Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-13 / 55. szám

4 NÉPÜJSÁG 1957. július 13, szombat MOLNÁR BÉLA: Cigányok Ki tudja, melyik erdőszélen, falu alatt bontottak sátrat; hol tántorogtak nyáron, télen, mely szögletében e világnak? Jött és vonult a sátrak népe szekerekkel az országúton, s most itt zsivog sápadtra égve egy kimustrált, rossz autóbuszon. Ki tudja, hogy hol szerezték, tán a törvény, vagy a kegyelet adott nékik a város végén, a hegy alatt egy kis menhelyet. Itt élnek, csupa ablak megett. nincs függöny, egy darab rongy rája: itt csókol, örül, sír és szeret Fáraók kései unokája... FERENCZY JÓZSEF: LEHÚLLÓ SZIRMOK A rózsakert piros bokrai között, A nyári fény forrón, bután, Tobzódott álmos lustaságban Bíboros szirmok, hulló alkonyán. A bokor félőn csodálva nézte, A földreboruló, meghalt álmokat. Mintha csak tudná, úgyis hiába Fölfűzni nem lehet többé azokat. S a szél pajkosan közéjük surrant, Ma még utoljára, ma még lehet. Hisz a csodás szín, illat, szerelem, Könnyezve tart még búcsúünnepet. Ma még lehet... aztán nincs tovább ! Kifakult színek, meghalt dallamok, őszülő fürtök csendes szívek. Tovatűnt álmok, hűvös hajnalok. Elmúlt szerelmek, megkopott vágyak, Bársonyos, lehulló bíborszőnyegek, Elmentek . ■ ■ itthagytak mindent mindent, Üresen, árván... de kár értetek ! FAZEKAS ISTVÁN: ESTI ELÉGIA Surran az alkony, elomlik a parton. Sápad, tűnik, oszlik a nappali fény. Mint kevély esti füst, és a tó ezüst fűzfa közt csobbanva szép estét zenél. Csillan a hold vetettje, est köpenyje Puhán terül szét a mezők peremén. Még egy vibrálás, utolsó lángolás, s legurult a nap horizont küszöbén. Elaludt a nappal, a zajt nem adja S a szél is elül, az éjbe menekül. A nagy csend figyel, a sötétség nevet, csak egy csillag ragyog fénnyel legfelül. Eggyé olvad minden, mi drága itt lent Ott fent az ég fénye, esője, szele. Nagy bókkal a világok útját rója ki teremt: az élet áldozó keze! ANTALFY ISTVÁN: JOGTALAN GONDOLAT Nem vagyok a titokba beavatva, és épp ezért, nincs is hozzá jogom... így hát, csak tilosban gondolkodom: vájjon versét ki, hogyan, s mint faragva? Megannyi cikkben, készen áll a séma: írni a „fűzfapoéta” nevet, azokra, kik még csak most kezdenek, ( s rossznéven venni tőle: mért nem néma?< Hol kezdődik a költészet határa?! Hallgasson-e az ember szív szavára, vagy elcsüggedjen egy epés levélen? Hálás vagyok, ha egy jó szót is adnak, ha nem beszélek néma, s vak falaknak, de verset írni... és jót... Na, de kérem!... LÖRINCZY GÉZÁNÉ: A nyár Harsogó illatok... kakukkos keltetés... Vigyori napsugár... sörízű nevetés... Virágos szoknyák és daloló legények... Nyár van: vidám majális a tarka Élet. Piros nyugágyban Hallgatag, pirosra festett nyugágy Aranyszínű fényben, aléltan pereg A bodza illata... kéjesen remeg, Szendergő szívemen álmodik a Vágy... Ilyen is van Neve: nem nagy... pótolja hangjával... Dölyfösen jár-kel, modora zajos... Nevetséges. Rangjától lett „kapatos”... IStlili — Az egri Karhatalom zász- jlóavató ünnepségét 1957 július ;28-án tartja. — V1T-FILMHETET rendez a megye filmszínházaiban jú- ■ lius 27-től augusztus 14-ig a > KISZ Megyebizottság, a Me- • gyei Tanács Művelődési Osz- ;tálya és a Moziüzemi Vállalat. ‘A filmhéten nagysikerű ifjú­sági filmeket fognak bemutat­ni. — Július 13-14-én Miskolcon íészakmagyailországi eszperan- >tó találkozót rendeznek az ün- >nepi hetek keretében. ’ A találkozón az SZMT Kul­túrotthon eszperantó szakköre ;is képviselteti magát. riallotta-e már 9 FILM A VÖRÖS KOCSMA vvwww Megérett a cukordinnye Heves megyében a rendkí­vüli meleg napsütés hatására két héttel korábban megérett a szabadföldi cukordinnye, mint más években. Kedden reggel Csányból már útnak in­dították az első cukordinnye szállítmányt a fővárosba, mint­egy negyven darab egy-egy kiló húszdekás ízes gyümöl­csöt. A dinnyekertászek — akik az idén mintegy ezeröt- azáz holdon termelik a diny- nyót — úgy vélik, hogy a kö­vetkező napokban már foko­zatosan szedik és szállítják a termést, mely mennyiségileg és minőségileg is jónak ígér­kezik. Előreláthatólag egy-két hét múlva már a görögdinnye is piacra kerül. (MTI) Ma [a itt járt nálunk a Nagy­költő. Velünk, az egri írókkal és kiskirályokkal akart disku- rálni. Élünk-e, halunk-e, va­gyunk-e, s ha igen, hogyan élünk, mit írunk. Hát a rezi­denciánk? Meg hogy felszán- tottuk-e az ugart, kapálgat- juk-e a tarhonyát, aratjuk-e a bort? A költővel eljött titkárnője is. A Nagyköltő finom kézmoz­dulattal intett: írja fel ne­vünket és hogy mit alkottunk. Mikor rám kerül a sor, két jóindulatú író és kiskirály kollégám is segítségemre sie­tett, hogy azt mondja az egyik: „ő olyan, mint Osváth Ernő volt, a Nyugat nagy nevű, de keveset író szerkesztője” — míg a másik: „ö inkább kriti­kus” — rám nézett, várva el­ismerő pillantásomat, amiért kihúzott a csávából. Valóban, gondoltam magam­ban elérzékenyülve, milyen aranyos fiúk Azonkívül jól ismerik a kis- és nagybetűket, s milyen sokat zsonglőrködnek velük, s ha el is ejtik, gyor­san felkapják, nadrágjukba törlik, s hajrá tovább, még a sötétben is gondolkoznak és imák, villamos gémeskutakról, kialvó csillagokról stb... Bezzeg én meg itt lopom Isten kalap­jának bokréta szalagján a na­pot. (Ha a Föld Isten kalapja, hazánk bokréta, Eger pedig a bokréta szalag rajta — monda­ná a költő, de persze ez lehe­tetlen, mert már régen meg­Élelmes cukrász Egy milánói cukrász szor­galmasan olvasta a házassági hirdetéseket és válaszolgatott is rájuk. Hogy jobban menjen cukrászdája, minden válaszle­velében azt jelölte meg talál­kozó helyéül. A turpiságot csak egy esztendő múlva lep­lezték le. halt, s ezért vagyok kényte­len én mondani helyette.) TÁe nem vágok a dolgok elébe, mert ilyen luxust nem engedhetek meg magam­nak. Folytatom tehát. Kis összejövetelünk csak másod­szori nekifutásra sikerült. A múlt héten is akartuk, de nem ment. Végül is ma 11 órakor mindannyian meg voltunk, — minden kellékkel felszerelve, ami dukál egy értekezlethez. Idáig ez semmi, érdektelen dolog, de volt a Nagyköltőnek egy mondata, ami először en­gem meghökkentett, azután el­képesztett, míg végül nekidu- ráltam magam, hogy lesz ami lesz, de én m]ost tollal a ke­zemben végiggondolom ezt az egyetlen kritikus mondatot. Már délben is csócsálgattam, dédelgettem, játszadoztam ve­le, de úgy jártam, mint a gyen­ge fejszámoló papír és ceruza nélkül, a drága jóistennek sem tudtam megoldani, megfejteni ezt a mondatot. Részt vettek az értekezleten a többi között Egri, Hefe és Pala kollégáim is. — figyeltem arcukat, s elnézésüket kérem, de nem láttam rajtuk semmit. Igaz is, Egri Géza legutóbb a meleg zuhanyban írt egy hu­moreszket, arról, hogy Á..., már mint hogy a költő azt mondja, hogy á... s ezen min­denki elcsodálkozik, meg has- raesik, s a kritikusok rendkí­vül mély következtetéseket vonnak le ebből az egyetlen á-ból, pedig a költő csak ásí­tott. No már most, Géza bará­Hatuan város anyafcönyvébő! SZÜLETTEK: Ollári Zsuzsanna, Huczka Jó­zsef, Szénási Eszter, Szilágyi Ilo­na, Tóth Mária, Augusztái Éva, Molnár Béla, Molnár Tibor, Lu- koczki Erika Terézia, Papp Jenő, Tóth Katalin Erzsébet, Tóth Jó­zsef, Bugyi Zsuzsánna, Fáncsi Béla, Nyiha István. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Farkas László Valér és Laczik Julianna, Újvári Mihály és Fe- rencz Erzsébet. MEGHALTAK: Vladár Józsefné, Nagy Erzsé­bet, Sinkalovics Ferenc Béla, özv. Bedő Istvánné, Molnár Béla, Molnár Tibor, Nagy János. ...hogy a világ legnagyobb ^virága a Rafflesia Arnoldi, <meiy Szumátra szigetén nő. A s teljesen kinyílott virág átmé­rője egy méter, bimbói tök- £nagyságuak. ...hogy a világ legnagyobb ^rovara a Délamerikában élő ^Erebus Strix nevű molypille. ^Szárnyának fesztávoilsága fél ;.néter. ! ...hogy a tengeri kagylóban »hallható zúgásnak semmi kö- >ze a tenger zúgásához. Ezt egé­szen gyenge légrezgések idézik >elő, a kagyló felfogja ezt a rez­gést, majd a vékony felületen >végbemenő vibrálást felerősít­se visszavetíti a fülünkhöz. ,. hogy a gyöngyvirágnak csak azok a gyökérrészei haj­tanak virágot, melyek már há­rom évesek. A gyöngyvirág magjának 11 esztendőre van szüksége, hogy csíraképessé váljon. ..hogy a brazíliai vásárokon óriáskígyót is árulnak. A bra­zilok háziállatként tartják ezeket, hogy pusztítsák a pat­kányokat. ...hogy az egyik angol város­ban furcsa horgász társaság alakult. Tagjai csak olyan em­berek lehetnek, akik be tud­ják bizonyítani, hogy angol vi­zeken legalább 70 font súlyú cápát fogtak. A társaságnak eddig 250 tagja van. ...hogy a Szovjetúnióban nagy sikerrel gyártanak mű­prémeket. A kutatások során sikerült olyan anyagot előállí- atni, mely megtévesztően ha­sonlít az igazi áldati prémek­hez. ...hogy Inzell, bajor városka lakói érdekes határozatot hoz­tak. Főterüket olyan turista­házaspárról nevezik el, ame­lyik ebben az évben harminc­adszor tölti náluk a szünidejét. Uj Fernandel filmet ismerünk meg a Vörös kocsma című filmben, pedig már sokféle alakításban mutatta be sokoldalú tehetségét, tud nevettetni, mosolyogtatni, meg- ríkatni. Most pedig ugyanilyen mesterien keveri a humort és a tragikumot. Naiv, de ravasz szerzetest játszik, aki fa­lánk. gyáva, de tele van jószándékkal. Véletlenül bele­keveredik egy tragikus történetbe, amelybe finom művé­szettel. komikus hatásokat kever. Nagy komikus képessé­gét még soha ennyire nem juttatta kifejezésre. Partnerei a bűbájos Marie Olivia és a népszerű Carette. Egri Vörös Csillag: július 11—17-ig: Pipo hét éj­szakája Matiné: július 14: Bécsi komédiások Egri Bródy: július 16: Senki nem tud sem­mit július 17: Angyallal a hegyek­ben Gyöngyösi Szabadság: július II—17: Külvárosi szál­loda Matiné: július 14: Boldogság madara Gyöngyösi Petőfi: július 11—17: Pillanat embere Matiné: július 14: Senki nem tud semmit Ha'vani Vörös Csillag: július 11—15: Két színésznő egy szerep július Matiné: 16—17: Ilyppolit, a lakáj 14: Légből kapott ze­július nekar Hatvani Kossuth: július július Heves: július 11—14: Utak sorsok 16—17: Apa lett a fiam 13—15: Megosztott szív Három Lamberti július 16—18: Füzesabony: július to—15: Két vallomás július Í6—18: 45-ös körzet nem válaszol P étervására • július 13—14: Szegény szerel­mesek krónikája július 16—17: Veszélyes ösvé­nyen Matiné: július 14: Tigrisszelidítő © Filmhírek — JULIUS 3-án érkeztek visz- sza Périsból Keleti Márton és Szász Péter, akik a francia— magyar koprodukciós filmről, a Fekete szem éjszakájáról foly­tattak tárgyalásokat. Velük jött Budapestre néhány francia film­szakember és művész, közöttük Nicola Courcell és Joan Drovillo, a közös film társrendezője. A vendégek Budapesten a film to­vábbi részleteit beszélik meg. Pfíí9 de meleg van! tóm — gondolom — követke­zetes akart maradni önmagá­hoz, illetve írásához, és ezért dafke nem vont le semmiféle következtetést ebből a mondat­ból. Lajos pedig — már mint Pala, valószínű bűntudatot ér­zett legutóbbi írásáért, amely­ben csomagot vitt, b a hajnali búcsúzáskor uram bocsá’ a fe­lesége — a mese szerint — el­szólta magát, hogy Jesszusom. (Lajosunk alig győzte azután magát zárójelben megmagya­rázni, hogy így hajnaltájt, ha jól odafigyelünk, nemcsak ná­luk, de minden valamirevaló házban mondanak egy-két Jesz- szust.) Most azután attól tar­tott, hogy hátha a Nagyköltő (ugyebár sohasem lehet tudni) elolvasta és észrevette, esetleg még klerikálisnak is tartja és véleményével még felnyitja a helyi lap egyébként jámbor szerkesztőjének álmos szemét. #gy hát olyan odaadóan figyelmes, mindennel egyetértő arcot vágott, mint az a rossz diák, aki nem készült, s arcának játékával akarja el­hitetni tanárával, hogy neki a két ismeretlenű egyenlet nem­hogy a fejében, de a kisujjá­ban van. Természetesen Lajos­nak az írásművészet valóban a kisujjában van, meg az is, amit a Nagyköltő mondott, így hát ennyiben mindkét lábára sán­tít ez a hasonlat. De vagy ezért, vagy másért, ő sem reagált. Hefe Ferike pedig azon tör­te éppen fejecskéjét, hogyan lehetne pártossá tenni a Part pour l’art-irányzatot, de ezt sem tudta végig gondolni, — mert mint visszatérő, lágy ref­rén, úgy zsongott fejében, hogy kölcsönkér egy százast a Nagy­költőtől. Ezek részemről természete­sen csak impressziók, sejtem, távol állnak az igazságtól. De az impresszionizmus is valami, s miért ne virágozna az én fe­jemben is együtt minden vi­rág — mondaná helyemben egy bölcs kínai újságszerkesztő. Ott hagytam abba, a Nagy­költő Nagymondásánál, amit csak egyedül én vettem észre. Nevezetesen, hogy pfű, de me­leg van! Nos háf ez az a mondat, amiért felébredve téli álmom­ból, tollat fogtam, a markom­ba, s rájőve, hogy még vala­mennyire ismerem a betűket, elkezdtem a világos, 37 fokos áldott nap alatt gondolkodni és írni. A fenti nagy mondatot a ■Á*- költő férfias egyszerű­séggel, finoman bölcs mosoly- lyal és egy kis rezignáltsággal ejtette ki a száján. Nem, nem nézet ránk. Nem várt hatást, sem elismerést, sem kételke­dést. Már rég hozzászokott, — hogy szavait úgy fogadják. — ahogyan érti, ahogyan mond­ja. De én másképpen fogad­tam. Belémszállt a kisördög. No-no, gondoltam. Ha ez ilyen egyszerű, ahogyan te mondod, öregem, akkor mi miért nem vettük eddig észre. S akkor, ahogyan tollal a kezemben el­kezdtem írni, (mert én mindig így írok), váratlanul és szokat­lanul valami zseniális agyve­lőmbe nyilait. (írás közben t. i. sohasem nyilait még.) Heuréka...! Megvan, ez az, ez az! Márminthogy ez az az áthidalhatatlan szakadék, ez az a lemérhetetlen távolság, ami a pestiek és vidékiek kö­zött tátong. Észrevette tehát! Valóságos talentum, valódi sze­izmográf. S kell-e ennél több? Megérezte, átfutott rajta — s megállapította. Leírhatatlan szomorúság fo­gott el, nagyon sajnáltalak benneteket, kollégáim. E pillanatban teljes kicsinység- tekben láttalak benneteket. Csúnyának, butának és tehet­ségtelennek Magamat, csak azért nem, mert közvetlenül a Nagyköltő után én vettem észre először, hogy meleg van. Nekem tehát van még remé­nyem. Bennem tehát rejtőzik valami fővárosi nagyvonalú­ság. Én még lehetek Vátesz. S talán, ki tudja, jövőre én érzem meg és én mondom ki valahol, valakinek először, — hogy pfű, de meleg van. S a kö­rülöttem állók majd mind el­ismerik, hogy én vagyok a nagy, az okos, mert megérez- tem, hogy a népnek melege van, bár izzadnak, de ők még — INDIA az elmúlt évben re­kordot ere el a játékfilmek gyár­tása terén: a bárom legnagyobb stúdióban 296 filmet készítettek. — OLASZ—NYUGATNÉMET koprodukciós film készül Kord Jürgens főszereplésével. A film témáját az atomkísérletekből me­rítik. — A PANNÓNIA filmstúdió­ban megkezdték az Aida című szí­nes olasz operafilm feliratozását. Ugyancsak megkezdték a spanyol filmgyártás díjat nyert filmjének, az Egy kerékpáros halálá-nak fel­iratozási munkálatait. v/VWSséA nem tudják. Én viszont azért leszek nagy, mert egy ingben, glóriában is meg tudtam álla­pítani azt, amit más nagyka­bátban sem. S nekem majd — igenis nekem, ehhez nem kell sem hőmérő, sem lexikon, sem Élet és Tudomány, sem Ludas Matyi, sem a görög klassziku­sok áttanulmányozása, mert én erre csak úgy magamtól fogok rájönni! Ügy bizony, amit a nép érez, de még nem tud, az rajtam átfut, azt megérzem, attól megizzadok, és kinyilat­kozom. A mikor idáig jutottam elme- n futtatásomban (ne ves­senek meg érte) nagyon meg­örültem magamnak. Nem él­tem hát hiába, újra van éle­temnek célja és tartalma. S meg kell mondanom, a tőlem már megszokott egyszerűség­gel és szerénységgel, külön fo­kozta örömömet, hogy itt lát­talak benneteket, kedves kol­légáim, összes betűitekkel, in- nen-onnan összeszedett gondo­lataitokkal a porban, a lábam előtt. S már ti is felnéztetek rám, már nem csupán az áldott jobbkezemet (amellyel honorá­riumot osztok), s nem csupán kritikai érzékemet, de nagy­szerű lovagló képességeimet is csodáltátok, amellyel Pegázust törtem éppen be, s melynek hátán — útban a Parnasszus ormai felé — ilyen hatalmas igazságokat kiabáltam stentori hangon felétek, hogy azt mondja, pfű, de meleg van, — gyerekek! SUHA ANDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents