Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

1957. május 29. szerda. ü j Dión 3 r Uj, nagy ieladatok előtt Heves megye kommunistái promisszumos megoldások jöt- ködni. Tevékenységük lénye­tek létre. Ugyanis az, hogy he- ge csak annyiban változott, lyenkint fele-fele arányban hogy most már nyílt atrocitás­jöttek létre az új tanácsi szer- ról nem lehetett szó, másrészt vek, a kompromi sszimus meg- a meglévő tanácsok mellett új oldások legveszélyesebb jelen- hatalmi szervet, a központi, sége, a megyei tanácsnál kő- megyei és járási munkástaná vetkezett volna be, ha ezt si- csőt akarták létrehozni. Vagy kerül az ellenforradalomnak rosszabb esetben számukra végrehajtani. A tanácsok mel- előnyös kompromisszummal lett fontosnak tartottuk vissza- beépülni a tanácsokba. Ezt hódítani a munkásosztály po- megyénkben azzal próbálták zícióit az üzemekben is. Ezért elérni, hogy különböző kül- úgy határoztunk, hogy az üze- döttségeket szerveztek, sztrájk- mek normális életének leg- ba léptették a nyomdát, saját gyorsabb visszaállítása csak a lapjuk követelése mellett Egy^ régi vezető garnitúrával lehet- szóval egész sor különböző séges, természetesen kivéve módszerekkel próbáltak presz- azokat, akik ellenforradalmi sziót gyakorolni a már kibon- tevékenységet fejtettek ki Ezt takozóban lévő vezetés felé. a munkánkat rendkívül nehe- Egercsehiben és a megye több zítették a munkástanácsok, me üzemében, ahol már beindi lyek többségükben ellenforra- tottuk a munkát, kimentek es dalmárokból álltak. Ezek ujra leállítottak. Végül is de- a rendelkezésükre álló min- cemberben megszervezték a 48 den eszközzel akadályozták a oras sztrájkot. Ezeknek a régi vezetők visszaállítását, sztrájkoknak szerveróseben Nekünk viszont még nem volt legtöbb helyen deklasszált ele- annyi erőnk, hegy mindenhol mek vettek reszt. Példátlanul vissza tudtuk volna állítani a á11 a történelemben, hogy Eger régi vezetőket. Ezért sok he- ™ros sztrájkbizottságának az Íven ez a munka elhúzódott, «*» vA°'t cse"d;,r szakaszvezeto különösen olyan szerveknél, a ^ , árás sztrájk mar mint a szakszervezet. Képtele- megmutatta, hogy nek voltunk elgondolásainkat a korábban még félreveze­véghezvinni. Ez a kompromisz- tett dolgozók kezdenek szumos időszak azért állhatott tisztán látni, mert üzeme­elő, mert ebben az időben ink egyrésze már nem vál­erőnk gyenge volt mind a lalt szolidaritást ezekkel pártban, mind az állami szer- a sztrájkokkal, vekben Végül a közhangula- Az e]lenforradalom megma- tot ebben az időben gyenge radt & most már legszélsősé_ befolyásunknál fogva az el- gesebb része< látva poiitikai lenforradalom során felszínre pályafutásának csődjét, meg­került retegek es elüenforra- próbáit újabb tömegek utcán dalmi szervezetek irányították. vajó tüntetésével zavart és bi- A szovjet csapatok bevonu- zonytalanságot kelteni. Először lása után a megyében az a december 10-én, mindenki helyzet állt elő. hogy néhány előtt ismeretlen okokból meg- napra megtorpant a munkás- kcszorúzták a 60. császári és tanácsok tevékenysége Egy- királyi gyalogezred emlékmű­ízben beszüntettük ezek me- vét. Majd másodízben, 11-én, gyei és járási szerveinek mű- asszonyokat vonultattak fel, ködését. Azonban a budapesti ekkor megtámadták a nyom­ás a Bcrsod megyei munkás- dát, megvertek embereket, — tanácsokkal párhuzamosan a i kézigránáttal betörték a bör- megyében is újra kezdtek mű- ' tön ablakait, ekkor már tűz­harcra került sor. 12-én ez már nyílt fasiszta tüntetés veit, zsidó pogromot, vért követelő röplapok jelentek meg az ut­cákon. A rendet biztosítani igyekvő karhatalmistákra rá­lőttek, erre a karhatalom tűz­zel válaszolt és rövid idő alatt helyreállt a rend az utcán. A karhatalmisí ák fegyverhaszná­lata teljesen jogos volt, annak dacára, hogy estesek a Szabad Európával azonos hazugságok alapján tiltakoztak ellene. Itt nem békés tömegekre lőttek, hanem a rendet felforgató fa­siszta huligán csőcselékre. Ha e csőcselék újra hasonlókkal próbálkoznék, alaposabb lec­kében lesz része. A decemberi események lé­nyegében fordulópontot jelen­tettek a megye poitikai életé­ben. A forradalmi erők, látva, hogy megfelelő eszközünk van ahhoz, hogy most már féken- tartsuk, megzabolázzuk az el­lenforradalom további garáz­dálkodását, aktivizálódtak. Az ellenforradalmi erők viszont, látva fegyveres erőnket, a nyílt támadásból visszahúzód­tak. A megyei pártbizottság véleménye az volt, hogy ezt a fordulatot ki kell használni a forradalmi erők aktivizálására és az ellenforradalmi erők to­vábbi visszaszorítására. Ehhez azt kellett tennünk, hogv erő­teljesebben vigyük tovább a november 4-e után elkezdett politikai és szervezeti intézke­déseket. Mindenekelőtt fontos volt az ellenforra­dalmi erők leleplezése. Annak a ténynek a bizo­nyítása, hogy Magyaror­szágon és a megyében is nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. Ezért számos aktíván, külön­böző megbeszéléseken vitattuk, magyaráztuk ezt a kérdést — s agitációnkban támadóan lép­tünk fel az ellenforradalom­mal szemben. Szervezeti és egyéb intézkedések a párt erősödésére Hirdettük és hirdetjük a proletárinternacionaliímnson alapuló hazafiságot Fontos volt és munkánk alapját képezte, hogy döntő kérdéseket tisztázzunk a me­gye munkásai, dolgozó pa­rasztjai és értelmiségiéi előtt. Fontosnak tartottuk a jobb­oldali revizionizmus által hir­detett nemzeti kommunizmus elméleteinek szétzúzását. Ezzel párhuzamosan előadásokon ke­resztül, röplapokkal mutattuk be a dolgozóknak Nagy Imre igazi arcát, nyílt és kristály- tiszta árulását. A revizioniz­mussal szemben hirdettük és hirdetjük ma is, a proletárintemaciona- lizmuson épülő hazafisá­got. Azt vallattuk és valljuk, hogy csak a Szovjetunióval való szi­lárd, testvéri barátság lehet alapja országunk függetlensé­gének. A Szovjetunió novem­ber 4-i beavatkozása még csak aláhúzza azt a tényt, hogy füg­getlenségünk és békénk zálo­gaként kezeljük a szovjet és a magyar nép barátságát. Igv lehetne sorolni még a varsói szerződés, a nemzeti hagyomá­nyok ápolásának helyes ér­telmezését és magyarázását. Ezekben a kérdésekben agitá- ciónk nem működött rosszul. És ennek tudható be, hogy e kérdések tisztázása nagyban elősegítette a haladó erők tö­mörülését és tevékenységét megyénkben. Határozottabb, bátrabb agitációra van szükség Mindezek után hiba volna azt gondolni, hogy az ellenfor­radalom eszmeileg teljesen szét van zúzva, ideológiája meg van semmisítve. Nem így áll a helyzet. Kétségtelenül komoly csapásokat mértünk az ellenforradalom ideológiájára. De közel sem szűnt meg hatni a revizionizmus burzsoá el­mélete. Még minidig találko­zunk a párt vezetését tagadó nézetekkel, azzal, hogy a párt ne gyakoroljon befolyást a gazdasági, de főleg a kultu­rális életünkre. Nem is beszél­ve arról, hogy köznevelésünk egyik-másik ágában vannak olyan törekvések, hogy függet­lenítsék magukat a munkás- osztály világnézetétől. Talán itt a legáltalánosabb jelenség a 12 év helytelen értékelése. Ezt az időszakot úgy értéke­lik, mint olyan rosszat, amire kár visszaemlékezni. Pedig a történelem tud arra példát, 1848-ból is, hogy ott is tör­téntek nem kisebb hibák, mint nálunk. Petőfinek például nem a legjobb véleménye volt Kos­suth egyik-másik intézkedésé­ről. Marx sem nagyon üdvö­zölte Kossuth trónfosztási dek­rétumát Mégis össz-egészében maga Kossuth és az egész 1848 a magyar történelem egyik legdicsőbb korszaka volt és marad, mert olyan célokért harcolt, amely akkor az egész világ haladásának központjá­ban állott. Az eltelt 12 évnek voltak komoly súlyos hibái, a- melyeket el kell vetni, meg kell szüntetni. El kell hatá­rolni magunkat néhány ember szűk látókörűségből fakadó hibáitól, de az egész 12 évet megta­gadni egyet jelent október 23-a platformjával. Találkozunk még gyakran nacionalista, soviniszta néze­tekkel, szovjetellenes álláspon­tokkal, melyet agitációnkban kell helyesen megmagyarázni, szétzúzni. Fontos dolog, hogy agitációnk reálisan magyaráz­za az ország meglévő nehéz ségeit. Erre azért van szük­ség, mert vannak tapasztala­taink arra, hogy egyes szervek vezetői beszédekben elvtelenül akarják megnyerni a tömege­ket. Jogtalan ígérgetés, a kö­vetelések kritika nélküli fo­gadása végső soron is a töme­gek becsapásához vezethet és hitelét veszti később az igaz szó is. Komoly feladata egész ideológiai munkánknak, a pártban még befolyással bíró kispolgári nézetek szétzúzása. Ma ez úgy jelentkezik, hogy a bírálat alatt nem a tényle­ges bírálat, hanem az intrika, a lényegtelen dolgokon való csámcsogás, s személyi intri­kákban jutnak kifejezésre. A pártban elvi alapokon mozgó bírálatra és önbí­rálatra van szükség, sokkal jobban, mint régen volt. De nincsen szükség „ki a különb legény” alapra épü­lő intrikára. Ezt politikai fel- világosító munkával lehet és kell is megszüntetni. Bátrabb, szókimondóbb agitációra van szükség, a termelés előtt álló kérdésekben is. Különösen a szocialista bérezés igazságos elvének magyarázásában és a szocialista munkaverseny újbóli felelevenítésében. Amikor agitációnk erősen támadásban volt az ellenfor­radalommal szemben, ugyan­akkor komoly szervezeti in­tézkedéseket, rendszabályokat foganatosítottunk, melyek se­gítették és alátámasztották az ellenforradalom ellen folyta­tott agitációnkat. Ez többek között abban jutott kifejezés­re, hogy utasítottuk a külön­böző szervekben dolgozó kommunistákat arra, hogy állítsák vissza a párthoz, a néphez hű vezetőket régi funkciójukba, akik bírják a dolgozók bizalmát. Ezt el­kezdtük a tanácsoknál, foly­tattuk az üzemekben és hi­vatalokban. Szétvertük azt a nézetet, hogy valaki sztáli­nista, rákosista mivolta miatt nem mehet vissza régi helyé­re dolgozni, ha arra egyébként alkalmas. Ezekkel az intéz­kedésekkel párhuzamosan tá­madást intéztünk a munká­sok, haladó, öntudatosabb ré­tegére támaszkodva a mun­kástanácsokban meglévő el­lenséges, helyenként nyílt fa­siszta elemekkel szemben. Megakadályoztuk a kommu­nisták nagy számban való el­bocsátását az üzemekben. Ma már elmondhatjuk, hogy üzemeink, hivatalaink, ta­nácsaink — egyike-mási- kától eltekintve — a nép­hez hű emberek vezetése Mindezeket az intézkedése­ket olyan időben kellet vég­rehajtani, amikor még párt- szervezeteink létszáma gyenge volt, helyenként még meg sem alakultak. Amikor még nem volt megfelelő táma­szunk sem üzemben, sem íal- vainkban. Az Intéző Bizottság által tett intézkedések, ame­lyen a párt Központi Bizottsá­ga és a forradalmi munkás— paraszt kormány határozatain épültek, a tömegek előtt he­lyesnek bizonyultak. A tömegek egyre nagyobb részét tudtuk pártunk és kormányunk politikája mellé állítani. Ezt bizonyítják olyan tények, hogy az általunk szervezett gyűléseken mégegyszer annyi­an jelentek meg, mint ameny- nyire számítottunk Az intéz­kedések helyességét igazolja az is, hogy nemcsak a velünk szimpatizáló tömegek száma nőtt, hanem nőtt, izmosodott a párttagok száma is. November 4-től kezdve 11.000 párttag kérte átigazolását, illetve fel­vételét az MSZMP-be. A párt elsőnek a bányászok között erősödött. Petőfibányán né­hány napi szervező munka után közel 300 párttag kérte átigazolását a pártba. Ez a párt kisebb létszámmal ugyan, de szilárdabb tagokkal, erő­sebb, mint az MDP már az utóbbi években volt. Jelen­leg a volt MDP tagok 61 szá­zalékát igazoltuk át a Magyar Szocialista Munkáspártba. A párttagság jelenlegi megoszlá­sa a következő képet mutatja: 84 százalék férfi, 16 százalék nő. Az arány nem rosszabb a régi párttagság arányánál. Az össz-tagság 35 százaléka mun­kás, 56 százaléka dolgozó pa­rasztokból áll, közel négy szá­zaléka a tagságnak értelmisé­gi dolgozó. Ezek az arányok nem rosszak a pártban és gon­doljuk, ha pártszervezeteink továbbra is egészségesen fej lödnek, ezek az arányok még csak javulni fognak. Az ellenforradalmi esemé­nyek nemcsak politikailag és szervezetileg viselték meg a pártot, de vagyoni állományá­ban is mintegy 300 ezer forin­tos kárt okoztak. Körülbelül ennyi értéket hurcoltak el a magyar függetlenség bajnokai, akik egyben tolvajok és fosz­togatók is voltak. Az eltűnt értékből mintegy 230 ezer fo­rint értékűt sikerült visszasze­rezni. Itt megdőlt az a köz­mondás, hogy zsiványból lesz a jó pandúr, mert ezeknek egy­része korábban is zsivány volt, később az ellenforradalom pan­dúrja lett és mint pandúr lo­pott tovább és most majd mint zsiványt fogjuk a bíróság elé állítani. A jelenlegi párttagsá­gunk szilárdságát, párt iránti szeretetét mutatja az is, hogy tagdíjmorálunk jobb az előző évek tagdíjfizetésének havon­kénti átlagánál. Jelenleg eléri a 97—98 százalékot. Szólni kell azonban arról is, hogy pártunk erősödésével, — létszámuk gyarapodásával, te­kintve, hogy pártunk nem él elszigetelten — ami nagyon jó — a párton belül is érez­tette és érezteti hatását szinte majdnem valamennyi politikai áramlat. Mindenekelőtt a revi­zionizmus káros, opportunista elmélete. Kezdetben, különösen városainkban, komoly harcot kellett vívni a párton belül is az eszmei zűrzavar megszün­tetése, a tisztánlátás biztosítá­sa érdekében. Kezdetben a párton belül is éles harc folyt a Nagy Imre és áruló csoport­ját értékelő elvek körül. So­kan nem tudták megérteni Nagy Imre és csoportjának igazi arculatát. Különösen ér­ződött ez Gyöngyösön, Hatvan­ban és Egerben. Ez bizonyos fokig törvényszerű, hiszen itt él legnagyobb számban az réteg, akiknek számára Nagy Imre politikája kecsegtetőbb jövőt mutatott be, mint eset­leg a szilárd proletár hatalom. S ezek az áramlatok, nézetek betörtek a pártba is, és ko­moly harcban kellett és kell továbbra is szétzúzni ezeket nézeteket. Ezeket a téves néze­teket még nem semmisítettük meg. Még ma is élő valóság a párton belül, a pártot emésztő és marcangoló intrika, elvtelen fecsegés. Ma is találkozunk még a centralizmust tagadó nézetekkel és gyakorlattal. — Vannak pártszervezetek, me­lyeknek vezetői azt vallják, hogy ők nem sokat adnak a felsőbb szervek ha­tározataira, eligazítják ők ma­guk is a saját dolgukat. Bár ezek a jelenségek egyre csök­kennek, de szükséges velük foglalkozni, ellenük harcolni, mert megvannak és léteznek. A másik komoly probléma, a mi véleményünk szerint: a mai időszakban feltételezi egymást, a szektarianizmus. Egy kicsit úgy tűnik, hogy akik októberben itt-ott csinál­tak, nem komoly hibákat, de azért jócskán jobbra mentek, vagy legalább is kacsintgattak, ezek most törleszteni akarnak és mindenkit ki akarnak re- keszteni a pártból. Ennek az­tán olyan durva gyakorlati megnyilvánulásai vannak, — hogy taggyűlésen, egyik-másik pártba jelentkező, különösen ha értelmiségi, sírva hagyja el a taggyűlést. Ilyen történt Gyöngyösön. Gyakoriak kez­denek lenni azok a kérdé­sek is, miért nem fogott fegy­vert októberben, az ellenforra­dalom ellen? Miért nem kezd­te szervezni a pártot? stb. — Ilyen dolgokért senkit sem le- att. hét elmarasztalni, mert azért valamennyien hibásak va­gyunk, és legkevésbé lehet a falun, vagy üzemben élő kom­munistákat. Természetesen eb­be nem értendők bele a nyílt ellenforradalmárok, vagy áru­lók. Ezek a túlzások sok he­lyen szűk szektává mere­vítik a pártot és semmi­esetre sem teszik alkal­massá arra, hogy széles tö­megkapcsolatra tegyen szert az ilyen pártszerve­zet. Különösen tapasztalható ez a magatartás az értelmiségi dol­gozókkal szemben. Végül ve­szélyes jelenséggé kezdett vál­ni az, hogy egyes pártszerve­zeteink vezetése nem megfe­lelő személyek kezébe került. Voltak és ma is előfordulnak olyan hibák, ahol olyan szemé­lyek kezében volt, vagy van a párt vezetése, akik korábban komoly hibák elkövetése mi­att ki lettek zárva a pártból, vagy helyenként karrierista, maguknak funkciót biztosítani akaró személyek vezették, ve­zetik a pártot. Ez a párt újjá­szervezésének gyermekbeteg­sége volt. Ezen nagyrészt most már túl vagyunk és elmondhatjuk, hogy pártunk egészségesen fej­lődik. Vezetőségeinknek túl­nyomó többsége becsületes, a néphez, a párthoz hű elvtár­sakból áll. A vezetők többsége olyan emberekből tevődik össze, akiket a tömegek szeret­nek és becsülnek. Enélkül el sem lehetne kép­zelni azt, hogy a volt MDP- tagok 61 százaléka kérje át­igazolását a pártba. Nem lehet a tömegek előtt nem becsült vezetőkkel elérni azt, hogy a dolgozók olyan nagy számban látogassák gyűléseinket, mint amire példát szolgáltat május 1-e, ahol az általunk tartott gyűléseken közel százezren vettek részt. Ez a megye la­kosságának közel egyharma- dát teszi ki. Pártszervezeteink jelentős részéről elmondhat­juk, hogy komoly befolyást gyakorolnak a kommunistákon keresztül a tanács, az állami és a tömegszervezeti szervek és intézmények munkájára. A tanácsban, a tömegszerveze­tekben és az üzemekben is a feladatok végrehajtásának első vonalában a párttagok harcol­nak. Sok, eleinte népszerűtlen­nek látszó, de igazságos prob­lémák oldódtak meg, pártszer­vezeteink egyre növekvő tö­megbefolyása és tekintélye mi­Marxista-leninista szellemű bírálatot alatt állanak. Többségükben azok a régi ki­próbált elvtársaink vezetnek, akik már megfelelő szakkép­zettségre tettek szert, járta­sak az üzem, a közigazgatás, a hivatalvezetés problémái­ban. S meg vagyunk róla győződve, hogy szeretik is ezeket a vezetőket túlnyomó többségükben. Pártszervezeteink azon az úton járnak, hogy a jelenleg meglévő fogyatékosságainkat gyorsan és határozottan kija­vítsák. Mindenekelőtt szét kell zúzni a pártot emésztő intrikát, és he­lyette széles alapokon kell kibontakoztatni a marxis­ta—leninista szellemű bí­rálatot. Párttagjaink egé­szét teljes mellel a terme­lés felé kell fordítani. A termelés érdekében folyta­tott felvilágosító munka, ma minden kommunista egyik legfontosabb kötelessége. S«6- kimondó, határozottabb agitá- cióra van szükség. Még olyan kérdésekben is, mint a tsz-ek. Bátran meg kell mondani, — hogy mi a dolgozó parasztsá­gunk számára továbbra is a szövetkezés útját javasoljuk, mert ez a boldogulás útja. — Párttagjainknak nyíltan, őszin­tén kell beszélni meglévő ne­hézségeinkről és eredménye­inkről. Állandóan tájékoztatni, tanácskozni a dolgozókkal, — meghallgatni és a lehetőségek­hez mérten orvosolni bajaikat és problémáikat, — ez fogja jelenteni a párt tömegbefolyá­sát és ez a munka ereszt olyan mély és eltéphetetlen gyökeret a dolgozók között, amelyet so­ha, semmilyen ellenforrada­lom eltépni nem tud. Megyénk politikai konszoli­dációjához nagyban hozzájá­rult az a tény, hogy ipari mun­kásaink zöme hozzálátott a termelő munkához. Megyénk munkásainak tetszett a párt és a forradalmi munkás—paraszt kormány határozott, egyenes, nyílt, megalkuvást nem tűrő politikája. Ez bizonyos kettős­séget teremtett a megyében. Főleg a kulturális és a közne­velés életében azt tapasztal­tuk, hogy amíg különböző nyi­latkozatok jelentek meg ame­lyek leszögezték, hogy a Ká­dár kormánynak, mely a szov­jet szuronyokra támaszkodik, nem hajlandók dolgozni, addig az üzemek munkásai nekilát­tak a termelésnek. Megyénk üzemeinkben a régi vezetők visszaállítása azt jelentette, — hogy a dolgozók egészséges elemei és — ez a többség — érez­te, látta, hogy most már van mögötte erő, visszaszorítani a huligán elemeket. A megye egyes üzemeiben decemberben a sztrájkra uszítókra csákány­nyél, vagy futás várt. A forradalmi munkás—pa­raszt kormány intézkedé­sei hamar megyőzték a dolgozókat, hogy ez az ő kormányuk. Ezért a vártnál gyorsabban helyreállt a rend és megindult a termelés. Különösen szénbá­nyászatunkban, a Mátravidé­ki Szénbányászati Trösztnél, az Egercsehi bányánál, ezenkívül a Mátra vidéki Erőműnél, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyárnál. A Mátravidéki Szén­bányászati Trösztöt kivéve, az említett üzemek termelési szintje elérte, sőt egyes helye­ken túlhaladta az október előtti termelési szintet. Leg­több üzemben túljutottunk a kezdetben meglévő anyaghiá­nyokon. Ma már üzemeink ter­melési organizációja kezd helyreállni, folyamatossá vá­lik a termelés. Ez a szakmun­kások lelkesedése és igazgató­ink határozottkezü vezetése mellett abban is keresendő, hogy műszaki értelmiségeink többsége élére állt a termelés megszervezéséért folyó harc­nak. Különösen az egercsehi, a Mátravidéki Tröszt, és az Erőmű vezetőit illeti dicséret. A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél jelenleg az e~~ főre eső teljesítmény csak öt kg-al kevesebb, mint a múlt év azo­A forradalmi-munkás paraszt kormány a munkások, parasztok, az egész dolgozó nép kormánya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents