Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

( 1957. május 22. szerda C J Ü X O N JOGOS KÉRÉS... Az ellenforradalmat követő időben hányán és hányán vár­ták rettegve a megtorlást, a proletárdiktatúra kemény íté­leteit. Vártak kivégző osztago­kat, vártak „ÁVH-s különítmé­nyeket”, melyek ítélkezés nél­kül tették volna el láb alól azokat, kik októberben, no­vemberben kezet mertek emel- x\i a Népköztársaságra. S lett volna rá lehetőség, hogy fogat fogért alapon — úgy mint az ellenforradalom véres napjai­ban a kommunistákkal tették, — most az ellenforradalmárok halálra kínzott testei lógnának az útmenti fákon. Ki szólha­tott volna ellene. Azaz, hogy mégis. Mégis szóltak, mégpe­dig azok, akiknek lehetőségük lett volna a kivégző osztagok létrehozására — a kommunis­ták emelték fel szavukat a tör­vénytelenség, a személyi bosz- szú ellen. Igazságos büntetést követeltek az ellenforradalmá­rokra, a Népköztársaság törvé­nyei szerint. Nagy humanitás­sal, az igazság és a tények fi­gyelemmel kérték a bűnösök felelősségrevonását. A bíróság kezére adták az ellenforradal­mi bűncselekmények elkövető­it, bíróság elé kerültek és vé­dőkkel, nyilvános tárgyaláso­kon, a bebizonyított bűncse­lekmények arányában ítélkez­tek felettük. Sőt... igen sok aránytalanul kis büntetést szabtak ki rájuk. S erről kell bővebben szólni, erről az álhu­manitásról, a szerecsenmcsda- tásról, mely még mindig ta­pasztalható a bíróságok mun­kájában. Tapasztalható, hogy egyesek mentik az ellenforradalmáro­kat, akik október végén — em­lékezzenek csak vissza — a „hóhérbírák” felelősségrevoná­sát követelték, mert annakide­jén el merték ítélni a fegyver­rejtegető kulákokat, vagy az állam ellen izgató egyéneket. A „hóhérbírák” most érthetet­len módon enyhe büntetéseket szabnak ki egyes esetekben azokra, akik októberben az •életükre pályáztak. Azokra, akik nemcsak a bí­rák életét, de a haladó gondol­kodású emberekét is veszé­lyeztették, akik a Népköztár­saságra emeltek kezet. És panasz panaszt ér nem­csak megyei, de országos vi­szonylatban is, hogy túlságo­san elnézőek a bírák, enyhébb 'büntetéseket alkalmaznak az ellenforradalmi bűncselekmé­nyeknél. Ez komoly vád, ke­mény vád. Nem lehet látatlan­ban igazat adni nekik, de el sem lehet utasítani. Az egyik fél véleményét, a proletárdiktatúra erejét védel­mezők és féltők véleményét már ismertettük. Most a má­sik érdekelt félé a szó. Mert meg kell adni, nincse­nek könnyű helyzetben a bírák sem. A politikai természetű, a 'Népköztársaság elleni bűncse­lekmények azelőtt zárt tárgya­láson folytak nem eléggé is­mert jogterületen könnyebben előfordulnak a botlások. Az viszont megint más kérdés, — hogy a bíróságok sokszor azu­tán is botlanak, miután felhív­ták figyelmüket a lábuk előtt heverő kőre. Azt azonban el kell fogadni, hegy nemcsak a bírák okolhatók az enyhe íté­letekért. A bírák mellett ott vannak a népi ülnökök, akik teljes joggal, a bíróéval egyen­lő joggal döntenek az ítélet- hozatalnál. Nekik kellene kép­viselni a népet — ahogy ne­vükben is benne van — a proletárgondclkodást, nekik kellene képviselni a nép, a ha­záját fenyegető, romboló bűnö­sökkel szemben érzett gyűlö­letét. Nekik kellene... De mint­ha belefásultak volna, éveken át betöltött tiszségükbe. Egy J részük, mint Kádár Lajos Máv ’ fűtőházi dolgozó is, becsület­tel látja el feladatát, felelős­séggel dönt a vádlottak sorsá­ról, de sajnos nem mondható el mindegyikükre. Nem mond­ható, mert olyan ülnök is van, akinek a testvére ellenforra­dalmi cselekményért ül börtön­ben. Hogy tudna ez az ülnök részrehajlás nélkül ítélkezni? Sehogy, mert hiába liberális a bíró, ha a népi ülnök ke­mény büntetést kér az ellen- forradalmi cselekmények el­követőire, a bírónak a népi ülnökök által kért súlyosabb büntetést kell kiszabnia. Mikor a bíróságokra ilyen fontos feladatokat bíztak, sen­ki sem gondolt arra, hogy a nép véleményét képviselő ül­nökök megalkuvó, bólintó já- nosait kicserélje olyan igaz­ságszerető, kommunista, vagy pártonkívüli dolgozó emberek­kel, akikben ég a gyűlölet a hazát vérbe és tűzbe borító el­lenforradalmárok iránt, s józan fővel tudnak ítélkezni az izga­tok, lincselők felett. Ez sajnos nem történt meg, s egyik oka annak, hogy igen sok enyhe ítélet futott ki a kezdeti idők­ben, hogy még mindig panasz­kodnak a bíróságok munkájá­ra. A népi ülnökök megvá­lasztásakor reméljük most már körültekintőbbek lesznek és olyan ülnököket választa­nak, akik — ha ilyen elő is fordulna — lehetetlenné te­szik, hogy a bírók aránytala­nul enyhe büntetést szabjanak ki az ellenforradalmi bűn­ügyekben. Hozzájárult az is a bírósá­gok munkájában tapasztalható megtorpanásokhoz, hogy a pe­rekkel túlterhelt legfelsőbb bí­róság nem tudott kellő irány- mutatást adni. Még egyetlen tárgyalási anyagot sem küld­tek vissza, így viszont nehéz lemérni, vajon helyesek vol­tak-e az ítéletek. A hibák kijavítására való törekvés azt is magával hozta, hogy nagyobb szerepet kapott a bírói függetlenség, melyet annyit követeltek az utóbbi években. Most nyugodt lelki­ismerettel elmondhatják a bí­rók, hogy sem a pártbizottság­tól, sem egyéb szervektől nem jönnek „ukázok”, hegy ennek, vagy annak az ügyében enyhe, vagy súlyos ítéletet hozzanak. Most egyedül a bíró lelkiisme­rete dönt az ítélethozatalnál. S ez a jövőben is így lesz. A bírói függetlenség azon­ban nem lehet eszköz arra, hogy igazságtalanul alacsony, vagy aránytalnul súlycs ítéle­tet hozzanak, de főleg arra nem lehet eszköz, hogy vele az el­lenforradalmárokat enyhébb büntetésbn részesítsék. Mert van ugyan bírói füg­getlenség, de mitől lehet füg­getlen a bíró9 Figget'en 'ehet egy-egy személy, vagy társa dalmi szerv befolyásától, de nem lehet független az állam­rendtől, az uralkodó osztálytól, melyet képviselnie kell az íté­lethozatalnál. Van már valami biztató a bíróságok munkájában. Ezt azzal lehet érzékelni, hogy egyre kevesebb ügyet felleb­bez meg az ügyészség, és egy­re többet fellebbeznek a vé­dők, és a vádlottak, mivel „súlyosnak találják” a rájuk kiszabott büntetéseket. Biztató is is, hogy a bíróság nem veszi egy kalap alá a tu­datosan támadó osztályellen­séget, a megtévesztett emberek kel, akik ha hibáztak is, még sem tekinthetők ellenségnek. Az ilyen esetekben hozott enyhébb ítéletekért nem lel­het elmarasztalni a bíróságot. A javulás tagadhatatlan, de korántsem teljes. Az ügyészi fellebbezések, a munkások igazságérzete azt követeli, osz- tályharcosabb, igazságosabb bíráskodásnak kell felváltani az ellenforradalmárokat men­tegető lanyha bíráskodást. (bátori) Mi lett a racionalizált mezőgazdasági szakemberekkel? II. rész. Lapurjk április 27-i számá­ban megyei viszonylatban vizs­gáltuk a létszámcsökkentés so­rán elbocsájtott mezőgazdasá­gi szakemberek helyzetét, sor­suk alakulását. A megyei ta­nácstól, a gépállomások me­gyei igazgatóságától kapott in­formációk alapján azt lehetett megállapítani, hogy megyei vi­szonylatban nincs különösebb baj a szakemberek elhelyezke­désével, hogy nagy részük megtalálta a szakmába vágó foglalkozást. De vajon így van-e ez a valóságban is? Ez­ért kerestük fel a füzesabonyi gépállomás vezetőit, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyát, néhány községi tanácsot, ahol a megyei helyzettől elté­rően, igen tanulságos dolgokat tudtunk meg az elbocsájtott mezőgazdasági szakemberek­ről. Első utunk a volt munka­adóhoz, a füzesabonyi gépállo­máshoz vezetett. A néptelen, kihalt gépállomáson, ahol csak az út javítók, s egy-két szere­lő próbálja elűzni a nagy csen­det, az irodák mélyén egy ér­dekes falitábla hívta fel magá­ra a figyelmet. Fehéren virí-1 tottak rajta a névcédulák he­lyei. Az elbocsájtott mezőgaz­dászok, agronómusok nevei voltak oda betűzve néhány hónapja, s a létszámcsökken­tés után alig egy-kettő tarkít­ja csak a tábla egyhangúsá­gát. Tizenegy mezőgazdasági szakembert érintett ezen a gépállomáson a létszámcsök­kentés. Tizenegyen indúltak nagy keserűséggel haza, hogy lemondjanak hivatásukról, a reményről is, hogy valaha a szakmában dolgozhatnak. A sosrs, illetve az érvény­ben lévő rendelkezések csak két embernek kegyelmeztek. Dobó József és Palásti Szil­veszter agronómusok voltak e szerencsések, akik brigádveze- tőkérat a gépállomáson marad­hattak. Kettő a tizenegyből. S a többiek? — Nehéz lenne megmondani, mi lett velük. Legfeljebb a cí­müket tudjuk átadni — aján­lották a gépállomáson. — Néhányról tudunk azért mondták kis gondolkodás után, s rakjuk össze mozzai- ként az emlékezés kockáit, melyekből lassan kialakul az Sport sorokban TEKE: Egri Vasas Elektromos — Szerencsi Kinizsi 8:4. A kitűnő együttes tovább foly­tatja jó szereplését a bajnokság­ban. Győztesek: Török István 416 fa, Losonczi Albert 416 fa, Hor­váth József 406 fa és Török Kál­mán 402 fa. LABDARÚGÁS: J Megvonják a segédoktatói minő­sítést azoktól az edzőktől, akik 1956-ban edzőképző tan folyamot lettek volna kötelesek végezni és e kötelezettségüknek nem tettek eleget. Határozatot hozott a kor­mánybizottság arra is, hogy olya­noknak, akik nem végeztek edző- képző tanfolyamot, még ideigle­nes jelleggel sem szabad a jövő­ben edzői minősítést, illete iga­zolványt kiadni. Azokkal az ed­zőkkel pedig, akiknek minősíté­sük nincs — az egyesületeknek ti­los szerződést kötni. átalakították a síkfőkúti turistaházat A valóban romantikusan bá­jos, vadregényes síkfőkúti vö'gyben meglepetések várják a kirándulókat, nyaralókat. A túristaház, amely lehetett ugyan már eddig is barátságos, de semmiképpen sem kényel­mes, néhány nap múlva új arccal fogadja vendégeit. — Közel félmillió forintos költ­séggel átalakították és kibő­vítették a túrista-házat, amely ma már ötven férőhellyel, fo­lyóvizes szobákkal, napi há­romszori étkezéssel várja a pihenni vágyókat. A túristaház és környéke rendbehozata­lában társadalmi szervek is segítséget nyújtottak. Az eg­ri MTH intézet fiataljai pél­dául kovácsoltvas csillárokat és falikarokat készítettek a tú­ristaház számára, a honvédség alakulatai pedig a híres sík­főkúti tó rendbehozásában se­gítenek. Ultrahanggal oszlatják el ködöt Csehszlovákiában érdekes kísérletet végeztek: a köd el­oszlatására ultrahangot alkal­maztak. Az egyik bánya tor­nyán különleges szirénát he­lyeztek el, mely ultrahang je­leket adott le. A hang hatásá­ra a köd oszlani kezdett. A kísérleteket fcflytatják. Aranypénzzel teli ládikó Az asabadi vasúti kórház alapárkainak ásása közben a betonmunkások egy vasládikát találtak, melyben a cári idők­ből származó 159 aranypénz volt. Az aranypénzek között 1901-ben és 1902-ben kiadott érmék is voltak, tehát a ládi- kót a XX. században rejtették el. Színes mintákat fényképeznek szövetekre J. Lewandowski lengyel mérnök olcsó fotókémiai el­járást dolgozott ki a szövetek festésére. Az eljárásnak az a lényege, hogy a szövetet kü­lönleges festékekkel való át­itatása után erős fényhatás­nak, például napsugarak, vagy ibolyántúli sugarak hatásának teszik ki. A szövetet a kivá­lasztott minták fotónegatívján át világítják meg. A szöveten pozotív másolat jelenik meg. Ezután lúgos fürdőben kiöb­lítik. A művelet teljesen meg­felel a fényképek készítésénél alkalmazott fixálásnak. Repülő kaszálógép A Duna deltájánál a nád 6 méter magasra is megnő. A nádtartalékok úgyszólván ki- meríthetetlenek. A közelmúlt­ban Románia és a Német De­mokratikus Köztársaság tudó­sai megtalálták a módját, ho­gyan lehet ezt az értékes nyersanyagot az iparban érté­kesíteni. A nádat karton- és papírkészítésre használják fel. A lekaszált nád egy részét az NDK-ba szállítják, ahol tar­tós, selymes fonalat készítenek belőle. A múlt év őszén a du­nai halászok érdekes dolgot figyelhettek meg. A nádat mo- I torcsónakról kaszálták, külön- I leges kaszálógéppel. A legsű-1 rűbb nádasok felett pedig he- ! likopter jelent meg, s a kere- 1 I keire szerelt hatalmas kaszá­val vágta a nádat. I Az első fényképezőgépek A romániai IOR művekben elkészült az első 200 „Orizont” tipusu fényképezőgép. A fényképezőgépek fókusztávol­sága 50 miliméter, fényerőssé­ge pedig 1/3,2. Az első román fényképezőgép-tipus konstruk­ciójának megalkotásánál fi­gyelembe vették a korszerű és legjobb külföldi fényképe­zőgépek jellegzetességeit. Elkészült az első emeletes autóbusz Romániában A romén közlekedési és postaügyi minisztérium egyik autójavító vállalatánál elké­szült az első emeletes autó­busz. A kocsit Diesel-motor hajtja, s összesen 73 szemé­lyes: az „emeleten” 33, a „földszinten” pedig 40 férő­hely van. Az új autóbuszti- pust rövidtávú vidéki útvona­lakon állítják forgalomba. A vállalat munkásai és műszaki dolgozói egy tetőnélküli autó- busztipust is készítettek, amely nyáron közlekedik majd. Növekszik az olajtermelés Jümenben A jümeni olajmező termelé­se ebben az évben 50 száza­lékkal növekszik. Jelenlegi termelése tizenegyszer annyi, mint 1949-ben, a felszabadulás évében volt. Kína e legna­gyobb olajtermő központjában az idén nagyszámú új kutat fűm?"' Olajfinomítót, termé- szete^ íjázfejlesztőgyárat kez­denek építeni. Ugyancsak eb­ben az esztendőben 113 kilo­méter hosszúságban új olaj- és vízvezetéki csövet fektetnek le: 100.000 négyzetméter terü­leten munkáslakásokat, mun­káskultúrpalotát és új szín­házat építenek. Sangháj költségvetésének egy­negyedéi oktatási célokra for­dítják Sanghájban jelenleg 1,030.000 elemi- és középiskolai diák tanul. A városi költségvetés egynegyedét oktatási célokra fordítják. Az utóbbi évek so­rán 126 új elemi- és közép­iskolát létesítettek a városban. szakemberek sorsa. — Orosz Eícmérné szülési szabadságon van ... — Visszajön? — Nem hisszük — mondja Kakuk elvtárs, — ahogy hal­lottuk, a háztartásban marad, vagy Szihalmon vállal valami munkát. — Tehát ő önként válik meg szakmájától? — Inkább a körülmények... —• Nincs is az elbocsájtottak között talán egy sem, aki sa­ját jószántából szakított volna mesterségével. Papp József, az egyik fiatal agronómus most vonult be tényleges katonai szolgálatra. Reméljük, mire le­szerel, már nem ütközik ne­hézségekbe elhelyezkedése. Egy másik fiatal agronómu- suk, Halasi Sándor azóta talán már Csepelen dolgozik. Molnár Sándor a bányába menekült a munkanélküliség elől. Később azonban ők is visszaszeretné­nek térni hivatásukhoz, ha ez lehetséges lesz. Az elbocsájtottak közül Pásztor Lajosnak is sikerült eredeti szakmájában maradni. Most az egerfarmosi termelő­szövetkezetieket és egyéni gaz­dákat tanítja a tudományos földművelés fortélyaira, ugyan­is ő a község mezőgazdasági felügyelője. Tizenegyükből tehát három­nak adatott meg, hogy tovább­ra is szakmájában maradjon, agronómusként segíthesse a füzesabonyi járás földműveseit az új termelési és növényvé­delmi módszerek meghonosítá­sában. Négyen kényszerűségből máshol keresik boldogulásu­kat, a többiek? A többiek re­ménykednek, várnak, dolgoz­nak, vagy járnak a szűkös megélhetést adó munkanélküli segélyért. A járási tanács mezőgazda- sági osztályán személyesen is­merik a mezőgazdasági szak­embereket. Itt azokról érdek­lődtünk, akiknek reményük van az elhelyezkedésre. Első­sorban említik Harangi Bálin­tot, aki elbocsátása után sem esett kétségbe, hanem 4 hold földjén mintagazdaság létesí­téséhez fogott. Nem él valami fényesen, napszámba jár, ker­tészkedik, dolgozza a földjét és reménykedik. Lehet, hogy nem is hiába. Ha jól értesültünk, a besenyőtelki termelőszövetke­zetek most döntenek arról, el­bírnak-e tartani egy agronó- must. Ha igen? Úgy Harangi Bálint újra a többszáz holdas szövetkezeti táblákat vará­zsolhatja mintagazdaságokká. De nemcsak a besenyőtelki hanem még rajta kívül néhány más tsz is most veszi fontoló­ra, tud-e alkalmazni agronó- must. Ha igen, akkor megol­dódik a még munkanélküli ag­ronómusok elhelyezkedése is. Megoldódik, de csak úgy, ha az agronómusok komolyabban veszik a munkát, ha magatar­tásukkal, szorgalmukkal és szaktudásukkal kivívják a ter­melőszövetkezeti tagok meg­becsülését. Mert a termelőszö­vetkezetek nagyon megnézik, kire bízzák a gazdaságot, ré- szegeskedő, könnyelmű ember hiába is reménykedik, még ha egyébként jó szakmai ismere­tekkel rendelkezik is. Ha az elbocsájtott szakem­berek sorsának alakulását néz­zük, a mérleg így alakul: A tizenegyből hárman találták meg a lehetőségét szakmájuk továbbfolytatására. A körül­mények kényszerítő hatására, (katonaság, anyagi, családi gondok) négyen pártoltak el legalább is egy időre, az agro- nómus szakmától. S négyen szüleik, vagy sa­ját földjükön gazdálkodva, vagy állandó munka nélkül várják, hogy megüresedjen egy agronómusi hely és foly­tathassák szakmájukat. Ebben a járásban tehát nem olyan rózsás a mezőgazdasági szakemberek helyzete, mint általában a megyében. A fü­zesabonyi gépállomás elbocsáj­tott szakembereinek csak egy- harmada mondhatja nyugodt lelkiismerettel, hogy nem ta­nult, nem dolgozott hiába, a többiek még állás nélkül, vagy az iparban dolgozva vágya­koznak a föld után. De a reménytelenségben is van egy kis reménysugár. Mégpedig az, hogy a tanácsok, szövetkezetek minden igyeke­zetükkel azon vannak, hogy rövid időn belül munkát — szakmába vágó munkát — ad­janak az elbocsájtott mezőgaz­dasági szakembereknek. Mun­kát adnak, de azt mondják, aki magatartásával, vagy hiá­nyos szakismereteivel nem méltó arra, hogy egy község, vagy egy termelőszövetkezet gazdasági irányító teendőit el­lássa, az saját magát okolja, ha nem veszik fel sehol. A jó mezőgazdasági szakem­berek nem kallódnak el, — nem kallódhatnak el, — erre biztosíték társadalmi rendünk, fejlődő mezőgazdaságunk szak­ember igénye, s nem utolsó sorban a mezőgazdaságot irá­nyító szervek segíteniakarása. KOVÁCS ENDRE Két elkésett sportkép Nagy (Egri SC) és Bakos (Di­ósgyőri Vasas) a szorítóban. — Győzött: Nagy. Hiába rohamozzák az egriek az FTC kapuját, Jeneynek nem lehe­tett gólt dobni, s így bizony 6:0-ás vereséggel végződött az Egri SC és az FTC OB I-es vízilabda mérkőzés. Eger város anyakönyvéből SZÜLETTEK: Antal Bálint. Németh Márton, Vince László, Macsinka Magdolna, Bcnyaskő j Mária, Tipari Hilda, Tassi Ágnes, Kovács Sándor, Lukács Borbála, Petrány Éva, Puporka Bertalan, Dittmár Lajos, Zvara Edit, Irinyi Katalin, Klaisz Ferenc, Szakács István, Tosa Katalin, Juhász Györgyi, Mogyorósi Aliz, Márföl- di Erzsébet, Ligetfalvi Margit; Balázs Olga. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK : Szögedi Mihály és Molnár Mária, Búzás László és Bóta Erzsébet, Gyömbér András és Kirchner Te­rézia, Mező József és Péró Er­zsébet, Nagy Ottó és Dombo- róczki Veronika, Árvái László és Mlinkó Márta. MEGHALTAK: Sztepanov Ju­dit, Zólyomi István, Kovács Kál­mánná, Tóliipál József, Kálmán ' Joachim, Bukues Mártonná, Ujhe- | lyi Tamás, Bernáth Imréné, Ko- | vács Sámuel, Rácz Bemátné, I Burai Erzsébet, Törő Jánosné, 1 Poczók Anna, Várlconyi Flórián- né, Knapp Józsefné, Vizi Imréné, Szabó Klára. TISZTA, gondos, házvezető­nőt felvennék egy gyerek ! mellé. Jelentkezés az 56—74 számú telefonon. A Gyöngyös és környéke Kiskereskedelmi Vállalat hat­vani dolgozói megkezdték a Magyar-Szovjet Társaság alapszervezetének megszerve­zését. Az Északmagyarországi Vegyi- anyagnagykereskedelmi V. közli vásárlóival, hogy a gyöngyösi fióktelep május 29—30—31-én leltár miatt zárva lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents