Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-20 / 31. szám

•>

0 J Ü X O N

1957. április 20. szombat

„Segítünk határozni, dönteni66

— magára talál a Dohánybeváltó pártszervezete

Szerkesztői üzenetek ^

H. I., Hatvan.

Válasz egy felszólalónak

a Kossuth címerről és a

A kápolnai Dohánybeváltó Vállalatnál 35 tagja volt az MDP szervezetének. S bár a párttagság teljes egésze nem vette ki részét a munkából, mégis viszonylag tevékeny, élénk pártélet folyt a vállalatnál. A pártszervezetnek tekintélye volt, a gazdaságvezetés és a dolgozók egyaránt szívesen fogadták a kommunisták tanácsát és igyekeztek is megvalósítani azokat. Nem is hangzott el itt egyetlen rossz szó sem a párt, a kommunisták ellen, nem volt itt talaja a rágalomnak, a rossz- indulatnak, a pártellenes uszításnak. Mégis, miután az MDP megszűnt, sok-sok vívódás után, március 20-án született csak meg az MSZMP szervezet. Tanácstalanság, — tartózkodás, bizalmatlanság, félelem, — ezek voltak azok az okok, amelyek hátráltatták a párt megszületését.

S ahogy múltak a napok, úgy talál mindinkább magára a kis létszámú, de igyekvő pártszervezet. Az alakuló taggyűlésen mindössze kilencen voltak, de úgy határoztak, legfontosabb most a volt MDP-tagok felkeresése1, bet szélgetni velük az új pártról, tervükről, kikérni véleményüket, megtudni elhatározásukat, tagjai kívánnak-e lenni az MSZMP-nek. Azóta 15 főre szaporodott a pártszervezet. Kerek István és Sáfrán Sándor nem volt tagja az MDP-nek, most ők is kérték — és a tagság elfogadta — felvételüket az új pártba.

Három hét alatt hat „új tag” nem sok. A pártvezetőség azonban ezt tartja: alaposan gondolja meg mindenki elhatározását, nem zaklatunk senkit, nem erőszakolunk senkit, mi csak egyet teszünk, segítünk határozni, dönteni. És hogy ez így helyes, azt több eset, példa igazolja.

Sáfrán József elvtárs párttitkár volt az alapszervezetnél. Az események, az ellen- forradalom ,.szocialista” jelszavai, a különböző hírek őt is megzavarták, nem látott tisztán. Várta, nagyon szerette volna, ha valaki elmegy hozzá a járási pártbizottságról, és beszélgetnek arról, mi is itt a helyzet, mi is hát az igazság. Háromszor is voltak kint a járástól, de hozzá nem jutottak el. Végül is csak találkoztak és Sáfrán elvtárs megértette, mi is történt itt tulajdonképpen, s mit kell tennie... Lukendics János hárem évig vol pártvezetőségi tag. Nem

érdekből, meggyőződésből lépett a pártba. Most még nem tagja az új pártnak. Nem mondja, hogy mi az oka, azt sem állítja, hogy nem lesz ő még párttag. Még nem döntött, de a napokban dönteni fog... Gál Mária hosszú időn át viselt tisztséget a pártban. Egy alkalommal nagyon nagy szükség lett volna segítségre, de azok a pártvezetők, akik ismerték őt, akik segíthettem volna, nem emeltek szót mellette. Ő még ezt nem felejtette el, de azt már belátta: egyes emberek magatartásáért nem lehet a pártot okolni, és egyes emberek magatartása nem változtathatja meg hitét, meggyőződését.

Állami alkalmazott, három- gyermekes családapa vagyok. Nagy örömmel vettem a kormány intézkedését, mely szerint félárú vasúti arcképes igazolványt kapunk, hiszen Kormányunk ezzel is segít a kisfizetésű, és főként nagycsa- ládú közalkalmazottakon. Ehhez az igazolványhoz egy darab fénykép kell. Feleségemmel el is mentünk a Fényszöv egri, Széchenyi utca 28. szám alatti üzemébe azzal a hiú reménnyel, hogy ha nem is egy, de három fényképet csináltatunk. Nem sikerült! A Fényszöv megrendeléseket felvevő női alkalmazottja kijelentette, hogy nem hajlandók három darab fényképet csinálni, csak

Ahány ember, annyi gondolat, annyi elképzelés. Van, aki attól tart, ismét túlterhelik pártmunkával, a másik a formális, a minden estére kijelölt értekezésektől tart, a harmadiknál családi dolgok nehezítik az elhatározást. A pártvezetőség türelmesen beszél ezekkel az emberekkel, segít dönteni, de hűséget, áldozatkészséget követel a párt iránt és az alapvető kérdésekben egyetértést a párt politikájával.

Május elsejéig eldől, a Dohánybeváltóban is, ki az, aki egy zászló alatt akar menetelni a párttal, a kommunistákkal.

—p—

hat darabot, mert három fényképen nem keresnek semmit, azon nem nyernek és az alkalmazottakat fizetni kell. Hiába érveltünk, feleségemmel

együtt, hogy tulajdonképpen három sem kell, csak egy, az arcképes igazolványba, de érvelésünk nem használt semmit.

Vájjon a Fényszöv arra az álláspontra helyezkedik, mint a Széchenyi utca 28. sz. alatti, — akkor nagyon sok keservesen megdolgozott fillért nyerészkednek ki a dolgozók zsebéből és a kormányunk által adott öröm a Fényszöv jóvoltából ürömmé változik.

Kiül Gyula,

tanácstag, Eger, Görög u. 2.

Levelével addig nem tudunk foglalkozni, amíg teljes nevél nem közli szerkesztőségünkkel.

Fehér József, Hatvan.

Ha villanyszerelő akar lenni, kérésével forduljon az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemvezetőségéhez (Eger, Sas út). Úgy tudjuk, hogy a szakmához több éves gyakorlat kell, később pedig tanfolyamon vizsgázhat. A részletes felvilágosítást itt majd megkapja.

Fejes Gábor, Bodony.

Megyénkben valóban kifizették a vadkárt, de amikor felértékelték, többre jött a költség, mint az ösz- szeg, amit annakidején beterveztek. így egyes községekben majd csak ez évben fogják kifizetni. — Kérjük, várjon addig türelemmel, amíg a felsőbb szervek jóváhagyják a költségvetést.

Ivádi László, Pétervására.

Az útszakasszal kapcsolatos panasza ügyében írtunk illetékeseknek, kérjük, várjon türelemmel, a válaszról értesítjük.

Bárányt Imre, Gyöngyös.

Az atkári gépállomáshoz már elküldtük kivizsgálás végett a traktoristával kapcsolatos sérelmét. Reméljük, hamarosan megkapjuk a választ, amelyet gyorsan továbbítunk címére.

— FÉNYEZETT és festett szoba berendezéseket gyárt az egri Faipari Vállalat. Az év elejétől eddig 26 garnitúra fényezett és 263 komplett, festett berendezést adtak át a kereskedelemnek.

♦ ♦ --------Kin

ek van igaza a Fényszövnél?

Hozzászólás egy programtervezethez

Érdeklődéssel olvastam az Új Ütőn egyik számában a kultúrál is bizottság program- tervezetét, melyet a városi tanács és a Hazafias Népfront városi elnöksége elé terjesztett. A sok életrevaló terv közül különösen megragadta a figyelmemet az a javaslat, hogy egy nagy befogadóképességű szálloda létesüljön a város területén. A kérdés csak az, van-e olyan hely, ahová egy ilyen, a mai igényeknek mindenben megfelelő nagy szállodát építsenek. Elgondolásom szerint központi fekvésűnek kell lennie, hogy a vendégek gyalogszerrel könnyen megközelíthessék a látnivalókat és a fürdőket. Ne legyen a közelében zajtkeltő, levegőt fertőző üzem, ne legyen szűk utcába beszorítva,

hogy az épület építészeti szépségei érvényesülhessenek. Egy ilyen nagyszabású épület a várost is emeli. A vendégek nyugalma megkívánja azt is, hegy a szálló ne essék nagyforgalmú útvonalakra, de azért fontos az is, hogy ne meredek, kapaszkodó nehezítse meg a közelítést. Tágas kert is kell hozzá, vagy park, ahol a vendégek a fák árnyékában pihenhetnek, szórakozhatnak, s ugyanakkor autóval megközelíthető kell, hogy legyen, s a járművek részére megfelelő garázsra van szükség.

Van-e olyan hely, ami mind ennek a követelménynek megfelel. Van, szinte tálcán kínálkozik. Ez a hely a rossz-templom nagy kiterjedésű, kihasználatlanul heverő ;elke, a hozzátartozó kerttel.

lnnél megfelelőbb helyet egy nagyszabású szálló építésére találni sem lehet. így legalább eltűnne városunk szégyenfoltja, a csúnya és életveszélyes, beomlás előtt álló ormótlan roncs, a mellette csúfoskodó már beomlott menyezetű ko- lostorral és a kiégett melléképületekkel.

Szeretném, ha a kultúrális bizottság figyelemre méltónak tartaná elgondolásomat, s ennek alapján megfelelő javaslatot terjesztene a városi tanács és a Hazafias Népfront városi elnöksége elé. A város gazdagabb lenne egy szép épülettel, az idegenek pedig messze tájakra vinnék el hírét. Ez pedig idegenforgalmi szempontból felbecsülhetetlen előnyöket jelentene.

Dr. Kalovits Alajos

Találkozás Leninnel

[Szemelvény Trjohgorkai munkások visszaemlékezéseiből/

A trjohgorkai munkásoknak mélyen emlékezetükbe vésődött Lenin 1920 május elsejei látogatása. Ezen a napon egész Oroszországban „kommunista szombatot” rendeztek. A „Trjóhgorka” munkásai Ho- rosovóba mentek önkéntes munkára. Olyan sokan jelentkeztek, hogy csak féladag élelem jutott egy-egy embernek. A munka befejeztével gyűlést tartottak, melyre eljött Lenin is. F. G. Rumjancev így emlékszik vissza erre a napra:

„Láttam őt (Lenint) az 1920 május elsejei kommunista szombaton. Egyszerűen odajött hozzánk, leült egy gerendára és beszédbe elegyedett a trjohgorkai munkásokkal; ilyen szerény, gondoskodó, testvéries, mindenkihez közelálló embernek marad meg örökké az emlékezetemben.” Lemn Trjohgorkába érkezésének híre villámgyorsan elterjedt és néhány perc múlva zsúfolásig megtelt az ebédlő emberekkel. Amikor Lenin elkezdett beszélni, halálos csönd támadt. „Vlagyimir Iljics először elmagyarázta — mondja visz- szaemlékezéseiben Sz. Zenyko- vics, — hogy nem a kommunista szombat szervezőinek hi- bájábóil volt kevés az élelmiszer, hanem egész Moszkvában mindenütt sokkal többen jöttek el a kommunista szombatra, mint amennyire eredetileg számítottak (több, mint másfélmillió) és két-három nap múlva mindenki megfogja kapni utólag az adagját, (úgy is történt, ahogy ígérte). Azután kifejtette az országos kommunista szombat jelentőségét és ismertette a nemzetközi helyzetet.”

Különösen jól emlékezetükbe vésték a trjohgorkai munkások azt az 1921 novemberi napot, amikor Lenin utoljára látogatta meg üzemüket. „1921-ben hallottam beszélni Vlagyimir Iljicset — mondja M. I. Vaszilijeva, — de úgy emlékszem erre a napra, mintha csak tegnap lett volna. Ünnepnap volt, de az idő egyáltalán nem volt ünnepi: fújt a szél, esett az eső. Ilyenkor az emberek (legszívesebben otthon ülnek, de amint megtudták, hogy Iljics is eljön, mindnyájan siettek a gyárba. Tömérdek ember gyűlt össze. Csak bámúltam ezt a tengersok népet és éppen azt a pillanatot szalasztottam el, amikor Lenin megjelent az emelvényen. Alighogy az elnök kimondta: „Elvtársak, eljött hozzánk Vlagyimir Iljics!” — olyan lárma kerekedett, hogy a további szavait elnyelte a zaj. „Éljen Lenin elvtárs”! — kiáltozták. Lenin sokáig nem tudott belekezdeni beszédébe, annyira lázba hozta az embereket a mi drága Iljicsünkkel

való találkozás. Amikor végre megszólalt, egyszeribe olyan csönd lett, hogy a légyzümmögését is meg lehetett volna hallani.”

V. Jemeljanov, V. Gorskov és F. Rumjancev, a „Trjohgor- ka” egykori munkásai mesélik, hogy Lenin egyszer nem tudott idejében jönni és Alexandra Mihajlova Kollon- taj tartott beszámolót helyette. Lenin időközben megérkezett, a félhomályos bejáraton át a terembe lépett és megállt oldalt. Vállára vetett felöltőben, a fején kissé félrecsapott sapkával, szerényen hátrahúzódva hallgatta az előadót, aki nem vette észre őt és tovább beszélt. A teremben né- hányan meglátták Vlagyimir Iljicset. Az egyik munkás hellyel kínálta:

„Foglaljon helyet Vlagyimir Iljics... „Lenin elmosolyodott, s vidám szemhunyorítással szabadkozott: „Hagyja csak, hadd álljak...” Közben Kol- lontajnak odacsúsztattak egy cédulát mire ő gyorsan befejezte beszédét. Iljics sietve ledobta válláról a kabátot — mondja visszaemlékezéseiben V. Gorskov és F. Rumjancev — és elfoglalta helyét az emelvényen. Kezét ellenzőül a szeme elé tartotta és a fénytől hunyorogva körülnézett a teremben, ahol akkor már vagy háromezer ember szo- ronaott. Elállták az összes átjárókat, még a gerendákon is ültek.” A Leninnel való találkozás utolsó perceit így írja le ez a két öreg munkás:

„Késő este volt, 10 óra körül járhatott már... a trjohgorkai munkások elkísérték Lenint a várakozó autóhoz. Iljics búcsúzóul kezet nyújtott a közelében álló munkásoknak, levette sapkáját, s szokása szerint könnyedén meghajtotta magát... azután az autó eltűnt a kanyarban.”

A munkások nem győzik hangsúlyozni, milyen szoros szálak fűzték Lenint a dolgozó tömegekhez, mennyire szívén viselte az egyszerű emberek gondját-baját.

A „trjohgornaja Manufaktúra” hajdani 'szövőmunkása, Sz. Malinkim megemlíti visz- szaemlékezéseiben, hogy „Lenin naponta, a nap minden órájában kapcsolatban állt a dolgozók tömegeivel. Minden érdekelte, ami a dolgozók életét érintette, s megható módon gondoskodott szükségleteikről.”

A trjohgorkai munkások visszaemlékezései híven tükrözik, milyen nagy gondot fordított Lenin a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének — a szovjet társadalom döntő erejének — szüntelen erősítésére. Ebből a szempontból feltétlenül figyelemreméltók Csernyák elvtárs szavai:

„1921-ben résztvettem a „Trjohgorkai Manufaktúra” ünnepi gyűlésén, amelyet a Krasznaja Presznya kerületben rendeztek az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt egy konyhának használt alacsony menyezetű helyiségben tartották, amely meglehetősen tágas volt, ez alkalommal azonban zsúfolásig megtelt emberekkel.

Egyetlen szék sem maradt üresen, sőt az asztalokon és az ablakpárkányokon is ültek.

nemzeti szinti kokárdával kapcsolatban

Az egyik felszólaló szigorú hangon emelt vádat a diákok ellen a legutóbbi pártaktiván. Olyan vádat, mely joggal sérti az ifjúság önérzetét — melyre sajnos senki sem felelt há- borogva, mintha helyénvalónak találták volna a jelenlévők- A vád pedig ez volt: ,,A diákok még mindig Kossuth címert, nemzeti színű kokárdát hordanak kabátjukon. Nem ezzel tüntetnek-e a Kádár kormány ellen? Jó lenne a körmükre nézni.’1 Lehet, hogy a szavak nem azonosak az aktíván elhangzottakkal, de a gondolat igen. Ez késztett arra, hogy a fiatalok nevében válaszoljak erre a vádra.

Tény az, hogy a vörös csillagos, sarlós, kalapácsos nemzeti színű címer jobban kifejezi államrendünket, az ország társadalmi rendjét, a pápai kettős kereszttől és a más ország területén lévő folyókat és hegyeket szimbolizáló Kossuth címertől — de ha a kormány ezt fogadta el hivatalos címernek, addig nem lehet vádolni sem rossz akarattal, sem kor- mányellenességgel azt, aki ilyen címert visel. Mert akkor joggal kifogásolhatná a felszólaló elvtárs azt is, hogy miért vannak kitűzve a párt és állami szervek, az üzemek és hivatalok homlokzatára a nemzeti színű zászlók, a Kossuth címerek. Elhiheti, nem a Kádár kormány elleni tiltakozás kép- pen...

S ami a diákokat és a nemzeti érzést illeti, néha bizony átcsúsznak a sovinizmusba is, de ez sem rajtuk múlik, nem teljesen az ő hibájuk, hanem a nevelőké, akik ilyen szellemben tanítják őket, vagy azoké, akik ahelyett, hogy az igaz hazafiságról felvilágosítanák őket, rosszakaratú támadás céltáblájává teszik a fiatalok nemzeti érzését.

Nem. A forradalmi munkás-paraszt kormányt nem kell félteni a kokárdás. Kossuth címeres fiataloktól, mert aki hazáját igazán szereti — és ők e külső szimbólummal ezt akarják kifejezni, az a munkáshatalmat támogatja, erősíti. A hazaszeretet és a magyarság külső jelekkel, szimbólumokkal való kifejezése úgy gondolom szépen összefér a kommunista eszmével.

Az ellenforradalom azért tudta saját céljaira felhasználni az ifjúságot, mert hazafias jelszavakkal lángragyujtotta a könnyen hevűlő fiatal lelkeket, megrészegítette őket a nemzeti zászlókkal. Petőfi nevével, magyarságuk hangoztatásával. Minden fiatalban nagy tervek, elhatározások élnek, mellyel a hazát naggyá és erőssé akarják tenni. De ha ilyen otromba vádakkal hűtjük le hazafias lelkesedésüket, kész prédájává válnak az ellenforradalmi elméleteknek, amely nem tagadja meg tőlük a zászlót, magyarságukat, a címert. a hazafias, vagy legtöbb esetben ál-hazafias soviniszta nevelést.

Ezért nem látom fontosnak a nemzeti színű kokárdás fiatalok „körmére nézni’1.

— bátc.ri —

K ÜLPOLITIK A—SOROKBAN

— Eisenhower elnök J. Sinclair Armstrongot, a kormány értékpapírbizottságának az elnökét haditengerészeti államtitkárrá nevezte ki.

— Mahmud Favzi egyiptomi külügyminiszter megbeszélést folytatott India és Jugoszlávia nagyköveteivel. Port Saidban az egyiptomi csatornahatóság bejelentette, hogy a brit és francia hajók milyen külföldi valutával fizethetnek.

A görög hadsereg a Reuter híradása szerint bejelentette, I hogy Makariosz érseket, mint I egyházfőt a miniszterelnöknek

Miután már több elvtárs felszólalt — csupa októberi harcos — az elnök felemelkedett helyéről és szokás szerint bejelentette: „Most pedig átadom a szót a Moszkvai Szovjet tagjának, a mi üzemünk küldöttének, Vlagyimir Iljics Leninnek” — s Iljics nyomban fellépett az emelvényre. Az egész hatalmas embertömeg hullámzásba jött, viharos éljenzésbe tört ki, s Iljics sokáig nem tudta elkezdeni beszédét az örömkiáltások és a szüntelen tapsorkán miatt. A münkásasszonyok magasra emelték gyermekeiket. A fiatalok egymást lökdösve, taszi- gálva próbáltak elhelyezkedni az ablakpárkányokon és az asztalokon. Alig sikerült lecsillapítania az elnökségnek a viharos örömúj ongást, amely mindenkit magával ragadott a mi egyszerű szerény és bölcs tanítómesterünk és vezérünk láttára. Feszült figyelem ült ki az arcokra, a kölcsönös megértés, szeretet és ragaszkodás erős szálai fűzték ösz- sze a szónokot hallgatóival.

A hőn szeretett vezér nem mondott érzelgős szavakat, nem ígért könnyű győzelmeket. Nyíltan feltárta a könyörtelen igazságot: beszélt a harc nehézségeiről, az elkerülhetetlen áldozatokról, a munkáshatalmat gyűlölő nemzetközi burzsoázia ravaszságáról és erejéről. De szavai ugyanakkor harcra serkentettek: az a biztos tudat sugárzott belőlük, hogy a munkásosztály a parasztsággal szövetségben ki fogja vívni a végső győzelmet.”

kijáró tiszteletadással fogadja.

— A nyugatnémet Daimler- Benz A. G. gépkocs gyár az utóbbi időben megkezdte lök- hajtásos katonai repülőgépekhez szükséges motorok gyártását.

— Az A. P. hivatalos közleményre hivatkozva jelenti, hogy Jordániában megszüntették a cenzúrát.

— A DPA jelentése szerint Rómában közölték, hogy Mat- teoti, az clasz szocialista demokrata párt titkára a párt- kongresszuson követelni fogja, hogy a párt lépjen ki a kormánykoalícióból, hogy meggyorsítsa a szocialista demokrata párt és a baloldali párt egyesítését.

— Az angol alsóház 317:252

szavazat aránnyal jóváhagyta a kormány által előterjesztett költségvetési javaslatot.

— Mohamed Ibrahim tábornok, az egyiptomi hadsereg vezérkari főnöke egy katonai küldöttség élén Damaszkuszba résztvett a szíriai nemzeti ünnep alkalmából rendezett katonai ünnepségeken.

— Az elmúlt hónapban jugoszláv hatóságok több ízben felvetették azt a kérdést, hogy az olasz kormány nem biztosítja az ország területén élő délszláv nemzetiségi kisebbségnek a békeszerződésben lefektetett jogokat. A sajtó jelentése szerint a jugoszláv kormán y javaslatára megegyezés .jött létre, hogy május elején Rómában vegyes bizottság vitatja meg a nemzetiségi problémák rendezését.

— Az AP jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium szóvivője egyik sajtóértekezletén határozottan elzárkózott az elől, hogy kommentálja a jordániai politikai válságot. Csak arra a kijelentésre szorítkozott, hogy a helyzet továbbra is rendkívül zavaros.

— Az egyiptomi ENSZ küldöttség egyik szóvivője kijelentette, hogy kedvezően alakulnak a szuezi kérdéssel foglalkozó megbeszélések.

— Megérkezett Bukarestbe a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége. A küldöttség megbeszéléseket folytat a román Munkáspárt központi bizottságával.