Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-26 / 50. szám

1957. június 26. szerda . 0 1 ÜTÖM 5 Gondolatok egy félig kész gyárról A LÁTSZAT SOK ESET-. .BEN csal — szokták mondani az emberek. És valóban sok igazság van ebben a megálla­pításban. Ha Hatvanban vala­ki csupán azt a tényt veszi fi­gyelembe, hogy az 1938-ban alapított paradicsomüzem ma ■már konzervgyárrá fejlődött, .gyártmányainak 80 százalékát ■exportálja, akkor meglehetősen biztatp, sőt optimista képet al­kot magának. Pedig nem egé­szen így van. Tévedésék elke­rülése végett meg kell jegyez­ni mindjárt az elején, hogy nem a mai konzervgyár létezé­sét kifogásoljuk. Csak örülni lehet, hogy fi­gyelembe vették Hatvan és környéke adottságait és egy olyan gyárat létesítettek, mely nem szenvedhet nyersanyaghi­ányban, és ha egyelőre még nem is óriási összegekkel, — de gyarapítja népgazdaságunk vagyonát. Nyersanyagai közé tartozik a paradicsom mellett a bab, paprika, karfiol, me­lyekből főzelékek és csemege- áruk készülnek. Van plyan tö­rekvés is, hogy a közeljövőben különböző gyümölcsfélesége­ket is feldolgoznak, mert eh­hez biztosítani tudja a kör­nyék a nyersanyagot. Ha így lesz, akkor a gyár egész éven keresztül munkát tud biztosí­tani dolgozóinak, de jelentős összeggel nő a megtermelt ér­itek is. Ez eddig szép és tisz­teletreméltó, de nem jelenti azt, hogy hallgassunk néhány .nyugtalanító jelenségről. Az előbb elmondottak nagy része .még csak ígéret, a jelenből va­ló következtetés, mely valóra •válhat — kell hogy valóra váll- jon. Épp ezért követeli meg a konzervgyár mai helyzete: a több hozzáértést, gondosságot, alaposabb munkát és lehető­leg minél kevesebb felelőtlen­séget, huza-vonát, bürokráciát, tervszerűtlenséget. Mert nem megy itt minden a legnagyobb rendben. KEZDJÜK AZ ELEJÉN. Va­lamikor született egy határo­zat, mely szerint Hatvanban •(bővíteni kell a konzervgyá­rat. Hozzákezdtek az építkezé­sekhez, melyet már az elmúlt évben be kellett volna fejezni; de az októberi ellenforradalom miatt nem lehetett. Azóta már nagyjából konszolidálódott gazdasági életünk, de a gyár építkezését előreláthatóan még ■ebben az évben sem tudják be­fejezni. Már nem sok pénz kellene hozzá — de még kelle­tne. Az Építésügyi Minisztérium akadékoskodik. Csak éppen az az érthetetlen dolog, hogy mi­ért? Miért kap a gyár négy millió forintot építkezésre. — amikor a 32. sz. Építkezési Vál­lalatnak csak két és fél millió forint a tervfeladata, és ha ezt teljesíti, tovább nem hajlan­dó dolgozni. A papír diktál, — •vagy az ésszerűség? A 32. sz. Építkezési Vállalat is szocia­lista vállalat és lehetetlen ál­lapot, hogy egy másik hasonló vállalattal ne értsék meg ■egymást és ne törekednének összhangra. Az érdek közös, a pénz egy kasszából jár és eb­ből kifolyólag az ember bizo- ■'nyosfajta értetlenséggel nézi az ilyen bürokratikus bukfence­iket. Azt hiszem, azzal legtöb­ben egyetértenek, hogy egy 80 ■százalékig kész épületet egy­szerűen nem kifizető befeje­zetlenül hagyni. Nem szolgálhat itt mentségül az, hogy kevés a .pénzünk, takarékoskodni kell. Itt egyszerűen azzal lehet ta­karékoskodni, ha biztosítjuk azt, hogy ebből a félig kész .gyárból mielőbb normálisan .-működő gyár lehessen és meg­szüntetjük azokat a felemás állapotokat, melyek elural­kodtak a Hatvani Konzerv­gyárnál. A hatalmas, ötszintes épület­nek még csak két emeletén «dolgozhatnak a munkások. A többi még nincs kész, nem ad­ta át a 32. Építőipari Vállalat, mely szerződés szerint az épít­kezés végrehajtója. Hogy sok a 'huza-vona, a halasztgatás, ah­hoz az is hozzájárul, hogy egy ilyen nagy vállalatnak kevés alrészlege van. így külön kell még neki a szigetelőkkel, a burkolókkal, az üvegezőkkel, a villanyszerelőkkel alkudoznia, és míg a szerződések szerződé­sének szerződése megkötődik, addig józan ésszel nagyon só­ikat lehetne tenni. Miért szük­séges az, hogy egy gyár építke­zése annyi apró vállalat igaz­gatójának, főmérnökének mun­kájától függjön? A felesleges időtöltés milliókba kerül — ez az, ami nem lehet közömbös. De mit lehet mondani arra, hogy a gyár napi 12 vagon bor­sót dolgoz fel, melyet előtte tá­rolnak. De hogyan? A szabad ég alatt hevernek a megrakott ládák, zuhogó' esőben, égető napsütésben egyaránt, a borsó teteje fonnyad, az alja rothad. Fedett tároló szükséges, ezt megköveteli már maga az is, hogy egy korszerű gyárról len­ne szó, de egészségügyi és gaz­dasági szempontokból is égető­en fontos. NEM TITOK, hogy a gyár megindulása nem ment simán, és több hiba adódott a kelle­ténél Hiába dolgozott jól a karbantartó részleg: Péntek Ferencék, Galambos Attiláék, Svába Jánosék. Volt úgy, hogy 48 órát dolgoztak a villanysze­relők is, de ez kevésnek bizo­nyult a sikeres meginduláshoz, mert a május 15-re ígért gépek csak a hónap végére, vagy egy­általán meg sem érkeztek. Eb­ből adódott, hogy a szerelést szinte össze kellett csapni, — hogy üzemelhessenek. Nem volt idő az új gépek üres já- ratárása. Május 31-én volt a főpróba, mely nem sikerült. Ezt részben meg lehet érteni, mert új üzemről, új gépekről, és nem eléggé tapasztalt mun­kásokról van szó, de ez a sok hiba, mely g gőz-, víz-, levegő-, és villanyvezetékeknél adódott, másra is rámutat. Többek kö­zött arra, hogy az illetékes — A JAPÁN főváros diák­sága nagyszabású tüntetésen követelte az amerikai nagykö­vetség előtt Okinava vissza­csatolását. Nem engedjük, hogy Okinava az Egyesült Ál­lamok atom-támaszpontja le­gyen. — FANFANI visszaadta a kormányalakításra kapott megbízatást. ; AZ AUSZTRÁLIAI Mun­káspárt parlamenti képviselői­nek küldöttsége Pekingbe ér­kezett. A küldöttség körutat tesz Kínában. — A REUTER iroda jelenti, hogy Norodom, Szihanuk her­ceg a kambodzsai miniszterel­nök egészségügyi okokra hi­vatkozva lemondott. — AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK tárgyalásokat folytat Ausztráliával olyan gyakorló­tér építéséről, melyen atomtöl­tésű, távirányítású lövedékek­kel kísérletezhetnek. Erre az­ért került sor, mert a latin­amerikai országokat mindjob­ban nyugtalanítják azok a kí­sérleti távirányítású lövedé­kek, melyeket a floridai par­tokról bocsájtanak fel Dél- Amerika irányába. — A NORVÉG kormány nem tartja kívánatosnak ENSZ közgyűlés összehívását a ma­gyar kérdésben. Vasárnap a megye választó kerületeiben hét megyei ta­nácstagot választottak meg. A tanácstag választáson a szava­zásra jogosultak több, mint 90 százailéka vett részt és 99.8 százaléka a jelöltekre adta szavazatát. A 6. megyei választókerü­letben Libertény Sándor elv- társat, a 14. választókerületben Friedrich Sándor elvtársat, a 18. választókerületben Sályi 300 hízó Heves megye termelőszövet­kezetei a gazdasági felszerelé­sek gondos előkészítése mel­lett, megfelélő élelemmel is felkészültek az aratásra. A szerződésben lekötött hízók közt saját fogyasztásra 300-at fogtak be, melyek sok helyen már közel járnak a 200 kiló­hoz. A viszneki Béke termelő- szövetkezetben 19, a kiskörei Dózsában ugyancsak több, szervek nem a leglelkiismerete­sebb munkát végzik, mert le­hetetlen nem tudniuk azt, hogy egy konzervgyárnak mikor kell megindulnia és mennyi idő szükséges a gépszerelési és karbantartási munkákra. De lehetne még arról is be­szélni, hogy az, amit megépí­tettek, beleértve az épülettől kezdve a villamos és vízveze­tékeket is, megfelelnek-e a követelményeknek? Arról is, hogy rendet kell teremteni a munkafegyelem területén és ne fordulhassanak elő olyan esetek, mint a majdnem halá­los áldozatokkal járó „rövid­zárlat”. HA MÁR OTT TARTUNK, hogy komoly összegeket áldo­zunk egy gyár megépítésére, akkor törődjünk vele többet, sokkal többet és sokkal lelki- ismeretesebben. Ez vonatkozik a minisztériumra, a 32. sz. Épí­tőipari Vállalatra és magára a Konzervgyárra is, — nem lehet közömbös senkinek, mert jö­vője van a gyárnak, mert jó alapokra épült, mert sokkal több haszonnal járhatna. Ne­künk fejlesztenünk kell azo­kat az iparágakat, amelyek jö- vedelmezőek. A Hatvani Kon­zervgyár árucikkei pedig ex­portra készülnek, megveszik a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Nyugat-Németország- ban és az NDK-ban. Valutát kapunk érte, amely nekünk égetően szükséges. Ha tehet­jük és erőnk is van hozzá, ak­naiért nem segítjük elő azt — minél jobban. HANKÓCZI SÁNDOR HUSSZEIN, Jordánia ki­rálya Bagdadba utazott. A JAPÁN közvélemény csalódással vette tudomásul a japán-amerikai közös közle­ményt, úgy látják, hogy az amerikaiak gyakorlatilag el­utasították az összes japán terveket, javasltatokat. — A JUGOSZLÁV külügyi államtitkárság sajtóértekezle­tén Draskovics szóvivő kije­lentette: a jugoszláv kormány nem ért egyet az ENSZ Ma­gyarország helyzetét tanulmá­nyozó külön bizottsági jelen­tésével. — IZRAEL hadügyminiszté- riumi főigazgatója cáfolta a kairói rádió hírét, mely sze­rint titkos tárgyalásokat foly­tat bizonyos arab országokkal. — JEMEN londoni követsé­ge tiltakozott egy újabb angol fegyveres támadás ellen. Kö­vetelte az angol kormánytól, ne tűrje hasonló provokációk megismétlését. — NÉHÁNY HETI szünet után ismét megmozdult a jor- dániai ellenzék. Titkos kong­resszust szerveztek Nabluz vi­dékén. A kongresszuson kép­viselve voltak a Nemzeti Front több pártjai. I—■ János elvtársat, a 23. válasz­tó kerületben Dr. Böőr Péter elvtársat, a 32. választó kerü­letben Vajda László elvtársat, a 34. választó kerületben Tóth István elvtársat, a 66. választó kerületben Bíró József elvtár­sat választották megyei ta­nácstagnak. Az egri, pétervásárai, gyön­gyösi és a füzesabonyi járásban községi tanácstagokat is vá­lasztottak. aratásba mint tizet vágnak le az aratás és betakarítás idején, melye­ket — figyelembevéve az anyagi körülményeket — a tagság között osztanak szét. A tarnaszentmiklósi Petőfi tsz- ben erre az idényre üzemi konyhát állítottak fel, ahonnan egy forintos hozzájárulás mel­lett a helyszínre viszik a jó és bőséges ebédet a tagságnak. KÜLPOLITIKA — SOROKBAN Tanáestagválasatás a megye községeiben Egy óvoda problémája1. rar VÁSÁR Örömmel olvastam Vaszily kartársnő cikkét, mert napvi­lágot látott egy égető óvodai probléma az Űj Ütőn hasáb­jain. Minden óvodának megvan a maga komoly problémája, en­gedjék meg, hegy ez alkalom­mal a mienkről írjak. Mielőtt bármit is írnék, sze­retném előre bocsátani, hogy tudom, nehéz gazdasági hely­zetben van az ország — azt is tudom, ha nincs ellenforrada­lom, akkor ma már épül óvo­dánk annyira hiányzó 2 foglal­kozási terme. Ha ismerem a helyzetet, — miért vetek fel problémát? — Ügy gondolom, több szem töb­bet lát elv alapján esetleg akad valaki, aki esetleg segí­teni tudna, vagy okos, komoly tanácsot ad. Óvodánk, mint egy kacsalá­bon forgó mesebeli palota, he­lyezkedik el a fákkal, fűvel, virággal borított telken. Egyet­len komely hibája, hogy kicsi, s nem tudunk eleget tenni a jelentkezési igényeknek. Férőhelyünk 25, ezzel szem­ben 35 gyermek jár az óvodá­ba. A szeptemberre előjegy­zett gyermekek száma 26, aki­ket a jelenlegi körülmények között talán egy év múlva sem tudok fölvenni, annak ellené­re, hogy van olyan is, aki már egy év óta elő van jegyezve. A helyzet ugyanis a következő: szeptemberben csupán 6 gyer­mek megy iskolába, helyük már most be van töltve a fent említett 140 százalékos helyki­használás következtében. így ha az óvodánk ez évben nem bővül — ami már biztos — saj­nos, becsukhatjuk az ajtót az óvodára vágyó gyermekek előtt. Ami rajtam múlott, igyekez­tem mindent megpróbálni, — hogy segítsek a szülőkön és a gyermekeken. A múlt évben kértem az óvoda bővítését, — mert láttam a fölmerülő igényt. Próbáltam szükségessé­gének megfelelően indokolni, hogy egyetlen óvoda, mely egy foglalkozási teremmel ren­delkezik, bölcsőde nincs a kö­< A Jó vásár után örül a kis­< gyerek a vásárfiának Bikaviadal Maklártályán Nem mindennapos izga­lomban volt részük Maklár- tálya község lakóinak, akik egy igazi bikaviadal szemta­núi és résztvevői voltak. Zsák Joachim, a falu apa­állat gondozója a hét elején elhatározta, hogy kitakarítja, kimeszeli az istállót. A me­szelésre a felesége vállalko­zott. Amikor eljött a takarí­tás napja, az apaállatokat ki kellett vezetni a karámba. Ez egy kis nehézségbe ütkö­zött, mert az egyik legna­gyobb 12 mázsás bika, már szerdától kezdve állandóan bömbölt, kapálódzott, ideges­kedett. Ennek ellenére a gon­dozó vállalta a kivezetését. Amikor kötelékét eloldotta, a megvadult jószág azonnal nekiment társainak, melyek közül egyet a jászolba do­bott, egynek pedig felhasí­totta szarvával az oldalát. Ezután a gondozónak, Zsák Joachimnak fordult, aki igye­kezett megfékezni a dühös bikát. A tajtékzó állatnak azonban siekerült megtámad­Hevesi cseresznye: Ausztriában 3" A hevesi szőlőt és gyümöl-; csőt nemcsak az országban,( hanem külföldön is jól isme- < rik. De nemcsak ismerik, ha­nem szeretik is, mert min­den évben nagy a kereslet < irántuk. A múlt hét végéig; ropogós cseresznyéből 1200! mázsát küldtek a külföldi • megrendelőknek, többek kö-; zött Ausztriába, Csehszlová-! kiába és Nyugat-Németor- > szágba. Ezen a napon a me­gye területéről megkezdődött; a ribizli exportálása is. Eb- ! bői a szintén igen . keresett < gyümölcsféléből első alka- ; lommal 60 mázsát indítottak; útnak az ország határain \ túlra. s A vásár forga­tagában hamar megéhezik az ember. De nincs baj, mert a sercegő zsírban pirosodik már a vásározók kedvenc cse­megéje a laci- pecsenye, me­lyet messziről hirdet ínycsik­landozó illata. zelben s milyen nagy a jelent-; kezési szám. — Ez év áprili-; sában tartott vb-ülésre is be-; adtam egy kérelmet, majd az 5 óvodát igénylő szülők hoztak 5 egy kérvényt, hogy továbbít-) sam az illetékesek felé. ) Május 14-én azonban sajná-) lattal tudomásul vettük, hogy i ez évben szó sem lehet a bőví-< tésről, az általam is ismert ne-! hézségek miatt — csak jövőre.; Ilyen körülmények között; nem sokáig biztathatom, hite-; gethetem a szülőket, mert —; előbb-utóbb meg kell monda-) nőm az igazat. A sajtó nyilvá-; nosságát szeretném felhasznál- < ni, hogy tudassam: az előjegy-! zett gyermekeket csak 1958-! ban, vagy még későbbi idő-! pontban vehetjük fel, férőhely! hiányában. ! Már gondoltam arra is, hogy; széleskörű patronálásra, segí-J tésre kérnénk meg az üzeme-; két és vállalatokat. Lehet, —! hogy kissé furcsán és nevetsé-! gesen hangzik, de én bíztam! az emberi segítőkészségben, —! mert sok mindent meg lehet! csinálni, csak szív kell hozzá.! Azonban hamar elvetettem a! társadalmi segítés gondolatát, < ugyanis gyermeknapra szeret-; tünk volna egy homokozót; építeni, ezért megkértük, a tég-; lagyárat, patronáljon bennün-; két egy homokozó erejéig tég-; Iával. A válasz gyors volt és; egyszerű: gyüjtsünk össze rá; pénzt és vegyük meg. Terme- J szetesen, ha 228 forint erejéig; nem kaptunk patronálást, ak-; kor több 10 ezer forintos mun-; kára még álmunkban sem gon-! dőltünk többé. ! Sokat gondolkodtam, hogyan! segíthetnénk a szülőkön, de! pillanatnyilag megoldást nem! találok — pedig a szülők min-! den áldozatra képesek az óvó-! dáért. Csak egy példát emlí-! tek: az egyik édesapa több; száz forint értékű fektető és; szék javítást végzett. Ügy gon-; dolom, a hála sem maradna el,; s a nyugodtan végzett munka; gyümölcsöző lenne az egész; társadalom számára. ; Majoros Mária ; La jós városi vezető óvónő ; (Folytatás az 1. oldalról) Tessék, tessék, ide emberek! Nincs vételkényszer, próbálja ;fel maga is ezt a szép nap­szemüveget ni gondozóját és egy nagy; döféssel az ő oldalát is igen; súlyosan felhasította. A sze-; rencsétlenül járt embert élet-; veszélyes állapotban vitték a kórházba. ; A nagy viadalra összese-: reglett a falu népe is, de: még a legbátrabbaknak sem volt annyi bátorságuk, hogy: megközelítsék és megfékez-: zék a mindjobban dühöngő állatot. Ekkor az egri rend-! őrségre telefonáltak, hogy el­kerüljék a további balesete­ket és károkat. A rendőrség gyorsan a helyszínre érkezett, de csak géppisztolysorozatok-: kai tudták ártalmatlanná: tenni a bikát.

Next

/
Thumbnails
Contents