Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-25 / 67. szám

6 NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 25. vasárnap. 230 éves az egri kórház Tsmét elérkeztünk egy év­■*- fordulóhoz: az idén van 230 éve annak, hogy a Megyei Tanács I. sz. kórháza régi ré­szének, a volt Irgalmas-kór- háznak alapkövét letették és megindult az építkezés. Indo­kolt tehát, hogy városunknak erről az egyik nevezetes in­tézményéről — amely műemlé­keink sorában is jelentős — megemlékezzünk. Eger városában — az egy­korú írások és ábrázolások ta­núsága szerint — már a kö­zép-korban is volt betegápoló­ház. Az egri ispotályról 1240- ből maradt hivatalos irat, amelyben IX. Gergely pápa megerősítette Kálit egri püs­pöknek azt az intézkedését, hogy az itteni kórházat erede­ti rendeltetésének visszaadta, így a Szt. Jakabról elnevezett kórház alapítása a XII. szá­zadra tehető-, és ezzel mege­lőztük országunk talán legtöbb városát az ilyen emberbaráti intézmény létesítése terén... A hagyomány úgy tartotta, hogy ez az épület valahol a „Cifra malomhoz” vezető utcában áll­hatott — ezt mutatta az Orte- lius-féle kép is Eger elfogla­lásának évéből: 1596-ból. Ezen a rajzon H-betűvel jelezték a „Spittal Kirckh”-et, az Eger balpartján, a Szervita-temp­lom és a Cifra tér közötti terü­leten. És ime: az idén, 1957 tava­szán, egy csatomaásás alkal­mával, a Tavassy Antal utcá­ban az utca mai szintje alatt több, mint két méter mélység­ben megtaláltuk a régi falakat, maradványokat. A kiásott szép kövek, profilos bordatagozatok egy része a XIII. századra mu­tat, de az épületet később át­alakíthatták, vagy bővíthették, mert előkerültek XV. századi emlékek is. A sok emberi csont-lelet is alátámasztja, hogy nem lakóházat, kolostort vagy más hasonló intézményt találtunk, de hogy a felfedezés az említett kórház régen kere­sett helyének a végleges tisz­tázását jelenti. A ház bizonyá­ra a XVI. századi várostro­mok alkalmával semmisülhe­tett meg —, a pusztulás szo­morú bizonyítéka a megtalált sok égési maradvány és ko­rom... A török idők után újból -^felmerült a kórház létesí­tésének gondolata. Erdődy Gá­bor püspök hívja be a beteg­ápoló irgalmasrendet, és veti meg az intézmény alapját az 1726 október 8-án kelt alapító levelével. Az akkor még meglévő me­csettel szemben fekvő telken tették le az épület alapkövét 1727 április 20-án és 1728 de­cember 27-én megnyílik az egyenlőre szerény, tíz ágyas kórház. Ez az épület a mai Ir- galmas-templomtól délre eső szárnya volt, bejárata a tér fe­lől nyílott, ott, ahol ma is az egyik ablak felett az alapító Erdődy püspök szép barokk ki­képzésű címerét láthatjuk. Az épület tervezője, irányítója minden valószínűség szerint Giovanni Battista Carlone volt, az Egerben letelepedett olasz származású építész. Carlonéról tudjuk, hogy az övé volt a mai Széchenyi u. 13. sz. ház, — ő tervezte a mai székesegyház helyén 1713—1717-ben épült kisebb méretű templomot, a jezsuiták (később ciszterek) — templomát, a volt piaci szép kőhidat, — stb. Carlone ké­sőbb városi szenátor lett, 1747- ben halt meg és a szerviták kriptájában helyezték örök nyugovóra. Külön temető is létesült a kórház mögött, a patak felé: ezt 1729. január 12-én áldották meg — és 1777-ig temetkeztek ide. Templomként a rend a régi mecsetet kapta meg, ame­lyet 1841-ig — amikor azt saj­nos lebontották — használtak. Az intézmény folyton bő­vült, növekedett. 1748-ban újabb részek létesültek, a mai templomtól nyugatra és észak­ra. Az épület ezzel U-alakú alaprajzot kapott, amelynek két szárnya a mecset felőli ol­dalon nyitott udvart szegé­lyezett. Ekkor 24 ágyas lett a kórház, s volt benne egy kü­lön szoba is, a „Narrenzim­mer” — az elmebetegek ré­szére. 1778-ban már 507 beteg nyert az intézményben ápolást. A XVIII. századi szép, bol- tozatos épület nevezetes­sége a régi refektórium, közös ebédlő. Az itteni magas mű­vészi értékű faliképek egy ré­szét a rend akkori egyik tagja Huetter Lukács festette — aki Kräcker J. Lukács eljövetele előtt Egerben a legtöbb festői feladat végrehajtója volt. A másik itt dolgozott művész Ge­org Tobenz bécsi festő, — vé­gül megtekintésre érdemes a tárkányi márványból kiváló szépen mintázott lavabó: fali kézmosó. Eszterházy püspök 1769-ben kiadott rendelkezése alapján — megelőzve a nagyszombati és budai egyetemet — ebben a kórházban kezdi meg a rend­szeres magyar orvosképzést Markhót Ferenc vármegyei or­vos, tizenegy hallgatóval. Az oktatás sajnos csak három évig tartott, mert közben meg­alakult a Pázmány alapította nagyszombati egyetem orvosi fakultása, A kórházai szemben álló me­cset már említett 1841 évi le­bontása után, 1841—1843 kö­zött épült meg klasszicista stí­lusban az új templom, mint a belső udvar kelet felőli lezáró szárnya, — 1843 október 29-én adták át rendeltetésének. A további fejlődés már a XX. századra esik: 1909-ben nagyjában kialakult a modern kórház (ez a rész nem műem­lék!) és a felszabadulás után tovább bővül, fejlődik, —most már, mint megyei kórház — ez a nagymultú emberbaráti intézmény. íyr ég néhány szót a kórház ^ épületben elhelyezett gyógyszertárról. Ez is Erdődy püspök alapítása, de mai szép klasszicista berendezése — amely ugyancsak műemlék- jellegű létesítmény — a XX. század derekán készült. Akkor nyitottak ajtót is közvetlenül az utca felé — amikor a fen­tiekben már említett, klasszi­cista templomot építették. Hevessy Sándor építészmérnök Ismét Eger kincséről, a tufáról A közönségnek ő tetszett ÉVSZÁZADOK óta villog a csákány, egyenletes, tompa koppanásoktól hangosak Ti­hamér — Makiár tufadombjai. A vonaton utazók tekintete is megakad a messziről fehérlő meredek falakon. Kevesen tudják, hogy ezeken a fala­kon ma is hősies „harc” fo­lyik, — az ember küzd a ter­mészettel, küzd, hogy hatal­mába kerítse, s amint a me­redek falak mutatják, — si­kerrel. A családi házak ezrei „nőttek” ki ezekből a dom­bokból, szorgos kezek munká­ja nyomán. Az emberek itt kemény szívvel, biztos lába­kon legyőzik az életveszélyt a többemelet magas szirteken, mert bányászok, ez a hivatá­suk, mert kell a kő, hogy egyre több meleg otthon épül­hessen. De évszázadok óta, mintha megállt volna az idő ebben a bányában. Mintha a technika fejlődése még csak a csákányoknál tartana. Igaz, régebben is, mostanában is sok szó elhangzik az újságok hasábjain, sok cikk megjele­nik a fejlesztésről, s közben vágják törött csákánnyal, tik­kasztó hőségben, vagy der­mesztő szélben a domboldala­kat. Kezdeményezés volt u- gyan kétszer is, de mindkét­szer „elbukott”. Azt mondják, harmadszor már meggondolja bárki legyen is az, aki a „tu­fába akarja vágni a fejszé­jét”. Az első az andornaki réten épült tufagyár volt, mely a tőkés világgal együtt örökre