hajlandók külföldi sajtóküldöttséget meghívni, hogy ez a „saját szemével lássa az ottani helyzetet.” Az imám küldötte szerint az ösz- szes stratégiai jelentőségű városok még az imám kezén vannak. — SZ AU D-ARÁBIA kairói nagykövetségének szóvivője közölte, hogy Szánd király nagyfontosságú üzenetet küldött Nasszer elnöknek. Az üzenetet Ibrahim el Szolimán, Szaud-Arábia nagykövete hozza magával, akit péntekre várnak Kairóba. Politikai körök szerint a szíriai helyzetről van benne szó. lem a vonat, az új kor történelmébe, amelyet vérrel és szeretettel, elszántsággal és megértéssel és legyőzhetetlenséggel vívtak meg, s vívnak ma is e végtelen távolságok lakói. Hét napot töltöttem Moszkvában, egy napot Kievben, s majd hat napot az utazással. Megtettem oda-vissza majd ötezer kilométert, találkoztam sok millió emberrel, s most ahogy itt ülök és mondatokká próbálom formálni az emlékeket, úgy érzem, bármilyen sok és gazdag is a szívem emlékekben, hallatlan szegény az egészhez, az egész megmutatásához. Megismertem sok, nagyon sok embert, s voltaképpen egy városra valót sem. Jártam két városban, s nem jártam az idő rövidsége miatt Le- ningrádban és Odesszában, Sztálingrádban, vagy Harkovban. — hogy csak néhányat említsek a sok száz közül. Voltam a Tretyakov képtárban, de nem láttam a leningrádi Ermitázst, láttam a Dnyepert és a Moszkva folyót, de nem láthattam a Dont, a Volgát... Minek soroljam. Azt hittem, hogy sokat láttam, s most érzem, hogy alig valamit. Ne is várjon hát tőlem sokat az olvasó. Nem tehetek róla, hogy még abból se tudtam befogadni mindent amit láttam, tapasztaltam. De ami erőmből telik, megteszem. Ezt ígérem. (Folytatjuk). Csapatzászlói avatott, Balázs Ignác nevét vette fel az egri járási és városi xnunkásőr zászlóalj SZERKESZTŐI ÜZENETEK ■ Az esős idő; PÉNZ Az elmúlt hét szombatjának esti óráiban váratlan zápor vonult végig Eger felett. Hogy hány milliméter volt a csapadék, hasznos volt-e vagy káros ez az eső, — most nem erről akarunk szólni. Sokkal inkább arról, hogy a Park szálló terraszáról elmenekült vendégek egyrésze „nagy zavarában” megfeledkezett fizetni, s végeredményben jó ezer forintot mosott el a zápor a fizető pincér zsebéből. El kell ismernünk, hogy nálunk, Magyarországon sok dolog még nem „megy”. Nem megy például a tisztaság, nem megy az, hogy fegyelmezettek legyünk a mozipénztár előtt... S nem megy az, hogy eső ide, eső oda, ne feledkezzünk meg például a fizetésről. S ha már ez így van, felmerül a kérdés: miért nem fizettetnek azonnal a Park szálló terraszán. NAAAAAAAAWVWVWW\ANAAAAAAAWAV\AAAAAAAAANAAA/AAAAAAAAAAANAAA\AAAVWWWWVWVWsWAA/WWWVAA/WWVWWWVWVAAAAA\N^^ GYURKÓ GÉZA:
