Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-25 / 41. szám
2 LJ £ X ü N 195Í. május 25. szombat EGYÜTT A FALUVAL, — DE AZ ÉLEN Azt ,hogy az ellenforradalom főcsapása a párt ellen irányult, ma már minden kommunista és nem kommunista világosan látja. Az sem vitatott, hogy miért a párt ellen. Dudásék a fővárosban épp úgy tudták, mint Joóbék és Holtzerék Egerben, — vagy mint a Szabad Európa, — hogy amig a párt talpon áll, a párt vezet, addig nem sok sikerre számíthatnak. Az ország fejét, vezető erejét kelllett előbb leütni, hogy aztán a törzs felett is uralkodhassanak. Tervük nem sikerült. Az ellenforradalom nem tudta leütni — ha el is kábította — a Magyar Népköz- társaság fejét, a pártot nem tudták teljesen legyűrni, a pártnak maradt annyi ereje, hegy ismét az élére álljon a magyar népnek és kivezesse az országot abból a nehéz helyzetből, amibe az ellenforradalom sodorta. így volt ez országosan és így veit ez helyileg is. x Boconádon október 28-ig nem sikerült az ellenforradalomnak rést ütni a párton. A faluban e nap délutánjáig a kommunistáké volt a szó. Ezen a napon még harminc embert összehívott a pártszervezet vezetősége, akikkel megbeszélték, hogyan őrzik a párthelyiséget, a tanácsházát és más fontosabb épületet. Ekkor jött rá itt is az ellenforradalom, hogy addig semmit nem tehet, amig a párt él. A délután felvonuló tömegben aztán kiadták a jelszót: ..Falaggatni a kommunistákat, először a kommunistákat elintézni, mert addig nem megy.” Sikerült aztán a felizgatott tömeg egy részét a párthelyiség ellen vinni, ett romboltatni, pusztítatni. A tsz-nél elakadt a támadásuk. A kommunisták és a tsz tagok vasvillával és doronggal állták útját a rombolni akaró tömegnek. Nagy tekintélyt, elavulha- tatlan érdemeket szereztek ekkor a pártnak, azok a kommunisták, akik helytálltak... És most, mikor már rendeződnek a sorok, a pártszervezet azon munkálkodik, hogy tovább növelje tekintetét, újabb érdemeket szerezzen a falu előtt. A pártszervezet nem titkolja: arra törekszik, hogy a falu vezetője a kommunisták legyenek, a párt legyen. Március végéig úgy látszott, nem | sikerül ezt biztosítani. A tag-1 gyűlés ezért követelte, szer- ! vezzék át a pártvezetőséget, határozottan lépjen síkra a pártszervezet, jogának követeléséért. Kimondták: a párt- szervezetnek együtt a faluval, de a falu élén kell haladnia, a párt politikájának megvalósításáértAzóta két hónap telt el, s ma — bár még döcög, nem zökkenőmentes ez a munka — úgy látszik, egyre inkább megvalósul a párttagság akarata, a pártszervezet mind jobban vezetőszerepet tölt be a község életében. Ott vannak mindenütt, szót kémek a falu dolgaiban, hallatják szavukat. A tanácsnál megalakult a MSZMP csoport, intézkedtek, hogy a föidművesszövetkezet vezetésében is szervezett formában munkálkodhassanak a kommunisták. Az EPOSZ munkájával nincsennek megelégedve, itt is rendet akarnak teremteni. Elsősorban úgy, hogy fiatal párttagokat küldenek az EPOSZ-ba dolgozni. Népfront bizottság van a községben de nem dolgozik, mert kevés a párttag az elnökségben. A pártszervezet terve: megerősíteni kommunistákkal az elnökséget. Segít a párt- szervezet a tsz vezetésében is. A tsz-ben működő pártcsoport a közel jövőben megvitatja a tsz vezetőségének munkáját, mert véleménye szerint — van abban javítani való. A falu lakosságát érintő „apró” dolgokba is beleszól a pártszervezet. Jelenleg a betervezett járda és a tűzoltó- szertár építése nem halad megfelelően. De amikor a pártszervezet sürgeti ezt a munkát, megmondja nyíltan azt is, hogy a lakosság 50 százaléka még nem fizette be a község- fejlesztési járulékot, s legtöbbször ezek elégedetlenkednek. Márpedig zúgolódásuk indokolatlan. A pártszervezet tehát — helyesen — a falu életének ütőerén akarja tartani kezét. De nem akar diktálni, utasítgatni, a kommunisták nem akarnak főfő okosok lenni, de szívesen Az MSZMP Eger városi bizottsága szerdán délelőtt ülést tartott. A pártbizotság megtárgyalta Eger üzemeinek termelési és fejlesztési problémáit, adnak tanácsot, figyelmeztetnek, vitatkoznak, ha kell és megkövetelik, hogy a párt, a kormány, a nép érdekében történjen minden intézkedés. A pártszervezet vezetni akar meggyőzéssel, neveléssel és nem adminisztratív intézkedéssel. Jelenleg nehezíti még munkájukat, hogy nem sikerült azt úgy megosztani, hogy a falu valamennyi fontosabb szervében határozott, a párt politikájának végrehajtásához alaposan értő kommunisták legyenek. A maguk szorgalmával és a felsőbb pártszerv segítségével azonban hamarosan túlteszik magukat ezen a nehézségen is. Gyorsítja munkájuk tökéletesítését az, hogy a falu lakossága egyre határozottabban igényli, követeli a pártszervezet vezetését. —P— és az ezzel kapcsolatos gazdasági és politikai feladatokat, Eger város távlati fejlesztési tervét és meghallgatta a fegyelmi bizottság jelentését. Ülést tartott az MSZMP Eger városi bizottsága Pedagógus nagygyűlés volt Egerben A Hazafias Népfront bizottság megyei elnöksége és a pedagógusok szakszervezete szerdán délután megyei pedagógus nagygyűlést hívott ösz- sze Egerbe, melyen több, mint 500 nevelő, tanár és tanító vett részt. A nagygyűlés előadója Lukács Sándor, a pedagógusok szakszervezetének főtitkára volt. Beszéde bevezető részében ismertette azokat a zavaros körülményeket, melyek sok becsületes pedagógust is félrevezettek az ellenforradalom ideje alatt. Hangsúlyozta, ma már féléves távlatból vizsgáljuk az októberi eseményeket és minden becsületes embernek tisztán kell látni, hogy hazánkban nem forradalom, hanem ellenforradalom volt, mely a szocialista rendszer megdöntésére irányult. Lukács Sándor ezután az ország nehéz gazdasági helyzetével, a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió támogatásával foglalkozott, majd bejelentette, hogy a párt és a kormány ennek ellenére is május 31-i hatállyal, április elsejéig visszamenőleg 17-18 százalékkal emeli a pedagógusok fizetését. Egyes kategóriák — mondotta — 25 százalékos emelést is kapnak. A fizetés- emelés mintegy 110.000 pedagógust és iskolai dolgozót érint. Az új besorolásnál a kezdő pedagógusok az eddigi 780 forint helyett 1000 forintot kapnak. A nagyszámú résztvevő lelkes tapsa közben Lukács Sándor bejelentette azt is, hogy a pedagógusok az eddig megadott 50 százalékos utazási kedvezmény, a fizetéserúelés és más jutalmazások mellett abban a kedvezményben is részesülnek, hogy sokan közülük — már ebben az évben 600-an, ingyenes külföldi üdülésre mehetnek. Heves megyéből a nyár folyamán 30-an részesülnek ebben a kitüntetésben. Ezenkívül egyénileg is felkereshetik a baráti országok legszebb üdülőhelyeit. A párt és a kormány — mondotta befejezésül Lukács Sándor — máris megtette a gazdasági nehézségek ellenére is, amit megtehetett, hogy gyorsan orvosolja a pedagógusok jogos panaszait. Most a pedagógusokon van a sor, hogy együtt a néppel, a népért harcoljanak a még meglévő hibák felszámolásáért és igaz hazafi módjára, közös akarattal alakítsák ki a szocialista köznevelést. A nagygyűlés résztvevői végül táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, melyben tiltakoznak a kísérleti atom- és hidrogénbomba robbantások ellen, követelik, hogy a nagyhatalmak minél előbb egyezzenek meg az összes nukleáris fegyverek gyártásának és használatának betiltásában. Felhívták az ország összes pedagógusait, csatlakozzanak tiltakozásukhoz. 'Z)iláqöwdik az tiniéin, a légiiida oda — ievél Kanadából KEDVES IGAZGATÓ ŰR ! Én is egyike vagyok az események viharában külföldre sodródott és most a hazatérés lehetőségét lázasan kereső magyaroknak. Elmondhatom — mint annyian szegény földönfutó magyarok — „Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda." Igen, hamarosan szertefoszlott a híres nyugati világról táplált minden illúzióm és a marxizmus mély igazságait tapasztalom. A munkanélküliek tízezrei ácso- rognak a gyárak kapujában és vánszorognak az utakon az egyik farmról a másikra, minden segély nélkül, kis motyójukical a hónuk alatt. Sokan a betörés gondolatával is foglalkoznak, hogy így vitessék magukat vissza Európába. Népi demokratikus rendszerünk — hibái mellett is — sokkal emberségesebb a kapitalista társadalomnál, a hőn óhajtott szocialista demokrácia pedig álmaink netovábbja. Azok jártak jól, akik otthonmaradtak! Beadtam hazatérési kérelmemet, valószínű az ősz- • szel, ha megkapom az amnesztiát, hazamegyek. Arra kérem önt, írja meg nekem, hazatérésem esetén lehet-e reményem arra, hogy tanulmányaimat a főiskolán folytathatom-e, vagy sem? Brantford, 1957. május 14-én. Tisztelettel: MÉSZÁROS ANDRÁS volt 111. éves magyar-történelem szakos hallgató Egy álhír és mi a valóság? Olyan hírek terjedtek el a szőlőtermelők között, a kormány legutóbbi rendéletei kapcsán, hegy felemelték a bor adóját. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk a megyei pénzügyőrségnél és érdeklődésünkre az alábbi felvilágosítást kaptuk: A borforgalmi adót a termelők fogyasztása után nem emelték. A termelő a saját háztartásában fogyasztott bor után továbbra is csak 4 forint adót köteles fizetni. A kedvezményes mennyiség (fejadag) után is megmaradt a 80 filléres adótétel. A Borforgalmi Vállalatnak eladott mennyiséget adómentesen leírják. A 25 literen felül eladott mennyiség után a vevő 4 forint adót köteles a vonatkozó csekkszámlára befizetni, a bor elszállítása előtt. Minőségi bor esetén az adótétel továbbra is 4.80 forint (kivételt képez a földművesszövetkezetek, a halászati termelőszövetkezetek és az állami vendéglátóipari vállalatok részére eladott j bor mennyiség, mert ezek a I 11 5 malligand-foknál maga- 1 sabb alkoholtartalmú borok után literenként 5.50 forint, 11.5 malligand-foknál gyengébb borok után 4.50 forint adót kötelesek az elszállításkor a csekkszámlán befizetni. Hét forint borforgalmi adót kötelesek a termelőtől való vásárlás esetén fizetni a fenti vállalatok (szövetkezetek), ha megyénkben, az egri borvidéken termett bikavér és mély- sötétvörös, valamint leányka, rizling és muskotály borokat vásárolják meg. Fentiek szerint tehát a bortermelők saját adóját nem emelék fel, az válozatlanul a régi maradt. Útlevél kirendeltség Egerben Tájékoztatjuk a megye lakosságát, hogy az Országos IBUSZ Központi Útlevél Osztálya egri székhellyel Útlevél Kirendeltséget hoz létre. — 1957. május 20-tól az útlevél kérelmeket, beadványokat, az útlevéllel kapcsolatos panaszokat Eger, Bajcsy Zsilinszky utca 3. szám alatt lévő IBUSZ Útlevél Kirendeltségnél lehet beadni. '\WV\AAAA REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) Vedlett, vén állat, olykor kidugja a nyelvét, lassút, mélyet hunyorít, bús, zavaros szemére húzza a pilláját és egy szusszantással elfúj némi port maga elől. A téglaépület oldalán rozsdás bádogtábla: „HEVEA PNEU” vezet! Világmárka! ...A gróf sóhajt, zúgó halántékkal belép a vendéglőbe, és megcsapja a nyársán sülő birka szaga. Ettől kishíján sírógörcsöt kap. A vállsebét alig érzi. Inkább Afrika-betegsége van. Láz, émelygés, szorongás, a két szeme úgy nyilai, mintha egy-egy tűt döftek volna beléjük... A vendéglős eléje siet, hajlong, előzőleg félrerúgja a nyársat, hogy a birka elrepüljön a tűzről. A hátsó házrészben van egy szoba. A kis ab- lakú, dohos fülke, a földön néhány gyékény, a sarokban egy fapad, úgynevezett prices, amin börtönbüntetésük éjszakáit töltik a rabok, ezen egy piszkos takaró és fűrészpor- páma. A vendéglős úgy mutat rá, mintha egy rejtett kéj- lakot fedne fel a vendége e- lőtt. Mosolyog és a kezeit dörzsöli. A gróf ledől. Már alig van eszméletnél. Kéri a kocsist, — hogy csináltasson teát. A vörös aktatáskát a feje alá teszi, habár a vén Strudl az egyetlen ember, hosszú idő óta, a környezetében, akire habozás nélkül rábízná minden vagyonát. De mit lehet tudni, talán nem is Strudlnak hívják, — gengszter volt Mexikóban, aki most felvette a „Tanksén” nevet, és egy napon kiderül, — hogy a szüleit keresi, akiket az arab hordák elhurcoltak a marokkói követségről... Öh, Istenem, hiszen minden szava hazugság volt, hát mi fáj akkor most? Ejnye... Hódító Yolland! Hiszen ez a leány az ellenség volt... Az volt! Ellene kellett volna felvonulni egy századdal. Megbilincselve várbörtönbe zárni, ahol nem púderezheti magát, nem dohányozhat és nem hazudhat... Hurcoljátok el... Óh, milyen komisz ez... Mindegy... a sereg az oázis kapuja előtt áll, az ő csapata... hűséges emberei, akik követték őt ide és tűzbe, vízbe... ezekkel megy tovább és... és semmi. — Na, igya meg herr gráf, ez jól átmelegíti belülről... Sie ham doch hidegráz... Teát itatott vele a kocsis és kinint adott be. Az ostort addig az ágyhoz támasztotta. Miután megitta a teát, még mindig didergett. Strudl úr ráterítette a szürke gérokkot. — Most először vette le társaságban a kabátját, mióta a Szaharában volt. A gróf még mindig vacogott, kék szájjal. — Na woatnsz is bring dén lópokróc, déz Aas vvetsz so auzhaltn szó á’... Régen esett olyan jól valami sir Yollandnak (Denham örökös ura), mint a lópokróc, a- mit a kocsis ráterített. — Valahol „euggot” kapott herr gráf — jegyezte meg közben, mert a maláriát babonának tartotta. Életében nem evett még kinint és ha valakit látott lázzal vacogni, akkor szerinte előzőleg huzatban állt az illető és mert Afrikában nagyobb a huzat, több ember kapja meg a ..lázt”. — Majd szerzek valaki, aki a gróf úrnak ápol. Ilyen néger arab hölgyt. Nekem kell törődni a lóval is. Déz Rindfi isz á fa- vönt... Elment Nemsokára egy bur- nuszos nő jött be, langyosvizes ruhát tett a gróf homlokára, csendesen rakosgatott a szobában és később leült az ablakhoz. Mindezt a gróf félálmában látta csak... Mint valami álarcos fantom, úgy rémlett... egy humusz és két szem... Azért Dimdli, a ló, kevésbé elhagyatott itt, mint ő... Vele nemcsak úri szánalomból foglalkozik a derék kocsis. Szereti bizonyára,. Ez ki?... Kra- tochvill a kárpitos (aki regényt ír), katonásan belép és tiszteleg: — Van szerencsém gróf úr... Itt vagyok a holmijával. — Mihihi... — képtelen volt beszélni a vacogástól. — Gróf úr... a sereg elvonult... Sir Yolland egész testében reszketve felült... — A sehereheg... — Kérem, ez az autós ember éjszaka szerződést kötött a katonákkal, hogy az öntől járó huszonötezer fontot egyforma arányban elossza velük, ha követik. Ez nagy pénz és valamennyien követték, csak engem hagytak itt, hogy legyen aki vigyázzon önre és mert Mr. Guliver szeretné, ha befejezném a regényemet, a- melynek az a címe, hogy „Egy sofőr ne legyen szerelmes’*. A főhős elbukik, mert szembekerül egy társadalmi igazsággal és ezért iszákos lesz. A gróf visszahanyatlott. Senkije sem volt, csak Strudl, a kocsis, akinek a lovával is törődni kell és Kratochvill, a kárpitos, aki regényt írt. Itt fekszik az oázisban Denham örökös ura, és nincs mellette egy ember, aki... mondjuk ki, ha nevetséges is... aki szereti. A katonák szépen megegyeztek, a pénz jár nekik, akkor is, ha a gróf nem megy velük, akkor is, ha meghal. Mikor beteg lett, elbukott, kimerült, ők csak mennek... A pénz nagy hatalom, ez igaz... Mindent lehet... de ... eh... Ilyen komisz vég', egy távoli oázisban, a sivatag közepén, piszokban, elhagyatva, nyomorultul, se hadserege, se barátja, semmi nincs csak meleg és fejfájás... — Ha parancsol valamit a gróf úr... — Menjen! — kiáltotta sir Yolland rekedten, forrón lihegve. — Azonnal menjen... És visszahanyatlott. Kratochvill kiment, és valamelyik távoli helyiségben lefeküdt aludni. Egy nagy dongó röpködött muzsikálva. Az arab nő tenyerébe hajtott fejjel ült, bizonyára aludt. És a gróf nagyon- nagyon megvertnek, nyomorultnak érezte magát... Az az egy... fáj nagyon... Talán minden mást elviselne, ha az a lány... Pedig ő nem volt ellenség... De hát ha egyszer egy hódító beleszeret az ellenségbe, akkor... — Anna — suttogta halkan maga elé. — Anna... — Itt vagyok, sir — felelte csendesen az arab leány, és levette fejéről a humuszt. 2 — Féltem, hogy elzavar és a közelében akartam maradni sir. Ezért eltakartam az arcomat, mohamedán módra. De ha a nevemet mondja, talán mégis szükségét érezte, hogy itt legyek. Közben letérdelt a fekhely mellé és megfogta a gróf kezét. A beesett arcú ember elmosolyodott, megszorította puha kis női kezet és elmúlt a reszketés. Egy sóhajjal lehunyta a szemét. Azt még érezte, hogy a leány megsimogatja a kezét és szeretett volna valami nagyon meleget, valami tőle teljesen szokatlanul népieset mindani, de elaludt... Sötétben ébredt. Távoli csillagok fénye látszott az ablakon. — Nem gyújtottam lámpát, mert rongyos a szúnyogháló — suttogta mellette a leány. — Hogy van? — Jól... egész jól, azt hiszem, már nincs lázam. — Azért csak vegye be a kinint... Engedelmeskedett, mint valami gyerek. Aztán megfogta a leány kezét. — Köszönöm, hogy velem maradt. — Ez természetes... Azt hitte, hogy ilyenkor magára hagyom? Feküdjön csak vissza, még nem gyógyult meg. — Én erős vagyok. Három nap múlva, azt hiszem, nyoma sem lesz ennek — Igen. Tudom, hogy erős. Ezzel élt vissza. Mindég a csukott uniformisban, az őrjítő hőségben és továbbmenni sérült vállal, eltitkolni, hogy láza van... Maga igazán egy rossz, komisz kölyök, ha éppen tudni akarja... Csodálatosképpen ez a népies hang most ismét jólesett, visszadőlt a fekhelyre és újra elaludt. Hajnalban ébredt fel. A leány még ott ült az ágya mellett és a kezét fogta. — Ide hallgasson... Anna... Diktálnék valamit... Azt hiszem, rövidesen meggyógyulok, de ha mégis... gondolom... — Ostobaság... — Nem, ez nagyon nyomasztott ... Más emberekről van szó, egy hajdani barátomról, akivel nem vagyok jóba és hát... nem vihetem a sírba... Szóval írjon kérem... — A leány papírt és ceruzát vett elő. A gróf diktált. — Én, Sir Olivér Yolland, Denham örökös ura, a Kilagézi petróleumforrások körül fekvő telkeimet, amelyek a kiaknázást eddig gátolták: Joanes Livingstonera hagyom. Joha- nes Livingstonenak mondják meg: haragudtam rá utolsó percemig, mert nem tartottam gentlemannak. Kötelessége lett volna menyasszonyával bejelenteni magát Denhamban és a Yolland családot felkeresni, akik közül Sir Archibald és neje, valamint Sir Charles, Királyi Asztalnok, akkoriban életben voltak. Ezt a nagyfokú sértést sohasem tudtam neki megbocsátani. De nem haragudtam rá azért, mert elvette Lord Diliing leányát, hiszen Livingstone tíz évvel idősebb, mint én és így megfelelő élettársa. lehet egy hölgynek, aki velem egyidős. Végrendeletemben megemlékeztem Living- stoneról, akit megbocsáthatatlan vétke ellenére sem tudtam gyűlölni. A kérdéses telkekről külön intézkedem most, nehogy örököseim nehézségeket támasszon...” (Folyt, köv.)
