Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-10 / 28. szám

I 2 Ü J ÜTŐN 1957. április 19. szerda. Less tennivaló Petőfibányán is <• . (A megalakult Üt IS/, szervezetről) AZ ELMÚLT héten Petőfi­bányán is megalakult a Kom­munista Ifjúsági Szövetség. Közel 50 fiatal jelentkezett felvételre. Lehetnének többen is... Hisz a hajdani DISZ-nek körülbelül 400 tagja volt, igaz, hogy ebbe beleszámítot­ták a vidékieket is, akiket csak az adminisztráció kötött ide, mert minden nap hazajár­tak, s munkaszüneti napokon odahaza maradtak. De ettől függetlenül: van Petőfibányán még jónéhány becsületes fia­tal, akikre számítani kell az új szervezetnek. Igaz. ezek a fiatalok tartózkodnak, félve attól is, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség olyan lesz, mint a heüyi DISZ-szervezet volt. Ez a kifogásuk, feltételezé­sük nem véletlen, s nem alap­nélküli. Petőfibányán nem az­ért hibáztatják a volt szerve­zetet, mert ez a hibáztatás divatossá vált egy kicsit az Utóbbi időben és sokan egyre- másra hangoztatják okkal-ok hélkül. Itt valóban rossz volt, igazán élletnélküli. sablonos, paragrafus szülemény, mely­ről még a pártbizottság egyik tagja is ezt jegyzi meg: „Arról lehetett megtudni, hogy itt DISZ-szervezet van, mert volt egy függetlenített titká­ra, s egy irodahelyisége. Fi­zikai lehetetlenség volt csu­pán egy gyűlést megtartani.” DE MOST NEM az a fel­adat, hogy csüggedt hangon ismételgessük a múlt eílköve- tett. vagy mondvacsinált hi­báit. De az: megerősíteni, életképessé tenni a KISZ szer­vezetet Petőfibányán is, hogy jelenlegi tagjai érezzék majd á megnyugtató bizonyosságát annak, — „ezt akartuk, így képzeltük.” Be kell bizonyítani a mai gyanakvóknak, bizonytalanko­dó tévelygőknek, akik becsü­letesen meg akarják találni helyüket hogy segítik és vár­ják itt őket, számítanak rá­juk bíznak bennük. És meg keíll értetni a ma még néhány októbert újraakaró kalandor­ral is: ..egyszer volt Budán ku­tyavásár” és a fiatalokat nem fogják mégegyszer belevinni egy ilyen megrázóan, véres öngyilkosságba. Múlik az idő, tettekre sür­get, igaz, megfontolt tettekre, így van ez Petőfibányán is. Nem éppen biztató dolog az, amivel a fiatalok zöme a munkán kívül foglalkozik. So­kan kocsmába járnak, duhaj- ! kodnak: vasárnaponként el­mennek más községbe csava­rogni; sokat szemtelenkednek; jóformán minden napos dolog a snapszi, ferbli és a romi, mely lassan már szenvedéllyé válik, az elbukott, vagy meg­nyert pénzösszeg bizonyítja ezt legjobban. Mindehhez per­sze az is hozzájárul, hogy rit­kán rendeznek táncestélyt, s a mozi helyiségen kívül, (ahol egyébként előadásokat, bálo­kat, gyűléseket is tartanak) kevés szórakozási lehetőség van Petőfibányán... Érthető, hegy így rossz vélemény ala­kul ki a fiatalokról. A FIUK ARRÓL beszélnek: ők szeretnének egy jó szerve­zetet. de annak igazán olyan­nak kell lennie, hogy nscsak mások mondják — de ők is érezzék jóságát. Táncolni sze­retnének, egyesek szerint min­den nap (persze ez enyhén szólva kicsit túlzás); sportolni, de ne csak a labdarúgás le­gyen az egyetlen lehetőség er­re. Vitatkozni, értelmes, szép dolgokról, hogy az olyan fia­talt is meggyőzhessék, naiv és valótlan állításáról, aki azt mondja: „ha a Pécsett eddig kibányászott urániumércet Nyugatnak adjuk el, akkor 40 évig nem keillene senkinek dolgoznia Magyarországon.” (Ezt csak Dudás és társai mondhatták volna, valamint a Szabad Európa Rádió). A fiúk azt is panaszolják, hogy kevés lány van és rengeteg a fiú, azt beszélik: a szebb lányok elmennek tanulni, leérettségiz­nek, s aztán már nem akarnak bánvászfeleségek lenni, vala­miféle „úri-kérőre” várnak. (Ezzel egyetért Menczeíl Artur ifjúsági szervező titkár is, aki A megyei bíróság díszter­mében április 6-án került sor Dr. Böőr Péter új megyei bí­rósági elnök beiktatására és Dr. Segesdy István megyei bírósági elnök felmentésére. A hivatalos összejövetelen megjelent Dr. Nezvál Ferenc igazságügyi kormány megbí­zott, Dr. Csendes Károly, Dr. Jászay Dezső, Dr. Deák Lász­ló igazságügyminisztériumi fő­osztályvezetők, a járásbírósá­gok elnökei, a megyei és az egri járásbíróság valamennyi dolgozója, a megyei, városi, járási tanács és a pártbizott­ság képviselői. Dr. Egri Károly, megyei bí­rósági elnökhelyettes ismertet­egyébként villanyszerelő). Sok mindent meg akarnak ismerni, téved az, aki azt állítja, hogy kissé egyoldalú „vastag” em­berek a bányászok, a fiatalo­kat is beleértve. Szeretik a jó könyveket, a zenét, a termé­szetet, a szűk, vizes és homá­lyos bányafrontokkal, de a he­gyeket borító zöld erdővel együtt. A fiatalok itt is akar­nak érteímes szót hallani a szerelemről, a házasságról, a fiú és a lány kapcsolatáról, s az ember életének más okta­lanul elhallgatott, vagy homá­lyosan, sokszor tévesen ma­gyarázott problémáiról... Most kedvező íeiltételek mellett született meg a KISZ Petőfibányán. A fiatalok na­gyobb része itt tartózkodóan és higgadtan viselkedett az októberi napokban. Volt egy­néhány meggondolatlan, más­kor is nagyszájú, állandó kocsma vendég, aki a „mindig iszik Jóska” természetével „belevaló gyerek” mindenben. Ez azonban nem jellemezte, s ma sem jeíllemzi az itteni fia­talokat, ez az egyik kedvező feltétel. Ezeket akkor is, meg ma is elítélték Petőfibányán, A MÁSIK AZ, hogy eddig nem volt helyiségük sem, Most kaptak öt kisebb és egy nagyobb szobát, amellyel még a legpesszimistábbak szerint is „lehet valamit” kez­deni. De ez csak y ideiglenes megoldás. A pártbizottságon Martinkovics efvtársék arról beszélnek, hegy jövőre átadják a volt honvéd laktanyát, me­lyet . inkább honvéd szálló né­ven ismernek itt. Ebből az épületből ifjúsági házat lehet csinálni és minden bizonnyal mum »-■ te a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak, Dr. Segesdy István egri megyei bírósági elnöknek tisztje alóli felmentésére, s egyben a Sió­foki járásbíróság elnökévé va­ló kinevezésére, továbbá Dr. Böőr Péternek a megyei bí­róság elnökévé való kinevezé­sére szóló okiratokat, ezután felhívta az új bírósági elnö­köt a hivatali eskü lététéi,éré. Dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyi kormánymegbízott beszé­dében méltatta Dr. Segesdy István munkásságát, majd azokat a feladatokat ismertet­te, melyet Dr. Böőr Péter me­gyei bírósági elnöknek új hi­vatalának betöltése során kell jól éreznék magukat benne a fiatalok. Lesz majd sportpá­lyájuk is, ahol teniszezni, ko­sarazni „kézizni” és röplab- dázni is lehet. Kapnak egy rex-asztalt, de csak azzal a feltétellel, ha nem pénzre ját­szanak rajta. A lemezjátszó rádió pedig megoldja a tánc­problémát szombat és vasár­nap esténként. Vitadélutáno­kat rendeznek, ahová a tárgy­tól függően szakelőadót hív­nak meg. Abban is remény­kednek a fiúk, hogy néhány bál alkalmával sikerül meg­hívni a hatvani diáklányokat, s akkor nem fordul majd elő az, ami most általános, egyet- kettőt lép az ember, s máris lekérik. — Mindenek előtt pedig a falu bizalmát és megbecsülését kell megszerezni, — hang­súlyozza Nagy Sándor, a helyi KISZ szervezet titkára. Én nagyon bízok abban, hogy tervünk sikerül. Véleményem szerint jó úton indulunk, a pártbizottságtól pedig minden segítséget megkapunk. Sok­szor bemegyünk hozzájuk, kö­zösen megbeszélünk minden fontosabb dolgot — így me­gyünk valamire. NEHÉZ FELADAT létre­hozni és életbentartani egy jó ifjúsági szervezetet, de megéri a fáradságot. A petőfibányai fiataloknak össze kell fogniok, értelmesen, okosan élni és dolgozni ahhoz, hogy igazán megbecsüljék, szeressék őket, s bízzanak bennük. A KISZ a kommunista és a becsületes fiatalok szervezete, segíti munkájukat, mert van és lesz még mit tenni Petőfibányán. Hankóczi Sándor megoldani. Dr. Segesdy István búcsú­beszéde után Dr. Böőr Péter megyei bírósági elnök szék- j foglaló beszédében megkö- í szönte a magyar forradalmi munkás-paraszt 'kormány bi­zalmát és nehéz munkájához a bíróságok valamennyi dol­gozójának segítségét, támoga­tását kérte. Befejezésül arról szólt, hogy elnöki működése alatt szigorú, de igazságos ve­zetője kíván lenni a megyei bíróságnak. A felszólalók Dr. Segesdy István megyei bírósági elnök munkásságát méltatták, sze­retettel köszöntötték Dr. Böőr Péter új bírósági elnököt. Beiktatták dr Böőr Péter megyei túrósáéi elnököt Nyílt levél Polgár József hez A Fínomszereloénygyár munkúsíanácsának volt elnökéhez Ön meg fog lepődni, ha e lap esetleg a kezébe kerül, de ■címét nem tudom, s éppen ezért ezt az utat kellett választa­nom. Elnézését kérem, amiért így a nagy közönség előtt tá­rom fel gondolataimat, de én azt hiszem, hogy ez nemcsak önt, de mindenkit érdekel. Az októberi események folyamán olyan helyzet közép­pontjába kerültünk, amit úgy éreztünk, hogy helyes, s ak­kori cselekedetünket a Finomszerelvény gyár dolgozóinak be­leegyezésével akartuk hitelesíteni, s az akkori körülmények között hitelesítettük is. S ha ön most itt lenne, rájönne ar­ra, hogy mennyire tévedtünk. Hallgat a mély, fecseg a fel­szín. S mi a felszínen voltunk. Hangoztattuk, hogy mi tanul- zunk 12 év alatt, de a vezetőink nem jártak szemináriumba, s mi, kik Petőfit tűztük kazáréiul piros, fehér, zöld nemzeti Lobogónkra elfelejtettük azt, hogy ,.Habár fölül a gálya s alul a víznek árja azért a víz az úr” A dolgozók küldöttei voltunk. Ez a tudat élt bennünk, s ennek szellemében meghazudtoltuk őket. Megszavaztuk azt, — hiszen ön tudja legjobban, — hogy az MDP-nek gyá­ron kíiül a helye. Szószerint idézve nem engedhetjük, hogy bármilyen politikai csoportosulás beleszóljon a gyár gazda­sági irányításába. E kettős vezetést a munkástanács meg­szünteti. S e cselekedet igazolására nem átalkodtunk hozzá­tenni: a munkásosztály érdekében. Az idő, s a történelem minket fog igazolni, mondotta ön. S nem igazolt, s nem is fog igazolni. Órák hosszú során vitatkoztunk azon, hogy a sztrájkkal saját magunk alatt vágjuk a fát. S ha nem termelünk, nem lesz mit adni a dolgozóknak. S mégis sztrájkoltunk. 'Bár termelési nehézségek voltak, a munka beindítása, s a köz- biztonság érdekében mégsem tettünk meg mindent. Bíráltuk a múltat, vége az ülésezéseknek, cselekedni kell, s mi még­is csak üléseztünk. A dolgozók küldöttei voltunk. Ebben a tudatban éltünk, s él Ön is. Mi a nép, a magyarság érdekeit védjük, s ön mégis az ellenkezőjét cselekedte, itthagyta ha­záját, itthagyta a dolgozókat, ön elment, s mi ittmaradtunk. A nehézségek elől futamodott meg. Ha valóban a gyár dol­gozóinak igazát védte, miért kellett megfutamodni. „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, s meghalnod kell.“ Sokunk szemébe könnyet csalt ez október 27-én. a munkástanács választásán. Ön akkor ott állt fent a színpa­don. A dolgozók bíztak Önben, s ön elárulta őket. Itthacyta hazáját, de elvitte oly sokszor emlegetett -jogos igazát.” Voltak hibák. Az ember, aki dolgozik, tévedhet. Egy vezető, kinek minden lépését ezer és ezer ember figyeli, kö­vetett el hibát. Mi nagyon jól tudtuk az elkövetett hibákat eltúlozni, de ön ott távol, s néhányan, kik még ma is itt dolgoznak, nem hibát követtek el. Ök is és Ön is, nem is ha­zudtak. Önök úgy éltek és cselekedtek, ahogy éreznek. De ennek az életnek, s az Önök elméletüknek semmi köze a munkásosztályéhoz. RAGÓ ELEMÉR REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) Mr. Wilkie jelent meg. — Kérem, kinin csakugyan van, a postahivatal tartja va­lami veremben és nyomban felrakják. De takarót és álta­lában néhány szükséges után­pótlást nem kapni. Komoran ültek. — De hiszen — mondta a gróf és szivarra gyújtott — er­refelé mégiscsak megfordul­nak átutazók, kell, hogy ilyen cikket tartsanak. — Nincs semmijük... — Pedig takaró kell! — mondta a leány határozottan. A tisztek kétségbeesetten néztek maguk elé. — Azt hiszem — mondta Renoir hadnagy ;—, mégiscsak be kell itt várnunk valakit, aki Ain-Szefrába megy. Most meglepő dolog történt. A leány odafordult Mr. Guli- verhez: — Nincs valami jó tanácsa? A fiatalember letette a könyvet. — Igazán egyszerű az ügy. Bízzanak meg engem, hogy vegyek takarót, mondják meg, hogy mennyi kell és öt perc múlva rendelkezésükre áll. — Érdekes — jegyezte meg a gróf —, nagyon hálásak len­nénk, ha százötven takarót szerezne, de nem hiszem... A fiatalember mosolyogva kiment. Egészséges, nagy fehér fogai voltak. A leány össze­ráncolt szemmel nézett utána. — Ez szerez takarót — mondta meggyőződéssel. — Miből gondolja? — kér­dezte a gróf. — Nem tudom. De ez olyan, hogy szerez! A gróf lassanként belenyu­godott abba, hogy Miss Els- worth (?) időnkint titokzatos, szeszélyes és népies. Most azonban helyesen jó­solt. Guliver úr öt perc múlva visszatért. — Már rakják fel a takaró­kat — mondtá. — Nem valami jó minőség. Pásztoroknak va­ló áru. Mindössze négyszáz volt raktáron, mert ezek sze­gényesek áru dolgában. Egy évre való készletüket adják el. Csodálkozva néztek az au­tós emberre. — Valami ... titok...? ■— kérdezte erőltetett mosollyal a gróf, mert gyűlölt mindenféle kíváncsiskodást — ha nem ti­tok, akkor megmondhatná, hogy jutott hozzá? — Egyszerűen. Kértem ta­karót és adtak. — Nekünk mért nem ad­tak. — Mert a katonák sokszor kincstári bonnal fizetnek, ami jó pénz de el kell menni vele a legközelebbi zászlóaljpa­rancsnoksághoz. Ezt a benn­szülöttek nem szeretik, tehát ha egyenruhát látnak, akkor mindenre azt mondják, hogy nincs. De én pénzt vettem elő és civil vagyok, nekem boldo­gan adták el a raktárukat, sőt szerintük Allah küldött, hogy bőséget hozzak rájuk a rop­pant vásárlással... A tisztek az étel fölé hajol­tak buzgón... Mr. Wilkie ki- sornpolygott és a gróf sokáig bámult a szivarjába. — A Kongó mellett nem ilyenek a bennszülöttek, Mr. Durien? — kérdezte a lány kissé epésen. De mielőtt még a százados felelhetett volna, egy mezítlábas arab gyerek lépett be. — Mamzel Anette Lórién számára napok óta levél van — és behozta. — Én vagyok —’vette át a levelet a leány, és mikor a gróf meghökkent, elhűlt arcát látta, idegesen tette hozzá: — Megmondottam önnek, sir, — hogy ez az igazi nevem! Elsworth, az csak felvett név. A gróf lesütötte szemeit és mélyen elpirult... A lány olvasni kezdte leve­lét. Kint a katonák éneklése felverte az oázis csendjét. Né­hány hordónyi arab pálinkát vásároltak, potom pénzért és most igen derült hangulatban voltak. — Még egy levél van, ké­rem. Egy tanárnő számára. — Nincs közöttünk, azt hi­szem — mondta a gróf. — Én is mondtam, de azért muszáj megkérdezni. Szabály. Mielőtt á fiú kiment, Mr. Guliver utánaszólt. — Hogy hívják azt a tanár­nőt? Az arab betűzte az írást... — Prof. Olivia Holland... Most már elvették tőle a bo­rítékot. amin Mr. Pidgin tit­kár kissé nehezen olvasható írásával ez állt: „Gróf Olivér Yolland.” — Nekem szól az izé... — mondta a gróf. — ön tanárnő? Prof. Oli­via?. .. Nem kapott választ, így az­tán dünnyögve körülnézett és elment, abban a hitben, hogy esetleg bája lesz, mert másnak adta ki egy hölgy levelét. Sir Yolland levelét kézben tartva úgr érezte, hogy ez . az elviselhetetlen társas élet, ez az örökös egytittlét ilyen izé... ilyen mindennapi emberekkel nagyon megviseli. Azután febontotta a levelet, amely Pidgin titkár városhá­zi múltját jellemezte: Távozása után a tőzsde to­vábbra is bizakodó volt. Más­nap felkeresett a hotelben egy úr, akit önnek igen régen nincs szerencséje ismerni; bizonyos Livingstone nevű olajkutató. Goromba módon közölte velem, hogy ön ellen gyalázatos csapdát terveznek és csak azért látogatott meg, hogy kijelentse, neki semmi köze ehhez, ő rablókkal nem szövetkezik. Felszólított, hogy közöljem a gróf úrral. Min­den eszközzel küzdeni fog, hogy az ön elsőbbségét, sir, kétségbevonja és vállalkozá­sát lehetetlenné tegye, de a banditák esetleges túlkapá­saihoz nincs köze. Felajánlja továbbá a békét, ha ön, Sir, bizonyos földekről lemond, amelyek az ő petróleumlele­tét megközelíthetetlenné te­szik. Ezzel távozott. (Köszö­nés nélkül.) Bár tudom, hogy nevezett látogatót ön nem ismeri, sir, hivatalból közlöm fentieket. A detektív iroda, amely figyeli Lord Harling- tont, jelentésében közli, hogy Lord Harlington érintkezés­be lépett egy Szckoloff nevű orosszal, aki nemzetközi ka­landor. Harlington Szokolof- fal együtt nyomtalanul el­tűnt Marokkóból. Valószínű, hogy elindult Szenegáliéba, az ön nyomán. Philips érte­sített, hegy Jácint lovat csak Johnson lovagolhatja Epsom- ban, mert Kirlow zsoké be­teg. Legfontosabb: a rendőr­ség figyelmeztetett, hogy egy elfogott rabló vallomása sze­rint Biszkra, a bandita, az ön nyomában van, sir. Csatoltan átszármaztatom nevezett rabló leírásé*. (A és B. alatt mellékelt körözvénv és újságcikkek formájában.) Forster lapjai megírták, hogy ön kalandos vállalkozást kí­sérel meg és a lapnak mód­jában lesz olvasóit erről tá­jékoztatni. Tudomásunk sze­rint Harlingtonnal, aki nagy reklámhajhász, Forster is el­utazott. Utasításait várva, — zárom soraimat és maradok sírnék igaz tisztelője: Artur Pidgin magántitkár 2. melléklet: A. és B. ajánlva A gróf megélénkült. — Az a fiú jöjjön ide. Sür­gönyt kell izé... Mindenki tisztában volt ve­le, hogy rendkívüli hír állha­tott a levélben, mert a flegma­tikus grófot még egy lázadás sem tette ennyire nyugtalan­ná. Néhány sort vetett a pa­pírra és egy pénzdarab kísé­retében odaadta a fiúnak. — Sürgős. A postás elszaladt. — Mi állt a levélben? — kér­dezte természetes szemtelen­séggel megáldott hangján a leány, és mikor látta a gróf megbotránkezott arckifejezé­sét, gyorsan hozzátette: — jó, jó... Csak tartsa meg titkait, igazán nem érdekelnek... Sir Yolland sóhajtva távo­zott. Mit lehet tenni? Ez a nő úgy beszél vele, mintha tánc­partnere lenne ötórai teákon. A katonák összeverekedtek a pálinka hatása következté­ben. Renoir kétségbeesetten szaladgált közöttük: — De kérem, közlegény urak ... Na de. .. A marsall méltóságteljes fel­lépésével kivont karddal akart rendet csinálni közöttük, de valaki meilbelökte, hogy kö­högni kezdett és Durien sben- teri hangon kiáltotta: — Azonnal hagyják abba, mert nem tudom, mi lesz... Nem is tudhatta ilyen vere­kedésnél. Hörgés, paíoncsatto- gás, átkozódás, rohamkések villogása. Oblath Jeremiás boldogan rakta ki sebészi műszereit egy viaszosvászen térítőre. Ilyen verekedés után csak akad egy kis műtét... A főorvos is egészen részeg volt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents