Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-05 / 35. szám

1937. május 5. vasárnap Ü J ÜTŐN 7 1960-ra ismét szőlőskertek lesznek az Eged oldalán ügy mesélik az öregek, — sokan maguk is csak hallomás után, — hogy a nagy és kis Eged oldalán 80—100 eszten­dővel ezelőtt virágzó szőlős­kertek voltak. Ott termett az igazi bikavér, a zamatos ru­bint színű bor, melynek ízében talán az évezredek óta alvó vulkán tüze kelt mégegyszer életre. Innen indult el útjára, hogy meghódítsa az egész vi­lágot, királyok itala legyen. Nem, nem túlzás ez a kijelen­tés még ma sem. Hiszen alig néhány napja járt itt egy an­gol küldöttség, s ízlelgetve az egri pincék borát, annyira megtetszett nekik a bikavér és a Medoc, hogy vittek belőle mintának az angol királyi pin­cészet számára. Alig akad olyan hely a világon, ahol ne vásárolnák szívesen az egri bort, nem is győzünk annyit termelni, amennyi el ne fogyna külföldön. De hát nem csak a külföldiekre kell számolni, hi­szen itt az országban is sokan szeretik a jó itókát. De nem- esak a mennyiség növelése ré­gi gondja az egri szakemberek­nek, hanem az is, hogy a régi zamatu bort állítsák elő ismét. Hogy mind a kettőt megvaló­sítsák, nagy fába vágták a fejszéjüket. Elhatározták, újra visszahódítják a szőlőnek az évtizedek óta kopáron álló hegyoldalakat, amit úgy tar­tanak számon, mint a bikavér •ős termőhelyét. 70—80 esztendeje már an­nak, hogy az ország sok szőlő- termelőjét egyetlen nyáron tönkre tette a filoxéra. Sokan nem is tudtak a nagy kár után talpra állni többé, nem volt pénz újratelepítésre, de nem akadt dlyan kormány sem, amelyik akkor állami segítség­gel gátat vetett volna a pusz­tulásnak. Sok gazdának kedve sem volt a tönkre silányított szőlőbe kimenni, s így pusztult romlott a szőlőállomány ép­pen azokon a helyeken — az Eged Oldalán, — ahol azelőtt a legjobb borok termettek. Teltek az évek, az évtizedek, s ha volt is már terv arra, hogy ismét kertté varázsolják a kopár hegyoldalt, megvaló­sításához tavaly láttak hozzá. A terv megvalósítására az eg­ri Borforgalmi cálgazdaságá- ntak szakemberei, vezetői és munkásai vállalkoztak. Az első lépés az egyre romló egri bi­kavér megmentésére, a régi, de kiváló borfajtákat adó sző­lők megmentése volt. Ezért vették át a volt egri állami gazdaság pusztuló szőlőjét, s az állami tartalékból is néhány holdat. Az első lépés mi is le­hetett volna más, mint megte­remteni a jobb termés alap­ját, rendbehozni a kizsarolt földeket. Erre három éves ter­vet készítettek, s jövőre az egész 1000 holdas gazdaságban nem lesz olyan terület, ami trágyázatlan marad. Létesítet­tek egy anyatelepet is, ahol az egri fajtáknak megfelelő olt­ványokhoz termelnek vadala- nyakat. Egyenlőre még nem „önellátók” az oltványterme­lésben, de mire befejezik nagy telepítési tervüket, akkorra már itthon termelt olványok- kal dolgoznak s utána még a helyi termelőknek is tudnak majd átadni. Persze addig még esztendők telnek el, hi­szen nem kis feladatra vállal­koztak. A még meglévő szőlők rend­behozása, pótlása mellett kezd­tek hozzá, hogy betelepítsék az Eged oldalát. Nagyon nehéz munka, mert sokhelyen nem lehet géppel dolgozni, a mere deken nem mehet fel a Sztali- nyec, kézzel kell tehát forgat­ni, kézierővel kiképezni a tér, raszokat. A nehézség azonban nem akadály, mert jól halad a munka. Az idén 60 holdat te­lepítenek be, jövőre százat, 1960-ra mindenütt szőlő lesz a hegyoldalakon, ott, ahol 100 esztendővel ezelőtt szőlőt tér meltek. S a számítások szerint ismét olyan zamatos, tüzes piros bor terem ott, mint ami­lyet nagyapáink ittak, dicsér­tek. Csak éppen az előállítás­nál lesz különbség, mert míg azok a legnehezebb munkát is csak a két kezükkel végezték, itt egyre nagyobb teret hódít a gép. Már kezdődik a forga­tásnál, — kivéve a nagyon meredek helyeket. A kapálás nagyobb részét is géppel, vagy lókapával végzik. A permete­zést pedig teljes egészében villanymeghajtásu permető- géppekkel. Az új telepítéseket már úgy ültetik, hogy kellő sor- és tőtávolság legyen a gé­pi műveléshez. A feldolgozás is teljesen korszerű, aki ki­sétál a Szálába, láthatja a ré­gi kis pincék helyén magasló feldolgozó üzemet, ahol gépek végzik a legtöbb időt igénylő munkákat. S hogy ne törjék feleslegesen a bort, nemsoká­ra már a palackozást is elvég­zik. Nem volna teljes a kép a gazdaság munkájáról, ha csak a szőlőről beszélnénk, hiszen nagykiterjedésü gyümölcsöseik is vannak, s pálinka főzdéjük, ahol a gyümölcsösből kikerülő cefrét főzik ki és a törkölyt. Mert végeredményben az igaz, hogy a jó ebéd után jól esik a bor, de előtte sem megve­tendő egy pohárka pálinka. Az egri gazdaságból pincészetből ezt is szállítanak. Nagy terveik vannak, céljuk az, hogy visszaszerezzék az igazi régi bikavér nagy hírne­vét, hogy többet termeljenek belőle, mint bármikor az el­múlt 100 esztendő során. S ugyanakkor olcsóbban is, könnyebben is akarnak dolgoz­ni. Egy évtized is beletelik, míg a mostani nagy munká­juknak gyümölcsét látják, de ez nem csökkenti az emberek munkakedvét Óvják, védik a már meglévő szőlőket, fiatalít­ják, pótolják a hiányos része­ket. Sokszor mondják most és ez így is igaz, hogy soha ilyen szépen nem gondozták az egyéniek az egri szőlőket. De még ennél is van jobban ápolt, s ez a gazdaságé, ahol már el­végezték az első mélykapálást, május 10-én hozzáfognak a permetezéshez, s öt napra rá már megkezdik a második ka­pálást. S míg a gazdaság dol­gozói az idei termésért, s a kö­vetkező évek telepítési tervei­nek megvalósításán dolgoznak, a pincészetben is nagyi dolgok­ra készülnek. Válogatják, érle­lik a borokat az 1958 évi brüsszeli nagy világkiállításra. Remélhető, hogy együttes munkájuk eredménye újabb dicsőséget, hírnevet szerez Egernek. — deák VirtuskodásbAI is megárt a sek... Gulyás kucu József, egri la­kos, BELSPED rakodó munkás és Gulyás kucu János rakodó- munkás -— mindketten bünte­tett előéletüek — 1957 február 19-én munkahelyükre indulva, útközben több féldecit fo­gyasztottak, majd betértek Nagy András Széna téri lakos pincéjébe, aki már nem volt hajlandó kiszolgálni az italos személyeket. A két Gulyás emiatt verekedni kezdett, mi­re az ottlévők rendőrért siet­tek. A rendőrök megérkezése után Gulyás János ökölbeszo­rított kézzel megtámadta őket, a rendőrök igazoltatási felhí­vásának egyikük sem tett eleget, hanem durva kifejezé­sekkel illették a rendőröket. A rendőrök segítségére érke­zett karhatalom gépkocsija és a vádlottakat bevitték a járási őrsre, ahol Gulyás József egy karszékkel akarta megütni a rendőröket, a másik Gulyás ugyancsak karszékkel felfegy­verkezve támadt Krisztián Andrásra és rendőrtársára. Az egri járásbíróság Gulyás kucu József és Gulyás kucu János vádlottak bűnösségét megállapította és hatósági kö­zeg elleni erőszakért Gulyás kucu Józsefet egy év és négy hónapi, Gulyás kucu Jánost pedig egy évi börtönbüntetés­re ítélte. Az aranynál Is többet ér a májusi eső Megyénk dolgozó parasztjai is azt tartják, hogy a má­jusi eső aranyat ér- őrültek is elsején másodikán, amikor egész nap esett. Az eredmény nem is maradt el. Két nap alatt a langyos ta­vaszi eső hatására, az egész megye te­rületén több, mint három centiméter­rel növekedtek az őszi-tavaszi veté­sek. Ezidő alatt a gyengén telelt nö­vények is megerő­södtek, szárba szök­tek és több, mint 500 holdon, amelyet pár nappal ezelőtt még felszántásra ítéltek, megerősö­dött a kenyérnek való- Ez annyit je­lent, hogy megyénk területén az idén, előreláthatólag nem kevesebb, mint 35.000 mázsával több kenyérgabonát arat­nak, amely 700 csa­ládi évi szükségle­tét fedezi. Haliotta-e már 9------------ ■ ■ .. .hogy a közlekedési bal­esetek statisztikája szerint vo­nattal lehet a legbiztosabban utazni. Egy milliárd kilomé­teres távon a halálos balesetek aránya vonaton 0.5, autóbu­szon 1.5, repülőgépen 8. Egy- milliárd kilométeres távolság­ra átlag 13 halálos baleset jut. ...hogy a világon évente kö­rülbelül 250 ezer könyv jele­nik meg, összesen öt milliárd példányban. A világ könyvkia­dásainak 90 százaléka hat nyelven jelenik meg: angol, orosz, francia, német, japán és kínai nyelven. ...hogy a Szovjetunió európai területének északi részén kö­rülbelül 200 millió esztendővel ezelőtt élt ragadozó csúszó­mászó állat csontmaradványai­ra bukkantak. ...hogy az új-zélandi Hawkes Day közelében egy kisebb földrengés után nyomtalanul eltűnt a városka 27 méter mély festői tava. A szó szoros értelmében elnyelte a föld. ...hogy Uj-Zéland ezer nyu­gatnémet fiatalember részére kért kiutazási engedélyt, fő feltétel az volt, hogy a fiatal­emberek nőtlenek legyenek, mert Uj-Zélanban nagy a fér­fi hiány. ...hogy a Hajderabad állam­ban fekvő Nagarjugakondában Faustina császárnő, Tibériusz császár anyjának képét viselő római pénzeket találtak. A le­let újabb bizonyítéka annak, hogy a római birodalom élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az ősi vijajapuri várossal. ...hogy A. P. Andrijasey, a biológiai tudományok doktora az Anktartisz partjainál 50 halfajtából áílló gyűjteményt állított össze. Gyűjteményében több olyan halfajta van, ami más tengerekben sehol sem fordul elő. Fogott három fajta fehérvérű halat. E halfajták vérében nincsennek vörös vér­sejtek. ...hogy New-York egyik me­todista templomában újítást vezettek be. Egy automata 15 cent bedobása ellenébe elját­szik egy egyházi himnuszt or­gona kísérettel. Aki komo­lyabb ldlki táplálékra vágyik, az 17 cent bedobása ellenében egy szentbeszédet hallgathat végig. Eszperantó hírek — Eger városban is fokozódott a fiatalok között az eszperantó nyelv iránti érdeklődés. A Peda­gógiai Főiskola két ifjúsági eszpe­rantó szakköre működik pedagó­gusok vezetésével. A fiatalok ha­marosan levelezni szeretnének el­sősorban népi demokratikus orszá­gok eszperantó nyelvet ismerő fi­ataljaival. — A moszkvai VIT-re többtagú magyar ifjúági küldöttség is uta­zik. A magyar eszperantisták kül­döttsége tevékenyen résztvesz a VIT eszperantó nyelvű kultúr- programjában, többek között be­mutatásra kerül a „Nekik béke kell“ című eszperantó nyelven be­szélő magyar film. Ezt a filmet először a múlt évi koppenhágai világkongresszuson mutatták bo nagy sikerrel. — Az idén augusztusban meg­rendezik Budapesten az Országos ifjúsági eszperantó konferenciát, melyen valamennyi ifjúsági szak­kör és tanfolyam küldöttei részt- vesznek. A konferencia célja elő­segíteni a jövőben a nemzetközi nyelv még fokozottabb felhaszná­lását, a nemzetközi kulturális kap­csolatokban. Amatőr fegyvermester­kedésért 2 év Lakatos József poroszlói la­kos az ellenforradalmi ese­mények során élelmét szállí­tott fel Budapestre és onnan két kézigránátot, 30 géppisz- tolytöltényt hozott haza falu­jába Poroszlóra. Lakatosnak egy rossz minőségű forgópisz­tolya volt, amit egyszer szán­tás közben a határban talál! t. A rossz forgópisztolyt Jakab Lajos poroszlói lakossal kijaví­totta és a budapestről hozott gépisztolytöltényeket rövi- debbre szabva átalakították a pisztolyhoz. A fegyverrejtegetésen kívül azért is vádat emelt ellenük a bíróság, mert október 27-én mindketten résztvettek a po­roszsiói szovjet emlékmű le­rombolásában. A füzesabonyi járásbíróság mindkét vádlottat bűnösnek találta, lőfegyver és lőszerrej­tegetésben és a szovjet em­lékmű lerombolásának bűn­tettében. Lakatos Józsefet két évi, Jakab Lajost egy év és 10 hónapi börtönbüntetésre ítél­ték, s mindkettőjüket három évre tiltották el egyes jogaik gyakorlásától. AAAVvVVVWWW'AAA^w' / VW-AAAA 3ÍEJTÖ JENO; (P. HOWARD) Mr. Wilkie kérdően nézett Polchonra, aki kezének külső lapjával előresimította álla alól a vörös körszakállát és pipára gyújtott. — Nem tanultam annyit, mint az előttem szólók, ezért elhagyom a sok marhaságot. Matróz voltam és kész! Cetha­lász. Punktum. Jörvettborgnál egy főárbóccal úgy megvertem a révkapitányt, hogy azóta reszket és csuklik. Slussz. Tö­röltek a hajóskönyvből. Mit te­hettem? Beálltam ide pojácá­nak. És most az dobja rám az első követ, aki fél attól, hogy szájon vágom! A kapadohány maró füstje fullasztóan gemolygott a kis sátorban. Valamennyien Reno- irra néztek. A csendes, finom kis tiszt zavartan tépdeste egy nagy kiüntetését, amelyről ké­sőbb kiderült, hogy visszaté­résre jogosítja fel a Picadilly cirkusz látogatóit. — ön, főhadnagy úr — for­dult feléje Mr. Wilkie —, mi­csoda civilben? — Menyasszony — felelte és mélyen elpirult. A marsallnak megzördültek a kitüntetései és Polchon szá­jából kihullott a pipa. Renoir nő! — Azért mondtam magamat tisztnek, hogy egyedül lakhas­sam, egy sátorban... — De hát miért tette? ... hű- ledezett Mr. Wilkie. — Én nem mondhatok kö­zelebbit... — felelte Renoir és sírva fakadt. Kihasználta az alkalmat. Ó, hányszor szeretett volna eddig is sírni, de nem le­hetett. Milyen rossz a férfiak­nak. Sohasem sírhatnak. Külö­nösen egy gyalogos tiszttől vennék ezt rossznéven. — Vőlegényemmel össze­vesztem. Veszélyes vállalko­zásba fogott. Igaza volt, de végre is én nő vagyok és előbb- revalónak tartottam az életét a kötelességénél. Azt hittem, ha megfenyegetem azzal, hogy szakítok, akkor engedni fog. Visszaküldte a jegygyűrűmet... Istenem, milyen szerencsétlen vagyok... Ezért jöttem el... Sze­reztem igazolványt... én is szenvedni akarok, mint ő én is haljak meg a sivatagban... — A hallottak után — szó­lalt meg Mr. Wilkie — mi a teendő? ... — Azt hiszem — vélte Duri- en Félix —, leghelyesebb, ha a kisasszony kibékül vőlegé­nyével. — Szerintem Renoir had­nagy családi viszálya nem a legégetőbb problémánk. Itt ál­lunk a Szahara közepén talpig bajban. — Nem tanács kell ide, ha­nem segítség. Feleletképpen egy autóduda hallatszott távolról. 2 A kocsis rádobta a pokrócot Dimdelre és valamit morgott az ő bécsi nyelvezetén a „Herrgott-”ról, majd felkötöt­te a ló fejére a zabos tarisz­nyát és meggyújtotta a két lámpást. Olyan tempós nyuga­lommal tette ezt, hogy a Sza­hara néha, pillanatokig bérko­csiállomásnak tűnt körötte. — Baj van, Strudl úr... — lé­pett hozzá sir Yolland. — Az én látom bitsén... de i’ haltsz maul... Ne szólj szám, nem kapsz migrén... — Igaz... ön egy bölcs em­ber. Eddig is feltűnt nekem... Ezért most megkérdezem, mint okos embert, hogy mi a véle­ménye? — Hát akkor mondok meg, ha a herr gráf megtisztel. Nem első eset. A Rádel bárónak, ha feljött kihallgatásra a Burgba, mindig adtam lóverseny tip. Ha nyert, akkor azt mondta: „itt van ötven forint...” Az volt nagy pénz! És a vállamra ütött: „Génz heit holt drán die séné olde zeiten... Ami az én véleményem, az egyszerű. Ez, aki ott elől lovagol, azzal a szakállal, ez emlékeztet engem a gyerekkoromra, amikor a Wipplinger Strassen masíroz­ta a katonák Wágrámba, éles­re lőni és mögötte jött a zene­kar. A Fligermarschot játszot­ták és elől egy Regimenstam- bur, gyönyörű császárszakállái, emelgette az aranygombos bot. Hát ez is inkább egy Regi- menstambur mint egy echt ka­tona... — Strudl úr igazán nem tudta, hegy milyen közel­jár az igazsághoz. — No és... mit tenne ön ked­ves... kedves... kocsihajtó úr... az én helyemben?... — Nem színék egykoronás szivarokat a sivatagban, mert ha elfogy... itt nem kap és ne­héz ez hirtelen abbahagyni... — Sok igazság van ebben, amit mond. De úgy értettem, mit tenne most, miután elté­vedtünk? — Hát azt, amit Bécsben, — ha nem ismerek valamelyik utca... Megkérdezek egy autós, aki magát jól kiismer... Az az autós, aki errejár, talán tud az irány... — Lehet. De az egy gazem­ber, akit megfizettek, hogy... ellenem dolgozzon. — Hát Ígérjen neki herr gráf nagyobb gázsi és fog dol­gozni magának... Ha én a stan­don látok egy jó istállófiú a pitiinéi, akkor Ígérek neki 20 krajcárral több és jön hozzám. Ez mondják úgy a fiakerusok, hogy „elcupfolni” az illető... — Hő Dirndel... No woát... szó á nárrischez Schimmel, faflucht noamohl! És gyorsan becsavarta a fé­ket, lépésben követte a kocsit, mert Dimdl, Isten tudja miért, abrakolás közben sétálni kez­dett. A gróf csodálkozva nézett a kocsisra. Hm... Okos fiú a vén Strudl. Ez igazán zseniális gondolat. És egyszerű. — Vajon hol lehet az az au­tós? — Ott áll kérem — mutatott az ostorral — nem is messze. Csak nehezen látni, mert nem ég a hátsó lámpája. Ezért még lesz baja, ha meglátja egy kon- stábler... Diendl du Zau! Héé... Nyeeee! — Ott áll? — Ja... Mindég akkor tábo­roz éjszakára, amikor mi. Ko­rán hajnal megy tovább... Igaz lehet, hogy ez nem jóba töri magának a fej. — Nem tenné meg nekem, hogy idehívja? — Warum den nett? Azt hi­szem, az illető csak vár erre minden nap... Der kéri vird herkumma’... Csak addig tes­sék maradni a kocsinál. Meg­büntetik az embert, ha hagyja őrizetlen... A vörös arcú kövér ember peckes lépteivel elindult a si­vatagban. Az ostort is magával vitte. „Az könnyen ellopnak” — szokta mondani. öt perc sem telt el és távol­ról kigyuilt két fényszóró, az­tán megindult ä tábor felé. Óvatosan jött az autó, hogy el ne üsse a szanaszét heverő embereket. —Mit akar? — kérdezte An­na, aki váratlanul felbukkant mellette. — Tárgyalni fogok ezzel az úrral. Nem tehetünk mást. Ha rabló, meg kell nyerni a mi számunkra!.. Eltévedtünk, — Anetta. — Egy rablóval... tárgyalni? — Vezetőre van szükség. Mr. Guliver, overáljában, — kezében szemüveges sapkáját lóbálva közeledett. Az arca kö­zepe táján egy felparázsló ci­garetta fényénél kemény, mo­solygó szája, és egészséges fo­gai tűntek hirtelen fel. — Jó estét, gróf úr... üdvöz­löm, Miss Lórién... Néhány másodpercig álltak. Strudl úr a felhágóra ült, elő­vette drótcsíptetőjét, és újsá­got olvasott a kocsilámpa fé­nyénél. — Uram, — kezdte sir Yol­land —, szükségem lenne egy vezetőre. Azt hiszem, eltéved­tünk. — Amennyiben az útjelző karók után igazodik, sir, feltét­lenül. Autómon előrementem néhány kilométert. Később már egyáltalán nincs karó. — Nem tudok kertelni — mondta a gróf. — Megmondom őszintén, hogy mit akarok: amennyiben önt bárki megfi­zeti azért, hogy ellenem mű­ködjék, nevezze meg azt az összeget, amit kap, vagy remél a nyereségből és én többet ígé­rek, hogy hozzám csatlakozzék. A fiatalember gondolkozott. — Mit ígértek önnek azért, a vörös irattáskáért, amit a gróf állandóan magánál hord és pillanatnyilag itt never mel­lette a földön — mondta ag­resszívan a leány. — Csakugyan azért jöttünk itt össze, hogy a magánügyeim iránt érdeklődjünk? Arról van szó, hogy önök vezetőt keres­nek közös karavánjukhoz. — Jól tudja, hogy nem kö­zös! Hiszen ön hozta a holmi­mat utánam. Ne akarja a gróf hiúságát felpiszkálni ellenem!... Nevetséges — jelentette ki még pótlólag Anna és hátat fordított. A fiatalember mo­solygott. — Egyet tudnom kell — je­lentette ki sir Yolland. — Ön csakugyan az én nyomomban jár és hát... azonos azzal az... izé... — Hogy azonos-e Szokolof- fal, az orosz gengszterrel, aki Biszkra jobbkeze — erre fe­leljen! — kiáltotta a leány. — Felelek. Azonos vagyok Szokoloffal, az orosz gengszter­rel, aki Biszkra jobbkeze és húszezer fontot kapok azért, a táskáért, amely ön mellett fek­szik. — Ugyan, ne nevettesse ki magát! — kiáltotta a leány. — Majd éppen Biszkra fizet húsz­ezer fontot. Szó sem lehet er­ről. Inkább visszafordulunk. Mindenki azt hiszi, hogy a gróf jóhiszeműsége és bőkezűsége végtelen... hohó! Ebben nagyon tévednek! Ennek véget ve­tünk — fejezte be dühösen. — (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents