Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-25 / 67. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 25. vasárnap. Pártszervezetünk a pártoktatási év előkészítéséért A PÄRTOKTATÄSI év előkészítésének és megszervezésének mindig nagy jelentősége volt pártunk életében, mert nagy részben a szervezett pártoktatáson keresztül biztosítottuk a párttagság marxista- leninista műveltségének fokozását A marxizmus-leninizmus klasszikusai számtalanszor hangsúlyozták, a forradalmi elmélet jelentőségét, a propaganda munka fontosságát és a párttagság marxista-leninista nevelésének szükségességét. Minden időben érvényes igazságnak tekinthetjük, hogy a forradalmi munkáspárt nem oldhatja meg feladatát és nem viheti győzelemre a szocializmus, ügyét a párttagság marxista-leninista szellemében való nevelése nélkül. A marxizmus-leninizmus elmélete fegyverzi fel a munkáspártokat, hogy a társadalom fejlődésének törvényeit feliismerjék és a társadalom törvényének felismerésével meggyorsítja a társadalom fejlődését. A mi pártunk, az MSZMP a magyar munkásosztály forradalmi pártja. Ahhoz, hogy pártunk betöltse feladatát, mint a magyar nép vezetője, a munkásosztály élcsapata, a párttagságot kell elsősorban felvértezni a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletével. Az ideológiai munka fokozása nagyon fontos napjaiméban, pártunk életében. Az elmúlt években nemcsak a felső pártvezetésben, hanem a párt- szervezetekben is mély talajt nyert a revizionista nézet, a demagógia, másrészt szektás magatartás mindezek bizonyos mértékben még megtalálhatók egyes pártszervezeteinknél. A revizionista nézet, a dog- matizmus, valamint a szektás magatartás szétzilálta a párt ideológiai egységét. Éppen ezért az országos pártértekezlet is alapvető feladatként jelölte meg pártszervezeteinknek az ideológiai munka megjavítását. A párton belül az ideológiai egység biztosíthatja csak az akarat és cselekvési egységet, az akarat és cselekvési egység elképzelhetetlen az ideológiai egység nélkül. PARTUNKON BELÜL az ideológiai egységet csakis a marxista-leninista elmélet elsajátításának tudjuk biztosi tani. Minél szilárdabb pártunk ideológiailag, annál egységesebb az akarat és cselekvési egység is. Éppen ezért a párt alapszervezeteinknek nagy gondot kell fordítaniok az 1957- 58-as pártoktatási év előkészítésére. A KB a pártoktatás előkészítését három szakaszban szabta meg. Hogyan dolgozott illetve dolgozik pártszervezetünk, az egri II. körzet? Az első szakaszban KB a pártoktatásról szóló határozata megismertetése volt a feladatuk a párttagsággal. Az utóbbi időben sok olyan előítélet volt a II. körzet pártszervezeténél is, hogy nem lesz szervezett pártoktatás. Hogyan ismertettük a körzetünk területén e fontos párthatározatot? Júliusban vezetőségi ülésen, pártcsoportbizalmi értekezleten, valamint a taggyűlésen beszéltük meg. Ez volt az első szakasz, amit a legfontosabb nak tartunk ahhoz, hogy a pártoktatást biztosítani tudjuk körzetünkben. A második szakaszban augusztus 15-ig biztosítani kellett a pártvezetőségnek és pártszervezetnek a propagandisták kiválogatását. Az alapszervezetünk vezetősége e feladatot nagy körültekintéssel és gondosan elvégezte. A propagandistákat vezetőségi ülésen hagytuk jóvá és a vezetőség által jóváhagyott propagandistákat a taggyűlés is elfogadta. A kiválogatásnál figyelembe vettük, hogy olyan elvtársakat bíztunk meg a propaganda munkával, akik megfelelő marxista-leninista képzettséggel rendelkeznek, valamint az elmúlt években is becsületesen végezték a propaganda munkát. Helyes, ha pártszervezeteink az oktatási forma kiválasztásánál azt vészik figyelembe, hogy a propagandista milyen képzettségű, milyen oktatási formát tud tanítani. E feladatnál látnunk kell az^ is, hogy a párttagságunk marxista-leninista műveltségének fejlődése nagyrészt a propagandistákon múlik. A harmadik szakasz: augusztus 15-től szeptember 15- ig a hallgatók kiválogatása. Körzetünkben úgv oldottuk ezt meg, hc.gy egy vezetőségi tag és egy pártcsoport bizalmi 9-10 elvtárshoz megy el és beszélgetnek vele az oktatás jelentőségéről, fontosságáról. Eddig a körzet párttagságának 30 százalékával beszéltünk. A beszélgetés során szigorúan betartjuk az önkéntesség elvét. Tisztázzuk azonban azt is, hogy az önkéntesség elve azt jelenti, hogy a párttagság önként választhat, milyen oktatási fermán kíván tanulni. A pártszervezet vezetősége és a párt csoportbizalmiak lelkiismeretesen végzik ezt a munkát. Azzal, hogy a pártszervezet vezetőségi tagjai kivétel nélkül résztvesznek az oktatás előkészítésében sikerült egy lépést előrehaladnunk, hogy a pártoktatás ezután ne- csak reszort feladat legyen hanem a vezetőség egészének feladata. Hiba az, hogy eddig nem vontuk be a kiválasztott propagandistákat a hallgatókkal való beszélgetésre. Ez azért is fontos, mert a propagandisták már most megismerkednek a hallgatókkal és eredményesebben foglalkozhatnak majd velük. E HÁROM SZAKASZ lezárása után fontos, hogy párt- szervezetünk megvitassa az oktatás technikai feltételeit. Van-e megfelelő helység biztosítva, tudnak-e a hallgatók a kijelölt helyiségben zavartalanul tanulni. Ezek egyszerű dolgoknak tűnnek, mégis fontosak az eredményesebb oktatás érdekében. Az oktatási év előkészítésének most abban a szakaszában vagyunk, amikor a hallgatókat kell kiválasztani, vagyis a párttagság egészével beszélgetni. Éppen ezért kötelességünk széleskörben megmagyarázni párttagságunknak, hogy a marxizmus-leninizmus elsajátítására a pártoktaías nyújtja a legkedvezőbb lehetőségeket. Fontos arról is beszélni, hogy párttagjaink olyan oktatási formát tanuljanak, amely a képzettséghez viszonyítva legmegfelelőbb. Az elkövetkező időben pártvezetőségünk arra törekszik, hogy a pártoktatás egész évi munkájával, problémáival necsak a pártvezetőség foglalkozzon, hanem az egész párttagság. Erre az alap megvan, biztosítani fogjuk, hogy az oktatás minden kérdése az egész párttagság ügye legyen, mert csak így tudjuk a párttagság marxista-leninista nevelését mind magasabb színvonalra emelni. Lezsák László a II. körzet párttitkára. KÜLPOLITIKA — SOROKBAN — A SZOVJETUNIÓ Legfelső Tanácsának Elnöksége a szovjet szakszervezetek fennállásának 50. évfordulója alkalmából figyelembevéve a szakszervezeteknek a szocializmus építésében szerzett érdemeit, a Szovjetunió szak- szervezeteit Lenin-renddel tüntette ki.- a brítt külügyminisztérium szóvivője kijelentette, nem tud arról a tervről, hogy a bagdadi paktum miniszteri tanácsát összehívják a szíriai helyzet megvitatására. A szóvivő hozzátette, hogy a bagdadi paktum külügyminiszter helyettesei időnmvjsk4köres községi gazdasági felügyelő 22 éves, hullámos szőkehajú I fiatalember. Ilyenekről szók-! tak a lányok álmodozni. Ne- ve: Szalóki József. Foqialko- \ zása agronómus, — vagy pon- tosabban községi gazdasági felügyelő. Munkahelye Aba- sár és Márkáz. Feladata, — hát ezt már nem olyan köny- nyű egy mondatba összefoglalni, hiszen sokrétű munka várt rá, mikor idekerült a mátraaljai falvakba az egyik Nógrád megyei gépállomásról. Tavaly nyáron — épp egy éve végezte el a Mezőgazdasági Akadémiát Debrecenben. Itt született a szomszéd községben, Visontán, azért kérte magát ide. Haza is kellett volna, a községben hasonló munkakörbe ember, de valahogy úgy volt, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, hát inkább átment máshova. Nem bánta meg, mert hamar megszerették a két faluban. Fiatal. éveinek száma sokkal kisebb, mint a gazdáké, akiknek hellyel-közzel termelési tanácsot ad és mégis tudott magának becsületet szerezni. Ennek nem nagy titka van, szerénysége hódította meg számára az emberek szívét. Általános agronómus lett, s ez a két község szőlőtermelő. Ez okozta számára a legnagyobb nehézséget, de ez volt az, amiért megbarátkoztak az emberek vele, mert nem akart nyakra-főre tanácsokat adni, megjátszani a szakértő agronómus szerepét, hanem ott, ahol nem volt ismerős számára a munka, nem szégyelt tanácsot kérni a tapasztalt öregektől. Szívesen tanítják, s most már nem jön zavarba akkor sem, ha szőlőről van szó. A növénytermesztés többi ágában viszont jó szakember, — amennyire csak rövid gyakorlati tapasztalatától telik. Nem először találkoztam már ilyen fiatal szakemberrel, s mint a többinél, ennél is örömmel hallja az ember, hogy kijött ugyan az iskolapadból, de nem fejezte be a tanulást. íróasztal fiókjában, — hogy kéznél legyen, ha kell, — ott vannak a legújabb kiadású szakkönyvek, olvassa rendszeresen a kertészeti, szőlészeti, növénytermesztési szakirodalmat. Szorgalmas olvasója a napilapoknak, mert érdekli az is, ami a két falu határán túl történik. Csak egyet olvas keveset, — maga is fájlalja, hogy nem marad elég ideje rá — szépirodalmat. De hát annyi tapasztalata a munkaszervezésben még nincs, hogy mindenre szakítson időt, — mondja kicsit mentegetőzve, s nem akarom kedvét szegni azzal a jóslattal, hogy mindenre nem is lesz soha, ezt csak az első 25 évben hiszi az ember. Valamit egy kicsit mindig el kell hanyagolni. Nála most ezt. De nemcsak ezt. Félig tréfás faggatásomra a család felől, kiderül, hogy nem nős, mert nincs ideje udvarolni, — (erről azonban megvallom, nem győződtem meg.) — Egyenlőre mindent lefoglal a tanulás, a tapasztalatok gyűjtése, hiszen maga érzi legjobban, hogy többet is várnak tőle, s többet is kell adnia, mint amennyi 22 esztendejének emberi és szakmai ismereteiből kitelik. Ezt igyekszik gőzerővel pótolni. Ma már ott tart, hogy az alapvető kérdésekhez a szőlő- termelésnél is éét, nem volt túlneliéz az átállás az általános agronómus munkaköréről, hiszen magával hozta a vison- tai szülőházból a szőlő szere- tetét. Egyik legjobb tanítója az édesapja, egyik „gyakorlati munkahelye” apja 400 négyszögöles szőlője. Ott kísérletezik egy csomó új dologgal, hogy jó lelkiismerettel ajánlhassa majd. Telepítenek is otthon, s neki módjában lesz a forgatástól kezdve figyelemmel kísérni a szőlő munkákat, s ennek végső soron a két község veszi majd hasznát. Terve nagyon sok van — érthető is, hiszen tele van a fiatalság minden lendületével, munkakedvével. Fiatal szakemberről írni nehéz dolog, talán nehezebb, mint az öregekről, hiszen azok mögött annyi tapasztalat, jó módszer van, hogy csak gyors toll kell hozzá feljegyezni. Nem is lehet hű képet rajzolni, rövid egy-két őrás ismeretség után. De egyet még el kell mondani, összekerestük. érte a fél falut, mire megtaláltuk az egyik gépnél. A gazda éppen nagy igyekezettel győzögette, hogy jöjjön már be, tisztelje meg a házát azzal, hogy megiszik egy pohár jó abasári bort. Nem nagy eset, másokat is megkínáltak már, de ahogy az öreg paraszt _a fiatal embert invitálta, abban volt egy kis szereiét, egy kis tisztelet, megbecsülés. Együttvéve benne volt, hogy lesz tekintélye a faluban, nemsokára szívesen mennek hozzá az öregebbek is tanácsért, — feledve azt, hogy nem sok tavasz szállt még el a feje felett. — d. r. ként összejönnek Bagdadban és lehet, hogy egyik ilyen ülésükön megvizsgálják a szíriai helyzetet is. — AZ ADN JELENTÉSE szerint a kambodzsai miniszterelnök közölte az NDK külügyminisztériumához intézett jegyzékében, hogy a Kambodzsai Királyság kormánya azt kívánja, hogy a német nép barátságban és egyetértésben éljen és a két német kormány közötti tárgyalások útján valósítsák meg Németország új- raegyesitését. — A KÍNAI békebizott- SÁG meghívására atom és nukleáris fegyverek ellen tiltakozó japán népi küldöttség érkezett Pekingbe. A küldöttség vezetője Akira Imanura a Japán Szakszervezeti Főtanács alelnöke. — OSZAKÁBAN 15 EZER ember tüntetett az atombombák betiltása mellett. A gyűlés résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben hitet tettek a nukleáris fegyverek betiltása kérdésében kiadott „tokioi nyilatkozat” mellett. — FELESÉGÉVEL és kilenc éves kisfiával az Egyesült Államokból hazaérkezett Kantonba egy volt csankajsekis- ta diplomáciai tisztviselő. Le Sis-csuan chikágói helyettes konzul, majd a formózai ENSZ küldöttség harmadtitkára volt 1947-1955 között. — A BELÜGYMINISZTER rendeletére Tuniszban újabb intézkedésig betiltották az arab nyelvű Asz Szabah című napilapot. A lap igazgatója ellen eljárás indult. Az Asz Szabah az ellenzék lapja és annak idején Szalah ben Jusszef álláspontját védelmezte. — A MAROKKÓI tájékoztatásügyi minisztérium közölte, módjában áll megcáfolni minden olyan híresztelést, amely az Algériai Nemzeti Felszaba- dítási Front vezetőjének tetu- ani üléséről kering. — MINT A REUTER jelenti Kasmír tartományban egy most alakuló baloldali párt tömegesen vonzza zászlaja alá Baksi Ghulam Mohammed miniszterelnök Nemzeti Kongresszus Pártjának eddigi tagjait. Az új baloldali mozgalom vezetője Szadik volt közok- tásügyi miniszter, aki bejelentette, hogy a közeljövőben hivatalosan is megalakítja pártját. Szadik rokonszenvez a kommunistákkal, de ő maga nem kommunista. A lenini békepolitika a jövőt, a győzelmet jelenti A szovjet külpolitika célja, hogy biztosítsa a tartós világbékét. Ez a célkitűzés megfelel a szovjet nép érdekeinek és a békés egymás mellett élés lenini elveinek. V. I. Lenin még 1918-ban szembeszállt azokkal az úgynevezett „baloldali kommunistákkal”, akik ellenezték a két rendszer békés egymás mellett élését. Lenin bírálta azokat az ártalmas elméleteket, amelyek szerint a nemzetközi forradalom érdeke megtiltja az imperialistákkal való békés együttélést. Lenin 1917 november 8-án, a II. Oroszországi Szovjetkongresszuson a békéről szóló dokumentumról és az új szovjet állam nemzetközi szerződéseiről szólva kijelentette: „Mi elvetjük mindazokat a pontokat, amelyek rablásokról és erőszakról szólnak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi viszony feltételeit s a gazdasági megállapodásokat tartalmazzák, ezeket nem vethetjük el.” E szavaival egyben meghatározta az új állam külpolitikájának alapjait is. Kategorikusan elvetett mindent, ami a nemzetközi kapcsolatokban a rabláson és erőszakon alapul és határozottan kiállt a jószomszédi viszony és a gazdasági kapcsolatok elve mellett. Akadtak emberek, akik az Októberi Forradalom győzelmét követő napon síkraszáll- tak azért, hogy az új kormány a háború és a béke kérdésében az ultimátum nyelvén beszéljen a kapitalista országokkal. Úgy gondolták, hogy ez a nyelv emeli a szovjet hatalom presztízsét és erejéről tesz tanúbizonyságot. Ha viszont a békejavaslatok nem ultimátum jellegűek — mondották — ez feltárja gyengeségüket. Lenin rámutatott arra, hogy az államok erejét kétféleképpen — burzsoá és szocialista — módon értelmezhetjük. Feltárta az állam erejéről alkotott burzsoá elképzelések hamisságát, s megmagyarázta, miben rejlik a burzsoá állam tényleges ereje. „Burzsoá elképzelések szerint az erő az, ha a tömegek az imperialista kormányok narancsának engedelmeskedve, vakon mennek a vágóhídra. A burzsoázia csak akkor ismeri el, hogy az állam erős, ha a kormányapparátus egész erejének latbavetésével odaterelheti a tömegeket, ahová a bur- burzsoá vezetők akarják. Nekünk más fogalmunk van az erőről. Szerintünk az állam ereje a tömegek tudatosságában rejlik. Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek.” A szovjet szocialista állam megalakulása óta 40 év telt el. A Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai nagyhatalommá fejlődött. Erejét, hatalmát a tömegek mély öntudatának köszönheti. A burzsoá politikusok azt a régi elvet hangoztatják, hogy „aki nem erőszakos, az gyenge”. Ezért fennhangon hirdetik, hogy a szovjet kormány békeharca csupán gyengeségét bizonyítja. A kommunista pártot és a szovjet kormányt azonban következetes békepolitikájában nem a gyengeség, hanem — győzelmének tudatában — a lenini elvek vezérlik. Lenin mindig harcolt az üres „baloldali” frázisok, a „kegyetlen szavak” ellen. Mindez csak arra jó, hogy megnehezítsék az országok között a normális kapcsolatokat és megkönnyítsék az imperialistáknak a békés egymás mellett élés meghiúsítására irányuló törekvéseit. „Vlamigyir Iljics ahol lehetett, mindig rugalmasan cselekedett — emlékezik vissza Csi- cserin, a külügyek egykori népbiztosa s így elkerülte a felesleges bonyodalmakat.” A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikáját nemcsak hirdette, hanem saját példájával igazolta is. A polgárháború befejezésétől egészen a második világháború kitöréséig, vagyis két évtized folyamán a szovjet nép békében építette a szocializmust. Eredményei az élet realitásai alapján bebizonyítják, hogy a békés együttélés megvalósítható A fasiszták kirobbantották a második világháborút. A világ azonban nem úgy oszlott meg, ahogy ezt a náci politikusok és stratégák várták. A Szovjetunió a kapitalista államokkal egységes koalícióban szállt szembe a fasiszta Németországgal. A második világháború egyáltalán nem cáfolta meg a békés egymás mellett élés politikáját, amint erre egyes külföldi reakciós elemek számítottak. A háború viszonyai között még inkább lehetővé vált a Szovjetunió és a kapitalista országok közötti politikai és gazdasági együttműködés. A második világháború után az imperialista körök nem voltak hajlandók számolni azokkal az elkerülhetetlen történelmi változásokkal, amelyek a világon végbementek. A gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító harcaiban nem a társadalmi előrehaladás törvényszerűségeit, hanem a „kommunisták mesterkedéseit”, „Moszkva kezét”, stb látták. A békés együttélés politikája öt alapelvre épül fel. Ezek: a területi oszthatatlanság és szuverénítás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a nemzetközi kapcsolatoknak az egyenlőség és a kölcsönös elő- n> ök alapján történő fejlesztése és a békés gazdasági együttműködés. Mindez azonban szükségessé teszi, az európai és ázsiai kollektív biztonság megteremtését, a felfegyverzés és a nukleáris fegyverek betiltását. Elképzelhetetlen, hogy állig felfegyverzett és egymás kárát leső államok békésen együttéljenek. A szocializmus, erejének és fölényének biztos tudatában, versenyre hívja a kapitalista világot, de nem a gyilkoscélú fegyverkezés, hanem a gazdaságfejlesztés és a nép anyagi jólétének növelése terén. A szovjet emberek tanulmányozzák a burzsoá tudomány és technika eredményeit, síkra szálljanak a széleskörű kultúrális kapcsolatokért. De távol áll tőlük, hogy az együttélés leple alatt a kommunista és burzsoá ideológia megbékélését hirdessék és beszüntessék az ideológiai harcot. A kommunista párt és a szovjet kormány a XX. kongresszus célkitűzései nyomán mindent megtesz a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Ezt olyan fontos lépések bizonyítják, mint a kapcsolatok normalizálása Jugoszláviával, az osztrák államszerződés megkötése, rendes államközi kapcsolatok megteremtése Japánnal, vezető szovjet államférfiak külföldi látogatásai, az SZKP kapcsolatai a külföldi haladé pártokkal és számos más példa. Az események tehát azt bizonyítják, hogy korunkban nem elkerülhetetlen a háború. Az emberiség komoly eszközökkel rendelkezik, hogy megakadályozza egy újabb háború kirobbantását. A szovjet állam a háború elkerülhetőségének elvéből indul ki, s többek közt ezzel fordultak szembe Malenkov, Kaganovics és Molotov. Molotov állásfoglalása azt bizonyítja, hogy ezek az egyének nem hittek a békemozgalom nagy erejében és nem értették meg a nemzetközi viszonyok változásait. Ha pedig nem ismerjük el, hogy reális lehetőségünk nyílik a háború megakadályozására, nem harcolhatunk tevékenyen a békéért. A szocialista államok politikájának középpontjában továbbra is a békés egymásmelleit élés elve áll. Ez megfelel valamennyi nép érdekeinek. A lenini békep>olitika a jövőt, a győzelmet jelenti!
