Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-25 / 32. szám
2 Ü J ÚTON 1957. április 25. csütörtök Saját erőnkből, magunk munkájával LÉGYEN VERSENY,DE MILYEN . . .? — aggályoskodó kérdések, megnyugtató válaszok a munkaversenyről Legyen verseny! Ezt vallják a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányászai, s ebben nagy részük egyetért■ Misem bizonyítja ezt jobban, hogy egyre-másra jelentkeznek a frontbrigádok és versenyre szólítják hasonló munkakörülmények között dolgozó társaikat. Legyen verseny, ezt kérték Szaniszló József, Andó László vájárok is, kik elsők között keresték fel a szakszervezeti irodát, bejelentve, hogy versenyezni akarnak. Legyen verseny, ezt vallja a Géczi brigád. Pál István, Dénes Zoltán frontmesterek csapatai, a gépműhelyiek... A verseny jó, hasznos, de nem a régi formában. Mert azt minden versenyben lévő brigád kikötötte, hogy új módon akarnak versenyre kelni■ Hogyan tehát? Erre a kérdésre ptóbál választ adni a bányászok véleményét figyelembe véve Nagy István, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt szak- szervezeti bizottságának elnöke és Garamvölgyi Lajos, a Petőfi altáró szakszervezeti bizottságának elnöke. 1. Milyen módon érik el a versenyzők a magasabb teljesítményeket? Nem jár-e a bányászok fizikai erejének kirablásával? NAGY ISTVÁN: Szó sem lehet róla. Nem a fizikai erő fokozottabb kihasználásával akarjuk elérni a magasabb teljesítményt, van érnél észszerűbb mód is. Például a munkafeítételek biztosítása, a munkaidő jobb kihasználása. Ha „kezére dolgozunk” az embereknek, ha időben megkapják a szükséges fát, szállító- eszközöket. különösebb fizikai megerőltetés nélkül 20—30 százalékkal többet tudnak termelni. 2. Milyen ösztönző erőkre lehet számítani a propagandán kívül, amely versenyzésre biztatja a bányászokat? NAGY ISTVÁN: Először is szerényebb lesz a propaganda. A plakóterdők úgysem sokat érnek, ha a bányász kézzelfoghatóan meg nem győződött a versenyzés hasznáról. Tehát első az anyagi érdekeltség, de fontos a bérezés lehetőség szerinti állandósítása is. Ha az emberek látják, hogy a magasabb teljesítményről a normás nem fut azonnal emelni a normát — nagyobb önbizalmat ad nekik. Persze a technika fejlődésének szükség- szerű velejárója a normaemelés, de nem lehet belőle rendszert csinálni, mint az utóbbi években tették és nem járhat keresetcsökkenéssel sem. Javaslatunk szerint a kitüntetésekkel mindenkor pénzjutalmat is kell adni. 3. Van-e remény a sztárrendszer felszámolására az új versenyzési normában? GARAMVÖLGYI LAJOS: Van. Sőt biztosíték is. A bányászok kérésére nem az irodán értékeljük a verseny eredményét és nem az íróasztaltól állapítjuk meg, ki a legjobb bányász, ezt a munkát a bányászok végzik, akik legjobban ismerik egymás munkáját. Biztosíték az is, hogy egyéni verseny nem lesz a bányában, csapatok, brigádok, akik hasonló munkakörülmények között dolgoznak, versenyre léphetnek egymással. Másik üzemben lévő csapattal már nem tartjuk ajánlatosnak a versenyzést, mert a ..minden szentnek maga felé hajlik a keze” elv alapján a „légköbmétereket is” felszámolják, hogy az ő üzemük versenyzői legyenek az elsők. Jobb munkahelyre teszik őket, s ezzel többszáz bányászt riasztanak el a versenyzéstől. Nincs szükségünk sztárokra, csak becsületes, igazságos alapon versenyző jó vájárokra, brigádoknak, akiknek elsőségéhez semmi kétség nem férhet. 4. Mi lesz azokkal a többszörösen kitüntetett bányászokkal, akik az ellenforradalmi időkben a munkáshatalom ellen fordultak? Számítanak-e továbbra is ezekre az emberekre? GARAMVÖLGYI LAJOS: Nem kell nekünk kitüntetett ellenforradalmán A bányászok döntsék el, visszavonják-e tőlük a népi állam kitüntetéseit, mert furcsa lenne, ha továbbra is olyan kitüntetéseket hordanának, melyet annak idején a népi állam adott, — amely ellen az ellenforradalmi időkben többet, vagy kevesebbet vétettek, s annak a létét veszélyeztették. Munkájukra azonban továbbra is számítunk, s ezért megkapják becsületes bérüket. Remélem, a további kitüntetéseknél nemcsak a munkát, de a bányász hovatartozását is figyelembe veszik. 5. Jóváhagy-e minden felajánlást, versenyfeltételt a szakszervezet? NAGY ISTVÁN: Nem. Megakarjuk szüntetni a (látszat felajánlásokat, mikor a jelenlegi teljesítményük, sőt még ennél is kisebb teljesítmény elérését „ajánlják” fel, mint előfordult ilyesmi az elmúlt években. Nem fogadunk el olyan versenyfeltételt sem, amely a minőség rovására megy. Nem a látszateredményekre. a mindenáron való versenyzésre törekszünk, még ha kevesebb is lesz ezáltal a versenyzők száma, mint a papír és a felajánlás az utóbbi 2-3 Talán a szakszervezeti vezetők válaszai hagynak még kételyt néhány emberben az újfajta versenyzés helyességét illetően, de arról már kevesebb szó hallatszik, hogy nem kell a munkaverseny. Szaniszló József vájár sürgető szava „máshol már versenyeznek, cselekedni kell nekünk is" élénk visszhangra talált Petőfibányán. Féléves kényszerszünet után május elején már újra ott láthatjuk a legjobb frontbrigádok teljesítményét a bánya dicsőségtábláján. Petőfibányán új módon, a sallangoktól, látszateredményektől, sztároktól mentesen versenyeznek, a több és olcsóbb szénért... a nagyobb fizetésért, bányászbecsületből, önkéntes elhatározásból... KOVÁCS ENDRE évben. Aki versenyez, saját jószántából versenyezzen és ne felsőbb nyomásra, kényszerből, vagy azért, mert a többiek is ezt csinálják. S mivel igen sok aggályoskodó ember van még, akik félnek a régi versenyzési módba való visszacsúszástól. hangot adva aggályuknak, még egy kérdésre kérünk választ a szakszervezeti vezetőktől. 6. Hogyan fér össze a szak- szervezeti munka, a munkásérdekvédelem, a verseny- szervezéssel? Nem megy-e az igazi szakszervezeti feladatok rovására? GARAMVÖLGYI LAJOS: A versenyzésre való buzdítás és a munkásérdekvédelem az első látásra ellentétesnek látszik. Ha egy szakszervezet kapitalista országban munkaversenyre buzdítana, ezt árulásnak minősítenék. De nálunk, a munkáshatalomban fordított a helyzet. A szakszervezet csak azt oszthatja szét, amit a munkások termelnek, ha többet adunk az államnak, többet adunk saját magunknak. Tehát ahhoz, hogy adhassunk, versenyezni kell, ezért nem ütközik a versenyszervezés az egyéb szakszervezeti munkával. És, hogy jut-e idő mindenre? Nem egyedül végezzük a versenyszervezést, segítenek a bizalmiak is. Nem lesz bonyolult versenyértékelés, nem lesz túlzásbavitt, értelmetlen propaganda, tehát jut idő a bányászok ügyeinek, panaszainak intézésére. Pártnap Petőfibányán Az elmúlt hét péntekén pártnapot rendezett az MSZMP petőfibányai intézőbizottsága. A mintegy 300 hallgató előtt Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei Intézőbizottságának titkára tartott beszámolót. Putnoki elvtárs beszélt a Szovjetunióban járt kormány- és pártküldöttség útjának eredményéről, a proletár internacionalizmus jelentőségéről, részletesen elemezte a megyében lejátszódó ellenforradalmat és megmutatta azokat a legfontosabb tennivalókat, amit az állami, a gazdasági élet megszilárdításáért, a pártvezetés érvényesüléséért, a megye dolgozóinak, kommunistáinak tenni kell. A lelkesen fogadott beszámoló után a résztvevők több kérdésre kértek és kaptak választ Putnoki elvtárstól. (Oálaiz „A PISZOK VÁROSA" CÍMŰ CIKKRE REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) zérkarát a sátorban. Csendes éjszaka volt. A katonák nagy része aludt, itt-ott hangzott beszélgetés és a kocsilámpa fénye mellett, a hágcsón ülve, Strudl úr olvasott valamit. — Szerintem — vélte Polchon — leghelyesebb, ha továbbra is a marsall bölcs utasításaira bízzuk magunkat. — Nevetséges — jelentette ki Podvinecz marsall, —, hogy minden csekélységgel a legfőbb parancsnok foglalkozzék. Talán csak meghatároznak nálam nélkül is egy útirányt?! — Szerintem, szóval... azt hiszem, dobjunk fel egy pénzdarabot — vélte Polchon —, és ha fej, akkor erre megyünk, ha írás, erre... — Ez sem rossz... jegyezte meg bátortalanul Renoir és Durienre nézett. — Nem akarom a haditanácsot zavarni... — szólt közbe most sir Yolland —, de esetleg könnyebb lenne a délkeleti irányt egy erre a célra szolgáló iránytűvel meghatározni. Nem? — Úgy van — bólintott mosolyogva a marsall, mint aki idáig hiába várta a helyes választ, amit ő régen tudott, — csak kíváncsi volt, hogy más is rájön-e. — Látják, kérem, csak gondolkozni kell, ahogy sir Yolland tette. Vegye elő százados úr, az iránytűjét és állapítsák meg a helyes utat.. A százados arany vállrózsá- val ellátott, gyönyörű vörös zubbonyához nyúlt és tétován, lassan előhúzott a zsebéből egy piskótatekercset. Szigorúan, kissé ijedten nézte, majd ismét visszahelyezte a tésztát zubbonyába. — Iránytű?... — mondta azután — úgy hiszem, letettem valahol. A főhadnagy úr lesz szíves addig kölcsönadni a magáét. .. — Kérem, nekem nincs iránytűm — mondta Renoir gyorsan. — Az én felszerelési tárgyaim között nem volt. — Na. ez szép! — mondta megbotránkozva a marsall. — Katonatisztek, iránytű nélkül. Ilyen csodát is megér az ember. A gróf Wilkiere nézett, de az lesütötte a szemét és az ajkát rágta. — Látom már — mondta Durien és Renoir felé megvetően Polchon — hogy egyetlen rendes ember van közöttünk, a sereg lelke: a marsall úr. Kénytelenek leszünk szégyenszemre kölcsönkérni az iránytűjét. Kínos szünet következett. A marsall felfújta magát és rendjeleit tapogatta. Végül röviden így szólt: — Egy marsall nem arra való, hegy az iránytűt őrizze... Mindenre nem gondolhatok... — Pedig tűnődött a gróf félhangosan —, a patent nyakkendőrögzítőt hiába helyezzük a térképre.., Nem alkalmas irány jelzésére... Miután igen nagy csend következett. felállt, szemébe nyomta a monokliját, és lassan szivarozva, otthagyta veTávolabb eg,T humuszos , tevés alak közeledett. Éppen a kocsi mellett ügetett, amikor a gróf odaért. Lehajtott fejjel, a bennszülöttek titokzatos, fehér leplébe burkolódzva ült a tevéjén. — Látja — mondta a gróf a kocsisnak —, ezeket csodálom. Nincs szükségük iránytűre, — és térképre, úgy közlekednek a sivatagban, mint mi a nagyvárosok utcáin. — És nem is fizet büntetést, ha szabálytalanul előz — felelte Strudl úr... — Vajon mit forgat a fejében, amikor így üget, egyedül a sivatagban — tűnődött a gróf. A beduin hátrafordult a tevén és így felelt: — Azt, hogy vannak, kiáll- hatatlan útitársak, sir. Strudl úr felállt és meglepetésében az ostort egyre a bőrtok mellé tűzögette. A gróf is meghökkent. A tevés beduin Miss Morgenstern, Elsworth, Lodien Anna, Anette volt.. 3 Az autós férfi és a soknevű nő, mindég ez a kettő! Nyilvánvaló, hogy a csapatot kerülgetik. Látszólag egyik sem akar vele tartani, és ezért időnként mindenféle ürüggyel feltűnnek. A nő valamit kiáltott, a teve letérdelt és ő kiszállt a nyeregből. — Nem akartam itt táborozni, hogy elkerüljem a közelségét, de ha már megszólított, itt is pihenhetek. — Ha parancsol egy csésze teát — ajánlottá a gróf. — Köszönöm, öntől semmit, sir. Eléggé kimutatta, hogy mennyire terhére vagyok... — Igazán téved. Csak szerettem volna tisztázni néhány homályos körülményt... — Tudom, most megint azzal vádol majd, hogy nem mondok igazat. Ez a rögeszméje, sir, ha nem haragszik. Olyan nyílt és egyens vagyok, hogy megfelelő hasonlat nem is jut eszembe. Nem tudok hazudni, higgye el. — Ez bizonyos, — hagyta helyben a gróf. — Épp ezért nem helyes, hogy lépten-nyo- mon megteszi. Igazán sajnálnám, ha rossznéven venné... — Kérem... kérem... nem fontos, hogy mentegetődzék — legyintett Anna A gróf biztosítani akarta, hogy ilyesmi esze ágában sincs, de a leány máris elkezdett fütyörészni. Neveletlen! — Hogy halad az útja? — kérdezte azután könnyedén. — Köszönöm. Lassan, de biztosan. — Biztos, hogy lassan — javította ki a lány. — A katonaság sohasem rohan. A fő, hogy egyenletesen, folytonosan haladjon. — Úgy. Tisztában van azzal, hogy helyzete vigasztalan, kilátástalan, életveszélyes és nevetséges és céltalan? Sir Yolland egy másodpercig szomorúan tisztogatta a monokliját. — De egyebekben kielégítő? — kérdezte végül. — Ne tréfáljon, sir. Azért jöttem ön után, mert veszélyben van. — Hm. És mennyiben fenyeget veszély? * — ön e pillanatban a világ legszörnyűbb sivatagjának kis- híján a közepén áll, egy csomó Az Űj Úton 1957 április 13. számában megjelent cikk súlyosan elmarasztalja a várost. Megállapításai lényegében helyesek. A város tisztasága valóban sok kívánnivalót hagy maga után. Piszkosak az utcák, elhanyagolt a város külseje. A jelen válaszcikkben röviden ki szeretnénk fejteni, mi lenne az ideális állapot, mi ma a helyzet és végül, hogyan lehetne a jelenlegi áldatlan állapoton segíteni. Az lenne az ideális állapot, ha Eger, az országnak idegenek által egyik leglátogatottabb városa, jövendőbéli fürdőváros, gyógy- és üdülőhely, a műemlékek városa megkapná a város tisztántartásához a XX. században elengedhetetlenül szükséges eszközöket: söprőgép, korszerű szemétszállítókocsik, szeméttároló edények, pormentes útburkolatok, s ha nagyobbfokú lenne a lakosság rend és tisztaságszere- tete, önfegyelme. S mi a mai állapot? Söprőgép nincs. A 16 úttisztító munkás közül (többre nem futja a béralapból) csak 4 fő az 50 éven aluli! A többnyire a belső főútvonalak felé lejtő, nem aszfaltozott utakról az eső behordja a porrá váló iszapot, s behordják a járművek, s a gyalogosok a porrá váló sarat. A házakat hosszú- I hosszú évek óta nem tatarozgyanús alakkal. És egy sincs az emberei között, akinek sejtelme lenne arról, hogy mi a sivatag, menetelés, merre akar menni... — De kérem... csupa gyarmati tiszt... — De sir! — kiáltott a nő és összecsapta a kezét. — Még mindig nem látja, hogy az egyetlen ember, a társaságban, aki valmennyire katonának számít, az maga?! — No de a marsall, a százados. .. — Hát nem gondolt még arra, hogy esetleg szélhámosok furakodtak a közelébe... A gróf zavartan pislogott. — Ilyesmi néhányszor eszembe jutott — mondta azután és észre sem vette, hogy a nő által betöltött teát hörpöli önkéntelenül.. — Miért nem szólt idejében? Mikor még egyszerűbb lett volna visszafordulni? — Mi? — kérdezte gyorsan, a hazudni készülők hangján, amikor nem is a kérdést akarják ismét hallani, csak időnyerés céljából vetnek közbe egy szót, hogy kitalálhassanak hirtelen valami valótlanságot. — Miért nem szólt előbb? — Hogyhogy előbb? Ja? Hát miért szóltam volna? ön érthetetlen módon úgy viselkedett, mint aki nem hiszi vakon minden szavamat. De most figyelmeztetem: menjen vissza Ain-Szefrába és béreljen vezetőt, mert... — Köszönöm, Miss Elsworth, Lórién. Lehet, hogy igaza van és elpusztulunk. De egy Olivér Yolland gróf nem hátrál meg csapatával még akkor sem, ha ezek szélhámosokból rekrutá- lódtak . — És nem finnyás arra, hogy a környezetében ne legyen szélhámos — Újabban kezdem hinni, hogy olykor egy szélhámos társaságát nehezen nélkülözi az ember. Mr. Wilkie ért oda. — Sir. A tisztjei nem tudták eldönteni, hogy merre menjenek. .. (Folytatjuk.) zák, málik és porrá válik a vakolat. A háziszemét kocsira rakásánál a már feltisztított úttest ismét piszkos lesz, mert a szemétszállító kocsik nem korszerűek. A járdákat nem söprik! Nem söprik a magánosok, de nem söprik a közü- letek sem! Ha néha tiszta az úttest, a járdákon mindig vastagon áll a por! Hiányoznak a szeméttároló edények. Ezeket lényegében az Űj Ütőn cikke is megállapította. Mit lehetne tehát tenni? Addig is, míg a felsőbb szerveknél a „műemlékek városa’ város tisztántartási gondjai meghallgatásra találnak, minden eszKözzel fejiieszteni kell a város lakosságának rend és tisztaságszeretetét. Ha kell, a rendőrség segítségével is biztosítani kell, hogy a járdákat minden ház előtt reggel 7 óráig leseperjék. Szigorúan meg kell torolni azt az eléggé el nem ítélhető szemétkihordási gyakorlatot, hogy — különösen a város külső területein — a lakosság a szemetet az utcára, árokba, stb. hordja ki. A háztulajdonosokat kötelezni kell a házak külső tatarozására, s rendbenitartására. A költségvetési lehetőségek határain belüli a főutakra betorkoló, nem aszfaltozott utakat a betorkolástól számított 150—200 méterre végleges útburkolattal kell ellátni. A Városgondozási Vállalat munkáján kell és lehet is javítani. Végül megemlítjük, hogy a városnak van érvényes — 1955-ben alkotott Tanácsrendelete a köztisztaságról. A köztisztasági tanácsrendelet rendelkezéseinek a magánosok és közületek részéről valló betartása biztosítaná a város tisztaságát. A közeli napokban a városi tanács végrehajtóbizottsága által összehívandó köztisztasági ankét feladata lesz megtárgyalni, hogyan érvényesítsük a gyakorlatban a köztisztasági tanácsrendeletet. Nap, mint nap hallunk róla, hogy ezévben fokozódik a városba látogató külföldiek száma. Nem utolsósorban ezért is szükség van arra, hogy hadjáratot indítsunk a piszok, a fegyelmezetlenség ellen. Az Űj Ütőn szerkesztősége abban segíthet a városi tanács végrehajtóbizottságának a mai lehetetlen állapotok megszüntetésében és a város tisztaságának biztosításában, ha állandóan napirenden tartja ezt a kérdést. Eger Város Tanácsa Végrehajtóbizoftságának Titkársága. ——l«n Kézrekerült az egercsehi betörő A rendőrség rövid nyomozás után elfogta az egercsehi betörés tettesét, Szabó Antal nyirporosznyai lakost, aki Egercsehi bányán dolgozott. A 18 éves betörő a rablótt ruhaneműket szülei lakására akarta vinni, de a nyomozó szervek gyors munkájának eredményeként még haza sem érhetett, már a vasútállomáson letartóztatták. A ruhaneműket hiánytalanul megtalálták, s visszaszolgáltatták tulajdonosának.
