Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-19 / 48. szám

1957. június 19. szerda 0 1 0 T O N 7 Recski panaszcsokor, helyi cifraságokkal KERESZTREJTVÉNY Egy községi tanács életében sok olyan probléma adódik, melyeknek megoldásához nincs elég ereje. Maga a tanács na­gyon jól tudja, mit és hogyan kellene cselekednie, hogy a község lakóinak jogos sérel­meit orvosolja — de kötött a keze és tehetetlen, mert a fel­sőbb szervek vagy nem tud­nak, vagy nem akarnak segí­teni. így a helyi tanács két malom között őrlődik: a lakos­ság türelmetlenül sürget, a felsőbb szerv halogat. Ilyen helyzetben van most a recski tanács és az adott körülmé­nyek között ő is panaszossá válik. Mert a recskieket most több gond nyugtalanítja, me­lyek közül csak a legfontosab­bakat említjük meg. Mi lesz ősszel az általános iskolásokkal ? Jó néhány éve már nagy gondot okoz Recsken a tante­rem, jobban mondva az iskola kérdése. Évről-évre növekszik a tanulók létszáma, ezzel szemben a négy tantermes is­kola semmit sem fejlődik és így adódott elő, hogy szűknek bizonyult a helyiség. Ezen úgy próbáltak eddig segíteni, hogy a párthelyiségnek egyik szobá­jába helyeztek el egy osztályt, ez azonban nem megoldás. Té­ved az, aki e sorok után arra a következtetésre jut, hogy most a recskiek egy új, kor­szerű iskolaépítésén sírnak. Mellesleg megjegyezve ez sem ártana és bizonyos mértékig szükség is volna rá ha... de ezt a bizonyos „hát” Recsken is ismerik és megértik. Nem nagy igényűek, csupán egy olyan helyiséget akarnak isko­lává alakítani, melyet most nem használnak másra. Azt vi­szont jól tudják, hogy kevés hozzá a pénzük és így félnek attól: nem lesz az egészből semmi. Pedig lehetne, de ah­hoz a járási tanács segítségére is szükség volna. Elvégre ne­kik sem közömbös, hogy Recsken meg tudják-e oldani az iskola „lakásproblémáját”. Lesz-e „világosság“? író ember, aki Recsken jár, sokat mondana szerelmesének ezzel a hasonlattal: úgy kel­lesz nekem, mint e Rákóczi te­lepen az áram. Azaz helyes­bítsünk — a telepieknek csak kellene. Mert nemrég 80 bá­nyászlakás épült itt, ahová an­nak rendje-módja szerint be­vezették a villanyt. Minden a legnagyobb rendben, transz­formátoruk is van, s a sokat magasztalt és elátkozott vil­lanyórák is ott feketéllenek a falon — hangtalanul, az élet legparányibb jele nélkül. Azt lehet mondani rá: a mű kész, csak nem forog. Magyarul mondva — hiába kattingatja a gyanútlan ember a bakelit kapcsolókat, a villanykörték csukott szemekkel lógnak a sö­tétedő szemek menyezetén. Nincs áram! A lakosok pedig panaszkodnak, nem tehetnek mást. mert az energiaügyi mi­nisztérium nem teljesítette kérelmüket. Most arra próbál­nak feleletet, magyarázatot kapni, hogy miért? Ez is az anyagtakarékosság egyik for­mája volna? Nem hisszük, mert a villanyfény nemcsak az emberek kényelmét, de egészségét és kultúráltságát is szolgálja — ehhez viszont jo­guk van a Rákóczi telep bá­nyászlakóinak is. A közügy sem kutya! A tanácselnök is tanácsta­lan. Mert ugye, mit lehet ilyen esetben tenni. A báró Barkó- czy-Cuinner kastély műemlé­keink közé tartozik, ezeknek is abba a csoportjába — me­lyek lassan, de biztosan elkal­lódnak, különösen ha ezt egye­sek „ésszerű” intézkedésekkel és tettekkel még elő is segítik. A kastély a tanács kezelésé­ben van és annak idején, ami­kor a helyi honvédség még kezdetén állott az építkezések­nek — megkapta használatra. És azóta a kastéllyal, azonkí­vül, hogy laknak is benne, más is történt. Talán a letűnt úri világ csökönyös szellemé­nek irántunk való gyűlöletéből fakad az, hogy innen-onnan eltűnnek az ablakkeretek és lebontódnak a magas, karcsú, régi csempekályhák. No nem Mai rejtvényünkben Iszakovszkij versből idézünk (Egy vörös katona sírjánál) a vízszintes 1. és függőleges 10. alatt. Rejt- vényversenyünk június—július havi .1 fordulója. 1 2 3 4 5 6 7 ~1 8 ■ 9 B y 10 m 11 12 m 13 14 ■ 15 16 17 18 ■ 19 m 20 21 KjiSEí ül 22 m 23 24 25 & 26 27 28 29 H 30 31 ü 32 n 33 ■ 34 i 1 35 36 L ■■ Vízszintes: azért, mintha újat építenének helyébe... Ez volna a kastély „egyik oldala”. A másik az, hogy a recski tanács egész­ségügyi intézményt, pontosab­ban, hogy tévedés ne essék: vagy kórházat, vagy napközi­otthon akar itt létesíteni. De csak akar. Mert azóta ugyan felépültek a honvédségi épüle­tek, de a kastély lakói tovább­ra is ragaszkodnak báró Bar- kóczy hagyatékához. Hogy mi­ért? Ez már magánügy! Igaz, hogy van egy törvény, mely a lakókat is védi, de közügy is van a világon, Recsken is — és ez sem kutya. Csak ehhez jóakarat is szükséges. Az iszapos Tárná balladája Arany János két szomszédja jut az ember eszébe, akik ösz- vesztek a fülemüle füttyén, amikor szóbakerül Recsken a „Tarna-ügy”. Mert ilyen is van. És hogy ez mennyire fonr tos, azt legjobban a helybeli termelőszövetkezet tudná meg­mondani. Van vagy 50 hold betagosított rétföldje, mely jó­minőségű talajánál fogva, ki­mondottan bulgárkertészetre alkalmas. Ez a kertészet nem csupán a belterjesség, de a tsz tagjainak jövedelme szempont­jából is nagyon fontos dolog. Mert azt nem lehet a recski termelőszövetkezet hibájának felróni, hogy szeretné ha több pénze lenne 150-200 ezer fo­rinttal. De ez a jelen körülmé­nyek között egyszerűen lehe­tetlen. Lehetetlen, mert a Recski Ércbánya beleengedi a Tárnába az iszapot, melytől olyan különös szürke színe lesz a víznek — nem élhet meg benne a hal és öntözésre alkalmatlan, mert kiöli a nö­vényeket. Ezért nem kertész­kedhet a helyi tsz, hiába van meg hozzá minden felszere­lése — kénytelen azokat a raktárban tartani. És a Taraa Recsktől Verpelétig, mintegy 15 kilométeres szakaszon ilyen tekintetben használhatatlan. Csak néhány éve van ez így, pedig az ércbánya már nem mai gyerek. A tsz nem azt kí­vánja, hogy miattuk állítsák le a bányát, mely nyílván több hasznot hoz a népgazdaságnak, mint ők, csak azt, hagyják őket is élni. Mert lehetetlen, hogy ne lenne megoldás és örökké így legyen: folyik az iszap a Tárnába és nem a fü­lemüle, de az érbánya fütyül, melyet nem túlságosan nagy gyönyörűséggel hallgatnak a termelőszövetkezet tagjai. Baj van a táblákkal is Nem iskolai palatáblákról van szó, de arról igen, hogy Recsken rossz, lehetne úgy is mondani, veszélyes a közúti forgalom. Különösen a főutca szűk, alig fér el egymás mel­lett két jármű. Ennek tudható be többek között az is, hogy a siroki orvos, amikor előzni akart, nekiment a villanyosz­lopnak: felesége komoly sérü­léseket szenvedett, neki pedig eltörött a karja és az oldalbor­dája. Hogy mi köze mindehhez a címben említett tábláknak? Az, hogy sehol egy közrendé­szeti kiírás, sehol egy sebes­ségkorlátozó tábla.' Pedig na­gyon fontos volna. A tanács még azt is szeretné, ha a Terményforgalmi irodától egész a KTSZ-ig egyáltalán nem közlekednének járművek. De ez még távolabbi cél, egyen­lőre azzal is megelégednének Recsken, ha azokat a bizonyos táblákat kiraknák a szükséges helyekre — így mindjárt ke­vesebb életveszéllyel járna a közlekedés. Egy cseppet sem ártana az ügynek, ha a megyei redőrkapitányság közlekedési osztályának és azoknak is, akik érdekeltek még a „táb- lázgatásban” hasonló lenne a véleménye. És lehetne még folytatni, so­kat beszélni arról: mi bántja a recski emberek szívét. Meg lehetne még említeni azt is, hogy kellene egy motoros fecskendő a tűzoltóknak, el­végre a járás legnagyobb köz­ségét megilletné, különösen akkor, ha már több kisebb he­lyen is van ilyen. Mert bizony a lóvontatásos kézifecskendő­nek és a használhatatlan moz­donynak már inkább az ócs­kavasban (ez ebben az esetben hasznosabb hely, mint a mú­zeum) van a helye, mintsem a tűzoltó raktárban. Az sem tar­tozik éppen az elhallgatható dolgok közé, hogy a község egy részét állandó árvízveszély fenyegeti és az ott lakók nem a legmegnyugtatóbb körülmé­nyek között élnek. De talán ezen jövőre már tudnak segí­teni. A felsoroltak között minden bizonnyal van néhány olyan dolog, melynek megoldása sze­rény .anyagi körülményeinkhez mérten már az idén is lehet­séges. Ha így vant, akkor leg­tanácsosabb és leghelyesebb az „amit ma megtehetsz...” közmondás igazsága szerint cselekedni. HANKÖCZI SÁNDOR 1. Az idézet első része. 8. Be­cézett női név. 9. Hárfa-fajta. 10. A kínai bölcseletben az „isteni lé­nyeg“ neve. 11. Fa fajta. 13. Más­salhangzó fonetikusan. 14. Nos franciául. 15. Színészi munkát végez. 17. Régi mértékegység. 19. A Bánk Bán egyik bánja. 20. Orosz névvégződés. 22. Lőszer „gyűjtőhelye“. 23. A múlt század híres cigányprímása volt. 26. Di­vatos közbeszólás a pongyolabe- szédűek körében. 28. A diákok „teendője“ érettségi előtt. 30. Fasiszta erőszakszervezet volt. 31. Vissza: A rejtvény fejtésének napján. 32. Névelővel: csermely. 33. Mesevég. 34. 1501 római szá­mokkal. 35. Rádiómárka. Függőleges: 1. Selyemfajta. 2. A győri lab­darúgócsapat másik neve. 3. Gál Tamás. 4. Nem kételkedik. 5. Büntetéssel teszi a tanár. 6. En­gedékenység latin szóval (műsza­kiak is használják!). 7. Hol más­salhangzói. 10. Az idézet folyta­tása. 12. Vissza: öltözék. 13. Ge­rellyel teszi a sportoló, búzával a gazda. 15. Kolbászfajta. 16. Apró­fa morzsolt része. 18. Szén néme­tül. 21. Elcsépelt kifejezés jelzője. 24. Már latinul. 25. Vissza: a ma­gasból való. 27. Napszak — utolsó betűje e helyett ó. 29. Székely férfinév. 33. IIP. 34. Azonos "a vízszintes 31-el, csak fordítás nél­kül. KlLPOUTHU - SOROKBAN Gyors ütemben halad az; ecsédi külszíni bánya feltárása A Mátravidéki Szénmedence | rövidesen újabb bányával gya­rapodik. Az ecsédi völgyben nagy teljesítményű szovjet gyalugépek segítségével gyors ütemben tárják fel a megye első külszíni bányáját, ahol 8 mil­lió tonna szenet tudnak igen gazdaságosan kitermelni. A feltárás teljes gépesítésének eredményeként a múlt hét vé­gén egyes helyen csak két-há- rom méter vastagságú földré­teg takarja a szenet. A tervek szerint ezen a helyen augusz­tus végén, de legkésőbb szep­tember első felében megkezdik a külszíni bányászkodást. A feltárók ezután gépeikkel együtt Abasár határába vonul­nak, ahol a szénmedence má­sodik külszíni fejtését készítik elő. Az eddigi számítások sze­rint ezen a helyen 20 millió tonna szénvagyon fekszik pár méterre a föld felszíne alatt. Zárják később az üzleteket.. Jó néhányan fordultak már szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, írjuk meg, hogy nem tudnak főleg ruhaneműt vá­sárolni, mert az üzletek öt óra­kor zárnak, s a hivatalok egy- részében öt órakor van vége a munkaidőnek. Az üzletek zár­óráját legalább egy órával meg kellene hosszabbítani, hogy az intézmények és hivatalok dol­gozói is tudjanak vásárolni a- nélkül, hogy munkaidőben el­távoznának munkahelyükről. A kereskedelmi osztály véle­ménye szerint ezt nehéz lesz megoldani, mert a kereskedel­mi alkalmazottak munkaideje nem haladhatja túl az enge­délyezett óramennyiséget. Azt viszont meg lehet tenni, hogy i éhány üzlet, lehetőleg minden szakágból, egy-egy később nyitna és később zárna a szo­kottnál, s ebben kérik a keres- | kedelmi osztály segítségét. NB Il-es kosárlabda mérkőzés, Eger, vezette: Lehóczlci és Zsabka. ESC: Kassa, Hanus — Renn, Juhász M., Juhász K. — Csere: Frindt, Jakis, Csikán. Gd.: Reun (23), Juhász (11), Juhász K. (6), Jaksi (4), Hanus (2), Kassa (1). Gyönyörű környezetben, kitűnő talajú pályán, szépszámú néző iz­gulta végig a veretlen Előre és a hatodik helyen álló ESC csapatai­nak küzdelme.t Az első félidőben fej-fej mellett haladt a két együttes, a gyorsab­ban indító egri lányok — főleg Renn ragyogó játékával — vala­mivel többet kezdeményeztek, — a dobások azonban nem sikerül­tek és a tábla latt sok helyzet ma­radt kihasználatlanul. Szünet után fokozódott az iram. Az ESC 7 kosárral elhúzott, az Előre azonban erősített és nem­csak kiegyenlített, de 6 pontos előnyre tett szert. A küzdőképe­sebb egriek a hajrában ismét fö­lülkerekedtek és 2 perccel a be­fejezés előtt már ők vezettek 7 ponttal s — bár a vendégek min­dent elkövettek a győzelemért — nem sikerült itthon tartani az igen érékes bajnoki pontokat. Az ESC-lányok minden dicsé­retet megérdemelnek. Az első perctől az utolsóig — szó legszoro­sabb értlmében végig harcolták a mérkőzést, és ha pontosabban dobnak kosárra, nagyobb arány­ban győzhettek volna. Egyénileg Renn Kató a mezőny legjobb játékosának bizonyult, de jó teljesítményt nyújtott Juhász M. és Hanus Kára is. örvendetes, hogy egyre több nézője akad ennek a szép sport­ágnak, — noha Egerben kevesen ismerik. Egy néző — akit a barát­ja csalt el a mérkőzésre — olyan lelkesen szurkolt, mintha futball­meccsen lett volna. És amikor a végén összeölelkeztek az egri lá­nyok, így szólt a barátjához: — Vasárnap ismét eljövünk! ^jpaló© népművészet Az Egri Koszorús Dalkör fennállásának 75. évfordulójá­ra rendezett ünnepség egy szí­nes foltja a Szakszervezeti Székház nagytermében meg­nyílt palóc népművészeti kiál­lítás. Anyagát az északi hegy­vidék falvai adják, melynek népét a néprajtudomány palóc­nak nevezi. A mindennapi nyelvhaszná­latban ez a szó: palóc — gúny­névszámba megy, ezért a falu­siak többsége nem szívesen veszi, ha őt palócnak nevezik. Lássuk hát először, hogy ki­ket nevez a tudomány palóc­nak és érdemes-e szégyenkez­niük e név miatt. A palócok ősei két időszak­ban telepedtek meg hazánk északi részén. Az első alka­lommal a honfoglaló magyar­ság Kabar törzse szállta meg a Mátra vidékét, vagyis a dél­orosz síkságon a legkésőbbi időkben hozzájuk csatlakozott törökös jellegű lovas-nomád nép. Első vezérei közül Pata, majd később Aba Sámuel ki­rály neve ismeretes. — A pa­lóc név először a XIII. századi orosz krónikákban fordul elő „polowec” (többes száma: po- iawci) formában. A krónikások ezzel a névvel — melynek je­lentése: síkon lakó — a kunok egy törzsét, az úgynevezett fe­hér-kunokat jelölték. Bár a történelmi kutatások nem de­rítették fel részleteiben ezt a kérdést, feltételezhető, hogy e fehér kunok egy része is me­gyénk északi részén) telepedett meg a honfoglalást követő szá­zadok folyamán. Ez utóbbi né­pesség hozta magával a palóc nevezetet, mely később átter­jedt a Kabar törzs leszárma- zottaira is, minthogy művelt­ségük egymáshoz hasonló volt. A palócok tehát a magyarság­ba olvadt keleti törökség sok történelmi viszontagságon ál­ment leszármazottai (a lovas nomád katonai szervezet emlé­két a családok „had” elneve­zése még ma is őrzi), akik ma a magyarság egyik legszíne­sebb néprajzi csoportját ké­pezik. A Szakszervezeti Székház nagytermében rendezett kiáUí- tás az ő hagyományos művé­I szetük emlékeit mutatja be. A | kiállítás törzsanyaga Bodony, Recsk, Párád, Mátraderecske, Sírok és Terpes községekből került be, melyet májusban a recski bányászotthonban már előbb bemutattak. A recski kiállítás iránt olyan érdeklő­dés volt, hogy érdemesnek lát­szott ezt Egerbe is behozni. Mig a recski bányászotthon) három kis helyiségének tár­gyait a környező falvak lakos­sága maga hordta össze, addig a szakszervezeti székház jóval nagyobb termét ez az anyag csak úgy tudta kitölteni, hogy a múzeum is kiegészítést adott hozzá. A kiállítás két legmegraga- dóbb képe az 1900-as évekből való palóc ház szobája és konyhája. A búboskemence konyhába építése ugyan a hite­lesség rovására megy, mert eredetileg a szoba-belsőben foglalt helyet, de itt más meg­oldást nem tudtak találni. A szoba fő dísze a vetett ágy, melynek piros-csíkos párnáit, vagyis „fejel”-jeit és dunnahu­zatát a palóc asszonyok a múlt században még maguk állítot­ták elő. A színes festésű böl­cső, lóca, „ómáriom” és fogas jellegzetes berendezési tárgyai a századforduló palóc szobá­jának. Mind a szoba, mind a konyha díszítésében fontos szerepet kapott a színes cse­répedény, melyből szép gyűj­teményt láthatunk a kiállítá­son. A recski, bodonyi női és fér­fi teljes viseletek mellett egyes viseleti darabokat is ál­lítanak ki, melyek népművé­szeti értékűek. A kiállításon tömegesen szerepelnek a vá­szonhímzések különböző faj­tái: a keresztszemes, a szabad- rajzú hímzés és az újabb ere­detű „kalodázás”. Az eddig felsorolt népművészeti anyagot pásztorfaragások teszik még teljesebbé, melyek jórészét a két ma is élő faragóművész: Qstorócski József szűcsi és Ostorószky Imre mátraderecs- kei pásztorok készítették: A szakszerű és ízléses ren­dezés munkája Bakó Ferencné- nek és Libiczey Gabriellának köszönhető. —6c. — A SACLAY FRANCIA nukleáris kutató központ 1172 kutatójának és dolgozójának aláírásával felhívást juttattak el a francia miniszterelnök­ségre. A francia kutatók kö­vetelik, hogy az atomfegyve­rek birtokában lévő kormá­nyok haladéktalanul jussanak megegyezésre a kísérleti rob­bantások megszüntetése kér­désében. — A LENGYEL DIÁKSZÖ­VETSÉG meghívására Német Szövetségi köztársaságbeli di­ákküldöttség látogatott el Lengyelországba, s megkoszo­rúzták a Getto hőseinek em­lékművét. — FRANCIA HIVATALOS körökben kijelentették, azon a nézeten vannak Franciaor­szágban, hogy a hagyományos fegyverek terén való leszere­lés nélkül nem kerülhet sor nukleáris leszerelésre. — AZ AMERIKAI SZENÁ­TUS jóváhagyta a kormány 3.637 millió dollár' összegű kül­földi segély programmját. — INDONÉZIA UJ ENSZ- küldötte, Ali Sastromaidjojo, volt miniszterelnök ellátogat a Szovejetunióba, Jugoszláviába és Csehszlovákiába. Sastroma­idjojo 20-áni indul el Djakartá- bóil. — AZ OSZTRÁK KANCEL­LÁRI hivatalban eléírták azt a szerződést, amellyel a nemzet­közi atomerő szervezet októ­ber első felére kibérelte a bé­csi Koncerhaus helyiségét. — THOMAS DEHLER, a nyugat-németországi Demokra­ta párt vezetője nem hivatalos látogatásra a finn fővárosba érkezett. — A JORDÁNIÁI hatóságok letartóztatták Abdaílach Szaub jordániai katonai főügyészt. — GUY MOLLET, volt francia miniszterelnök átadta hivatalát Bougres Maunorry új miniszterelnöknek. — ADENAUER, nyugat-né­met kancellár megkezdte tár­gyalásait Schörf osztrák köz- társasági elnökkel és az osztrák kormány vezető képviselőivel. Filmhírek — Fejér Tamás a „Nőm igaz“ c. színes magyar mesefilm rende­zője színes, szélesvásznú rövidfil- mrl készít Egerről. A felvételeket a Hunnia Filmstúdióban készített saját gyártmányú, szélesvásznú felvevőgéppel megkezd ték. — Május 23-án Moszkvában a Diplomáciai Testület számára be­mutatták a Don Quijote című áj, színes szélesvásznú játékfilmet. Hz egri kosárlabdázó lányok legyőzték a veretlen Budapesti Előrét Egri SC—Bp Előre 47 : 45 (21: 20)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents