Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-03 / 27. szám

1957. április 3. szerda Ü J ÜTŐN A magyar-szovjet barátság, a magyar nemzeti függetlenség, a magyar népszabadság legfőbb záloga írta : Horváth Nándor az MSZMP Eger Városi intéző Bizottságának titkára tatában kovácsolja valósággá a más népek füg­getlensége tiszteletben tartásának és megvédelmezé- sének lenini elveit. Ez a 12 esztendő története — vala­mennyien tudjuk — arról be­szél, hogy függetlenségünket az imperializmus, az ellenség elleni kemény küzdelemben kell megvédelmeznünk. A gaz­dasági és politkai nyomás, a titkos és nyílt diplomácia leg­változatosabb eszközéit fel­használva törekedett és törek­szik ma is csatlósaival együtt az amerikai imperializmus ar­ra, hogy térdre kényszerítsen bennünket, hegy előkészítse szabadságunk és függetlensé­günk elrablását. A Szovjetunió valamennyi imperialista ma­nőverrel szemben a nemzetkö­zi élet valamennyi sorsdöntő kérdésében a magyar nemzeti függetlenség védelmezőjeként lépett fel. Ez volt az az erő, és szilárdság legfontosabb for­rása a mi népünk számára is, ez volt és maradt a magyar nemzeti függetlenség ellen irá­nyuló imperialista kísérletek visszaverésének legfontosabb EMLÉKEZZÜNK... Levél egy főiskoláshoz ! Sokszor találkoztam már veled. Reggelenként sietős ; léptekkel igyekeztél az iskolába, táskával a kezedben kis ! diák voltál. Délutánonként meg-megálltál beszélgetni az is- ! kola előtt a fiúkkal. Rövidre vágott hajad repkedett a szél- , ben, szemed pajkosan nevetett, vidám fiatal lánynak látta- ; lak akkor. Egy nap gondterhes, sötét arccal álltái egy cso- ! pert közepén. Akkor történt, amikor mindannyian értetle- : nül álltunk az esemény előtt, amikor még csak annyit tud- j tunk, hogy Pesten fegyverek dörögnek. Te is ott álltái és ! lested, vártad a híreket. Nem bírtál otthon maradni a szoba ; négy fala között, késő estig vártól új híreket és a kora reg- ! gél már az utcán talált. Vészes gyorsasággal peregtek körülötted az esemé- : nyék s nem láttad Te sem. hogy mi történt, örütél, hogy megalakult a Mefesz, az előtted sem egészen népszerű Disz helyett, de magadban bátortalanul elítélted azokat a pesti fiatalokat, akik fegyvert fogtakk. Kutattad, nem lett volna-e más mód a hibák helyrehozására, de ugyanakkor tetszett neked, hogy iskolád egyszerre a város központja lett. Egy vagy két nap múlva már kipirult arccal álltái a Petőfi szo­bor előtt, együtt szavaltad a Talpra magyart a többiekkel, együtt énekeLted a Szózatot. És olyan felejhetetlenül szép­nek Ígérkezett ez az este. Fiatal lelked rabul ejtették az ese­mények — s azok. #kik számítva a» Ti hamar lobbanó lel- kesedéstekre fiatal gvanútlanságotckra. így indítottak el benneteket egy olyan harcra, amelynek nagyon-nagyon gyá­szos következménye lehetett volna, ha... Ne mtartalak hibásnak, ha valakit 6 hibáztatni tudnék, mindezért, azok az idősebbek, akik nem fogták még szoro­sabban a kezeteket. Akik mindenről sokat beszéltek vele­tek, csak éppen arra nem tanítottak meg eléggé, hogy párt nélkül soha sem lesz szocializmus, és arra, ha egyszer fegy­ver dördül a munkáshatalom ellen, az soha sem a munkások érdekében van. Aznap este még egyszer viszontláttalak. Vitt, vitt magával az áradat, Petőfi utódjának képzelted magad, mi­kor valaki kiadta a jelszót: menjünk a nyomdába, nyomas­suk ki a 12 pontot. Mentél és egyre jobban belekerültél a dolgokba. Már nem is gondoltad végig, hogy mit csinálsz. Ott álltái a nyomda előtt, s míg vártad, hogy elkészöljönek a röplapok, ütemesen kiáltottad a többiekkel együtt: mars ki ruszki... És itt álljunk meg egy kicsit. Hadd mondjak el ne­ked néhány dologot, amit sokszor hallottál, de nem zártad a szívedbe. Szeretném megfogni a kezed, hogy visszavezes­selek az elmúlt évekbe, amikre nem emlékezhetsz vissza, hiszen olyan kicsi voltál még. Beszélni szeretnék Veled arról, mi volt itt, mielőtt eljött az a hadsereg, melyet csak titokban vártak itt, s melyre Te nemrégen azt mondtad: mars ki! Nem tudok neked erről a megyéről beszélni, nem éltem itt, gyere hát velem oda, ahol én születtem. Hidd el, nem sok különbség van, csupán annyi, hogy ott három­négy grófi család osztozott a földeken, itt meg a káptalané volt. Gyere, járjuk be a dúsan termő szép alföldi megye tá­jait. Lásd, ott van nem messze a megyeszékhelytől Ökígyós, — ma Szabadkígyós. A hatalmas 77 szobás kastély a park közepén egyetlen családé volt. Magas, karcsú tornya tiszta időben ellátszik a város széléig, parkja messze benyúlik a szántó közé. A földbirtokos Wenckheim, akik a kasté­lyon kívül éltek, azok neve: hallgass volt. De menjünk tovább. Látod azt a részt, ahol a Fekete és a Fehér Kőrös habjai ölelkeznek, ott is egy birtok volt. A többezer holdnyi birtok hurokként fogta körül a falut. Itt nem volt erősödő paraszti birtok, itt csak egyfelé veze­tett az út, zsellérnek a Wenckheim birtokra. És sorolhat­nám neked tovább: Vésztő, Békés, Ladány, mind egy-egy Wenckheim birtok. Hallottál ugye már a világhíres szarvasi Arborétumról? Tudcd kié volt? Sok ezer holdnyi öntözhető szántóval együtt a Bolza grófé. Orosházán túl az Almássy család „uralkodott”. Három, vagy négy családé volt majd az egész megye. Elfáradtál egy kicsit. Gyere, beviszlek egy kedves kis házba. Korán őszült édesanyám friss kávéval kínálna meg, s ha soká ösztönöznéd, kicsit elhomályosuló szemmel mesél­ne Neked a gyerekeiről. A legidősebb? Éleseszű gyerek volt. — Taníttassák, — biztatták őket mindenfelől, csakhogy a biztatás még nem elég a tandíjra, s a havi 120 pengő fixből nem telt. így is sokszor erőt meghaladó dolog volt a három gyerekkel még a polgárit is elvégeztetni. Inasnak adták hát az elsőt is, a másodikat is... Nézd csak, ez a szürke egyemeletes kis épület, ezt ; volt az államilag segélyezett községi polgári leányiskola Ide 1 jártam én. De sokszor mentem haza égő keserűséggel. Meg- ; lehetősen jó tanuló voltam, az öt pengő havi tandíj helyett i kettőt, hármat kellett fizetni értem. Harmadikos lehettem, ; mikor édesapámnak felmondtak az üzemben, s úgy esett, J hogy egyhavi fizetésből kettőig kellett élni. Eljött a tizedi- < ke és nekem még nem volt befizetve a tandíjam. Sohasem ] fogom elfelejteni, éppen vegytan óránk volt, mikor bejött < a tandíjat ellenőrző tanárnő. Felolvasta hármunk nevét és J azt mondta, akkor jöjjünk iskolába, ha befizettük. Vettem < a táskát, a szégyen fojtogatott, s alig láttam a könnyektől a J kilincset. A folyosón még utánunk kúszott az oktató hang: < ha nincs apátoknak népze, ne járassa polgáriba a gyerekét ! Hidd el, én is szerettem volna tovább tanulni. Beszél- j tünk is róla egy este, három irkalapot teleírtunlc számok- J kai, — mi, mennyibe kerülne, — aztán vizsga után két j héttel bementem a varrodába dolgozni, hogy szeptember j elsején biztos leszerződtessenek. ] így kínlódtuk végig az iskolát, s nem akadt fel otc J a környéken senki ezen. 01yan mindennapos volt ez. < S most írjam le Neked, hogy mindez a múlté. Hogy j ha még annyira is tehéz volt az élet nálunk, és még nehéz « ma is, mégis más. Édesapád panaszkodott a begyűjtés mi- 1 att, de sajátja lett'az a föld 45-ben! Szomszédod édesanyja } azon kesergett, dolgoznia kell menni, hogy elég legyen a J gyerekeknek a kereset. Tudod-e, hogy szerettek volna dől- J gozni ott a környékünkön az asszonyok, de nem volt hol. * Sokat panaszkodtatok, hogy kevés az ösztöndíj. Csak éppen ♦ egyről feledkeztetek meg, arról, mit jelentett volna ez ne- « künk 15 évvel ezelőtt. { Nem mondom azt, hogy itt most már minden jó, de ♦ jobb, mint volt. Erősen kell küzdeni a mindennapiért, de } nem kilátástalan az élet. És mennyivel más a gyerekeknek. * Te, soha ennyi gyönyörűen felöltöztetett gyerek nem sétált ; még a tavaszi utcán. Persze ezt még nem érted, majd csak < akkor fogja fel eszed és szíved, ha te is Anya leszel. Ha ; tudni fogod, nehéz lesz, áldozatot is kell érte hozni, de < mégsem kell összetörnöd a tanulni vágyó gyereked féltve \ dédelgetett álmát. < S mindezt azoknak is köszönhetjük, akikre nemrég ! azt kiabáltad te is: mars ki! Ha követtünk is el hibákat, : azt, amiért életét áldozták azok, akiknek a sírját kiforgat­ták, nem veheti el tőlünk senki. Ünnepelünk ma. Azt, hogy szabadok vagyunk, . és ázokat, akik elhozták ezt. Gondolkozzál Te is ezen. S tudom, ha rájöss az igazságra, nem lesz többé olyan hatalom, mely ismét szembe fordítson vele. DEÁK RÓZSI folytatott harc, majd később az ENSZ tagság elnyerése ré­sze annak a küzdelemnek, a- melyet a szovjet diplomácia az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének egyetemességéért folyta­tott és folytat. Valóban, a Szovjetunió pajzsként védelmezett ben­nünket, e pajzs oltalma alatt kibontakozhattak és kivira­gozhattak a magyar nép poli­tikai erői, sikeresen fejlődhe­tett a küzdelem a reakció erő­inek felszámolásáért. A kül­ső és belső reakció elleni harcban, amelyet a magyar kommunisták pártja vezetett, erősödött a proletár hatalom hazánkban. Ez vezetett a ma­gyar—szovjet barátság folyto­nos erősödéséhez is, és a ma­gyar nemzeti függetlenség mindmáig legfontosabb pillé­rének megalkotásáig, az 1948 februárjában kötött szovjet— magyar barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási szerződé­sig. Ez a szerződés mintegy kiteljesítése, megkoronázása volt mindannak a segítségnek és támogatásnak, amelyet a Szovjetunió a fiatal magyar függetlenség megoltalmazásá- ban nyújtott. A háború befe­jezése után alig három esz­tendővel a Szovjetunió barát­jává és szövetségesévé emel­te hazánkat abban a nagysze­rű küzdelemben, amelyet a béke és a népek biztonsága ügyében folytat. ' A MAGYAR NÉP SZÁZA­DOK során már sok kemény harcot vívott szabadságáért, függetlenségéért. De amíg 1945. április 4-e el nem jött, harcát újra meg újra leverték. Addig Rákóczi vitézei, a vö­rös sipkás honvédek és a Tanácsköztársaság vöröskato­nái „szolgaföldben” nyugod­tak, amíg 1945. április 4-e. a szabadság tavasza el nem jött Addig a magyar történelem legdicsőbb napjaira emlékez­ni fájdalmas volt, mert a di­cső napok emléke mögött fel- rémlett a gyász: Majtény, Vi­lágos, a fehérterror felülkere- kedésének emlékezete is. Ha a támadók fenyegetéseivel szem- ! ben ma olyan önbizalommal, egységesen és nyugodtan fog­lalhatunk állást, mint még soha a magyar történelem so­rán. ezt annak köszönhetjük, hogy pártunk levonta a követ­keztetéseket á közelmúlt el­lenforradalmának tapasztala­taiból is. Nem engedjük még- egyszer, hogy akár egy pilla­natra is ellenforradalmi cső­cselékek megtévesszék a ma­gyar nép becsületes millióit, a nacionalizmus, a szovjet-elle- nesség mérgével fertőzzék a lakosságot. És éppen ezért ez a tűzben edzett barátság a jöA^en még szilárdabb lesz, mint ahogy Kádár elvtárs ezt a magyar— szovjet közös kormány- és pártnyilatkozatok aláírása al­kalmából mondotta. A közös kormány- pártnyilatkozat en­nek a barátságnak újabb nagy emelője lesz. Olyan ok­mány, amely csak erősítheti a mi nagy barátságunkat. To­vább fog nekünk segíteni ab­ban, hogy megértessük egész népünkkel, hogy függetlensé­günk, további felemelkedé­sünk csakis a Szovjetunióval való szoros barátság alapján képzelhető el. És most április 4-én, a magyar—szovjet ba­rátságnak e legnagyobb ünne­pén, amikor Eger város dolgo­zói is elhelyezik a tisztelet, a kegyelet, a barátság koszorú­ját a helyreállított szovjet hő­si emlékmű és szovjet katona szobrának talapzatán, fogadal­mat tesznek, hogy a proletár internacionalizmus vörös zász­laját és ötágú csillagát, a — szovjet—magyar barátságot, ha kell, életük árán is megvé­dik. lomáciai támogatása volt az az erő, amely a nemzetközi fó­rumokon nemet kiáltott az intervenció hívei felé. Azokban az esztendőkben, amikor az imperialista politika irányítói az „emberi jogok” ál­lítólagos „megsértése” címén követeltek bocsánatot a kár­tevőknek és további kártevési lehetőséget ügynökeik hadá­nak — a Szovjetunió volt az a hatalom, amely ezeket a ha­mis szólamokat félretolva és leleplezve, megsemmisítette Washington és Londor urai­nak átlátszó érvelését. S a szovjet diplomácia volt az, a- melynek sikerült az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Egyesült Államok kormányá­nak agresszív beavatkozó po­litikáját a nemzetközi figye­lem előterébe állítani. Mint a nemzetközi élet csak­nem valamennyi kérdésében, a Szovjetunió küzdelme jogain­kért, felvéte'ünkért az ENSZ- be, összeforrott a békéért, a nemzetközi enyhülés kiharco­lásáért vívott küzdelem nagy ügyével. Magyarországnak az ENSZ-be való felvételéért szerződésért. Küzdött azért, hogy a kis államokkal ember­ségesen bánjanak, szót emelt az elhurcolt magyar javak viszaadásáért és a Magyaror­szágra kirótt kártérítési felté­telek enyhítéséért. A Szovjet­unió megvédett bennünket a nyugati nagyhatalmak diplo­máciai beavatkozásával szem­ben, segített nekünk a békekö­tésnél, külpolitikai kapcsola­tunk kiépítésénél, és megszi­lárdításánál. Folytatódott ez a támogatás azokban a nehéz időkben is, amikor a békeszerződés élet­lépését az imperialista reakció Nagy Ferenc féle kreatúrái a népi demokratikus kormány megdöntésére akarták felhasz­nálni, hogy szcvjetellenes ag­resszív támaszpontként szol­gáltassák ki Magyaországot az új háború feltápászkodó erői­nek. Emlékezhetünk arra, ho­gyan hördült fel, hogyan fe­nyegetett intervencióval az amerikai imperializmus, ami­kor a párt, a dolgozó nép éber­sége idejében szétzúzta ezt a kísérletet. Akkor is a Szovjet­unió jelenléte, politiai, és dip­záloga. A Szovjetuniónak hazánk függetlenségét védő, oltalma­zó politikája már akkor meg­mutatkozott, amikor ez a sza­badság még csak születőben volt. Amikor Magyarország egyrésze még a náci nyilas uralom szégyenteljes terhe alatt roskadozott. A Szovjet­unió volt az, amely a háború alatt kifejtett elvekhez és a fegyverszüneti egyezmények­hez híven meghiúsította ezt a kísérletet. Kitartott a demokra­tikus béke rendezés, a német egység, a dunai államok és köztük Magyarország függet­lensége mellett. Néhány hó­nap múlva 1945. kora őszén a Szovjetunió volt az, amely a nagyhatalmak közül elsőnek vette fel Magyarországgal a normális diplomáciai kapcso­latot. átszakítván ezzen nem­zetközi elszigeteltségünket és emelve az új élet építésének első lépését járó ország tekin­télyét. Alig néhány hónappal később ezt követően a párizsi békekonferencián a Szovjet­unió állt ki újból a Magyaror­szággal való méltányos béke­TIZENKÉT ESZTENDŐ! Mi lyen rövid idő egy nemzet tör ténetében. És milyen hossz» idő, ha úgy felszabadulnak eg] nép teremtő, alkotó energiái ahogyan felszabadultak a m népünkéi szabadságának tizen két esztendővel ezelőtti dicső séges tavaszán, a Szovjetünk világtörténelmi győzelménél tavaszán. Ha visszatekintünk ennek i tizenkét évnek küzdelmekké terhes, dicsőséges történetére elmondhatjuk, hogy ezer éve: történelmünk folyamán né pünk még nem élt át olyar mélyreható gazdasági társadal­mi. politikai és kulturális át­alakulást. mint ez alatt a ti­zenkét év alatt. Az elmúlt tizenkét esztendő a magyar függetlenség helyre állításának, kivívásának, meg­alapozásának, megszilárdításá­nak és új teljesebb tartalom­mal való megtöltésének éve volt. Évszázados elnyomatása után hazánk 1945. április 4-én nyerte vissza újbóli független­ségét. Ez a függetlenség tartós és szilárd, mert mérhetetlen erejével mellettünk áll, olda­lunkon van, az egész szocialis­ta tábor, élén a hatalmas Szovjetunióval; mert mellet­tünk van saját igazságunk és a szabadsagukért, független­ségükért klzdő népek igazsá­ga! Felszabadulásunk tehát, s á magyar függetlenségnek ez a kiteljesedése amely ebből sar­jadt, eltéphetetlenül összefor­rott a szovjet—magyar barát­sággal, azzal a segítséggel és támogatással, amelyet a Szov­jetunió nyújtott és nyújt szá­munkra nap mint nap a nem­zetközi helyzet bonyolult vi­szonyai. súlyos küzdelmei kö­zött a kivívott nemzeti függet­lenség megvédéséért. Ez a harcokkal és győzel­mekkel teli tizenkét esztendő megmutatta, hogy a Szovjet­unió számunkra nem egysze­rűen szomszéd és barát, — ha­nem az a hatalom, amely a felszabadítás nagy történelmi missziójának teljesítése után is pajzsként hárított el fejünk felől az imperialista beavatko­zás tucatnyi kísérletét, síkra- szállt jogainkért, nemzeti be­csületünkért a nemzetközi élet küzdőterein. Szabad életünk 12 éves tör­ténelmének egyik legfontosabb tanulsága, hogy a pórt veze­tésével derekasan helytálló magyar munkásosztály és dol­gozó nép azért őrizhette meg szabadságát, azért gyűrhette le a közelmúltban az ellenfor­radalmat. mert a felszabadítás óta is mellettünk áll, védő karjaival a Szovjetunió. Ez a 12 esztendő az élet erejével bi­zonyítja. hogy a magyar—szov­jet barátság a magyar nemzeti függetlenség, a magyar nép- szabadság legfőbb záloga. miért VAN EZ így? Tör­ténelme során a magyar nép néni 1945 tavaszán állott elő­ször legyőzött országként győz­tes nagyhatalom színe előtt Volt alkalma tapasztalni, hogy a győztesek kizsákmányoló osztályaik érdekében a győzel- ^nyomásra, kíméletlen fosztogatásra használták. 1945- ben azonban — szörnyű el­esett.segünkben — szocialista nagyhatalom nyújtotta felénk a kezet. Az az ország, amely­ben a győzelem tavaszán már három évtizede a kommunis­ták vezette munkásosztály ke­zében volt a hatalom. Az az ország, amely a proletár nem­zetköziség marxista-leninista elveit valósította meg és ezért bizalommal volt a magyar munkásosztály iránt is. Az az ország, amelynek tudományo­san kidolgozott világnézetre épülő elvi politikája írja elő a népek egyenjogúságának, füg­getlenségének védelmét. Ezért válhatott és vált is a. győztes Szovjetunió a legyőzött Ma­gyarország barátjává, nemzeti függetlenségünk védelmezőjé­vé. Hazánk történelmének utolsó 12 esztendeje tanúságot tett arról hogy a Szovjetunió Magyaországgal kapcsolatban is a mindennapos élet gyakor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents