Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-27 / 33. szám

1957. április 27. szombat 0 J ÜTŐN 5 Lopások és harc a földért (fekete lapok a mezőtárkányi „Április 4“ történetéből) MJEZÖTÁRKÁNY termelő­szövetkezeti község volt októ­ber előtt, az ma is. Látszatra nagyon szépen hangzik ez: szo­cialista község, ahogyan mon­dani szokás „olyan szép, hogy nem is lehet igaz”. Mint ahogy ez a valóságban így is van. Az tény, hogy ma a községben 15 csoport van, de az is tény, — hogy a külső forma nem ér egy lukas lcétfillérest, ha nincs bel­ső tartalma. Egyetlen példát, nem tagadom, „a legszebb példát”, a volt Április 4 Tsz esetét fogom említeni. De kezdjük talán az elején... Az Április 4. jó csoport volt, gazdag, közel másfél milliós vagyonnal, viszonylag jól el­látva mezőgazdasági gépekkel. Igaz, sok adósság terhelte őket, de ezen tudtak volna még segíteni, ha... Ha már a múltban is nem veszekedtek volna annyit; ha megértették volna egymást; nem akartak volna egyesek kiskirályok lenni és ha leg­alább egyetlen határozatképes közgyűlést tartottak volna. És mégegy: ha többen már a múltban nem loptak volna a tsz-től — sajátmaguktól. Mert ez a cseppet sem hízelgő, csú­nya dolog már megvolt akkor is, híre a járási tanácson ke­resztül eljutott a megyei me­zőgazdasági igazgatósághoz is. Egyesek állítása szerint „szét- ugrasztották” volna őket akkor is, ha nem jön közbe október. DE KÖZBEJÖTT, s innentől kezdve íródik a volt Április 4. Tsz történetének szégyelni és főleg felülvizsgálni való histó­riája. Mert ma már a volt hár­mas típusú termelőszövetkezet tisztességes vagyonából semmi sincs, csak a tagok két részre szakadva, meg a harag, a gyű­lölet, szégyen és a késői meg­bánás. Mindegyikre van ok bőven. így történt náluk október­ben, A hír, hogy Pesten fegy­verek dörögnek, hamar elju­tott Mezőt.árkányba is a „szent szabadsággal”, fejetlenséggel, „a mindent szabad”-dal egy­aránt. És már békés időben is egymással marakodó tagok kö­zött megszakadt az az össze­tartó szál, mely egybetartotta így-úgy őket. (Ákkor már nem kellett félni és menekülni a beadás elől, hisz a tsz tagsá­gának nagy részét tehetős kö­zépparaszt, néhány kulák és .kevés kisember alkotta. „Aki bírja, marja” elve alap­ján aztán néhányan nekiláttak a tsz vagyonának és üres ma­radt utánuk minden, az is­tálló is, padlás is. Osztozkod­ni, osztozkodni, szé! mérni mindent... széthurcolták a lo­vakat, a teheneket, a disznó­kat, a kocsikat, egyéb gazdasá­gi eszközöket és terményt is. ÉS MOST AZ öreg 67 éves Szabó cs. István a volt elnök csak bólogat és bánkódik, te­hetetlenül széttárja a karját, jelezve, hegy „nem tehettem, és nem tehetek semmit”. Pa­naszolja, hogy hiába szólt a többieknek, ő Egerbe ment, és mire másnap hazaérkezett, már egyetlen tehén sem volt az istállóban. A bősz osztoz­kodás időszaka volt ez, kimér­ték volna a tsz udvarán még a levegőt is. Ki hallott már •olyat, hogy 3—4 óra hosszat; töri valaki a kukoricát és erre; az időre a munkájáért 50 kilc- :g:ammot kap. De az sem a; letöicsőségesebb dolog, hogy; -annakidején naponként jött; Abasárró.l a kocsi pálinkával,; borral és talán ennek tudható; be az is: a 200 egynéhány má-; zsa kukorica egykettőre elpá-; rolgott” a góréból. Egyesek az-; tán most vetőmag hiányról pa-; baszkodnak. A takarmányszal-l mát mérés és sok esetben el-! ienőrzés nélkül hordták esve-; ssk és hordják még ma is azt,; ami megmaradt. És állandó! veszekedés, ezt is, azt is men-; danak egymásra, ha szembe-1 sítik őket, mindent letagadnak,! mint Vámos Flórián, aki hang-! súlyozza: „lehet, hogy apám! mondta, de én nem”. ! Miért van az: ha kérdezősköd- ; nek tőlük, alig mernek szólni.; Félnek attól, hogy elárulják; saját magukat is, és akkor az; öreg Szabó cs. szavait idézve,] „megvan a baj”. Ludas min-] denki? Nem hinném, mert az] Április 4. volt tagjainak több-] sége becsületes parasztember. i De a megtörtént dologról hall­gatni, szemet húnyni a vádoló tények fölött vétek lenne, an­nál is inkább, mert itt a szoci­alista nagyüzemi gazdálkodás becsületéről, és nem utolsó sorban sok tisztességes pa­rasztember becsületéről van szó. Az igazság kedvéért azt sem árt megjegyezni, hogy két köb­lös dohánya volt a termelőszö­vetkezetnek, s ebből valamivel több mint három mázsa do­hányt adtak át a dohánybe­váltónak. Pénzt alig kapjak érte, mert az összetört, gondo­zatlan dohány nem sokat ért. A nagyobb részét, a javát el­lopták. Az öreg Kürti szerint „hordta azt vak, világtalan, mert a kukás Ragó Ráfael ha­zament Besenyőtelekre”. A pajta őrizetlenül maradt. El lehet képzelni, hogy mi történt ezután. Valaki elkezdte, aztán már könnyen ment az egész: „lába nőtt” a pajtában sárgára száradt kötéldohányoknak. Egyesek még feketéztek is ve­le. HA MÄR a lopásokról be­szélünk, akkor itt kell megem­líteni egy esetet. A szövetke­zet malac-fiaztatóját a Nemze­ti Bank átadta a tanácsnak. Mellette volt két kisebb épü­let, melynek tetejéről nemrég Vámos Flórián eladta a csere­peket, de a faanyagot is. Mi­lyen jogon? Erre a kérdésre valószínűleg válaszolni fog a rendőrségen, ahol már a tanács feljelentést tett ellene. Csak egy valahait nem lehe­tett a helyéről elmozdítani, és elvinni: a földet. S itt kezdő­dik a történet második része. Az Április 4. III. típusú mező- gazdasági szövetkezet október­ben feloszlott. Novak József, aki egyébként a szövetkezet párttitkára volt, hat társával új (első típusú) csoportot alakí­tott. Hamarosan 13-an lettek, mert olyan hangok is elhang­zottak akkor már, hogy akinek nem yolt földje, az ne is kap­jon Érthető hát az is, hogy a Míd.ó János-féle hajdani cse­lédemberek ragaszkodtak a földhöz, még akkor is, ha né­hány embernek ez nem túlsá­gosan tetszett. A többiek akkor még nem tudták: egyéniek maradjanak- e, vagy „kollektivizálódjanak”. Novákék földet kértek a tag­ból, nem kaptak. Jól trágyá­zott. gondozott földek voltak. Tudták ezt a többiek is. Ha­marosan megalakult az ellen- tsz, új belépők is akadtak és felgyarapodtak annyira, hogy így már „jogosan” követelhet­ték maguknak a volt birtokot. Újra csak veszekedés, huza­vona, míg végre Novákék is kaptak 50 holdat a „belső” földből, a 218 holdból — a ta­nács erélyes közbelépésére. — Másutt munkaegység, vagy földterület alapján adtak a ki­lépőknek búzavetést, de itt... Itt 700 forintért adnának egy holdat. Van tavalyi vetésű lu­cernájuk, melyet az idén már jó eredménnyel lehet kaszálni. Ennek holdját 350 forint érték, ben küldték meg a Nemzeti Bankhoz, és a tagok mégis csak 1000 forint értékben kap­hatnak belőle. Erre mondja ifj. Salamon József, az Április 4. Tszcs jelenlegi elnöke: „Je­günk van úgy adni, ahogyan mi jónak látjuk”. (Valóban?) Mert Kürti Lajosnak, Burai Ignácnak és még jó néhány embernek nem ez a véleménye. Ök sokalják azt a 700 forintot (igazuk van) és helytelenítik, hogy egyátalán pénzt kell érte fizetniük, mert valamikor ők vetőmagot, vagy vetést hoztak a szövetkezetbe, melyért nem kaptak semmit. HOGY A KÉP teljes legyen, nem lehet elhallgatni azt ä kétségbevonhatatlan igazságot, hogy itt nem mindenki akarta a szövetkezet széthullását. Sőt! Többen hangoztatják azt, amit Midóné: „nem tudok én semmit, semmit, csak azt, hogy nekünk nagyon jó volt. Két fiam dolgozott bent a tsz- ben és mindenünk volt. Nem jó ez így, ahogy most van, ne­künk, iga nélküli embereknek mindenért fizetni kell: szántá­sért, vetésért, meg a jó ég tud­ja, miért”. Ez a véleménye a volt Április 4. Tsz becsületes tagjainak, meg még valami. Ha a „benti” veszekedésekről és annak okairól kérdezik őket, azt válaszolják: „Engem nem érdekel, én el­végeztem a magamét, aztán Is­ten áldja... felőlem marhatták egymást”. És ez is hozzájárult, hogy ide jutottak! EZ AZ, AMIT két napos vizsgálat után az újságíró meg tud állapítani. És még egyet: itt rendet kell teremtenie an­nak a csoportnak, mely a tsz- ek felülvizsgálására alakult Ez halaszthatatlanul szükséges. Mert itt igazságtalanságról, és lopásokról — a közvagyon fele­lőtlen pocsékolásáról van szó. De az emberek, a szocialista gazdálkodás és a falu becsüle­téről is. H. S. — Ónálló díjszabás a szabóságoknál A szabóságoknál eddig ismert kötött vállalási dijakat megszün­tették és helyette bevezették a mérték szerinti és javítás szerinti díjakat. Ezután a szabóságok ön­állóan állapítják meg, mennyit kell fizetni a varrásért, aszerint, milyenek az érvényben lévő ár­hatósági rendelkezések és az előírt költség tényezők. A magánszabó­ságok a munkabér 17 százalékát számolják fel az árvetésben SZTK járulék címén. Ha a rendelt ruha­darabot nem hozott anyagból ké­szítik, 10 százalék anyagkezelési díjat is felszámíthatnak, az anyag értéke után. A szabóságok köte­lesek jól látható helyen kifüggesz­teni a %'állalási díjakat. A „mostoha-gyerek“ bizalmat nyert Az egyik ankétem többek között a füzesabonyi járás termelőszövetkezeteinek fej­lődéséről is szó esett. Az elő­adó örömmel közölte, hogy az ellenforradalmi időkben jó néhány tsz-t erőszakkal szétvertek ugyan, de nagyré­szük újjáalakult •azóta: Ha­bár az utóbbi időben alig ju­tott idő arra, hogy a terme­lőszövetkezetek ügyével tö­rődjünk — mondotta a fent említett előadó, mégis ma­gára hagyottén is tovább fejlődött a szövetkezeti moz­galom, tovább fejlődött, — soha nem látott tempóban. Az október előtti 11 tszcs helyett, ma már 22 dolgozik a járásban. — Valahogy úgy jártak a fü­zesabonyi járás dolgozó pa­rasztjai, mint az egyszeri gazda, aki mindig ócsárolta, szidta a lovát, de mikor erre hivatkozva meg akarták venni, a világért sem szaba­dult volna meg tőle. Szidták a tsz-t is, de mikor válásra került a sor, útköz­ben megáll a búcsúzásra nyúló kéz és parolázás lett belőle. A parasztság édes fiává fogadta a közös gaz­dálkodás elvét. A magára maradt tsz moz­galom nem halt el, sőt erő­södött. Lám, lám, mi lett az ,.erőszakkal“ szülei nyakába varrt „mostoha-gyerekből — bátori — A Csak a paprika savanyú! A győfigyöspatai linc§elők ügyét tárgyalja a megyei bíróság A „BIGE" Az egri megyei bíróság a közeli napokbaru tárgyalja Nagyfejü József és hat társa bűnügyét, akik szándékos emberölés kísérlete, népi de­mokratikus államrend elleni izgatás, magánlaksértés és sú­lyos testi sértés bűntette miatt kerülnek a vádlottak padjára. A vádirat szerint Gyöngyös­pata községben 1956 október 27-én Nagyfejü József az otta­ni községi tanító és a szökés­ben lévő Lőrinczi Péter buda­pesti gépkocsivezető több­száz főnyi tömeget arra bizta­tott, hogy a gyöngyöspatai kommunistákat támadják meg. A felhívást követően Nagyfejü József Lőrincz Péter vezetésé­vel, Tátrai Tibor, Balogh Zol­tán, Cinkóczi Károly, Kecskés Imre, Harangozó Tibor, Kecs­kés János, a község kommu­nistáinak lakására indultak azzal a céllal, hogy őket de­mokratikus magatartásuk és a népi hatalom támogatásában kifejtett munkásságuk miatt felelősségre vonják. Elsőnek Sztonák Antal községi párttit­kár lakásába törtek be, de mi­vel a párttitkárt és családját nem találták otthon, a búto­rokat és egyéb berendezéseket törték össze, körülbelül 41 ezer forint értékű kárt okoztak. A könnyű sikeren fellelke­sült rombolók ezután Pong- rácz László rendőrőrmester la­kására mentek, de mikorra az ajtót felfeszítették és behatol­tak. a rendőrőrmester el tu- Jdctt menekülni, így nem tud- Jták meglincselni. $ További útjuk Lados And- jrás tsz elnök, jelenleg tsz-tag ♦lakására vezetett, ahová éjjel ♦ egy órakor fenyegetőzve ha­jtól tak be. Lados Andrást fel- t szólították, hogy kövesse őket, Jaki kénytelen volt a túlerőben lévő támadóknak engedelmes­kedni. Amikor lakásától 300 méternyire értek, megtámad­ták és földre tepertők a tsz el­nököt, rugdosták, ütötték, ahol érték. így vonszolták állandó bántalmazás közben a tanács­háza elé, ahol kommunista mivolta és tsz elnöki működé­se miatt fel akarták akaszta­ni, s felszólították, válasszon, milyen fára akasszák fel, vagy golyóval lőjjék-e agyon? Ba­logh Zoltán, az egyik támadó azt indítványozta, hogy Lados Andrást Lőrinczi Péter teher­gépkocsija után kell kötni és leoldotta a tehergépkocsiról a drótkötelet. Az akasztás vég­rehajtását az a váratlan kö­rülmény akadályozta meg, hogy egy gépkocsi érkezett a helyszínre, melynek vezetője arra kérte a lineselőket, azon­nal menjenek a községi párt­titkár lakására, mert őt a párttitkár vállon lőtte. Lados Andrást Lőrinczi Péterre bíz­ták, akitől meg tudott szökni, csak így menekülhetett meg a haláltól. Még ugyanezen az éjszakán erőszakkal és fenyegetődzve behatoltak Varga Ferenc györgyöspatai lakásába, akit demokratikus magatartása miatt vontak felelősségre, ha­sonlóan bántalmazták, mint a falu többi vezetőit. A lincselők még ezzel sem elégedtek meg, mert másnap Tátrai Tibor és ifj. Tekse Ba­lázs csákánnyal felfegyver­kezve törtek be Tapolcsárayi János gyöngyöspatai lakoshoz, s rajta nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést okoztak. A lincselő társaság bűnügyé­nek tárgyalását a gyöngyösi járásbíróság épületéiben tart­ják meg, s ott felelnek em­bertelen tetteikért. Bírásági hírek > — Szadai Antal és M»r Kál­imén detki lakosok 1956 októ- ;ber 28-án ittas állapotban be­ltörte a 73 éves Gulyás Imre ! lakásába, s ott több bútort [edényt összetörtek, majd az ! idős kommunistát és 72 éves > feleségét úgy összeverték, hogy ;20 napon túl gyógyuló sérü­lést szenvedtek. A gyöngyösi [járásbíróság súlyos testi sér­tés, magánlaksértés bűntette ;rriatt, Szadai Antal háromévi, ;Mór Kálmánt két évi és hat [hónapi börtönbüntetésre ítél­te. I — Patkós István gyöngyös- ;solymosi lakos, aki már két ;ízben volt büntetve, 1956 októ- ber 28-án ittas állapotban be­tört a rendőri körzeti megbí­zott hivatalos helyiségébe, a ;szekrényt felfeszítette, tele­font összetörte, a szekrényben talált iratokat kidobálta és a körzeti megbízott szolgálati fegyverét is el akarta v nini, ezt azonban az odasereglett tömeg megakadályozta. A gyöngyösi járásbíróság társa- lailmi tulajdon lopása és va- gyonrongálás műntette miatt két évi börtönre ítélte. Erdősítés Néhány évvel ezelőtt jelent meg a minisztertanács határo­zata, melynek értelmében a meglévő '.erdőállományunk fel­javításán kívül még az 1950-es évben nagyarányú erdőn- kívüli fásítást indítottunk be. Ennek eredményeként a Nyu­gat-Bükki Állami Erdőgazda­sághoz tartozó területen eddig mintegy 850 hektár, általában mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területen létesítet­tünk erdőt, erdősávot, fasort és kisebb facsoportot a közsé­gek, tsz-ek és legeltetési bi­zottságok területein. Évenként a fák hete kere­tén belül még nagyobb ará­nyú fásításhoz kezdünk. Ez énben pedig az egyénileg dol­gozó parasztok fásítását meg­könnyítette, hogy nemcsak csemetét, hanem suhángot is ingyen kaphatnak. Ez év ta­vaszán 102.000 suhángot és 82.000 darab csemetét vittek el csemetekertjeinkből, közel félmillió forint értékben. Az erdönkívüli fásításra pedig 10.000 darab gyümölcsfa, 20.000 egyéb suháng és egjj- millió darab csemete kerül el­ültetésre. Tóth István 'VTalamikor régen, ’ amikor még fia. tál voltam... kezdhetné valaki. Hál’ isten én még csak azt mondom: hat-hét évvel ezelőtt. Szóval ebben az idő­ben kihegyeztünk egy botot két végén, ugyan­csak bottal eldobtuk egy lyukból. Amikor földet ért. végére ütöt­tünk, az a levegőbe re­pült és így „szálltá­ban” próbáltuk még néhányszor eltalálni. Ezt neveztük mi és re­mélem mások is — bi- gézésnek. Közben igyekszik az ember nö- vögetni, felhagy a bi- gézéssel és valami más, korához illő já­tékba kezd. Én vala­hogy így képzeltem. De Egerben másféle tapasztalatok döbben­tettek rá, hogy vagy hülye vagyok, vagy... egyszóval hiba van a kréta körül. A barátommal me­gyek az utcán. Csinos diáklány jön velünk szembe, haja barna és hosszú; szeme csodáié, tos, alakja karcsú. És ahogy lépked... fenn- séges mozdulatok. Majd kiesik a szemem és már készülök vala­ki halk és gyengéd megjegyzésre, amikor barátom hanyag rátar- tisággal recsegi a fü­lembe: — Klassz bige mi? Kétségbeesve ráné­zek, de közömbös arca megijeszt, bátortalan leszek és hallgatok. Más alkalommal cuk­rászdában ülünk hár. man, szürcsölcm a fe­ketét csendesen, ne­hogy zavarjam az áhí­tatot. Figyelem a ze­nét, nem mindig, de keveset beszélünk és ha már pressóba jön az ember, akkor fog­lalkozzon is valamivel. Egyszer csak minden feltűnés nélkül oldal­ba lök Tibi: — Nézd. azt a bigét ott a pénztárnál! Odanézek. A , bi­gét“ ismerem, egy or­vosnak a felesége, na­gyon csinos és inteli- gens asszony, normá­lis. szép családi életet él. Dehát itt mellettem ízt mondják: bige. Ja, igen. már majdnem felháborodtam, de iszembe jutott hirte­len, hogy Egerben va­gyok. Egy szombaton a Crillbe mentünk. Csendesen borozgat. \unk, no nem azért, mert nem szeretjük a bort. dehát megesik az emberrel (elég gyakran, mondhatnám állandóan) hogy kevés a pénze. Szóval üldö­gélünk és nézdegélünk. A harmadik asztalnál egy kifestett szájú és körmű, merész ívre szedett szemöldökű nő villogtatta ránk sze­me vakus csillanásait. Éjszakai tündér, sem­mi kétség, a mosoly az arcán, a tartása, a szo­lidnak éppen nem mondható öltözködése mind ezt bizonyította. Az asztal magasságá­val egyvonalban, a térde villogott, mint holdkaréj a borulás mellett. De jaj, nagyon csúnya és ízléstelen volt. Asztaltársaim kö­zül a mellettem ülő gú­nyos, nevetve súgja nekem: — Az a süket bige azt akarja, hogy fel­kérje valamelyikünk táncolni és egész es­tén keresztül fizessen neki. Volt valami igazság a megjegyzésében, de ez a „bige” szó izgat és nyugtalanít engem. Bige a szép lány, a tisztességes család­anya, a pressóvirág egyaránt, nincs meg­különböztetés, minden nőre vonatkozik ez a jelző. Ne haragudjon meg senki rám, de sok ez egy kalap alá, ak­kor legalább is úgy éreztem. Ja, azóta sok min­den történt. Többek között az, hogy né­hányszor kísérleteztem már ilyen divatjamúlt kitételekkel: „szép az a lány, jó alakja van annak a nőnek, (uram bocsá‘) de végtére is ember vagyok, fiatal vagyok. Önérzetem nem tűri azt el, hogy az említett mondatok elkövetése után szem. rehányó szemek közép­pontja legyek; hogy maradinak, idealistá­nak és kicsinyesnek tekintsenek. No, nem, fogékony vagyok én kérem. Azóta, ha az utcán megyek, pressóba, vagy a Grillbe ülök, lelkiis­meret furdalás nélkül • mondom bármelyik nő- '• re: ! — Csinos bige, na- '• gyón csinos bige. 1 Mert ugye rádöbben '• az ember mindig, hogy < mi a korához ülő já-; ték. j (porosaiéi) '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents