Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-22 / 66. szám
4 1951. augusztus 22. csütörtök NfrtlsAG GYURKÓ GÉZA: Sgy élet Szőílősy Lajos, a TÜZÉP párttitkára 10 Népszabadság és 33 Népújság előfizetőt gyűjtött NAPIAK AUGUSZTUS 22: 120 esztendővel ezelőtt nyitotta kapuit a Nemzeti Színház. 95 éwelezeiőtt született Claude Debussy a nagy francia zeneszerző. AUGUSZTUS 23: 13 éve szabad a Román Nép- köztársaság. 30 évvei ezelőtt végezték ki az Amerikai Egyesült Államokban a nemzetközi munkásmozgalom két vértanúját, Saccot és Vanzet- tit. « mi A VIZ NÉMÁN és hidegen hömpölygőit a kihalt partok között. Úgy úszkáltak a hátán a jégtáblák, mint fagyott zsír- csöppek, valami sűrű levesen. Nézte a vizet, háta mögött élesen csattantak a závárok, s tudta, hogy nincs tovább. Tudta, hogy az idő, amely eddigi életét, tetteit megszabta, és szabályos partok között tartotta, mint itt a lomha folyót a kőgát, szétfolyik, semmivé válik... Nem érzett félelmet. A félelem és a remény édestestvérek. Ezek itt a hátamögött, sötétbevesző fekete egyenruhájukban elpusztítják benne és körülötte az időt. Talán már emelkednek is a puskák csövei és egy villanásnyi pillanat... •* JÓ VOLNA még egyszer túróslepényt enni. Kaprosán. Apám hogy szerette! Sok kaprot, kevés túrót, úgy a jó. Aztán Vilma is megtanulta és a gyerekei is szeretik. — Anyú, kérek még pepényt. A kislány még mindig selypít, ő is selypített. Még az iskolában is. — Zentai ne selypíts. S vihogott az osztály, ő meg lehajtotta a fejét: igenis tanító úr, nem telypítek. Most is t-t mond az s helyett, ha izgatott. Te drága kis selypítő fiú. Vilmának tetszett, hogy selypített, ő meg mint valami kis gyerek, visz- szaélt vele. Mennyit csavarogtak együtt a hegyekben. A fiúk már mind elmentek, de ők maradtak... Vitatkoztak Marxról, Leninről, és csókolóztak. Ilyenkor valósággal rosszul esett, hogy nincs barikád, ahol megmutatná Vilmának. Nem vették fel a pártba. Török. Török elvtárs meglátta őket. — Nem javaslom, elvtársak. Most nem azokat az időket éljük. Fasiszta háború kezdődött, ő meg csókolódzik. Dehát én közietek vagyok, szívemben kommunista vagyok. Spicli volt, a börtönben tudta meg. Török áruló. Vilmával üzent, csók közben adta át a papírt. Ugye, hogy mégis a munkás- mozgalomhoz tartozik a csók... Fiam, érettségiztél, a két kezem munkája után. El ne hagyd a munkások ügyét soha. Igen, apa mindig szeretett szónokolni egy kicsit. Anya meg csitította. Ne szónokolj, miért hagyná el a saját apját. Te csak hallgass, te asszony vagy, nem értesz az ilyen dolgokhoz. Láttam már, hallottam már ilyet, nem is egyet. Kiféle az a lány? Egyetemista, édesapám. Minek neked egyetemista. — Úri feleség? Vagy csak szerető? Nekiment az apjának. Az Vasutasok, munkások, parasztok kézfogása Augusztus 18-án, vasárnap népes vasutascsapatok igyekeztek Karácsond felé. Latolgatták az ünnep esélyeit, mit mond a „miniszterhelyettes, lesz-e jó hideg sör, lehet-e táncolni? Mert ünnepelni indultak az emberek, a karácsondi vasutas munkás-paraszt találkozóra. A község fellobogózott főterén félezernyi ember várta az ünnepség kezdetét. Délutánra hajlott az idő, mikor megkezdődtek a munkásparaszt találkozó ünnepi eseményei. Pöttömnyi kislány köszöntötte harmonika szóval, s hatalmas virágcsokorral a munkás-paraszt találkozó előadóját Német József elvtársat, közlekedésügyi miniszter-helyettest, a MÁV vezérigazgatóját. Mire az ünnepi beszéd megkezdődött, majdnem ezerre szaporodott a hallgatóság száma, s Német elvtárs a vasutasok helytállásáról beszélt, arról, hogy az ellenforradalom idején, mikor a sorozatos sztrájkhullámok megbénították az ország gazdasági életét, a vasutasok 80 százaléka végig munkában volt és ha nem is menetrendszerűen, de a legszükségesebb helyekre mindig indítottak járatokat. Örömmel közölte, hogy a vasút munkájában jelentős javulás mutatkozik ebben az évben. Majd arról beszélt, hogy ezután mi lesz a vasutasok teendője, hogy az ország minéi előbb kilábaljon az ellenforradalom okozta károkból. Az ünnepi beszéd után Halász József intéző beszélt a vasutasokhoz, felháborodással szólt az ENSZ ötös bizottságának hazug jelentése ellen, s javasolta, hogy a vasutas munkás-paraszt találkozó résztvevői küldjenek tiltakozó táviratot az ENSZ-hez, s hozzák tudomására az ötös bizottságnak, hogy „a hazaárulók véleménye soha nem egyeztethető össze a magyar népével.” Az ünnepi nagygyűlés résztvevői' lelkesen csatlakoztak Halász elvtárs javaslatához. Kiss Sándor a község párttitkára a munkás-paraszt ösz- szefogás jelentőségéről beszélt, s arról, hogy a karácsondi vasutasok, dolgozó parasztok mindenkor kiállnak a népi hatalom mellett. Estefelé a nem hivatalos ünnepségek a karácsondi futballcsapat, a ferencvárosi vasutasok csapatával mérkőzött s nagy küzdelem után 2:l-re legyőzte a vendégcsapatot. Éjszakába hajlott az idő, mire végétért a nagy tapsoktól kísért kultúrműsor, s a kivilágított főtéren tánccal fejeződött be a karácsondi vasutas munkásparaszt találkozó. Kora hajnalban a vasútállomás is hangos volt a zenétől, tánccal, zeneszóval búcsúztak a budapesti vendégek, s vitték magukkal a feledhetetlen karácsondi találkozó emlékét. — A TTIT nyelviskolája szeptember 15-én újra megnyílik. Jelentkezni lehet orosz, német, francia, eszperantó és angol haladó, vagy kezdő csoportokba. Egerben a megyei titkárságon (Knézich K. utca 8. sz. Telefon: 24—63). Gyöngyösön: Szondi Vilmos, Hatvanban: Ignáczy Béla, Hevesen: Juhász András tanároknál. Augusztus 22-től 31-ig lesznek Egerben és a megyében a gyermekparalízis elleni védőoltások. Egerben reggel 8-tól este 6- ig a Líceumban lehet beoltani az 1951-, 52-, 53-, 54-, 55-ben született gyermekeket, az 1956—1957-ben születetteket pedig másodoltásra. Augusztus 20-án este nagy érdeklődés mellet nyitották meg Egerben a szélesvásznú, szabadtéri mozit. A bemutató műsorán a Vasárnap gyilkosai című érdekfeszítő szélesvásznú francia film szerepelt. A gyermekbénulással kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről és gyógyító eljárásokról tart előadást a Szakszervezeti Székház kultúrtermében csütörtökön 19 órai kezdettel Dr. Gyarmati Mihály gyermekgyógyász, főorvos. & Szalóki József, Abasár: Az ankétről írott tudósítását megkaptuk, le is közöltük. Kérjük keressen fel bennünket máskor is soraival. Svercsekné, Maklártálya: Kérjük írja meg teljes nevét, hogy levelét közölhessük. Albertus Józsejné, Mátraballa: A szárított gomba begyűjtését a recski erdőgazdaság végzi abban a körzetben. Forduljon felvilágosításért hozzájuk. Daragó István, Novaj: A gyógyszertárral kapcsolatos panaszát kivizsgáltatjuk a gyógyszertár vállalattal. Nagy Mátyásáé és Milnyis Jánosáé, Gyöngyös: A mozipénztáros a rendelet értelmében nem veheti vissza a kiváltott, letépett jegyeket, mert a MOKEP nem számolja el. Ök a szabálynak