Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-13 / 55. szám
6 NÉPÚJSÁG 1957. július 13, szombat KORLÁTOZZAK Eger Táros főutcájának forgalmát! Egy város kultúrájára a tisztaságából és közlekedéséből is lehet következtetni. Eger tisztaságáról már többször írtunk e lap hasábjain, — igaz, hogy nem valami nagy eredménye volt. — Most a város főutcájának, a Széchenyi utcának a közlekedéséről írunk. A Széchenyi utca a város egyik legforgalmasabb utcája. Kora reggeltől késő estig munkába, vagy munkából siető emberek, bevásárló egriek és vidékiek sokasága rója az utcát. A délutáni és esti órákban is nagy a forgalom, hiszen itt van a mozi, és itt a város korzója is, ahol fiatalok és öregek szabad idejükben szívesen sétálnak. Mindez csak az utca személyforgalma — ezzel nincs is hiba. A hiba ott kezdődik, — amikor a csendesen sétáló emberek közé a szűk utcán, fülsiketítő robajjal bedübörög egy-két vontató és nagy porfelhővel döcög végig az utcán. Jobbik eset, ha döcög, mert mert mennyivel rosszabb, ha mondjuk, megáll, esetleg a Csemegebolt előtt, s míg a vezető vásárol, a vontató kint pöfög, de úgy, hogy a szűk kis utca házainak ablakai beleremegnek. Az sem válik a város előnyére, hogy trágyával, szalmával, takarmánnyal megrakott szekerek mennek végig a főutcán, nem kevés szemetet hagyva maguk mögött. (Pedig szemétben enélkül sincs hiány.) Nem új dolog, s nem is mi találtuk ki, hogy egy város főutcájának közlekedését korlátozni kell, épp a város lakóinak érdekében. Nem akarjuk a messzi városok példáját hozni, ezért a szomszéd városra, Gyöngyösre hivatkozunk, ahol már megoldották ezt a problémát. Gyöngyös főterének, sőt még két nagyobb utcájának már korlátozták a forgalmát, s ezt a kis figyelmeztető táblát tiszteletben is tartják a gyöngyösiek. Pedig a város főtere legalább négyszer olyan széles, mint az egri főutca. Figyelembe kell venni azt is, hogy nálunk kétirányú forgalom van a Séchenyi utcán, s méghozzá, milyen nagy forgalom! Naponta sok teherautó fordul meg a Textilnagykereskedelmi Vállalat udvarán. Nagy a forgalom az Autójavítónál is, de jönnek áruval megrakott autók a Csemebolthoz, jönnek a vontatók, a megrakott parasztszekerek is, és jönnek, sőt robognak megszámlálhatatlanul, büszkén ülve a nyeregben a motorjukat kegyetlenül túráztatva a motorosok. Hát igen, a motorosok, akik külön kasztot alkotnak, — de sajnos, nincs rá törvény, amely kitiltaná őket a főutcáról. (Pedig de jó lenne!!!) És ki tudná még felsorolni a főutca zajos közlekedését? Talán csak azok a statisztikusok, akik néha-néha kiülnek és számolják a járműveket, — nem tudni, kinek és miért mert ezek az adatok nemigen kerülnek napvilágra. A statisztikában is kimutatható, de főleg a valóságban tapasztalható a város főutcájának zajos és zsúfolt forgalma. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy itt van a kórház is és városunkat most nyilvánították gyógy- és üdülővárossá. A főutca forgalmát tehát a lehetőségekhez képest korlátozni kell. De hogyan? Tiltsák el a főutcáról a vontatókat, traktorokat, a trágyás, szalmás, takarmányos szekereket! Ezzel a kéréssel kerestük fel a rendőrséget, és a városi tanácsot. Először Mata Ferenc százados bajtárshoz, a megyei rendőrfőkapitányság közrendvédel- osztály vezetőjéhez kopogta- mi és közlekedésrendészeti tunk be: — Eddig is komoly gondot okozott nekünk a város közlekedése s a főutcáé is. Kérésükkel egyetértünk és támogatjuk azt, de a rendőrség nem hozhat ilyen határozatot. Ez a városi tanács jogköre. A tanácsnak joga van ilyen rendeletet hozni, a mi feladatunk, hogy őrködjünk a rendelet betartásán. Mi őrködni fogunk, ezt megígérjük. E biztató ígéret után felkerestük Rózsa Sándort, a városi tanács VB-titkárát: Mi egy alkalommal már tárgyaltunk erről a rendőrséggel, de akkor nem tudtuk megoldani. A kérést mi is helyesnek, jogosnak tartjuk, de meg kell mondani, hogy komoly problémát okoz a megoldása, mert nem elég az egyes járműveket eltiltani a főutcáról, hanem megfelelő utakra kell terelni ezeket. És ez nem köny- nyű. Mindenesetre a legközelebbi VB-ülésen megtárgyaljuk és javasolni fogjuk a tanácsülésnek, hogy hozza meg a szükséges tanácsi határozatot, illetve módosítsa a köztisztasági tanácsrendeletet. Remélem, ez sikerülni fog és ezzel ismét tettünk egy lépést városunk tisztaságáért és jobb közlekedéséért. E két biztató vélemény után a döntés most már a városi tanács kezében van. Reméljük, a tanács tagjai úgy fognak dönteni, hogy abból haszna lesz a városnak és lakóinak: tisztább város, rendezettebb és kulturáltabb közlekedés. Ne felejtsék, Egerbe sok idegen jön, és városunk üdülőváros lett. Ez kötelezettségekkel is jár. MÁRKUSZ LÁSZLÓ 120 százalék 38 fokos hőségben Halló... igen, gépállomás... Földi... Mezőtárkány? Mi? Eltörött? Diktálja be a méreteket... meg is csináljuk, — mire bejönnek érte, készen lesz... Mezőtárkányban eltörött a kombájn hajtórúdja, ehhez kértek telefonon segítséget. Földi elvtárs, az üzemgazdász már indul is le a gépműhelybe, levágatja a kellő méretet, mire a szerelők bejönnek érte, már vihetik is. Nem kell rá várni semmit. Egy óra és indulhat tovább a kombájn, így csinálják máskor is. Ha leáll egy aratógép, beszól a szerelő, kikészítenek mindent előre. Értékes időt nyernek ezzel, mert drága most minden perc. Tele van munkával mind a két kezük. Pedig jó hónappal ezelőtt még úgy nézett ki, hogy nem sok munkájuk lesz. A tsz-ek nagy része arról beszélt, nem kell nekik a gép, learatják kiskaszával, mert a gépállomás drága is, meg nem tetszik a munkája sem. — De hát így van ez — Új százvagonos széntároló bunker A mátravidéki szénmedencéhez tartozó XII-es aknaüzemnél már a múlt években szűknek bizonyult az ideiglenesen épített 60 vagonos széntároló és osztályozó. A termelés zavartalansága érdekében az aknaüzemnél az elmúlt napokban elkészült az új, 100 vagonos beton széntároló bunker és osztályozó. Az új létesítményt, mely egynapi termelés befogadására képes, már kipróbálták és a közeli hetekben megkezdik üzemeltetését. Az új széntároló mellett hozzáfogtak a bánya területén egy modem, százszemélyes fürdő, a bányalevegő javítása érdekében pedig egy korszerű légakna építéséhez. (MTI) Új szerződéses sertéshizlalási akció A szerződéses felek továbbra is magas árat, előleget és egyéb jelentős kedvezményt biztosítanak a szerződők részére. A szerződéses árak függetlenek a szabad piaci árak ingadozásától s azoknál jelenleg is magasabbak. Az 1957-58 évi sertéshizlalási akció keretében 1957 július 1-től 1958 június 30-ig szerződés köthető minden meglévő jó csontozató 20 kg-nál nehezebb súlyú süldőre. Legkésőbbi átadási határidő 1958 szeptember 30. Átvételi Arak: 90—125 kg súlyú hús- és húsljelegű sertésért 15 Ft/kg 126—145 kg súlyú hízott serétésért 16 Ft/kg 146—165 kg súlyú hízott sertésért 17 Ft/kg 165 kg-on felüli sertésért 18 Ft/kg 170 kg felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca, kan, kanlott sertésért 17 Ft/kg 90—105 kg súlyú szabványszerinti minőségnek megfelelő BACON-SERTÉSÉRT 16 Ft/kg A szerződéskötéssel egyidejűleg a vállalat az egyéni termelők részére 400 Ft, tsz-ek részére 600 Ft állat db-kénti előleget folyósít. A fenti árakon felül az átadás alkalmával az egy gazdaságban, egy tételben hizlalt, egyöntetű, azonos súlykategóriába tartozó falkásított sertéseknek egyidőben történő átadása esetén, ha az átadott sertések darabszáma az 5 darabot eléri kg-ként 0.50 Ft mennyiségi prémiumot, tsz- ek részére 26—50 db-ig kg-ként 1.50 Ft, 50 darabon felül kg-ként 2.— Ft-ot fizet a vállalat. Szerződés köthető a községi állal felvásárlóknál. SZOLNOK—HEVES MEGYEI ÁLLATFORGALMI V. magyarázza Mezei elvtárs, a gépállomás igazgatója. — Februárban még minden tsz kiskaszával arat. Májusban gondolkozik, hogy néhány holdra aratógépet kér, s mikor itt az aratás, veszekszik, hogy rájuk miért nem gondoltak. A kételkedőknek mindjárt példával is szolgálnak a füzesabonyi gépállomáson, Az egyik mezőtárkányi tsz-ben eleinte hallani sem akartak a gépi aratásról. Azután aratógépet kértek. De van olyan búzatáblájuk, amin nagyon szépen dolgozhat a kombájn. Időbe került, míg végre nehezen meggyőzték őket a gépállomásiak, hogy arattas- sák kombájnnal. Oda is küldték kezdetben mind a kettőt. S a végén mi lett? Most az egész csoport fel van háborodva, mert elvezényelték az egyiket, hiszen másutt is kell a segítség.. Egyszerre érett be minden kalászos a szokatlanul nagy melegben. Nagy keletje van hát másutt is a gépállomás aratógépeinek. — Egyik hétről a másikra, 300 holdra kötöttek pótszerződéseket. Most már 1000 hold aratása vár a gépállomásra, illetve csak várt, mert mire e! sorok megjelennek, a füzesabonyi gépállomás körzetében le lesz vágva a tsz-ek őszi búzája. A hirtelen megnövekedett munka, nem érte készületlenül gépállomásainkat. Felkészültek rá derekasan, jobban mint az elmúlt években bármikor. A gépjavítás igazi szemléje, próbája a nagy nyári munka. Eddig úgy néz ki —, hogy megállták a próbát, — mert egy jó hete tart már az aratás, de nagyobb hiba nem akadt még. Egy- másfél órás műszaki kiesés volt. Egyetlen gép állt egy teljes napot, de de az nem a gépállomás hibája, a vadonatúj gépet gyártási hibával küldték le az üzemből. Egy nap alatt azonban azt is rendbehczták. A gyors munka egyik titka az, hogy jól megszervezték a javító-szolgálatot. Mostanában nem néptelenedik el a műhely este felé. Inspekciót tartanak addig, míg a kintiek aratnak, s ha este törött alkatrészt hoznak be, — hajnalra készen várja, hogy visszaszereljék a gépbe. Korán kell, mert korán kelő emberek a traktoristák, általában 13—14 órát dolgoznak le, igazán látástól vakulásig. S ez nem kis teljesítmény, a szokatlanul meleg napokban. Jogos büszkeséggel emlegetik, hogy van olyan, traktoristá- juk, aki hat nap alatt 115 hold kalászost vágott le, S a többiekkel sem vall szégyent a gépállomás, mert egyetlen géR teljesítménye sincs 100 százalék alatt. így a napi átlagos kereset is meghaladja mindegyiknél a 120 forintot. Az idén sokkal jobban megy a munka, jobb a munkafegyelem. És ezt részben azzal lehet magyarázni, hogy 10 százalékkal emelték a traktoristák fizetését. De része van ebben annak is, amit minden parasztból lett traktorista otthonról hozott magával: ha a gabona beérett, semmi sem fontosabb annál, hogy mielőbb zsákban legyen a kenyémek- való. S ha nem is foglalják mostanában szavakba, benne van az is, hogy jobban megbecsülik azt a földet, amely oly nagy veszélyben forgott az elmúlt őszön. Mind ezzel együtt lehet megmagyarázni azt is, miért vállalkoztak szó nélkül a vasárnapi munkára. Mert arattak vasárnap is, túl ne érjen a gabona. S nem is akárhogyan ütötték el a vasárnapi munkanapot. Minden aratógép legalább 120 százalékot teljesített. A két kombájn 24 holdat vágott le. S ezen a napon, tekintettel a rendkívüli munkára, a gépállomás igazgatósága is kitett magáért. Minden traktoristához jó hideg sört, szendvicset vittek ki. Az idén nemcsak a termelőszövetkezeteknek arat a gépállomás. Egyéniekkel is szerződtek. Sok „kuncsaft” került ki a feloszlott termelőszövetkezetek volt tagjai közül, ösz- szel még közösen táblákba vetettek, s most nyáron úgy gondolták, miért kínlódjanak kiskaszával, na meg ki nem mondattan volt olyan gondolat is, hátha a másiknak szebb darab jut a sorshúzásnál —, le- arattatják az egészet a gépállomással. Majd osztoznak a terményen, ki-ki földje arányában. S ki lát a jövőbe, — talán ez az utolsó közös aratás egy kicsit visszafordítja az emberek szívét a közös felé. Aratnak mindenütt a füzesabonyi földeken. Már több a kereszt, mint a lábon álló búza. Néhány nap és felzúgnak a cséplőgépek, ontják a zsákba a kövér magot. A gépállomás, a jelek szerint, erre is felkészült. Minden gép kijavítva kinn van már a községben, várja a munka megkezdését, melynek elvégzése dönti el végső soron, hogyan készült fel a gépállomás a nyári nagy- csatára, — melyet esztendőről, esztendőre a kenyérért vívnak az emberek. —deák— Kánkán nemzeti lobogóval Parisban a Moulin Rouge mulatóban szokatlan módon üdvözölték franciaországi látogatása alkalmával az angol királynőt. Nagybritánia uralkodójának tiszteletére a bárhölgyek Union Jack-et akasztottak a lábszárukra és kánkán közben Anglia nemzeti zászlaját lobogtatták. Hajnal van. A nap még nem kelt fel, de a vágásból már a fák közé húzódott a szürkület... Valami ünnepi csend és nyugalom pihen itt mindenütt, amilyet csak a nagy hegyek, hatalmas erdők, hűvös és mély birodalmában érez az ember. Luga völgyében vagyunk. Benn egészen a Bükk szívében. Várjuk a reggelt... Egy kakukk szólal meg álmosan, valahol és a jéghideg forrásból titokban vizet iszik egy fiatal őz. Megrázza magát és beugrik a sűrűbe. . A vágásban, ahol most érik a málna, nagy a harmat, és •a tegnap nyílt harangvirágok szirmain vízcseppek ragyognak. A vágás mellett hatalmas bükkös, évszázados őserdő. Sötét és titokzatos, gyönyörű és félelmetes... Itt eláll a szó és csak gondolatainkat hordozzuk csendben a süppedő avaron. Fent , a hegytetőn, a sziklák fölött, a magasban, egy fekete pont lebeg. Sas. Éles szemével átkutatja a tájat, aztán lejjebb ereszkedik, a völgy fölé. Figyel. Figyeli a völgyet, a piroscserepes munkásszállót, és megpillantja az embert, aki az erdei úton ballag a ház felé. A lugai erdész jön a faluból, a régi, megszokott úton. Nyolc kilométer oda, nyolc vissza. Mindennap. No, meg a napi munka. Azt mondják, a jó erdész sohasem fárad el az erdőn. Otthon érzi magát, mint más ember a szobájában. Mindig mond neki valami újat, érdekeset az erdői. Most észreveszi a sast, mely ebben a pillanatban följebb húz két emelettel. Lassú, kimért léptekkel megy tovább. Az oldalútról kettes kocsinyom vezet a völgybe. Úgy látszik, az öreg Szabó mégiscsak hazavitte tegnap a két kocsi fát. Kanyarodik az út. Kis tisztás következik. Itt, hajnalonta, egy páratlan, nyolcas bak legel. Egy pillanatra látja csak vörös frakkját, mert hangos riasztással máris eltűnik a sűrű gyertyánfák között. Megijedtél? Mondja neki mosolyogva. — Pedig mi már régi ismerősök vagyunk. Az utat vízmosás szeli át. A fekete iszapban áruló nyomok. Vaddisznók. Egy koca, öt malacával. Új' társaság ezen a részen, most jöhettek valahonnan... Tovább ballag. A völgy kiszélesedik, kitárul. Megérkezett. A lugai új munkásszálló fehér mészkőfala megcsillan a hegyek mögül kibukkanó nap fényében. Reggel van. A ház előtt virágoskert. Kerti és erdei virágok illatát veSZALAY ISTVÁN: gyíti a napkeltével érkező szellő. A kerten át kis patak csörgedez, Egy lépésnyi az egész. Nem messze innen született egy évszázados, vén tölgyfa alatt. Magyar tölgy. Ritka errefelé... A párák föl- szállnak a völgyek mélyéről, a málnásban a harmatot felszippantja a kelő nap, és érett málnaillatot hordoz a levegő. Az erdőn is megkezdődik a munka. Málnaszüret ideje van. A hatalmas, négyszázholdas málnás megtelik jókedvű lányokkal, asszonyokkal. Telnek a kosarak, vödrök a szép, piros erdei gyümölccsel. Pista.., bä...esi! — Hangzik a kiáltás az oldaliból. A hangokat egymásnak dobálják a hegyek. Hallja, — hallja már, és elindul az oldalba, a málnázók közé. A lugai erdészt szólítják így, — aki mindenki Pistabácsija. Jókedvű, vidám ember Pista bácsi. Az erdő, a Bükk szerelmese. Igazi erdész, de igazi ember is. Hivatását, munkáját szerető, kedves, melegszívű ember. Ahol ő van, önnön szökik a rossz kedv és mosoly derül az arcokra. — Szereti is mindenki az erdőn. Szedik a málnát. Ki felébe, ki pénzért, ki ahogy akarja. A munkásszálló hideg pincéjében pedig egyre telnek a hatalmas málnás hordók. Sok a munka ilyenkor. Pista bácsit a hordók mellett látjuk már. Mázsái. Veszi át a friss, illatos málnát, a Bükk e vadon termő, ízletes gyümölcsét... Délfelé autók jönnek. Dübörögve kapaszkodnak fölfelé, a nehéz erdei úton. — Szállítanak. Viszik széjjel, az egész országnak, Pista bácsi lugavölgyi málnáját. Ebből szörpöt a gyerekeknek — mondja mosolyogva az egyik átvevőnek és látszik rajta, — hogy örül és boldog. Boldog, hisz övé a nagy Bükknek egy darabkája, millió, pirosló, — édes gyümölcsével együtt. Elmennek a kocsik. Négy óra felé egy öreg anyóka jön a faluból. Kosárka a karján. Pista bácsi megismeri. Nevét nem tudja, nem is fontos. — Minden évben eljön az öreg néni egy kis málnáért. Leül a kis patak partjára. Elfáradt szegény. Melléülök én is. Beszélgetünk, elmondja bánatát, örömlét. Én csak hallgatok, és csak néha bólintok feléje, hogy igen, értem. Később előkerül Pista bácsi is. Észre se vettem, hogy eltűnt mellőlünk. Kosarat hoz kéziében, a néni kosárkáját, megszedte, ő maga szedte meg friss málnával. Az anyóka nagyot néz, és elveszi a feléje nyújtott kosárkát. — Köszönöm, köszönöm, fiam — mondja halkan. — Isten áldjon meg. — És elindul a falu felé, hogy hazaérjen, mire eljön az este. Lassan a munkások is hazafelé készülődnek. A levegő hűvös lesz és á) fák között megnőnek az árnyak. Esteledik. Pista bácsi mégegyszer kimegy a vágásba, és végigtekint az erdőn. Valahol megszólal egy bagoly. Két hosszú év telt el azóta. A napokban ismét meglátogattam Luga völgyét. Olyan most is minden, mint régen, csak a málnázók vidám nótáját nem hallom sehol. Vékony volt a termés az idén. A kis patak csacsog csak mellettem oly ismerősen. A ház is üres. Nagy, rozsdás lakat fityeg ajtaján. Egy öreg néni ül a küszöbön, de jöt- tömre felriad gondolataiból. — Nem tudja, kedves, hol lehet az erdész? — kérdi tőlem, meglepődve. — Melyiket keresi? — Hát a... Pista bácsit... — Nem tudok mit szólni. Megismerem az öreg anyókát. Még nem tudja. — öreg már, más faluban lakik. — Nénikém, Pista bácsit ne keresse, — kezdem el bizonytalan hangon —. Meghalt. Hirtelen halt meg, tavalyelőtt. — Az öreg néni rámnézett, aztán csak egy kis idő múlva kérdezte meg, riadtan. — Mondja csak, maga ezt biztosan tudja? — Erre a kérdésre már nem tudtam válaszolni, csak fejemmel bólintottam. Az öregasszony szeme tele lett köny- nyel, aztán csendesen sirdo- gálni kezdett. Nekem is köny- nyes lett a szemem. Sírtunk mindketten. Az öreg nénike Pista bácsit siratta, a lugai erdészt, én meg az édesapámat. Elment az öreg anyóka —* Otthagyott engem egyedül. Még messzire néztem távolodó alakját, amint szomorúan ballagott haza az üres kosárkával.
