Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-07 / 62. szám
1957. agusztus 7. szerda NfcPÜJSÄG 7 betegek között az ország legmagasabb csúcsán A Kékestető hajdani luxusszállója már 1951. óta Állami Gyógyintézet. Még sokan emlékeznek arra, hogy valamikor ez az épület megközelíthetetlen volt egyszerű emberek számára. A pénzarisztokrácia és az úrivilág kedvenc szórakozóhelye volt itt, maga Horthy Miklós is idejárt kártyázni hetenként. Az épület falai tanúi voltak a fél gentri-félkapitalis- ta világ végső haláltáncának, a féktelen orgiáknak, a hajnalokig tartó dáridóknak. A mostani ebédlő helyén volt a Magyar-terem, ahol a cigányzene édes-bús hangja mellett mulattak az urak barátnő- jeikkel, — nem számított a pénz, a bor. Tízmillió ember dolgozott azért, magyar földön, hogy a hajdani itt szórakozó apának „zsebpénze”, a fiúnak apanázsa legyen... A múlt emléke ez, melyet már sokan nem ismernek még hallomásból sem... A festői szépségű helyen most olyan emberek várnak gyógyulásra, akik munkájuk végzése közben betegedtek meg: bányászok, különböző üzemek munkásai, parasztok és hivatalnokok. Kora délelőtt nagy csend van itt, alig lehet valakit látni, csak az útépítők dolgoznak a bolthajtásos kapu alatt, és a közeli sportüdülő vendégeinek lármája hallatszik gyérén. A hosszú, csillogóan tiszta folyosók szinte kihaltak, csak itt-ott látni egy- egy takarítónőt, vagy a fehérköpenyes vizitelő orvos után csukódik halkan az ajtó. — Csendkúra van. Ilyenkor mindenki bent tartózkodik a szobájában és fekszik, mert nem mindenki fekvőbeteg. A kitárt ablakokon pedig beomlik a Mátra hűvös, friss és tiszta levegője. Háromszáz beteg tartózkodik az épületben. Az ország különböző tájairól jöttek ide, — hogy ilyen, vagy olyan betegségükből kigyógyulhassanak és egészségesen tudjanak tovább dolgozni munkahelyükön. Ica nővér kalauzol a hatalmas épület folyosóin. Ö már hét éve dolgozik itt, sok ember kedves ismerőse, mert egyike azoknak, akik a legnagyobba lelkiismeretességgel foglalkoznak a betegekkel. Ahová belépünk, mindenütt mosolyogva fogadják, és készségesen hallgatnak tanácsaira, utasításaira. íme néhányan a betegei közül. „Fáj az elnézésük ••• Sz. Gy. még nem idős ember, haja mégis erősen őszül Fehér hálóköpenyét lazán kötötte meg derekán. Ul a széken — kicsit nyugtalanul, a beteges emberek idegességével. — Néha köhög és ilyenkor szürkéskék szemével úgy néz az emberre, mintha bocsánatot kérne. Asztmája van. Harmadszor van itt. Az első gyógyítás után egy évig nagyon jól érezte magát. A másodszori ittar- tózkodása októberre esik, az idegesség, s az a tudat, hogy távol van családjától, nem segített rajta. Hazament Kecskemétre, ahol a felborult rend később pedig a poros alföldi levegő csak súlyosbította baját. Nagyon sok kellemetlenséget okozott eddig már betegsége, melyről így panaszkodik: — Sehová nem mehet az ember, mert ha moziban vagy színházban vagyok, és ott kapok rohamot, az, eltekintve attól, hogy másokat megbotránkoztat, nekem a legrosszabb. Alig merek valahová elmenni, mert félek is, szégyelem is, de nem tehetek róla. Otthon családom van. Ök is, meg a munkahelyemen dolgozók is nagyon udvariasak velem szemben, segítenek nekem. Előzékenyek — és nekem fáj, nagyon fáj. Megáll a beszéddel, kinéz az ablakon, gyorsan kapkodja a levegőt, mint akit megzavartak. Erősen köhög és lázas pi- rosság ül meg az arcán. Kínos csend, de lassan megnyugszik és újra beszélni kezd. Látja, így megy ez. Egyik percben még semmi bajom, — a másikban már rohamot kapok, nagyon érzékeny vagyok, állapotomra még az időjárás is befolyással van. Aztán csak a bocsánatkérés, a szégyenkezés, mert hát nem vagyok én egészséges ember. Itt a Kékesen jó, nyugalom van, nem háborgat senki, rendes kezelést kapok és társaim is betegek, — nem érzem annyira egyedül magam, mint a munkahelyemen. A beteg panaszai ezek, olyan emberé, akinek koránál fogva még több lehetősége volna az élet jogainak gyakorlásához, — de ilyen körülmények között lehetetlen. Fáj neki, hogy barátai, ismerősei elnézőek vele szemben, mert tudják, hogy „asztmás és rohamot szokott kapni.” Olyankor érzi jól magát, amikor a gyógyintézetet elhagyja, mert egészségesebb, és teljesebb ember. Jelenetek és idegesség Fiatal, csillogószemű asz- szonyKa fekszik a nyugágyon, élvezi a nyári verőfényt, mely barnára süti a bőrt, és a mátrai levegőt. Szótlanul nézi a végtelen kék eget, a csíkozó szürke felhőket, és ki tudja, mire gondol. Felfigyel a lépések zajára és furcsa kíváncsisággal nézi, az újdonsült — „csendháborítókat”. G. J-né, a budajesti Kötő munkása. Stru- mával van itt már másodszor. A betegség mindenkinek kellemetlen, különösen nőknek. — Sokszor ideges, ingerült, és fáradt vagyok. Gyakran érzem magam rosszul es nincs étvágyam. Az idegesség akkor is elővesz, ha nincs rá semmi okom. Munkatársnőim nagyon kedvesek, tudják, mi a bajom, kímélnek, és egy szóval sem sértenének meg, mégis elővesz néha a „bolondéria.” — Milyen hátránnyal jár ez a betegség családi életében? — Veszekedéssel. Vagy én vagyok a türelmetlen, vagy a férjem. Mindezt csak fokozza az, hogy ő féltékeny természetű, pedig nincs oka rá. Jeleneteket rendez nekem, mely még csak jobban kikészíti az ide-1 geimet. Meg az örökös zaj, a villamoszörgés, az autók tülkölése és az az őrült rohanás... Elgondolkozik, mint aki sokat tudna panaszkodni, de nem lehet. Van valami megmagyarázhatatlan szomorúság a mosolyában. Úgy hiszi, illetlen dolog, hogy az ember minden apróságot világgá kiabáljon. — De még hozzáteszi: — Itt, remélem, sokat javulok majd. Mindent megkapok, ami gyógyulásomhoz szükséges — és a környék is istenien szép. „Csoda történt velem...“ Ezt mondogatja F. J.-né, a Madách Színház dolgozója. — Amikor behozták, nem sok remény volt hozzá. Azt hitték, nemsoká vihetik a mentőoperációra, Budapestre. (Az ide beutalt betegek operálását az ország egyik leghíresebb sebésze végzi.) Kilenc és fél hete van már itt, de még alig hagyta el az ágyat. Hosszú ideig súlyos volt az állapota. Lefogyott — de már örömmel állapítja meg, hogy kezd rendbejönni. Jóízűen fogyasztja ebédjét, — mely zöldséglevesből, sült húsból, pirított burgonyából, tejszínből, és tortaszeletből áll. ö a „Kékes csodája” — mondogatja, mert jóformán a sírból hozták vissza. A gyógyintézetet dicséri. — Merem állítani, hogy ritka hely van az országban, — ahol ilyen nagy szeretettel gondoznák a beteget, mint itt. Az orvosok még késő este is segítenek, ha a beteg állapota megkívánja. A nővérek pedig a legmesszebbmenőkig figyelmesek. Már öt perce gondolkozom azon, hogy mi rosszat tudnék mondani Ica nővérről, — de eddig még semmit sem tudtam kisütni — teszi hozzá ha- miskás mosollyal. Sokan várnak itt gyógyulásra. Oláh néni, a nagyon pedáns és tiszta cigányasszony, akinek az ablak mellett van az ágya. Türelmetlenül várja a vasárnapot, melyt ilyenkor mindig eljön látogatóba a férje, aki rajongásig szereti és minden telhetőt megtesz érte. Jó itt, amennyire jó lehet egy kórházban, de a kis Ildikó, a gyerekosztály nővéreinek kedvenve — mégis hazavágyik „Anyuhoz”. A kétéves, szőkehajú, eleven, mindig nevetős kislány édesen sejpítve ejti ki a szavakat. — Anyuhozs akajok máj menni. — Ilyenkor elkomoro- dik, s talán sírna is, ha nem lennének körülötte a vigyázó nővérek, akiket már nagyon megszeretett itt, a kékesi gyógyintézetben. HANKÖCZI SÁNDOR Szakképzett szeszfőzdevezetőt, gyakorlattal rendelkező vezetöszakácsot vagy szakácsnőt keres ^ Do- moszlói Állami Gazdaság, — Csókás Méhészek! Szerződésen kívül átadott minden 50 kg méz után 1 kg MÜLÉPET ad kedvezményes áron a MÉHÉSZSZÖVETKEZET, Eger, Dobó tér 7. Nyugdíjasok részére kereseti lehetőséget biztosítunk, vidékieknek is. • Felvilágosítást ad a Népújság Kiadóhivatala EGER, Bajcsy-ZsilinSzky utca 1. szóm. Vidékiek levélben jelentkezhetnek Betűszedő és gépmester TANULÓT felvesz a Heves megyei Nyomda Vállalat Gyöngyösi telepe EMLÉKEZZÜNK Nagasaki ... Hirosima ... atomrobbantás... olvassa lányom a kezébe kerülő újságot a leendő ötödikes komolyságával, s mivel a világon mindent tudni szeretne kész is a kérdés: Anyu, milyen az az atombomba? Mesélj róla! Nem tudok mesélni. Csak ■elgondolkozva simogatom copfos fejecskéjét. Mit mondjak? Ültessem bele ártatlan, bizakodó kis gyermek szívébe a halálfélelmet? Hogyan beszéljek arról a tizenkét esztendővel ezelőtti napról, a- mely a poklok borzalmait szabadította a két japán városra? Meséljem el neki, hogy egyetlen óra alatt százezreket öltek meg, hogy ezer és ezer kis japán gyermek magával hozza halálos ítéletét a világra, mert az édesanyja ott volt... Vagy meséljem el neki milyen katasztrófát zúdítanak a világra a sorozatos atom és hidrogénbomba kísérletekkel? Néha azzal játszik, hogy a jövőnket varázsolja elénk: anyuci én férjhez megyek, lesznek édes kis gyermekeim és fogok pénzt keresni, hazaadjuk neked, Te meg neveled a gyermekeimet, úgy mint engem a nagymamácska. Mondjam erre azt, hogy talán átkozni fogja azt a pillanatot, mikor világra hozza gyermekét — az unokámat — mert addigra olyan nagy- mennyiségű lesz a levegőben a Stroncium 90, hogy torzszülötteket dajkálnak az anyák? Mit mondjak erről a gyermekemnek, és mit mondjon ezer és ezer anyatársam a csacsogó, mindenre kiváncsi apróságoknak? Nem tudom. Csak egyet tudok! Egyetlen pillanatra sem feledhetjük ezt a dátumot: 1945 augusztus 6. Ezen a napon robbant az első atombomba, ez volt az első merénylet az emberiség ellen, a gyermekeink ellen, akik élnek, s akik ezután jönnek Világra,.. Nehezen szánom rá magam, de azért mégis beszélni fogok gyermekemnek erről. Zsenge kis értelmébe palán- tálom, hogy míg szóra tudja nyitni a száját tiltakozzon, míg emlékezni tud, emlékezzen, s míg harcolni tud, harcoljon, hogy ne ismétlődhessen meg az a nap. Megtanítom, hogy az emberiesség nevében szóló kórusban hallják az ő gyermek hangocskáját is, ahogy életet követel magának, testvérkéjének, s életet annak, aki majd az 5 szíve alól sarjad. S ha mindenki megtanítja erre gyermekét, hiszem, hogy nem ismétlődik meg Hirosima és Nagasaki tragédiája. D. R. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzemvezetősége értesíti a villamosenergia fagyasztóit, hogy augusztus hó folyamán az alábbi körzetekben fontos javítási munkák miatt áramszünet lesz: augusztus 12-én és 13-án augusztus 14-én augusztus 15-én és 16-án augusztus 17-én augusztus 18-án augusztus 19-én augusztus 22-én és 23-án Ráckapu tér és környéke. Dózsa György tér és környéke. Kertész u., Makiári út és környéke. Lenin u. 36—176 számig, valamint a Széna tér és környéke. Vörösmarty út, Nagy János u., Rózsa Károyl u. Kisfaludi u.. Petőfi u. és környéke. Szvorényi út, Arany János út. Kapás utca és környéke. Kilián utca, Sertekapu utca, Bartakovics utca, Vörös- marthy utca egyrésze és a környező utcák. Közöljük, hogy a fenti napokon az áramszünet 15.30-ig tart. 7 órától NYÁRI OROMOK CjjuizeA a bem fi panaszok... Elégedettek az emberek mostanában a falvakban. Jó a termés, lesz bőven kenyér, jó áron veszi át az állam a felesleget, biztató a kukorica, ami azt jelenti, hogy a kenyér mellé szalonna is kerül. De ha jól körül néz az ember, akad panaszolni való. Most a füzesabonyiak panaszának adunk hangot az újságban, azzal a megjegyzéssel, hogy ők