Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-26 / 50. szám

1957. június 26. szerda. 0 J ÜTŐN 7 A földművesszövetkezetek megyei választmánya a közel­múltban megvitatta az elmúlt esztendő gazdasági eredmé­nyeit és azokat a feladatokat, amelyeket a forradalmi mun­kás—paraszt kormány állított a falu legnagyobb tömegszer­vezete, a földművesszövetkeze­tek elé. A vita során megálla­pították, hogy földművesszö­vetkezeteink megalakulásuk óta jól dolgoztak, segítették a mezőgazdasági termelés kibon­takozását, megjavították a fa­lu áruellátását, de mindezek az eredmények csak a kez­detét jelentik. — Ahhoz, hogy szövetkezeteink be­töltsék igazi hivatásukat, — mindenekelőtt a szó lenini ér­telmében vett földművesszö­vetkezeteknek kell működni a falvakban, olyan szövetkeze­teknek, amelyek segítik a ter­melési mozgalmakat, szakcso­portokat szerveznek, szoros kapcsolatot tartanak a termelő- szövetkezetekkel is, s ugyan­akkor az egyéniekkel is, s kö­zös erővel dolgoznak a szocia­lista mezőgazdaság kialakítá­sáért. A vitaindító előadást Barto- lák Mihály elvtárs, a MÉSZÖV megyei elnöke tartotta. Ele­mezte azokat a tényezőket, — amelyek gátolták a szövetkeze­tek erőteljes fejlődését. Az el­lenforradalom megközelítőleg félmillió forint veszteséget oko­zott. Igen sok volt ezenkívül a leltárhiány, ez összesen kb. 300 ezer forintot tesz ki. Igen nagy értékű áruhiány van Er- dőkövesden, Atkáron és Tar- naleleszen. Tamaleleszen pél­dául 150 ezer forint leltárhi­ányt találtak. A szövetkezetek vezetői természetesen nem nézték tétlenül a sikkasztókat, hanem eltávolították helyük­ről mindazokat, akik a nép va­gyonát lopták, vagy az ellen- forradalmat támogatták. A bű­nösök megkapják méltó bün­tetésüket. A kétes elemektől megtisz­tult szövetkezeteknek most a párt, a kormány célkitűzései­nek végrehajtására kell össz­pontosítani erőiket. Az egyik Jegfcntosabb feladat most, — hogy az eddiginél jóval na­gyobb segítséget adjanak a mezőgazdasági termelés foko­zásához. Egyrészt úgy, hogy mezőgazdasági szerárukkal a termelést szolgáló egyéb esz­közök beszerzésével könnyít­sék a parasztság termelő munkáját. Másrészt szakmai irányításra is szükség van. Igen helyes kezdeményezés, hogy a falvak tekintélyes gaz­dáiból, mezőgazdasági szak­embereiből községenkint ter­melési szakbizottságokat ala­kítanak. Ezeknek a bizottsá­goknak a feladata, hogy szo­ros kapcsolatot tartsanak a tsz-ekkel, a szakcsoportok­kal és az egyéni gazdákkal, kutassák, keressék kívánsá­gaikat, adjanak segítséget a tájadottságoknak megfelelő belterjesebb gazdálkodás meg­valósításához. A szakbizottsá­gok például sokat tehetnek azért, hogy a megye állatte­nyésztésének régen országos hírnevét visszaállítsák, hogy a Mátra és a Bükk lankáin jobban teremjen a szőlő, na­gyobb területen öntözzenek rizst, zöldséget. Nem kisebb feladat megakadályozni a meg­lévő jószágállomány, elsősor­ban a szarvasmarha felelőtlen pusztítását. Az utóbbi időkben ugyanis meglehetősen elszapo­rodtak a fekete-vágások, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy kormányunk végül nem tudja biztosítani a húsellátást. Sokkal nagyobb szerepet kell adni a földművesszövet­kezetekben az asszonyoknak, ök tehetnek például sokat azért, hogy fejlettebb legyen a baromfitenyésztés, és a többi feladatok megoldásához is sok segítséget adhatnak. Az asz- szonyok bevonására a legjobb módszer, ha megalakítják a nőbizottságokat. Nagy feladata most a föld­művesszövetkezeteinknek a felvásárlás. A megye változa­tos fekvésű szántói, szőlői, — gyümölcsösei egyaránt jó ter­mést Ígérnek. Ebből követke­zik, hogy nagyobbak lesznek a felvásárlási feladatok. Növeli a felvásárlási munka fontossá­gát az is, hogy megszűnt a kö­telező begyűjtés, de azért biz­Mégegyszer a Nemrég jelent meg lapunk­ban egy rövid tájékoztatás ar­ról, hogy megoldódik Hatvan város vízellátása. Sokan cso­dálkoztak, még többen bosz- szankodtak miatta, különösen a hatvaniak. Az igazság az, — hogy a cikk téves információn alapul, és a vízellátási prob­léma megoldásáról szó sincs. Bár volna! Hatvan 24 kútjá- ból hat teljesen kiapadt, a töb­binek pedig a felére csökkent a „kapacitása”. Mindez nem­csak a szárazsággal magyaráz­ható, de azzal is: a város je­lenlegi jó kútjai azonos mély­ségből táplálkoznak, így a cu­korgyári kút is, mely mindig azonos mennyiséget követel magának, tekintet nélkül az időjárásra. így tehát Hatvan­ban több helyen nincs víz, — vagy éppenséggel sorba kell állni érte. Ennek tudható be többek kö­zött az is, hogy a földműves­szövetkezet cukrászdájának egy-két ezer forinttal keve­sebb a napi forgalma — víz­hiány miatt nem tud fagylal­tot készíteni. Ezzel kapcsolat­feladatairól tosítani kell az ellátatlan la­kosság részére az élelmiszert. Intézkedések már történtek er­re, több helyen új felvásárló telepet állítottak fel, azonkí­vül a földekhez közel, idény­jellegű felvásáró telepeket is helyeznek üzembe. A felvásár­lás sikere azon múlik, hogy helyes árpolitikát álakítanak-e ki földművesszövetkezeteink. Az idén egyéni kereskedők is versenyre kelnek a szövetke­zettel, s ebben a versenyben csak akkor győzhetnek a föld­művesszövetkezetek, ha kint vannak a piacon, s olyan ára­kat alakítanak ki, melyek irányadók lesznek. A terme­lőkkel való jó kapcsolat meg­követeli, hogy igazságosan osz­tályozzák az átvett terméke­ket, a jó áruért többet fizesse­nek, s olyan árakat, mely a termelőnek is, a vásárlóknak is kedvező. Csak ezzel lehet lehe­tetlenné tenni a piacokan nagyszámban található üzérek spekulációit. Földművesszövet­kezeteinknek már most meg kell erősíteni ^kapcsolataikat a termelőkkel a felvásárlás zök­kenőmentes lebonyolítása ér­dekében. Az előadást élénk vita kö­vette, mely bizonyítja, hogy a földművesszövetkezetek újabb feladatainak megszabása he­lyes volt, s ha ezen az úton járnak, betölthetik szerepüket a mezőgazdasági termelés fo­kozásában, szocialista átalakí­tásában. ENDRÉSZ SÁNDOR hatvani vízről ban el lehetne még azt az „apróságot” is mondani, hogy a városi tanács kénytelen volt lezáratni a kádfürdőt, mert az utóbbi időben a vizet a gyárból hordták bele lajttal. Többek között a hatvani strand vize is ilyen okokból kifolyólag nem a legtisztábbb, hisz két nap szük­séges a feltöltéséhez. Nyár van, kevés a fürdőkád Hatvanban, a Zagyva vize bokáig ér. Hol fürödjenek az emberek? Eger­be utazni költséges dolog, — és egyébként is sok időt vesz igénybe. Esőre várjanak? So­vány vigasz. A közeljövőben, sajnos, már aligha fog megol­dódni Hatvan város vízellátá­sa. Mert egy évig tervezget­nek, másik év a geológiai mun­kákhoz szükséges, és talán a harmadik év végére, ha rövid lesz a huza-vona, — történik valami. — Ruttkai Éva és Gábor Mik­lós alakítják a fiatal művészhá­zaspárt az „Éjfélkor“ c. filmben. A film forgatókönyvét Boldizsár Kán, Bánk László és Révész György írta. Filmhírek — CSEHSZLOVÁK film­rendezők számos mai témájú filmen dolgoznak. Most folyik az „Apák iskolái” című film forgatása: A történet egy vi­déki iskolában játszódik le. „Csendes utca” címmel Z. As- kenazy egyik regényéből ké­szítenek filmet. „A könnyű élet” című film egy ifjú kar­rierista tündöklését és buká­sát mutatja be. — MICHEL Simon, az agg francia filmsztár új filmsze­repre készül. Az új film „Egy bizonyos Jó úr”. Michel Si­mon egy nyugalomba vonult gengsztert alakít. — MÉG AZ IDÉN elkészítik az első szovjet-indiai koopro- dukciós filmet „Az idegen lá- togató”-t. A filmet a velencei vagy legkésőbb a jövőévi ca- nesi filmfesztiválon mutatják be. A film Marco Polo törté­netét beszéli el. — VARSÓBAN is megkezd­te működését az első olyan filmszínház, ahol csak régi filmeket vetítenek. Elsőnek René Clairnak, a haladó fran­cia rendezőnek 18 filmjét mu­tatják be. — A Robert-Hossein — Marina Vlady házaspár játssza a főszere­peit az első francia—csehszlovák kooprodukciós filmnek, amelyet a nyár elején kezdenek forgatni. — Pekingben fesztivált tartottak az új kínai filmekből, amelynek keretében több mint 30 filmet mu­tattak be. 1 NYÁRI ÖRÖMÖK Szinte minden nap, a rekkenő hőség után, a délutáni órák­ban hűvös, nyári zápor söpör végig a város forró aszfaltja felett. Az eső utáni kellemes hűvös levegőben jól esik egy kis séta Kellemes a pihenés Mátraházán a Sportüdülő hangulatos kerthelyiségében Tündéri hely — rossz kiszolgálással Kedves zöld oázis poros vá­rosunkban a fagylaltkert. Aki ismeri, szívesen keresi fel, hogy ott fogyassza el sörét, kedvenc fagylaltját, vagy eset­leg — ha az orvos kevés fo­lyadék fogyasztására ítélte, rövid italát. Ha a későbbi órákban megy, akkor tánczenét hallgathat, sőt táncolhat. Nem kis dolog minderre ráadásul, hogy még a gyerekes mamák is nyugodtan felkereshetik. Néha egész óvodára való gye­rek hancurozik az asztalok kö­zött, vagy szaladgál a domb oldalán, s egy fél bölcsödé ki­telne a kocsikban kuksoló ap­róságokból. Úgy hallottuk, ezen/ a nyáron újabb meglepetést is tartogat a vendégek számára a fagy­laltkert, illetve a Park Szálló vezetősége. A virággrupp he­lyén szökőkutat csinálnak. Részben társadalmi munkával, részben már meg is van rá a pénz. Reprezentatív szép szóra­kozó helye lesz továbbra is a fagylaltkert Egernek. Csupán egyetlen hibája van, de ez sajnos elég nagy, hogy baj van a kiszolgálással. Vasárnapon­ként, amikor zsúfolva van, órákat kell várni a kiszolgá­lásra. De ez még csak hagyján, ha egy-egy órás türelmi próba után hoznák is azonnal a fo­gyasztani valót. De az, hegy félórás időközönként három- szor-négyszer megkérdik, mit óhajt, s aztán nem hoznak semmit, az már a legbékésebb embereket is kihozza a sodrá­ból. S a legjobb esetben csön­desen elvonulnak szomjasan, fagylaltevés nélkül. Persze, ha gyerek is van a társaságban, akkor ez az elvonulás kevésbé lesz csendes. Megértjük, hogy új, gyakor­latlan kiszolgálók is vannak, azt is, hogy idő kell, míg be­le tanulnak, de addig nem lenne rossz, ha zsúfolt napo­kon egy-két gyakorlott kiszol­gáló is lenne. Az eredmény a vendégek elégedettségén kívül a megnövekedett forgalomban is mutatkozna. — békési — Eyes* város anYakonyvéből Születtek: Jurecska Margit, Horváth András, Strurnann Lász­ló, Édes Veronika, Bene Viktor, Verebélyi Béla, Kovács László, Nagy Erzsébet, Munkácsi Róza. Bajzáth Lajos, Gáspár Ilona, Grabecz Erzsébet, Szabó János, Ferenczi Kálmán, Zaliorecz László, Rarta Piroska, Rátkai Gyula, Simon Béla, Szabó Lajos. Gubacsi Zsigmond, Miskolci Má­ria, Bujdosó Blanka, Fekete Ildi­kó, Kriston Éva, Vermes Albin, Tímár Zsuzsanna, Musinszky Gi­zella, Kovács János. Házasságot kötöttek: Pakocs Ferenc és Kiss Jolán, Koós Pút és Kiss Edit, Bőgős László és Pakota Piroska, Barta Gyula és Szolnoki Róza, Pók Pál és Soltés> Vilma, Cserven Kálmán és Bér­ezi Hona, Egervölgyi Ferenc és Boncsér Ilona. Meghaltak: Tóth Ignácné, Molnár Ernő, Ceglédi János, Zu- bor László, Becska Károly, Vi- sontai Ignác, Bányász Sándorné, Balogh Sarolta, Cseh Szidónia, Farkas Gyula. VIOLA ALAJOS, a szerény­ségről, puritán élet-elveiről és akut igénytelenségéről közis­mert férfiú — miközben a ná­la látogatóban lévő sógorával reggelihez készülődött — foly­tatta a mértékletes életmódról szóló elmefuttatását. — Tudod Elemér, én regge­lenként beérem egy csésze üres teával is, de te csak pa­rancsolj. Nem, ne szerény­kedj! Itt a vaj, a kávé és mindjárt kész a finom rántot­ta is.1 — Elemér határozottan éhes volt, hát nem is nagyon kéret­te magát. Alaposan nekilá­tott az evésnek és titkon elis­merő pillantásokkal méreget­te a Planta teát szürcsölgető Alajost. — Micsoda aszkéta jellem — /lelkesedett magában, két harapás között — én bizony már nem tudnám utána csi­nálni — és egy kicsit elszo­morodva nézett szépen dombo- ‘rodó pocakjára. A reggeli véget ért. Elemér sétára indult, Alajos elfoglalt­ságára hivatkozva otthon ma­radt. És ekkor csodálatos vál­tozáson ment keresztül. Bero­hant a spájzba, s reszkető, ki­tágult orrcimpákkail szimatolt szét. A kezében lévő nagy kés­sel lemetélt egy nagy darab sonkát, 20 dekányi csabai kol­bászt, majd három csomó zöldhagymát és félüveg mus­tárt ragadott föl, aztán zsák­mányával a konyhában ké­Hola Alajos csodálatos színe-változása (Tanulságos förténet sokak számára) nyelmesen elhelyezkedve mo­hón enni kezdett. De nem lakott jól. Gyorsan csinált magának hat tojásból rántettát és utána halk sóhaj­jal dőlt hátra a széken. DÉLUTÁN ELEMÉR sógor tiszteletére többrendbéli roko­nok gyülekeztek össze Alajos lakásán. S hogy e nevezetes esemény alkalmával nagyobb /legyen a jókedv — a három literes demizsont is megtöl­tötték Árendás szomszéd ga- lagonyási rizlingjéből. Alajos nem ivott, csak a nyelve hegyét mártogatta meg az aranylón sárgálló nemes italban (azt is csupán illendő­ségből). — Hiszen tudjátok. Egy sportembernek nem lehet — hajtogatta, majd valami ürüggyel átment a másik szo­bába, ahol lekortyintott más­fél deci angolkeserűt és egy pohárka lengyel pálinkát. Hogy addig odabent mi volt a beszéd téma? Természete­sen Alajos kemény jelleme, szerzetesi életrendje, hősies ön­megtartóztatása. Amikor ánizsszagú lehelle­tet árasztva visszatért, a töb­biek elhallgattak és úgy néz­tek fel rá, mint egy szentre. — De így volt ez munkahe­lyén is. Ócska, filléres sapká­ban/, félretaposott sarkú cipő­ben járt, nyakkendőt egy vi­lágért sem kötött volna és bol­dog volt, ha az igazgató jelen­létében sikerült egy-két cél­zást elhelyeznie Gödölye kol­léga irányában, aki — isten bocsássa meg rút bűnét — szerette a szép nyakkendőket, ingeket, cipőket — egyszóval csinos és tiszta volt. — De bezzeg otthon! A rádióban elcsípett egy ál­lomást, ahol éppen Ray Ant­hony zenekarának műsorát su­gározták az öt világrész rádió- hallgatói felé. Alajos megpró­bálkozott néhány könnyed tánclépéssel, majd elégedetten hörpintett fel egy korty bran­dyk — Nyolckor itt lesz Eszter — pillantott órájára és külö­nös gonddal kezdett öltözköd­ni. Holdfényszínű ingét vette fel, melyhez remekül illett a halványzöld nyakkendő. Ele­gáns zakójára kevés Tabak Gold-ot permetezett, aztán rá­gyújtott egy Philip Morrisra és várt. Várta az „isteni” nőt, aki rém szenvedélyesen tudta fülébe súgná: — Danling, tisztára olyan vagy, mint a Gari Küpper... MÁSNAP AZ ÜZEMI érte­kezleten dühödt kirohanást in­tézett a nyugati, úgynevezett formalista jazz-zene és főleg annak kedvelői ellen, majd egy frappáns fordulattal „er­kölcstelen” jelzővel tiszteite meg Kovács Janit, a szerszám- készítő műhely fiatal lakato­sát, aki — uram bocsá’ — odáig vetemedett, hogy estén­ként karonfogva andalgott szíve választottjával a Népkert hűs lombú fái alatt. Mondott volna még ennél külömb dolgokat is, de vala­honnan/ hátúiról rákiáltottak: — Maradjon a tárgynál, szaktárs! Inkább az önköltség- csökkentésről beszéljen... Erre gyorsan bevádolta a bérelszámolót, hogy az a Sza­bad Népbe csomagolja tízórai­ját, a gépírónőt, aki teljesen az imperialisták uszályába ke­rülve ruzsozni merészeli áj- kát, az SZTK ügyintézőt, aki marhaságnak nevezte, hogy őt munkaversenyre hívta ki az előkalkulátor, a statisztikust, aki „szabadság” helyett „jó napot”-tal köszön, ráadásul le­velezési viszonyban van San Franciscóban élő testvérével, sőt nem egyszer kijelentette, hogy diák korában háromszor is ministrált a barátok temp­lomában. — Csak ennyit akartam mondani — fejezte be és már leültében a párttitkárt keres­te tekintetével: vajon meg van-e elégedve? — És eljött 1956 október 23. Az üzemben higgadtan és okosan viselkedett. Napjában többször is hangoztatta — fő­leg a kommunisták jelenlété­ben — hogy meg kell védeni népi demokráciánk vívmá­nyait és hogy „majd odasó­zunk a piszok reakciósoknak, ha sokat ugrálnak.” Este szemre húzott sapká­ban, feltört gallérú esőkö­penyben tüntetett az utcákon és nagy hangon követelte a pártház felgyujtását. KÉSŐBB előreköszönt Csüd- vári kartársnak — akiről tud­ta, hogy a szoc. dem. párt egyik vezető szervezője — sőt egyizben átölelte annak vállát és a szoc. demek szükség és jogszerű vezető szerepéről be­szélt nagy lelkesedéssel. A parasztpárt megalakulása után hirtelen rádöbbent arra, hogy ő tulajdonképpen paraszt szár­mazású és mindúntalan ilyen szavakat kevert a beszédébe: aujnye, meg, hogy ögye mög a fene, aztán villa helyett vel- lát, burgonya helyett kompért mondott, egy sztrájknap dél­előttjén pedig így fakadt ki a vörös csillag láttán: — Mi a zistennek csináoták fel cda jazt az csellagot? Decemberben újra villa lett a vella, burgonya a. kompér és amikor megalakult az MSZMP üzemi szervezete, odasomfor- dált az ideiglenes szervező tit­kárhoz és azt mondta neki: — Nem azért mondom Pethő elvtárs, de... — ha én nem va­gyok résen, a munkástanács „rég kinyírta volna” magát. — Február 11-én felvételét kér­te az MSZMP-be, február 12- én közölték vele, hogy köszö­nik szépen, de a párt nem tart rá igényt, sőt azt is tudomá­sára hozták, hogy a párt ház­zal kapcsolatban tett „októbe­ri javaslatát” mielőbb letár­gyalják. ALAJOS összeroskadt. Az üzemben úgy járt-kelt, mint akiből rögtöni elszállni készül a lélek és — óh egek -— sen­kiben sem tudott felfedezni egy fikarcnyi részvétet sem. — Ilyenek az emberek — mormolta magában hazafelé­menet — ilyen hálátlanok és kétszínűek.. — S hegy nem szakadt rögtön rá az ég, szép csendesen bele­veszett a februári .est homály­ba. SOMODY JŐZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents