Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-24 / 58. szám

o

1937. július 24, szerda

NÉPÚJSÁG

1 megyébe! folyó tömegpropaganda munka tapasztalatai

AZ MSZMP ORSZÁGOS pártértekezlete, mint alapvető feladatot állította a párt elé az ideológiai élet területén meglévő revizionista nézetek felszámolását. ,.A revízionizmus az úgynevezett nemzeti kommunista nézetek az osztályellenséggel való megbékélés, nézetei, éppen ezért az ellenforradalom erőivel szembeni harc első feltételeként eszmeileg és politikailag meg kell semmisíteni e nézeteket, képviselőiket pedig ki kell űzni a pártból, eszmei harcot kell folytatni a revízionizmussal szembeni bé- külékenység megnyilvánulásaival” — mondja a pártértekezlet határozata. —

Ennek az alapvető feladatnak a megoldását sejtette elő az az öt előadás, amelyet a Központi Bizottság határozatának értelmében tartottunk megyénk pártszervezeteiben május és június hónapban. Az előadásokat megyénkben mintegy 4000 kommunista és többszáz pár- tonkívüli hallgatta meg. Különösen nagy volt az érdeklődés „A magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leniniz- mus fényében". A Magyar Mezőgazdaság fejlődésének útjai és Az MSZMP mint a munkásosztály forradalmi pártja" című előadások iránt. Az előadások fő jellemzője volt a revizionista nézetek leleplez,é- se. s a marxista elmélet helyes alkalmazása hazánk társadalmi és gazdasági jelenségeire. Az előadások hallgatói kommunista felelősségérzetétől áthatva vitatták meg az elhangzott elméleti kérdéseket és sok hasznos gondolattal gazdagították azokat. A legtöbbet vitatott kérdés az osztályharc éleződésének problémája volt.

Ismeretes, hogy az SZKP XX. kongresszusa ebben a kérdésben helyesbítette Sztálinnak azt a tételét, amely szerint a szocializmus építése idején az osztályharc állandóan és szükségszerűen éleződik. A kongresszus Sztálinnak az 1937-ben felállított tételét bírálta és megállapította, hogy a Szovjetunióban ez a tétel akkor már nem állta meg a helyét, mert ott akkor már nem voltak ellenséges osztályok, a szocializmus gazdasági alapja is létrejött. a termelési viszonyok szocialista jellegüekké váltak, vagyis nem volt meg az osztályharc éleződésének gazdasági alapja. Ebből a megállapításból nálunk egyesek olyan következtetést vontak le, hogy a szocializmus építése idején — tehát a Szovjetunió 1937 évi helyzetétől teljesen eltérő fejlődési szakaszban — sem éleződhet az osztályharc, ellenkezőleg szükségszerűen elalszik, vagyis, 'hogy a kommunista pártnak a békés együttélésre kell törekednie az ellenséges osztályokkal. A marxizmus klasszikusai számtalanszor kigúnyolták azokat, akik az osz1 tályellenség lojalitásáról illúziókban ringatták magukat. Lenin külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a kizsákmányoló osztályok nem nyugszanak bele vereségükbe, hogy minden kínálkozó alkalmat kihasználnak hatalmuk visszaszerzésére. Különösen áll ez a mi jelenlegi körülményeink között, ahol még megvannak a kizsákmányoló osztályok és ahol a népgazdaság egységes szocialista jellegéről sem beszélhetünk még. Mégis az a véleményünk, hogy a mi jelenlegi szakaszunkban sem törvényszerű az osztályharc éleződése. A kongresszus sem azt mondta, hogy az osztályharc nem éleződhet, hanem csak azt. hogy nem törvényszerűen éleződik. Mit jelentene az, hogy az osztályharcnak szükségszerűen éleződnie kell a szocializmus építése során? Azt jelentené, hogy az októberihez hasonló események, a mi társadalmi rendszerünkből törvényszerűen következtek. Mindenki tudja, hogy ez nem ígv van.

Ma már — ehhez ezek az előadások is segítséget adtak. — egyre többen látják, hogy mik voltak az októberi ellen - forradalom okai és azt is. hogy ezek nem a rendszer hibás voltából fakadtak. Ha azt a megfogalmazást fogadjuk el, amit a XX. kongresszus adott, a nálunk lezajlott események az! mutatják, hogy ez a fogalmazás helyes — akkor ez megóv bennünket attól, hogy szektás módon túlhajszoljuk az osztályharcot. Mert ez a tétel int bennünket arra. hogy a munkásosztály és a dolgozó nép érdekei azt követeli: úgy dolgozzunk, hogy ne éleződjön ki az osztályharc a kelleténél nagyobb mértékben. Azaz. ne legyenek a szocializmus építése idején „októberek”. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az éberségre és az osztályellenség elnyomására szükség van, mert ellenkező esetben az osztály harc kiéleződik. Figyelmeztet arra. hogy ne adjunk alkalmat az osztályellenségnek az osztályharc kiélezésére. De arra is. hogy az osztályharc éleződhet, tehát számítani kell rá.

A MÁSIK SOKAT vitatott kérdés a proletárdiktatúra gazdasági funkciójával kapcsolatos. A proletárdiktatúrát megelőző államoknak nincs és nem is lehet ilyen funkciója.

Hiszen mindegyikre az a jellemző, hogy nem a gazdaság van az állam kezében. —mert magántulajdon van — hanem az állam van a gazdasági élet tulajdonosai kezében. Ilyen körülmények között az állam nem lehet a gazdaság szervezője, irányítója, hiszen a termelés a magántulajdon miatt az egyes egyének és nem az állam irányítása alatt áll. A szocializmus viszonyai között, amikor a termelőeszközök zöme államosítva van, lehetséges, sőt szükséges, hogy az állam tervszerűen vezesse a népgazdaságot. Ilyen körülmények között a párt és az állam gazdasági irányító munkája nélkül anarchia keletkeznék, ami nem érdeke'sem a munkás- osztálynak,sem más dolgozó rétegeknek. Az előadások eredményeként sokan megértették, hogy miért volt káros az ellen- forradalomnak síz a törekvése, hogy az állam gazdasági szervező tevékenységét lehetetlenné tegye.

Emellett sokat foglalkoztak az előadások hallgatói a munkás-paraszt szövetség kérdésé- seivel, a nemzetközi élet problémáival. s azzal is. hogyan irányítson a párt, hogyan vezesse a a tömegszervezeteket, hogy. elkerülje a parancsolgatást, hogy ne sértse meg eze- nek a szerveknek az önállóságát, ugyanakkor mégis egységes egészként működjenek, s a szocializmus építését segítsék elő.

AZ ELŐADÁSOK azt is megmutatták, hogy sok olyan kérdés van még, amelyet ezek az előadások csak érintettek, de nem fejtettek ki. amelyekre az ősszel az elméleti oktatás

VÁLASZ

Lapunk július 10-i számának .,Széljegyzet7‘-ében szót emeltünk az egri Líceum építkezésének hiányosságairól, s ezért a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot (ahogy mi neveztük: gyöngyösi magasépítőt) annak is rnűseaki vezetőségét tettük felelőssé. A vállalat — igen helyesen — azonnal reflektált a bírálatra, s be- bizonyítota, hogy a csőállvány átszerelésének huza-vonájáért nem őt, hanem az Építő Gépszerelő Vállalatot terheli a felelősség. A pártszervezet titkára, Szabó Ferenc elvtárs azt is megírta levelében, hogy vállalatukra most már nem a huza-vona. hanem éppen a javuló munka jellemző. Példát is hozott erre: 1956 hasonló időszakához képest 12 százalékkal emelkedett a termelékenység.

keretében vissza kell térni. A következő oktatási évben az eddigiektől eltérően lehetőség lesz majd arra, hogy az egyes területeken az ott felmerülő elméleti kérdéseket oktassuk. Ha a járási intéző bizottságok helyesen mérik fel ezeknek az előadásoknak a tapasztalatait, akkor elérhetjük, hogy azokat a kérdéseket tanítsuk, amelyek a pártszervezet tagságát leginkább foglakoztatják.

Az ősszel a pártoktatásban megmarad egy ezekhez az előadásokhoz hasonló oktatási forma, ahol a résztvevők csak előadásokat. konzultációkat hallgatnak és ezzel egy elméleti kérdés feldolgozása be is fejeződik az itt résztvevők számára. Persze célszerűbb a marxizmus tételeit a klasszikusok műveiből tanulmányozni. Azonban ez elég nehéz dolog. Sok segítséget, konzultálást igényel, amelyet az alapszervezetek többsége nem tud nyújtani.

Az előadásoknak ez a formája pedig mind kettőt egyszerre adja cs nme ett a Párttagság széles rétegének marxista műveltségét is emeli.

MINDENT ÖSSZEVETVE az előadássorozat lépés volt előre a revizionista nézetek felszámolása terén. De nem oldotta meg egészében ezt a feladatot, még hosszú időre és következetes elvi harcra lesz szükség ahhoz, hogy elmondhassuk: a magyar munkásmozgalom megtisztult a revizionista eszmék káros hatásától, — vagyis — teljesítette a pártértekezlet fent idézett határozatát.

KÁCSOR JÁNOSNÉ MB. ágit. prop. osztályának munkatársa.- VÁLASZ

örömmel adtunk helyt a gyöngyösi vállalat válaszának.

— éppen mert válasz, mert valóban nem terheli felelősség és mert valóban jól is dolgozik.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Ifj. Kustyán József, Hatvan:

Panaszát kivizsgáltatjuk, s az eredményről levélben értesítjük.

Kelemen József Eger:

Észrevételét továbbítottuk a Vendéglátóipari Vállalatnak.

Kruppa Lajos, Eger, Kovács Józsefné, Bodony.

Levelükkel a „Kis ügyek”- rovatban foglalkoztunk.

A Lenin út 2 számú ház lakói, akik.... és a KIK

— Mégis csak borzasztó — magyarázza felháborodva a szerkesztőségben egy szőke fiatalember. Jöjjenek ki, nézzék meg, ömlik a víz a csapból, már tele van az egész udvar,., így javította meg a KIK.

Elvezet a Lenin út 2. számú házhoz. A szűk kis udvaron jóformán senki, csak a virágoskert mellett tör fel vastag sugárban a víz és hangos csobogással ömlik a gyűjtőbe. A jelenséget eddig szótlanul néző lakók, akik a verandán, vagy ablak mellett állnak, mikor megtudják, miről van szó, megszólalnak, mindenki egyszerre akarja elmondani az esetet. Panaszkodnak a KIK-re.

Másfél héttel ezelőtt elromlott az udvari csap szivárgott belőle a víz. ötször telefonáltak, míg a KIK kiküldött valakit. A szerelő hozzáfogott a javításhoz, arra csákányozott, ahol nem volt vezeték. Segíteni akartak neki, megmutatni, hogy hol kell keresni. De visszautasította őket mondván:

— Én vagyok a szakember, én tudom.

És tudta. Miután megjavította és elment, alig múlt el néhány perc — ömleni kezdett a víz. újra kétszer telefonáltak a KIK-hez, aki megígérte, hogy kimegy — de másfél nap után sem történt semmi, csak a víz folyt rendületlenül. Lehet, hogy mi kicsinyesek vagyunk és a KIK nagyvonalú, nem sajnálja a vizet. Mégis azt mondjuk: lelkiismeretesebb munkával vegyék elejét az eféle pazarlásnak is — mert

az.

Jldjanak fizetési jegyzéket

Vadászkürtben is

a

A vendéglátóipari fogyasztói árak rendezéséről megjelent kormányhatározat azt is előírja, ha a vendég fogyasztása az öt forintot meghaladja. a pincér köteles fizetési jegyzéket adni. Nem. így van ez az egri Vadászkürt vendéglőben. ahol enyhén szólva fittyet hánynak e rendelkezésnek. A fogyasztás lehet bármennyi, a pincér csak fejből számol és szegény vendég törheti a fejét, vajon miért mennyit fizetett, őt csapták-e be. vagy a pincér károsult meg? Azt sem lehet tudni, hogy egy pohárka sör mi— I

fogyasztásáért, ülve, állva, vagy éppenséggel guggolva kérnek-e többet. De hogy minderre fény derüljön és a fogyasztó is megtudhassa miért mennyit fizet, a jövőben tartsák tiszteletben a rendeletet és minden vendégnek állítsanak ki jegyzéket akinek fogyasztása meghaladja az öt forintot. Ezen a jegyzéken tüntessék fel az összes felszámítható titokzatos százalékokat is. A vendégeknek jogukban áll. az árakat ellenőrizni. s ez a rendelkezés erre való.

(R—i)

Megkárosították embertársaikat

— Dcmboróczki Ignácné egri lakos ellen azért indítottak eljárást, mert ez év áprilisától több alkalommal összesen 24 mázsa zöldséget vásárolt fel és szállított Ózd és Miskolc vidékére, ahol magasabb áron eladta.

— Tóth Miklós egerbocsi lakos azért került az igazságszolgáltatás kezébe, mert saját hasznára megrövidítette embertársait. Egercsehiben felvásárolta a szenet a oányá- szoktól, s Eger környékén jóval magasabb áron értékesítette. Üzérkedés miatt eljárás indul ellene.

A lakosság megnyugtatására közli a rendőrség, hogy ismét sikerült letartóztatni egy többszörös tolvajt, akinek az egész országra kiterjedt a „vadászterülete”. Az elfogott többszörös tolj vaj és csaló Övári Ferenc budapesti lakos Kerecsenden bukott le, egyik lopott kerékpár értékesítésekor. Óvári Ferenc számláján már mos nyolcrendbeli lopás van, főleg ruhanemű, és kerékpár lopás.

r ’ <

keres azonnali belépésre a Csányi Állami Gazdaság, írásbeli ajánlkozást kérünk.

AWWWV*

(5. folytatás)

— Terus! — rivalt rá hirtelen indulattal a nagyobbik lányra.

— Tessék, itt vagyok édesapám.

— Nincs daráló, nem lesz daráló, mehetsz a másck köly- keit tutujgatni!

A tanfolyamra? Óvónőnek? Jajistenem!

Terus felugrott, összecsapta a kezét, aztán mint a mezei virág, ha kasza éri, Mosolygó elé omlott. Csókolta a kezét, sírt is, kacagott is, majd pö- rögve-forogva, aprókat sik- kantva a szobába táncolt. — Hogy mindjárt, azonnal megírja a kérvényt, talán még őszszel iskolába kerülhet.

— Apja, mi történt? — esett kétségbe Mosolygóné.

— Semmi. Vedd meg a kelengyét, staférozd ki a lányod, aztán hagyjatok nekem békét. Ti is, meg a falu is. Nem vagyok kíváncsi a sirámaitokra.

A szövetkezet megalakult. — indult a tagosítás, de Mosolygó mintha álomban élt vclna. Hétfőn ment, szombaton jött, rázatta magát a kocsideszkán, s nem értette, sehogy sem értette, mért érzi másnak a világot, mióta a szövetkezetét a saját községében is meglenni tudja. Ismeri a szót, idestova két éve hallja, mint a molnár a malom zúgását, vagy virrasztó az óraketyegést. Hogy egyszer ő is tag lesz majd, — hogy neki is döntenie kell a belépés felől? Hitte is, nem is, ha véletlenül eszébe jutott. A fuvarosok, akikkel egy kenyéren volt, akikkel esetenként egy-egy fröccs mellett megült.

jót alig, de rosszat annál többet mondtak a szövetkezetről. Hogy csak lézengő, élhetetlen embereknek való, nyűgnek tette az állam a parasztok nyakára. Ha pedig minden kötél szakad, ha az egész falut betuszkolják a szövetkezetbe, okos, élelmes család számára még akor is van mentség. Belép a család, viszi a földet: az apa, vagy a legényfiú azonban künnmarad. Lóval persze, — mert ló nélkül nem élet az élet, meg aztán ott a szerződés is, a fuvarozásra. Végső esetben azzal is takarózni lehet. Ez az ez lesz a jó — gondolta magában Msosolygó.

— A földet kaptam, — azt visszaadom, ne hányja nekem senki a szememre, hogy így a demokrácia, úgy a demokrácia. Belép az asszony is, majd csak megy valamire, én meg maradok szerződött fuvarosnak.

S talán meg is könnyebbült volna, elhúzta volna még egy ideig, se kint, se bent, amúgy ablakfólia módra, ha a szövetkezet megalakulásának második hetében nem kap idézést a községházára. Meglepődött, föl is mérgesedett rajta, mert az idézésben az állt, hogy „adóügyben”, ő meg tisztának tudta magát, az adóját már aratás után befizette.

— Mi dolog ez? — vonta kérdőre a községházán az adminisztrátort. — Itt a csekk, mindent tisztáztam, minek zaklatják az embert? — Az adminisztrátor, egy komoly, vörösbarna, tisztaarcú lány, a Deli Mihály középső lánya, — elvette az utalványt, megvizsURBAN ERNŐ:

a

gálta, bólintott aztán egyenesen Mosolygó szemébe nézve azt mondta:

— Ez rendben is van, ezért nem zaklattuk volna, Péter bácsi.

— Hát?

— A jövedelmi adó. Most jött ki, azt kell tisztázni. — másfél évre visszamenőleg.

— Jövedelmi adó? Az meg mióta divat? Micsoda jövedelmem van nekem, lányom?

— A fuvardíj, amit a lovakkal keres. Sok pénz, nagy jövedelem az, Péter bácsi. Azt írja itt az Űtjavító, azt adja kimutatásba, hogy napi száz forintra is fölmegy az az jövedelem cirka.

— S az abrak... meg a töre- delem? Az mennyire megy föl? Azt nem adja az NV kimutatásba?

— A törvény — törvény, Péter bácsi, ne engem tessék szidni, én csak a munkámat végzem.

Mosolygó visszanyelte a mérgét, belátta, hogy nem oka semminek Deli Mihály lánya, fölfchászkodott, — s inkább nyögte, mint kérdezte:

— Aztán hány forintot tesz ki az a jövedelmi adó? Mekkorát vág a bukszámon az állam?

— Nyolcezer egynéhány forint, ennyit vetett ki másfél évre a járás.

— Mennyi-it?

üiLáqqaL

Mosolygó csaknem előreesett, az asztal szélét markolta meg, hogy le ne verje lábáról az iszonyat. A spórolt pénze, ami a ládikóban van! Ami föle költ, azt elvásárolta Terussal az asszony. Gazemberség! Itt valami suskusnak kell lenni! Deli Mihály! Az! Megtudta, hogy pénze van... Szép szóval nem ment, eddig feléje sem nézett a szövetkezetnek. Most aztán itt van. Az állammal töreti meg. A lányával, evvel a kis cafkával beszélt össze. Ez bújtatta fel.

— Föllebbezek! Nem nyugszom bele! — üvöltötte. — Tudd meg, a megyéig, a minisztériumig megyek!

Indult is, még aznap útra kelt, habosra hajtotta a lovait, de csak a járásig jutott. Háborgott, az igazságot emlegette, belátást kért, de mindhiába. Papíron, írásban mutatták neki! hogy semmiféle sérelem nem esett rajta, nem ő az egyedüli, százak, ezrek fizetik azt a bizonyos jövedelmi adót, legfeljebb azt lehet megcsinálni, hegy a magas összegre való tekintettel engedélyezik a részletfizetést.

— Nem kell! — támadt föl erre Mosolygóban a gőg. — Nem vagyok én a szánalmukra rászorulva.

Hazahajtott, postára adta a pénzt, ünneplőt húzott, de mintha temetésre készült volna, beszólította a konyhából a lányát és a feleségét és rekedten, indulattól fullasztva, azt mondta nekik:

— Nincs többet fuvar se, — nyakamon a hurok, nem keresek az államra. Volt, amim volt, éltünk, ahogy éltünk, — most megyek a szövetkezetbe.

S ment. Aláírta a belépési nyilatozatot, Deli Mihály örvendő, szerencsét kívánó keze- nyújtását is elfogadta, de szólni nem szólt, mert ott égett, ott sajgott benne, már-már gyűlöletté kövesedett gyanú, — hogy legyen bár százszor is törvény a törvény, rabságra jutásának mégis csak a titkár az oka.

A község azonban mindebből nem tudott és nem is sejtett semmit. Akik becsülték s talán irigyelték is titkon, látván a belépést, „ha Mosolygónak jó, akkor nekünk se lehet rossz” meggondolással követték, s legfeljebb azt furcsállot- ták, hogy a volt mintagazda, a szerencséskezű vállalkozó, — minden tisztséget elhárít magától. „Majd a fiatalok” — mondta Delinek, s a titkár hiába gyúrta, hiába vette segítségül a járási bizottság embereit is, mintha csak sziklát próbált volna a helyéről puszta kézzel kimozdítani. Egyébként szemre, cselekedeteit tekintve, semmj különös nem látszott Mosolygón. Lovait, szekerét, szerszámait beadta rendre, földjeiről idejében be- takarult, s talán csak a felesége riadozott kicsit, hogy „jaj, mi lehet ezzel a Péterrel”,, mikor a villanymotor, a szecskavágó, s a kukoricamorzsoló eladására került sor. Mert azoktól kéz alatt szabadult, pénzért vált meg mosolygó.

— Ezen bútort végy — tolta a bankókat a felesége elé.

— Ne mondja a lányod, — hogy szívtelen voltam hozzá.

De hogy igazában mi van a lelke mélyén, hogy a belépés inkább elmérgesítette, mint begyógyította a sebét, az csak néhány héttel később, a simon- judási vásár alkalmával mutatkozott meg.

Volt még három darab hízója, azt hajtotta fel a járási disznópiacra.

Zimankós, csontot hasogató idő járta. Dél tájban, jégszi- lánkos havat szaggatott az alacsonyan járó fellegekből a szél. A vásár se volt valami jó, a hideg is kínozta. Mosolygó hát többször beugrott a disznópiac sarkán süppedező pálinkás-butikba. Előbb csak a füle fogott tüzet, aztán a járomcsontján kezdett izzadni a bőr, végül már nem bánta, — akármi lesz: dühösen, saját maga és a világ elpusztítására készen, végképp a butikba ragadt.

Ivott, míg a kemenceforma, egészen szétment butikosné azt nem mondta:

— Sajnálom, tisztelt úr — nincs tovább. Minden kiutalásomat elfogyasztotta.

— Van még csárda a világon! — csapta a fejébe a kucsmát Mosolygó, s ködmönét a vállára vetve, kirontott a korán lezuhanó, telet játszó alkonyatba.

(Folytatása következik)