megfelelően jártak el, a megoldás az lett volna, ha maguk eladják a jegyet. Kovácsáé, Eger, Hadnagy u.: Panaszának elintézéséhez kérjük közölje kiadóhivatalunkkal teljes nevét és címét. Erki Ferenc, Eger, Kovács Erika, Eger, Miller József: Panaszukat a Kis ügyek rovatunkban közöltük. FERENCÉY JÓZSEF: Szarvaskői emlék öreg nénike, botlós lábbal, Rőzsecsomó van hátra kötve Lassú léptekkel imbolyogva, Görbebottal, csoszogva jön le, A hegyről, néha egy-egy marokkal Füvet szakít a kötényszárba, Tipeg tovább lassan lefelé És pihenget néha, meg-megállva, Körülnéz, majd továbbhalad, Most megy itt a temető mellett, Összetörődött öregasszony, Talán épp erős fia helyett Cipeli a köteg rozsét, Hogy legyen meleg vacsora. S lehet, hogy őt is rövidesen Ide hozzák ki, nem csoda. ANTALFY ISTVÁN: Gyomok között . . . Porlepte árokparti gyom között fakultszínű, porlepte gyom vagyok. Nem érzem többnek semmivel magam most, mint ők: taposottan hallgatok. Tanácstalanul, értelmetlenül, éjt várva, s éj után a holnapot... Lement a nap. A milliónyi gyom ezernyi kis vendége útrakél. Éjpillangók, tücskök tanyája lesz a millió szár, millió levél. Eljött az est. Az árokparti gyom már csöndben álmodik. Fejem felett a lassan úszó felhőnyáj között most hintik aranyporral az eget, a lomhán tovaúszó fellegek, s itt-ott ellopnak egy-egy aranyat, Későre jár... Az árokparti nász lepkéi közt tán útban is vagyok... Jó mulatóst, tücskök, lepkék tovább! Jó éjt, gyomok! És most elballagok... Új elővájási rekord készül a bányásznapra a szűcsi X-es aknában Az elmúlt év tavaszán gyorsan járta be az országot a hír, hogy a mátravidéki szénmedence egyik bányájában, a szűcsi X-es aknaüzemben új, országos rekordot állítottak fel. Ekkor egy hónap alatt egy F~‘4-es fejtőgéppel duplaszelvényű vágatban 406 métert haladtak előre. Az F—4-es kezelői azóta jobban megismerték gépüket, és az elmúlt hónapokban több változtatást, egyszerűsítést hajtottak végre rajta. Ezután úgy határoztak, hogy a bányásznap tiszteletére augusztus hónapban ezt a rekordot is a múltnak adják. Az új kimagasló elővájási teljesítményért máris nagy küzdelem folyik naponta a föld alatt. Az F—4-es fejtőgép Nagy István vezetésével állandóan dolgozik, melynek eredményeként a mellette dolgozó három csapat tagjai hét nap alatt 165 métert haladtak előre. A kiválóan dolgozó csapatok tagjainak az a tervük, hogy a bányásznapra hatszáz méter vágatot készítenek el. Eddigi eredményeik azt bizonyítják, hogy vállalásukat teljesíteni is fogják. rv-N</^ A gyöngyösi Beloiannisz utca (volt Vármegye utca) a város egyik legsűrűbben lakott része, sok embert érint tehát a következő panasz. A TEFU alkalmazottai egy idő óta kocsiszínnek használják az utcát. Ennek az az eredménye, hogy az itt lakók jóformán egyetlen éjszakát sem tudnak végig aludni, mert már kora reggel turáztatni kezdik a motorokat, füsiketítő zajjal, s késő estig ugyanez a helyzet. Mellé még éktelen lármával rakodnak a kocsira, s nem egyszer előfordult, hogy a TEFU munkásai „tréfából” gallyakat, szurkot, szemetet dobáltak be a lakások ablakain. A Beloiannisz utca lakói nevében Medveczky Alajos kéri az illetékeseket, szüntessék meg az Utcai garázst, hogy nyugodt éjszakájuk lehessen már végre az ott lakóknak. A gyöngyösi Török Ignácz utca lakóinak is komoly panaszuk van. Sokfelé mentek már, sok helyen kérték a panasz elintézését, de kérésük még mindenütt süket fülekre talált. Végső elkeseredésükben, — mint írják — az újsághoz fordulnak. Régóta kérik már, hogy az Április 4. utcában levő Nyersbőrgyűjtő telepet helyezzék el valahová a városon kívül, mert elviselhetetlen bűz terjeng az egész környéken. Nem tudnak a lakásokban megszabadulni a legyektől sem, csoda, hogy nem lett az utca valami járvány központja. Mindenkinek kötelessége embertársainak egészségét védeni, kérik, segítsenek már az ő bajukon is, hogy ne kelljen még évekig ilyen körülmények között lakniuk. Kisteleki István észrevétele nem is olyan kis ügy. Mondhatnánk országos probléma, hiszen alig van olyan városunk, ahol ne ütközne nehézségekbe a szállóvendégek elhelyezése. De különösen nehéz olyan helyen, mint Gyöngyös, ahol sok a Mátra felé utazó vendég, aki szívesen töltene ott is egy-két napot. Sajnos a Vörös Csillag szálló problémája évek óta megoldatlan, nagyrészét elfoglalja a Borforgalmi Vállalat. Ráadásul elhanyagolt az épület, sem a Vendéglátó- ipar, sem a Borforgalmi nem törődik vele, hiszen végeredményben egyiké sem. MegA/ szívlelendő Kisteleki István javaslata, vigyék már dűlőre_a régen megoldatlan problémát, adják vissza a szállodát eredeti rendeltetésének. xxx Aux Lajos káli dolgozó panasszal fordult a kis ügyek rovathoz, megírta, hogy részesművelésre földet vállalt az egyik gazdától, de mivel az aratást felesége betegsége miatt nem tudta elvégezni, a gazda nem akarja kiadni részére a harmados terményt. A káli községi tanács kivizsgálta az ügyet, s kiderült, hogy Aux a községben lévő Íratlan szokások szerint azért kapta _az egy hold harmados földet, mert vállalta, hogy learatja a gabonát. A szerződést nemcsak önhibáján kívüli okokból nem teljesítette, így a gazda az évtizedes szokások értelmében visszatarthatta a terményt, s a ledolgozott időt napszámbérben fizeti ki. A tanács jóváhagyta ezt, hiszen nem tartotta be Aux Lajos sem a kötelezettségét. A tanács ítélete ez esetben igazságos volt, s csak azt tudjuk javasolni Aux Lajosnak is, hogy egyezzen meg békésén a gazdával. vWvVVVW ' Á PÉNZTÁRCA ÍZ" öltekező ember volt. Bár szépen kere- sett, mégsem tudott soha ötről-hatra ■ jutni, mert nem ismerte fel, mit jelent a takarékosság, mert egyszerűen nem tartotta ; fontosnak, hogy takarékoskodjon. Ha rajta állt volna, a takarékossági mozgalom már csírájában elhalt volna. Történt azonban, — ahogyan ez már a történésekkel lenni szokott —, hogy pénztárcát talált az utcán. Szépet, ele- ; gánsat, üresei. A pénztárcát zsebrevágta, az- ; tán gyorsan elővette maradék forintjait, bele- : csorgatta üres belsejébe. Tetszett neki, hogy : most pénztárcatulajdonos lett, hogy most abból fog majd fizetni, előkelőén, hanyagul, a ! pénztárcatulajdonosok magátólértetődő természetességével. A pénztárca azonban csodálatos szerszám- ' nak bizonyult. Nem, a világért sem telt meg magától, de ami beléje került, azt nagyon [ őrizte. Mert a zseb, az, ugye, lehet üres, de a pénztárca? Paprikás krumpli krumpli nélkül, szerelem nő nélkül, tavasz csók nélkül! Hát elkezdett először egy kicsit, majd aztán egy kicsit nagyon takarékoskodni. Nem magáért a takarékosságért, mert az öncélú valami, s az öncélúság távolt állt történetünk hősétől. A pénztárcáért takarékoskodott, hogy szépen so- rakozanak benne a piros és zöld hasú bankók, csengjenek-bongjanak a forintosok, hogy élete, tartalma legyen az üresen talált bukszának. Lassan-lassan egészen a pénztárca rabja$ lett. Nem járt sehová nem vett se könyvet, se újságot, se ruhát, se jobb ételt, italt is csakl vizet ivott, azt is a szomszédból hordta. A< pénztárca meg dagadt, mint valami jól íar-< tott, erősen hízásra hajlamos feleség,, s dagaA dásával párhuzamosan fogyni kezdtek a bará-s tok. Először csak a könnyű, víg cimborák, az- 5 tán a víg, de megfontolt emberek, végül azok] is faképnél hagyták, akik azelőtt a legkemé-l nyebben kritizálták könnyelmű életmódját.> Mindenki elmaradt, csak a pénztárca, az elhi-\ zott, bugyeláris maradt hű hozzá, amely el- < szívta előle barátait, az egész életet, s cserébe< feszülő, a sok fogdosástól azért már megrepe-í dezett testét adta. S a takarékos ember ekkor rádöbbent, —5 hogy átesett a pénztárca másik oldalára, hogyi a pénz rabja lett, s rabságában egyedül ma-> radt. Átvirrasztott éjszakák, verítékező vívó-i dások, önalkudozások után végül is megszüle-í tett lelkében a nagy elhatározás: leszámolok aí rabsággal, engem nem tart béklyóban a pénz.1 Másnap reggel korán kelt, fogta az elhízott! pénztárcát, s leballagott a patak partjára. Ott< aztán még egy utolsó istenhozzádot rebegett,< s nagy ívben behajította a vízbe a dagadt j pénztárcát — üresen. Es nagyon megkönnyebbült. (egri) meg odatartotta az arcát. Üss fiam, ha már felneveltelek. - Üssél csak... Elfutott hazulról napokig bujdosott. Aztán Vilma ráakadt, kifaggatta. Micsoda lány volt az már akkor is Elment, jól összeveszett az apjával. Végül is az öreg voll rajta a legjobban. Ez neked való lány, csak megbecsüld. AZTAN MIKOR kiszabadult, A fiú már négy hónapos. Vilma, te maradj a gyerek mellett. Te anya vagy. Azért nem ülök itthon, viszem, ha kell, magammal, de nem ülök itthon. A hajógyárban milyen jó elvtársak voltak. Az öreg Gu- bacs, vajon él-e még? Azt a pofont míg él, megemlegeti az a nyilas taknyos. Szociáldemokrata volt az öreg, de munkás... Ne vitatkozzunk egymással, hanem harcoljunk együtt, ez a fő. Pedig talán nem is olvasott tíz sort se a kiadványokból. Osztályösztön... igen... az nagy szó... Keres a Gestapo, pucolj fiú. Ott bújt meg a vasrakás mögött. Zentai hol van? Be se jött máma. Nem hazudik öreg? Ötven évet leéltem hazugság nélkül, akkor most nem fogok itt magának hazudni. Biztos megneszelt a gazember valamit. Aztán elmentek, s ő is menekült. Gyorsan... Vilma... Vilma... elégetni a röpcédulákat... Én meg szaladok, értesítem a többieket. Aztán bujkálás, illegális nyomda, fegyveres, ostrom, igazoltatás. S úgy bukott le, mint egy zöldfülű. Menekülni próbált, pedig voltak papírjai... Mikoris... egy éve... egy hónapja... most. Most, alig három órája. S a megbeszélt helyen hiába várja Vilma... holnap hiába az elvtársak. Eltűnt. Még azt hiszik, hogy elmenekült, hogy gyáva lett. Elvtársak, elvtársak ! Vilma ! Nem vagyok gyáva! Nézzétek... nem félek, de nem tudok mit tenni, csak meghalni... Nem lettem áruló. Apám, édesapám, én édes, jó apám, nem hagyom el a munkások ügyét. Soha! Vilma! — Emlékezz rám! S, ha most belevetném magam a vízbe... Tüdőgyulladás... Egész biztos tüdőgyulladás... De legalább még egyszer, egyetlen egyszer... ** TOMPA, kegyetlenül fájó ütést érzett a hátában. Aztán semmi. Csak egy loccsanás a .vízben, a fegyverek éles dörrenése az éjszakában és a rémületbe borult városon, néhány megelégedett káromkodás... Es a víz hömpölygőit tovább — a lassan összeálló jégtáblák alatt.
