Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

1957. májas 29. szerda. O J ÜTŐN 5: "*W VASÁRNAP GYÖNGYÖSÖN Kellemes, de melegnek egy­általán nem mondható vasár­napra ébredt a „Mátra fővá­rosa”, Gyöngyös. A szél által tisztára söpört utcák a Főtér öreg, dúslombú fái alatt lévő -sétányok viszonylag korán be­népesedtek. A nap bőséges ese­ményei kicsalták az embere­ket, ki a gyermekek ünnepé­nél, ki az építők napjának ese­ményeinél voltak érdekelve, zömmel azonban a Dimitrov- kerti nagygyűlésre igyekeztek, hogy tájékozódjanak az aktuá­lis politikai és gazdasági kér­désekről. Egyszóval a szoká­sosnál mozgalmasabb, eleve­nebb volt a májusi vasárnap a festői szép városban. Nagygyűlés a Dimitrov-kertben Az óra mutatója alig halad­ta meg a féltízet, sűrű sorok­ban igyekeztek az emberek a Dimitrov-kert virágdíszben pompázó, élénk zöld köntösbe öltözött fái alá. A nagyszerű szabadtéri színházban minden hely megtelt, amikor Úszta Gyula vezérőrnagy a gyöngyö­si járás országgyűlési képvise­lője határozott, de mégis köz­vetlen szavakkal beszámolt az országgyűlés legutóbbi szaka­szának munkájáról, és az el­következő idők feladatairól. Hangsúlyozta a parlament legutóbbi ülésszaka új feje­zetet nyitott az ország életé­ben. A képviselők a nép igazi küldötteihez méltóan, bátran és őszintén beszéltek, elvtársi szavakkal tolmácsolták vá­lasztóik és saját maguk véle­ményét. Megerősítette: fontos feladat hogy az alkotó vita, az őszinteség, az élet minden területén, a pártban, a taná­csokban. az üzemekben is vi­rágozzék. Ez is fontos felté­tele annak, hogy a múlt évek hibáinak megismétlődését megakadályozzuk és a párt mögé szorosan tömörülve, megvalósíthassuk, tovább erő­dítsük a szocialista demokráci­át. Felhívta a jelenlévők fi­gyelmét arra, hogy az ellen­ség még nem adta fel végleg a harcot és különböző fondor­latokkal igyekszik félrebeszél­ni és megakadályozni a párt "határozatait és annak végre­hajtását. Céljuk azonban ma már útvesztőbe kerül, mert a becsületes emberek leleplezik, megsemmisítik őket. A har­cot egy pillanatig sem szabad feladni. A párt, a kormány, a munkások kezébe adta a fegy­vert, akik készek kemény kéz­zel megsemmisíteni a nép ha­talmára, a proletárdiktatúrára törő ellenséget. A továbbiakban arról szólt, hogy az ország vérkeringése ma már csaknem teljesen helyreállt és a termelés zöm­mel elérte az október előtti szintet. Ezek a példák is vilá­gosan tükrözik, hogy a nép többsége az alapvető kérdések­ben egységes és helyesnek tartja a forradalmi munkás— paraszt kormány ténykedését, amely a proletár internaciona­lizmus alapján erősíti, gazda­gítja országunkat. Ezután azokról a változá­sokról beszélt, amelyek az el­múlt 12 esztendő alatt mentek végbe a gyöngyösi járásban. Hangoztatta, hogy a nép leg­jobb fiaiból több munkás és paraszt származású ember ke­rült vezető pozíciókba. Hon­véd- és rendőrtisztek, párt- és tanácsvezetők, mérnökök, or­vosok, a nép legjobb fiai mun­kálkodnak a haza boldogulá­sán. A mezőgazdaságról szólva megemlítette, hogy az ellenfor­radalmárok, hasonlóan a más vidéken történt eseményekhez, 11 termelőszövetkezetet bom­lasztottak fel a járásban, de ebből már hét újjáalakult, és jelenleg 21 mezőgazdasági tsz és 18 tszcs működik. Jelentő­sen növekszik a járás mezőgaz­dasági kultúrája, a belterjes gazdálkodás is. Az új szőlők, gyümölcsösök százait telepítik és jelentősen bűvül a konyha­kerti gazdálkodás • Egységes erővel, közös aka­rattal kell, hogy dolgozzunk a nagy és magasztos célok meg­valósításáért. A párt és a kormány azt várja a dolgozók­tól, a néptől, hogy kiki a ma­ga munkaterületén bizonyítsa be, híve a nép hatalmának, és résen van. hogy megvédje azt a külső és belső ellenség ellen egyaránt — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Úszta Gyula elvtárs. Aje építők napján A Gyöngyöshöz legközelebb álló festői üdülőhelyen, Mát- rafüreden is korán megindult az élet. A Heves megyei Épí­tőipari Vállalat itt rendezte meg az építők napjának ün­nepségét. Vezetők, szakmun­kások, egyszerű segédmunká­sok barátkoztak, poharazgat- tak a fák tövében. Most ugyan nem voltak kitüntetések, jutal­mazások, mint más években — (arra majd később kerül sor), ez azonban mit sem változta­tott a jó hangulaton. A gyön­gyösi és a környéki kultúr- csoportok színvonalas műso­rokkal gondoskodtak az össze­gyűlt munkások szórakoztatá­sáról. Az építőmunkások ezen a napon is érezték, szereti, megbecsüli őket az állam, a- mire ők azzal válaszolnak, — hogy takarékoskodnak az épí­tőanyagokkal, a lehetőségek­hez mérten lerövidítik az épít­kezések határidejét, ezzel segí­tik az ország, a nép boldogu­lását. A gyermeknapon A szél időközönként viha­rosan száguldozott, a nap el­bújt a felhők mögé, a gyer­mekeket azonban ez mitsem zavarta. Vidám ezernyi gyer­mekmosollyal szórakoztak, ün­nepelték a régen várt napju­kat. A kiemelkedőbb esemény kétségkívül a rollerverseny volt, ahol nagyszámú induló mérte össze tudását. Nehéz dolga volt a zsűrinek, mert 4 roller is holtversenyben futott át a célon. így egyszerre né­gyen részesültek a győztesnek kijáró nagyadag fagylaltól. Az iskolákban, óvodákban kedves Ids ünnepségeket rendeztek. — Szülők a gyermekeiket, gyer­mekek a szülőket köszöntötték ünnepélyesen. Azután jött a fagylalt, a torta és a sok min­den jó, ami a gyermekek leg­kedvesebb ajándékát jelentet­te. Amikor az este ráborult a városra a vidám ün­nepségek zaja még akkor sem hallgatott el. A szórakozóhe­lyek zsúfolásig megteltek mu­lató emberekkel. így él, szó­rakozik egy vasárnap a sza­badság friss levegőjét élvező gyöngyösi nép. Endrész Sándor Az újjáépült Dolgozó parasztságunk fi­gyelme sok helyen fordul a belterjesebb gazdálkodás felé. A makiáriak ennek érdekében a már 20 éve használhatatlan­nak mondható öntözési árko­kat felújították, hogv az öntö­zéses gazdálkodás fokozása ré­vén fokozzák a jövedelmet. Tanácsülésén, gazdagyűléseken hoztak határozatot ennek a mintegy 8.5 kilométer hosszú öntözéses csatornának újáépí- tésérői, bővítéséről. Már be is fejezték sikerrel a munkálato­kat, az elvégzett munka díja mintegy 48 ezer forintot tenne ki. Az elmúlt évek során 140 hold öntözéses rétje volt a községnek, 3500 mázsa takar­mányt takarítottak be róla 420 ezer forint értékben. Az új csatornák létesítésével 340 hold rétet, 86 hold legelőt, 40 hóid pillangós virágot és zöldséges területet tudnak szükség sze­rint öntözni. Maga a 340 hold kaszáló jövedelme már az el­ső évben több, mint egy millió forint lenne. A fejős állatoktól a réten termelt takarmánytöb- let 374 ezer kiló, a legelőn ter­melt többlet 55 ezer kilóval több tejet kapnak. Ennek ösz- szes értéke szintén több, mint egy millió forintot tesz ki. Kulczyczki Kajetán körzeti agronómus SIKFOKUT Június 1-én NYÍLIK Hideg, meleg ételek. Frissítő italok, borok sörök, minden idő. ben kaphatók. Modernül berendezett tiszta szobák mindenkor rendelkezésre állnak. Cím: Síkfőkút. Utolsó állomás: Noszvaj' RÉGI 1 KASTÉLYOK jÚJ KÖNTÖSBEN M 4 4 4 4 4 A Park Szálló felvesz ÉRETTSÉGIZETT FIUKAT felszolgáló és portás tanaiénak. ► ► ► ► ► ► Gyakorlott leányka-, női- és íérfi ruha bedolgozó varrónőket és férfi szabókat felemelt bérrel azonnal felveszünk Gyöngyösi Kézműipari Vállalat, Fő-tér 8. sz. SZAKSZERVEZETI KULTÚROTTHONBAN május 29-én, szerdán este fél 6 és 8 órakor Magyarnóta est ELTÖRÖTT 9 HEBEDOH Hózsahegyi Kálmán Utri Anna Bodor Blanka Mindszenti István SUHA-CSERNICKY együttes zenekara Konferál : HALÁSZ TIVADAR A régi világból sok nagy | kastély maradt hátra Heves megye területén is. Ezeket az épületeket az elmúlt években nem tudták jól kihaszháni, melynek következtében több közülük megrongálódott. Eb­ben az évben azonban az ille­tékes megyei szervek már gon­doskodtak az elhagyott kasté­lyok sorsáról. Számosat elad­tak közülük a különböző kis­ipari termelőszövetkezeteknek, vállalatoknak, melyek erede­ti formájukban rendbehozzák és modern üdülőket, munka­helyeket rendeznek be a vilá­gos szobákban, termekben. Üdülő lesz a novaji kastélyból is, mely a kö­vetkező hetekben már meg is nyitja kapuit. Ugyancsak Noszvajon egy másik kastélyt szanatóriummá alakítanak át- Az építkezés itt is megkezdő­dött. Hevesen a háziipari szö­vetkezet népművészeti házat csináltat az ottani, eddig ki­használatlan nagy kastélyból. A nyár végén már bele is köl­töznek, ahol kényelmesen sző- hetik a szebbnél szebb hevesi szőtteseket. Gyöngvösön a volt Orczy-féle kastélyban a Mátra- múzeumot rendezik be, más községekben pedig iskolákat, és művelődési házakat csinál­tak a régi földesúri kastélyok­ból. Mindent a rrvaga helyén ... Ezt a sokat hangoztatott szólás-mondást azért kell új­ból leírni, mert szinte me­rénylet történt ellene. Gyön­gyösön járva arra lettünk figyelmesek, — s reméljük mások is, akik arra jártak, — hogy az agitációnak és a KISZ népszerűsítésének igen furcsa módját használják e városban. A piaci, OO-val megjelölt középület fehér falán körbe- körbe vörös festékkel, nagy gonddal festett vörös csilla­gok és „Éljen a KISZ“ és egyéb feliratok díszelegnek. Mivel még kevesen láttak tejcsárdában Unicum reklá­mot, disznóólban falvédőt, hogy egyéb képtelenséget ne is említsek — épp úgy furcsa látni, hogy a gyöngyösiek ilyen módját eszelték ki a KISZ népszerűsítésének. Az igaz, hogy ahhoz a bizo­nyos középülethez sokan jár­nak, de az épületnek ezt a népszerűségét nem szüksé­ges a KISZ propagálására felhasználni. Van erre más mód és lehetőség... K. E. ISMÉT VERSENYEZÜNK A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatánál ismét életre kelt a szocialista munka­verseny. Az elmúlt napokban szakszervezeti taggyűléseket és termelési értekezleteket tar­tottunk, ahol a dolgozók a kommunisták kezdeményezésé­re elhatározták, hogy ismét versenyeznek, de sokkal lendü­letesebbé és széleskörűbbé teszik azt. Varga György, kő- művesbrigádvezető például el­mondotta, hogy az ő brigádja szívesen versenyez, mert tud­ják, hogy az a termelés emel­kedését, az önköltség csökken­tését szolgálja és ezzel együtt az életszínvonal emelkedését. Sokan beszéltek arról, milyen hibák gátolták az elmúlt év­ben a versenymozgalmat, most azonban szíwel-lélekkel kap­csolódnák be, mert tudják, hogy ez a saját érdekeiket is szolgálja. Ezt biztonyítja az ,a tény is, hogy azoknak a szak­munkásoknak, akik versenyez­nek. a havi fizetésük a bérren­dezés óta meghaladja a 2000 forintot. Száva Sándor brigádja például 2300 forintnál többet keresett átlagosan. A Varga kőművesbrigád keresete is ha­sonlóan alakult, a Muskotál ácsbrigád tagjai is több, mint 1900 forintot kerestek fejen­ként. Nőtt a segédmunkások keresete is. Ezek a brigádok az elmúlt évek során is rendszeresem versenyben dolgoztak, s most is az ő kezdeményezésük alap­ján indult meg a munkaver­seny. A vállalatnál dolgozó KISZ fiatalok is résztvesznek a ver­senyben A fiatal nődolgozókat Simon Rozália KISZ tag hívta versenyre. Most már arra van szükség, hogy a vállalat gazdasági ve­zetői kísérjék figyelemmel a versenyt, segítsék a munka jobb megszervezésével, a mű­szaki feltételek biztosításával, a folyamatos anyagellátással, megfelelő munkaeszközök és szerszámok előteremtésével. Az üzemi bizottság feladata pedig az lenne, hogy ismertesse a jó eredményt elérő brigádok mód­szerét a vállalat minden dolgo­zójával. Harcolni kell teljes erővel azért is, hogy a jól in­duló munkaverseny ne bürok- ratizálódjon el. Erdélyi Bertalan üb. elnök vVWWWN HUSZONHÁROM ÉVE: FIZETÉSTŐL — FIZETÉSIG Egy család, egy munkáscsa- :iád története ez: múlt és jelen. Huszonhárom éve él már együtt jóban, rosszban felesé­gével Péntek István, a Hatva­ni Cukorgyár egyik villany- szerelője. Hosszú idő, azóta sok ■minden, megtörtént, sok min­den megváltozott, többek kö­zött az emberek élete is. Ho­gyan alakult hát az ő sorsuk ■az idő múlásával, a világhábo­rúban elvérzett „múlttól” kezdve, egészen napjainkig? A műhelyben harsog a kö­szörűgép, néha-néha hallat­szik az összeütődő vasak ke­mény, érces pengése; alkatré­szek, szerszámok, javítani va­ló motorok, meg rádió — és 'emberek. Itt dolgozik Péntek István. Negyvenhét éves, ala­csony, szemüveges ember, kes­keny arc, barna szem. Vékony, -csontos kezét mozdulatlanul tartja a hideg asztallapon és •az életük viharosabb felét le­élt emberek nyugodtságával beszél, csak szemében villan néha valami meleg lobogás. Apja parasztember volt, napszámos, summás, tíz gyere­ket nevelt. így érthető, hogy nem sokra, tellett a néhai csa­ládapa keresetéből és a szegé­nyes háztartás kenyérgöndiai korán igényelték a gyerekek segítségét. István 15 éves, ami­kor a gyárba kerül. Először takarít az udvaron, meg az épületben később már iszap- sajtós, diffúziós, ’égkeverős, majd köszörűs. 1930-ban ke­rült a műhelybe, mint segéd­munkás, 10 évig dolgozik ilyen minőségben, mig felszabadúl- hat, mint villanyszerelő. Azt állítja, hogy nem volt rossz sorsa a múltban, mert 34 fil­lér órabért kapott, lakásért, világításért, fűtésért nem kel­lett fizetnie. — Mit tudott venni a kere­setéből? — Hát venni éppen nem so­kat lehetett, csak annyi futot­ta belőle, hogy megnősülhet­tem. Feleségem is szegény volt, éppen olyan szegény, mint én. Am;kor feleségül vettem ót, két ingem, ugyanannyi alsó­nadrágom és egy 17 pengős vőlegényruhám votlt, melyet aztán egy félév múlva be kel­lett fognom munkára, mert szürkére sütötte a nap. — Akkor hol kaptak lakást? — Szereztünk egy szobát, melyért fizetni nem fizettünk ugyan, de a feleségem takarí­tott. mosott, világot locsolt és vózet hordott helyette a gaz­dának. — És ez jó volt így? — Nem mondhatom, hogy a legjobb, de kijöttünk vele va­lahogy. Kénytelenek voltunk mindent megmozgatni azért, hogy össze tudjunk kuporgatni egy kis pénzt, erre, vagy ar­ra. Mert lassan, ha nehezen is, de tcHasodni kezdtünk, bútort is tudtunk venni. Nem hullott az égből, mint az a bizonyos bibliai manna. Feleségemnek sem volt egy perc pihenője sem, a gyárban fiatal korától kezdve hordta a maltert, ké­sőbb emellett még mosni is járt ki házakhoz. Tönkre is ment szegény. — Most beteg? — Már tíz éve csak kórház- ból-kórházba jár, trombózisa van, sokat kínlódik vele — — mondja nagyon komolyan. Kis csend, majd megkérde­zem. — Mi a véleménye a múlt­ról? Homlokán összefutnak a ráncok, vállat rándít, majd kényszeredett mosollyal szól: —■ Miért kíváncsi erre az elvtárs? — Ezek után szeretném tud­ni. őszintén ... — mondom bá­torítóan. — Őszintén? Mit mondjak? Dolgoztam én akkor is, most is, mindig nagyon be kellett osztani, hogy a legkisebbnek is jusson az asztalról. Mumka- ■ nélkül nem voltam egy percig, még 45-ben sem, nrkor bejöt­tek a szovjetek. Akkor a kór­házuknál alkalmaztak néhá- nyunkat, lisztet, meg melaszt kaptunk érte. Jól jött. mert az akkori zavaros világban ne­hezen lehetett élelemhez jut­ni. — A felszabadulás után vál­tozott-e a helyzete? — Nehéz volna erre vála­szolni. Én nem értek a politi­kához. Most 1400 forintot ke­resek és azt, hogyan jövünk ki belőle, kérdezze meg a fe­leségemtől. A Csaba utca 3 szám alatti ház a cukorgyáré. Egy szoba, egy konyha, spejz — itt lak­nak Péntekék és havonta 26 forintot fizetnek érte. Az asz- szony fekete ruhában ül a sezlonon kislánya mellett, ar­cát állandóan valami lázas pi- rosság uralja. Sokkal határo­zottabban, merészebben be­szél, mint a férje. Életmeglá­tása megfontolt és józan. Visz- szaemlékszik nagyteleki sum­más éveire, a gyári nehéz mal- teros ládákra. Szégyelni nem szégyel semmit, hisz nincs is oka rá, tudja jól: ilyen volt az élet azelőtt, nagyon sokan él­tek így Magyarországon. S ahogy beszél, úgy érzi az em­ber, mintha valaki csata köz­ben rövid pihenőben mondja el: mit tapasztalt. — Nem volt olyan jó mó­dunk, mint a mostani gyere­keknek, az ő életük a miénk­hez képest valóságos álom. Mikor ilyen voltam, mint Ica — teszi 11 éves lánya vállára a kezét — már szedtem a mar­kot, húztam a nagygereblyét a nagyteleki tarlókon. Ok ta­nulhatnak, még fiatalok. — Magának milyen az isko­lai végzettsége? Pironkodva elmosolyodik. — Még megmondani is szé­gyenlem. Ha hiszi, ha nem, egy félosztályt jártam. Szá­molni tudok, olvasni is, de ír­ni nagyon nehezen. A neve­met leírom, de képzelje el, mennyire kínos a helyzetem akkor, amikor a kórházból kel­lene egy pár sort küldenem a férjemnek. Mást nem akarok megkérni rá, restellem. Pista fiam, most katona, ha üzenni szeretnék neki, akkor valame­lyik gyerekemet kell megkér­nem a levélírásra. Csúfolnak is néha ezért. így van ez, — sóhajt — dehát ők még nem tudhatják, nehezen is hinnék el... Péntekné tovább beszél, el­mondja, hogy Pista fia 18 éves korában kapott segédlevelet, hogy jó volt, míg keresett, s hogy elment bányába dolgozni a föld alá a szakmájába (ezt nem mondta meg a szüleinek) a több pénzért. Büszkén mu­togatja a fia kitüntetéseit, mert jó ökölvívó, országos if­júsági bajnok volt. Elpana- szölja, hogy a front idején minden, bútor tönkrement és a mostani szegényes berende­zést darabonként vették, át kellett festeni őket, hogy egy- színüek legyenek. — Telt volna, nem így néz­nénk ki, ha ez az átkozott be­tegség nem jön. Sok pénz el­megy rá. Én már 10 év óta nem tudok dolgozni és ez még nem elég — a kislányom sú­lyos beteg. Vese tbc-je van és emiatt már egy évet mulasz­tott az iskolából. El akarom valami szanatóriumba, vagy klinikára helyezni, de ez ed­dig még nem sikerült. Úgy gondoltam, vállalok valami könnyebb munkát a gyárban, mert pénz nélkül nem megy semmi. És én taníttatni aka­rom, mert esze van és neki már lehet... Most az uram egyedül keres és mi a piacról élünk. Csak a szükséges zöld­séget tudom megtermelni, ab­ban a parányi kis kertben. Minden évben hizlalunk egy hízót. Csak ne volnánk ilyen szerencsétlenek a betegséggel, így minden pénzünk élelemre, meg ruhára megy. így él a Péntek család, már 23 éve, fizetéstől fizetésig. Szűkösen — ez tény. Ebben nagy szerepe van a betegség­nek és annak is, hogy egyet­len kereső gyermekük jelenleg katona. De nem lehet nem lát­ni, hogy változott a világ Ma­gyarországon, nem keveset, so­kat változott Péntekeknél is. Ez nem is annyira a külsősé­gekben, de a szülők, különösen az anya szavaiban, életüknek történetében és a gyerekek mai életében mutatkozik meg. hanköczi s Andor Belterjesebb gazdálkodás — nagyobb jövedelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents