Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-13 / 29. szám
6 Ü J ÚTON 1957. április 13. szombat | LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK ~j „Borivóknak való“ Kozmetika A SZEPLŐ mindig visszatérő tavaszi szépségprobléma. Megelőzése a fényvédő krém és a kinines sötétszínű púder, de ha egyszer már kibújt, nehéz tőle megszabadulni. A nők egymásnak tanácsolják a „biztos” recepteket, sünitől a szeplő eltűnik, de az igazság az, hogy a szeplőt végérvényesen eltüntetni nem lehet. Viszont biztosan elhalványítja a következő kezelés: fapálcikára kis vattát csavarunk és citromlébe, vagy a gyógyszer- tárban kapható tíz százalékos hidrogén hyperoxidos oldatba mártogatva naponta „tupfcljuk” vele a szeplőket. A szepdő így idővel annyira elhalványul, hogy alig-alig látszik, de ha nem halványulna el egészen, az sem baj, — mert a szeplő nem szépséghiba, sőt szerintünk még kedves és fiatalos is. AZ ARCFESTÉS nem divatos. A külföldi nők nem festik az arcukat, csak arcbőrükhöz illő halvány, vagy sötétebb színű púderrel enyhén átpúderoz- zák. A szájrúzs tavaszra és nyárra élénk, világos színűi, amely még jobban kihangsúlyozza az arc természetes színét. Természetesen a festetlen Mit süssünk « KAKAÓS TORTA 8 tojássárgáját, 24 dkg cukrot 4 deka kakaóval félóráig habosra keverünk. 8 deka zsemlemorzsát, 5 deka lisztet és nyolc tojás keményre vert habját felváltva hozzákeverjük. Zsírozott, lisztezett formába öntjük. Forró sütőbe tesszük, egyenletes tűznél sütjük, majd három részre vágjuk. — Tölteléke: 14 deka cukrot 6 evőkanál vízzel szirupnak főzünk, 4 deka kakaót adunk bele, majd jól felfőzzük, simára keverjük, ha kihűlt, 20 dkg habosra kevert vajjal összekeverjük, — Töltjük és bevonjuk vele a tortát. MOKKATORTA: 6 tojás sárgáját 18 dkg cukorral, 2 evőkanál feketekávéval, kis vaníliával felverünk. 9 dkg lisztet, 3 dkg morzsával, a 6 tojás kemény habjával összekeverünk. Kikent, lisztezett tortaformába öntl- jük. Forró sütőben egyenletes tűznél sütjük. Ha kihűlt, háromfelé vágjuk. Süthetjük 3 arc csak úgy szép, ha üde és friss. Az arcbőr tavaszi fáradságát különféle pakolásokkal szüntethetjük meg. A bőrt táplálja és a pórusokat összehúzza a tej pakolás, amihez nem is kell más, mint egy csésze nyers tej. Egy vászonkendőt a tejbe áztatunk, s amikor jól átitatta a nyers tejet, ráborítjuk az arcunkra és 15—20 percig rajta hagyjuk. Utána friss vízzel lemossuk és megszokott krémünkkel átkenjük az arcot. HARISNYA NÉLKÜL járunk remélem nemsokára. Kezdjük el hát a láb kozmetikáját is. A fáradt lábat pihenteti és a boka tavaszi duzzadását gyógyítja a fenyőpakolás. Egy fél darab „Ve- losa” fenyőtablettát langyos vízben feloldunk és az oldatba mártott fáslival, vagy puha kendővel beborogatjuk a bokát, sőt a lábfejet is. Amikor a kendő száradni kezd, — ismét megmártjuk az oldatban. Ezt a borogatást egymásután 15—20 perces időközben kétszer-háromszor ismételjük. Utána az egész lábfejet és főleg a sarkat puhító krémmel kenjük be. Ez megakadályozza a bőrkeményedést, — ami rendkívül gyakori, ha harisnya nélkül szandálban járunk. íz ünnepekre? lapban is. — Tölteléke: 4 tojássárgáját 14 dkg porcukorral, kis vaníliával habosra keverünk. 1 dl fövő feketekávéval felengedjük, tűzhelyre téve, folyton verve, sűrűre főzzük. Keverve hűtjük. Hozzáadunk 20 dkg habosra kevert vajat. Ezzel töltjük és bevonjuk tortát. ízlés szerint díszítjük. DIÓSKIFLI: 25 dgk diót mozsárban gorombára törünk. 4 tojásfehérjét 25 dkg cukorral jól felverünk, fövő víz fölé tesszük, a diót hozzáadjuk, addig verjük, amíg egészen sűrű masz- szát kapunk belőle, akkor a tálban hagyjuk kihűlni, aztán lisztezett tepsibe rakjuk, úgy hogy egy kávéskanálnyit darált dióban meghempergetünk és kifli alakra formálunk. — Forró sütőbe tesszük, lassú tűznél sütjük. ZSERBÓ: 20 dgk lisztből, 14 dkg vajból, 2 dkg cukorral és 3 tojássárgájával tésztát gyúrunk. lk cm vékonyra nyújtjuk, és nagy tepsibe tesszük. Ribizli, vagy málnalekvárral megkenjük. 14 dkg mandulát, vagy diót darálva, 20 dkg cukrot, 3 tojásfehérje kemény habjával összekeverjük, ezt a lekváros tésztára rákenjük, s még hosszú vágott dióval, vagy madulával behintjük a tetejét. Lassú tűznél sütjük, ha megsült, táblára borítjuk. Sütünk hozzá ugyanabban a tepsiben 4 tojásból, 14 dkg cukorból, 7 dkg lisztből piskótalapot. Ezt is megkenjük lekvárral, rátesszük a zsíros tésztát, tehát alul marad a piskótatészta. Azután ujjnyi keskeny, 7 cm hosszú szeletekre vágjuk. BABAPISKÓTA: 28 dkg porcukrot, 5 egész tojással félóráig keverünk, — vaníliával, vagy citromhéjjá- val ízesítjük. 30 dkg liszthez hozzákeverünk 1 dkg porrá tört szalakálit, beleöntjük a cukros tojásba, simára keverjük. Ezt este készítjük el. — Reggel még hozzágyúrunk 35 dkg lisztet. Két részre osztva, késfok vékonyra nyújtjuk. Piskótaszaggatóval 'kiszúrjuk, halványra sütjük. Sokáig elálló tészta. Italok az ünnepekre RIEIZLI BOR: A télire eltett ribzlit leszűrjük. Fél liter gyümölcslé, egy liter víz, 75 dkg cukor. Többször felkeverjük, hogy a cukor elolvadjon. Uborkás üvegben készítjük, amelyet ritka szövésű ruhával, vagy tüllel kötünk le. Langyos helyre, nem napra állítjuk. Ha jó borillatú és megtisztult, leszűrjük a seprőről. Üvegekbe öntjük, ledugaszoljuk. Pincébe tesszük pihenni. ABSZINT KOKTÉL: Kevés törött jég, 10 kávéskanál porcukor, 8 dl abszint és 2 dl unikum, 1 citrom apróra vágott héja. Jól összekeverjük, pohárban szalma- szállal feladjuk. A tűzálló menyecske rejtélye Azt mondják, a hieroglifeket azért volt oly nehéz megfejteni, mert a képek átvitt értelemben jelentettek valamit. Ha négyezer év múlva kiásnak egy ma gyártott zománcozott lábast, a nagyszakállú tudós érdeklődve hajol föléje, megforgatja, majd hirtelen a lábas fenekére szegeződik tekintete, s szinte meghipnoti- záltan mered egy főkötős menyecske kissé futurista rajzára, s a körfeliratra: „tűzálló menyecske”. Lehet, hogy ott, akkor egyszeriben új értelemre döbbennek anyanyelvűnk szép és pajkos kifejezésével kapcsolatban s a kései utókor „Nyelvőrei” váltig magyarázzák majd a menyecske fogalmát, a lábas rövidesen képző- művészeti alkotássá „lényegül”, jelképpé, mely a maga hatásos és nemes egyszerűségében utal a menyecske kicsattanó és kerekded formáira. És az akkori existencialis- ták, kubisták és nec-antiquis- ták pirulnak és szégyenkeznek majd, megszaggatják ruháikat s elrejtőznek a világ szemei elől, vagy leborulnak a magasrendű XX. század haladó művészete előtt mely egy lábas uklidesi formáit oly hatásosan allegorizálta. „Menyecske” — suttogják majd, s magukhoz szorítják a lábast. S lágy és igéző halmokra gondolnak, s a zománc enyhe pírja a me-S nyecskearc rózsás gödröcskéit) juttaja eszükbe: diadal-> lal hordozzák körül a lábast) tárlatokon, s végül elhelyezik) a British Múzeumban, hogy? még évezredeken át gyönyör-S ködhessen az emberiség e> rendkívül kifejező képzőmű-> vészeti alkotás erényeiben.) De... S — Miért tűzálló? Miért? —^ tépelődik egyszer egy lobogó-^ hajú titán ez isteni jelkép? előtt, s kételye csakhamar vi-> lágszerte visszahangra találj Visszalapoznak a négyezerévé előtti irodalomba, átböngészik) a korai XX. század nyelvem-) lékeit, s e bölcs és boldog kor<j emberének homloka izzad) majd: nem lelvén választ e? fura jelzőre. „Tűzálló me-? nyecske”... s a csalfának, —? tűzrőlpattantnak titulált me-> nyecskék ezentúl követelni fog-? ják, hogy a letűnt századok? emlékeként őket is „tűzálló-? nak” becézzék. ? S új Shakespearek támad-? nak majd, akik megéneklik? a különböző tüzeket kiálló? menyecskéket és a halhatatla-? nők Pantheonjába emelik a? „Zomancarugyar” nevű isme-? rétién ókori művészt, aki e? jelképet ismét oly találóan,? nem e vérbő és ingerlő alkotás? fülére, vagy oldalára, hanem? fenekére helyzete. ? —pala— ? Nem Balassi strófákat idézgetek. A minap franciországi levelet hozott a posta. Egy nagy borfcrgalmi cég küldte el prospektusát a világ minden tájára, s a pároldalas ismertető címe nagyjából a fenti. Az biztos, hogy bortermelésben nem állunk a franciák mögött világviszonylatban, borivásbán azonban igen. Ne sértődjön meg egyetlen borvLrá- gos orrú hazámfia: kereken kimondom, hogy a magyar borivó átlagosan messze elmarad a francia állampolgár mögött, ami a naponta fölhörpintett szőlőlé mennyiségét illeti. A francia villásreggelijéhez, „di- ner”-jéhez, vacsorájához oly természetes és magátólértetődő rendszerességgel issza a maga néhánydeci borát, mint mi a vízvezeték „falmellékijét”. Ha egy-egy francia borfogyasztásának hektolitert meghaladó átlagát hallom, erős a gyanúm, hogy a gallok honában a csecsemők is bort szopogatnak anyatej helyett s a haldoklók, mielőtt átlépnék az árnyékvilág küszöbét, kedélyes ..Szent János áldással” öblítik le az agónia fáradalmait. Tény. hogy a francia szellemességnél csak haza- és borszeretete nagyobb. Ami a prospektust illeti, oly szenvedéllyel olvastam, mint azokat az írásokat szokás, amiket nagy tanító mesterek hagynak hátra a balga és a delirium örömeit még nem ismerő utókor számára. Mindenekelőtt megtudtam, hogy súlyos tévedés azt hinni: a bor annál jobb, minél hosszabb ideig áll. A bor optimális állásideje ugyanis tannintartalmával van összefüggésben. Vannak borfajták, amelyek 4—5 év állás után érik el , erejük teljét”, mások 15-18 év múlva, ismét mások másfél-két év alatt. — Azt mindenesetre megjegyeztem magamnak, hogy az egri borvidékhez hasonló francia borvidékek termése 4-5 évig áll a gádorok mélyén. Ha a bort tovább is állni hagyjuk, fokozatosan veszít zamatjából és erejéből: elöregedik. Később összejöttem egy borszakértő barátommal, s ő elárulta, hegy ezeket minden jótét borgazda tudja, csak én, aki oly hanyag nemtörődömséggel iszom a „medoc”-ot és „leánykát”, igen, csak én vagyok tájékozatlan. Elszégyel- tem hát magam, s tovább olvastam a prospektust, mégpedig azt a fejezetet, amely a borivás technikájával foglalkozik. Most viszont borszakértő barátomon volt a sor, — ami a csodálkozást illeti: „Mindenekelőtt — szól az írás — tisztítsuk meg szánkat mindenféle savas, vagy lugas hatású ételmaradéktól. Ecéi- ból legjobb puha kenyérbelet majszolni, étkezés után tehát, együnk meg egy szelet kenyeret s csak ezután lássunk a boriváshoz. Töltsük a bort kristálypohárba, mert a kristály adja vissza leghívebben a nemes bor nemes fényét, s bizony az esztétikai hatás — miként a szerelemben — itt sem közömbös. Ne töltsük tele a poharat! A teli pohárból a bor szétszórja illatát, mint a nyitott parfőmös üveg. A háromnegyedig töltött pohár viszont összegyűjti, megőrzi e zamatos aromát, ami — az illatok é§ ízek kiegészítő szerepét tekintve — rendkívül fontos dolog. Most pedig — ú jöjj, isteni nektár — vegyük kezünkbe a poharat és emeljük ajkainkhoz. Még ne igyunk! Dugjuk orrunkat kissé a pohár fölé, szippantsuk be a szőlőhegyek aromás par- íőmjét, gyönyörködjünk néhány pillanatig a kristályon szerteszikrázó rubinvörös — vagy aranysárga színek pompájában, majd ízleljünk meg egy apró kortyocskát. Csak kis mennyiséget vegyünk egyszerre magunkhoz: nyelvünkkel kotorjuk szét a szájban, csemcsegve ízlelgessük, mert a nyelv hátoldalán vannak elhelyezve azok az ízlelő szemölcsök, amelyek a bor zamatát legintenzívebben érzékelik, ha hirtelen lehajtjuk az itókát, az egészből semmit sem érzünk. És végül; ne igyunk egyszerre sokat, mert az alkohol okozta tompaság éppen az ízlelőidegekre terjed át elsősorban, s a fent felsorolt esztétikai halások semmibe tűnnek”. ... nem tudtam tovább olvasni. Szégyenpirban égő arcomon könnyek csorogtak, s egyszerre eszembe jutott: a görögöknek volt igazuk, az. epikureusoknak, akik az apró dolgok élvezésében cdáig jutottak, hogy már egy bolha- csípésnek is tudtak örülni, mert ilyenkor arra gondoltak“ milyen jó, hogy nem egy elefánt rúgta oldalba őket. — „Mindenesetre —elmélkedtem — ha így ittam volna eddig, sokkal kevesebbet ittam volna. Esetleg teljesen le is szott- tam volna az ivásról, mert .» szagolgatás és gyönyörködés közben megsajnáltam volna a bort, mint törékeny virágot, melyet nem szakítunk le: ott hagyjuk a kert közepén, díszes ágyában, hogy pompázzon és gyönyörködtessen másokat is.” S mert barátommal mindketten egészen elérzéke- nyültünk, gyorsan felhajtottunk kétszer féldecit, tisztán. —pagony— , WWvteA REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) Sir Yolland egy pillanatra kijött a sátora elé. Azután újra visszament. Komoly gondolatok közt ült az összecsukható kertiszéken. Most először nehezedett balsejtelem a szívére. .. Nem számított arra,, hogy a katonasághoz nem elég az egyenruha és a szurony... Fegyelem is kell. És mi lesz? Nyomasztó érzése volt. Talán csügged? — Meghátrál az út elején?... Nézte a földet, szívta a szivarját és a sátor sötétjében látta azt a vaskesztyűs, hatalmas bajuszú őst, aki a kék szalon faláról szokott ránézni: a „Hódító Yolland”. A goromba ember kiverte Afrika északkeleti partjairól a portugálokat és kinevezte önmagát az Angol Király helytartójának. .. De ez nem a tőzsdén kezdte... Libbent a sátor függönye és belépett rajta a lány. Ijedten állt. — Mondja! Még mindig nem látja, sir, hogy a vezetők tehetetlenek/?!. — És... ha látom? — Miért nem csinál rendet? így nem juthat el az út céljához! A gróf vállat vont. — Intézkedett a poggyásza miat — kérdezte aztán. — Mi?... Most ne az én poggyászommal törődjék, hanem menjen közéjük és állítsa helyre a rendet... A gróf csendesen ingatta a fejét. — Nem... Kintről félelmetes csatazaj hallatszott. Egy lövés is dördült, Durien lőtt a levegőbe, de oda sem figyeltek. Bayonne altiszt rendet akart csinálni, de betörték az orrát. Csak akkor lett rend, a- mikor egy katona pofonütötte a Levegő ördögét, mert Izabella őrvezető, mint egy anyatigris vetette magát közéjük és megjelent King Ro- wang is, kezében egy fél szekeret tartett, amit hamarjában letört... Két perc múlva nem volt verekedés. Aki tehette megfutamodott, aki nem volt elég serény, azt az őrvezető csodálatos ösztönével könnyedén knockautolta és King Roswang hitvese oldalán e- gész sorokat döntött le a fél szekérrel... Sir Yolland kilépett a sátorból. A csata visszatérő utórezgéseit már leszerelte a marsall, Durien és a többi felettes. .. Néhányan még hangosan vitáztak, ezeket lecsendesítették. .. — Kérem, — mondta nyugodt. hűvös, de jól hallható hangon a gróf. — A legközelebbi rendbontásnál a teljes csapat kétnapi fizetését levonom. (.. — Hohoó... — mondta. Tu- otain. — Tessék. ..? — fordult feléje még hidegebb hangon a gróf. — Ha valaki más véleményen van, akár nyomban is elmehet. Itt én parancsolok. Ezentúl fékezzék meg, aki verekedést kezd, gondoskodjanak, hogy az ilyesmi ne harapódzott el, mert a szavamat nem szoktam megmásítani... És visszament a sátorba. — Hiába... Úgy látszik, valamilyen oknál fogva a grófot tisztetek. Senki sem szólt és Fleur de Bac indítványt tett, hogy a legerősebb katonák, az őrvezetővel az élükön, alapítsanak tábori csendőrséget és pofozzák fel, aki nem tetszik nekik. ö nem bolond, hogy mások verekedéséért kétnapi jövedelmét elveszítse és különben is az eszelős angolnak szerinte igaza van, így nem lehet viselkedni a sivatagban. A tábori csendőrség megalakult. Figyelmes szemlélő azt mondhatta volna, hogy ezek az emberek itt eljátszák a természetben lezajlott átalakulást: hogyan kényszerítette a szükség és a tapasztalat az ősi hordákat, hogy átalakuljanak lassanként „hadakká”. Polchon hadnagy lett a „csendőrség” parancsnoka, — mert a vörössszakálas volt az egyetlen vezető, aki nemcsak szép szóval igyekezett a verekedők lelkére hatni, hanem néhány igen jól sikerült pofonnal is közbeszólt. Oblath Jeromos ült a műszerei mellett és várt. De nem jött senki. Kratovill arra ment és egy 'zsebkendőit szorított vérző fejére. A kendőt átitatta a vér. — Hé! Közlegény! Jöjjön ide, megvizsgálom! — Mi?... Ugyan hagyjon az ilyen marhaságokkal. — De ember! Hátha műtétre van szükség... Nem akarja, hogy segítsek magán? — Dehogynem. Igazán adhatna egy pofa bagót... 3 Mikor sir Yolland visszalépett a sátrába, egy lázasan csillogó szempár nézett rá a sötétből. — Igen! Ilyennek kell lennie! Sir... ön nagy ember... — Én... — felelte és legyintett, de azért jól esett neki. Kopogtak. Ez csak Wilkie lehetett, — mert kizárólag ő tudott kopogni a gróf sátrán, mielőtt belépett. Kiválthatott volna egy elsőrangú szabadalmat ezzel a megjelöléssel.: „Találmány, amely sivatagi táborozásoknál megrögzötten jól nevelt emberek számára lehetővé teszi az udvarias érintkezés szokásainak alakalmazá- sát”. A kövér kis szervező ugyanis készített magának egy fadarabot, amire dróton függő ólomgolyót erősített és ha ezt megrázta, akkor a fához ütődő ólom tökéletes illúzióját nyújtotta annak, mintha valaki a sátor előtt kopogna. — Sir — szólt Mr. Wilkie belépve —, alkalmaztam valakit, és utólagos beleegyezését kérem. — Kit és milyen minőségben? — Mr. Gulivert, sivatagi szaktanácsadónak. — Vissza kell csinálni! — mondta gyorsan a leány —, az egy veszélyes ember... — Bocsánat — felelte udvariasan a szervező —, de nem hittérítőnek alkalmaztam, és így a szelíd, ártalmatlan egyéniség nem előfeltétel... — Ha megengedik, hogy én is hozzászóljak — vetette közbe a gróf, aki eddig szamovárjával bíbelődött —, azt hiszem, indokolt lenne, ha Wilkie úr részletesebben indokolná eljárását... — Sir — kezdte a kövér — néhány tünet után arra a megállapításra jutottam, hogy felvonulásunk körül több- rendbeli mulasztás történt E mulasztások tekintetében Mr. Guliver olyan ötletességről tett tanúságot, hogy úgy éreztem, hogy a jövőben is hasznát vehetjük... — Mi?! — kiáltotta hisztérikus gyorsasággal Anette (Elsworth? Lorion?...) —, talán ő adott teaestélyt, hogy elmaradjon a zendülés? Ö állította meg az első autóst, a- mikor úgy volt. hogy kinint kell szerezni? öt követi osztatlan lelkesedéssel a sereg, vagy engem? — Kérem, Miss... Miss... — Szóval kérem én nem csorbítom az ön érdemeit és elismerem, hogy nélkülözhetetlen seregünk éléből... de ez az úr praktikus... — Ön a marsállt is praktikusnak találta és a többi vezetőt is, ön praktikusnak találta az ötszáz gumikesztyűt, az ötven rakettet, a hetven tucat biztosítótűt, és ezer darab patent nyakkendőrögzítőt, halcsontból... Mr. Wilkie elsápadt és becsületében mélyen megsértve kiáltotta: — Esküszöm, hogy a nyakkendőrögzítőről nem tudtam! A gumikesztyűt vállalom, a teniszütőt eltűrtem, a biztosítótűről is értesültem, de vegye udomásul Miss Elsworth. .. A gróf közben elgondolkozva itta a teáját: — Küldje ide azt az embert — mondta halkan —. majd beszélek vele... — Csak nem akarja alkalmazni — kérdezte a lány gyorsan és vészesen villogó szemmel —, vegye tudomásul, ha ezt megteszi, akkor én nem megyek tovább magával. (Folytatjuk
