Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-27 / 59. szám
2 NÉPÚJSÁG .957. július 27, szombat A pártoktatás előkészítésével kapcsolatos tapasztalatok és feladatok Készül a megye hároméves tervjavaslata A megye szakemberei, valamint a tanácsi szervek az 1957. évi tervek és beruházások végleges jóváhagyása után máris hozzáfogtak a megye hároméves tervjavaslatának elkészítéséhez. Az eddigi irányelvek szerint ebben a tervévben egy- egy évre eső beruházás 15—20 százalékkal magasabb lesz az ideinél. A következő években nagy gondot fordítanak a megye helyi iparára is, mely a lakosság szükségleteit fogyasztási cikkek gyártását kezdi meg, mert eddig nagyrészt javításokkal foglalkozott, vagy más ipari vállalatoknak dolgozott. A hároméves tervben a helyi ipari beruházásait növel- >het, ha az új létesítményekkel, gépekkel kizárólag a lakosság igényeit elégítik ki. Befejezik a gyöngyösi modern vágóhíd és kenyérgyár építését, Egerben pedig új kenyérgyárat létesítenek. Figyelembe veszik a tervezetben Eger fürdővárossá való nyilvánítását, melynek értelmében a város szépítésére, parkosítására, az utcák tisztántartására megfelelő keretet biztosítanak. Visszaállítják eredeti rendeltetésének a volt Széchenyi Szállót is. daság fejlesztésére. A felszabadulás óta ez lesz az első olyan terv, melynek irányszámait nem felsőbb szervek szabják meg, hanem a helyi ismeretekkel rendelkező szakemberek állapítják meg. Érdekessége még a mezőgazda- sági szervezetnek, hegy hároméves tervvel egyidőben készül a megye mezőgazdaságának tizenötéves fejlesztési terve is. Megállapítják, hogy a megye területein hol, mit lehet gazdaságosabban termelni és ennek megfelelően alakítják ki a különböző tájegységeket. A következő években az eddig hiányzó csemetekertek és sző- lőoltvány-telepek létesítéséről is gondoskodnak. A tervben szerepel még az is, hogy 1960- ra a megye szőlőtermelői a folyamatos felújításokkal, új szőlők létesítésével és szakszerű kezeléssel visszaszerzik az egri bikavér és más híres borok' jó hírnevét. Érthetetlen megdöbbenés 7\/éhány nappal ezelőtt olasz és amerikai csapatok Dél-Tirolban, az osztrák határ mentén atomhadgyakorlatot tartottak, abból a feltevésből kiindulva, hogy egy esetleges háború esetén Ausztria nem marad semleges. A rendkívül megkapó feltételezés érthető okokból nem váltott ki mély örömet az osztrák közvéleményből, s osztrák sajtó nem is mulasztotta el mély megdöbbenését kifejezésre juttatni. Nem értjük azonban megdöbbenésüket, hisz csupán arról van szó, helyesebben arról volt szó. hogy ha lesz egy háború, akkor ugye a semleges Ausztria nem lesz semleges, s majd akkori megismerkedik az atomháború minden szépségével. Ha lesz ilyen háború... Menynyivel jogosabb volt a nyugatnémet közvélemény felháborodása, hisz az ottani hadgyakorlat Nyugat-Németország nagy részének tökéletes elpusztulásából, sok-sok millió ember atomhalálából indult ki! Különben is nevetséges dolog az egész, hisz Ausztria semleges. Ausztriának barátja az Egyesült Államok, s az meg is védi a semlegességet.■■ Vagy úgy gondolják az osztrákok: ments meg isten a barátomtól, mert ellenségeimmel elbánok magam is? Majd a Holdban í Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok bejelentse a ■* Holdra vonatkozó jogait, ha biztosítani akarja a szabad emberiség jövő nemzedékének érdekeit.— írja egy amerikai folyóirat. S teljesen igaza van, máris nagyon sokat késett az Egyesült Államok, hogy különböző koncesziók útján biztosítja jogát erre az abszolút kiaknázatlan földre, helyesebben mondva a Holdra. Reméljük, hogy ez mielőbb megtörténik majd és a Holdon is lehet végül kapni rágógumit és golyót, hidrogénbombát és Rock and Roll lemezt, öt évet az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság helyi kirendeltségétől, faji megkülönböztetést, falba épített porszívót és úgynevezett politika- mentes dollárkölcsönt, rozsdás mozdonyokra átszámítva. Valóban egyenesen tűrhetetlen, hogy a Holdat még nem gyarmatosították! Akkor aztán majd elmondhatja az átlag amerikai polgár, — mikor lesz már nyugodt életed, gondtalan jövőd? című kérdésre: majd a Holdban! Olaj... olaj... olaj... í^\man és Muszkát környékén — Közép-Keleten — fo- lyik a harc. Egyik oldalon Oman és Muszkát szultánja, a másik, oldalon az angol gyarmatosítás ellen küzdő szabadságharcosok. Egyik oldalon Venom típusú léglöké- ses vadászgépek, amelyek véletlenül ott vannak és véletlenül angol felségjelet viselnek, a másik oldalon jobbára csak az elszántság és az igazságba vetett hit. S mindenek mögött az olaj. Az olaj, amely az angol részvényeseké, s amelyre az amerikaiak szeretnék rátenni a kezüket... Az olaj, amely végeredményben is Oman szabadságharcosaié... (látó) Egri borok az országos borversenyen AZ ELMÚLT ÉVEK során, amikor az oktatási év előkészítéséhez hozzáfogtak pártszervezeteink, mindig sok szó esett a tanulás fontosságáról. Szinte nem volt olyan taggyűlés, aktíva, vagy más, párt által szervezett tanácskozás, ahol a beszámolókban az előadók nem indokolták volna meg azt, — hogy miért van szükség a párttagok rendszeres tanulására, -— marxista—leninista műveltségük fokozására. Ezek után azok, akik nem tájékozottak ezekben a kérdésekben, úgy gondolják, hogy most már nem is fontos ezekről a problémákról beszélni, mert a párt „önkéntes harci szövetség” és így tagjai önként vállalják mindazoknak a feladatoknak a végrehajtását, — melyeket a párt szervezeti szabályzata megjelöl. Mondhatják egyesek azt is, (sajnos, ha nem is mondják, de a gyakorlatban ehhez tartják magukat), hogy a pártnak most lényegesen kevesebb tagja van, mint volt a múltban, és azok, akik most tagjai a pártnak tudják, hogy miért fontos a tanulás és csak fölösleges szócséplés erről nekik beszélni. Meg kell azonban mondani, hogy ilyen és ehhez hasonló nézetek és e nézetekből táplálkozó gyakorlattal nem lehet egyetérteni. Nem lehet azért, mert akármennyit beszéltünk is az elmúlt években a tanulás fontosságáról, mégis sok volt az olyan párttag, akik szavakban ugyan elismerték ennek a fontosságát, de a gyakorlatban nem tettek semmit, vagy csak igen keveset politikai képzettségük fokozása érdekében. — Nem lehet egyetérteni azért sem, mert már most, az előkészítés kezdeti szakszában tapasztalunk olyan jelenségeket, melyeket nem lehet másnak betudni, mint az új oktatási év előkészítése iránt tanúsított közömbösségnek, vagy esetleg lebecsülésnek. MI MÁSNAK TUDHATJUK be azt például, hogy a megyei párt vb. határozatának végrehajtása, mely a Központi Bizottság 1957. június 5-i határozatán alapszik, s amely megszabja az 1957—58-as oktatási év előkészítésével kapcsolatos feladatokat, néhány járásban és városban nem kellő ütemben halad. Több pártbizottság kitűzött határidőre, egyes járási és városi pártbizottság máig sem készítette el azt a tervet, hogy mit akar tenni az oktatási év előkészítése érdekében. A legtöbb helyen még az alapszervezeti titkárokat sem tájékoztatjuk a KB 1957—58-as pártoktatási évre vonatkozó határczatáról, továbbá több helyen e hónapban, azon a címen, hogy „nem fér bele a taggyűlések napirendjébe”, — nem is szándékoznak tájékoztatni a párttagságot a fenti határozatról. Felmerülhet a kérdés, hogyan akarják ezek a pártszervezetek és pártbizottságok megszervezni az új oktatási évet, ha nem ismertetik a párttagsággal a felsőbb pártszervek határozatát, ha nem végeznek kellő felvilágosító munkát a párttagság között a pártoktatás érdekében? A mi véleményünk az, hogy ott, ahol a pártoktatás előkészítését csak egyszerű adminisztratív feladatnak tekintik, ahol nem fejtenek ki kellő agitációt, ahol azon a címen, hogy ráérünk még, elhanyagolják a felsőbb pártszervek határozatának végrehajtását, ott nem lesz eredményes az új oktatási év beindítása, és felléphetnek a korábbi évek hibái. MINDEN PÁRTMUNKÁS tudja, hogy propaganda munkánkban a korábbi években az eredmények mellett követtünk el olyan súlyos hibákat, melyek a marxizmus — leniniz- mus tanulásának jelentőségét lejáratták. Tudjuk továbbá, hogy az ellenforradalmárok és a revizionisták is igyekeztek mindent megtenni, hogy aláássák a párttagok, a munkások és más dolgczó rétegek hitét a marxizmus—leninizmus igazságai iránt. Az ellenforradalmárok igyekeztek a munkásokkal, értelmiségiekkel, — diákokkal elhitetni, hogy a marxizmus—leninizmus tanulására az életben nincs szükség. Ezért követelték azt, hogy az egyetemeken, főiskolákon, és más tanintézményekben szüntessék meg a marxizmus- leninizmus tanítását és ezért égették az utcákon a marxista —leninista műveket. De tudja minden pártmunkás azt is, hogy a revizionisták sem voltak jobbak kebelbarátaiknál, mert ezek meg a „magyar nemzet sajátosságára” való hivatkozással próbálták a marxizmus—leninizmus alapvető tanításait „megcáfolni”. Mindezeket a tényezőket veszi figyelembe a KB határozata és ennek alapján azt jelöli meg a pártoktatás legfőbb feladatául, hogy segítse elő az ellenforradalmi revizionista nézetek elleni harcot, hogy ne feledkezzünk meg a korábbi évek hibáinak kijavításáról és nagy figyelmet fordítsunk arra, hegy azok ne ismétlődhessenek meg. Pártpropagandánk tehát csak akkor lesz sikeres, ha a fenti határozat és az országos pártértekezlet útmutatásai alapján elősegíti a párt eszmei, politikai egységének további szilárdítását. E FELADATOT AZONBAN pártszervezeteink csak úgy tudják megoldani, ha figyelmet fordítanak a propaganda- munka tekintélyének növelésére. Ennek egyik legfontosabb feltétele pedig az, hogy a marxizmus—lenizmus propagandáját az eddigiektől magasabb színvonalra emeljük, és gondosan készítsük elő az új Hatvanban, a volt Grassal- kovich kastélyban egy nyclc- vanágyas kórházat rendeznek be, melyet később tovább fejlesztenek. Ugyancsak Hatvanban megvalósítják a közműves vízellátást, mellyel a lakosság régi panaszát orvosolják. A mostani tervezésnél nagy gondot fordítanak a mezőgazoktatási évet. A propaganda- munka színvonalának emelése érdekében az egyik fontos feladat, hogy most, az előkészítés időszakában körültekintően válogassuk ki azokat az elvtársakat, akiket propaganda- munkával akarunk megbízni. A színvonal emelésnek most adva van minden feltétele. — Most nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Ezért párt- szervezeteink csak annyi tanfolyamot szervezzenek, és csak annyi hallgatót vonjanak be a különböző tanfolyamokra, — amennyi szilárd, elméletileg jól képzett propagandistával rendelkeznek. DORKÓ JÓZSEF (MB ágit prop. oszt, vez.’) Szakképzett szeszfözdevezetőt, gyakorlattal / rendelkező vezetöszakácsot vágj7 szakácsnőt keres a Do- moszlói Állami Gazdaság, — Csánv. A nemrég megtartott megyei borversenyen a bíráló bizottság tagjai 22 olyan kiváló minőségű Heves megyei borfajtát találtak. melyeket felküldenek az országos borversenyre melyet Budapesten a Kertészeti Főiskolán fognak megrendezni. Ezek között vannak az egri Szőlészeti Kutató Intézet legjobb borai, az állami pincészet bikavér és medoc-noirja, valamint több, mint tíz egyéni gazda kifogástalanul kezelt bora. URBAN ERNŐ: r()őrben a viláíji/al (7. folytatás.) Harmadnapra rá, mikor a felesége már elsiratta, hogy: jaj, útonállók lesték meg, azok emésztették el a disznók áráért”, ismerősök találták meg, azok hozták haza a harmadik faluból. Mindhiába! Alig tisztult a feje, — alig szedte magát annyira össze, hogy háromnapos borostáját, reszkető kézzel bár, de mégis csak lekaparta, előbb a szőlőbe, aztán a kocsmába ment. Cigányt hozatott, boldog-boldogtalant az asztalához kény- szerített, szórta a pénzt, döngette a padlót és százasokat haj igáivá a cimbalomra, föl- f ölkiáltott: — Ezt a lovaimért! Ezt a kotyogósan járó, vasalt kocsimért! Ezt a motorért, ezt a hatlovasért. Sírhatott a felesége, csalhatta, hogy baj Van otthon, gödörbe lépett, lábát törte az egyetlen tehén. Mosolygó rá se nézett, meg se hallotta, — mit mond. Végül is Deli Mihályért futott, azt hozta segítségül az asszony. — Á, a titkár, igyál, az istenedet, ha már elszegődtettél! — Nem kell a borod, gyere, tücsköt-bogarat összebeszélsz, Péter! — Nem megyek, ha itt pusztulok, se megyek. Tudom én, mit beszélek. TSZCS! Te titkár, tudod-e, mi az a TSZCS? Tovább Szolgáló Cseléd! Mit bámulsz? Elszegődtettél! Cseléd voltam, megint cseléd vagyok. Kámpec! Vége! Isten nyugosztolja Mosolygó Pétert! S beszélhetett neki a titkár, hol sírt, hol meg ordított, vélt igazából azonban egy jottányit se engedett. Amikor elernyedt, mikor nagynehezen mégiscsak hazatámogatták — eszméletlen álomba zuhanva, még félhol- tan is azt kiabálta: — Nem kell nekem a szocializmusod! A szárnyaimat, kitépték a szárnyaimat! Szél sóhajt, az ébred a parti nádasban? Vagy tán magányos ember nem bír el szíve keserűségével ? Az első csillag már ott ég, ott reszket az elcsendesült víz tükrén, mikor Mosolygó Péter ocsúdik végre és magához tér vigasztalan emlékezéséből. Két év, micsoda üres, reménytelen két esztendő futott el, hegy még egyszer, utoljára kimondta az igazát, s magára húzta a szemfedőt. Azóta nem is él, csak van. Teszi a dolgát, mint más, megvan a kenyere is csak az öröm, a keze munkájának öröme mondott neki búcsút, azt nem érzi többé, tán már a haláláig se soha. A család? Fiával meg- békült. Terusnak is teljesült a szíve vágya, óvónő lett, itthon anyáskodik a szövetkezet napközijében. A kicsi is nő, most nyüvi a negyedik általánost. Az esze mint a tűz, az írása, mint a gyöngy... Ezek igen. — ezek a gyerekek majd boldogok lesznek, belenőnek az új világba, nem kell hozzá szívüket kicserélni. De ők? Mért is jött vissza Deli Mihály, mért is nem helyezték el máshová, ha már egyszer iskolára vitték. Mert odavitték, elnöki iskolára. mihelyt falusi titkárból a szövetkezet fejévé lett. Jobb is, hogy akkor elment, hogy több mint két esztendeig távol volt. Legalább ő, Mosolygó Péter megnyugodott, beletörődött a sorsába. S lámcsak, mikor már úgy tűnt, hogy minden mindegy, hogy csak a halál, az teszi majd ismét bodoggá, megjön Deli, kipallérozva, meg- urasodva és mindjárt az első nap beléköt. Mert azt tette, belékötött, csúfot űzött belőle. Békegyűlés, vagy mi, azt mondták, azzal a szesszel hívták egybe a tagságot, ő is ment, hogyne ment volna, legalább telik az idő, úgyse tud vasárnap mit csinálni az ember. Újságot olvasson, vagy a rádiót hallgassa? Az egyik is, meg a másik is örökké csak a szövetkezetről, meg a szövetkezetről beszélt. Hogy ott micsoda finom világ van, igazi tündérország, pedighát...! Szóval elment ő is ott volt azon a békegyűlésen, amit a mai napra, délután négy órára mondott be a duda, a község hangszórója. Az emelvényen a lánya is ott ült, érti Terus az ilyesmit, mindegy, nem az a fő, hanem az, hogy Deli is fölment, őt is meghívták iskolán, a szövetkezetin, Isten tudja, micsoda nagy emberré okosították volna. Bár okosnak okos ember, ami azt illeti, — mindig is az volt, csak a gazdálkodáshoz, ahhoz nem értett valami különösen. Igaz, hogy annak is megvan a maga oka, az érthető magyarázata. Gyárba járt, követ fejtett, mészégetőknél tüzelt, fiatal fővel meg őrzőgyerek volt. No, az iskolán, az elnökképzőn, ott biztos kipótolta, amit elmulasztott. Ideje is már, hogy hozzáértő, alapos ember legyen minden szövetkezetben a vezető. Mert amíg nincs rend, kontárok uralkodnak, addig csak nap tolja a napot, munka mulasztja a munkát... De nem ez a fő most, a gyűlés, hogy Deli Mihály maradt, aki volt, ahogy meglátta, mindjárt belékötött. Az volt a kérdés, arra szavazott a tagság, hogy a járásnál, a járási gyűléseken ki legyen a szövetkezet képviselője. Ezt is mondták, azt is ajánlották, Deli meg „se egyik, se másik, egy a méltó, egy a megfelelő és az: Mosolygó Péter”. Nem, ezt nem lehetett szó nélkül hagyni, ö, Mosolgó Péter csak van, egyik napról a másikra tengődik, se érdeme, se hivatala, hogy lenne ő méltó, hogy is lehetne a tagság képviselője? Nem, egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer ugratta be, többször nem töreti vele az utat Deli. Fölugrott, jószerint azt se tudta, mit mond, s dühében valami ilyesmit kiabált föl a dobogóra: „Teszek a békétekre! Jobb lesz, ha nekem békét hagytok”. A tagság felzúdult, Terus sikított, arcába temette a kezét, aztán lefutott hozzá, és azt sziszegte a szeme közé: „Menjen, menjen innét! Arra se érdemes, hogy tisztességes, becsületes emberekkel egy levegőt szívjon”. Erre lódult ő meg erre hozta ki a Rába partjára a szégyene és keserűsége. Restelli is, bánja is, ami történt, de ki tehet róla? Ha nincs Deli, ha két esztendeje, meg máma is .. Eh! Mindegy már! Eleget hallgatott, legalább egyszer megint kimondta, ami a szájára jött... Mosolygó felállt, az öngyújtóját pesszegeti, aha itt a bot, hát akkor kapaszkodjunk, — a töltésen már dereng a holdvilág, valahogy majd csak ha- zabotcrkálunk. De mi az, mi történt? Amit még sohse érzett sípol a lélegzete, szédül, a szeme is káp- ráziki Az emlékezés, az merítette volna ki, vagy a szégyen emésztette fel maradék erejét? jét? Ha pihenőkkel, ha a botot használva harmadik lábnak, de valahogy mégis csak hazaér. Ott várja aztán az újabb megpróbáltatás. Az első szobában, Terus meg a kicsi lány, Piros szobájában ég a villany, Deli Mihály beszélget a feleségével. — Mi az? — kiált rá Mosolygó, — Terus lcvallt fel? Az küldött ide kéretlen vendégnek? — Nem — áll föl komolyan, tisztességtudóan Deli. — Magamtól vagyok itt. — Pajtás — melegszik meg a hangja, — ne haragudj, nem tudtam, hogy tüskét hordozol, sebbetört tüskét. Ha tudom, hát írok, vagy szabadságot kérek, hogy eljöhessek hozzád. — Eh! — ránt egy csúnyát a vállán Mosolygó. — Nincs nekem bajom. Törődj a magad dolgával. Felesége riadtan kisiet. Mosolygó szemmel követi, tekintete a kis szöszin, Piroson áll meg. — Sicc, vakarcs. — ijeszt rá, — eredj anyád után. Asszonynak, lánynak, konyhán a helye. A csöppség behúzza a fejét, pislog, de eszeágában sincs menni. Hallott valamit, vagy a kíváncsiság kötözi le a lábát? — Sicc, ha mondom — toppant Mosolygó és a szeme vil- lámlik egyet. Erre már mozdul a kislány s kelletlenül, egész fölcsigázva, hogy ugyan mit beszélnek majd édesapámék. behúzza maga után a konyhaajtót. — Te meg ülj le, mit állsz — mondja Delinek Mosolygó, de csak a szokás kedvéért. Deli leül, mintha tanyázni, diskurálni jött volna. Dóznit kattant, cigarettát sodor, gondosan lecsipi a szőke, vékonyszálú dohány csücskét. — Okos kislány a Pirostok — fújja ki az első, teli tüdővel szippantott slukkot. — Mig vártunk rád, számolt itt nekem. Az egységeiteket adta össze. (Folytatjuk.)
