Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-15 / 47. szám
6 Ü J ÜTŐN 1957. június 15. szombat OíutQfc IRODALMI MELLÉKLET GYURKÓ GÉZA: FÉLELEM MOLNÁR BÉLA: A FALUT HOZTA. Csak állt dadogva, magyarázva, hosszú szoknyája lábát verte: itt, a város zuhatagába‘ édesanyám virágos kertje. Szóltam hozzá: már kacarászott, így csak az tud nevetni, aki kapáláskor a mezőn áziott, aki tiszta, aki falusi... Szempillái a dűlő végén strázsáló nyárfák buja ága, mely úgy terül el szeme kékjén mint rezgő árnyak a tanyákra. Szeme delelőn, forró nyárban füzesek közt hús itató kút, melybe fényszórás éjszakában tán milliárd csillag belefúlt... A falut hozta derüs-lágyan, a hajában akác illatát, — s a harangszót, mely a határba csilingelve tör a kerten át... TANITÓNÉNI Szapáry Lidia emlékére. Úgy járt köztünk, húszévesen, törékenyen, mint a lepke; kezében kis nádpálcával, — a betűket énekelve. Aztán elment... Uj terembe’ tanítgatott éjjelente; új padok közt, imbolyogva új betűt írt — csillagokra... Nézem, nézem és oly nehéz a szívemen a nehezék: Te fényben vagy és idelenn olyan sötét a Tanterem... Taníts tovább! Alkonyaton betűzgetek a csillagokon, — égi táblán — új betűket, napról-napra ismerősét. Taníts tovább régi álmod, ügy figyel a kisdiákod! s fel is mondja reggelente, ahogy Te rég — énekelve... PALFALVI NÁNDOR: ANTALFY ISTVÁN: Egocenírusii Mi érdekes, ami kívül vagyon rajtam? Mi más számít, ha csak nem én. kiről szólhat száz, s ezer költemény, van-e rajtam kívül más is vájjon? Én értem nyílik a virág. A fák értem zöldek, és értem kék az ég. Mi lenne, ha egy szót sem mondanék, szegényebb lenne sokkal a világ. Jön majd idő, és a kapu felett tábla díszük: „Itt élt’1 „Itt született” „Itt írta versét” „Itt remegtek egy-egy szaváért". És majd a síron márvány: „Itt nyugszik...” Ej, nem is írom tovább! Hisz én nem halhatok meg! CSILLESOR VÉGÉN Még gőzöl, füstöl a salak. A csillékben púposra rakva. Kötél feszül, indul a sor, titkos erő, ha megragadja. Indul a sor. Autó megáll, s az emberek a járda szélén. Várják szótlan, Vonuljon el a csillesor az utca végén. Ketten kísérik az egészet, a csillesort az úton átal, a munka szent alázatával, Önkéntelenül odalépek, s feltörnek a fojtott szavak: „Jaj, csille legyek! Ne salak!’1 FERENCZY JÖZSEF: OPERETT Könnyed, kecses színes szerelem, Az édes az imádott lányka velem. Virágok között, zöld lomb árnyán, Egymásra forrón rátalálván. Kéz a kézben, boldog imádva, Tekint reád a drága leányka, S a szemed, a rét, az ég is nevet, Könnyes, kecses, színes operett. cÁ F/Lsjll zm mt A Kossuth Kiadó a közelmúltban jelentette meg Pál- falvi Nándor: Májusi eső riportkönyvét. E könyv a hódmezővásárhelyi parasztok küzdelmeiről, örömeiről és gondjairól szól. Az alábbi részletet a Májusi eső egyik érdekes fejezetéből közöljük. O O A címből ítélve itt valami vidám szórakozásról hallunk... A Zsuzsánna-estet az idősebbek tisztelték meg némi mulatozással, anélkül, hogy a tsz- ben akár csak egyetlen Zsu- zsánna is volna. De a rossz- májuak azt beszélik, hogy egész Hódmezővásárhelyen, de talán még Csongrád megyében sincsen ilyen nevezetű nőszemély. Ezt mindenesetre túlzásnak könyvelhetjük el, s maradjunk annál a puszta ténynél, hogy a Dózsa tsz-ben nincs ilyen nevű asszony, vagy leány. Hát akkor hogyan esett ez a névnapi ülés? Talán valamelyik jelesebb egyén ilyen leánynak udvarol? Nem a’. Egészen máshol kell a dolog nyitját keresgélni. De hogy ez a keresgélés ne okozzon önöknek fáradságot, elmondom ez emlékezetes est történetét. Fehér tél volt még február 18-án, nyulfagyasztó hideg pirosította az arcokat. Ezen a napon ünnepelték a Zsuzsannák névnapjukat szerte az országban. S nem is gondolták, hogy néhány vidámlelkű tsz-paraszt ezen a vasárnapon az ő egészségükre emelgeti a poharát. Úgy kezdődött a dolog, hogy még február elején összeadtak a tagok egy csomó pénzt borra. És ez a bor éppen ezen a napon érkezett meg. Szerencsére. Azért szerencsére, mert vasárnap lévén, kevesen tartózkodtak a tsz-ben. Hanem akik ott tartózkodtak, azoknak csuda gusztusok támadt egy kis itókára. Ugye ilyen hidegben is meg lehet szomjazni, vagy ha azt nem, akkor egy kis forralt bor mindenképpen jót tesz. Nagy Pali bácsi, Csáky Sándor, meg még vagy hárman, egyre unszolták Aszalai Sándort, a brigádvezetőt, hogy szóljon már az elnöknek egy kis lélekcsililapító ügyében. Ugyanis a kollektiven vásárolt bor kiosztása az elnök hatáskörébe tartozott. De az im- posztor Aszalai sehogyan sem vállalkozott a közvetítő szerepére. Erre Nagy Pál gondolt valamit. — No hát gyertek — mondta a többieknek. Ez a beszélgetés a tehénistállóban) játszódott le, így hát megindultak Pali bácsi után az iroda felé. — Csak ne legyen már itt a párttitkár — mondta bizonytalankodva Csáky Sándor. — Mér? — háborodott fel Nagy Pál — mi van abban? Aki a bort szereti, rossz ember nem lehet. Iszik ő is. így értek be az irodába. A párttitkár már nem volt ott, csak egyedül az elnök, éppen valami folyóiratot olvasott. De az emberek még be sem léptek az irodába, amikor Pali bácsi elkezdett rettenetesen köhögni. — Ki akar itt meghalni? — nézett fel az elnök. De PaU bácsi csak még jobban köhögött. — Nagyon meghűlhetett szegény — mondta Csáky álszemt arccal. — Te Mihály, ennek valami meleget kéne inni >— emberélte meg végre magát Aszallai. — Csak mit? — Tán teát — mondta az elnök. De honnan vegyünk? Hacsak nem hozol egy keveset Sándor — fordult Csáky- hoz — te laksz legközelebb. — Te, nincs nekünk, holnap hoz az asszony — ijedt meg Csáky. Pali bácsi meg úgy köhögött, mintha kilenc ördög bujt volna beléje. — Hacsak azokból az üvegekből — mondta tétován — mert a bor az jó ilyenkor... Most már kár a szót szaporítani tovább. Az iroda egyik sarkában hatalmas demizsonok álltak. Először felbontottak belőle egyet, egy ötliterest a Pali bácsi kontójára. Föl se forralták, mert ő azt állította, hogy hidegen jobban használ. Az első üveggel megitták csendben. A másodikat, amelyik tízliteres volt, már némi dalolás kísérte. A harmadik üveg szintén 7-8 literes lehetett. Az is elfogyott vidám nótázás mellett. De az idő haladt Tizenegy óra körül az elnöknek, eszébe jutott, hogy haza kellene már menni. Erre nagy nehezen föl is kerekedett az a. tucatnyi ember, aki a mulatozás haüatára összeverődött. A tanyaiak könnyebben haza találtak. De akik a városba mentek, azoknak nehezebb dolguk volt. Csípős szél kavarta a havat. összekapaszkodva, nótáz- va imbolygóit haza a társaság, s bizony jócskám elmúlt éjfél, mire hazaértek. Otthon nem is történt egyiküknek sem baja. Az alnök, meg egy-két tag ki is szellőztette a fejét hazáig. Egyedül Nagy Pali bácsit várta otthon csípőre tett kézzel a felesége. — Hát téged merre terelt az az áldott jó lelkiismereted? — kérdezte szelíden. — A.... az elnök, vagyis a csoportban... — Mi van az elnökkel, te? — dobbantott az asszony. — Névnapot üfltünk — vágta ki magát Pali bácsi. Az elnök keresztlányának a névnapját. — Igen!? — húzta a szót a felesége. — Aztán hogy hívták azt a kislányt? — nézett rá szigorúan. — Hát, hát — nyögött Pali bácsi — te, én már elfelejtettem. — No jó — mondta vésztjós- lóan Nagy néni és leakasztotta a szegről a Kincses Kalendáriumot. — Te, de ha nem leány névnap van, nem állsz meg többet a szemem előtt. És lány névnap volt, Zsuzsanna. Másnap már mindenki tudott a Zsuzsamna-esti ivászat- ról, csak Pali bácsi titkolta nagyon az otthoni eseményeket. De hogy, hogynem, mégis kitudódott. Azt beszélik, hogy az ivászaton részt vevő férfiak ünnepélyes fogadalmat tettek volna: a születendő kislányuk, vagy unokájuk a Zsuzsanna nevet kapja. Mások szerint meg harmadnapra a magtár nagy ajtaján ez álott felírva: pityókások védőszentje: szent Zsuzsanna. va, pedig hangosan akarta ? mondani. ? BECSUKTA, s vlsszaroskadt? a sezlonra, közben fellökte a? hamutartót. Nem, hát ez így? nem mehet tovább. Még csak? délutáni van, de mi lesz este, ? éjszaka, s mi lesz holnap... ezt? nem lehet már bírni. Eül, el in-? nen, valahová, ahol nem isme-? rik. Igen, el fog menekelüni,? hogy is mondják... megvarn...? illegalitásba vonul. | — Illegalitásba megyek —? bökte ki hangosan is. s — Hová? — kerekedett el az? asszony szeme, abbahagyva? egy pillanatra az ijedt szipo-< gást. < — Ja... szóval elutazom a> mamámékhoz.j amig csend > lesz itt... > — Elutazol?... Igen, szóval te? elutazol, te hős, te aljas gyá-S va, de én, meg a gyerekek...? mi maradjunk, mert téged be-? vitt a viszketegség abba a? pártba... ? — Értsd meg.t.. < — Mit értsek meg ezen?^ Mit lehet ezen nem megérte-? ni... gyáván elfutsz, minket itt-? hagysz... ezt... ezt nem vártam? volna tőled soha. ? — Dehát akkor mit tegyek...? mond meg, hogy mit csinál-? jak... hát bármely percben jö-> hetnek értem, vagy mit tu-> dóm én, megyek az utcán,? rámismernek, hogy... hogy én> is párttag voltam, s akkor mi? lesz? — kiabálta szinte köve-? telődző hangon Dezséri, aztán? gyorsan elhallgatott, ijedten? fülelt, nem hallotta-e valaki. ? — Mit csinálj... mit tudom? én, hogy mit csinálj... Te vagy? a férfi — rántotta meg Dezséri? számára érthetetlen egykedvű-? séggel vállát az asszony, majd? hozzátette — bizonyítsd be? ezeknek, hogy te kényszerű-? ségből voltál ott, ahol vagy,? s most tudod hol a helyed,? vagy... vagy, mit tudom én? mit, de csinálj már valamit. ? Dezséri hallgatott. Remegő? ujjakkal újabb cigarettát hú-? zott elő a zsebéből, rágyújtott,? majd rögtön eloltotta. ? — Meg kellene mutatnom > magam ott közöttük... valami-^ féle tüntetésen... vagy... mit? szólsz hozzá?... jelentkeznék? nemzetőrnek? Végeredmény-? ben az rendfenntartó alakulat? és azt hiszem ott biztonságban? is vagyok, be is bizonyítom,? hogy egyetértek a forradalom-? mai meg... na.., mi a vélemé-? nyed? — nézett rá tanácstala-? nul a feleségére. Az asszony a? terítő rojtjait babrálta olyan? elmerülten, mintha valami? rendkívül fontos és halasztha-? tatílan tennivalója volna. Aztán? felnézett, s egy pillanatra? szemügyre vette férje sápadt,? riadt arcát és önkéntelenül is? elöntötte az undor. — Beszélj már... mi az, meg-< némultál? — sürgette Dezséri. < — Akkor se kérdeztél, ami-? kor beléptél a pártba, most? miért kérdezel..', hát férfi vagy < te voltaképpen... hát mi vagy? te? — tört ki váratlanul vadul? az asszony, s felugrott a szék-? ről. Egy pillanatig gyűlölködő? szemmel nézte a meghökkent < arcot, aztán kirohant a szoba-j ból. < DEZSÉRI nagyot nyögött,- aztán elfogta a kegyetlen düh; az asszony iránt, a viliág iránt,; minden iránt, ami csak van és; létezik, még maga iránt is. A; következő percben kigom-; ' bolt, libegő kabátban, kalap; • nélkül már ott loholt az ut-; cán, mintha kergetné valaki. ; — Majd én megmutatom —•; i sziszegte elkeseredetten a fo-; ■ ga alatt. ; nincs egyetlen jegyzőkönyv- i ben se... — De minek ültél ott, ha hazajöttél volna, akkor most nem kellene itt remegni... Igenis remegni, mert elvihetnek, mert Pusztait is keresték már, tudd meg, — háborgott az asszony, s közbe inkább leroskadt, mint leült az egyik székre. Dezsérimek a név hallattára még ültében is megroggyant a lába. Hogy Pusztait, hát ha azt, akkor őt is vihetik! Oda kéne menni ahhoz a bizottsághoz, vagy forradalmi tanácshoz, s elmondani: nézzék elvtársak... megvagyok őrülve, elvtársak?... Nézzék uraim én nem csináltam semmit, én csak véletlenül lettem párttag, én soha nem értettem egyet a Rákosi vonallal, meg a kommunistákkal... én nagyrabe- csülöm az ifjúság szent forradalmát... AUTÓ ÄLLT meg a ház előtt. Igen, határozottan hallotta, hogy az autó itt állt meg a ház előtt. Elsápadt, s mint valami űzött vad, úgy nézett körül kétségbeesett arccal: most hová? — Autó ált meg a ház előtt... hátha... hátha... — harapta el a mondat végét az asszony, s mindketten, mint valami kőszobor ültek, s bámúltak kifelé az ablakon. Ha most az élete függött volna rajta, akkor se tudott volna Dezséri megmozdulni.! Az autó motorja felzúgott, majd lassan távolodni kezdett. Egyszerre sóhajtottak fel mindketten. — S most már ez mindig így lesz... mond Miki, ez mindig így lesz — sírta el magát az asszony. — Miért lenne így... ne képzelődj... Majd helyreáll a rend, végeredményben itt szent ügyért folyik a harc... Igen is helyreáll a rend, lesz biztos újból valami igazoló bizottságféle, aztán majd ott igazolnak... — És ha nem... — Mi az, hogy nem?... Miért ne igazolnának engem? Mi voltam én? Pártitkár? Egyszerű... igen, egyszerű és pasz- szív párttag voltam. Érted, passzív — s úgy forgatta ezt a szót a nyelve hegyén, mint valami gyógyító, édesízű orvosságot. — Az utcáról hirtelen értelmetlen kiabálás csapódott be a szobába. Olyan volt ez a tagolatlan kiáltás, mintha segítségért kiáltanának, vagy nem is, mintha valakit hívnának... igen... igen... megint kiabálja: gyertek, ide gyertek. Egész tisztán ki lehetett már venni azt a borízű hangot, amely ott harsog most már vagy két házzal odább, hogy ide gyertek... De mit érthet az „ide” alatt... Hátha... hátha ide, Dezséri Miklósért, itt lakik... kommunista. Dezséri nem bírta tovább. Felállt, félrelökte a felesé- 1 gét, s odaugrott az ablakhoz. Valósággal kitépte az ablaktáblákat, s messzire kihajolt, hogy lássák,;, hogy vigyék, de vigyék már, mert nem bírja ■ tovább a bizonytalanságot. A ■ biztos letartóztatás jobb, mint ; ez a bizonytalan szabadság, i Egy részeg gajdolt tele torok- i kai a kapu előtt. Dezséri meg- • törölte homlokát, s aztán ne- ; kidőlt az ablakfóliának... úgy érezte, hogy idegei most már végleg felmondják a szolgálat tot í — Csukd be az ablakot... be- i jön a hideg... — szólalt meg a i felesége a háta mögött, suttogANNAKIDEJÉN szószerint ijedtében lépett be a pártba, A folyosón belebotlott a párttitkárba, akit talán éppen a pártépítésben tapasztalható lemaradás gondolkodtatott el oly nagyon^ s a gondolatokból történő váratlan kizökkenés tette oktalanul gyanakvóvá és élessé a hangját, mikor megkérdezte: — Azám, az elvtárs gondolt már arra, hogy belépjen a pártba? — A pártba... hogy a pártba titkár kartárs? — hebegte zavartan — én igent., ó én már régen akartam volna... csak tetszik tudni, könyvelő vagyok, nem munkás, apám meg hogy mondjam falusi kovács- maszek kérem... Hát nem tudtam, nem mertem... — Adja csak be egész nyugodtan a felvételi kérelmét, maga értelmiségi ember, s ugyebár egy falusi kovács mégis csak munkás embernek számít, nem kapitalistának... Nem igaz? — De... de, a titkár kartárs... izé akarom mondani, a titkár elvtárs nagyon megnyugtatott... beadom kéremszépen, feltétlenül be... így lett párttag Dezséri Miklós, miközben otthon megnyugtatta a feleségét, hogy ne aggódjon, ebből nem lesz baj, de azért vasárnap a hétórai misére menjenek, mert ugye- mégis, ő mától fogva kommunistának számít. S most otthon ül a sezlon szélén, lába előtt a földön a hamutartó tele csikkel, fogja a fejét, egyrészt, hogy ne hallja feleségét, aki úgy jór-kel, mint a pap a halálraítélt körül, másrészt, mert fognia is kell, hisz úgy fáj, hogy majd szétszakad. Tegnap súgták meg neki bizalmasam, hogy jobb volna, ha egy ideig nem menne be az üzembe, hisz tudják, hogy nem csinált semmit, de az a kiskönyv mégis csak ott lapult a zsebében... Szóval, minek felizgatni a kedélyeket, amikor úgyis elég izgatottak azok maguktól is. DEZSÉRI tehát ma nem ment be dolgozni, bár tegnap se csinált már semmit, hanem itthon ül, a gyerekeket kikergette az udvarra, agyonütéssel fenyegetve őket, ha az utcára mernek menni, mert mit lehessem tudni... ő maga meg fél. Kegyetlenül fél. Utoljára valamikor nyolc éves korában félt ennyire, amikor ellopott otthon egy szép fényes ötpengőst. Senki nem vette észre, mégis úgy érezte, hogy tudja anyja is, meg az apja is, csak lesik, figyelik még, mit akar a pénzzel, s aztán jön a kegyetlen verés... Borzasztó volt az a bizonytalanság, még most is emlékszik, hogy elfogta a hányinger, s ott öklendezett az ól mellett, nehogy meglássák. Végülis visszalopta a pénzt... Most is visszalopná, ha lehetne azt a tagsági könyvet, amelyet jó mélyem elrejtett a szekrény alján. Mert elégetni, nem, azt sem merte. — Megmondtam, ugye megmondtam, hogy minek neked a párt... neked gyerekeid vannak, feleséged... de nem, te beléptél, mert azt hitted, hogy miniszter leszel... Most meg tessék, még el is vihetnek. Jaj édes istenem, de szerencsétlen is vagyok — jajongott az asz- szony, hogy hangjától a hideg futkározott Dezséri hátán. — Ahelyett, hogy hallgatnál még te is idegesítesz... miéri vinnének el, nem csináltam ér semmit, csak ültem azokon i taggyűléseken... az én nevem