sem mulasztották el hozzátenni még az elején: tudjuk mi, hogy sok mindent elvitt az ellenforradalom, azt is, hogy nehéz helyzetben van az ország, de azért... Nagyon szerencsétlen körülmények között épülnek a füzesabonyi iskolák. Az egyiknek kétszer húzták fel a falát, mert először nem sikerült. Az átvételnél is voltak hibák, pedig kerek két esztendeig épült az egész. Csak legalább olyan jó lenne, mint amilyen soká készült, de hát arról már nem is szólnak egy szót sem, egyszerűen örülnek, hogy egyáltalán kész. Most épül a másik, az új telepen. Egy éve megkezdték az alapok ásását, s „már” készen van az alapozás, a pince, örült a lelkűk, mikor odavitte az építővállalat az anyagot, — de milyen korai volt az öröm. Mert ahogy odavitték, szépen el is szállították más munkahelyre. Pusztul az alapozás, „olvad” az anyag — jövőre sem lesznek kisebb létszámúak az osztályok, nem lesz jobb a tanulmányi eredmény sem. Hiszen annyian vannak összezsúfolva, — hogy képtelenség alaposan foglalkozni egy-egy gyerekkel. A napokban olvastam az egyik újságban, hogy a nagy költséggel átalakított Hungáriát Pesten újból átalakítják, — hogy a Vendéglátóipari Vállalat egymásután építteti át a már többször átalakított üzleteit.. — Szeretném javasolni, követelni a füzesabonyiok nevében, vessenek véget erélyes kézzel ennek az építkezési mániának, mert nagyon kell az építőanyag másra, lakásokra, olyan iskolákra, mint aminek az alapjait már egy éve megcsinálták Füzesabonyban. Mert meginni a feketét, a régi cukrászdákban, kávéházban is lehet, de tanítani ilyen körülmények között nem. *** Eldugult a község egyetlen artézi kútja az iskola építkezésénél. Hoztak kútfúró munkásokat, hogy megjavítsák. — Készülgetett, készülgetett a tisztítás, türelmesen nézték a füzesabonyiak, bár türelmüket erősen kikezdte a besenyőtelkiek itt-ott elejtett megjegyzése: „nem lesz már nektek se vizetek, úgy mint nekünk. Mert nálunk is ezek dolgoztak, aztán mind aihárom kút tönkrement, nem is engedtük, hogy hozzá nyúljanak a negyedikhez, mert az úgy rosszán is több vizet adott, mint a három megjavított összesen! A , sors”, úgy látszik, látnoki erővel ruházta fel ez esetben a besenyőtelkieket, mert bevált a jóslat. Befejezték a javítást, a járási tanács kifizette érte a 39 ezer forintot, s a kút kevesebb vizet adott, mint előtte. Azóta ha kisgyűlést akar valaki tartani, keresve sem találna jobb helyet, mint a község kútját, mert ott, állandóan álldogál öt-hat ember, este még több, s nem is kis ideig, hisz legalább 10 perc kell, míg egy vödör megtelik. *** Nincs építőanyag, nem új probléma, nem is azt kutatják az abonyiak, hogy miért nem hozat be többet az ország, — csak egyet nem értenek. Miért van Szihalmon és Kálban, illetve ott miért lehet többet és többször kapni. Hiszen Füzesabonyban nem csak a helyiek vásárolnak, hanem háromnégy község a környékből.. így ha a füzesabonyiak akarnak vásárolni, kénytelenek átmenni háromszor-négyszer Sziha- lomra, mert ott sűrűbben van. Persze a fuvar alaposan megdrágítja az amúgy sem olcsó fűrészelt árut. Azt mondják, megértik, hogy kevés van, de miért nem lehet azt a keveset igazságosabban, arányosabban elosztani. Kérésünkre a Tüzép tudna felelni, sajnos az még hallgatott eddig róla. Csak három panasz. Füzesabonyban most ezt tartják a legégetőbbnek, s mikor elmondják, végezetül mégegy- szer megismétlik: tudjuk, hogy nehéz helyzetben van az ország, de... de csakugyan nem lehetne segíteni rajtuk? —deák— Magas áron vásárolja a málignbót a földműves- szövetkezet Ne dobd el, mert minden mázsa gubóért 90 forintot, zúzva 93 forintot fizet — ÖT TAGÚ TÁNCZENEKART alakított a kápolnai földművesszövetkezet. Első ízben a VIT tiszteletére rendezett ifjúsági nagygyűlésen léptek fel.
