Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-17 / 30. szám

1957. április 17. szerda. 0 J Ű T O N 3 A.. MÁTRÁM" CM LAP FEJFAJARA Talán elég idő telt már el ahhoz, hogy — ha nem is tör­ténelmi — de megfelelő táv­latból vizsgáljunk egyes ese­ményeket. Arra gondolunk, — hogy mind kevesebb ember fejében él már a forradalom illúziója, mind többen döbben­nek rá, hogy itt Egerben is, (nemcsak Budapesten) ellen­forradalom volt. S talán ma már sokan szégyenük és bánják azt, amit akkor tettek, vagy éreztek. Nem azokra gondolunk, akik tetteiket szé­gyenérzettel, és még olyan nagy bánattal sem tudják feledtetni, de azokra, akiket félrevezettek, akik — esetleg — hangosan is kiálltak na­gyon rossz ügy mellett, s nem egyszer ádáz politikai csatákat vívtak, azt gondolva, hogy a munkásosztály érdekében szólnak. S talán éppen az eltelt idő, a megfelelőbb emberi hangu­lat lesz most szövetségesünk ahhoz, hogy tisztázzunk, talán ma már k ősinek tűnő, akkor — s valójában !— fontos poli­tikai ügyet. A „Mátravidék” című lap megjelenésérő!, illetve betiltá­sáról van szó. Bizony, abban az időben ez nagy port vert fel. Hogyan is történt? Hogyan került egy kis gyöngyösi új­ság, mely összesen kétszer lát­ta meg. a napvilágot, az egri­ek érdeklődésének középpont­jába? Ebben az esetben is — mint mindig — legjobb, ha az elején kezdjük. A múlt év novemberében Gyöngyösön, a járási pártbi­zottság és a járási tanács két vállalkozó szellemű ember ja­vaslatára engedélyt kért és kapott egy újság kiadására. Keresztapa a Mátra lett, s tő­le kapva nevét elindult útjá­ra a „Mátravidék”. Szerkesz­tői az egri nyomdában nyo­matták a lapot, lévén itt jobb a technika — vagy ki tudja, miért? Két szám annak rendje és módja szerint meg is jelent. Nem: volt ezekben sem jó, sem rossz, — sem pbütikai- lag, sem irodalmilag nem ütötték meg a kívánt mérté­ket. Ez időtájt vívta meglehető­sen hangos harcát a Buda­pesti Központi Munkástanács a kormánnyal — a sajtóért. Ami ott — az itt is! A me­gyei Forradalmi Munkásta­nács többízben is tárgyalta a sajtó ügyét, csűrte-csavarta, ismét, és ismét a Heves megyei Népújságért nyújtogatta a ke­zét. (Október 27-én az ellen­forradalom körbevette a lapot. A kommunista szerkesztőbi­zottságot leváltotta, s ezek egy részét elküldte a laptól. Csak- hát október 23-ra november 4 volt a válasz, s a lap ismét a párté lett.) Ami Budapesten, az itthon is — de a mi részünkről is. Pesten sem kapott újságot az ellenforradalom — Egerben sem. Közben á párt lapjánál, a Népújságnál két táborra sza­kadtak az erők. Az a rész, amely írásaival kiszolgálta az ellanfcrradalmat (félelemtől vezérelt talpnyalással, mert mi másnak nevezhetnénk azt a cikket, amelyben egy zsidó- származású, állítólagosán már illegalitásban is dolgozó „kommunista újságírónő”, az első „szabad” mindenszentek napját üdvözli, megmagya­rázva a kedves olvasóknak, hogy a Rákosi-önkény alatt — természetesen — senki sem gyújthatott gyertyát elhunyt hozzátartozói lelki üdvéért), olyan mélyre sülyedt már a posványba, hogy nem veit képes a hibáit kijavítani, ök maguk is érezték, hogy elárul­ták a pártot, a munkáshatal­mat, de az akkori politikai közhangulat, meg néhány száz hőbörgő ellenforradalmár tük­rébe nézve azt gondolták, hogy Magyarországon sohasem lesz k nszolidáció, nem lesz kom­munista párt, és munkáshata­lom. S ha már egy hétig nyal­ták az ellenforradalom talpát — megszokva annak ízét — . következetesek” maradtak. A pártlapnál dolgoztak, de a Forradalmi Tanács vezetői o’c. í.1 csúszkáltak hason, gon­dolván: némi érdemeket sze­reznek á közelgő „szép napsü­téses” polgári demokráciába — belépőül. Dehát ha lúd, legyen kö­vér, ha érdem, akkor legyen maradandó! Loptak már a világon két tengert összekötő csatorna árát, de hogy ne menjünk szomszédba példá­ért —, loptak már vízesést a Szalajká völgyében, s miután loptak már egyebeket is, miért ne lehetne újságot is lopni. A szerény újszülött kis gyöngyösi lapot, a Mátrav-' dá­két szemelték ki, s tűzték rá a zászlót. Sajnos, ennek egyik vezetője, Márkus János, bu­ta modem — (hogy túlzásokba ne essünk), belement a játék­ba.. Az ötlet remek volt! Adva van egy hivatalosan is enge­délyezett újság, gyöngyösi fejléccel, de Egerben nyom­ják. Tehát itt Egerben azt írunk a türelmes papírra, a- mit akarunk. A politikai hely­zet rendkívül zavaros, az el­lenforradalom, ha terror esz­közökkel is, de még uralja az üzemeket — és a zavarosban könnyű halászni. (A történel­mi hűség kedvéért, meg kell említenünk, hogy az akkori gyöngyösi párt és tanács ve­zetői sem sokat törődtek a lappal.) Éppen ülést tartott a me­gyei Forradalmi Tanács, ami­kor a Népújság szerkesztősé­géből aznap eltávolított hat újságíró Bíró „polgártársat”, az említett szerv főideológu­sát kereste. Kijött az ülésről. Rövid megbeszélés, újra tárul az ajtó: — Polgártársaim, végre ö- lünkbe hullott a szerencse, megszerettük az újságot, és íme a teljes szerkesztői gárda — mutatott az ajtóban állók­ra. lavitják Heves megye útjait — rájuk is fér! Az Egri Útfenntartó Válla­lat dolgozói ebben az évben több millió forintos költséggel javítják, portalanítják Heves megye közútjait. Többek kö­zött a Budapest—Miskolci fő­útvonal gyöngyösi szakaszán 10 kilométeres hosszúságban felújítják az aszfaltszőnyeget, másutt pedig korszerűsítik az utat. A megye területén az egyéb aszfaltburkolatú utakon összesen hárcmmill!ó három- százezer forint értékű munkát végeznek. Korszerűsítik a Ká­polna—Sircki utat, melyet ugyancsak tíz kilométer hosz- szúságban aszfaltos hengerlés­sel látnak el. Ezenkívül befe­jezik az Ózd—Salgótarjáni útnak Pétervására—Ki seré­nye közti szakaszát, és porta­nítják a mátrai utat Gyöngyös és Mátraháza között, valamint Hatvan—Salgótarján és Hat­van.— Lőrinci között. Az Útfenntartó Vállalat dol­gozói, mindezeken kívül még számos más Észak-Magyaror­szági utat hoznak rendbe, me­lyeken megkönnyítik a közle­kedést. Korszerűsítik a bánya­vidék felé vezető utakat is, — hogy a jövőben kényelmeseb­ben és gyorsabban juthassa­nak a bányászok munkahe­lyükre és vissza. ELADÓK Uj te-jcsárda nyí't Gyöngyct- sön. Eereznay Éva szorgalma­san méri a tejet, kaséi és a kakaót a munkába síelőknek A jelenlévők, ha életüket és vérüket nem is, de a vállala­tok pénzét azonnal felajánlot­ták a lap finanszírozására. — Talált kincs, valósággal talált kincs ez az újság, — mondogatták egymásnak. Nem is vesztegették az időt, visz- szasiettek üzemeikbe és gyű­léseket hívtak össze. Ezeken bejelentették: megszületett a munkásosztály „igazi lapja!” Ebben írják meg majd a mi igazságunkat stb. stb. Az új lap szorgafmas dolgozói pedig láza­san munkához láttak. Hogy mit írtak? Arra kár volna időt vesztegetni. Képzelhető, hogy a nagy és kisbetűket nem a szocializmus szolgálatába állí­tották. De a Forradalmi Tanács és az áruló újságírók frigyén nem volt áldás. A Mátravidék elvetélt gyermekük lett. Igaz, megírták és a nyomdában az ellenforradalom által felszínre segített vezetők - s ne tagad­juk egy-két nyomdász is nagy-nagy szeretettel készít- gették. Dehát a Panama csa­torna ügyét is leleplezték, mi­ért pont ez maradt volna su­ba alatt. A hivatalos hatósá­gok idejében betiltották a lapot, abból egy példány sem jelent meg az utcán. Sajnos még a gyöngyösi elvtársak közül is nem egy akkortájt megint valami egri turpisságot vélt a lap betiltá­sában. Nehezen értették meg hogy itt nem a városok kö­zötti hiúsági villongásról, ha­nem a szocializmus erői és el­lenségei közti harcról van szó. Adalékképen meg kell mondani, hogy a harc, mint általában lenni szokott, nem ment simán. A nyomdában is megszervezték a sztrájkot, s nem nyomták ki a párt lap­ját. Plakátragaszok jelentek meg az utcán, a kommunista újságírók ellen, betörték a szerkesztőség ablakát. Az a bizor.vos négv-ötszáz ember, akinek kenyerévé vált a tün­tetés, égette a pártlapot, s kö­telet ígért az íróinak. Még az újságárusítókat is megfé­lemlítették, nem volt szabad nekik az Uj Utón című lapot árulniok. Természetesen mind­ebben élenjártak a meg nem született újság munkatársai. * Jói tudom: a fent említett események az ellenforradalom tevékenységének csupán kis részét teszik Sőt, talán mond­hatnánk, utolsó hangos rugda- lódzásuk veit. Mindez talán , papírra sem kívánkozott vol- ! na, ha a napokban nem üti meg a fülemet két dolog. Nevezetesen: egyik elvtárs megkérdezte tőlem, miért tiltották be a gyöngyösi újsá­got? — a másik: az egri vá­rosi pártbizottságon hallot­tam, ho^ Bódi János a párt lapjának áruló munkatársa felvételét kérte a pártba, s ezt elutasították. Hogy miért? Gondolom, mindkdttőre si­került válaszolnom. SUHA ANDOR Három éve dolgozik a keres* kcdelemben Márkus Tibomé. Jelenleg a hatvani 90-es szá­mú árudában szeleteli a téli­szalámit, mint ahogy a képen is látható. Pa'ásíi Erika ugyancsak Hat­vanban dolgozik a 138-as szá­mú vasüzletben. Virágzik a vízi tündérrózsa — a* egri melegvízben A bő forrású egri melegvizekben hazánkban ritkaság- számba-menő trópusi vízinövények díszlenek. A strandfürdő területén lévő harminckét fokos melegvizü tóban csütörtök­re kivirágzik* t a trópusi víz* tündérrózsa amely gyönyörű látványt nyújt a látogatóknak. A víz felületén nyíló arany­sárga virág több napig pompázik és zöld levelei a nyáron is kellemes árnyékot biztosítanak a tóban tenyésző trópusi díszhalaknak. Háziasszonyok figyelem! 1100 vagon konzervet készít a Hatvani Konzervgyár Könnyű dolguk lesz az idén a háziasszonyoknak. Er­ről a hatvani új konzerv­gyárban gondoskodnak, ahol az idén 1100 vagon különböző főzelékfélét tartósítanák fél és egy kilós csomagolásban. Az új gyár dolgozóinak tervei szerint ebben az évben már teljes kapacitással dolgoznak. Az eddigi borsó és paradicsom konzerválása mellett a sze­zon kezdetétől mindenféle főzelékfélét készítenek. Köz­tük zöldbabot, lecsót, papri­kát, céklát, uborkát valamint más főzelékfélét és savanyú­ságot. A gyár dolgozói máris megkezdték az előkészületeket a közelgő szezonra. Szerelik és javítják az automata gépsoro­kat, melyek segítségével fi­nom, ízletes készételeket állí­tanak elő és hoznak forgalom­ba a háziasszonyok örömére. n gázoló meghalt, a gázolt elhajtott Nem mindennapi közúti baleseti ügyben indultak hely­színre a közlekedési rendőrök. 1957. április 8-án este 9 óra­kor Csivincsik Vincze nagy- tályai lakos motorkerékpárjá­val nekiszaladt ifj. Hadházi Lajsonak, aki az úton áll va motorkerékpárját javítot­ta. A gázoló Csivincsik el­esett a motorral és súlyosan megsérült. Hadházi nem ré­szesítette elsősegélyben az őt elgázoüó Csivincsiket, hanem sorsára hagyta. Később Nagy­váradi Antal találta meg a szerencsétlenül járt moto­rost, aki reggelre sérüléseibe belehalt. Hadházit a baleset áldozatának cserbenhagyása miatt tartóztatta le a rendőr- j ség. Milyen legyen az igazságos bérezés?- erről nyilatkozik a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke Üzemeinkben sokat vitatott kérdés, milyen legyen a bé­rezés. A dolgozók többsége látja, hogy az időbér a termelés csökkenéséhez vezet és oda, hogy a gyengébb teljesítményű munkások is annyit keresnek, mint a legjobbak- A vita még nem dőlt el, ezért felkerestük Furucz János elvtársat, a SZMT megyei elnökét, mondja el véleményét a bérezések­ről: Mik voltak a nermarendszer hibái? Meg kell mondani őszintén, hogy az elmúlt időkben bér­rendszerünknek nagyon ko­moly fogyatékosságai voltak. Az alapvető hiányosság az volt, hogy nem vette eléggé figyelembe, megvannak-e minden területen a teljesít­ménybérrendszer bevezetésé­nek feltételei. Sok esetben fi­gyelmen kívül hagyta a gaz­daságos termelést. A karban­tartóknál például sok terüle­ten sem a bérezés, sem a gaz­daságosság szempontjából nem helyes a teljesítménybérezés bevezetése. Nagyon kirívó az erdőgazdaságok esete. Itt is erőltetett volt a teljesítmény­bér bevezetése, hiszen a tel­jesítménybért a facsemeték kiadásához kötötték Ilyen te­rületeken nincrennek meg a teljesítménybérezési formák bevezetésének feltételei. Hiba volt az is, hogy bér­rendszerünk nem tartott lé­pést a orgazdaság fejlődésé­vel. Addig, amíg a hároméves terv ideje alatt a célkitűzés a többtermelés volt, adjig az ötéves tervünk fő célkitűzései között: a minőség megjavítá- 1 sa foglalta el az első helyet. | A mi bérezési formánk csak ' a többtermelésre ösztönözted dolgozókat, s nem segítette elő a minőség megjavítását. Nagyon komoly hiba volt az is, hogy a normarendsze­rünk az utóbbi időben túlsá­gosan bonyolulttá vált, sok­szor érthetetlen volt a mun­kások többsége előtt. Elsősor­ban ezért nem szerették és nem azért, mert igazságtalan­nak tartották. Nem tudták kiszámítani, hogy az elvég­zett munka után ténylegesen megkapták-e a bért. Nem tud­ták ellenőrizni az elszámc lá- i sokat, s ezért sok esetben bi- ! zalmatlanok* voltak. A bizal- i matiansághoz hozzájárult az ! is, hogy a normák gyakran leitek változtatva-. Sokszor ésszerűtlen szigorítások vol­tak és így a dolgozók nem tudtak előre tervezni a kere­setükre. mert az állandóan j változott. I Ezek a hibák bizony nagy- | jából hozzájárultak ahhoz, — • hogy az ellenforradalomnak I sikerült zűrzavart kelteni az üzemekben és a munkásta­nácsok első ténykedésként eltörölték a 'teljesítménybér- rendszert. Hogyan néz ki jelenleg a bé­rezés a megye üzemeiben? A normarendszernek sok hi­bája volt, de ezek nem a tel­jesítményen alapuló bérrend­szer alapjaiból adódtak. Alap­jában helyes volt bérrendsze­rünk a túlkapások ellenére is és a dolgozók többsége helye­selte a teljesítményen alapu­ló bérrendszert. A bányászat­ban ezért fogadták örömmel a dolgozók a szakmánybér be­vezetését. A Fínomszerelvény- gyárban és a megye több üzemében pedig már kérik a dolgozók az ilyen bérezés be- ; vezetését, természetesen a ré­gi hibák felszámolása, mellett. A bérezés területén azonban még komoly hiányoságok van­nak. Az ellenforradalom igye­kezett lejáratni a teljesítmé­nyen alapuló bérezést. Ök tudták, hogy ez a szocialista termelésnek egyik igen fontos emelője. Nekik ugyan nem volt céljuk a szocialista ipar gazdaságos továbbfejlesztése, ezért is indítottak hajszát a teljesítményen alapuló bére­zés ellen és igyekeztek beve­zetni az egyenlősdit megvaló­sító időbéreket. Ez odaveze­tett például a Bélapátfalvai Cementgyárban, hogy 1956. áprilisában 15 és félezer ton­na künkért és több mint 16 és félezer tonna cementet ter­meltek, most pedig 12—13 ezer tonnát termelnek ugyanolyan munkáslétszámmal, több mint 250 forintos átlagos fizetés- emelés mellett. Három-négy­ezer tonnával kevesebbet ter­mel és jelentősen több bért fizet ki az üzem. Példá­nak hozhatjuk az egercsehi bányaüzemet is, ahol ugyan a szénfal mellett dolgozók szak- mánybérben dolgoznak, de a kisegítőszemélyze't zöme idő­bérben dolgozik. Itt jelenleg az a helyzet, hogy azt a sze­net, amelyet a TÜZÉP 22 fo­rintért juttat a dolgozóknak, a bánya több mint 60 forin­tért állítja elő. Számos ilyen példa van. Nyíltan meg kell mondani, hogy az clyan bére­zés, amely ilyen ha­tást gyakorol a. termelésre, — csak inflációhoz, gazdasági életünk leromlásához vezet­het. Nem beszélve arról, hogy az időbér nem ad többet an­nak a dolgozónak sem, aki szorgalmasan dolgozik, nem tesz különbséget azokkal szemben, akik hanyagok, nem törődnek a holnappal, csak azt nézik, hogyan lehet a dolgozók államát zsarolni, hogyan lehet nagyobb összeget felvenni. Ezt a helyzetet a szakszervezetek sem nézhetik tétlenül, ezen gyorsan és feltétlenül javíta­ni kell. Mi a véleménye, milyen le­gyen az igazságos bérezés? A dolgozók mind világosab­ban látják, hogy az ellenfor­radalom által a teljesítményen alapuló bérrendszer eltörlése helytelen volt. Igazságos, szo­cialista bérezés csak a telje­sítményen alapul? bérezés lehet. Hívják azt normának, szakmánybérnek, vagy da­rabbérnek. Csak így érvénye­sülhet az a szocialista elven alapuló elosztás, hogy min­denki képességei szerint dol­gozik, és a végzett munka arányában részesül a meg­termelt javak elosztásában. Ezt a munkások mindinkább látják és el is mondják, hogy az időbér egyenlősdit teremt az üzemekben és nem veszi figyelembe a képességeket, — sőt tág teret ad a protekció­nak. A dolgozók helytelennek tartják ezeket és ezért is mondják, hogy ezen a helyte­len és igazságtalan bérezésen változtatni kell és be kell ve­zetni a teljesítményen alapu­ló bérezést mindazokon a te­rületeken, ahol ennek meg­vannak a feltételei. A szak- szervezeteknek az a feladata, hogy segítse ezeknek a felada­toknak a megoldását. Az idő­bér nem lehet a szocializmus építésének, a szocialista nép­gazdaságnak mozgató ereje, a szakszervezetek, akik a nem­zeti jövedelemnek nemcsak a szétosztásában, hanem annak tervezésében, és megteremtésé­nek elősegítésében is részt akarnak venni, nem támogat­hatják az időbérezést. Mi tá­mogatjuk az ol^an helyes kez­deményezést, mint amelyet a Szerszám- és Készülékgyár indított el, akik a fizikai, mű­szaki és egyéb szervek bevo­násával átvizsgálták áz elmúlt bérezési formák hibáit, afat- posan megvitatták, hogy hol volt rossz a teljesítményen alapuló bérezés, ahol szoros volt a norma, ott könnyítet­tek. ahol laza volt, ott szorí­tottak. És így, a legjobb fizi­kai dolgozók bevonásával eredményesen bevezették a helyes bérezési formát. A dol­gozók ezt elfogadták, mert resztvettek a kidolgozásában, és helyesnek, igazságosnak tartották. Feltétlenül helyes és szük­séges, hogy kikérjék a dolgo­zók véleményét az üzemeket érintő problémák megoldásá­hoz, de különösen nagy szük­ség van arra. hogy a bérezést — mely a dolgozókat legköz­vetlenebbül érinti — vélemé­nyük meghallgatásával ala­kítsák ki és minél előbb be­vezessék megyénk üzemeiben a te'jesítményen alapuló igaz­ságos, szocialista bérezési for­mát.

Next

/
Thumbnails
Contents