Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-27 / 59. szám

4 NfiPÜJSÁG 1957. július 27, szombat Kommunisták az élen KERÜLT az egyik pesti új­ság, s abból mindenei érte­sülhetett, hogy Budapesten a különböző pártok „tömegeik­nek” megfelelő arányban részt vesznek a vezetésben. így lesz nálunk is — jelentették ki a hangadók a sarudi gépállomá­son, s elő is lépett közülük né­hány, aki úgy érezte, hogy ő a legelhivatottabb képviselője az újonnan alakuló pártoknak. S mivel úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy tiszta vizet önt­senek a pohárba, — egyszerű módját választották a párt­szervezésnek. Előlépett az SZDP képviselője: álljon mö­gém, aki a Szoc, Dem. Pártban látja a kibontakozást. Kiváltak vagy négyen a tömegből. A parasztpárti képviselőnek sem volt sokkal nagyobb sikere. — Ekkor lépett elő Csőke Zoltán laboráns, s az Isten, a haza stb nevében a Kisgazda Párt zász­laja alá hívta az embereket. Azok összenéztek, s egy ember lépett mellé — az sem győzte később magyarázni, hegy be volt csípve, csak azért ment oda. A többiek kijelentették, ők bíznak továbbra is a kom­munistákban... Történt mindez 1956. október 31-én, amikor már — ha átmenetileg is —, de nyeregbe került az ellen- forradalom, s igazán nem je­lentett „életbiztosítást”, ha va­laki kommunistának vallotta magát, vagy kiállt a kommu­nisták mellett. HA AZ EMBER ISMERI ezt a történetet, akkor egész ter­mészetesnek tartja, hogy a sa­rudi gépállomáson már novem- ben elején megalakult 26 tag­gal az MSZMP, s hogy a 32 volt MDP-tagból csupán ket­ten nem kérték átigazolásu­kat. De jött a helyükbe 12 új tag, javarészt lelkes fiatalok, négyen közülük most vonul­tak be a hadseregbe. Ha sta­tisztikát állítanánk össze, ki­derülne, hogy a gépállomáson minden második traktorista párttag (nem számítva az egerfarmosi brigádszálláson dolgozókat, akik a községi alapszervezetekbe kérték át­igazolásukat). A legnehezebb időkben való bátor kiállásnak, a korábbi években, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival való lel­kiismeretes törődésnek, az ok­tóber óta végzett fáradhatatlan felvilágosító munkának egy­formán javára írható az ered­mény, amit a kommunisták el­értek a gépállomáson az elmúlt hónapokban. A pártszervezet hallatta szavát állandóan, — s hogy ez nem volt pusztába ki­áltó szó, azt talán semmivel sem lehet egy termelő üzem­ben jobban lemérni, mint a termeléssel. Nehéz dolguk volt, hiszen a tavaszon részben a gépvásárlások, részben a tsz- földek csökkenése miatt nem volt elég munkája a gépállo­másnak. A traktoristák többsé­ge odahaza volt, csak igen cse­kély fizetést kapott. Ilyen kö­rülmények között erejük jóré­szét arra kellett fordítani, — hogy egyáltalán megtartsák a trakteristákat, ne menjenek el máshová dolgozni, nehogy a nagy nyári munkák megin­dulásakor ember nélkül állja­nak. Ilyen körülmények kö­zött készülni az aratásra, bi­zony nehéz, kétszeres sikert jelent hát, hogy ez a felkészü­lés, mint ahogy most meg le­het állapítani, sikeres volt. A gépállomás embereinek, — gépeinek nagy erőpróbája a nyári kampány. Esztendők óta hagyemányossá vált már a verseny ebben az időszakban. A sarudi gépállomáson az idén sem hagyták el, s májusban, mikor másutt még csak meg­pendítették, hogy jó lenne új­ra versenyre lépni, már meg is született a felhívás, mely- lyel kihívták a megye többi gépállomásait. A javas­lat a pártszervezet egyik tag­gyűlésén született, s mir" ter­melési értekezlet elé került, a kommunisták megnyerték a verseny gondolatának a többi­eket is, megkérdezték vélemé­nyüket, mit vállaljanak. A GÉPÁLLOMÁS VEZETŐ­SÉGE célprémium kitűzésével segítette az éledező verseny­mozgalmat. Amelyik traktoris­ta 150 hold, vagy ennél több kalászost vág le, 800 forint ju­talmat kap. 140 hold felett 600 forintot, 130 hold felett 400 forintot. Jutalmazzák az öt legjobb cséplőgép-kezelőt is, 200—800 forinttal. Érdekeltté tették ilyen célprémiummal a szerelőket, műhelymunkásokat és a körzeti szerelőket is, aki­ken sokban múlik, hogy egy elromlott gép meddig áll, A célprémium nem új gondolat a gépállomáson, de még egyet­len esztendőben sem volt ilyen jelentős. A kitűzött prémium fokozta a versenyző kedvét, s ez meglátszott az aratáson. — Időben elvégezték a leszerző­dött területen az aratást, tel­jesítve tervüket, s utána a ti- szanánai termelőszövetkezet­nek mentek segíteni. Hasonlóan jól kezdték a cséplést is. A gépek egyrészét az előcsépléssel a gyakorlat­ban is kipróbálták, s dicsére­tükre válik, hogy mind jó volt. Remélhető, hogy a cséplés megkezdésével a többivel sem lesz hiba, A teljesítmények mellett ügyelnek az önköltségre is, — mert nem mindegy, mennyibe kerül 1 hold megművelése. Ta­vasszal a rizsföldek munkájá­nál és a fuvarozásnál átlépték az előirányzatot, de a jelek szerint a nyári munkák alatt helyrebillen az egyensúly. FOGLALKOZNAK AZ EM­BEREKKEL, ezen a gépállo­máson. Törődnek kisebb-na- gyobb ügyeikkel és éppen azért a traktoristák is törőd­nek a gépállomással, sőt ezen túl az országos ügyekkel is. — Vállalásuk egyik pontja bizo­nyíték erre. Ugyanis azt vál­lalták, hogy a termelési tervek túlteljesítése, az önköltség csökkentésére való törekvés mellett beszélgetnek a csépel­te tőkkel, hogy ne maradjanak adósok az adógabonával, — s arról, hogy az állam is. a ter­melő is jól jár, ha üzletet köt­nek a feleslegre. Mindezek után persze senki ne gondolja azt, hogy a sarudi gépállomáson csupa jó van, — sehol semmi hiba. De az, ami a legjobb — s ez a pártszerve­zet ereje, a kommunisták nem­csak szavakban mutatkozó pél­damutatása — biztosíték arra, hogy a még meglévő hibák megszüntetésére is lesz elég erejük. d. r.- ez a sarudi gépállomás eredményeinek titka ŐSSZEL SARUDRA IS LE­SS»NÄ)1K Japánújjas halászing Kötéséhez kb. 25 dg kék bé­bifonal kettős szálát és 3-as kötőtűt haszná­lunk. Munkánkat a fél csípőbőség­nek megfelelő szemszámmal kezdjük és lus­takötéssel, va­gyis oda-vissza simán haladva folytatjuk a kötést. Egyene­sen dolgozunk az ujj kezdeté­ig (kb. 35 cm oldalmagassá­gig). Itt a sze­meket ketté­osztjuk és a két vállrészt külön kötjük tovább. A kö­zépvonal felett egyenesen kö­tünk a befeje­zésig, az oldal­vonal fölött pe­dig minden 6. sorban 1 sze­met szaporí­tunk a váll vo­naláig. A váll szemeit 5 szemenként fejezzük be, a nyakkivá­gásnak hagyott utolsó 25 szemet pedig befejezetlenül hagy­juk. Hasonlóan elkészítjük a másik vállrészt, majd a hát­rész kötését kezdjük. Az ujjakig egyenesen kötjük, innen kezdve az oldalakon 6 soronként szaporítunk. A vállhoz érve a szemeket 5 szemenként befejezzük, de a középen (kb. 10 cm-en) befejezetlenül hagyjuk a szemeket. A váll össze- varrása után az előrész és folytatólag a hátrész befejezetlen szemeire még 3 cm-t kötünk, majd itt befejezzük a szeme­ket. Ezzel elkészült a gallér. Az ujjak és a gallér szélét 2 sor színes kispálcával horgoljuk körül. Látogatás három munkásszálláson Csak a televizi ... így válaszolt a bélapátfal­vi munkásszállás egyik iairója, mikor a véleményét kértük „második otthonával” kapcso­latban Valóban, nem sok pa- naszkodnivalója lehet a ce­mentgyári munkásoknak, ku­bikusoknak, technikusoknak, mérnököknek, akik a cement­gyár I és II munkásszállásán laknak. Kívülről nem sokat mutat az épület, de belül a folyosón szőnyegek vannak, az ablakon függöny, az ágyak tiszták, me­legvíz szolgáltatás, minden szobában rádió, — egyszóval a legszükségesebb megvan Sajnos, ezt nem lehet elmon­dani a munkásszállásokról, — kivéve a ieányszállókat, hogy otthonosak, barátságosak. Fő­leg a férfiszállásokon, ahol hi­ányzik a lakást otthonosabbá tevő virág, terítő, stb. Herényi Pista bácsival, az I. munkásszállás gondnokával lá­togattuk végig a szobákat. Míg sorra jártuk, mentegetőzve mutatta a takarító eszközöket, kőművesszerszámokat, ugyanis most hozzák rendbe, festik a szállót. Az előbb említett jótu­lajdonságokon kívül egyné­hány apróbb hibával is talál­koztunk kőrútunk során. Né­hány szobában összelapított konzervdobozok helyettesítet­ték a hamutartót. A fogasok, székek, ágy telerakva ruhák­kal, általános a panasz, hogy kevés a szekrény. Ezektől a hi­báktól eltekintve, a lakók nagy része dicséri a szállót. Nem­csak azért, mert mindössze 10 forintot fizetnek havonta, a tiszta szállásért* világításért, meleg fürdővízért, de azért is, mert a lehetőségeken belül az üzem minden segítsé|et meg­ad, hogy otthonosabba tegyék. Egyedül a 10-es szoba lakói igyekeznek, hogy valamivel barátságosabbá tegyék a szo­bát. Nagy István gépész tech­nikus és szobatársai az üzem­ből hoztak át képeket, hogy feldíszítsék a szobát. A többiek nem nagyon tö­rődnek ilyen aprósággal, nem is tekintik második otthonuk­nak a legényszállást, legin­kább csak arra az időre tar­tózkodnak ott, míg alszanak, s felkészülnek a munkába in­ó hiányzik . . . dulásra. A vezetékes rádión kívül nagyon kevés szó­rakozási lehetőség van a legény- szállóban S ami van, azt sem használ­ják ki. Az udvaron kosárlabda pálya, befüvesedve, használat­lanul. A klubszobában könyv- szekrény üresen, sakk és do­minó enyhíti csak a szórakoz­ni vágyók „kultúrszomját”. A látogatást a legényszálló konyháján fejeztük be, ahol Pista bácsi elmagyarázta, hogy itt készül az agglegény-koszt. Ugyanis, ha valakinek nem íz­lik a vacsora, külön tűzhely áll rendelkezésre, ahol gyako­rolhatja a szakácsművészet nehéz tudományát. Végezetül Pista bácsi egy anekdotát mesélt el még a munkásszállás első napjaiból. Majdnem egy évtizede már, hogy az első lakók megérkez­tek, kubikosok, parasztembe­rek voltak. Ahogy nézegették a mosdó porcellán berendezé­sét, ilyenformán diskurálgat- tak: — Mosdottál-e már ilyenbe’ komám? Mire a másik: — Akár enni is lehetne be­lőle... Az első időkben volt is baja a csapoknak. Nagy gyönyörű­séget okozott, hogy csak egy csavarintás kellett, s jött a melegvíz, a mellette lévőből hideg ömlött, el is rontották jó párszor, most már természe­tesnek veszik. A II. szállóban Stáber István gondnok felesé­ge kalauzolt. A panasz nagy­jából itt is ugyanaz. Kevés a szekrény. Van még egy helyi panasz is. Az egyik lakó, aki az éjszakai műszak fáradalma­it pihente ki, s felébredt lá­togatásunkkor, ' bosszankodva jegyezte meg: — A cserépkályhák úgy füs­tölnek, hogy nyitott ajtó, ab­lak mellett lehet csak tüzelni. — Reméljük, télre — a sok kérés után megjavítják, kály­hánkat. A társalgó itt is sívár képet mutat. Az ajtó zárva bent két asztal egymáshoz tolva, szék sehol, a falak üresek, rideg, — barátságtalan helyiség. Volt itt valamikor egy ping-pongasz- tal, de azt is elvitték a szé­kekkel együtt a falusi kultúr- házba. Itt is egyetlen sakk­készlet jelenti a szórakozási lehetőséget. A leányszállóban már egészen más kép fogad. Tizenhét lány és asszony la­kik itt. Egy-két szobába sike­rül csak bekukkantani, a töb­biben az éjszakai műszakról hazatért lányok aludtak. Igazi barátságos kis szobák, három — négy lány lakik benne. Az ablakban virág, — az egyik lány hozta — az asztalon, ké­pek a falon. A rádión parányi bölcső, benne egy néger baba. Lehet itt főzni, mosni, va­salni. A csempézett mosdóban hetenként háromszor van me­legvíz, két fürdőkád is áll a lányok rendelkezésére. Ezt már jobban otthonnak lehet nevez­ni, mint a férfi-szállásokat. — Nem ártana, ha az I. és II. munkásszállás lakói eljönné­nek egy kis tapasztalatcserére, hogy megtanulják a lányoktól: miként lehet a rideg munkás- szállásból barátságos otthont varázsolni. * A legszükségesebb tehát megvan a munkásszállásokon, azt a kis pluszt — ami a szál­lást otthonná teszi, lakóik is könnyen előteremthetik. Eb­ben szívesen segít az üzem is, s akkor nemcsak a környéken, de az egész megyében a bél­apátfalvi munkásszállásoknak lesz a legjobb hírük. KOVÁCS ENDRE Hatuan város anyahönyvébOi Születtek: Alapi Ferenc, Lami József, Csányi Anna, Horváth Klára Margit, Nagy János, Nagy Éva, Szűcs István, Szabó András, Juhász Péter, Balázs Klára, Szaj­kó Lajos, Molnár Sándor. Házasságot kötöttek: Csábi Fe­renc és Molnár Jánosné, Fodor Jolán. Meghalt: Kovács Dénes. Egri Vörös Csillag: Július 27—31: Karneváli éjszaka. Matiné: Július 28: Ezerarcú hős. Egri Bródy: Július 25—31: Egy ember frakkban. Gyöngyösi Szabadság: Július 25—31: Oké, Néró! Matiné: Július 28: Argentínától — Mexikóig. Gyöngyösi Petőfi: Július 25—31: Vörös kocsma. Matiné: Július 28: Atlanti történet. Hatvani Vörös Csillag: Július 25—29: Dankó Pista. Július 30—31: Gonosz favágó. Matiné: Július 28: Balkezes újonc. Hatvani Kossuth: Július 25—28: A fiú. Július 30—31: Déryné. Heves: Július 27—29: Berlini románc. Július 30— aug. 1: Csavargó. Pétervására: Július 27—28: Cár és ács. Július 30—31: Északi Robin­sonok. Füzesabony: Július 27—29: Visszaélés. Július 30— aug. 1: Véres út. Filmhírek — A Hunnia Filmstúdió meghívta a jelenleg Moszkvá­ban tartózkodó Abbast, a ne­ves hindu filmrendezőt, hogy tárgyalásokat kezdjenek a tervbevett koprodukciós hin­du—magyar filmről, amely a híres magyar kutatóról, Körösi Csorna Sándorról szól. — A Pannónia Filmstúdió­ban Aesopus meséje alapján elkészült az „Egér és az oroszlán” című színes rajz­film. — Fábri Zoltán új filmjé­nek, a „Bárányfelhők”-nek forgatócsoportja Esztergomban dolgozik. — A berlini filmfesztivál rendezői nagydíját az olasz Monicelli „Apa és fiú1’ című filmje nyerte. — A londoni Royal Festi­val Hallban bemutatták az Ot­hello című színes szovjet film angol nyelvre szinkrozinált változatát. A bemutatón részt- vett Malik szovjet követ, Bon- darcsuk és több angol művész. — S. O. S. Noronha a címe az új kalandos filmnek, amely­nek főszerepét Jean Marais alakítja. — Karel Zeeman, neves csehszlovák rendező filmet ké - szít Verne Gyula Francia zászló című regényéből. ÉRTHETETLEN DOLOG dából. De megszerez­ték az értékes gyógy­szert és ez természetes is. Ahány szülő kolle­gámmal találkoztam, elújságoltam nekik c hírt: Nincs már ve­szély, itt az áhított Salk vaccina. És ami ezután tör­tént. elámított. Azok a békétlenkedők, akik ezelőtt két héttel még mindent odaadtak vol­na egy falat vaccináért. most határozottan ki­jelentették, hogy nem oltatják be a gyereket, mert a Salk vaccina nem ér hajítófát sem, ettől a gyerek beteg lesz, sőt az is lehet hogy nem az igazi Salk féle vaccinával ál­lunk szemben. Hát hogy értse meg ezt az ember? Aztán néhány órai töprengés után a kö­vetkező megállapítá­sokra jutottam, li/fiután az ember ek- *-"■*- nek soha nem * kell az, amit rá akar- ! nak tukmálni, amit , agyonreklámoznak, hi­ba volt falragaszok­kal kidekorálni a vá­rost, sőt külön táblá­kon mozgósítani az embereket, hogy: ol- tasd gyerekedet Salk vaccinával, mintha csak azt hirdetnénk, hogy egyél készételt, vagy, hogy Vezess bal­eset nélkül. Szerintem az oltások közönség sikerét úgy kellett volna biztosíta­ni, hogy egy-két plety­kásabb hírű asszony­társnak (mert higyjék el van ilyen) a leg­szigorúbb titoktartás kikötése mellett meg­súgni, hogy érkezett Egerbe egy bizonyos mennyiségű Salk vac­cina, amiből azonban csak a protekciósok kapnak és azok, akik iratokkal igazolják, hogy legalább 15 éve szakszervezeti tagok. Az oltást a legnagyobb titokban, 25-től kezdve adják be a szakszerve­zeti székházban a né­hány protekciós csecse­mőnek. Bármibe fogadok, hogy ezen a napon o SZOT székház előt\ tolongott volna vala­mennyi szülő és ag­J^n nem értem az * J embereket. Azt is megmagyarázom, hogy miért. Néhány hete el­terjedt a hír, hogy gyermekparalízis jár­vány fenyeget. A szü­lők között egy kisebb­fajta pánik ütötte fel a fejét és aggodalmukat teljes mértékben átér- zem, miután én is egy darab hét hónapos le­ánycsecsemő boldog tulajdonosa vagyok. Bármerre jártam, a járványról volt szó és arról, hogy ez is meny­nyivel jobb nyugaton, ott a gyermekparalízis is tiszta öröm, miután nekik van a csodálatos, az utolérhetetlen, a felülmúlhatatlan, a Salk Vaccina. Persze Magyarországon ez nincs és a kormány nem gondoskodik gyer­mekeink egészségéről mert nem hozat vacci- nát. Aztán elterjedt a. hír, hogy nagymennyi­ségű Salk vaccina ér­kezett. Ez közel 10C millió forintjába kerüli az államnak és külön repülőgép hozta Kama­resszíven követelte volna, hogy az ő gye­rekét is oltsák be. Ez a módszer egyéb­ként tovább fejleszt­hető és kiterjeszthető a kereskedelemre is. Tehát azt, hogy Eger­ben új konfekció bolt nyílt, súgják meg né­hány asszonynak av­val, hogy ebben a gyö­nyörű új üzletben, ahol minden kapható, csak a protekciósokat akar­ják kiszolgálni. Állí­tom, hogy néhány nap után sorban állnak az üzlet előtt. t' módszer — gon- dolom — fordí­tott esetben is célra­vezető lehet. A citrom utáni vágyat, minden bizonnyal levezetné, ha a várost teleragaszta­nák a citromot nép­szerűsítő feliratokkal. Például: ..Fogyassz több citromot, mert a citrom egészség.1’ Ga­rantálom, hogy a ku­tya sem fogja keresni. Mert mint az előbbi példa is bizonyítja, az emberek néha nagyon érthetetlen módon vi­selkednek. Hefe

Next

/
Thumbnails
Contents