Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-29 / 51. szám

1957. június 29. szombat DJ DIÓN 3 Este: Gyöngyösön, hajnalban: Becsben zöldexportunk nyomában A zöldborsó és a cseresznye PROGRAMUNK... A téli időszakokban tanfo­5 óra. Szürkül már, de az osztrák főváros alszik, csak a Stefanskirche kupoláin dereng egy napsugár. Élénkülnek a vásárcsarnokok, porlepte te­herautók gördülnek elő „Hun- garienfrucht” jelzéssel, roska- dásig rakva Gyöngyös környé­ki cseresznyével. Este indultak s hajtottak szakadatlanul, — hogy frissen érkezzék Bécsbe a kedvelt magyar gyümölcs... Bizony, mezőgazdasági ter­melésre berendezett megyénk életében — de egész országunk mostani helyzetében is — alá­húzott jelentőségű zöldség- és gyümölcsexportunk. Számos iparcikk tekintetében mindig is behozatalra szorultunk, de az ellenforradalom következté­ben átmenetileg még olyan áruféleségeket is importálnunk kell (pl. gyufát), amit azelőtt nem kellett. A nemzetközi kereskdeelemben az árucsere az, amely az ilyen hiánycikkek beszerzését biztosítja: „valamit valamiért”. Az idei jó mező- gazdasági termés kielégítő fe­lesleget biztosít exportunk számára, sőt — mint alább lát­ni fogjuk — egyes gyümölcs- fajtákban a szomszédos orszá­gokban dúlt fagyok miatt még különleges helyzetbe is kerül­tünk. Az ellenforradalmi demagógia egyik céltudatos és ravasz esz­köze volt az exportunk elleni uszítás terén a „mindent bel­földi piacra” jelszó. Attól elte­kintve, hogy valóban abszolút feleslegeink vannak bizonyos zöldség- és gyümölcsfélékből, egy iparcikkekben és nyers­anyagokban annyira ellátatlan ország, mint a mi ellenforra­dalom által feldúlt hazánk is volt, az általános bajokból csa­kis nélkülözhető feleslegeinek cserébe bocsátásával lábalha­tott ki. Érthető tehát, hogy megyénk zöldexportját is 30 százalékkal növeljük a tava­lyival szemben. Heves megyében — Győr, Borsod, vagy akár Nógrád me­gyékkel összehasonlítva — a termelés túlsúlya nem ipari, hanem mezőgazdasági jellegű, így az ország zöldexportjának és általában: mezőgazdasági kivitelének összmennyiségéből az első három helyek egyikét birtokolja a megyék között. — Hogy csak egy pár számot em­lítsünk: hatgzáz ragon paradicsom gördül ki megyénkből elsősor­ban Ausztria, majd Csehszlo­vákia és Nyugat-Németország felé, hogy értékes gépekkel, műszálakkal, fehérneművel és nyersanyagokkal megpakolva térjenek szerelvényeink vissza hazánkba. És ha beköszönt az ősz: 720 vagon gyöngyösi, eger- vidéki, verpelétkömyéki szőlő érkezik majd a demokratikus országokba és Olaszországba, valamint Nyugatra megyénk­ből. 50 vagon dinnye és számos más gyümölcsféleség, zöldség kerül majd az idegen államok lakóinak asztalára Hevesből. Nagy kivitelünk lesz ribizliből, zöldbabból, barackból, uborká­ból, álmából. Folyamatos, egész nyárra szóló munkát jelent ez a MÉK (Mezőgazdasági Ter­mékeket Értékesítő Szövetke­zeti Központ) egri és vidéki szervei számára. Megkérdez­tük Tamás Jenőt, aki a MÉK export ügyeit irányítja: milyen cikkeket szállítottunk már le? „lefutott” — volt a válasz. Bár mindössze 10 vagon borsót irá­nyoztunk elő, 20 vagont sike­rült eladnunk, oly nagy volt a kereslet a hevesi zöldborsó iránt. A zöldborsó szállítása különben kényes feladat. Hű­tőkocsikban, késedelem nélkül továbbítják a gyorsan romló főzelékfélét a határállomások felé. A cseresznye exportja már rosszabbul sikerült. A szállítás eleinte vontatottan indult s a gyümölcs nagy része hirtelen beérett. A kereslet el­lenére egy idő múlva közöl­nünk kellett csehszlovákiai vevőinkkel, hogy a minőség romlása folytán nem vállalkoz­hatunk „fémjelzett” árusítói becsületünk kockáztatására. — „Sebaj”, — mondták a cseh­szlovákok, a túlérettje is jó lesz a szeszgyárak cefréshor- dóiba. És megvették a maradé­kot is... Pedig a vevő néha „hált life“ Tamás Jenő és Gergely Fe­renc a MÉK exportosai moso­lyognak és emlékeznek: meny­nyi többletmunkát jelentett az egyik külföldi megrendelőnek az igénye, aki az egyébként közkedvelt noszvaji cseresz­nyét csak a szállításnál egyéb­ként meghagyandó szárlevelek, (úgynevezett „pálmalevelek”) letépdesése után volt hajlandó átvenni. Tavaly a lengyelek a szőlőt kizárólag rózsaszínű se­lyempapírba csomagolva fo­gadták el. Nyugat-Németország a piros saszla szőlőt egyáltalán nem veszi át. A bécsiek viszont azt szeretik, ha a fehér saszlát tartalmazó ládában két szép csík van piros saszlából, de túl sok ne legyen belőle. Egy idő­ben az Olaszországnak szállí­tott almát csillogó cellofánba kellett csomagolnunk s arany­hajat rakattak rá. Ezenkívül se slzeri, se száma a különleges ládákra, kosarakra és címkék­re vonatkozó külön kikötések­nek. Ezeket mi ma már kész­séggel teljesítjük, mert évek hibáin okulva rájöttünk: gyat­rább árut szállító versenytár­saink mily könnyen kerültek elibénk jó reklámjuk és ízléses csomagolásuk folytán. A sok­kal gyöngébb olasz jonathán- alma például áveken át „ver­te” a miénket az ördöngős olasz csomagolás-technika miatt. Megéri-e a termelőnek az exporttal járó sok fárado­zás? — Feltétlenül, — volt a válasz. — Elsősorban az ex­port ár a piacinál átlagosan 10 százalékkal magasabb. De ezenfelül, az exportárak kiha­tással vannak a piaci árakra is: ha a külföldi vásárló keres­lete emeli az export árakat, a belföldi termelői árakat is emelnünk kell. így a termelő mindig jól jár. Népgazdasá­gunk új, rugalmas mezőgazda- sági politikája itt is nagyszerű­en érvényesül: a külföldi áru­forgalomban az eladó—vevő közötti áringadozások játéka csaknem teljesen szabad, s ez serkentőleg hat a termelőkre. — Azt szeretnénk— mondot­ták a MÉK exportőrjei, — ha ősszel még többen kötnének velünk termelési és értékesíté­si szerződéseket. Ez azért fon­tos, mert a külfölddel való tár­gyalások során pontosan tud­juk, hogy mennyit ajánlha­tunk a cikkekből. A tervszerű­ség itt igen lényeges. Ha pél­dául cseresznyéből vagy más, gyorsan romló gyümölcsből 20 —30 vagonnal többet szállíta­nak, mint amire kötésünk van, már kész a probléma. A szállítás külön gond A MÁV ahol tud, segít, de kevés a hűtőkocsink. Tavaly a csehek segítettek, — gyönyörű kocsit futtattak nálunk, — bérben is. Még nehezebb a helyzet a jéggel. Csaknem minden zöldség- és gyünölcs- félét hűteni kell, a távolabbi államokba, például Nyugat- Németországba menő szállít­mányokat pedig kivétel nélkül hűtjük. Gondoljuk el: említet­tük, hogy 600 vagon paradi­csom indul Hevesből külföldre. Ez gyakorlatilag 1200 „guruló” vagont jelent, mert egy kocsi­ba mindössze 40—50 mázsa pa­radicsom fér. A gyöngyösi és egri jéggyárakkal szállítási szerződése van a MÉK-nek, — de még így is előfordul, hogy lóhalálában, teherautón hoz­tak jeget a káli, gyöngyösi, — vagy Hort—Csányi telepre, Budapestről, sőt Debrecenből. *A hevesi exportnak nagy becsülete van a külföldi kereszkedőknél. A Növényvédelmi Szolgálat ál­tal is átvizsgált, majd leplom­bált hűtőkocsik egyikét-mási- kát gondosan, sőt „bogarasán” is átvizsgálják a külföldiek a határállomáson, míg másokat elégedett kézlegyintéssel en­gednek tovább, s jóformán be­le se kukkantanak. Attól függ ez, hogy a szállító megye ex­portőrjei, a MBK telephelyei milyen tekintélyt szereztek maguknak a kereskedelemben. Nos, a hevesi szállítók jó hír­neve közismert, szerelvényeik akadálytalanul hagyják el az országot és öregbíti kereskedői becsületünket. Nagyritkán azért előfordul hogy az áru eladatlan marad. Vagy három éve történt, hogy a müncheni nagyvásártelepre komoly mennyiségű hevesi fő­zőtök futott be, de a jó néme­tek rá sem hederítettek. Szé­gyenszemre el kellett fuvarozz ni onnan. A paprikával külö­nösen vigyáznunk kell, mert a külföldiek nem veszik az erős bogyiszlói zöldpaprikát. így, ha az édes cecei paprika közé becsúszik egy „rendbontó” bo­gyiszlói, az egész szállítmány sorsát tönkreteheti. Pláne, ha a külföldi „MEO”-s éppen rá­harap... szerencsére mindez ritka. Tőbbmillió forintot jelentett államunknak— méghozzá felvá­sárolható áruk ellenértékében — a hevesi zöldség és gyü­mölcsexport. A vele foglalko­zók sürgölődése, állandó ké­szenléte (gyakran éjnek idején indítanak útba egyes sürgős szállítmányt) figyelmet, meg­becsülést érdemel. A csomago­lás színvonalának javítása, a minőség állandó, éber ellenőr­zése tovább szélesíti a hevesi export tekintélyét, és nemcsak termelvényeinknek szerez kül­földi barátokat, de szervesen hozzájárul a népünk és álla­munk ellen folyó rágalomhad­járat hatásainak leküzdéséhez is. Jó, nívós export: politikai kérdés. így is kell szemlél­nünk. Gazdaságunkban is létrehoz­tuk a KISZ alapszervezetet A gazdaság KISZ szervezetének tagjai elítélik az októberi el­lenforradalmat, s harcolni fognak azért, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő- A szervezet tagjai büsz­kén vallják szervezetüket a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági tömegszervezetének. Kötelezőnek ismerjük el ma­gunkra nézve a párt határo­zatait és a párt vezetésével akarunk dolgozni. Legfőbb törekvésünk a fiatalok szocia­lista szellemben való nevelése, a terméshozam növelése, a fiatalok politikai és kultúrális műveltségének növelése. A termelés növelésének egyik legnagyobb akadálya ná­lunk a munkafegyelem laza­sága. Megszüntetése érdekében minden KISZ tag vállalta, hogy pontosan jelenik meg munkahelyén és a munkaidőt fegyelmezett magatartással tölti el. Személyes példamuta­tás mellett felvilágosító munkával is segítjük a munka- fegyelem megszilárdítását. El­határoztuk, szemléltető anya­gokat is készítünk, megdicsér­jük a jó munkásokat és bírál­juk a lazaságokat KISZ tagokból takarékossági őrjáratot szervezünk, feladata lesz az üzemanyag felhaszná­lás ellenőrzése, a használható gépi alkatrészek, szerszámok felkutatása, rendes tárolása, az üzemi rend és tisztaság megóvása. A Gyöngyös—Eger környéki történelmi borvidéken részle­tesen kidolgozott tervek alap­ján fejlesztik az utóbbi évti­zedekben elhanyagolt szőlő­lyamokat akarunk szervezni, hogy a fiatalok megismerjék a marxista-leninista tanítás alap­elveit. Gondolunk a szórako­zásra is, színjátszó és tánccso­portot, zenekart szervezünk. Egy-két havonként társas ki­rándulásokat rendezünk, hogy megismerjék a fiatalok me­gyénk, hazánk szép tájait, tör­ténelmi nevezetességeit. Kö­zösen megyünk moziba, iro­dalmi estet tartunk, tea és táncestélyeket rendezünk- De gondoskodunk a sportról is. Üzemegységenként megszerez­zük a sportfelszerelést, labda­rúgó-, röplabda-, ping-pong-, teke versenyeket rendezünk, s a legjobb sportolókat jutalmaz­zuk. Arra is gondoltunk, hogy kapcsolatot keresünk más KISZ szervezettel, közös ver­senyeket szervezünk. A KISZ szervezet vállalja a fiatalok érdekképviseletét is. Ellenőrzi a munkásszállások tisztaságát, foglalkozik az ott lakó fiatalokkal. Szervezetünkben helye lesz minden 16-18 éves fiatalnak, aki becsületesen dolgozik, cél­kitűzéseinkkel egyetért és nem vett részt az ellenforradalmi eseményekben. Törekedni fo­gunk arra, hogy szervezetünk­höz minden becsületes fiatal közel kerüljön. S aki tagja lesz a KISZ szervezetnek, at­tól megköveteljük, hogy KISZ taghoz méltóan éljen és dol­gozzon. Kiskörei ÁG. KISZ szervezet. években jó hozamot ígérnek. Az atkán Micsurin termelő­szövetkezet 27 holdas négy éves telepítésű szőlőskertjében a tőkék jelenlegi állapotáról ítélve húsz mázsa körül lesz egy-egy hold terméshozama. A gyöngyösvidéki pincegazda­ság célgazdaságának 11 hold három éves szőlőjében mutat­kozik kedvező fürtképződés. A megye hegyvidékén az őszi és a tavaszi telepítésű szőlők is szépen fejlődnek, melyekből mintegy 400 holdat ápolnak a termelők. kultúrát. Az elmúlt négy esz­tendő alatt több, mint ezer katasztrális hold nemes szőlő­fajtát telepítettek, a kipusztúl- tak helyére pedig mintegy öt millió tőkét pótoltak. Az idén 250 katasztrális hold olaseriz- ling, leányka, mézesfehér és a többi kiváló szőlőfajta először virágzik. A hajhúzó felhő A Koppenhága melletti Dro- goer nevű kis tengeri kikötő sétányán tartózkodók kétség- besett csodálkozással vették észre, hogy égnek áll a hajuk. Ezt a különös jelenséget a dán főváros meteorológusai magyar rázták meg. Egy pozitív tölté­sű felhő haladt át igen ala­csonyan a kikötő felett és ma­gához vonzotta a sétálók nega­tív elektromosságú haját. — SZABADTÉRI színpadot építenek az egri városi kul- túrház udvarán. A színpad programját a szakszervezeti kultúrház és a városi kultúr- ház közösen állítja össze. A bemutató előreláthatólag július 15-én lesz — a Fővárosi Ope­rettszínház mutatja be a Sy- büt. c/gy éltem a „szabad földön“ Napjainkban nagyon sokat lehet olvasni a külföldre távozott magyarok sanyarú életéről. Sokan még most s hisznek abban, hogy oda­kint paradicsom van. 1956. november 29-én disszidáltam, én is sok reménnyel mentem, — hitelt adtam nekik. Az első napokban teletöm­ték fejünket azzal, hogy szabad földön va­gyunk, és milyen életünk lesz. De már az első osztrák faluban szeget ütött a fejünkbe, hogy ott még létezik gróf Zichy, a maga pár ezer holdján dolgoztatja a parasztokat Nikics falu­ban. Az első öt napon szalmán aludtunk, az­tán Treisskirchenbe szállítottak, Bádentől 3, Bécstől 22 kilométerre. Itt 10 napot tartózkod­tam a lágerben. A verekedések, az erőszak na­pirenden volt, rengeteg börtönviselt ember gyűlt itt össze. December 11-én egy transzport­tal Nyugat-Németországba mentem, a bochaldi lágerbe. Azt mondják, ott valamikor koncent­rációs tábor volt. A koszt a lehető legrosszabb, a létminimumhoz számított fejadag naponta 25 deka kenyér volt és rengeteg krumpli. — Ezenkívül egy hétre 3.50 márkát kaptunk, 12 cigaretta egy márka volt, tehát naponta csak 6 cigarettát vehettünk rajta. Munkalehetőség nem volt, a továbbtanulás rendkívül nehéz. A botrapi magyar gimnáziumba 100 tanulót vettek fel, én már nem kerülhettem oda. Az egész életemet reménytelennek láttam, elhatá­roztam, hogy hazatérek. Mikor ezt bejelentet­tem, felírták a nevem és egy hét múlva átte­lepítettek Lindorfba, Düsseldorf mellé. A lá­gerba szállított magyarok egy hétre 30 márkát kaptak fűtésre, világításra, élelemre, cigaret­tára. Ebből a lágerből sok magyart elvittek német rendőrök azon a címen, hogy kommu­nista, ezekről többet nem is hallottunk. Két heti ott-tartózkodás után illegálisan elhagytam a lágert ,és egy barátommal jegy nélkül Düs­seldorftól Koblenzig mentünk vonaton. Kob- lenzbe átadtak bennünket a rendőrségnek, s ott rádöbbentünk, mi a különbség a magyar és a nyugati rendőrök között. Koblenzben a Vöröskereszt Ígérgetett jegyet Münchenbe, de a végén formálisan kirakták a szűrünket Ak­kor elindultunk gyalog Hatvan kilométeres gyaloglás után Bingenbe mentünk, majd Frankrurba, ahol utcaseprőnek alkalmaztak volna bennünket. Akkor elindultunk gyalog volna bennünket Nem fogadtuk el, mert haza akartunk jönni. Frankfurtból Mannheimbe mentünk, majd autóstoppal Stuttgartba, vo­naton jegy nélkül Münchenbe, onnan pedig Mühldorfba. Ott két hétig dolgoztunk az üveg­gyárban. Március 17-én elutazutnk Burghau- senba és este átúsztuk a még jeges hatáfolyót. Ausztriában elfogott a határőrség s visszadob­tak bennünket. Passauban börtönbe kerültünk, ott töltöttünk egy délelőttöt aztán szabadlábra helyeztek bennünket. Még aznap este hét ma­gyarral együtt — egy nő is volt közöttünk —, ismét megkíséreltük a határátlépést. Egy is­meretlen magyar és Józso barátom visszatér­tek Passauba, kettőnknek sikerült végül Bé- csig eljutni, ahol a magyar követség segítsé­gével hazajutottunk. Itthon kedvesen fogad­tak bennünket, s a nyugati urak utolsó hazug­ságáról is lehullott a lepel. Bereczky Vilmos Gyöngyös, II. a gimn. tanuló DÁVID ÁRPÁD: TE VOLTÁL Májusi eső paskolt az utcán, Csupa víz a hajam, a szemem. S ott az első emelet ablakában Egy bájos női fej megjelent. Esztétika, — vagy szerelem? Nem láttam soha — soha még! De éreztem, hogy szeretem... S e percben vízen, esőcseppen át, Az arcod rám tapadt, a szemed megjelent. Tudtam már, hogy Téged láttalak, Te voltál a nő, a szerelem, Marym..., Csillagom.., Életem! Akik az országos pártértekezleten megyénket képviselik Dancza János Eger Antal József, Komló Tóth Miklós, Poroszló Molnár György, Domoszló, Varga Lajos, Egercsehi Putnoki László, Gubán Dezső, Csepelyi Károly Gyöng£C°’ Eger Eger Sírok Váltógyár Martinkovics József, Petőfibánya Először virágzik 250 hold / • , I /, 0 ff " I #r uj telepítésű szóló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents