Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-18 / 65. szám

1957. augusztus 18. vasárnap NÉPÚJSÁG 9 N E * V * E * S * * TJ * N * K Moribunbus — Professzor úr — kérdezte a főápolónő, — emlékszik Wwr- zinger betegre? —• A kettős meden­cecsont-töréssel? — Nem, a kettős téves diagnózissal. — Öh, most már emlékszem. Az ille­tőt reménytelen álla­potban hozták ide, miután Hirschwund kollega egész sor élet- fontosságú szervet operált ki belőle, amelyeket tévesen daganatoknak né­zett. — Igen. És profesz- iszor úrnak még a fo­lyosón injekciót kel­lett neki beadnia. — Persze. S aztán kiderült, hogy rossz injekciót adtam be. — De épp ez volt •■az izgalmas... — Igen, igen. Ép­pen ettől az injekció­tól javult aztán a be­teg állapota. Még újra operálni sem kellett. A pali telje­sen meggyógyult, én pedig hires ember lettem. — Valóban cso­dálatos volt — árado­zott a nővér. — De aztán súlyos­bodott a beteg álla­pota. A professzor bólint: — Valóban. az utolsó pillanatban operáltunk. — Operáció után, mintha újjászületett volna. — Mert rossz he­lyen operáltunk. Ez volt a szerencséje! — S ekkor jött az a váratlan vissza­esés... — Vérátömlesztés öt perccel 12 előtt... — Igen, de ki sejt­hette volna, hogy az ampullában vér he­lyett csukamáj-olaj van?... — Szenzációs volt — lelkendezik a pro­fesszor. Amit a vér­átömlesztéssel nem tudtunk volna elérni, azt megtette a csuka­máj-olaj: a páciens egészségesebb lett, mint valaha. — Ha nem jött vol­na közbe hirtelen a tüdőgyulladás... — A penicillin sem segített! — Sajnos! Azért táviratozott profesz­szor úr Ausztráliába az újonnan felfede­zett szerért. — És a repülőgép­nek, amely a gyógy­szert hozta, kényszer­leszállást kellett vé­geznie, s mi egy hé­tig várhattuk... — Ez volt a páciens szerencséje. — Valóban. Az új szérum megölte vol­na. — így aztán — állapítja meg a nő­vér, végleg sikerült mindent megúsznia. Elég sajnálatos, hogy a kórházból va­ló távozáskor egy tégla esett a fejére. — És csak egy komplikált operáció­val tudtuk megmen­teni. — És Ön meg is mentette, professzor úr! — Jó, hogy emlé­keztet minderre, ked­ves nővér. Az ilyen esetek megerősítik az ember önbizalmát. Ideje, hogy most már nagyobb honorá­riumot kérjek, mint a kevésbé szerencsés kollegák. — Éppen erről akartam oeszamotm — mondja a főápoló­nő. — Tegnap kapta meg a professzor úr számláját a paciens. Megütötte a guta. Josef Rudolf Sills (A „Basler Nachrich- ten”-ből) ÚJ VEZETÉS — Nem értem főúr, azt írták %i az ablakba, hogy új vezetés van, én még mindig a régi fő­nököt látom. —i Persze. De megnősült IRODÁBAN — Kisasszony, hogy van az, hogy ahányszor csak bejövök magához, mindig regényt olvas ahelyett, hogy dolgozna. — Mert az igazgató úr gumi­talpú cipőben jár. FIGYELMES SZOMSZÉDOK — Jó reggelt, megjöttem a zongorát hangolni. — De hiszen nem is hívtunk ' aongorahangoilót. — Önök nem, de a szomszé- 'dok. SZÁLLODÁBBAN — Szólt valamit a 19-es kül­földi vendég, amikor a számlát 'meglátta? — Még nem. Most keresi a szótárban a megfelelő kifejezé­seket. A SZÓRAKOZOTT PROFESSZOR — Mondja főúr — fordult a szórakozott professzor az asz­tala mellett álló feketeruhás férfihez — hol is tartunk tu­lajdonképpen? Nem rendeltem még meg az ételt, vagy meg­rendeltem, de még nem kap­tam meg, vagy már meg is ettem? Mire a feketeruhás? — Sajnos professzor úr, itt nem lehet étkezni. Ez az egye­tem olvasóterme. OLCSÓBBBAN IS LEHET — Mondja drága doktor úr, mennyiért formálná át az or­romat? Kérdi egy kissé tuihe- gyes orrú hölgy a plasztikai műtétéiről híres sebészt. — Kettőezer márkáért — feleli az orvos. — Hát azért kizsákmányolni mégsem hagyom magam — szisszen fel a hölgy, majd in­gerülten hozzáfűzi: — Nem lehetne azt olcsób­ban csinálni? — Miért ne lehetne! — vá­laszol udvariasan mosolyogva az orvos. Tessék nekirohanni egy telefonpóznának! A HÍRNÉV A nagy tudós végigsétál ven­dégével a kisvároson. Az em­berek már messziről köszön­tik. — Jó érzés lehet, hogy a vá­ros lakossága ennyire nagyra- beesüli tudományos munkássá­gát — jegyzi meg tisztelettel a látogató. A tudós elmosolyodik. — Csakhogy ez nem az én munkámnak szól — mondja egyszerűen. — A fiam a helyi futball- pat középcsatárja... ISKOLÁBAN ®í ÉRDEKES HÍREK világ minden tájáról A tanító félóráig mesél az állatok alkalmazkodó képessé­géről. Végül megkérdezi Pé­tertől: — Tudnál nekem erre pél­dát mondani? — Igenás. A tyúk — vágja rá Péter. — A tyúk? csodálkozik a ta­nító. — No magyarázd csak meg! — Hát a tyúk pentosan olyan tojásokat tojik, amelyek beleillenek a tojástartóba. A titokzatos csókrabló New Jersey állambeli Pas- sais városát izgalomban tartja egy titokzatos „csókrabló”. Az illető éjszakánként bemászik a lakásokba és az alvó nőktől csókot lop, majd elmenekül. A legutóbbi feljelentést cc 35 éves Maria Cardas tette. A fiatalasszony elmondta, hogy kevéssel hajnal előtt, amint férje oldalán aludt, egy férfi mászott be az ablakon, letér­delt ágya elé, megcsókolta és eliramodott. A rendőrség, a személyleírás alapján keresi a tettest. Ráadás a bikaviadalon Madridban, a nemzeti ünnep alkalmával rendezett bikavia­dalon ez egyik bika külön szó­rakozással szolgált a közönség­nek. Átugrott a korláton, a megriadt nézők mögött kiro­hant az utcára és nagy kava­rodást okozott a közlekedés­ben. A pikadorok hiába ül­dözték, míg végül 20 percnyi futkosás után egy rendőr go­lyójától a bika összerogyott. Aggódó szeretet Maurice Houmous teäavivi munkás azzal a váddal került a bíróság elé, hogy mielőtt mun­kába ment, minden nap be­zárta feleségét. így védekezett: „Szeretem, ha munka közben gondolataimat semmi sem za­varja...” Az erényöv mégis csak egyszerűbb megoldás lenne. Csalódni emberi dolog Tommy Manville, 63 éves amerikai milliomos tizedik há­zassága alkalmával kijelentet­te „Ez tovább fog tartani, mint az eddigiek’. Két hónapi hát- zasság után azonban be kellett vallania, hogy jósiata nem vált be. A tizedik nej kijelentette, hogy legalább egy hónapig gondcílkoznia kell, hogy visz- szatér-e férjéhez. Addig szál­lodában lakik. Manville első házassága tizenegy évig tartott, hetedik feleségével csak hét óra 45 percet élt együtt. Ezt még fél­lábon is al lehet viselni... Az utcán Megnyugtató — Pénzt, vagy életet! — Vegye az életem, mert a pénzemre ne­kem is szükségem van! Szerelem, borzalom, kaland és miegymás A bűnös hajó titka Eszkímó-Szenegal koprodukciós film. SAFRANEKNÉ nagyon szeret moziba járni, ezt még a néma filmek idején megszokta. Különösen a sze­relmes filmeket szereti, mert abban van fantázia, na meg azokat, ame­lyekről a Népszabadság azt írja, — •hogy rosszak. Mostanában azonban sokat panaszkodik, hogy kevés a va­lamirevaló film, már a nyugatiak is áttérnek arra az unalmas gyárra, meg munkára. Ö tanácsolta, hogy írjanak egy olyan igazi filmet, amely tetszene neki és a közönségnek. Bevallom, Safranekné beledugta fülembe a bolhát. Tényleg! Lassan 27 éves leszek, és még egyetlen fil­met sem írtam. Buzdítása alapján most megpróbálom. íme a kísérlet, melyet egyidejűleg elküldtem a Sze­negáli filmstúdiónak is. Önök pedig abban a szerencsében részesülnek, hogy e remekművet előbb olvashatják, mint ahogy meg­hódítja a nagyvilágot, kérem fogad­ják művemet szeretettel. A film úgy kezdődik, hogy 30... — nem, 40 gyönyörű nő igen lenge öl­tözetben táncol. Ez feltétlenül jó, mert a férfiak, egyes megerősíthetet- len hírforrásokból nyert értesüléseim alapján, szeretik a szép nőket. Köz­tük van a kis Mariann is, aki termé­szetesen a legcsinosabb és a legtöbb látszik belőle. Már egy hete nem evett, mert sze­gény csak egy kis kórista, aki azon­ban nem akar letérni a tisztesség út­járól, de egyelőre nincs is a színen senki, aki erre érdemleges ajánlatot tenne. (A nézők itt már kezdenek tűzbe jönni.) NAMÁR MOST! Egyszerre megje­lenik a színen egy madagaszkári le­ánykereskedő, aki azonban, hogy fel ne ismerjék, hittérítőnek álcázza ma­gát és a lányoknak azt az ajánlatot teszi, hogy jöjjenek vele" hitet térí­teni. Ahová megérkeznek, ott ren­deznek a bennszülötteknek egy ba­lettmatinét és a belépőjegy mellé minden néző egy keresztlevelet is kap. A lányoknak tetszett az ajánlat, különösen azért, mert a jámbor lel­kész előlegként mindegyiknek ad egy szelet zsíroskenyeret. A következő jelenetben a búcsú­estét látjuk, amikor a lelkek pászto­ra rock and rollt jár a lányokkal. (A nézők egymás térdén verik a taktust.) Egyre vadabb a rock and roll, — mert ez egy olyan pap, aki azt vall­ja, hogy le kell ereszkedni a töme­gekhez. (Egyes temperamentumos nézők a falra másznak.) Itt van a búcsúesten a szépséges Mariann szerelme is, aki csúnya, fél­szeg és pattanásos, de teljesen sze­gény és költő. Mariann azért hívta meg, hogy legalább egyszer vacso­rázzon és vigyen egy kis hideg sül­tet öreg édesanyjának, aki egy sze­gényházban él és zenét szerez fia verseire. A költő, aki eddig nagyon mulyának mutatkozott, végső elke­seredésében megcsókolja a lányt, — aki ebből rájön, hogy a fiú nem is olyan használhatatlan. A kikötőben a lányok egy gyanú­san rozoga bárkába szállnak be, a fedélzeten félszemű, tetovált matró­zok veszik körül őket, és félreérthe­tetlen mozdulatokkal adják a lányok tudtára, hogy tetszenek nekik. A költő saját 545 soros ódáját ad­ja búcsúzóul a lánynak, és a dalt el- énekli jó édes mamája zenéjére. Ez­alatt a kikötőben leáll a munka, a lánykereskedők sírvafakadnak és el­süllyesztenek egy hajót, amely bele­dudált a dalba. (A nézők telezokogják a padlót.) AMIKOR VÉGE VAN a dalnak, a matrózok letörlik könnyeiket és felhúzzák a horgonyt. A hajó távolo­dik, ott áll a korlátnál Mariann és integet a fiúnak, aki lassan elvesz a szeme elől. A lány lemegy a hajó belsejébe, ahol egy teremben egy ra­kás síró nőt talál, akiktől megtudja, a szörnyű igazságot. Nemsokára meg­jelennek a matrózok, de nem azért, hanem azért és szörnyű dulakodás kezdődik a vad alakok és a törékeny lányok között. (A nézőknek kinyílik a zsebükben a bicska.) És a verekedés indokolt is, mert a matrózok sokkal kevesebben van­nak. Csak Mariann szökik ki a fedél­zetre és öngyilkos akar lenni, e cél­ból egy dalt énekelt, amitől a cápák rettenetesen meghatódnak, elhatá­rozzák, hogy áttérnek a vegetáriánus kosztra. A szerencsétlen pattanásos költő­vel közben csodálatos dolgok történ­nek. Megtudja, hogy hatalmas va­gyont örökölt és annyi kastélya van, hogy azt sem tudja, hogy melyikbe menjen. De nem találja a helyét, — mert vágyik Mariann után. El is ha­tározza, hogy megkeresi. KERESI, KERESI, de hiába. Vég­re a kikötőben egy féllébú, néma vándorverklis három kastélyért s egy féldeci rumért elárulja, hogy a lel­kész nem volt más, mint Billy, a neves leánykereskedő, és kokain­csempész, aki drága valutáját a Bim- balao szigetekre szállítja, ahol dato­lyát és tengeri rákot kap értük. Költőnk gyorsan repülőgépre ül és kiderül, hogy nemcsak a szonettek­hez ért, hanem kiváló pilóta is. A hajón a részeg matrózok verik a dobbá előléptetett lavórokon az üte­met és az engedetlen lányokat. Mari- annt, egy félkezű kormányos akarja mindenképpen becipelni u Kabinba, egy speciális okból kifolyólag. A lány védekezik, rúg, karmol, harap és kéri a panaszkönyvet. Repülőgép repül. (A gyenge idegzetű nézők elájul­nak.) A félkarú bevitte a lányt a kabin­ba. A szerelmes költő egyre fokozza a repülőgép sebességét. A lányról a matróz letépte a blúzt. A repülő repül. A szoknyát is. A repülő repül. A félpár cipőt is. A repülő még mindig repül. (Egy néző átharapja szomszédja torkát.) A költő fájdalmában keservesen káromkodik, de nem hallja, mert a repülő már a hang sebességénél is gyorsabban repül, úgy hogy férfias baritonja még 100 kilométerrel hát­rább kullog. Mariann már mezítláb van. VÉGRE FELTŰNIK a hajó. A költő felcsatolja ejtőernyőjét, magá­hoz vesz két géppuskát, három go­lyószórót, egy páncéltörő ágyút és egy ceruzáip meg kéziratpapírt, mert hátha eszébe jut valami jó versötlet. Kiugrik a gépből, amely azután megvárja saját hangját, és úgy re­pül tovább. A hajótól 10 kilométerre esik a vízbe. Szédületes tempóban úszni kezd. A matróz letépte a lány egyik fülbevalóját. A költő úszik. A másikat is. A költő fokozza a tempót, annál is inkább, mert a lányon már alig van levetni való ingóság. Végre eléri a na,/ó tatját. Felmá­szik és tüzelőállást foglal el két benr zineshordó között. Szünet. (A szünetben a nézők a büfében re­mek italokat és ideg csillapítókat kaphatnak.) Hatalmas tűzharc. A matrózok sza­bályos hadirendbe zárkózva, bekerí­tő hadmozdulatokat tesznek. A lány a kaumoaa elvesztette — utolsó ruhadarabját is. Ebben a pillanatban hatalmas rob­banás rázza meg a hajót. (Tizenöt néző idegsokkot kap.) A fiú fedezékét szolgáló benzines hordó felrobban. A levegőben hajó­roncsok és a matrózok alkatrészei repkednek. A vízben borzalmas ri- billió. A lányok az utolsó szalmaszál­ba kapaszkodnak. A fiú azonban ré­sen van, és ingajáratban egy vélet­lenül épp ott lévő lakatlan szigetre szállítja őket. Az utolsó képen a ten­gerpart sárga homokján a zöld pál­mák és a kék ég alatt ott áll az ifjú költő, karjában a lánnyal és elénekli ez alkalomra írt dalát, melyre a lá­nyok táncolnak, akiken — miután a lakatlan szigeten nincs divatszalon — pálmalevélből van a ruha. ÉS HOGY VALAMI újszerű is le­gyen a filmben, az lesz a vége, hogy a költő és Mariann három és fél per­cig csókolják egymást, ahol érik és a tüzes csókok sejtetni engedik, hogy később itt egyéb is történik majd, de csak azután, miután... (A nézők a látottaktól felbőszülve, egymás hegyén-hátán kitolonganak a moziból.) HERBST FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents