Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-25 / 41. szám

2 LJ £ X ü N 195Í. május 25. szombat EGYÜTT A FALUVAL, — DE AZ ÉLEN Azt ,hogy az ellenforradalom főcsapása a párt ellen irányult, ma már minden kommunista és nem kommunista világosan látja. Az sem vitatott, hogy miért a párt ellen. Dudásék a fővárosban épp úgy tudták, mint Joóbék és Holtzerék Egerben, — vagy mint a Sza­bad Európa, — hogy amig a párt talpon áll, a párt vezet, addig nem sok sikerre számít­hatnak. Az ország fejét, veze­tő erejét kelllett előbb leütni, hogy aztán a törzs felett is uralkodhassanak. Tervük nem sikerült. Az ellenforradalom nem tudta leütni — ha el is kábította — a Magyar Népköz- társaság fejét, a pártot nem tudták teljesen legyűrni, a pártnak maradt annyi ereje, hegy ismét az élére álljon a magyar népnek és kivezesse az országot abból a nehéz hely­zetből, amibe az ellenforrada­lom sodorta. így volt ez országosan és így veit ez helyileg is. x Boconádon október 28-ig nem sikerült az ellenforrada­lomnak rést ütni a párton. A faluban e nap délutánjáig a kommunistáké volt a szó. Ezen a napon még harminc embert összehívott a pártszervezet ve­zetősége, akikkel megbeszél­ték, hogyan őrzik a párthelyi­séget, a tanácsházát és más fontosabb épületet. Ekkor jött rá itt is az ellenforradalom, hogy addig semmit nem tehet, amig a párt él. A délután fel­vonuló tömegben aztán kiad­ták a jelszót: ..Falaggatni a kommunistákat, először a kom­munistákat elintézni, mert ad­dig nem megy.” Sikerült az­tán a felizgatott tömeg egy részét a párthelyiség ellen vinni, ett romboltatni, pusz­títatni. A tsz-nél elakadt a támadásuk. A kommunisták és a tsz tagok vasvillával és doronggal állták útját a rom­bolni akaró tömegnek. Nagy tekintélyt, elavulha- tatlan érdemeket szereztek ek­kor a pártnak, azok a kom­munisták, akik helytálltak... És most, mikor már rende­ződnek a sorok, a pártszervezet azon munkálkodik, hogy to­vább növelje tekintetét, újabb érdemeket szerezzen a falu előtt. A pártszervezet nem tit­kolja: arra törekszik, hogy a falu vezetője a kommunisták legyenek, a párt legyen. Már­cius végéig úgy látszott, nem | sikerül ezt biztosítani. A tag-1 gyűlés ezért követelte, szer- ! vezzék át a pártvezetőséget, határozottan lépjen síkra a pártszervezet, jogának követe­léséért. Kimondták: a párt- szervezetnek együtt a faluval, de a falu élén kell haladnia, a párt politikájának megvalósí­tásáért­Azóta két hónap telt el, s ma — bár még döcög, nem zökkenőmentes ez a munka — úgy látszik, egyre inkább meg­valósul a párttagság akarata, a pártszervezet mind jobban vezetőszerepet tölt be a köz­ség életében. Ott vannak min­denütt, szót kémek a falu dolgaiban, hallatják szavukat. A tanácsnál megalakult a MSZMP csoport, intézkedtek, hogy a föidművesszövetkezet vezetésében is szervezett for­mában munkálkodhassanak a kommunisták. Az EPOSZ munkájával nincsennek meg­elégedve, itt is rendet akarnak teremteni. Elsősorban úgy, hogy fiatal párttagokat külde­nek az EPOSZ-ba dolgozni. Népfront bizottság van a köz­ségben de nem dolgozik, mert kevés a párttag az elnökség­ben. A pártszervezet terve: megerősíteni kommunistákkal az elnökséget. Segít a párt- szervezet a tsz vezetésében is. A tsz-ben működő pártcsoport a közel jövőben megvitatja a tsz vezetőségének munkáját, mert véleménye szerint — van abban javítani való. A falu lakosságát érintő „apró” dolgokba is beleszól a pártszervezet. Jelenleg a be­tervezett járda és a tűzoltó- szertár építése nem halad megfelelően. De amikor a párt­szervezet sürgeti ezt a munkát, megmondja nyíltan azt is, hogy a lakosság 50 százaléka még nem fizette be a község- fejlesztési járulékot, s leg­többször ezek elégedetlenked­nek. Márpedig zúgolódásuk in­dokolatlan. A pártszervezet tehát — he­lyesen — a falu életének ütő­erén akarja tartani kezét. De nem akar diktálni, utasítgatni, a kommunisták nem akarnak főfő okosok lenni, de szívesen Az MSZMP Eger városi bi­zottsága szerdán délelőtt ülést tartott. A pártbizotság megtár­gyalta Eger üzemeinek terme­lési és fejlesztési problémáit, adnak tanácsot, figyelmeztet­nek, vitatkoznak, ha kell és megkövetelik, hogy a párt, a kormány, a nép érdekében tör­ténjen minden intézkedés. A pártszervezet vezetni akar meggyőzéssel, neveléssel és nem adminisztratív intézke­déssel. Jelenleg nehezíti még mun­kájukat, hogy nem sikerült azt úgy megosztani, hogy a falu valamennyi fontosabb szervé­ben határozott, a párt politi­kájának végrehajtásához ala­posan értő kommunisták le­gyenek. A maguk szorgalmá­val és a felsőbb pártszerv se­gítségével azonban hamarosan túlteszik magukat ezen a ne­hézségen is. Gyorsítja munká­juk tökéletesítését az, hogy a falu lakossága egyre határo­zottabban igényli, követeli a pártszervezet vezetését. —P— és az ezzel kapcsolatos gazda­sági és politikai feladatokat, Eger város távlati fejlesztési tervét és meghallgatta a fe­gyelmi bizottság jelentését. Ülést tartott az MSZMP Eger városi bizottsága Pedagógus nagygyűlés volt Egerben A Hazafias Népfront bizott­ság megyei elnöksége és a pedagógusok szakszervezete szerdán délután megyei peda­gógus nagygyűlést hívott ösz- sze Egerbe, melyen több, mint 500 nevelő, tanár és tanító vett részt. A nagygyűlés elő­adója Lukács Sándor, a peda­gógusok szakszervezetének fő­titkára volt. Beszéde bevezető részében ismertette azokat a zavaros körülményeket, me­lyek sok becsületes pedagógust is félrevezettek az ellenforra­dalom ideje alatt. Hangsúlyoz­ta, ma már féléves távlatból vizsgáljuk az októberi esemé­nyeket és minden becsületes embernek tisztán kell látni, hogy hazánkban nem forrada­lom, hanem ellenforradalom volt, mely a szocialista rend­szer megdöntésére irányult. Lukács Sándor ezután az or­szág nehéz gazdasági helyzeté­vel, a baráti országok, elsősor­ban a Szovjetunió támogatá­sával foglalkozott, majd beje­lentette, hogy a párt és a kor­mány ennek ellenére is május 31-i hatállyal, április elsejéig visszamenőleg 17-18 százalék­kal emeli a pedagógusok fize­tését. Egyes kategóriák — mondotta — 25 százalékos emelést is kapnak. A fizetés- emelés mintegy 110.000 peda­gógust és iskolai dolgozót érint. Az új besorolásnál a kezdő pedagógusok az eddigi 780 fo­rint helyett 1000 forintot kap­nak. A nagyszámú résztvevő lel­kes tapsa közben Lukács Sán­dor bejelentette azt is, hogy a pedagógusok az eddig meg­adott 50 százalékos utazási kedvezmény, a fizetéserúelés és más jutalmazások mellett abban a kedvezményben is ré­szesülnek, hogy sokan kö­zülük — már ebben az év­ben 600-an, ingyenes külföldi üdülésre mehetnek. Heves me­gyéből a nyár folyamán 30-an részesülnek ebben a kitünte­tésben. Ezenkívül egyénileg is felkereshetik a baráti országok legszebb üdülőhelyeit. A párt és a kormány — mondotta befejezésül Lukács Sándor — máris megtette a gazdasági nehézségek ellenére is, amit megtehetett, hogy gyorsan orvosolja a pedagógu­sok jogos panaszait. Most a pedagógusokon van a sor, hogy együtt a néppel, a nép­ért harcoljanak a még meg­lévő hibák felszámolásáért és igaz hazafi módjára, közös akarattal alakítsák ki a szo­cialista köznevelést. A nagygyűlés résztvevői vé­gül táviratot küldtek az Or­szágos Béketanácshoz, mely­ben tiltakoznak a kísérleti atom- és hidrogénbomba rob­bantások ellen, követelik, hogy a nagyhatalmak minél előbb egyezzenek meg az összes nuk­leáris fegyverek gyártásának és használatának betiltásában. Felhívták az ország összes pe­dagógusait, csatlakozzanak til­takozásukhoz. 'Z)iláqöwdik az tiniéin, a légiiida oda — ievél Kanadából KEDVES IGAZGATÓ ŰR ! Én is egyike vagyok az események viharában kül­földre sodródott és most a hazatérés lehetőségét lázasan kereső magyaroknak. Elmondhatom — mint annyian szegény földönfutó magyarok — „Világosodik lassacskán az elmém, a legen­da oda." Igen, hamarosan szertefoszlott a híres nyugati világról táplált minden illúzióm és a marxizmus mély igazságait tapasztalom. A munkanélküliek tízezrei ácso- rognak a gyárak kapujában és vánszorognak az utakon az egyik farmról a másikra, minden segély nélkül, kis motyójukical a hónuk alatt. Sokan a betörés gondolatával is foglalkoznak, hogy így vitessék magukat vissza Euró­pába. Népi demokratikus rendszerünk — hibái mellett is — sokkal emberségesebb a kapitalista társadalomnál, a hőn óhajtott szocialista demokrácia pedig álmaink neto­vábbja. Azok jártak jól, akik otthonmaradtak! Beadtam hazatérési kérelmemet, valószínű az ősz- • szel, ha megkapom az amnesztiát, hazamegyek. Arra kérem önt, írja meg nekem, hazatérésem ese­tén lehet-e reményem arra, hogy tanulmányaimat a főis­kolán folytathatom-e, vagy sem? Brantford, 1957. május 14-én. Tisztelettel: MÉSZÁROS ANDRÁS volt 111. éves magyar-történelem szakos hallgató Egy álhír és mi a valóság? Olyan hírek terjedtek el a szőlőtermelők között, a kor­mány legutóbbi rendéletei kapcsán, hegy felemelték a bor adóját. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk a megyei pénz­ügyőrségnél és érdeklődésünk­re az alábbi felvilágosítást kaptuk: A borforgalmi adót a terme­lők fogyasztása után nem emelték. A termelő a saját háztartásában fogyasztott bor után továbbra is csak 4 forint adót köteles fizetni. A kedvez­ményes mennyiség (fejadag) után is megmaradt a 80 fillé­res adótétel. A Borforgalmi Vállalatnak eladott mennyiséget adómen­tesen leírják. A 25 literen felül eladott mennyiség után a vevő 4 fo­rint adót köteles a vonatkozó csekkszámlára befizetni, a bor elszállítása előtt. Minőségi bor esetén az adótétel tovább­ra is 4.80 forint (kivételt ké­pez a földművesszövetkezetek, a halászati termelőszövetkeze­tek és az állami vendéglátó­ipari vállalatok részére eladott j bor mennyiség, mert ezek a I 11 5 malligand-foknál maga- 1 sabb alkoholtartalmú borok után literenként 5.50 forint, 11.5 malligand-foknál gyen­gébb borok után 4.50 forint adót kötelesek az elszállítás­kor a csekkszámlán befizetni. Hét forint borforgalmi adót kötelesek a termelőtől való vá­sárlás esetén fizetni a fenti vállalatok (szövetkezetek), ha megyénkben, az egri borvidé­ken termett bikavér és mély- sötétvörös, valamint leányka, rizling és muskotály borokat vásárolják meg. Fentiek szerint tehát a bor­termelők saját adóját nem emelék fel, az válozatlanul a régi maradt. Útlevél kirendeltség Egerben Tájékoztatjuk a megye la­kosságát, hogy az Országos IBUSZ Központi Útlevél Osz­tálya egri székhellyel Útlevél Kirendeltséget hoz létre. — 1957. május 20-tól az útlevél kérelmeket, beadványokat, az útlevéllel kapcsolatos pana­szokat Eger, Bajcsy Zsilinszky utca 3. szám alatt lévő IBUSZ Útlevél Kirendeltségnél lehet beadni. '\WV\AAAA REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) Vedlett, vén állat, olykor kidugja a nyelvét, lassút, mé­lyet hunyorít, bús, zavaros szemére húzza a pilláját és egy szusszantással elfúj némi port maga elől. A téglaépület oldalán rozsdás bádogtábla: „HEVEA PNEU” vezet! Világmárka! ...A gróf sóhajt, zúgó halán­tékkal belép a vendéglőbe, és megcsapja a nyársán sülő bir­ka szaga. Ettől kishíján síró­görcsöt kap. A vállsebét alig érzi. Inkább Afrika-betegsége van. Láz, émelygés, szorongás, a két szeme úgy nyilai, mint­ha egy-egy tűt döftek volna beléjük... A vendéglős eléje siet, haj­long, előzőleg félrerúgja a nyársat, hogy a birka elrepül­jön a tűzről. A hátsó házrész­ben van egy szoba. A kis ab- lakú, dohos fülke, a földön néhány gyékény, a sarokban egy fapad, úgynevezett prices, amin börtönbüntetésük éjsza­káit töltik a rabok, ezen egy piszkos takaró és fűrészpor- páma. A vendéglős úgy mu­tat rá, mintha egy rejtett kéj- lakot fedne fel a vendége e- lőtt. Mosolyog és a kezeit dör­zsöli. A gróf ledől. Már alig van eszméletnél. Kéri a kocsist, — hogy csináltasson teát. A vö­rös aktatáskát a feje alá teszi, habár a vén Strudl az egyet­len ember, hosszú idő óta, a környezetében, akire habozás nélkül rábízná minden vagyo­nát. De mit lehet tudni, talán nem is Strudlnak hívják, — gengszter volt Mexikóban, aki most felvette a „Tanksén” ne­vet, és egy napon kiderül, — hogy a szüleit keresi, akiket az arab hordák elhurcoltak a ma­rokkói követségről... Öh, Istenem, hiszen minden szava hazugság volt, hát mi fáj akkor most? Ejnye... Hó­dító Yolland! Hiszen ez a le­ány az ellenség volt... Az volt! Ellene kellett volna felvonul­ni egy századdal. Megbilin­cselve várbörtönbe zárni, ahol nem púderezheti magát, nem dohányozhat és nem hazud­hat... Hurcoljátok el... Óh, mi­lyen komisz ez... Mindegy... a sereg az oázis kapuja előtt áll, az ő csapata... hűséges embe­rei, akik követték őt ide és tűz­be, vízbe... ezekkel megy to­vább és... és semmi. — Na, igya meg herr gráf, ez jól átmelegíti belülről... Sie ham doch hidegráz... Teát itatott vele a kocsis és kinint adott be. Az ostort addig az ágyhoz támasztotta. Miután megitta a teát, még mindig didergett. Strudl úr rá­terítette a szürke gérokkot. — Most először vette le társaság­ban a kabátját, mióta a Sza­harában volt. A gróf még min­dig vacogott, kék szájjal. — Na woatnsz is bring dén lópokróc, déz Aas vvetsz so auzhaltn szó á’... Régen esett olyan jól valami sir Yollandnak (Denham örö­kös ura), mint a lópokróc, a- mit a kocsis ráterített. — Valahol „euggot” kapott herr gráf — jegyezte meg köz­ben, mert a maláriát baboná­nak tartotta. Életében nem evett még kinint és ha valakit látott lázzal vacogni, akkor szerinte előzőleg huzatban állt az illető és mert Afrikában na­gyobb a huzat, több ember kapja meg a ..lázt”. — Majd szerzek valaki, aki a gróf úr­nak ápol. Ilyen néger arab hölgyt. Nekem kell törődni a lóval is. Déz Rindfi isz á fa- vönt... Elment Nemsokára egy bur- nuszos nő jött be, langyosvizes ruhát tett a gróf homlokára, csendesen rakosgatott a szobá­ban és később leült az ablak­hoz. Mindezt a gróf félálmá­ban látta csak... Mint valami álarcos fantom, úgy rémlett... egy humusz és két szem... Azért Dimdli, a ló, kevésbé elhagyatott itt, mint ő... Vele nemcsak úri szánalomból fog­lalkozik a derék kocsis. Sze­reti bizonyára,. Ez ki?... Kra- tochvill a kárpitos (aki regényt ír), katonásan belép és tiszte­leg: — Van szerencsém gróf úr... Itt vagyok a holmijával. — Mihihi... — képtelen volt beszélni a vacogástól. — Gróf úr... a sereg elvo­nult... Sir Yolland egész testében reszketve felült... — A sehereheg... — Kérem, ez az autós em­ber éjszaka szerződést kötött a katonákkal, hogy az öntől járó huszonötezer fontot egyforma arányban elossza velük, ha követik. Ez nagy pénz és vala­mennyien követték, csak en­gem hagytak itt, hogy legyen aki vigyázzon önre és mert Mr. Guliver szeretné, ha be­fejezném a regényemet, a- melynek az a címe, hogy „Egy sofőr ne legyen szerelmes’*. A főhős elbukik, mert szembe­kerül egy társadalmi igazság­gal és ezért iszákos lesz. A gróf visszahanyatlott. Sen­kije sem volt, csak Strudl, a kocsis, akinek a lovával is tö­rődni kell és Kratochvill, a kárpitos, aki regényt írt. Itt fekszik az oázisban Denham örökös ura, és nincs mellette egy ember, aki... mondjuk ki, ha nevetséges is... aki szereti. A katonák szépen megegyez­tek, a pénz jár nekik, akkor is, ha a gróf nem megy velük, akkor is, ha meghal. Mikor beteg lett, elbukott, kimerült, ők csak mennek... A pénz nagy hatalom, ez igaz... Mindent le­het... de ... eh... Ilyen komisz vég', egy távoli oázisban, a si­vatag közepén, piszokban, el­hagyatva, nyomorultul, se had­serege, se barátja, semmi nincs csak meleg és fejfájás... — Ha parancsol valamit a gróf úr... — Menjen! — kiáltotta sir Yolland rekedten, forrón li­hegve. — Azonnal menjen... És visszahanyatlott. Kra­tochvill kiment, és valamelyik távoli helyiségben lefeküdt aludni. Egy nagy dongó röpködött muzsikálva. Az arab nő tenye­rébe hajtott fejjel ült, bizo­nyára aludt. És a gróf nagyon- nagyon megvertnek, nyomo­rultnak érezte magát... Az az egy... fáj nagyon... Talán min­den mást elviselne, ha az a lány... Pedig ő nem volt el­lenség... De hát ha egyszer egy hódító beleszeret az ellenségbe, akkor... — Anna — suttogta halkan maga elé. — Anna... — Itt vagyok, sir — felelte csendesen az arab leány, és levette fejéről a humuszt. 2 — Féltem, hogy elzavar és a közelében akartam maradni sir. Ezért eltakartam az arco­mat, mohamedán módra. De ha a nevemet mondja, talán mégis szükségét érezte, hogy itt legyek. Közben letérdelt a fekhely mellé és megfogta a gróf ke­zét. A beesett arcú ember el­mosolyodott, megszorította puha kis női kezet és elmúlt a reszketés. Egy sóhajjal le­hunyta a szemét. Azt még érezte, hogy a leány megsimo­gatja a kezét és szeretett vol­na valami nagyon meleget, valami tőle teljesen szokatla­nul népieset mindani, de el­aludt... Sötétben ébredt. Távoli csil­lagok fénye látszott az abla­kon. — Nem gyújtottam lámpát, mert rongyos a szúnyogháló — suttogta mellette a leány. — Hogy van? — Jól... egész jól, azt hiszem, már nincs lázam. — Azért csak vegye be a kinint... Engedelmeskedett, mint va­lami gyerek. Aztán megfogta a leány kezét. — Köszönöm, hogy velem maradt. — Ez természetes... Azt hit­te, hogy ilyenkor magára ha­gyom? Feküdjön csak vissza, még nem gyógyult meg. — Én erős vagyok. Három nap múlva, azt hiszem, nyoma sem lesz ennek — Igen. Tudom, hogy erős. Ezzel élt vissza. Mindég a csu­kott uniformisban, az őrjítő hőségben és továbbmenni sé­rült vállal, eltitkolni, hogy lá­za van... Maga igazán egy rossz, komisz kölyök, ha éppen tudni akarja... Csodálatosképpen ez a népi­es hang most ismét jólesett, visszadőlt a fekhelyre és újra elaludt. Hajnalban ébredt fel. A le­ány még ott ült az ágya mel­lett és a kezét fogta. — Ide hallgasson... Anna... Diktálnék valamit... Azt hi­szem, rövidesen meggyógyu­lok, de ha mégis... gondolom... — Ostobaság... — Nem, ez nagyon nyomasz­tott ... Más emberekről van szó, egy hajdani barátomról, akivel nem vagyok jóba és hát... nem vihetem a sírba... Szóval írjon kérem... — A leány papírt és ceruzát vett elő. A gróf dik­tált. — Én, Sir Olivér Yolland, Denham örökös ura, a Kilagézi petróleumforrások körül fek­vő telkeimet, amelyek a kiak­názást eddig gátolták: Joanes Livingstonera hagyom. Joha- nes Livingstonenak mondják meg: haragudtam rá utolsó percemig, mert nem tartottam gentlemannak. Kötelessége lett volna menyasszonyával beje­lenteni magát Denhamban és a Yolland családot felkeresni, akik közül Sir Archibald és neje, valamint Sir Charles, Királyi Asztalnok, akkoriban életben voltak. Ezt a nagyfokú sértést sohasem tudtam neki megbocsátani. De nem hara­gudtam rá azért, mert elvette Lord Diliing leányát, hiszen Livingstone tíz évvel idősebb, mint én és így megfelelő élet­társa. lehet egy hölgynek, aki velem egyidős. Végrendeletem­ben megemlékeztem Living- stoneról, akit megbocsáthatat­lan vétke ellenére sem tud­tam gyűlölni. A kérdéses tel­kekről külön intézkedem most, nehogy örököseim nehézsége­ket támasszon...” (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents