Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-13 / 55. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. július 13, szombat Ugyanannyi fémből több ércet előállítani «= est akarják as apci Fémtermia Vállalat dolgosói JÁRJUK az üzemet, hogy ne csak a tervekből, de a helyszínen is megismerkedhessünk az apci Fémtermia harmadik negyedéves feladataival, a vállalatvezetőség elképzelésével. Az egyébként is izzasztó hőségben kezdjük a sétát, melyet még elviselhetetlenebbé tesznek a nagy hőséget árasztó „kályhák“. Fogarasi Béla főmérnök először egy sötét csarnokba kalauzol. A csarnok sötét is, meleg is, a levegő is rossz. — A harmadik negyedévben a tető egy 12 méteres darabját leemeljük, s üveggel fedjük be- Ezzel világosabb, egészségesebb lesz a csarnok, — magyarázza a főmérnök. — Az itt dolgozó emberek munkájának megkönnyítésére „légzuhanyt“ létesítünk.. — A munkahely fölött tölcsérszerű szellőzőberendezós lesz, melyet kompresszor működtet, melyből állandóan friss levegő áramlik az emberekre. Ez lesz a „légzuhany”, amit régen várnak a nagy hőségben, porban dolgozó munkások. A harmadik negyedév ajándéka lesz a korszerű munkás- szállás is, ahol a kultúrteremtől a fürdőszobáig mindent megtalálhatnak a vállalat dolgozói. A HARMADIK negyedévi elképzelések végrehajtásánál tehát első helyen az emberekről való gondoskodás áll Kidolgozzák a bérezés helyi viszonyoknak megfelelő normáit Olyat, amely arra buzditja az embereket, hogy ugyanannyi ércből több fémet olvasszanak. — Ez ugyanis lehetséges — magyarázza Fogarasi elvtárs. Itt az adagolónál dől el az önköltség sorsa, — mutat a sötét csarnok sarkában emelkedő berendezésre. Ezeket az üstöket mindig egyforma súlyú érccel törniük meg, de amilyen gondosan adagolják, olvasszák, úgy lehet több, vagy kevesebb fémet nyerni belőle. — Ha a bérezésnél csak a mennyiség növelésére törekednénk, a gyors égéstől a mangán a levegőben gőzölögne. Ha a ,,kihozatal’1 után fizetünk, akkor olcsóbban tudjuk a fémet előállítani Azért tökéletesítjük, mert hónapok óta ez bizonyult legjobbnak, ugyanis három hónappal ezelőtt még csak 850 kilót tudtak ..kihozni“ egy üstből, most ugyanannyi ércből ezer kiló fémet olvasztanak. Sokat jelent ez, mert drága az érc, — tájékoztat Fogarasi elvtárs. Súlyos az érc, — súlyos az ára is. Néhány ércfajta kilója egy árban van a marhahús árával. Hogy az emberek takarékoskodjanak vele, már eddig is adtak külön jutalmat az érccel jól gazdálkodó embereknek. Vigyáznak is rá nagyon, mert továbbra is az a cél: minél kevesebb ércet felhasználni és minél több fémet nyerni. Már eddig is biztató eredményeket értek el. A fcr- ró-mangán tonnáját az utóbbi hónapokban húsz százalékkal olcsóbban állították elő, mert gondosabban bántak az érccel az adagolásnál. A. harmadik negyedévben még újabb tíz százalékot akarnak lefaragni a mangán előállítási költségéből. AZ UDVARON járva egy szürkés-fehér halom vonta magára a figyelmet. Alumínium salak volt Eddig a szemét telepre hordták a körülbelül 15-20 százalék alumíniumot tartalmazó salakot. Most ezt is hasznosítják. Eddig drága tömb-alumíniumot használtak az ércben lévő nedvesség elvonására, most pedig az alumíniumsalak felhasználásával majdnem felére csökkentik az alumíniumdara árát. A szükséges porlasztó berendezést már szerelik. Ennek a munká- baállítása lesz a harmadik negyedév nagy eseménye. Ezzel ugyanis hét-nyolc százalékkal tudják csökkenteni az önköltséget. Az emberek azért is várják a porlasztó munkába- állítását, mert ennek a kompresszora működteti a „légzuhany” szellőző berendezést is. Beszélgetésünk minduntalan az önköltség csökkentéséhez kanyarodik vissza. Az alumínium salakon kívül az acélgyártáshoz szükséges ferro-nikkel egyrészét is nikkelhulladékból állítják elő. A megtakarítás itt is jelentős, mert a hulladéknak csak a szállítása kerül pénzbe. Nem nagy üzem az apci Fémtermia, hamar végig lehet járni csarnokait, megtekinteni az új balesetmentes érctörő, az új raktár helyét és hazánk első magnéziumkohójának építkezését Igaz, még nem lesz kész ez évben, de ugyanolyan gonddal figyelik az építők munkáját, mintha már a Fémtermia keze alatt termelné a fontos fémet. AZ ÜZEMLÁTOGATÁS véget ér. A harmadik negyedévi tervek, elképzelések szépek és hasznosak. Jónéhány napja már ezek megvalósításán dolgoznak, a munka java azonban még hátra van. Néhány hónap múlva reméljük, arról adhatunk számot, hogy a harmadik negyedévben egytől egyig megvalósították elképzeléseiket az Apci Fémtermia Vállalatnál. KOVÁCS ENDRE ÉRDEMES a mákgubó begyűjtésével foglalkozni! A mák termelésének hazánkban különös jelentősége van, — elsősorban népélelmezési cikk, másodsorban toktermése, vagy gubója is igen értékes és jellegzetes magyar ipari nyersanyag. Kabav János, magyar gyógyszerész 2ö évvel ezelőtt fedezte fel, hogy a gubóból sok életűién ő gyógyszert lehel előállítani, (gépi. a fájdalomcsillapító morfint, és d ionint. a köhögést csillapító kodeint, hidrokodeinl. Kabav János a mákgubó feldolgozása céljára alapította az Alcaloida Vegyészeti Gyárat, — mely az általa gyártott gyógyszerekkel nemcsak a hazai gyógyszer szükségletet elégíti ki. hanem jelentős exportot is bonyolít le. Készítményeit a világ 47 államában ismerik és keresik. Magyarország a világon az elsők közé tartozik az ópium-alcaloidák exportjában. 1952-ben. megtörve Anglia 22 éves hegemóniáját, az első helyre kerültünk. A mákgubót régebben, mint mezőgazdasági hulladékot eltüzelték, ami helytelen, mert 1 mázsa mákgubó ál vételi árából a termelő 3 mázsa háztartási szenet, 2 mázsa tűzifát vásárolhat. A mákgubó begyűjtés — nem egyszer nehéz — munkáját, a földművesszövetkezetek végzik. — Helyenként idegenkednek tőle, pedig milyen fontos lenne, hogy minden megtermelt mákgubó begyűjtésre kerüljön. Igaz, hogy helyenként az 1—5—10 mázsás begyűjtés nem hoz valami számottevő jövedelmet a szövetkezetnek, de az embertársaink és magunk iránt érzett felelősség kötelez a gubó-begyűj tés maradéktalan elvégzésére. A földművesszövetkezet (tudatosítsa a lakosság körében, hogy a pár kilogrammos mákgubókészletüket se dobják el, illetve ne tüzeljék el, hanem vigyék be a begyűjtő-helyre, ahol a felvásárló közvetlen kifizeti a gyűjtőt. A mákgubó begyűjtési szezon alatt nagy feladat vár a pedagógusokra. hogy az úttörők körében szervezzék meg a begyűjtést, még jobban az elmúlt évinél. Egyes helyeken az úttörők egészen kiSZERKESZTŰI ÜZENETEK Majoros Mária, Eger: Levelét leközöltük lapunkban, írjon máskor is bátran munkahelyük problémáiról. Toronyi E., Füzesabony: Észrevételét közöltük a lapban, reméljük, az illetékesek megteszik a kellő intézkedést. Keressen fel bennünket máskor is soraival, s kérjük, legközelebbi levelében közölje teljes nevét és címét. Pogonyi Miklósáé. Eger: Problémájának elintézésében — sajnos — nem tudunk segítséget nyújtani, csak azt javasolhatjuk, forduljon a lakáshivatalhoz. Lakásügyekben nem tudunk hathatósabb segítséget adni. Pástik A.: Kérjük, közölje szerkesztőségünkkel teljes nevét és címét, — hogy levélben válaszolhassunk javaslatára, cikkére. Pintér György. Gyöngyösiarján: Panaszát kivizsgáltattuk a Kisipari Szövetkezetek Szövetségének elnökségével, az eredményről, tudomásunk szerint önt is értesítették. Császár Lajos, Pélervására: Jó levelezői munkájáért a napokban adtunk postára egy könyvet, kérjük, írjon sűrűn, máskor is, a járás problémáiról. Cserna János. Hatvan: Panaszét a gyöngyösi Kisker kivizsgálja, a végleges eredményről levélben értesítjük. Követelését még a hatvani Kiskernek kellett volna teljesíteni. Olvasd, terjeszd a NÉPÚJSÁGOT! váló eredményeket értek el az elmúlt évben, így pl.: Verpeléten és Kálban a legeredményesebben gyűjtő úttörőcsapat kapott jutalmat, — vagy pl.: Tarnaörsön Császár Zita kerékpárt, Szilvásváradon Brassó Ilona, Orbán Jolán töltőtollat. Ezenkívül jó szervezési munkáért szövetkezeti aktívák is egész komoly pénzjutalmat kaptak. így pl.: Hallos János, Ver- pelét, Alföldi László, Heves, stb. Ebben az évben még több jutalmat kapnak az úttörők és a szervezésben kiváló munkál végző aktívák: FŐBB JUTALMAK: Kerékpárok, Öltönyök, kosztümök, Töltőtollak, Úttörő-ingek, Nyakkendők, Szépirodalmi könyvek, Pénzjutalom. A földművesszövetkezel a gyűjtőnek fizet 1 mázsa mákgubóért 90 forintot, zúzva: 93 forintot. Ez évben sok mákot vetettek, legyünk rajta, hogy minden megtermelt mákgubó bekerüljön a földművesszövetkezeti raktárba, vagy pedig az Alcaloida Vegyészeti Gyárba. AHOGYAN MI LÁTJUK Lehet, vagy biztos TtjTétszáz japán ifjúsági küldött gyűlésen követelte a kormánytól, hogy adjon útlevelet a moszkvai VIT-re készülő japán küldötteknek. Mert nem ad, legalább is eddig nem adott. Utóvégre is mit lehessen tudni, mit tanulnak ott a világ fiataljaitól. A jó szülő vigyáz gyermekei barátjaira, s a japán kormány jó szülő módjára ezt teszi: vigyáz. Avagy talán az amerikai nagybácsi ellenzi a dolgot, s mivel a pénz onnan jön, muszáj a kedvében járni? Hisz ott olyan destruktív dolgok történnek, mint sportversenyek, kultúrális események, baráti találkozók, amelynek keretében esetleg egy szovjet fiatal felkér egy japán lányt, vagy egy japán fiú, egy csehszlovák lányt, s aztán még levelet is írnak egymásnak később... Lehet, hogy igaza van az amerikai nagybácsit tisztelő japán kormánynak. Lehet... Bár az is lehet, hogy nincs igaza... és ez nem „lehet ’, hanem biztos. A világ fiataljai mind így tudják. BÉRTAPSOLÓK TBTedues és bensőséges ünnepség színhelye volt minap a marburgi Tannenberg laktanya, ahol megtörtént az aktus: átadták az első három nyugatnémet hadosztályt a NATO rendelkezésére. Mi nem voltunk ott, mert nem hívtak meg, s ha meghívtak volna se valószínű, hogy elmentünk volna, igen érthető okok miatt. Egyszóval nem tudjuk, hogy milyen tósztok hangzottak el ez ünnepi nap alkalmából, de biztosan voltak, biztosan ittak a NATG egészségére, volt lakoma is, felvonulás is, másszóval parádé, meg miegymás. S mindez nagyon szép lehetett, s nekünk is nagyon tetszett volna, ha mondjuk mindez egy operettszínpadon történik, vagy filmen... De az élet színpadán, ahol már ez a hadsereg, — bocsánat! —* elődje, csinált egy kis drámát, mégpedig nem hamletit, mert ott csak hét halottig vitték, emitt meg legalább hét millióig, szóval az élet színpadán látni ezt. nem okoz senkinek tapsolni való kedvet. Senkinek, aki becsületes. Természetesen — s ezt is tudjuk — akadtak azért tenyerek, amelyek tapsraverődtek. Utóvégre bukásraítélt drámának is vannak fizetett tapsolói. akik ebből élnek! Égre szeg zeit szemmel Jk leszerelési tárgyalások hátamögött végrehajtották a ^ nevadai sivatagban az USA eddigi legnagyobb méretű atombomba-robbantási kísérletét. Talán éppen abban a percben, amikor Stassen úr. az amerikai leszerelési bizottság képviseletében szólásra emelkedett a fentemlí- tett tárgyaláson. A bomba felrobbant, a gombaalakú felhő a magasba emelkedett és Stassen tovább beszélt. — a leszerelésről. Moliére Tartuffje ájtatos hangon, égreszegzett szemmel beszélt az erényről, s közben megpróbálta elcsábítani házigazdája feleségét. Az alak fogalommá vált. s e ..fogalmat“ megtanulták megismerni és gyűlölni az emberek. Ma már tudják, hogy az égreszegzett szem a modern Tartuffölcnél nem az áhítat jele: a magasbaszökő gombafelhőt figyelik, elég fenyegető-e? De. aki csak a magasba néz. nem látja mi történik idelenn. az emberek között, az emberek lelkében. Pedig ezt észrevenni jó lenne: épp a leszerelési tárgyalások sikeréért. (látó) n gyöngyösi építőipari nsz azonnali belépésre kubikosokat és segédmunkásokat keres Vidékieknek munkásszállást és az előírt szociális juttatásokat biztosítja.—Jelentkezés a Szövetkezet Központjában Gyöngyös, Batthyány tér 21. Tel.: 39. /•WWSAA/' rp6 ('t)eiL a txilág,g,al (3. folytatás) — Kulák? Én? — Utasította vissza nyersen a vádat Mosolygó. — Se cselédem, se földem annyi... Aztán jobb lesz, ha te meg a libáiddal törődsz. — Ami pénzt a tollúkkal keresel, az a tiéd. Abból veszitek meg anyáddal a menyasszonyi kelengyét. S azzal már ment is, szinte menekült aa asszonyi sírás- rívás, sopánkodás elől, mert épp egy hatlovas villanymotor miatt volt alkuban a vízimolnár gépészfiával, aki költözni készült a faluból, s ügyes kis motorja olcsó vételnek kínálkozott. Szecskavágó, kukoricamorzsoló, mind azzal megy majd, számította Mosolygó, ha meg valahol egy kisebbfajta darálót is lehet szerezni, hát akkor Isten veled, fuvarozás. Kibővül a nyári konyha, lecementezzük, a Terus lány elmegy gépkezelői tanfelyamra, engedélyt váltunk, s jövőre már kint lesz a kapun a tábla: Mosolygó Péter darálója. A fiú megszökött ugyan, tisztnek állt azzal a makacs, akaratos fejével, de majd csak férjhez adjuk Terust, majd csak jön a házhoz fiú helyett fiú. Mert hely az van, mért ne lenne, hol van már a régi, öreg- apámtapasztotta zsellérház? — Cserepes, nagyablakos, üveg- verandás kis palota áll a régi viskó helyén. Igaz, hogy nincs még bevakolva, nem volt hozzá mész, de majd csak lesz az is, most Ígért vagy három mázsát egy illető, aki pallérko- dik a Magasépítő Vállalatnál. Ha pedig meg lesz az esküvő, ha a fiatal vő magára vette a munka nagyját, nyugdíjba megy, csak messziről nézi, — egy-egy jótanáccsal kormányozza az élet folyását Mosolygó Péter. Tesz-vesz, matat majd a szőlőben, s ha jön a tél, a tollfosztás, a kukorica- pattogtatás, a kisebbik lány-' nak, meg az unokának arról mesél, hogy hogy veit, mint volt, mikor ő az uraságnál szolgált, mikor az asszony, a feleség, sírva-ríva csomagolta egész napi útravalónak a hagymát, meg a málé-kenye- ret. Meglett a villanymotor. — csak úgy surrogott, csak úgy nyelvelt a szíja, mikor a szecskavágót hajtotta, jól hozott a fuvar is, Mosolykó állandóra szerződött az útjavításhoz, mikor egy szombat este — ötven ősze volt, szántani jött haza — azzal fogadta a felesége, hogy ott járt a párttitkár, Deli Mihály, okvetlen szeretne vele szólni. — Mit akart? Nem mondta? — Nem, csak azt, hogy fontos. hogy holnap megint idejön. Mosolygó elgondolkozott. Valaha, a felszabadulás első két esztendejében igazi barátja, derék küzdőtársa volt neki Deli Mihály, ez a sok földet bejárt, világlátott ember. — Egy időben, — amikor a URBAN ERNŐ: franciaországi selyemgyárak magyar munkásokat toboroztak, hát oda is elvetődött. Talán három évig maradt el, addig ette a számkivetettek kenyerét s mikor hazajött. Kap- csándyhoz, a bazaltbányába állott be követ törni, az a hír kezdett verni róla, hogy kemény, rettenthetetlen ember lett, igazi szószóló, mert Franciaországban „kitanulta a ko- monistaságot”. Hogy ez a ko- monistaság miben áült, miben se, azt Mosolygó nem tudta,— de nem is tudhatta. Külön kis világ, testi-lelki kaloda volt a Kopcsándy-féle major, ahova a sebesen szálló hír is csak gyalog érkezett. Egy ízben azonban, éppen répahordás volt s az első fordulót tették az állomásról a szekerek, azt látta Mosolygó, hogy a csendőrlaktanya kapuján talpig vasban Deli Mihály fordul ki, nyomában az őrmester, s Balog úr, a próbacsendőr. Deli nemcsak a mondás szerint, hanem a valóságban is talpig vasban volt. Kezén lánc, bokáján pedig régimódi, elrozsdásodott béklyó, amilyent szigorú telek után a lovakra szoktak nagy- néha alkalmazni a gazdák,, ha a jószágot füvellni csapják. — Dobbanva lépett, a porban vonszolta maga után a béklyó láncát Deli, szeme körül kék folt, az ajka kifordulva, mégis büszkén ment, fölvetett fejjel, nem vette gyalázatnak a meghurcoltatást. „Szájait, a nagyságos úr ellen lázított” — mondták este, akik Deli befogásának okát tudni vélték, holott mi történt? Az, hogy Deli, — meg a kompániája akkordban vállalt munkát, szakadásig fejtette a bazalt-követ, mert Kapcsándynak valami határidős rendelése volt, s mikor a szállítmány elment és fizetésre került a sor, Kapcsándy hallani sem akart a kialkudott akkord-bérről. „Még mit nem — mondta, — a pengő negyvenes napszámmal is ráfizetek”. Deli viszont: „Mit gondol az úr? A szó csak minket kötelez?” Szóval összekaptak, de csúnyán, s szíve nagy fölindulásában azt találta odavágni Deli Mihály: „Jól van, uram, lesz ez még másképp is. Akkor majd benyújtjuk a számlát”. — A büntetést, a lecsukatást azonban mégse az igazság kimondásáért kapta Deli. Alig került haza, vadorzásért fogták perbe, még hozzá úgy, — hogy éjnek évadján szarvasgi- dát csempésztetett a fáskamrájába Kapcsándy. Tettenérés, jogtalan fegyvertartás, vadászati tilalom megszegése! Most aztán volt jogcím a megtorlásra bezzeg! Hogy hat gyerek maradt a háznál, s a hetedik útban volt, mit törődött azzal a tekintetes járásbíróság?! Ám Delit a járási börtön se törte meg. Ahogy kiszabadult, s a ház táját kicsit rendbe tette, üzent Kapcsándynak, hogy „jól van, uram, ezt is hozzáírjuk a többihez”, s messze, az Isten háta mögé, a Gerecse hegységbe szegődött el, mészégetőkhöz állt be tüzelőembernek. Nem is jött többet haza. esztendőben kétszer a felesége kereste fel, nem csoda, ha negyvenöt januárjában nagy füstje lett a megérkezésének. „Itthon van Deli Mihály” — adták szájról-szájra a megtiportak — „közel a leszámolás ideje”. A reménykedés azonban egyelőre még korainak bizonyult. A front Fehérvárra húzódott, a rábamenti falvak dugig voltak nyilas páncélgránátosokkal, s a Számonkérő Szék csendőreivel, akik kihízva, rumon és disznóhúson tartva, azt hirdették, hogy jön már a felmentés, s szovjet csapatok számára halálcsapda lesz a Kárpátok koszorúja. A Kapcsándy-kúriában tisztek vendégeskedtek, itták a házigazda borát, üzleteltek vele, s mintegy szívességből, — a haragosaitól is megszabadították, így került sáncmunkára Deli Mihály, s vele még vagy húszán, akik vagy mellette szóltak, vagy pedig az uraságon volt valami követelnivalójuk. A transzportba! Mosolygó is bekerült, nem Deli Mihály,— hanem a negyedévi kommen- ció miatt. Keveselte, alája nézett a mérlegnek, hogy nincs-e benne rontás, az írnok megsértődött, keresztet jegyzett a neve mellé, s mikor az ötven éven felülieket „sáncmunka” címen Fehérvár felé hajtották, Mosolygó is ott ment a sorban, még hozzá a „megjegyzettejk” között. Deli Mihály csoportjában. Az út 3 napig tartott, hol a szabad ég alatt, hol meg elhagyott téglagyárak körkemencéiben háltak, enni a hazait ették, s mikor a tarisznya kiürült, azt mondták nekik: „Irány a mező, maradt a földben elég kerékrépa”. Fehérvár alatt, a frontközeiben pedig kiderült, hogy a nyilas parancsnokság ugyanazt a sorsot szánta nekik, mint a zsidó munkaszolgálatosoknak. „Aknaszedés!” Ez volt a parancs, erre kaptak párórás, gyorstalpaló kiképzést. Éjfélkor kellett volna a vonalak közé kimenni, este kilenckor azonban azt mondta Deli Mihály: „Az is bolond, aki a bőrét az utolsó pillanatban viszi a vásárra. Ki jön velem, emberek? Én megyek a Bakonyba, a szénégetőknél majd csak kitavaszodunk”. (Folytatása következik)