eltűnt. A második kí­sérlet 1950 táján a Téglagyári Egyesülésnek került sok pén­zébe — eredménytelenül. Most, hogy kezdjük újra, ha a rossz háromig nem áll meg... ez itt a nagy kérdés?! ÍGY AHOGY VAN korsze­rűtlen, ebben mindnyájan egyetértünk. Több házhoz több kő kell és könnyebb, ke­vesebb munkával, ez a cél. A terv az kész, de milliók kelle­nének hozzá. Az meg nincs, legalábbis most még nincs. Akkor hát várni kell?! De­hogy. Segíteni. Segíteni a meglévő helyi erőket. A mos­tani termelésből ha nekifog­nak két ház is elkészülhetne naponta. Jó szervezéssel, némi befektetéssel a termelés meg­duplázható és ahogy az ered­mény növekszik, úgy fejleszti ki a bánya önmagát előre be­fektetett milliók nélkül is. Meg kell szervezni a kiter­melt kő rendszeres elszállítá­sát, mert sokban ez akadá­lyozza a további termelést. A bányászok ilyenkor saját ma­guk szállítanak, — így nem termelnek, sok a kiesés. A meddő kivágás és törmelék­eltakarítás sem kíván „szak­munkát”. A szállítás költséges, sok­szor többe kerül, mint a kő. Az autó jó, de ritkán van és akkor sem tudja sokszor meg­közelíteni a bányát. A kocsi­fuvar lassú és drága. Itt kell az anyagi segítség. Egy kisvo­nat a bányáktól a tihaméri állomásig biztonságossá és ol­csóvá tenné a szállítást. A szövetkezetnek itt kellene pél­dát mutatnia, — mert 1956 őszén csak gazdát cserélt a bá­nya, a termelés korszerűsíté­sére a további lépések elma­radtak. Az olcsó szállítóesz­köz révén Eger kincse eljut­hat a megye déli részébe és a vele szomszédos Hajdu- Szolnok megyékbe. 150 küo- méter távolságig érdemes len­ne szállítani, mert csak a fe­lébe kerül mint a tégla. HELYES LENNE az építő­mesterek és építtetők egy- egy csoportjának bemutatni Egerben a Hajdúhegyen, vagy Felnémet és Egerbocs közsé­gekben a tufakőépítkezés he­lyes módszerét és megszűnne a téves felfogás a vizes laká­sokról, mely nem a tufa, ha­nem a helytelen építés miatt vizes, mert a környéken talál­JiÜi:, A vasamap Egerben meg­rendezett Ilona bál szépségver­senyén a zsűri Tóth Mártát találta leg­szebbnek. Má­sodik lett Sze- szics Teréz. A közönség szeme azonban éle­sebb, hiszen nem elfogult, s így a harmadik díjat nyert Farkas Ildikót találta a leg­szebbnek. Igaz? ható kemény alapkő helyett, „a földbe az is jó” jelszóval tufadarabokat, majd a padló­színt alatt is tufaköveket rak­tak le megfelelő szigetelés nélkül. Egyidejűleg meg kell kez­deni a tufazúzalék feldolgo­zását is a salaktéglához ha­sonlóan, egyenlőre kevés be­fektetést igénylő kézi prések­kel és formákkal. Ezzel fogy­na a bányából a meddő és hasznos anyaggá válnék. Helyes lenne megvizsgálni, hogy a tufatörmelék nem len­ne-e jó talaj lazító és javító anyag például Besenyőtelek szikes területein? Az érdekelt szervezőkből és flz egri állami áruház Négyes találatom volt!... Szakszervezeti Bizottsága javas­latára a vállalat jóléti keretéből i vásárolt egy mosó, egy porszívó, I és egy padlókefélő gépet, amit sa- ' ját dolgozói felváltva használhat­nak. Követésre méltó példa ez a dolgozókkal való fokozottabb gondoskodás területén. — A BÁTHORY utasszállító hajó fedélzetén 800 lengyel turista utazott Koppenhágába. A Heves megyei Kéményseprő Vállalat ipari tanulóka í vesz fel az egri, hatvani és füzesabonyi kirendeltségeihez. Jelentkezhetnek 15—17 éves VIII. általános iskolát végzett fiatalok a vállalat egri központi irodájában (Dobó tér 2. Városi Tanács épületében) Építtetők figyelem! A Mátrai Ásványbánya Vál­lalatnál megrendelhető: faragott lépcsőkő 35 cm széles, fm-re 110,30 Ft faragott járdalap 15 cm vastag m2-re 130.60 Ft szegélykő fm.-ként 20.25 Ft Bővebb felvilágosítást Mátrai Ásványbánya V. Központja, Gyöngyös, Bornemissza G. 6-8. A szocialista kereskcdciEin a tisztaság, egészség _______és szépség szolgálatában! TI SZTASÁGI ÉS SZÉPSÉGÁPOLÁSI CIKKEK KIÁLLÍTÁSA és VÁSÁRA Egerben, a Szakszervezeti Székházban Augusztns 24-től szeptember 3-ig Hatásos, új szépségápolási cikkek Kozmetikai tanácsadás és gyakorlati bemutató Forgalomba kerülnek a kozmetikai ipar legújabb gyártmányai OPERA „ROYAL” „FAVORIT“ méh-pempős arckrém pipereszappan „DOMINO“ kölni Nyitva: 9-tőJ este 8-ig Rendezi: Az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat Távol áll tőlem a babona, de ha egyszer álmomban egész falka disznót látok meg szürke lovon lovagolok, már megengedtessék, de ez csakis valami nagy szerencsét jelent­het. Nem is mulasztottam el a szerencsét elősegíteni: még az­nap korán reggel, azt mond­hatnám első dolgomként meg­vettem a lottó-szelvényt, és ott rögtön ki is töltöttem. No, mondom, ez biztos öt találat lesz. Legalább akad egy kis munkájuk ezeknek a lusta fo­tó-riportereknek, utóbb felhá­borítóan áttértek rólam Lolo- brigidára. Egész napom, sőt a követ­kező, a péntek is nagy izga­lomban telt el. Nehogy elve­szítsem az értékes kis papír­szelvényt, odaadtam a férjem­nek, erősen a lelkére kötve, hogy még a húzás napjain tá­viratozzon az eredményről. A nagy eseményt különben ket­tőnk titkának tekintettem. Említést se tettem róla a szer­kesztőségben, ne hogy lemásol­ják és különben is meglepe­tés. Majd most megtanulják értékelni bennem a tehetsé­get. Péntek öt óra felé megérke­zett a távirat: négyes talála­tod van, csókollak. — Ejnye, ugyan melyik számot tévesz­tettem el. Sebaj, egyenlőre egy négyes találattal is meg- elégszem.Gondosan összehajto­gattam a hírt, és bezárkóztam a szobámba. Leültem az író­asztalomhoz, rákönyököltem és azon kezdtem el gondol­kozni, hogy munkatársaim ho­gyan fogadják majd az újsá­got. A főnököm? — Hm. Egy hónapig biztos nem változtat írásaimon egy kutya betűt sem. Mert akinek ilyen ügyes keze van! Félóráig hagyom könyörögni — eszemben van még a múltkori letolás — aztán leszek szíves befáradni szobájába, egy cseppet se ta­lálom majd fárasztónak elme­sélni hogyan tippeltem. Meg­köszönöm a kedves virágot, és a tábla csokoládét, — óh, de­hogy is szerény ajándék, ne mondj ilyet, — s mielőtt kilé­pek tőle, megígérem, okvetlen szólok, ha sétakocsikázásra vágyom. Az anyag? Ja, a pe- tőfibányai riport, igazad van, jövőre éppígy bányásznap e- lőtt leszünk. Köszönöm ked­ves kívánságodat, igyekszem napjaimat a lehető legkelle­mesebben eltölteni, persze, a munkaidőt is. Kint a többiek újabb virág­csokrokkal fogadnak, majd verset mondanak, körültáncol­nak, és megjelölik minden léptem helyét. Később rohan­nak bejelenteni utcánk név­változását, idejében megren­delni a márvány emléktáblá­kat, és Gábor, mert ő a leg­gyorsabb lábú, már hozza ita­lomat a csoki likőrt. Hogy Gá­bor likőrt hoz? — azt talál­jam még ki. Talán egy üveg szódavízre való sincs a zsebé­be. Te jó ég — kapok a fe­jemhez — ha ez a Gábor megtudja, hogy nyertem, min­dennek vége. Ez az utolsó kraj­cárt is elkunyerálja tőlem. Hisz a múltkor is milyen bá­natosan jött, hogy csak egy százassal segíts, születésnapja lesz a feleségemnek, s az ő korában kicsit már érzéke­nyebbek a nők... Jaj, ez az ember az utolsó filléreimet is elcsalja, s amilyen vajszívű vagyok. — Kezdett bántani a négyes találat. Biztosan megrohannak a többiek is: egy kis valami ajándék kellene a gyerekem­nek: adj valamennyit az anyósom nővére reumás lábá­nak kezelésére, rendezz rezesbandás murit megemlé­kezésképpen... meg mit tudom én mi minden kívánsággal. S nekem kell adnom a pénzt, mert ugye én most megtehe­tem, Lehetek mindenkihez nagylelkű, megvásárolhatom akár a Lyceumot is, vagy egy toronyórát lánccal, hisz tele van a pénztárcám. Igazában odahaza fogott el a kétségbeees4Sj amikor elké­szült a statisztika: 28 nagy­néni és nagybácsi, 95 unoka- testvér és ezek pereputtya, 29 dédunoka csak a szűkebb családi körben. Hát még ezek le és felmenő rokonsága. Ezek bányászokból állandó bizott­ságot kellene létrehozni, a- mely tufaügyben határozna. Ez a bizottság határozná meg a bányák fejlesztésének mód­ját és ütemét és ellenőrizné annak végrehajtását. Feladata lenne, hogy a bányászásra al­kalmas földek jelenlegi tulaj­donosait érdekközösségüknél fogva társulásra szervezné a hogy a termelés radikális ki­sajátítása helyett, szervezett és rendszeres legyen. NÉHÁNY GONDOLAT csupán mindez, mellyel előse­gíteni próbáltam, hogy Eger kincse mindnyájunk kincse- legyen. GYŐRI LÁSZLÓ, Eger is az én nyereményemre éhez­nek, ahelyett, hogy ők is igye­keznének. A széken terpeszke­dő majd másfélmázsás Teofil nénémre ért tekintetem, s el­öntött a méreg. — Ez az érett sárgabarack képű is éppen háromórahossza kerepel itt, és látom vigyori ábrázatáról, hogy sejt valamit. Ez a sze­rencsétlen nő, ha megtdja, milyen vagyonos lettem, hir­telen egy csapással agyonüti cingár urát, amiért a szelvé­nyét nem velem töltette ki, sí az is az én bajom lesz, fizet­hetem a temetési költségeket, gondoskodhatom a nyolc árvá­ról. Ahogy egyre esteledett, mindjobban fájlaltam a né­gyes találatot. Ez is csak szo­morúságot hozott nekem. Mi­ért is, hogy éppen én vagyok ilyen szerencsétlen, miért ül­döz engem a sors. Aludni se tudtam, egyre gyülekeztek előttem a rémképek. Minden­ünnen kérő kezek, követelőd­ző szempárok bukkantak fel, s lassan már az egész szobát megtöltötték. A pénzem akar­ták, vagy legalább az ígére­temet, de már a levegőt is elszívták előlem. Belefájdult a fejem. Próbáltam erőszakol­ni az alvást, de nem sikerült. Felfordult a gyomrom, szédül­tem, minden forgott körülöt­tem, és éppen segítségért akartam kiáltani, amikor hir­telen torkomon akadt a szó. Valaki majdnem nesztelenül beugrott az ablakomon. Szent isten, itt a betörő. Már hallot­tam is a puha, tappogó lépte­ket és ez elállította a szívdo­bogásomat. Szakadt rólam a verejték szusszanni se mer­tem. Görcsösen kapaszkodtam a paplanba, s csak vártam, mikor fojtogatnak. De ez nero következett be, egyszerre el­csendesedett a szoba és máig sem tudom, hogyan és mikor, de elaludtam. Arra ébredtem, hogy a cir­mos egyhangúan dorombol mellettem, férjem pedig ijed­ten kérdezi: mi történt veled, te lázas vagy? ! — Az az átkozott lottó, —* nyögtem. — Kis buti, lehet még négy találatod is. Most a négyes számot sikerült eltalálnod. Dobat

Next

/
Thumbnails
Contents